Népújság, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-27 / 148. szám
Régészek a gáton A kiskörei vízlépcső munkálatai során a régészeknek is bőven akad tennivalójuk: a duzzasztómű s a majdani tó körzete valóságos kincsesbánya szamukra A régészeti vállalkozás nag>jszabású, az eredménye!e rendkívüliek: a hatalmas terűimen óriási földtömeget mozgattak meg. s a több mint ötezer esztendőt átfogó — a korai neo- litiknmiól a késő középkorig terjedő — időszakból 3300 sir kenut napvilágra, sziimos települési részletesen vagy teljesen feltártak. A régészeti kutatásoknak még nincs végük. Naponta újabb és újabb vallomásokat tesz a megvalíatolt föld . . . Forró napfény záporában fürdik a táj, ahogy leka- nvarodunk a műútról, s elmaradnak mellőlünk kitartó úiitársaink is. az eperfák és a csenevész akácok. Széles földgát hullámai himbálják autónkat. Koros-körül szőkülő búzamezők, bársonypuha fűszőnyeggel takart lapály, vízpartok vad- rejtő sűrűi. Távolabb, hátunk mögött Csárdatanya, jobbra-baira Sarud és Üjlő- rineíalva szétszórt házai. .Tó kilométert haladunk nagy huppanásokkal. És egyszerre hirtelen előttünk a mozgalmas építőtelep. A magasodó töltés két oldalán hosszú vasnyakú kotrók, darus markolók harapják, dózerek, lánctalpas traktorokkal vonszolt szkréperek gyalulják, nyesik a földet. Ezerféle zaj és hang kavarog a levegőben. Készül a gát. A gát, amit azért emelnek, hogy a rohanó árvizektől megvédjék a házakat, hogy hatalmas tóvá hizlalják a Tisza vizét. A töltések közé szorított víz lesz ítatója a szárazságtól szenvedő, szomjas földnek. Évek múltán a gátak között hínár és moszat nő a fű helyén, s a víz tükre alatt ezüsthasú pontyok, bajuszos harcsák játszanak majd. Ha erre hoz később az utam és csónakból tekintek le a mélybe, akkor is látni fogom azokat az árkokat, gödröket, amiket régészek ástak fel ezen a helyen. 1073 nyarán. Súlelet . . u'pád kűri te metőből. (Foto: Perl Márton' A víz mélye nem rejt majd titkokat. A Tisza idáig eigyűrűzó hullámai nem fedik el örökre ennek a tágnak történetét. A régészek feltárják, kimentik a majdani huiiámsirból azoknak a népeknek emlekeit, akik itt el tek, dolgoztak, küzdöttek, örültek és szenvedtek, s akik itt temették el halottaikat — csecsemőket, kisgyerme keket, asszonyokat és férfiakat. Pócstötés, Magyarad — így hívják azokat a szom széűos hat árrészeket, ame iyen Sarud és Újlörincialvu osztozik most. Ezen a helyen a messzi múlt ködébe vesző időkben szarmata' '•-«A*. Június Z~; szerda szkíták és Árpád-kori őseink megtelepedtek. Az ó nyomaikat keresik a régészek föld felett és föld alatt,. Magyarad szelíden elnyúló lapály. Pócstötés ennek ellentéte, hosszúkás kiemelkedés, szélhordta dombhát. Itt io, ott is kevés gödörlakás. sok sírhely. A hullámot. vető föld horpadt hantjai alatt eleink pihennek. Senki sem sejtette, hogy a búzatábla szélében és a bokrokkal körülnőtt tisztáson, a smaragdzöld gyepszőnyeg alatt valami rejlik. Csak akkor pattant ki a titok, amikor a gátépítéshez fogtak és hasogatni kezdték a föld évezredek óta megbonthatatlan rétegeit. Csontokat, ékszereket, cserépdarabokat szaggattak ki a gépek a földből. Nem csodálkoztak, hiszen több éves munkájuk során már számos régészeti felfedezésben volt részük. A gátépítők csoportvezetője, Bálint Károly gépmester, legelőször is óvatosságra parancsolta embereit, nehogy szétgyalulják a föld alatti múzeumot, azután jelentést küldött az esetről Kiskörére, Darabos Béla építésvezetőnek. Kisköréről a szolnoki múzeumba futott a hír, onnét az egri régészeket „riasztották”: vizsgálják meg az előkerült leleteket, gondoskodjanak megmentésükről! Szabó János Győző, az egri vármúzeum igazgatóhelyettese, sietett ki az épülő gáthoz, s mindjárt ott is maradt a gépek között, hogy a leletmentéshez lásson. Őt követte még a múzeum két régésze, dr. Nagy Árpád, Fodor László és a restaurátor, Csuhaj Zsuzsa. Két hete tart már a leletmentés. A régészek és az ásatáshoz toborzott emberek a szkréperek állandó robajában dolgoznak. A pócstőtési dombhát már nincs, szépen legyalulták. Hatalmas gödröt mélyítenek a helyén. Ez a gödör a „kutatóárok”. Itt tapasztjuk most mi is cipőnkkel a szürke agyagot és a nedves, fekete humuszt. — Itt, Pócstőtésen egy nem nagy kiterjedésű, XI— XII. századból való, Árpádkori települést találtunk — magyarázza az ásatás vezetője, Szabó János Győző. — A település házai földbe süllyesztett, négyszög és ovális alakú gödörlakások, amit börsátorral fedtek be. Alapterületük igen kicsi, két és félszer három méter. Minden gödörházban van George éppen elhatározta, hogy főz egy csésze kávét magának, amikor megérkezett a reggeli posta. Kelletlenül bámulta a szürke és kék borítékokat: figyelmeztetések, számlák, figyelmeztetések. Csupán egy tért ei a többitől. Rózsaszínű volt, halvány, kellemes illatot árasztott. Római pecsét volt rajta. „Édes George. találkozásunlc feledhetetlen volt. Te vagy életem első és egyetlen szerelme. Meghalok utánad! Lehet, hogy érzéketlennek tartasz, de gyűlölködöm, ha arra gondolok, hogy a feleséged milyen közel lehet hozzád. Hiszem azonban, hogy megtartod ígéreted, és elválsz tőle. mihelyt erre alkalmad nyílik. Szeret Rhonda’* Hát ez meg ki" a csoda lehet? — töprengett George, s tanácstalanul bámulta a szép. szabályos betűket. Ügy elmerült gondolataiban, hogy észre sem vette: az ajtó kinyílt. és megjelent feleségének, Louise-nak gömbölyű alakja. — Mi az, te ostoba?! Mi az ördögöt bámulsz? A víz kiforrt, kis híján tüzet okoztál. Állandóan a jellegekben élsz. És milyen levelet tartasz a kezedben? — Nem tudom, valamilyen számla. — Soha nem lesz ember I belőled. Én egész nap kínló- 1 doni, mosok, vasalok, főzök Szabó János Győző, az ásatás vezetője, az Árpád-kori gödörház adatait rögzíti, Csuhaj Zsuzsa restaurátorral. Hatvani jelentés Sportnapközi tűzhely és egy vagy több ülögödör. Idáig négy gödörházat ástunk meg, ennek a leletnek jelentősége abban áll, hogy ilyen házegyüttest Hevesben még nem sikerült feltárni. Megástunk ugyanitt a mai napig 18 szarmata sírt. A gát túlsó oldalán, a magyaradi részben, innét 200 méterre, az Árpád-kori település temetőjét tárjuk fel. A sírok mellett szkítagödrök is előjöttek. Nem nehéz ásatáson dolgozni. Nincs köbméter és nincs mérőszalag, hogy a teljesítményt mérjék. A fontos az, hogy a munkás figyelmesen és gondosan dolgozzék. Nyugodtan elkapargászhat az ember, s meditálhat a leletek fölött. Másutt így lehet dolgozni. Itt a gátnál azonban nincs nyugalom, kapargászás. Gyorsan, nagy iramban, feszített tempóban keli dolgozni. — Mi csakis a gépek zaja, az állandó robaj miatt kínlódunk. Olyan emberek a segítőink, mint Sinka István, alattyáni gépmester, meg a tiszaburai Németh László. De nyugodtan felsorolhatnám az összes gátépítőt is. Segítenek legyalulni a földet, hogy minél kevesebbet forogjon az ásó, a lapát, a spakni. Vigyázva és gondosan dolgoznak. Sőt azt mondhatnám, kegyelettel dolgoznak. Az eddigi leletanyag: cserepek, állatcsontok, jó megtartású emberi csontvázak, ékszerek, gyöngyök, munkaeszközök, használati tárgyak. Több olyan sírt felástak, ahol csontváz nem volt, csak apró halak maradványai és vashorog. Bizonyára azoknak a halászoknk tisztelegtek így jelképesen, akik a vízen vesztek és többé nem kerültek elő. Az Árpád-kori temetőben rejtélyes sírlelet is akadt: a koponya és a csontváz külön hevert a gödör alján, s a test porladó váza hason feküdt... S hadd szóljak a szarmata temető 15-ös számmal jelzett sírjáról. A sírt újságíró kollégák ásták ki, hogy a leletmentésben ők is segítsenek. Nedves tenyérrel, zsebkésekkel, s izgalomtól kiszáradt torokkal ástak. S aztán elérkezett a szívdobbantó pillanat: a fekete te- levényből előtűnt egy szarmata nő csontváza, nyakán gyöngyökkel, s a fejnél terra sigillátával jelzett, arezzói formát mutató, sien- nai égetett vörös színű formás cserépedénnyel. Ez az edényke volt az aznapi ásatás legérdekesebb és egyetlen, épségben előkerült lelete ... Szegényesek talán ezek a leletek...? Annyiban igen, hogy nem kelta vezér sisakja, kardja, drága mívű kapcsolótűi rejtőznek a föld alatt. Eleink: a köznép temetője húzódik itt, a köznép „házai” mellett. Ezért mondhatjuk mindennél gazdagabbnak, amit itt talállak. Pócstőtésen és 'Magyaradon küzdő, dolgozó, országot teremtő névtelenek éltek és haltak, azok, akikről nem szól semmilyen krónika. Az itteni leletek segítségével, a középkori falu és sírkert régészeti feltárásával majd mélyebbre áshatunk nemzeti múltunk és eltűnt társadalmi életünk ismeretlen rétegeibe. Pataky Dezső A hatvani diákok, úttörők már június első felében megkezdték nyári táborozásaikat, a vakácói hasznos és egészséges eltöltését. Négy általános iskolából mintegy száz- húszán Mátraszentlászlón, Mátradereoskén és a Mecsekben üdültek. Júliusban két újabb csapat a festői Ga- radna-völgybe, illetve a Bakonyija készül. A városi KI3Z-bizottságon azt is megtudtuk, hogy az új-hatvani szakközépiskola és a Bajza Gimnázium nagyobb diákjai a Velencei-tó mentén útépítő munkatáborba vonulnak a következő hónapban. Létszámuk ötven körül lesz. További 130 leány Tabdtba, az állami gazdaság gyümölcsösébe megy, ahol barackot szüretelnek. A nyári hónapok során üdülési akciókban is részt vesznek a hatvani középiskolás diákok, valamint a szakmunkásképző intézet növendékei. Számuk háromszázon í^lül lesz. Irigylésre méltó, hogy a Bajza Gimnázium tanulóinak ügyeskedéséből külföldi, jugoszláviai kirándulásra is sor kerülhet. Persze, nem minden család anyagi körülményei teszik lehetővé az ilyesféle táborozást, kirándulást. Sok általános iskolás marad itthon. A városi tanács legutóbbi ülésén több interpelláció kifogásolta a Volán Vállalat hatvani telepének munkáját. Üj járattokat, új megállókat sürgettek. A napokban alkalmunk volt beszélgetni e kérdésről Nagy P. Balázs forgalmi osztályvezetővel, aki a feladott kérdésekre a következőkben válaszolt. — Tudok róla, hogy legtöbben a Hegyalja utcát, a vasútállomással összekötő járatot hiányolják. A hozzá szükséges busz már megvan. A városi tanács azonban gazdasági okokból mindmáig nem építette, meg az útvonal, állomáshelyeit. A Lenin Termelőszövetkezet előtti kocsiforduló nem lenne akadály. A gazdaság vezetői e célra felajánlottak 50 ezer forintot, mivel a buszjárat elsősorban az ő dolgozóik közlekedését könnyítené meg. Érdeklődtünk a kocsipark további bővítésének lehetőségeiről, s szóvá tettük, hogy A városi tanács művelődésügyi osztálya ezekre is gondolt. Augusztus közepéig változatos programmal, szakmai felügyelet mellett, tovább működnek az általános, iskolai napközi otthonok, amelyekbe mintegy négyszáz gyermek felvételét kérték a szülők. Mivel töltik itt szünidejüket a kisdiákok? Kirándulásokat, városnéző sétákat, strandlátogatást és szabadtéri sportjátékokat szerveznek részükre nevelőik, de természetesen jut bőven idejük a kötetetlen szórakozásra is Ami újdonság e téren Hatvanban: julius elejétől augusztus derekáig először létesít a város sportnapközit a legtehetségesebb ifjú sportbarátok részére! Az ötvenfős keretet a 3-as és 4-es iskolákból válogatják össze, s foglalkozásukat az egri tanárképző főiskola hallgatói, valamint a helyi intézetek szaktanárai irányítják. Lehetőség tehát van Hatvanban a szünidő hasznos eltöltésére! Jó lenne, ha minél több szülő felismerné az ebben rejlő előnyöket. Lényegében kevesebb szabadjára eresztett, céltalanul csatangoló gyermekkel találkoznánk a város utcáin, terein. Szalmási György egyes járatok — mint például a Selyp és Petőfibánya között közlekedő busz! — a veszélyességig túlzsúfoltak. — örvendetes hírrel szolgálhatok, mert Ígéretet kaptunk az egri központtól egy csuklós busz beállítására. Na ezt meg is kapjuk, továbbiakban azt kell kikísérleteznünk, hogy milyen útvonalon állítjuk forgalomba? Hatvan sok utcája ugyanis szűk, ezekbe a hosszú, kétrészes jármű képtelen befordulni. A zsúfoltság levezetését célozza egy Hatvan—Hort—Ecséd— Petőfibánya—Selyp—Lőrinci—Hatvan vonalon indítandó körjárat, melynek ellenpárja is lenne. Ez azonban egyelőre távlati terv. Újdonság a nemrégiben indított balassagyarmati buszjárat, amely kis falvainkon halad át. Néhány egyéb vonalon most folytatunk utasszámlálást. hogy a tapasztalatok nyomán sűrítsük a járatokat. Katona István Csuklós busz körjárat, új vonal a Volán-telep terveiben JAMES MC KIMMEG: Téves címzés rád, te meg hogy hálálod meg?! Harvey Pool, George régi barátja délután meghívta egy pohárka italra. — Nem tudom, mit tegyek — öntötte ki a szívét Ceorge. — Louise az utóbbi időben elviselhetetlen lett. S irigykedve nézte barátját, aki új öltönyben, öntudatos arccal, vidám léptekkel járt a világban. Szerencsés ember, gondolta magában. A felesége, Betty egyike volt a legszebb asszonyoknak a városban, pedig hét gyermeket szült. Harvey mégis állandóan nők után futott, minden alkalmat kihasznált egy kis kalandra. Most is szorgalmasan sugdosott a fekete hajú pincérnő fülébe A lány elmosolyodott, és bólintott. — Beleegyezett — mondta elégedetten Harvey, amikor letelepedett barátja mellé az asztalhoz. — Hogy sikerült kapcsolataidat eltitkolni Betty előtt — Azt hiszem, Bettyt r, érdeklik ezek a dolgok. ? dene. megvan, éli U., kedvére öltözhet, és hét gg mekkel is megajándékozUui. Mit várhat mé$? — Ez erkölcstelenség! — lázadt fel George. — Miiyen ostoba szó! Valami nincs veled rendben drága barátom.. Jó barátok vagyunk, de még sohasem beszéltél nekem a nőügyeidről. Talán csak nem akarod azt mondani, hogy hü vagy Louise-hoz? Egyáltalán, mi az ördögnek vetted el feleségül? — Tetszett az anyámnak. A következő négy napban még három levél érkezett Rhondától Nizzából, Rómából és Athénból. Mindegyikben arra kérte, bontsa fel házasságát. Az utolsóban megírta, hogy a következő héten hazaér. Az ötödik levélben fénykép is érkezeit. Csodálatos lány volt rajta, bikiniben he- yerás/et a homokos strandon. Ceorge a képet és a levelei édesanyja nagy portréja mögé rejtette. Két nap múlt el. George és Harvey ismét a bárban üldögélték. Hirtelen összecsengtek a poharak.- Földrengés! — kiáltott je.- Semmi vész — nyuglat- .a lurvey. — Csak gyenge lökések voltak. Hazatérve George a szalonban találta Louise-t. a ro- szaszínü leveleket olvasta. — Mit jelentsen ez? — kérdezte villámló szemmel. Bolond egy nőszemély lehet, ha éppen te teszettél meg neki. — Louise — lehelte George —, hogy találtad meg ókét? — A földrengésben kiestek anyád portréja mögül. Szégyen! Itt rejtegeted hát erkölcstelenséged bizonyítékait? Holnap pontban tíz órakor legyél McDuglanál. — Az ki? — .4z ügyvédem, te szerencsétlen! Louise tartásdijat követelt, meg a házat, berendezést. — Legyen mértéktartóbb — mondta kelletlenül az (■<./- véd. — Érje be kevesebbel. — Rendben van, megelégszem a házzal és a megtakarított pénzzel. — Aláírom — bólintott George. — Mindent neki adok. Csak az írógépem veszem el. Most tehát szabad vagyok? — Szörnyeteg — sírta el magát Louise. — Hogy szabad vagy? Tűnj el a szemem elől. Amikor hazament holmijáért, egy 100 000 dollárról szóló pénzutalványt talált levelei között. Életbiztosítási kötvény volt, Rhonda Neele kötötte a javára. Izgatottan felhívta a biztosítótársaságot. — Hát nem hallotta, hogy IUionisban lezuhant egy repülőgép? Senki sem élte túl a katasztrófát — mondta neki egy személytelen hang. — Rhonda Neele stewardees volt a gépen. Szegény fiatal lány! A rokona volt neki? — Nem... Leült, bámult maga elé. Ekkor felcsengett a telefon. Harvey hívta: — George, öreg fiú — mondta. — Lousie itt járt, és mindent elmondott Beltynek- Azzal vádolt, liogy én ismertettelek össze Rhondával. Igazán sajnálom, hogy tönkretettem a házasságodat. — Nem értem — mondta George. ■— Már többször is tettem ilyesmit, de nem hittem volna, hogy baj lesz belöie. Gyakran felhasználtam a neved apró kalandjaira során. Azt mondtam Rnondónuk, hegy George Martin a nevem. Nem hittem volna, hogy kinyomozza a címed, és levelet ir neked. George a zsebébe süllyesztetté a 100 000 uo'lárról szóló csekket, és elhatározta, hogy a sárga földig leissza magirt.
