Népújság, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-27 / 148. szám

f Csuvas pártdelegáció érkezett megyénkbe Voronovszkij NyikolájevAnatoljevics a csuvas nép szívélyes üdvözletét tolmácsolja. (Foto: Tóth Gizella) Sok a tej, kevés a tej... ? W (Folytatás az 1. oldalról) Gyönyörű, napfényes idő köszöntötte kedden kora dél­előtt a hozzánk érkező csu­vas pártdelegáció tagjait (Budapest légikikötőjében, a ferihegyi repülőtéren. Kilenc tera 5 percre jelezték a gép érkezését, de már negyed­órával előbb leereszkedhe­tett a repülőtér betonjára a karcsú testű TU—134-es. Megcsendesedett, halkuló morrogással, lassan és méltó­ságteljesen gördült az óriás gépmadár a repülőtér fő­épülete elé. A standjára be­állt géphez autóbusz vitte a vendégek fogadására meg­jelent Heves megyei vezető­ket, Oláh Györgyöt, a me­gyei pártbizottság első titká­rát és Fekete Győr Endrét, a megyei tanács elnökét. Megjelent a repülőtéren a aumvas pártdeiegáeió fogadá­sira Vlagyimir Jakovlevics Pavlov, a Szovjetunió buda­pesti nagykövete is. Voronovszkij Nyikolaj .Anatoljevics, a delegáció ve­zetője, az SZKP Csuvas Te­rületi Bizottságának első tit­kára lépett ki először a gép­ből, majd a delegáció tag­jai következtek: Vasziljev Vaszilij Vasziljevics, az SZKP Kanas Városi Bizott­ságának első titkára, Kocse- tova Ida Anatoljevna, az SZKP Üj-csebokszári Városi Bizottságának első titkára és Ivanov Utján Ivanovics, az SZKP Mari-poszádszk-i Ke­rületi Bizottságának első tit­kára. A kölcsönös, meleg szí­vélyes üdvözlések után a vendégek ás a vendégfogadó házigazdák a repülőtér dip­lomata várójában telepedtek asztalhoz rövid pihenőre és beszélgetésre. Heves megye vezetői a küldöttség utazásának körül­ményeiről érdeklődtek es Voronovszkij elvlárs, a de­legáció vezetője derűsen vá­laszolt: i — Nagyon jó időben, vé­gig nyugalmasan utaztunk. Kicsit sietett a gépünk, ezért érkeztünk kevéssel koráb­ban, no meg azért, hogy ez­zel is több időt tölthessünk barátaink körében. Elmondotta még. hogy nagy szárazsággal köszön­tött az idei nyár Csuvasiá- ra. Ám nincs semmi b'aj, mert a tavasz sok csapa­dékot adott, s így jó hangu­latban, felkészülten várják az emberek a mezőgazdasági munkák igazi dandárját, az aratást. A csuvas delegáció tagjai gépkocsikon tették meg az utat Heves megye székhe­lyéig, Egerig, ahol már kora délután elkezdődött a közös tanácskozások első munka­napja. Három órakor a megyei pártbizottság székházéban a megyei párt-végrehajtóbi­zottság tagjaival a megyei tanács és a tömegszervezetek vezetőivel találkoztak ven­dégeink. Oláh György kö­szöntötte a kedves barátokat, majd bemutatta a résztve­vőket. Ezt követően Oláh György ismertette megyénk földrajzi helyzetét, gazda­ságát. gyarapodását, a me­gye társadalmi és politikai helyzetét. Az iparról szólva elmondotta többek között, hogy amíg a felszabadulás előtt mindössze 4500 fő dol­Megkezdődlck a Kedden délután — a Me­gyei Művelődési Központ­ban, valamint az egri ta­nárképző főiskolán az ifjú fizikusok második országos találkozójának harmadik napján megkezdődtek a szekcióülések. Délelőtt a 18 megyéből és a megyei jogú városokból^ érkezett X05 ifjú fizikus meghallgatta dr. Abonyi Ist­vánnak, a budapesti Eötvös Lóránt Tudományegyetem U*dom anyós főmunkatársá- mtík előadását a fizika és a gozott a megye iparában, ma 62 000 főt foglalkoztat a me­gye egyre fejlődő, az orszá­gos átlagütemet meghaladó, fejlődő megyei ipar. Részle­tesen szólt a Gagarin Hőerő­mű és a Thorez külszíni fej­tés beruházásáról, az Egye­sült Izzó gyöngyösi gyárának fejlesztéséről -és bemutatta a megye iparágait. Ezután a megye mezőgazdaságáról, a megye kulturális és egész­ségügyi helyzetéről tájékoz­tatta barátainkat, ismertet­te mit tettünk az elmúlt években a megye szociális helyzetének javításáért, az életszínvonal emelkedő ala­kulásáért. A megye politikai hely­zetéről szólva elmondotta, hogy az jó, normális, a la­kosság túlnyomó többsége egyetért a párt politikájá­val és segíti annak megva­lósítását. Megyénkben őszin- , te tiszteletet és szeretetet éreznek a szovjet emberek, a Szovjetunió iránt. Az őszinte barátság nemcsak a hivatalos politika szintjén jelentkezik, hanem az egy­szerű emberek gondolkodá­sában. magatartásában és szívében is. Befejezésül a párt szervezeti tevékenységé­ről. a kommunisták helytál­lásáról beszélt, majd a ta­nács, a KISZ, a szakszer­vezet és a különböző szövet­kezetek tevékenységéről szólt. A részletes tájékoztatást Voronovszkij elvtárs, a dele­gáció vezetője köszönte meg. Ezt követően a két nép barátságának, kapcsolatainak alakulásáról beszélt, arról, hogy az eltelt négy év alatt például 500 Heves megyei látogatott Csuvasiába és ugyanennyien látogattak on­nét Magyarországra, Heves megyébe. Ezután a csuvas nép mun­kájáról, életéről szólt rész­letesen. Elmondotta többek között, hogy a Csuvas ASZSZK ipara szintén az országos átlagtól gyorsabban fejlődik, mert amíg orszá­gosan 7—8 százalékos a ter­melés növekedése, náluk 12 —14 százalék. Több hatal­mas beruházás megvalósítá­sán dolgoznak, az építkezés üteme gyors. Amíg tavaly szekcióülések társtudományok kapcsolatai­ról. A program négy — fizi­katörténeti, kísérleti fizikai, feladatmegoldó, űrkutatási — szekciókban folytatódott. A fiatalok itt ismertették dolgozatukat, megvitatták a problémás kérdéseket. A találkozó résztvevői ma egész napos kiránduláson vesznek részt. Ellátogatnak a Thorez külfejtéses bányá­ba, az Egyesült Izzó gyön­gyösi gyáregységébe, vala­mint a piszkéstetői csillag­vizsgálóba. ... — ___ 1 76 millió rubelt építettek be. addig az idén 311 mil­liót ruháznak be. Épül egy traktorgyár, amely 40 ezer embert foglalkoztat majd, vegyikombináttal, festék­gyárral, vízierőművel, gép­ipari gyárral gazdagodnak az elkövetkezendő években. Mindebből kitűnik, hogy a csuvas nép az egész Szovjet­unió népével együtt ered­ményesen munkálkodik a XXIV. kongresszus határo­zatainak megvalósításán. Külpolitikai kérdésekről szól­va elmondotta, hogy a szov­jet embereket örömmel töl­ti el a nemzetközi helyzet enyhülése, kedvező alakulá­sa. Voronovszkij elvtárs meg­köszönte a szívélyes fogad­tatást, az őszinte és részle­tes tájékoztatást és látoga­tásuk céljáról szólva elmon­dotta: mindent megtesznek azért, hogy a lehetőségekhez képest minél többet ismer­jenek meg Heves megye munkájáról, életéről, min­dent megtesznek azért, hogy minél eredményesebb, mi­nél hasznosabb legyen e lá­gyon is érzékelhető valóság, hogy a párt és a kormány következetes politikájának, közös erőfeszítéseinek ered­ményeiként időről időre ked­vezően változik életünk. Egyik megnyilvánulása en­nek például a munkaidő csökkentése, a szabad szom­batok bevezetése — amely­nek már puszta híre is osz­tatlan örömet okozott széles e hazában. Aligha kell bárkit is em­lékeztetni arra, hogy mek­kora kedvvel készülődött az első ilyen „ajándéknap” eltöltésére, s milyen jólesett a hivatalosan is megnyúj­tott hét végi pihenő. Miként azt sem szükséges talán hangsúlyozni, hogy mekkora izgalommal vártak mások is a hasonló bejelentésre. Arra, hogy előbb vagy utóbb rájuk is sor kerüljön. Ma már egyre kevesebb azoknak a munkahelyeknek a száma — rövidesen talán el is fogy teljesen —, ahol még a hagyományos időbe­osztás mellett dolgoznak. S tiszta szívvel kívánjuk, hogy tűnjenek is el mielőbb az említett különbségek, legyen lehetőség mindenütt a hét végi hosszabb kikapcsoló­dásra! Miközben azonban a ked­vezőbb körülmények közé kerültekkel együtt szurko­lunk a következőkért, a többiekért — meg kell val­lani — szorítunk” másért is. Azért, hogy valóban si­kerüljön Jz átallta» na új togatás mindkét nép szá­mára. Ezt követően átadta a csuvas nép, a csuvas kom­munisták, a Minisztertanács és a Legfelsőbb Tanács üd­vözletét és ajándékát. Oláh György szintén tolmácsolta a megyei pártbizottság, a megye kommunistáinak és dolgozóinak jókívánságait, majd ajándékot nyújtott át a vendégeknek. A megyei pártbizottságról a megyei tanácsra sétáltak vendégeink és vendéglátóik, ahol a megyei tanács veze­tőivel találkoztak. Este a megyei pártbizott­ság és a megyei tanács va­csorát, adott a vendégek tiszteletére. ★ A megyénkben tartózkodó csuvas pártdelegáció a fü­zesabonyi és a hevesi já­rásba látogat el a mai nap. A programban politikai tá­jékoztatók, a Füzesabonyi Állami Gazdaság és a kis­körei vízlépcső megtekintése szerepelnek. Külön érdekes­ségnek ígérkezik, hogy a küldöttség és kiserete Po­roszlótól Kisköréig a Tiszán, hajóval teszi meg az utat. munkarend kialakítása ne okozzon csalódást. Mire gondolunk? Nos, az egyik-másik he­lyen kialakult gyakorlatra. Azokra az esetekre, amelyek történetesen azt példázzák, hogy a munkaidő hivatalos csökkentése — kissé elha­markodott intézkedés volt, korántsem váltotta be a hoz­zá fűzött reményeket. •Bizonyára nem árulunk el titkot, amikor szóvá tesszük, hogy néhol, valamiféle túl­zott gavalériával ugyanis már pénteken délben meg­engedik — vagy „elnézik” — a heti munka abbaha­gyását, akár’ később a hétfő déltáji folytatását. S ha pe­dig valaki „avatatlan” ne­talán rákérdez, a világ leg­természetesebb hangján az­zal magyarázzák, hogy: „tiszta ügy ez, kérem, hi­szen hétközben annyival többet dolgoznak.” így mondják a munka­helyi vezetők — s szemláto­mást így érzik a legilletéke­sebbek, az egyes munkahe­lyek sajátos munkarendjét élvező emberek. Senki nem meri viszont őszintén beval­lani, hogy gyakran az a hét­közi néhány nap sem telik ám el igazán komoly mun­kával: sok a lógás, a csel­lengés, erejükből korántsem mutatják azt a dolgozók, amit egyébként a szabad­napért mutathatnának. Már hogyisne: mikor az erőre szükség van a hét végi ma­szekmunkánál is! Mert: a szabad szombat k> nem egy A tej és tejtermékek árá­nak nemrégiben történt ren­dezése — mint köztudott — azt a célt szolgálja, hogy nö­vekedjék a termelői kedv, érdemes, kifizetődő ágazat le­gyén a tehenészet, a tejter­melés a mezőgazdasági nagy­üzemekben és á háztáji gaz­daságokban egyaránt. Ez per­sze nem az alapvető célja a felvásárlási árak emelésének, hiszen az anyagi, közgazdasá­gi ösztönzés csupán eszköze annak, hogy elérjük: legyen elegendő tej s bő választék­ban tejtermék • a fogyasztói piacon. Ez a legfontosabb, mondhatni az alapvető célja az árrendezésnek. Alapjában véve nem is ez — az árrendezés céljának, okának — megértése, társa­dalmi méretű tudatosítása jelent ma gondot. Sokkal in­kább az, hogy átmenetileg — s ezzel számoltak is a köz­ponti, kormányzati szervek — ellentmondásos helyzet alakulhat ki egyes területe­ken. Ugyanis van arra pél­da, hogy itt-ott rövid időre visszaesett a tej- és tejter­mékek iránti kereslet, más­részt a megnövekedett tej­termelés következtében a feldolgozó, felvásárló tejipar is váratlan helyzetbe kerül: mind feldolgozási, mind ér­tékesítési gondjai lehetnek. Vannak is. A kormányzati álláspont egyértelmű: min­denütt, minden körülmé­nyek között fel kell vásárol­ni az átadásra felkínált tejet. Poroszlón a közelmúltban mégis otthagyott a tejipar az egyik napon a termelőszövet­kezet tejgyűjtőjében kétezer liter tejet. Természetszerűen ügy lett belőle. Főként azért, mert valahogy olyan híresz­telés kapott szárnyra: „Azért nem vitték el, mert sok a tej . . :• Az igazság persze ez eset­ben féligazság. Féligazság azért, mert az ugyan igaz, hogy megyénkben is több a tej jelenleg, mint a közvet­len fogyasztói igény, de Po­roszlón nem azért maradt ott egyszer a napi tejmeny­eniber számára újabb mun­kát jelent... ÖNMAGUKBAN IS SZO­MORÚ TÉNYEK ezek, s még iesújtóbbak. ha figye­lembe vesszük, hogy mél­tóbb helyütt így megy ez nemcsak kéthetente, hanem hétről hétre. Miután egyes vállalatoknál — gondoljunk csak az építőiparra! — elju­tottak a „fejlődés” eme fo­kára is... Amíg egyfelől a párt és a kormány a munkanapok hi­vatalos megrövidítésére tö­rekszik, itt is, ott is meg­nyújtják a hétközi napokat, olykor a műszakban töltik még az éjszakát is, holott erre igazán nem lenne szük­ség. Mondani sem kell, hogy mennyire egészségtelen ez, hiszen egy helyen nemcsak a dolgozgatással, hanem még a tétlenséggel töltött túlzot­tan hosszú idő is rendkívül fárasztó. Ha pedig — mint hangsúlyozzák a védekezők — becsületesen végzik a fel­adatokat 10 vagy 12 órán keresztül: már egyenesen egészségtelen! S még egész­ségtelenebb olyan esetben, amikor a szabadnapos dol­gozóik hét végi _ pihenőjüket is — amire számtalan példát lehetne felsorolni, főlég a falun élők köréből — nehéz munkára fordítják. Egy-egy ilyen hét után, vajon hogyan kezdhetik a következőt, még ha hétfőn déltájban látnak is dolguk­hoz? A pihenőnapot, a szabad­ságol — nem véletlenül Uu nyiség. Amint a tejipar egri vezetőitől megtudtuk, — s ezt dokumentálni is tudja'; — előtte Íreteken keresztül savanyú, feldolgozásra alkal­matlan tejel adtak át a tej­iparnak. Amikor pedig a tejipar vezetői, szakemberei segítő szándékkal megjelen­tek a szövetkezetben, hogy közösen ellenőrizzék a higié­niai teltételeket, a közös gazdaság tőállattenyésztője mereven elzárkózott ettől* És ezután hagyták ott azt a két­ezer liter tejei ... Az elmondottak, a porosz­lói példa egyaránt jelzi, hogy mind a termelő, mind a fel­vásárlói oldalon vannak bi­zonyos szemléletteli, mód­szerbeli tévelygések. Mert nem vitás: az idézett kor-, mányzati utasítás értelmében a tejet el keli hozni. Azon­ban az sem vitás, hogy a termelő — ez szerződéses kötelessége is! — csak a: előirt higiéniai jeltételek mellett értékesítheti az álta­la termeli tejet. Az idézett esetben a tejipar akkor jár el helyesen, ha az illetékes egészségügyi hatóság közre­működését kéri a vitatható minőségű tej megvizsgálá­sára. Vannak tehát gondok. Ilye­nek is, olyanok is. Megoldást azonban mindig lehet találni a menet közben felmerült problémák megnyugtató ren­dezésére. így van megoldás az átmenetileg fölös mennyi­ségű tej hasznosítására is: széles a skálája a tejtermé­keknek. de azt meg tovább lehet bővíteni. A közelmúlt­ban egy megyei tanácskozá­son az is szóba ktyült: nem lelietne-e a feldolgozásba-be- vonni a konzervgyárakat? — Kiderült: érdemes a gondo­lattal foglalkozni. A' példákat, a megoldási javaslatokat, ötleteket tovább lehetne sorolni, s azok mind­mind azt bizonyítanák: szük­ség van a fokozódó mennyi­ségű tejre, helyes és>-szüksé­ges volt a termelést ösztön­ző árrendezés. látták ki annak idején. Igen­is szükség van a „lazításra”, az újabb erőgyűjtésre, kü­lönben állandóan csökken a teljesítmény, előbb vagy utóbb az ember is megko­pik, „elhasználódik”, mint a gép, a szerszám, amelynek karbantartásáról, javításáról, felújításáról megfeledkeznek. TÁRSADALMUNKNAK vi­szont életerős, energiával teli emberekre van szüksé­ge növekvő feladatainkhoz. Megengedhetetlen, hogy akár csak néhány helyen is sa­játságos munkarendet ala­kítsanak ki, megfeledkezve emberről, vállalati érdekről egyaránt. Csakis ott lehet szó a szabad szombatokról, ahol erre a feltételek telje­sen megértek, ahol már olyan körülményeket sike­rült teremteni, hogy a hét többi napját becsületesen végigdolgozva, rendkívüli nehézségek nélkül is időről időre teljesíthetők a felada­tok. Ahol csélcsapsáagal, fe­lelőtlenséggel, a népgazda­sággal szembeni adóssággal véletlenül sem vádolható sem a vállalat, sem pedig egyetlen dolgozó is. Jó lenne már a témára mindenütt odafigyelni, s a szabad szombatok, más sza­badnapok mindenáron való biztosítása helyett inkább a munkarend olyan korszerű­sítésére törekedni, hogy va­lóban elégedett legyen min­denki, soha „ne érhesse szó a ház elejét”! KÖZÖS ÉRDEK EZ — közösen is tegyünk hát ér­te! Gyóni Gyula Amim Q lf‘73. jmiitiä 37.1 szerda Ifjú fizikusok második országos találkozója (faludi) Rendesebb munkarendet 1 NEM ÍGÉRET, hanem na-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents