Népújság, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-28 / 149. szám
Egy meg nem írt riport levonható tanulságai í. Ugyanúgy kezdődött, mint bármelyik más újságírói munka: az anyagfelvétellel. A kulturális és szociális alap nagyságáról, felhasználásáról és jelentőségéről szerettünk volna riportot írni. A termelőszövetkezetben azonban — ahol az anyagfelvételt kezdeni szerettük volna — más, érdekesebb kérdések is felmerültek, amelyek háttérbe szorították az eredeti elképzelést. A termelőszövetkezet nevét azért nem közöljük, mert a tapasztalt jelenségek nem is annyira egy munkahelyre érvényesek, mint inkább egy helytelen szemléletre, amelynek megnyilvánulási formái ma is károsan befolyásolják a közgondolkodást. 2. B. J.-né, a termelőszövetkezet- főkönyvelő helyettese: — igen. Említettem az elnök, elvtársnak, hogy mit akarnak. Mivel önök nem felügyeleti szerveink, így az elnök elvtárs nem javasolja az adatszolgáltatást. — Vgye, azt tudják, hogy az információadás ez esetben kötelességük? — Sajnos, az elnök elvtárs igy rendelkezett. — Akkor nem kérünk semmilyen adatott. A kulturális bizottság elnökével szeretnénk beszélni. — Szigorúan ki van adva, hogy ő sem adhat semmiféle felvilágosítást. — Miért? — A dolgozókat nem lehet kiszakítani a munkájukból, mert helyettük senki nem fogja azt elvégezni. — Nagyon helyes. Megvárjuk munkaidő után. 2. A termelőszövetkezet előtt van a buszmegálló. Itt várnak a munkaidő végén az adiminsztratfv dolgozók a helyijáratra, mivel a tsz-iro- da messzebb esik a településtől. Bemutatkozunk S.-nének, a kulturális bizottság elnökének. S. E.-néJ — Velem teljesen felesleges beszélni, én úgysem tudok semmit mondani. Amit én tudnék mondani, azt mind elmondja az elnök elvtárs. — Ez szabály. Mi államilag is helyesen cselekszünk, ha így járunk el. 4/A Sajnos, nálunk igen sok önálló termelési üzem vagy szolgáltató vállalat még mindig abban a tévhitben ringatja magát, hogy állami hatóság. (Az egyszerűség kedvéért tekintsünk most el attól a jogi vonatkozástól, hogy a köztulajdonnak két formája él az össznépi (állami) és a szövetkezeti csoport- tulajdon. Nem is ez itt a lényeg.) ügyféllel, megrendelővel, vevővel, érdeklődővel vagy más minőségben szereplő személlyel szemben vajon még hányszor használják érvként ezt a kifejezést: mi államilag cselekszünk állami felelősséggel dolgozunk. Hadd idézzem Rózsa Gyula kritikust, aki így ír erről a problémáról: „Magyarországon az államosítás óta a gyufaskatulyák gyártása is állami felelősséggel történik, a rossz gyufaskatulyáké is.” Vajon hányszor állunk még áthághatatlan akadály előtt, amikor kimondják a bűvös mondatot: ez a szabály. „A szabál az 6zabál” — mondja gunyorosan a szólás az át- kos hivatali bürokráciára utalva, s mi még a mai korban is nagyon gyakran fétisként kezeljük a szabályt. Előfordul, hogy akkor is arra hivatkozunk, amikor nem is áll mögöttünk. A lényegi hiba azonban ott keresendő, hogy a szabályt úgy fogjuk fel, mint a mindennapi érintkezés gátját. Nagyon sokan észre sem veszik, hogy ha állandóan szabályokra és paragrafusokra, rendeletekre hivatkoznak, elvesztik saját belső iránytűjüket, amely nélkül csak evickélni lehet az életben, normálisan közlekedni nem. S. Most már ketten ülnek az asztal másik oldalán. Az elnök és a kulturális bizottság elnöke. Az elnök: legyen az a vezető, vagy beosztott, mindegy. Nálunk mindenki nyilatkozhat nyugodtan. A munkatársaim saját maguk döntenek ebben az ügyben. Ha a termelőszövetkezet valamely részterületéről kell nyilatkozni valamilyen fórum előtt, akkor az illetékes személy képviseli a termelőszövetkezetet ilyen esetekben, mert sokkal részletesebben tud beszámolni az általa ismert területről. — Akkor miért nem beszélt a kulturális bizottság munkájáról az a kulturális bizottság elnöke? S. E.-né: mert az elnök elvtárs nem adott rá utasítást. És a főkönyvelőhelyettes elvtársnő is mondta, hogy ne adjunk ki adatokat. 5/A ' Egyébként a beszélgetés végén megkaptunk minden adatot a kulturális bizottság munkájáról. Megtudtuk, hogy évi 50 ezer forintos keretből gazdálkodik a bizottság, s ezt az összeget az alábbiakra használják fel: tsz-ben levő rádiók előfizetési díja, szaklapok előfizetése, társadalmi ünnepek, nőnap és az öregek búcsúztatása, \ koszorúzási költség, tsz-klub, pártalap- szervezet, KISZ-bizottság, nőbizottság, sport. A kultúrára fordított ősz- szegek egyre tekintélyesebbek lesznek napjainkban, egyre több dologra jut pénz. Csak egyről ne feledkezzünk meg, hogy a kultúra forradalmához a legszorosabban hozzátartozik a magatartás- forma, az egymás közötti viselkedési mód, a közlési, viszonyulás! rendszerek magasabb szintre történő emelése. Ez központi kategória kell hogy legyen. Mert hiába áldozunk pénzt az egyik oldalon a kultúra eszközeire, ha a másikon változatlanul statikus állapotban maradnak a kultúra eszközeit felhasználó személyek; az emberek. 6. írásunkkal — ismételten le kívánjuk szögezni — nem az volt a célunk, hogy a kommunikáció kezünkbe adta lehetőségével, holmi sértődöttség utáni visszavágással éljünk. Ezért is nem használtuk a szereplők teljes nevét — csupán nevüknek kezdőbetűjét. Sokkal inkább az volt a célunk, hogy egy általunk helytelennek tartott magatartásformát — amely véleményünk szerint sajnos nem egyedi, nem is kívánjuk azt bizonyítani, hogy tipikus, általános — bemutassunk és hozzá kapcsolódó véleményünket nem sértően, de a mindennapi demokratizmus érdekében feltétlenül elmondjunk. Szigethy András Tanteremből a műhelybe ... Diákok — termelési gyakorlaton Befejeződött az iskolai tanév, s ezzel egy időben megkezdődött a diákok szokásos üzemi gyakorlata. Ki-ki a választott hivatásának megfelelő termelési munkakörben ismerkedik a szakma fogásaival, tevékerfyke- dik egy teljes hónapig. A tantermek helyett ezúttal a műhelyekben találkoznak a fiatalok, akik erre az időre a kisdiákból aktív munkássá válnak... □ □ □ Az alacsony növésű, göndör hajú fiú először a megfakult munkásnadrág szárába törli a kezét, majd odanyújtja: ' — Bakos Sándor vagyok, az egri Gép- és Műszeripari Szakközépiskola harmadik osztályt végzett tanulója. Szeretnék a gyakorlat után is dolgozni néhány hetet az üzemben ... — mondta az erdőtelki Bakos Sándor. Pillanatnyilag a MEZŐGÉP Vállalat hevesi gyáregységének marósa... — És egyébként? — ... forgácsolója, esztergályosa, hegesztője, ugyanis az iskolai tanműhelyben már elsajátítottam ezeknek Szabó Sándor először a polírozóknál, majd a hegesztőknél töltött el néhány napol a gyakorlati időből. (Foto: Tóth Gizella) a szakmáknak az alapjait. Az igazi, munka azonban itt van, kinn az üzemben, ezért dolgozunk majd az elkövetkezendő egy hónapban valamennyi munkaterületen. Szükség is van erre, mert. nem véletlenül mondják, hogy a gyakorlat teszi a mestert... — Ezek szerint az említett szakmák mestere szeretne lenni? — Igen, mert a későbbi terveim megvalósításához a legjobb szakmai tudásra lesz szükségem. Jövő nyáron fejezem be az iskolai tanulmányaimat a gépgyártástechnológiai szakon. Két évig dolgozom majd a tanult szakmák valamelyikében, majd jelentkezem a kiegészítő vizsgára. Ha sikerül, szaktechnikusi képesítést szerzek. De addig még sokat kell gyakorolni,, s főleg hibátlanul dolgozni. Ez követelmény ilyen helyen, ezt már megtanultam... — A saját bőrén...? — Igen, mert a legelső nap selejttel kezdtem a munkát. Nem is szívesen emlékszem vissza rá. Esztergapadon dolgoztam, s a késsel fordítva állítottam be a fogást. Még szerencse, hogy az első darab elkészülte után rájöttünk a hibára. Nem lett különösebb baj belőle, de nekem jó „gyakorlat” volt.... □ □ □ Szabó Sándor most végezte el az egri Gép- és Műszeripari Szakközépiskola második osztályát. Iskolatársánál kevesebb gyakorlattal ugyan, de már önállóan dolgozik. — Izgultam is. amikor ■ először egyedül hagytak a munkával. Az itt készülő fűtőtestek ajtajait polírotam. Három darabot készítettem el, s mint a meózás- kor kiderült, kiváló minőségben. Akkor levettem az álarcot és. a védőszemüveget, hogy letöröljem az arcomról az izzadságcseppeket. Hiába, nekem ez' még nagy munka volt. — És a többi? — Minden kezdet nehéz. Nálam is így volt. Most már megbarátkoztam a legkülönbözőbb munkákkal is. Csupán egy dolgot sajnálok. Azt a munkát, amit a legjobban kedvelek, a hőkeze- léses anyagvizsgálatról van szó, itt nem gyakorolhatom. De talán nem is baj, mert így azzal foglalkozhatom, amit jobban el kell sajátítanom. Egy hónapig lesz rá idő, aztán jöhet a pihenés, a nyaralás Budapesten, a rokonoknál. Ezek a közelebbi terveim. — Vannak távolabbink is? — Természetesen. Az itteni szakmai gyakorlatok, majd az érettségi után a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem gépészmérnöki sza-' kára pályázom. □ □ □ Idézzük csak az egyik fiú szavait: a gyakorlat teszi a mestert... Ők bizonyára mesterek lesznek. Szilvás István • 4. Az elnöki iroda süppedő foteljeiben ülünk. Az elnök — középkorú, egészséges, barna arcú férfi, határozottan beszél. — Kérem, az az állásfoglalás, hogy csak felügyeleti szervnek vagyunk kötelesek adatot szolgáltatni. Ma megjelent a Hevesi Szemle Legújabb száma gazdag anyagot nyújt az olvasóknak. A 2. szám tartalmából: Kálnoky László új műfordításai; Csehov Moszkvában és Egerben, Krúdy Gyula előszavai saját regényeihez: új (?) magyar tragikomédia; hányán voltak az egri várban 1552-ben?; lehet-e gyógyítani az örökletes lencse Hcamot? Hatvannégy nagy formátumú oldalon, gazdag illusztrációkkal, fotókkal ma megjelent a HEVESI SZEMLE Kérje az újságárusoktól! QJtwmM 1973. juiiiuá S&, csütörtök Elvettem a söntéspuítról a gint és a sört, és óvatosan lépegettem asztalunk felé, ahol nagy szerelmem, Judy ült. Ekkor pillantottam meg. Az ajtóban állt és mosolygott. Nem — gondoltam —, ez nem lehet Joe Billing! Vannak emberek, akikkel a legszívesebben sohasem íalálkoznánk. A számomra ilyen Joe. Nem mintha gyű- ' ölném. Egyáltalán ném. Mi több, meg vagyok győződve róla, hogy remek ember, társaságban igen kellemes is tud lenni. Amennyire ismerem, eddig még soha nem ütötte le senkinek a kezéről szerelmét, senkiről nem mondott rosszat a háta mögött. Mégis Joe életem meg- rontója, rémálmaim okozója volt Odajött az asztalunkhoz. — Bili! — kiáltott vidáman, megveregette vállamat, olyan erővel, hogy a sör fele végigömlött öltönyömön. — Ezer éve nem láttalak. Pedig úgy szerettem volna már beszélgetni veled! Hol voltál? A legszívesebben megmondtam volna nek}. hogy előle bujdostam, és kértem az égieket, hogy ne sodorja az utamba. Elismerem, babonás vagyok Vannak hiedelmek, amelyektől sehogy sem tud megszabadulni az ember, bármennyire is szeretné. Judy bámult Joe-ra. Nem is haragudtam rá, hiszen valóban jóvágású fickó volt. \ LEONE STEWABTB) ]oe szerencsétlenséget hnz... — Szervusz, Joe — nyögtem ki végül. Először egy házibulin találkoztam vele. Mivel nem volt elég lány a társaságban, egypáran kiváltunk, és beszélgetni kezdtünk. Azon az éjszakán, miután elváltam tőle, nekihajtottam egy villanykarónak. Nem voltam részeg, vendéglátónk alaposan felvizezte az itó- kát. A rendőrök azonban nem hitték el. Akkor azonban még nem jöttem rá, hogy Joe szerencsétlenséget hoz rám. Hamarosan ismét találkoztam vele. A fogadóiroda előtt álltam a lóversenytéren. Négy szelvényt fizettem be. Joe megpillantott és szinte repült felém. Együtt néztük a futtatást. Az első három ló sorrendjét eltaláltam, és éppen boldogan számolgatni kezdtem, hogy mennyit nyertem, amikor rémülten tapasztaltam: valaki kilopta zsebemből a szelvényeket. Kétségbeesetten Joe-ra néztem, és abban a pillanatban rádöbbentem, hogy Joe sz rencsétlenséget hoz rám. Harmadszor egy kínai porcelánt árusító üzletben találkoztunk. Egy kollégám számára vásároltam esküvői ajándékot. Az irodában ösz- szedobtunk egy kis pénzt, és a többiek szerencsétlenségemre rám bízták a vásárlást. Egy szép nagy vázát választottam ki, és éppen fizetni akartam, amikor valaki a nevemen szólított. Joe sietett felém, hogy üdvözöljön. Ijedtemben hátrahőköltem, ledöntöttem egy polcot, amely telve volt apró, törékeny csecsebecsékkel. Minden összetört. — Sajnálom, uram — mondta a kereskedő —. de nálunk az a szabály, hogy az összetört holmit megvásároltnak tekintjük. így fogyott el kevéske megtakarított pénzem, amelyet arra szántam, hogy Judyval néhány kellemes napot töltsünk egy kényelmes tengerparti szállodában. És íme, néhány hónapi nyugalom után Joe ismét betolakodott életembe. — Tudod, mi az újság? — csapott még egy nagyot a vállamra. — Remek állást kaptam. Fogadni mernék, nem fogod eltalálni, hogy hol. Nem érdekelt, hogy hol helyezkedett el. Azon gondolkodtam. hogy leszakad-e alattam a híd, ha hazafelé indulok. — Abban a gyárban dolgozom, ahol te! Szükségük van jó szakemberre! Csak ez hiányzott! Hogy napról napra találkozzunk, néhány méterre üljünk egymástól. Szent ég, mi fog történni velem! A legjobb esetben örökre nyomorék leszek. — Mikor kezded meg a munkát? — Hétfőn. Rendben van — morfondíroztam. — Hétfőn felmondok és más városban keresek munkát. Bár őszintén szólva remek munkahelyem volt. A híd nem szakadt le alattam, amikor hazafelé hajtottam, de Judy faképnél hagyott. S ez legalább akkora szerencsétlenség volt, ha nem nagyobb. De találtam állást a szomszédos városban. Egy hónappal később látogatóm érkezett. Archile volt, egykori munkatársam a gyárból. I -át- tam rajta, hogy rossz hírt hozott. — Engem küldtek el, hogy megtaláljalak — morogta. Szótlanul mentünk a legközelebbi ivóig. — Bili — kezdte Archile, amikor helyet foglaltunk, merőn bámulva poharát. — Azért jöttem, mert régi jó barátok vagyunk. Tudom, hogy el fogsz szomorodni, ha meghallod, miiről van szó, de te vagy a hibás. Ki mondta, hogy hagyd ott az álásodat és költözz más városba. Tudod, a múlt héten is fogadtunk, és... Éveken át én gyűjtöttem magam köré a szerencse kergetőit, összegyűjtöttük a pénzt és fogadtunk a lóversenyeken. Sokszor az én tippjeim szerint kötöttük meg a fogadást. — A százszorosai kerestük meg annak, amit befizettünk — folytatta Acdrie, Még most sem t osan; hogy rtünk.L. égszédültem.' Öt feren-áG Archie néhány őtfontast nyújtott felém. — Amikor elmentéti azt mondtad, hogy többé nem érdekelnek a fogadások. Mégis összegyűjtöttünk neked ót ven font sterlinget. Ez is több a semminél. A helyedre egy másik kollégát vettünk be a csapatba. — S ti mennyit nyertetek? — Fejenként 9000 font sterlinget... Joe Billing, az a fickó, dki a helyedre jött, azt ajánlotta, hogy neked is küldjünk egy kis pénzt. Azt mondja. így igazságos ... Nagyon jó ember az a Joe. Meg kellene ismerkedned vele. Szerencsét hoz1
