Népújság, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-29 / 150. szám
KOSSUTH 8.20 9, in) 9.28 10.05 10.10 10.31 11.00 11.10 11.49. 12.20 12.55 15.20 13.lő 14.00 14.25 14.32 15.it) 15.19 15.29 16.05 16.45 17.20 18.U8 18.43 19.40 20.15 20.53 21.13 21.30 21.40 22.20 22.30 23.30 0.10 Zongoráművek. Tizeimet szeK. IV, Nóták. Lues anyanyelvűnk. Meseregény. Xin. 4. Operarészletek. A Deíta-tervröl. Zenekari muzsika. Kritikusok fóruma. Ki nyer ma? Vánczene, Népi zene. Olvasnivaló. Csicseri bolt. Handel; Négy tánc. Az Ifjúsági Kádió irodalmi önképzőköre. Kamarazene, Az élő népdal. Áriák. Körkép ’73. Kamarazene. Ű.j Melódia-lemezek. Ifjúsági Hang játék. Schumann-dalok. Híres zenekarok albuma. Népi zene. Láttuk, hallottuk ... Könnyűzene. Gazdaságtörténet. Áriák. Meditáció. Zenekari hangverseny. Népi zene. Operaáriák. PETŐFI 8.05 Hét pofon. Musical-részletek. 9.03 Ezeregy délelőtt. 12.03 Operarészletek. 12.45 Versek. 13.03 Zenekari muzsika. Kettőtől — hatig . .. Zenés délután. 18.20 Könnyűzene. 18.35 Az új üzlet — * nosztalgia. 18.50 Népi zene. 19.09 A munkásénekkari fesztivál hangversenye. 21.23 Párbeszédek egy kutyával. Hangjáték. 22.06 Operettrészletek. 23.15 Könnyűzene. 23.30 Beethoven: A-dúr szonáta. Szolnoki Rádió Alföldi krónika. A hónap hanglemezújdonságai. Sós víz. Beat-parádé. Közben: A Szegedi ünnepi Hetekről. TE* 17.43 17.50 18.15 18.20 18.45 19.15 19.30 20.00 21.00 22.00 MAGYAR Hírek. Fehér képkivágások. Zenés román film. öt perc meteorológia. Műsorainkat ajáhljuk! Mindennek alapja a szervezés. Esti mese. Tv-híradó; Bibó Lajos: A láp. Tv-játék. Kapcsolásos közvetítés a Vándor Sándor énekkari fesztivál budapesti, miskolci és szombathelyi koncertjéről. Tv-híradó. Közlekedési morál, általános morál EGRI VÖRÖS CSILLAG (Telefon: 22-33) Fél 4, fél 6 és este 8 órakor Az Ezüst-tó kincse (Winnetou) Színes, szinkronizált NSZK— jugoszláy film. EGRI BRÓDY (Telefon: 34-07) Fél 4, fél 6 és fél 8 órakor: Öreg rabló nem vén rabló Színes, szinkronizált olasz film vígjáték. EGRI KERT Este fél 9 órakor: Az Ezüst-tó kincse GYÖNGYÖSI PUSKIN Fél 4, háromnegyed 8 órakor Felszállási engedélyt kérek Este 8 órakor: Plusz mínusz egy nap GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Fél 4 órakor: A betyárkapitány Fé: 3 és este tel 8 órakor: A kalóz menyasszonya GYÖNGYÖST KERT A betyárkapitány HATVANI VÖRÖS CSILLAG Kakuk Marci HATVANI KOSSUTH Fekete város 1—II. rész. HEVES Szabad lélegzet FÜZESABONY A rend gyilkosai I pEtervasara Kincskereső kis kodmiin +. ÖR VÖST ÜGYEIÉT7 Egerben: 19 órától szombat eggel 1 óráig, a Baicsy-Zst- Inszky utcai rendelőben. (Te- efon: 11-10.) Rendelés gyerme- :ek részére is. Gyöngyösön: 19. órától szombat •egsel ' óráig a Jókai utca 41 izém alatti rendelőben. (Tele fees: 117-IU SOK SZÓ ESIK mostanában a közlekedési morálról és okkal. Egy új eszköz kerül a kezünkbe egyre nagyobb számban, a gépkocsi. Gépkocsin szállítjuk a nyersanyagot: követ, homokot, fát: ipari és mezőgazdásagi termelvényeinket: alkatrészt es gépeket, téglát, cementet, házfalakat, fürdőszobákat; tartályokban tejet, sört, bort,; tartályokat, házfalakat készítő házgyárakat, kombájnokat, silókat, víztornyokat. Na és magunkat, munkába menet-jövet, szórakozásból, szükségből, élve és halva. Egyre több éi többfajta gépkocsival közlekedünk. Mindezt tesszük olyan utakon, amelyek akkor létesültek, amikor még nem volt gépkocsi, olyan emberekkel, akik akkor váltak felnőttekké, amikor még nem volt a gépkocsi mindennapi szükséglet és olyan körülmények között, amikor mindent tanulnunk kell. hogy országunk van, iparunk van és végre korszerű mezőgazdaságunk, hogy hogyan kell élni, amikor csak a végzett munka és a közösséghez való viszpny alapján ítélhetjük meg egymást. Azt is tanulni kell, hogy egymásért felelősek vagyunk és hogy egymást tiszteletben kell tartani, hogy mindnyájunknak azonos jogai és kötelességei vannak. Meg kell tanulni, hogy saját jogunk akkor juthat érvényre, ha másokét is tiszteletben tartjuk. Ezek belátásával kell élnünk, dolgoznunk és természetesen közlekednünk. A KÖZÜT MA MÁR százezrek munkahelye, milliók szórakozása országunkban is. A gépkocsiba ölő ember morálisan alapvetően meghatározott, nem a kocsitól lesz más. Természetesen van, akin módosít a gépkocsi jó és rossz irányba egyaránt, mint minden helyzet és dolog, amivel az ember kapcsolatba kerül. Vannak már „motoros kentaurok” és van, aki félénken viseli az „autóruhát”. Miért kell ezeket a nyilvánvaló dolgokat ismételgetni? Mert úgy néz ki, egyeseknek szükségük van rá. Törik a cseresznyefákat az utak mellett! Ha megszólítják a rongálókat, miért teszik? A válasz: mi köze hozzá? A magáé? Nem? Ügy tudom,' hogy ez mindenkié ! ? Igen, valóban mindenkié. Bővítik a recski óvodát (Maruzs Jpnos tudósítónktól): Évente 25—30 óvodás korú gyermek szüleivel kellett közölni a nehezen megszületett döntést: óvodai hely hiányában nem tudják fogadni- az apróságot a község gyermekintézményében. Ilyenkor került a legtöbbször szóba, hogy sürgősen bővíteni kell a helyi óvodát. A községi tanács — anyagi erejét felmérve —, erre az évre tudta csak betervezni a munkálatok elvégzését. Ehhez azonban szükség lesz a helyi üzemek, vállalatok, illetve a lakosság segítségére is. Az ipari szövetkezet, a kőbánya, a rézércmű. és a faiízem már be is jelentette a támogatását, de segítettek azok a családok is. amelyek nem fizetnek községfejlesztési hozzájárulást. Ott vannak a segítők között az óvódás korú gyermekek szülei, akik mind anyagilag, mind konkrét munkafelajánlással teszik lehetővé, hogy szeptemberben az eddigi két csoport helyett már háromban gondoskodhatnak a gyerekekről yz óvónénik. Itt kellene bizonyos, fogalmakat. tisztázni. Mert tálán ez a „mindenkié” jelentené azt, hogy nyilván akkor éppen nem az övé, hanem a mindenkit, képviselő államé. Talán az évezredes beidegződés teszi, hogy a „magáé”- nak nagyobb a becsülete, mint a „mindenkié”-nek. Kellene a beidegződésekkel is foglalkozni. Ha veszély fenyeget bennünket, általában figyelmeztetjük egymást. Ha közölni valónk' van, valamilyen módon jelezzük például a közutakon egyezményesen elfogadott, a közösség erejével elrendelt, megtanult jelekkel. Mindezt saját érdekünkben. Mégis . .. Folyik az útépítés, nagy táblákon felírat: VIGYÁZAT, ÚTÉPÍTÉS! Általános információként. A közúti forgalom résztvevőinek egy kiegészítő. utasítás: BEH,AJTjA.NI TILOS! Nyilvánvaló, mert ott dolgoznak, mert <)tt munkaterület van és még nem alkalmas közlekedésre a pálya. Az általános morál alapján ezeket be kellene tartanunk. Mégis mit olvas az ember? „Tábla ide, tábla oda, a kíváncsiság is ráviszi az embert...” a munka- területre, .ahol dolgoznak, ahová behajtani tilos. Amit a szabályok megszegésével a cikk szóvá tesz, az igaz, de az szintéin az általános morál kérdése. Talán a nagyobb bajt kellett1 volna inkább szóvá tenni. Az alapmagatartás problémáját kellett volna segíteni?! Az élet változó Igényeihez alapvetően alkalmazkod nunk kell. Szerencsére a korszerű mezőgazdálkodás igényli már a hűtőkocsikat, kamionokat, konténereket — az élet átminősíti az utakat. A dűlőúton is megjelenik a korszerű eszköz. Egyik percről a másikra születnek új követelmények, ezek kielégítésére általában késznek kell lenni. Mindezt egy elsősorban a közösség érdekeit figyelembe vevő általános morál alapján. Ebben benne van az alapvető fegyelem és készség a fegyelemre. Ahol nem szabad megállni, ott ne álljunk meg. Ami nem kifejezetten az enyém, azt ne bántsam, a mások munkáját tiszteljem. A GLOSSZÁNAK a továbbiakban is igaza van: „Ami- lyen nagyszerű dolgokat tud alkotni az ember, olyan gyerekesen meggondolatlan is tud lenni.. Valóban, és nem is sok hiányzik ahhoz, hogy kinőjük a gyerekségeket ott, ahol kell, és gyerekek tudjunk maradni mindenhol, ahol csak lehet. Csak a -társadalom általános morálját vigyük be a közúti közlekedésbe is. Berecz István A. Potemkowski: A Himalájától délre 2. Kalakshetra, avagy a régi áhítat A gépkocsi csak lépésben tud haladni, amióta elhagytuk Madraszt. A városban csak a gyalogosokat kellett kerülgetni, itt, viszont teli van az út ökrös szekerekkel. Előttünk is, mögöttünk is, szemben is cammognak. Furcsák ezek az ökrök. Az egyiknek befelé görbül mindkét szarva, mint a kosé, a másiknak egyik szarva előre áll, a másik peckesen felmered, van olyan, amelyik lant formát visel a fején, s szarva közt kis csöngő. És jönhek piros és zöld, és sárga szarvú ökrök. Fiatal korukban haj- lítgatják különböző tormára a marhák fejdíszeit — parasztoknál ez az egyetlen luxus. Kis földút vezet Firuvan- mijurba, a tengerbe nyúló, kis félszigetre. — Ma nagyon nagy szerencsénk van — magyarázza kísérőm, Visvanathan, a nagy madraszi újság, a Hin- . du munkatárs^. — A városban van a Kalakshetra együttes legjobb szólótáncosnője, úgyhogy este majd megnézhetjük, hogyan táncolnak a nagyok. Most azt láthatjuk majd negyedórán belül, miként mozognak a kicsik. Firuvan- mijurban van ugyanis a Kalakshetra népi együttes iskolája. Itt képezik a jövő táncosnőit, zenészeit. A dévadasik nemcsak táncoltak A hindu vallás mindig szet- ros kapcsolatban állt a zenével, a mozgással, a papok után a templomokban a a rangsorban rögtön a táncosnők következtek. A dévadasik nemcsak táncolni és énekelni tudtak, hanem ismerték a klasszikusokat, a filozófiát (olyan szinten, hogy önálló értékezéseket kellett írniuk), a hindu vallásos szokásokat, ötéves koruktól erre nevelték őket. Igaz, hivatásuk közé a prostitúció is tartozott, ebben azonban itt senki nem talált kivetnivalót. Dubois .abbé a múlt század végén igaz . keresztényi felháborodással írt a dévadasik illetlen intézményéről. De még ő is elismeri táncművészetüket. „Minden templom fontossága szerint nyolc-tizenkét vagy több dé- vadasival rendelkezik. Kötelességük naponta kétszer táncolni és énekelni a templomban, reggel és este. Ami a táncot illeti, elegendő bájjal csinálják, bár mozdulataik meglehetősen szemérmetlenek”. A prostitúció elleni küzdelem címén még az angol uralom alatt egy templom kivételével sikerült • az indiai szent helyekről száműzni a táncosnőket, s az indiai valÚt ke rész fez — A kapun istenek, a kapuban koldusok. A fíru- vanmijuri templom bejárata. lásos tánc szinte teljesen kiveszett! A Kalakshetra együtes volt, amely szinte az utolsó pillanatban — megfosztva „erkölcstelen” járulékaitól — új életre keltette a /vallás táncosnőit, Zenélő félszigét A firuvanmijuri iskola olyan, mint valami klasszikus görög filozófusnevelde — Indiába telepítve. (És persze, a filozófiai gondolatok helyett itt a ritmus és dal- • lamívek kötik össze a tanárokat és a diákokat). Óriási pálmák mindenütt, s a fák tövében apró pálmalevéltete- jű kunyhók. Minden házacskában egy tanítvány és egy mester. Tele van zenével a félsziget. Az egyik házikóban dobszóló dörömböl, a másikban a hosszú nyakú, húros hangszer, a szitár nyekereg, a harmadikban hegedű szól. Kicsi, szép arcú, hófehér hajú idős hölgy mutogatja a házikókat: A. Annaduraj, valamikor híres táncosnő volt. Lila ernyőjével óvja arcát a naptól, s úgy megy rózsaszínű szárijában, a fák, s a bokrok között, mint valami légies, finom tündér. Reggel 8-tól 11-ig tart a foglalkozás, szünet nélkül, egyfolytában. Egy előadás legalább kétórás, most kell megszokni — az oktatási idő alatt — az erős igénybevételt. A két legnagyobb házban a táncosok. Tizenöten-tizen- öten vannak. A tanár szin- kópás, nehéz ritmusokat kalapál egy fahasábon, és énekel hozzá. S a táncosok járják ezt a nehéz ugrásokból, szökkenésekből, lassú ringa- tózásból és hirtelen irány- változásból összetevődő táncot, amelyben minden kéz-, szem-, fej-, lábmozdulatnak jelentősége van. Színpadon A Liba és a Ló utca sarkán pan Potasonski jdbbra fordult, s majdnem összeütközött egy fiatal hölggyel, aki korosabb férfiú társaságában andalogva sétált át az úttesten. Pan Potasonski hirtelen megállt. — Nézd már, ezt az átkozott, csoroszlyát! — kiáltott • fel dühösen. Az ifjú hölgy is megállt. — Mi. mi történt? — kérdezte az öregúr, aki nem hallotta pan Potasonski lírai kitörését. mert süket volt. — Te vak liba te! — ordította pan Potasonski. — Hat nem látsz ,a szemedtől? Ez aztán a kultúra, -te analfabéta vadkacsa! — Hogy beszélget ön égi! hölggyel!" — háborodott fel az öreg, miután pan Potasonski hatására néhány pil lanatra visszanyerte hallásé >. — On részea! — Te vagy részeg, te birkáfejií! Boroshordó l}asú, te nem szégyelled magad, egy ilyen fiatal hölgyet elcsábítani!... ‘ Néhány járókelő megállít mellettük. — Ez a részeg sértegeti a hölgyet — mondta az öreg — Te vén bohóc, te csacsogó hímszarka, menj rögtön haza a keresztanyád’ hoz! — azzal pan Potasonski öklével indult támadásra. A járókelők tömege hntrpbb húzódott. A fiatal hölgy lovagja elé lépett, hogy így védje meg a támadástól. — Hordd el magad aejdig. amíg szépen vagyok, különben kilépek és beverem azt a ragyás képed! — Honnan, akar magé „kilépni"? — kérdezte váratlanul az,idős úr. Pan Potasonski hirtelen , elhallgatott. Elvörösödött. — Kérem, bócsássanak meg — dünnyögte. — Az isten szerelmére, elnézésüket kérem. Tévedés történt. Azí ; hittem, vagyishogy megvol- '< lám győződve arról, hogyj kocsival vagyok. Teljesen el- j ment az eszem, hiszen nincs j is itt a kocsim ... Még egy- ; szer, ezer bocsánat... — Nem tesz semmit — 1 mondta barátságosan az if- '• jú hölgy. — Teljesen meg- ' értem önt. Ha kocsival va-; gyök, én is hasonló stílus-! ban szoktam társalogni... Lengyelből fordította: Saiga Attila Hetvenöt diák van, az egész országból jelentkeznek, s egy felvételi bizottság választja ki, melyik gyerek kerül a pálmakunyhók tanárai elé. Vannak persze kivételek, megfelelő összegért megtanítanák táncolni olyan jómódú lányokat is, akik nem a szinpad iránt áhítoznak, hanem jó férjet szerelnének fogni. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy a Kalakshetra együttes lányaiból lesznek India legjobb módú asszonyai. S akikből vezető táncosnő lesz, annak még gazdag férjet sem kell fognia — egy-egy estére ezer rúpiát is kap. (4—5000 forintot.) Este Madrasz színházában fellép Saguntala, a táncosnő. A színpadon Ganes, az eleién tormányú isten előtt tucatnyi tömjénrudacska ég. Szántál füstölők a rivalda helyén. Baloldalt a zénekar ül gyékényen, s a ritmikus, monoton zenére szemének apró mozdításaival elindítja a táncot az elefántcsontbőrű asszony. Szemének pici mozdulata szinte kisugárzik a testére, előbb feje mozdul, majd válla, karja, • dereka, majd lába is. A ének Buddhát dicséri, s őt dicsőíti minden mozdulata is. A régi India táncol a színpadon. Az, amit fölélesztett, föltámasztott, magába olvasztott az új. Színpadon szól a zene, nem templomban, s a nézők zömében már nem földmívesek, hanem orvosok, mérnökök, gyári munkások. Egy nagy iparváros polgárai. De az arculton még a régi áhítat, s a tömjén szaga eljut a hátsó széksorokig is. Kereszty András (Folytatjuk) MEMMj® 1913. június 29., péntek
