Népújság, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-29 / 150. szám

Háztulaj dánosok egymás között Éppen százegy tulajdonosa van annak a gyöngyösi tár­sasháznak, amit az OTP épít­tetett a Szabadság téren. Ér­dekes, szép épülettömb ez, bizonyítva többek között azt ás, hogy a modem építészet is mentes lehet a sablonoktól, ha a tervező él a lehetősé­gekkel. Gyöngyös már kezd büsz­ke lenni erre az épületre. Amióta kialakították előtte e pihenőparkot, azóta sokan üldögélnek az árnyas fák alatt vagy az enyhe napsütés­ben. Csupán arról nem tudnak sokan, hogy az épület száz­egy tulajdonosa között nem a legteljesebb az egyetértés bizonyos dolgokban. EREDMÉNYTELEN VITÁK * 1 Egy ilyen hatalmas épület­tel elég sok a baj azután is, ha már az építők elvonultak. Lényegében százegy háztar­tás kisebb és nagyobb ügyeit kell naponta rendezni. Pél­dául. Ki takarítsa a lépcsőházat? Az elromlott liftet kinek a kötelessége megjavíttatni ? Mennyit fizessenek a házfel­ügyelőnek? A fűtéshez való olajról hogyan gondoskodja­nak? Mi legyen az üresen ál­ló házfelügyelői lakással? Folytassuk? Százegy tulajdonosnak kel­lene a nagy épületről gon­doskodnia, de hát az képte­lenség. A megoldás kézen­fekvő: válasszanak maguk közül valamiféle intéző bi- zott:\ágot, annak a munkáját felülvizsgálni pedig valami­féle ellenőrző bizottságot. Rakják az ő vállukra a kö­zösség gondjait. így is történt. Tegye szóvá az újság Aggódva említették meg, hívták fel rá a figyelmünket, hogy a déli városrészben a gyerekek a nagy nyári sza­badság idején nem mindig a leghelyesebb szórakozási mó­dot találják meg maguknak, és ebben a szülők is ludasak. Kedvelt játékuk a rossz görgőscsapágyakra szerelt guriga, amely vészes gyor­sasággal robog végig a jár­dán, olykor pedig lekerül az úttestre is. Egy csapat gye­rek lohol a® alkotmány nyo­mában. Ha csak a járdán marad­nak ezek a zörgő, csattogó harci szekerek, akkor is sok bosszúságot okoznak a járó­kelőknek. Ha az úttestre is átcsapnak, akkor a baleset- veszély mértéke kiszámítha­tatlan. Vajon a felnőttek, a szü­lők nem látják ezt? Nem tö­rődnek azzal, milyen veszély­be rohanhatnak ezek a vidá­man hancúrozó „ördögfió­kák” nagy jókedvükben? Ki érti meg az ilyen szü­lők könnyelműségét? A másik ügy: a Béke té­ren a játszóhelyeken sokan sétáltatják a kutyájukat. Hogy egyik-másik kedvenc a homokozót sem kíméli, és ott olyat tesz, ami a homok­kal játszadozó gyerekek egészsége szempontjából nem valami kedvező, azzal nem mindegyik „gazdi” törődik. Nem a kutyák ellen emel­tek szót a Béke tér lakói, ha­nem a kutyák tartóinak hely­telen közönye ellen. Miért engedik meg kedvenc álla­taiknak. hogy bepiszkítsák a gyermekek homokját? Ha valaki a háza előtt nem takarítja ie a járdát, sza­bálysértést követ el, Ha va­laki szemete! az utcán, meg­büntethető. Ha valaki nem vigyáz a kutyájára és a ku­tya bepiszkítja a homokozót, ez ellen nincs mit tenni? Nem a kutyák ellen szól­tak, nem is a kutyabavátok miatt, hanem egy helytelen magatartást bíráltak. Joggal. Aztán megindultak a kü­lönféle találgatások. Vajon annyiba került-e a fűtés, amennyit a bizottság mond? Miért adtak többet a takarí­tónak, mint amennyiben megegyeztek? Nem lehet irigyelni a bi­zottság öt tagját. A sanda két­kedés kíséri minden tevé­kenységüket, hiszen minden­re pénz kell, és erre az egy dologra mindenki nagyon ké­nyes. Ha csak úgy elsorolják nekik a sok-sok tételt, ami­nek a végére érve az derül ki, hogy havonta jó néhány száz forint a közös költség, akkor a tamáskodás szinte elkerülhetetlen. Hát még abban az esetben, ha a tulajdonostársak (ez a hivatalos titulus a köreikben) nem is tudnak változtatni semmin, mert az állítólagos vétójog mindent keresztül­húzhat. Ahogy legutóbb is. EGY ELLENSZAVAZAT Összeült a közgyűlés, elő­terjesztette az elnök a je­lentést, a bizottság egyik tag­ja äz elszámolást, és kérték, hagyják jóvá a megjelentek az összegeket. Ki tud a tucatszámra so­rolt számok közül bármeny­nyit is felelősséggel ' megje­gyezni ? Tegyék hozzáférhe­tővé a számadást még a'köz­gyűlést megelőzően, hangzott el a jogos kívánság. Mind­járt akadt vállákozó szellemű tulajdonostárs, aki a stenci­lezést ^biztosította. Többen hozzászóltak a té­mához, ezt is, azt is kérdő je­lezve a tételek közül. Olyan •javaslat is elhangzott, hogy a közös képviselők tisztelet­díját módosítsák. Sokallta az illető a havi háromezret, amit ilyen címen felvesznek a bizottság tagjai. Egyetlen ellenszavazat tör­tént a javaslatra. I Fucos az egész, jelentették bev mert a vétó meggátolja a változást. Hivatkoztak az alapszabályra, amely szerint' a százegy tulajdonos bárme­lyikének az ellenvéleménye megakadályozhatja a terve­zett változtatást. Még akkor is; ha az illető nincs köz­gyűlésen jelen, vagy akkor is, ha a közgyűlést követően öt napon belül a közös kép­viselő útján tiltakozást je­lent be. Eszerint elég csak egyetlen „okvetetlenkedő” ember és a leghasznosabb javaslatnak is vége. Lehetséges ez? HA VALAKI NEM ISMERI Az a bizonyos alapszabály- az egyöntetűséget csak a birtokviszonyra vonatkozó bármiféle változtatás esetére követeli meg. Ilyen eset az, hogy építsenek-e garázst' a telekre, értékesitsék-e a most még üresen álló házfelügye­lői lakást. Ugyanis ezek már a telekkönyvi állapotot vál­toztatnák meg. Óriási mérté­kű átvezetéseket kellene vég­rehajtani a nyilvántartáso­kon, újból számolni ezred- négyszögöleket és tulajdon- részeket. Minden más esetre úgy rendelkezik az alapszabály, hogy a többség akaratát fo­gadja el. Egyenlő szavazat esetén azt a határozatot eme­li érvényre, amelyik mellett az elnök is szavazott. Szó sincs tehát mindenre vonatkozó vétójogról. Nem is lehetilyen vétót el­képzelni, mert az ellenkezne a közösség érdekeivel. Anti­demokratikus vonása lenne az alapszabálynak. A szó többségi elvet az alap­szabály 6. oldalán a h) pont alatt lehet megtalálni. Erről megfeledkeztek a legutóbbi közgyűlésükön a tulajdonostársak. MERT tJJ JOGI FORMA Ha veszekednek, hadd ve­szekedjenek a maszek háztu­lajdonosok. Mondhatja most bárki, hiszen ez ő dolguk nem közügy. Teheti még hoz­zá az előbbiekhez. A százegy tulajdonos lé­nyegében több száz embert jelent. Tekintélyes közössé­get. De ha még két-három emberről volna szó csupán, akkor is megérdemli a nyil­vánosságot az ügy, mert az együttélés gyakorlatáról vám szó. Ha viszont arra is felhív­juk a figyelmet, hogy ez a társasház-formula, mint jogi eset is egyre jobban terjed nálunk, akkor nyilvánvaló, hogy a téma egyre több em­bert érint, csak a ' megyénk területén is: ezreket. A gyöngyösi példa tehát okulásra ad lehetőséget. A százegy tulajdonos majd megegyezik egymással. Dön­tenek arról, hogy mennyi tisz­teletdíjat adjanak a közös képvisélőknek, kit vegyenek fel házfelügyelőnek, ki ellen­őrizze, hogy a műszaki be­rendezések milyen állapot­ban vannak, hogyan lehet minél kisebb kiadással meg­oldani a közös gondokat és így tovább. Egy biztos: minden új kö­zösségnek össze kell szoknia. Ehhez pedig évek kellenek általában. Türelmetlenségre tehát nincs okuk. De van még egy tanulsága ennek az összecsiszolódásnak: a de­mokráciát is tanulni ,kell, a joggal való élést Is gyakorol­ni kell. hogy mindén rendben menjen. Ugye, nem is olyan egysze­rű ez? G. Molnár Ferenc Hatvan vagy KereEIiaraszt ? Lassan négy esztendeje, hogy Kerekharaszt, az alig hatszáz lelket számláló kis település, amely hajdan ön­állóságnak örvendett, köz­igazgatásilag Hatvanhoz tar­tozik. A két hely házai foko­zatosan közelítenek egymás­hoz, egyszer tán össze is ölelkeznek. Mindenképpen indokolt téhát az egyesítés. Minek külön tanácsi appará­tust fenntartani ? Minek a kü­lönböző gazdasági egységek felduzzadt irányító gárdája? Minek a szegényes birkózás, küszködés kommunális / fel­adatokkal ? Egy városnak több szava, több lehetősége, dinamizmusa van a fejlődés­re. S könnyebb a pénzesz­közökkel is bánni, ha az egy kasszában van. így vált a helyi termelőszövetkezet a jól fizető hatvani „Lenin” egyik üzemegységévé, így te­lepült Kerekharasztra a “Du­na Cipőgyár kettes számú te­lephelye például, • s ilyen központi alapból épül éppen napjainkban az a kilométe­res makadám, ami a 3-as fő­útvonalhoz kapcsolja kétszáz lakóház polgárait. — Ám, ha magunkévá tesszük az 1989-es döntést, akkor ennek minden tekin­tetben érvényt kell szerezni! — mondja dr. Nagy Béla, a tanács igazgatási osztályán. — Tehát ha városunk egyik kerületének tekintjük, akkor a többi hatvani polgárral szemben nem lehetnek hát­rányban a kerekharasztiak. Ez az elv azonban több te­kintetben nem érvényesül. Három dolog miatt füstölög­nek leginkább az itt lakók. S ha csak találkozásunk van, nem mulasztják el íelhány- íorgatni. Az egyik: — Ritka a buszjárat. Bárki taxival akar a Kossuth tér­ről kerekharaszti otthonába térni, a túrái útelágazástól dupla tarifát számol a gép­kocsivezető! A Volán üzemegységének előadója,1 Kiss Antal így ma­gyarázza a fonák helyzetet: — Kérem, tudjuk, hogy el­lentmondás van a dologban, de üzleti előírásaink azt pa­rancsolják, hogy csak a vá­roshatárt jelző névtábláig futhat a kocsi normál, váro­si díjjal, azon túl minden 517 méternél 1 forinttal ugrik az óra, amit sofőrjeinknek két­szeresen kell számolniuk. Mégpedig hozzávéve azt a ki­lométert is, amit Kerekha- rasztról vissza tesznek meg a helységtábláig. — Mi lehet a megoldás? — Pofonegyszerű! Kintebb, a kerekharaszti elágazásig kell vinni azt a fránya táb­lát. De hát ez nem tartozik a mi hatáskörünkbe. Gondo­lom, a városi- tanácstól ép­pen úgy függ, mint a Közúti Igazgatóságtól. De feltétlen érdemes hozzányúlni. Mon­dom, minket is foglalkoztat évek óta ez a téma ... Parádi László, a hatvani postahivatal főnökhelyettese, szintén érvényben levő sza­bályzatra hivatkozik, amikor nekiszegezem a kérdést: mi­ért számít vidéknek telefon dolgában Kerekharaszt? S azt is elmondja, hogy a visszás helyzetet felvetették már a miskolci igazgatóság­nál, de ott azt a választ kap­ták, hogy nincs lehetőség az állapot megváltoztatására. — S kifizető önöknek há­rom telefonállomásért, né­hány ajánlott küldeményért, pénzesutalványért két alkal­mazottat foglalkoztatniuk? Viselni a postahivatal fenn­tartási költségeit? — Semmi esetre sem. El­lenkezőleg! Hanem amit leg­többen sérelmeznek, a tele­font, annak magas tarifáját, hát, ehhez nekünk nincs erőnk. Városi központunkba nyugodtan be lehetne kötni azt a néhány állomást, s ami még hozzá jönne, de ez föld alatti kábelezést igényel, ami eléggé költséges. Véle­ményem szerint a tanácsnak kell az ügyben állást foglal­ni a szükséges anyagiakhoz. A Duna Cipőgyár rohamos fejlődése rövidesen azt hoz­za magával, hogy egyre több ember keres Kerekharaszton nemcsak munkát, hanem ál­landó hajlékot is. Akkor pe­dig megnő az igény a tele­fon iránt, s nem győzzük majd visszautasítani a kérel­meket. + A postahivatal főnökhe­lyettesének szavai támaszt­ják. alá a harmadik jogos kerekharaszti igényt is, még­pedig a kereskedelmi ellá­tás fejlesztésére irányuló tö­rekvéseket. Korábbi látoga­tásaimból emlékszem asszo­nyokra, akik a későn érkező kenyér miatt kárhoztatták a tanácsot. S férfiemberekre, akik viszont elégedetlenek a szórakozási lehetőségekkel. A településen nincs egy normá­lis üzlet, elfogadható kis­vendéglő. Nincs klub, mejzi, táncvigalom, ahol összetalál­kozhatnának, s hasznosan, .vagy csak passziózva eltölt- hetnék szabad idejüket, Jó! Ha úgy vesszük, bejutnak ép­pen az új-hatvani filmszín­házba, a „Daliba”, vagy a Zöldfába sörre, táncra, mozi­darabra. De mivel térnek vissza éjnek évadján a csa­ládi otthonba, szülőhöz, fe­leséghez? Távlatában nézve az im­már Hatvanhoz növő telepü­lést: mindenképpen indokolt­nak tartjuk Kerekharaszton egy korszerű kis üzietház kialakítását! Olyanét, amely szükségtelenné teszi a több kilométeres buszozást, taxi­zást közhasznú cikkekért. S visszatérve a Volán válla­lat üzemegységéhez, szíves figyelmükbe ajánljuk a vehe­tőknek a kerekharaszti jára­tok sűrítését, s valami olyan vonal beiktatását,, amely a késő éjszakai órákban céloz­za meg az egyre izmosodó „e- lepet. Rohamos tempóban épül a strand, amelynek hi­deg, meleg vize tavasztól késő őszig ezreket vonz majd erre a vidékre. E tényezőt számba véve, nem csupán szociális szempontból, hanem a dolgok gazdasági oldalát nézve is, gyümölcsözőnek tű­nik a probléma rendezése. Moldvay Győző Két és fél év alatt 2667000 forint jogtalan nyereség a Karácsond és Vidéke ÁFÉSZ-nál Jogellenes, a szocialista gazdálkodás elveivel ellenté­tes tevékenységével két év alatt 2 millió 667 ezer forint jogtalan nyereségre tett szert a Karácsond és Vidéke ÁFÉSZ, ezért vele szemben gazdasági bírság kiszabását indítványozta a legfőbb ügyész a Heves megyei Bíró­ságnál. A szövetkezet általa­üj nemesocél-henprinü épül az LKM-ben ,4 Lenin Kohászati Müvekben 2.7 milliárd forintos beruházással, új nemesacél­hengerművet építenek, A csarnokok vasszerkezetének szerelése már befejezéshez közele­dik. A Gyár- és Gépszerelő Vállalat szakemberei az év végén pedig összeszerelik az NDK-ból vásárolt berendezéseket. Az új gyár 1973-ban megkezdi a termelést. Képünkön: szerelik a henger- és görgősorokat ÍMTI-fpto — 'Érozi K, Gyula) nos beszerző, értékesítő és szolgáltató irodát nyitott Bu­dapesten 1970 elején és mű­ködtetett 1971 végéig. Az iro­da durvalemez, idomacél, trafólemez, radiátordugó, vasanyák beszerzésével és termelő vállalatok részére történő értékesítésével fog­lalkozott. Az irodában alkalmazott üzletszerzők révén nagyke­reskedelmi és termelőeszköz- kereskedelmi tevékenységét folytatott, amelyre azonban a szövetkezetnek nem volt joga. Az üzletszerzők által fel­vásárolt nagy mennyiségű áru — amit a szövetkezet ré­szére megvásároltak és a szövetkezet nevében értéke­sítettek — nem volt felhasz­nálható közvetlenül a fo­gyasztói igények kielégítésé­re és ezekkel az árukkal a szövetkezet bolthálózata nem is foglalkozott. Az árut a szövetkezet — üzletkötői köz­reműködésével — iparválla­latnak adta el, és ott azokat a termelés során felhasznál­ták. Az ilyen termelőeszköz­kereskedelmi tevékenység nem a szövetkezetek felada­ta, hanem más, nagykereske­delmi szervezeteké. (MTI) Szélesítik a Debrecen—Füzesabony közötti utat Csaknem 350 millió forint értékű útépítés, korszerűsítés szerepel ez évben a Debrece­ni Közúti Építő Vállalat programjában. Két beru­házásuk jelentős mértékben befolyásolja az országos köz­lekedést is. December 15-e helyett ez év november 7-ére átadják a debreceni nagyál­lomásnál készülő felüljárót. Debrecen térségéből a köz­úti járművek nagy része a hármas főútvonalon érkezik a fővárosba, illetve indul vissza. Az építők most a 3-as útról leágazó Füzesabony— Debrecen közötti 33-as út Muíitá&ta dcAgcaiak, hűfijt rövidítsék a távolsági közle­kedés menetidejét. Kiszélesí­tik a 33-as utat, zúzott kővel fedik, az útpadkát, úgyneve­zett „vezetősávot” kapnak" a szegélyek. A 33-as út első új- szakasza Debrecen és Horto­bágy között az idei. lovasna­pokra, június végére, csak­nem teljesen elkészül. A to­vábbi munkákat ez évben fejezik be. (MTI) , MBniM f fi iy. 1913. Június 29„ péntek

Next

/
Thumbnails
Contents