Népújság, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-03 / 128. szám

Kölcsönös ráhatással „Valami van, de nem az igazi” Gyártják is, rendelik is, az üzletekben még sincs... r Az új párttagok helyes ki­választása nagy jelentőségű, s nem kis mértékben befolyá­solja a párt cselekvőkészségét. Fontosságát felismérve, sok helyütt ebben látják a párt­tagság minősége, összetétele javításának útját. Valóban azokat kell és lehet fel venni a pártba, akikkel erősödik a pártszervezet, növekszik ere­je, tekintélye. Ez a tényező azonban, bármily fontos is, önmagában nem . elegendő. Nem szeretnék alárendelt je­lentőséget tulajdonítani az új tagok felvételének, de az alapvető mégis az: milyen emberek vannak a pártban, milyen politikai munka folyik ott. Ebben a vonatkozásban is döntő a pártban uralkodó igé­nyesség, szemlélet. Hiszen aki be akar lépni, az megnézi, milyenek az adott szervezet tagjai emberileg, politikailag. A hal i.s lehet vonzó, de az el­lenkezője is. S a következte­tés itt már kézenfekvő. Mivel a hatás lehet visszahúzó és előrelendítő is, a körülménye­ket kell olyanná tenni, hogy azok erősítsék a párttagok kommunista meggyőződését, magatartását Ez viszont egyet­len úton valósítható meg: minden egyes párttag folya­matos nevelésével. HIVATALI RANG NÉLKÜL Aki a nevelést szigorú, me­rev szertartásnak hiszi, az jobb, ha hozzá sem kezd. Az üres formaság nem tesz ak­tívvá, szilárddá senkit. Leg­feljebb a kishitűséget, bátor­talanságot hinti el: értelmet­lenné teszi a legértelmesebb igényt, háttérbe szorítja azt a készséget, képességet, hogy felismerjük a cselekvés moz­gatórugóit, helyüket, szerepü­ket a mozgalomban. Az olyan helyen, ahol a nevelést mel­lőzik, lebecsülik, ott megrög­ződnek az előítéletek, felütik Az utak mind messze futnak, szétágaznak, összebújnak, ölelkeznek, kitárulnak. Kékek, szürkék és fehérek. Összetartozó testvérek, mint a kéz meg az ujjak.., Emberek, kilométerek Nagyon szeretem az or­szágutak „pilótáit”. Van ben­nük valami tárgyilagos jó­zanság, merészség és készen­lét, ami gyakorlatias fegye­lemmel áll párba. Naponta hosszú, nehéz órákon át bo­nyolult gépszerkezettel kö­zösködnek, még sincs ben­nük semmi gépiesség, sőt in­kább érzelmesek, olykor ér- zelgősek. Mesterségük állan­dó életveszély, örök rögtön­zés, mert nem tudhatni, mit hoz magával az elkövetkező pillanat. Jó megfigyelők, rossz színlelők, és szabad idejükben is csak a mester­ségükről tudnak beszélni. Juhász Lajosban, Vinczepap Ferencben, Linksch László­ban, Tamasi Sándorban, Baj- kó Péterben, Dobos Frigyes­ben, Tóth Albertban, Kovács 1. Istvánban, lpacs Miklós­ban, Károlyi Jánosban mind megtalálhatók e tulajdonsá­gok. És van még sok! ök tizen egy családi kö­zösséghez tartoznak. A Vo­lán 4-es számú Vállalat szo­cialista brigádjának tagjai. A brigád — Dobó Istvánról vette nevét — veteránnak számíthatja magát,. évtized­nyi működéssel a háta ^mö­gött. * Arany koszorúsok, s e mellé megpályázták most a vállalat kiváló brigádja cí­mét. Ha ez is sikerül, a köz­lekedés kiváló brigádja cí­mének megszerzése követke­zik majd. Tízük közül né­gyen párttagok, négyen a a fejüket a pletykák és nincs eleven politikai tevékenység. Vagy eluralkodik a „kommu­nista hencegés”: női mindent tudunk, nekünk már senki és semmi nem mond újat, mi­nek fecséreljük a drága időn­ket? S mi tagadás, az ilyen szemlélet még elég elevenen él, főleg eg -s hivatali, gaz­dasági, társadalmi vezetők körében. Valami furcsa mó­don, még mindig ott tartanak, hogy a rang, a beosztás adja az emberi értékeket. Pedig, amikor nevelésről van szó, nincs tekintélyes és kevésbé számottevő ember. Ebben a munkában nincs hi­vatali rang. Az eredményes munka kulcskérdése ugyanis nemcsak az, hogy ismerjük a feladatot, hanem az is, hogy képesek legyünk megfelelő színvonalon megoldani, és nem utolsósorban akarjuk is jól és eredményesen elvégez­ni. Ismerni, képesnek lenni, akarni —• ez komoly próbára teszi az embert. Ebben nélkü­lözhetetlen az együttes ta­pasztalat, a kollektíva akara­tot edző ereje, vagy más szó­val: a kommunisták közös­ségének példamutatása, neve- . lőmunkája, a szó és a tett öt­vözete. A PARTCSOPORT SZEREPE Mindezek után talán mon­dani sem kellene, hogy a ne­velést nem lehet reszortokra bontani, helyhez kötni. Nagy nevelőereje van a személyes' példamutatásnak (a munká­nak, a magatartásnak), a pártmegbízatásoknak, s szük­ség esetén a felelősségre vo­násnak is. Fontos szerepet ját­szik mindebben a kommunis­ták legfőbb fóruma, a tag­gyűlés. Tulajdonképpen azzal, hogy értékeli a pártszervezet tevékenységét, kialakítja a helyi politikát, az eredményes közlekedés önkéntes rend­őrei, netten pedig kék ruhás munkasőrök. Tavaly huszon­öt dícsérőlapot gyűjtöttek össze, s ez évben is van már ilyen mindenkinek. Köztiszteletben álló em­berek. Ennek számos bizony­sága közül említhetjük itt a legfontosabbakat... Juhász Lajos, a brigád vezetője és „doyen”-je például a válla­lat szakszervezeti bizottságá­nak elnöke. Bajkó Péter az egriek küldötte volt legutóbb a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezetének országos kongresszusán. S kihagyhatnánk-e érdemeik sorából kitüntetéseiket? Bir­tokukban van huszonhárom kiváló dolgozói jelvény, egy kormánykitüntetés, amit Linksch László kapott helyt­állásáért a dunai jeges ár elleni küzdelemben, s többe­ket jutalmazott kitüntető jel­vénnyel elért csúcsteljesít­ményeikért az Ikarus- és a Cordatic-gyár. ötmillió kilométert vezet­tek eddig, minden baj nél­kül. Még csak koccanásos balesetük sem volt soha. A két fiatalabb brigádtag ki­vételével négyüknek van meg a Balesetmentes közle­kedésért bronz fokozatú jel­vénye, hárman ezüstösök; Ju­hász Lajos pedig, aki az egy- milliomodik kilométert kö­zelíti, az aranyjelvény birto­kosa. Példaként emlegetik sze­rénységüket, áldozatkészsé­güket és munkaszeretetüket. Azt mondják róluk: nevelőmunka feltételeit is megteremti; ismereteket, szi­lárd nézőpontot, ösztönző erőt ad. Ezt a rendeltetését azonban csali akkor töltheti be a tag­gyűlés, ha a tagok a két tag­gyűlés között is kommunista módon élnek. S ebben a párt­csoportnak igen nagy szerepe van. Hiszen ez a legkisebb egység, amelyben olyan a közvetlenség, mint sehol más­hol. Az elvtársias légkör meg­könnyíti a nézetek cseréjét, a különböző vélemények egybe­vetését, a személyes példamu­tatás közvetlen érzékelését. S következésképp az egyes párttagok tevékenysége itt mérhető legjobban, hiszen itt ismerhető meg leginkább. Ebben természetesen nem­csak a viszonylag kis létszám a lényeges. Két ember dolgoz, hat egymás mellett úgy is, hogy világ választja el őket egymástól. A kisebb közösség csak a nagyobbnál kedvezőbb lehetőséget nyújtja. Hogy va­lóban kommunista közösség legyen a pártcsoport, ahhoz sok egyéb kell. Legfőképpen olyan légkör, ahol az egyes tagok személyes felelősséget éreznek a párt politikájának megvalósításáért, ahol reáli­san szólnak az eredmények­ről és .nyíltan a visszahúzó erőkről: a fegyelmezetlenség­ről, a tétlenségről, az önelé­gültségről, a kritikátlanság­ról, az előnyökért való tör- leszkedésről... A legfontosabb tehát az a szellem, amely a pártcsoport közösségét áthatja Amely cselekvésre készteti a kom­munistát, megérteti, hogy neki minden esetben a meg­oldásig kell küzdenie, mert csak akkor tett eleget a párt­tagsággal járó feladatának. Ezt minden kommunista bel­ső meggyőződésévé tenni — ma ez a párton belüli nevelő- munka egyik legfontosabb feladata és célja. Äz orszí ßuSakn ... — Ezek a „pilóták” olyan fiúk, akiknek a fejükben is jó a fék és szívükben is jó a motor...! Világban vándorlók A „tizek” munkája izgal­mas és egyedülálló. Izgalmas és egyedülálló, mert a távol­sági és különjáratos autóbu­szok pilótái. A távolsági já­ratok között ilyen útvonalak szerepelnek: Eger—Budapest —Tiszadorogma, Eger—Szo- molya—Dunaújváros stb. — Éjfélkor kelünk, s mire más ember fölébred, nekünk már a hátunk mögött van 500 kilométer... A brigád tíz tagja közül nyolcán végezték el a Volán Tröszt nemzetközi autóbusz- vezetői tanfolyamát. Őket nem ijeszti a „világvárosi” forgalom, kiismerik magu­kat, biztonsággal eligazodnak az országutakon — határain­kon túl is. — Igen gyakoriak mun­kánk .során a külföldi utak. Világjáró brigád vagyunk ... ötüknek van állandó útle­vele: Juhász Lajos, Vincze­pap Ferenc, Linksch László, Tamasi Sándor, Bajkó Péter. Hármuknak a szocialista or­szágok mellett a nyugati ál­lamokba is érvényes az úti passzusa. Élményeik, akár a tenger, kimeríthetetlen. Csak néhány cseppet ebből a tengerből... Juhász Lajos: Egy szívszo­rító jelenet a bécsi utakról. A lakosság ellátására ter­melő megyei vállalatok• ipa­ri és mezőgazdasági szövet­kezetek termékei közül mennyi jut a megye üzletei­be, kereskedelmi egységeibe? Milyen a kapcsolat a terme­lő és forgalmazó vállalatok, szövetkezetek között? Van-e elég áru? Miért nincs na­gyobb választék? Hogyan lehetne az áru útját lerövi­díteni? A megye valamennyi la­kosát érintő s érdeklő kérdé­sekre röviden úgy lehetne válaszolni: „Valami van, de nem az igazi”. Ugyanis ahogyan a téma elemzése során a Heves me­gyei Népi Ellenőrzési Bizott­ság közelmúltban tartott ülé­sén is megállapította, van ugyan fejlődés és pozitív változás, de az eredmények­kel korántsem lehetünk elé­gedettek, mert a megyei vál­lalatok, szövetkezetek termé­kei közül még mindig kevés vásárolható meg Heves me­gyében. Pedig mennyire természe­tes lenne, ha Párádon, a me­gyében mindig volna parádi víz, ha a hevesi szőttest, a megyénkben termelt papri­kát, zöldséget, gyümölcsöt, ha a megyénkben készített cipőt, ruhát, bútort Egerben, Gyöngyösön, Füzesabonyban, Hatvanban is rendszeresen megvásárolhatnák a fogyasz­tók. A hazai termékek folya­matos kínálata, választéka azonban még ma is csak terv, elképzelés és kívána­lom. Az ipar hiába gyártja a kereskedelem hiába rende­li, a piacokon, az üzletekben igen gyakran az a válasz: nincs, elfogyott, nem is volt, nem is kapunk. Ha termelik is, ha rendelik is, akkor hol van, hová ke­rül az áru? — teheti fel bárki a logikus kérdést. Fel kellett figyelnem egy idősebb emberre. Mindig ott ődöngött az autóbuszunk kö­rül. Di&szidens magyar volt. Zokogott a Staatsoper előtt, amikor haza indultunk. Má­sik emlékezetes utam ta­valy történt. Ketten voltunk pilóták Linksch kollégám­mal, s az osztrák Alpokat jártuk meg, 3000 méter ma­gasságig jutva. Nyolcméte­res hófalak között halad­tunk felfelé Ikarus 55-ósünk- kel. Négy órán ‘át tartott az út, végig l-es sebességben. Ugyancsak próbára tett ben­nünket és járművünket a visszaút. Olyan sebességgel, erős fékezéssel szaladtunk le a havas, szerpentinen, hogy a busz teljesen megtelt a fékolaj égett szagával. Tamasi Sándor: Én is ha­vas történetet mondok. Szín­hely a Lengyel-Tátra, Molszkije-Oko. Jó magasan jártunk már, s aztán egyszer­re megakadtunk. Két egy­másba borult autóbusz me- redezett előttünk, elzárva az utat. Kilométereket kellett visszafarolni a havas .szer­pentinen. Baj nélkül lejutot­tunk. Bajkó Péter: Egyik cseh­szlovákiai utam sztorija. Sokfelé jártunk, s ahogy az lenni szokott, az utasok so­kat kíváncsiskodtak. A cso­portban négy vizsgázott ide­genvezető volt, eleinte őket kérdezgették, azok pedig .en­gem faggattak. Nehogy leég­jenek, segítettem, „súgtam” nékik. Persze, az utasok rá­jöttek a turpisságra. Az ide­genvezetők csípős kritikát „Az áru nem vész eb csak elutazik.” Ki a megyéből, a szocialista, a kapitalista or­szágokba, Budapestre, Mis­kolcra, Debrecenbe, Nyíregy­házára ... TéVedés ne essék: az ex­port népgazdasági érdeket szolgál, fejlődésünk ütemé­nek gyorsításához, bátor, megalapozott terveink meg­valósításához valutára is szüksége van a népgazdaság­nak, Szerencsére megyénk egyre több szövetkezetének, vállalatának terméke jut el a külföld piacaira. Mint egy népi ellenőrzési vizsgálat alapján lapunkban a közel­múltban részletesen is be­számoltunk róla: különösen dinamikus fejlődés jellemzi a parádi üveggyár, az Izzó, MáLravidéki Fémművek, a Hevesi Háziipari és Népmű­vészeti Szövetkezet, az Egri Cipőipari Szövetkezet, az AGRIA Bútorgyár exportte­vékenységét. A külföldi piacokon talált lehetőségek kihasználása közben azonban a hazai igé­nyekről, fogyasztókról sem szabad elfeledkezni, mert megyénkben is sokan szere­tik a parádi vizet, a divatos cipőt, ruhát, a szép bútort, a népművészeti termékeket. Ezért is lenne érdemes az illetékeseknek felülvizgálni: vajon a megye termelő vál­lalatainak, szövetkezetednek exporttevékenysége során nem kerül-e túl sok áru kül­földre? Mert nagyon fontos ■ugyan a valuta, de a hazai igények kielégítése is első­rendű gazdasági és politikai feladat. Ey. persze csak az érem egyik oldala. Ugyanis nem­csak külföldre utaznak a megyében készült termékek, hanem ahogyan már említet­tük: Hajdúba, Szabolcsba, Budapestre, Borsodba is. kaptak, én pedig — édes puszikat... Szakma és lélek Eredményeik, sikereik tit­kát firtatom, s így adják summáját: — Egymásnak barátai va­gyunk, ez a barátság közöt­tünk a kötőerő, a jó köz­szellem fundusa. A fegye­lem elsőrendű követelmény mindannyiunk számára. Egy kivételével mind családosak vagyunk, s hála a gyerme­keknek, jó és szép asszo­nyainknak, az életünk ren­dezett és nyugodt. A brigád jó ideje saját maga osztja be a számára kiszabott munkát. A ve­zénylőtiszttől minden hét elején megkapják az átlagos óraszámot, amit teljesíteni­ük kell, s azt ők úgy oszt­ják be, ahogy nekik a leg­megfelelőbb, a legkényelme­sebb. Arra ügyelnek, hogy havi átlagban 210 órát dol­gozzanak és senki se többet. A fizetés? 3200—3500 forint jut haza. Vidám, nyugodt, higgadt emberek ők tizen. Olyanok, akiknek álmukban is széles utak jelennek meg szaladó fákkal és kétirányú forga­lommal. S ahogy a volán mellé ülnek, úgy uralják a motort, hogy közben a se­besség is hozzájuk szelídül. Nem cserélnék el a szakmát semmivel. Megbecsült em­berek, akik a kapott biza­lommal jól gazdálkodnak, s nem élnek vissza vele. Mindnyájan úgy érzik, ahogy azt búcsúként Tama­si Sándor mondotta:' — Az ember szereti a ko­csit, a vezetést, a munkáját. Tudjuk, mennyit ér ez... Pataky Dezsó Lassan hevesi szőttest Debre­cenben könnyebb lesz vásá­rolni, mint Egerben vagy éppen Hevesen. Ennek pedig kizárólag az az oka: nem megfelelő a termelő és a ke­reskedelmi szervek kapcso­lata megyénkben. Ahogyan a Heves megye tanácsának végrehajtó bi-. zottsága legutóbbi ülésén is hangsúlyozta: a termelő és forgalmazó vállalatok kap­csolatában az elmúlt évben történtek ugyan biztató pró­bálkozások, kezdeményezé­sek — a nagykereskedelem 15 százalékkal növelte be­szerzését a megye iparától, az iparcikk kiskereskedelmi vállalat kétszeresére növelte a megyei termékek forgal­mazását, a mezőgazdasági nagyüzemek 88 kereskedel­mi egységet üzemeltetnek már —, de még mindig a rö­vidtávú szerződéskötések a jellemzőek, az új cikkek iránti igény felmérésében a kereskedelem közvetítő sze­repe, a közösen szervezett piackutatások is csak esetiek még A nagy, koncentráltan termelő vállalatok változat­lanul monopolhelyzetben vannak a kiskereskedelmi, a területileg is széttagolt fo­gyasztási és értékesítő szö­vetkezetekkel szemben. Ugyancsak nem megfelelő a forgalomba kerülő termé­kek bemutatása, kínálata nem mindig megfelelő — gyenge kirakatok, kevés rek­lám, propaganda —, a gaz­daságosságra hivatkozva egy­re több szövetkezet tér át a nagyszériás termelésre. A je­lenlegi gazdasági ösztönzők is inkább az exportálásra orientálják a vállalatokat Ezt kihasználva bővítette külföldi piacait az elmúlt évben az egri cipőipari, ru­haipari és a füzesabonyi, Ci­pész Szövetkezet is, közben a megye kereskedelmével teljesen megszakították kap­csolataikat. A megye kereskedelme is ritkán szorgalmazza egy-egy új termék, egy-egy hiánycikk termeltetését — és ahogyan a végrehajtó bizottság is megállapította —, néhány vállalati, szövetkezeti vezető sem tesz meg mindent az el­látás javítása érdekében. A kapcsolatok megteremtésé­ben, a különböző kezdemé­nyezések megvalósításában nem elég aktívak, nem isme­rik eléggé a vásárlók, a fo­gyasztók igényeit. Ennek is köszönhető, hogy néhány termékcsoportnak — zöldség-, gyümölcs, húsipari készítmények, tejtermékek, cipő és ruházati cikkek — még a megyében meglévő árualapok nagyságához vi­szonyítva is alacsony az itt forgalmazott aránya. Mindezt felmérve, ismerve fogta most szorosabbra a „gyeplőt” a megyei tanács kereskedelmi, mezőgazdasá­gi és ipari osztálya. Kötele­ző feladatként szabta meg a három osztály a tanács fel­ügyelete alá, illetve jogköré­be tartozó vállalatoknak, szö­vetkezeteknek a kapcsolatok gyors ütemű szélesítését, a megyében termelt áruk for­galmazásának szélesítését. A három osztály által készített intézkedési tervet a termelő, a forgalmazó vállalatok is rövidesen megkapják, végre­hajtásáról pedig a tanács il­letékes osztályai gondoskod­nak majd. K->•'» >ú7sef 1973. június 3., vasárnap Balogh Mária

Next

/
Thumbnails
Contents