Népújság, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-27 / 148. szám

Régészek a gáton A kiskörei vízlépcső munkála­tai során a régészeknek is bő­ven akad tennivalójuk: a duz­zasztómű s a majdani tó kör­zete valóságos kincsesbánya szamukra A régészeti vállalko­zás nag>jszabású, az eredménye!e rendkívüliek: a hatalmas terű­imen óriási földtömeget mozgat­tak meg. s a több mint ötezer esztendőt átfogó — a korai neo- litiknmiól a késő középkorig terjedő — időszakból 3300 sir kenut napvilágra, sziimos tele­pülési részletesen vagy teljesen feltártak. A régészeti kutatá­soknak még nincs végük. Na­ponta újabb és újabb vallomá­sokat tesz a megvalíatolt föld . . . Forró napfény záporában fürdik a táj, ahogy leka- nvarodunk a műútról, s el­maradnak mellőlünk kitar­tó úiitársaink is. az eper­fák és a csenevész akácok. Széles földgát hullámai him­bálják autónkat. Koros-kö­rül szőkülő búzamezők, bár­sonypuha fűszőnyeggel ta­kart lapály, vízpartok vad- rejtő sűrűi. Távolabb, há­tunk mögött Csárdatanya, jobbra-baira Sarud és Üjlő- rineíalva szétszórt házai. .Tó kilométert haladunk nagy huppanásokkal. És egy­szerre hirtelen előttünk a mozgalmas építőtelep. A magasodó töltés két oldalán hosszú vasnyakú kotrók, da­rus markolók harapják, dó­zerek, lánctalpas traktorok­kal vonszolt szkréperek gya­lulják, nyesik a földet. Ezer­féle zaj és hang kavarog a levegőben. Készül a gát. A gát, amit azért emelnek, hogy a roha­nó árvizektől megvédjék a házakat, hogy hatalmas tó­vá hizlalják a Tisza vizét. A töltések közé szorított víz lesz ítatója a szárazságtól szenvedő, szomjas földnek. Évek múltán a gátak kö­zött hínár és moszat nő a fű helyén, s a víz tükre alatt ezüsthasú pontyok, ba­juszos harcsák játszanak majd. Ha erre hoz később az utam és csónakból te­kintek le a mélybe, akkor is látni fogom azokat az ár­kokat, gödröket, amiket régészek ástak fel ezen a helyen. 1073 nyarán. Súlelet . . u'pád kűri te metőből. (Foto: Perl Márton' A víz mélye nem rejt majd titkokat. A Tisza idáig eigyűrűzó hullámai nem fe­dik el örökre ennek a tág­nak történetét. A régészek feltárják, kimentik a majdani huiiámsirból azoknak a né­peknek emlekeit, akik itt el tek, dolgoztak, küzdöttek, örültek és szenvedtek, s akik itt temették el halottaikat — csecsemőket, kisgyerme keket, asszonyokat és fér­fiakat. Pócstötés, Magyarad — így hívják azokat a szom széűos hat árrészeket, ame iyen Sarud és Újlörincialvu osztozik most. Ezen a he­lyen a messzi múlt ködébe vesző időkben szarmata' '•-«A*. Június Z~; szerda szkíták és Árpád-kori őse­ink megtelepedtek. Az ó nyomaikat keresik a régé­szek föld felett és föld alatt,. Magyarad szelíden elnyú­ló lapály. Pócstötés ennek ellentéte, hosszúkás kiemel­kedés, szélhordta dombhát. Itt io, ott is kevés gödörla­kás. sok sírhely. A hullá­mot. vető föld horpadt hant­jai alatt eleink pihennek. Senki sem sejtette, hogy a búzatábla szélében és a bokrokkal körülnőtt tisztá­son, a smaragdzöld gyepsző­nyeg alatt valami rejlik. Csak akkor pattant ki a ti­tok, amikor a gátépítéshez fogtak és hasogatni kezdték a föld évezredek óta meg­bonthatatlan rétegeit. Csontokat, ékszereket, cse­répdarabokat szaggattak ki a gépek a földből. Nem csodálkoztak, hiszen több éves munkájuk során már számos régészeti felfedezés­ben volt részük. A gátépítők csoportvezetője, Bálint Ká­roly gépmester, legelőször is óvatosságra parancsolta em­bereit, nehogy szétgyalulják a föld alatti múzeumot, az­után jelentést küldött az esetről Kiskörére, Darabos Béla építésvezetőnek. Kis­köréről a szolnoki múzeum­ba futott a hír, onnét az egri régészeket „riasztot­ták”: vizsgálják meg az elő­került leleteket, gondoskod­janak megmentésükről! Szabó János Győző, az eg­ri vármúzeum igazgatóhe­lyettese, sietett ki az épülő gáthoz, s mindjárt ott is maradt a gépek között, hogy a leletmentéshez lásson. Őt követte még a múzeum két régésze, dr. Nagy Árpád, Fo­dor László és a restaurátor, Csuhaj Zsuzsa. Két hete tart már a lelet­mentés. A régészek és az ásatáshoz toborzott emberek a szkréperek állandó roba­jában dolgoznak. A pócstőtési dombhát már nincs, szépen legyalulták. Hatalmas gödröt mélyítenek a helyén. Ez a gödör a „ku­tatóárok”. Itt tapasztjuk most mi is cipőnkkel a szür­ke agyagot és a nedves, fe­kete humuszt. — Itt, Pócstőtésen egy nem nagy kiterjedésű, XI— XII. századból való, Árpád­kori települést találtunk — magyarázza az ásatás veze­tője, Szabó János Győző. — A település házai földbe süllyesztett, négyszög és ovális alakú gödörlakások, amit börsátorral fedtek be. Alapterületük igen kicsi, két és félszer három méter. Minden gödörházban van George éppen elhatározta, hogy főz egy csésze kávét magának, amikor megérke­zett a reggeli posta. Kellet­lenül bámulta a szürke és kék borítékokat: figyelmez­tetések, számlák, figyelmez­tetések. Csupán egy tért ei a többitől. Rózsaszínű volt, halvány, kellemes illatot árasztott. Római pecsét volt rajta. „Édes George. találkozásunlc feledhetetlen volt. Te vagy életem első és egyetlen szerelme. Meghalok utánad! Lehet, hogy érzéket­lennek tartasz, de gyűlölkö­döm, ha arra gondolok, hogy a feleséged milyen közel le­het hozzád. Hiszem azonban, hogy megtartod ígéreted, és elválsz tőle. mihelyt erre al­kalmad nyílik. Szeret Rhonda’* Hát ez meg ki" a csoda le­het? — töprengett George, s tanácstalanul bámulta a szép. szabályos betűket. Ügy el­merült gondolataiban, hogy észre sem vette: az ajtó ki­nyílt. és megjelent feleségé­nek, Louise-nak gömbölyű alakja. — Mi az, te ostoba?! Mi az ördögöt bámulsz? A víz kiforrt, kis híján tüzet okoz­tál. Állandóan a jellegekben élsz. És milyen levelet tar­tasz a kezedben? — Nem tudom, valamilyen számla. — Soha nem lesz ember I belőled. Én egész nap kínló- 1 doni, mosok, vasalok, főzök Szabó János Győző, az ásatás vezetője, az Árpád-kori gödörház adatait rögzíti, Csuhaj Zsuzsa restaurátorral. Hatvani jelentés Sportnapközi tűzhely és egy vagy több ülögödör. Idáig négy gödör­házat ástunk meg, ennek a leletnek jelentősége abban áll, hogy ilyen házegyüttest Hevesben még nem sikerült feltárni. Megástunk ugyanitt a mai napig 18 szarmata sírt. A gát túlsó oldalán, a magyaradi részben, innét 200 méterre, az Árpád-kori település temetőjét tárjuk fel. A sírok mellett szkíta­gödrök is előjöttek. Nem nehéz ásatáson dol­gozni. Nincs köbméter és nincs mérőszalag, hogy a teljesítményt mérjék. A fontos az, hogy a mun­kás figyelmesen és gon­dosan dolgozzék. Nyugodtan elkapargászhat az ember, s meditálhat a leletek fölött. Másutt így lehet dolgozni. Itt a gátnál azonban nincs nyugalom, kapargászás. Gyorsan, nagy iramban, fe­szített tempóban keli dol­gozni. — Mi csakis a gépek zaja, az állandó robaj miatt kín­lódunk. Olyan emberek a segítőink, mint Sinka Ist­ván, alattyáni gépmester, meg a tiszaburai Németh László. De nyugodtan fel­sorolhatnám az összes gát­építőt is. Segítenek legyalul­ni a földet, hogy minél ke­vesebbet forogjon az ásó, a lapát, a spakni. Vigyázva és gondosan dolgoznak. Sőt azt mondhatnám, kegyelettel dolgoznak. Az eddigi leletanyag: cse­repek, állatcsontok, jó meg­tartású emberi csontvázak, ékszerek, gyöngyök, munka­eszközök, használati tárgyak. Több olyan sírt felástak, ahol csontváz nem volt, csak apró halak maradvá­nyai és vashorog. Bizonyára azoknak a halászoknk tisz­telegtek így jelképesen, akik a vízen vesztek és többé nem kerültek elő. Az Ár­pád-kori temetőben rejtélyes sírlelet is akadt: a koponya és a csontváz külön hevert a gödör alján, s a test por­ladó váza hason feküdt... S hadd szóljak a szarmata temető 15-ös számmal jelzett sírjáról. A sírt újságíró kol­légák ásták ki, hogy a le­letmentésben ők is segítse­nek. Nedves tenyérrel, zseb­késekkel, s izgalomtól ki­száradt torokkal ástak. S aztán elérkezett a szívdob­bantó pillanat: a fekete te- levényből előtűnt egy szarmata nő csontváza, nya­kán gyöngyökkel, s a fejnél terra sigillátával jelzett, arezzói formát mutató, sien- nai égetett vörös színű for­más cserépedénnyel. Ez az edényke volt az aznapi ása­tás legérdekesebb és egyet­len, épségben előkerült lele­te ... Szegényesek talán ezek a leletek...? Annyiban igen, hogy nem kelta vezér sisakja, kardja, drága mívű kapcsolótűi rej­tőznek a föld alatt. Eleink: a köznép temetője húzódik itt, a köznép „házai” mel­lett. Ezért mondhatjuk min­dennél gazdagabbnak, amit itt talállak. Pócstőtésen és 'Magyaradon küzdő, dolgozó, országot teremtő névtelenek éltek és haltak, azok, akik­ről nem szól semmilyen krónika. Az itteni leletek segítségével, a középkori fa­lu és sírkert régészeti feltá­rásával majd mélyebbre ás­hatunk nemzeti múltunk és eltűnt társadalmi életünk is­meretlen rétegeibe. Pataky Dezső A hatvani diákok, úttörők már június első felében meg­kezdték nyári táborozásaikat, a vakácói hasznos és egész­séges eltöltését. Négy általá­nos iskolából mintegy száz- húszán Mátraszentlászlón, Mátradereoskén és a Me­csekben üdültek. Júliusban két újabb csapat a festői Ga- radna-völgybe, illetve a Ba­konyija készül. A városi KI3Z-bizottságon azt is megtudtuk, hogy az új-hatvani szakközépiskola és a Bajza Gimnázium na­gyobb diákjai a Velencei-tó mentén útépítő munkatábor­ba vonulnak a következő hó­napban. Létszámuk ötven kö­rül lesz. További 130 leány Tabdtba, az állami gazdaság gyümölcsösébe megy, ahol barackot szüretelnek. A nyári hónapok során üdülési akciókban is részt vesznek a hatvani középisko­lás diákok, valamint a szak­munkásképző intézet növen­dékei. Számuk háromszázon í^lül lesz. Irigylésre méltó, hogy a Bajza Gimnázium ta­nulóinak ügyeskedéséből kül­földi, jugoszláviai kirándu­lásra is sor kerülhet. Persze, nem minden csa­lád anyagi körülményei te­szik lehetővé az ilyesféle tá­borozást, kirándulást. Sok ál­talános iskolás marad itthon. A városi tanács legutóbbi ülésén több interpelláció ki­fogásolta a Volán Vállalat hatvani telepének munkáját. Üj járattokat, új megállókat sürgettek. A napokban alkal­munk volt beszélgetni e kér­désről Nagy P. Balázs for­galmi osztályvezetővel, aki a feladott kérdésekre a kö­vetkezőkben válaszolt. — Tudok róla, hogy leg­többen a Hegyalja utcát, a vasútállomással összekötő já­ratot hiányolják. A hozzá szükséges busz már megvan. A városi tanács azonban gaz­dasági okokból mindmáig nem építette, meg az útvonal, állomáshelyeit. A Lenin Ter­melőszövetkezet előtti kocsi­forduló nem lenne akadály. A gazdaság vezetői e célra felajánlottak 50 ezer forintot, mivel a buszjárat elsősorban az ő dolgozóik közlekedését könnyítené meg. Érdeklődtünk a kocsipark további bővítésének lehetősé­geiről, s szóvá tettük, hogy A városi tanács művelődés­ügyi osztálya ezekre is gon­dolt. Augusztus közepéig vál­tozatos programmal, szakmai felügyelet mellett, tovább működnek az általános, isko­lai napközi otthonok, ame­lyekbe mintegy négyszáz gyermek felvételét kérték a szülők. Mivel töltik itt szün­idejüket a kisdiákok? Kirán­dulásokat, városnéző sétákat, strandlátogatást és szabad­téri sportjátékokat szervez­nek részükre nevelőik, de természetesen jut bőven ide­jük a kötetetlen szórakozás­ra is Ami újdonság e téren Hatvanban: julius elejétől augusztus derekáig először létesít a város sportnapközit a legtehetségesebb ifjú sport­barátok részére! Az ötvenfős keretet a 3-as és 4-es isko­lákból válogatják össze, s foglalkozásukat az egri ta­nárképző főiskola hallgatói, valamint a helyi intézetek szaktanárai irányítják. Lehetőség tehát van Hat­vanban a szünidő hasznos eltöltésére! Jó lenne, ha mi­nél több szülő felismerné az ebben rejlő előnyöket. Lé­nyegében kevesebb szabad­jára eresztett, céltalanul csa­tangoló gyermekkel találkoz­nánk a város utcáin, terein. Szalmási György egyes járatok — mint pél­dául a Selyp és Petőfibánya között közlekedő busz! — a veszélyességig túlzsúfoltak. — örvendetes hírrel szol­gálhatok, mert Ígéretet kap­tunk az egri központtól egy csuklós busz beállítására. Na ezt meg is kapjuk, további­akban azt kell kikísérletez­nünk, hogy milyen útvonalon állítjuk forgalomba? Hatvan sok utcája ugyanis szűk, ezekbe a hosszú, kétrészes jármű képtelen befordulni. A zsúfoltság levezetését célozza egy Hatvan—Hort—Ecséd— Petőfibánya—Selyp—Lőrin­ci—Hatvan vonalon indítan­dó körjárat, melynek ellen­párja is lenne. Ez azonban egyelőre távlati terv. Újdon­ság a nemrégiben indított ba­lassagyarmati buszjárat, amely kis falvainkon halad át. Néhány egyéb vonalon most folytatunk utasszámlá­lást. hogy a tapasztalatok nyomán sűrítsük a járatokat. Katona István Csuklós busz körjárat, új vonal a Volán-telep terveiben JAMES MC KIMMEG: Téves címzés rád, te meg hogy hálálod meg?! Harvey Pool, George régi barátja délután meghívta egy pohárka italra. — Nem tudom, mit tegyek — öntötte ki a szívét Ceorge. — Louise az utóbbi időben elviselhetetlen lett. S irigykedve nézte barát­ját, aki új öltönyben, öntu­datos arccal, vidám léptek­kel járt a világban. Szeren­csés ember, gondolta magá­ban. A felesége, Betty egyi­ke volt a legszebb asszonyok­nak a városban, pedig hét gyermeket szült. Harvey mégis állandóan nők után fu­tott, minden alkalmat kihasz­nált egy kis kalandra. Most is szorgalmasan sugdosott a fekete hajú pincérnő fülébe A lány elmosolyodott, és bó­lintott. — Beleegyezett — mond­ta elégedetten Harvey, ami­kor letelepedett barátja mel­lé az asztalhoz. — Hogy sikerült kapcsola­taidat eltitkolni Betty előtt — Azt hiszem, Bettyt r, érdeklik ezek a dolgok. ? dene. megvan, éli U., kedvére öltözhet, és hét gg mekkel is megajándékozUui. Mit várhat mé$? — Ez erkölcstelenség! — lázadt fel George. — Miiyen ostoba szó! Va­lami nincs veled rendben drága barátom.. Jó barátok vagyunk, de még sohasem beszéltél nekem a nőügyeid­ről. Talán csak nem akarod azt mondani, hogy hü vagy Louise-hoz? Egyáltalán, mi az ördögnek vetted el felesé­gül? — Tetszett az anyámnak. A következő négy napban még három levél érkezett Rhondától Nizzából, Rómá­ból és Athénból. Mindegyik­ben arra kérte, bontsa fel há­zasságát. Az utolsóban meg­írta, hogy a következő héten hazaér. Az ötödik levélben fény­kép is érkezeit. Csodálatos lány volt rajta, bikiniben he- yerás/et a homokos strandon. Ceorge a képet és a levelei édesanyja nagy portréja mö­gé rejtette. Két nap múlt el. George és Harvey ismét a bárban üldö­gélték. Hirtelen összecsen­gtek a poharak.- Földrengés! — kiáltott je.- Semmi vész — nyuglat- .a lurvey. — Csak gyenge lökések voltak. Hazatérve George a sza­lonban találta Louise-t. a ro- szaszínü leveleket olvasta. — Mit jelentsen ez? — kérdezte villámló szemmel. Bolond egy nőszemély lehet, ha éppen te teszettél meg ne­ki. — Louise — lehelte Geor­ge —, hogy találtad meg ókét? — A földrengésben kies­tek anyád portréja mögül. Szégyen! Itt rejtegeted hát erkölcstelenséged bizonyíté­kait? Holnap pontban tíz órakor legyél McDuglanál. — Az ki? — .4z ügyvédem, te sze­rencsétlen! Louise tartásdijat követelt, meg a házat, berendezést. — Legyen mértéktartóbb — mondta kelletlenül az (■<./- véd. — Érje be kevesebbel. — Rendben van, megelég­szem a házzal és a megtaka­rított pénzzel. — Aláírom — bólintott George. — Mindent neki adok. Csak az írógépem ve­szem el. Most tehát szabad vagyok? — Szörnyeteg — sírta el magát Louise. — Hogy sza­bad vagy? Tűnj el a szemem elől. Amikor hazament holmi­jáért, egy 100 000 dollárról szóló pénzutalványt talált le­velei között. Életbiztosítási kötvény volt, Rhonda Neele kötötte a javára. Izgatottan felhívta a biztosítótársasá­got. — Hát nem hallotta, hogy IUionisban lezuhant egy re­pülőgép? Senki sem élte túl a katasztrófát — mondta ne­ki egy személytelen hang. — Rhonda Neele stewardees volt a gépen. Szegény fiatal lány! A rokona volt neki? — Nem... Leült, bámult maga elé. Ekkor felcsengett a telefon. Harvey hívta: — George, öreg fiú — mondta. — Lousie itt járt, és mindent elmondott Beltynek- Azzal vádolt, liogy én ismer­tettelek össze Rhondával. Igazán sajnálom, hogy tönk­retettem a házasságodat. — Nem értem — mondta George. ■— Már többször is tettem ilyesmit, de nem hittem vol­na, hogy baj lesz belöie. Gyakran felhasználtam a ne­ved apró kalandjaira során. Azt mondtam Rnondónuk, hegy George Martin a ne­vem. Nem hittem volna, hogy kinyomozza a címed, és leve­let ir neked. George a zsebébe süllyesz­tetté a 100 000 uo'lárról szóló csekket, és elhatározta, hogy a sárga földig leissza magirt.

Next

/
Thumbnails
Contents