Népújság, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-03 / 128. szám
Kölcsönös ráhatással „Valami van, de nem az igazi” Gyártják is, rendelik is, az üzletekben még sincs... r Az új párttagok helyes kiválasztása nagy jelentőségű, s nem kis mértékben befolyásolja a párt cselekvőkészségét. Fontosságát felismérve, sok helyütt ebben látják a párttagság minősége, összetétele javításának útját. Valóban azokat kell és lehet fel venni a pártba, akikkel erősödik a pártszervezet, növekszik ereje, tekintélye. Ez a tényező azonban, bármily fontos is, önmagában nem . elegendő. Nem szeretnék alárendelt jelentőséget tulajdonítani az új tagok felvételének, de az alapvető mégis az: milyen emberek vannak a pártban, milyen politikai munka folyik ott. Ebben a vonatkozásban is döntő a pártban uralkodó igényesség, szemlélet. Hiszen aki be akar lépni, az megnézi, milyenek az adott szervezet tagjai emberileg, politikailag. A hal i.s lehet vonzó, de az ellenkezője is. S a következtetés itt már kézenfekvő. Mivel a hatás lehet visszahúzó és előrelendítő is, a körülményeket kell olyanná tenni, hogy azok erősítsék a párttagok kommunista meggyőződését, magatartását Ez viszont egyetlen úton valósítható meg: minden egyes párttag folyamatos nevelésével. HIVATALI RANG NÉLKÜL Aki a nevelést szigorú, merev szertartásnak hiszi, az jobb, ha hozzá sem kezd. Az üres formaság nem tesz aktívvá, szilárddá senkit. Legfeljebb a kishitűséget, bátortalanságot hinti el: értelmetlenné teszi a legértelmesebb igényt, háttérbe szorítja azt a készséget, képességet, hogy felismerjük a cselekvés mozgatórugóit, helyüket, szerepüket a mozgalomban. Az olyan helyen, ahol a nevelést mellőzik, lebecsülik, ott megrögződnek az előítéletek, felütik Az utak mind messze futnak, szétágaznak, összebújnak, ölelkeznek, kitárulnak. Kékek, szürkék és fehérek. Összetartozó testvérek, mint a kéz meg az ujjak.., Emberek, kilométerek Nagyon szeretem az országutak „pilótáit”. Van bennük valami tárgyilagos józanság, merészség és készenlét, ami gyakorlatias fegyelemmel áll párba. Naponta hosszú, nehéz órákon át bonyolult gépszerkezettel közösködnek, még sincs bennük semmi gépiesség, sőt inkább érzelmesek, olykor ér- zelgősek. Mesterségük állandó életveszély, örök rögtönzés, mert nem tudhatni, mit hoz magával az elkövetkező pillanat. Jó megfigyelők, rossz színlelők, és szabad idejükben is csak a mesterségükről tudnak beszélni. Juhász Lajosban, Vinczepap Ferencben, Linksch Lászlóban, Tamasi Sándorban, Baj- kó Péterben, Dobos Frigyesben, Tóth Albertban, Kovács 1. Istvánban, lpacs Miklósban, Károlyi Jánosban mind megtalálhatók e tulajdonságok. És van még sok! ök tizen egy családi közösséghez tartoznak. A Volán 4-es számú Vállalat szocialista brigádjának tagjai. A brigád — Dobó Istvánról vette nevét — veteránnak számíthatja magát,. évtizednyi működéssel a háta ^mögött. * Arany koszorúsok, s e mellé megpályázták most a vállalat kiváló brigádja címét. Ha ez is sikerül, a közlekedés kiváló brigádja címének megszerzése következik majd. Tízük közül négyen párttagok, négyen a a fejüket a pletykák és nincs eleven politikai tevékenység. Vagy eluralkodik a „kommunista hencegés”: női mindent tudunk, nekünk már senki és semmi nem mond újat, minek fecséreljük a drága időnket? S mi tagadás, az ilyen szemlélet még elég elevenen él, főleg eg -s hivatali, gazdasági, társadalmi vezetők körében. Valami furcsa módon, még mindig ott tartanak, hogy a rang, a beosztás adja az emberi értékeket. Pedig, amikor nevelésről van szó, nincs tekintélyes és kevésbé számottevő ember. Ebben a munkában nincs hivatali rang. Az eredményes munka kulcskérdése ugyanis nemcsak az, hogy ismerjük a feladatot, hanem az is, hogy képesek legyünk megfelelő színvonalon megoldani, és nem utolsósorban akarjuk is jól és eredményesen elvégezni. Ismerni, képesnek lenni, akarni —• ez komoly próbára teszi az embert. Ebben nélkülözhetetlen az együttes tapasztalat, a kollektíva akaratot edző ereje, vagy más szóval: a kommunisták közösségének példamutatása, neve- . lőmunkája, a szó és a tett ötvözete. A PARTCSOPORT SZEREPE Mindezek után talán mondani sem kellene, hogy a nevelést nem lehet reszortokra bontani, helyhez kötni. Nagy nevelőereje van a személyes' példamutatásnak (a munkának, a magatartásnak), a pártmegbízatásoknak, s szükség esetén a felelősségre vonásnak is. Fontos szerepet játszik mindebben a kommunisták legfőbb fóruma, a taggyűlés. Tulajdonképpen azzal, hogy értékeli a pártszervezet tevékenységét, kialakítja a helyi politikát, az eredményes közlekedés önkéntes rendőrei, netten pedig kék ruhás munkasőrök. Tavaly huszonöt dícsérőlapot gyűjtöttek össze, s ez évben is van már ilyen mindenkinek. Köztiszteletben álló emberek. Ennek számos bizonysága közül említhetjük itt a legfontosabbakat... Juhász Lajos, a brigád vezetője és „doyen”-je például a vállalat szakszervezeti bizottságának elnöke. Bajkó Péter az egriek küldötte volt legutóbb a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezetének országos kongresszusán. S kihagyhatnánk-e érdemeik sorából kitüntetéseiket? Birtokukban van huszonhárom kiváló dolgozói jelvény, egy kormánykitüntetés, amit Linksch László kapott helytállásáért a dunai jeges ár elleni küzdelemben, s többeket jutalmazott kitüntető jelvénnyel elért csúcsteljesítményeikért az Ikarus- és a Cordatic-gyár. ötmillió kilométert vezettek eddig, minden baj nélkül. Még csak koccanásos balesetük sem volt soha. A két fiatalabb brigádtag kivételével négyüknek van meg a Balesetmentes közlekedésért bronz fokozatú jelvénye, hárman ezüstösök; Juhász Lajos pedig, aki az egy- milliomodik kilométert közelíti, az aranyjelvény birtokosa. Példaként emlegetik szerénységüket, áldozatkészségüket és munkaszeretetüket. Azt mondják róluk: nevelőmunka feltételeit is megteremti; ismereteket, szilárd nézőpontot, ösztönző erőt ad. Ezt a rendeltetését azonban csali akkor töltheti be a taggyűlés, ha a tagok a két taggyűlés között is kommunista módon élnek. S ebben a pártcsoportnak igen nagy szerepe van. Hiszen ez a legkisebb egység, amelyben olyan a közvetlenség, mint sehol máshol. Az elvtársias légkör megkönnyíti a nézetek cseréjét, a különböző vélemények egybevetését, a személyes példamutatás közvetlen érzékelését. S következésképp az egyes párttagok tevékenysége itt mérhető legjobban, hiszen itt ismerhető meg leginkább. Ebben természetesen nemcsak a viszonylag kis létszám a lényeges. Két ember dolgoz, hat egymás mellett úgy is, hogy világ választja el őket egymástól. A kisebb közösség csak a nagyobbnál kedvezőbb lehetőséget nyújtja. Hogy valóban kommunista közösség legyen a pártcsoport, ahhoz sok egyéb kell. Legfőképpen olyan légkör, ahol az egyes tagok személyes felelősséget éreznek a párt politikájának megvalósításáért, ahol reálisan szólnak az eredményekről és .nyíltan a visszahúzó erőkről: a fegyelmezetlenségről, a tétlenségről, az önelégültségről, a kritikátlanságról, az előnyökért való tör- leszkedésről... A legfontosabb tehát az a szellem, amely a pártcsoport közösségét áthatja Amely cselekvésre készteti a kommunistát, megérteti, hogy neki minden esetben a megoldásig kell küzdenie, mert csak akkor tett eleget a párttagsággal járó feladatának. Ezt minden kommunista belső meggyőződésévé tenni — ma ez a párton belüli nevelő- munka egyik legfontosabb feladata és célja. Äz orszí ßuSakn ... — Ezek a „pilóták” olyan fiúk, akiknek a fejükben is jó a fék és szívükben is jó a motor...! Világban vándorlók A „tizek” munkája izgalmas és egyedülálló. Izgalmas és egyedülálló, mert a távolsági és különjáratos autóbuszok pilótái. A távolsági járatok között ilyen útvonalak szerepelnek: Eger—Budapest —Tiszadorogma, Eger—Szo- molya—Dunaújváros stb. — Éjfélkor kelünk, s mire más ember fölébred, nekünk már a hátunk mögött van 500 kilométer... A brigád tíz tagja közül nyolcán végezték el a Volán Tröszt nemzetközi autóbusz- vezetői tanfolyamát. Őket nem ijeszti a „világvárosi” forgalom, kiismerik magukat, biztonsággal eligazodnak az országutakon — határainkon túl is. — Igen gyakoriak munkánk .során a külföldi utak. Világjáró brigád vagyunk ... ötüknek van állandó útlevele: Juhász Lajos, Vinczepap Ferenc, Linksch László, Tamasi Sándor, Bajkó Péter. Hármuknak a szocialista országok mellett a nyugati államokba is érvényes az úti passzusa. Élményeik, akár a tenger, kimeríthetetlen. Csak néhány cseppet ebből a tengerből... Juhász Lajos: Egy szívszorító jelenet a bécsi utakról. A lakosság ellátására termelő megyei vállalatok• ipari és mezőgazdasági szövetkezetek termékei közül mennyi jut a megye üzleteibe, kereskedelmi egységeibe? Milyen a kapcsolat a termelő és forgalmazó vállalatok, szövetkezetek között? Van-e elég áru? Miért nincs nagyobb választék? Hogyan lehetne az áru útját lerövidíteni? A megye valamennyi lakosát érintő s érdeklő kérdésekre röviden úgy lehetne válaszolni: „Valami van, de nem az igazi”. Ugyanis ahogyan a téma elemzése során a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság közelmúltban tartott ülésén is megállapította, van ugyan fejlődés és pozitív változás, de az eredményekkel korántsem lehetünk elégedettek, mert a megyei vállalatok, szövetkezetek termékei közül még mindig kevés vásárolható meg Heves megyében. Pedig mennyire természetes lenne, ha Párádon, a megyében mindig volna parádi víz, ha a hevesi szőttest, a megyénkben termelt paprikát, zöldséget, gyümölcsöt, ha a megyénkben készített cipőt, ruhát, bútort Egerben, Gyöngyösön, Füzesabonyban, Hatvanban is rendszeresen megvásárolhatnák a fogyasztók. A hazai termékek folyamatos kínálata, választéka azonban még ma is csak terv, elképzelés és kívánalom. Az ipar hiába gyártja a kereskedelem hiába rendeli, a piacokon, az üzletekben igen gyakran az a válasz: nincs, elfogyott, nem is volt, nem is kapunk. Ha termelik is, ha rendelik is, akkor hol van, hová kerül az áru? — teheti fel bárki a logikus kérdést. Fel kellett figyelnem egy idősebb emberre. Mindig ott ődöngött az autóbuszunk körül. Di&szidens magyar volt. Zokogott a Staatsoper előtt, amikor haza indultunk. Másik emlékezetes utam tavaly történt. Ketten voltunk pilóták Linksch kollégámmal, s az osztrák Alpokat jártuk meg, 3000 méter magasságig jutva. Nyolcméteres hófalak között haladtunk felfelé Ikarus 55-ósünk- kel. Négy órán ‘át tartott az út, végig l-es sebességben. Ugyancsak próbára tett bennünket és járművünket a visszaút. Olyan sebességgel, erős fékezéssel szaladtunk le a havas, szerpentinen, hogy a busz teljesen megtelt a fékolaj égett szagával. Tamasi Sándor: Én is havas történetet mondok. Színhely a Lengyel-Tátra, Molszkije-Oko. Jó magasan jártunk már, s aztán egyszerre megakadtunk. Két egymásba borult autóbusz me- redezett előttünk, elzárva az utat. Kilométereket kellett visszafarolni a havas .szerpentinen. Baj nélkül lejutottunk. Bajkó Péter: Egyik csehszlovákiai utam sztorija. Sokfelé jártunk, s ahogy az lenni szokott, az utasok sokat kíváncsiskodtak. A csoportban négy vizsgázott idegenvezető volt, eleinte őket kérdezgették, azok pedig .engem faggattak. Nehogy leégjenek, segítettem, „súgtam” nékik. Persze, az utasok rájöttek a turpisságra. Az idegenvezetők csípős kritikát „Az áru nem vész eb csak elutazik.” Ki a megyéből, a szocialista, a kapitalista országokba, Budapestre, Miskolcra, Debrecenbe, Nyíregyházára ... TéVedés ne essék: az export népgazdasági érdeket szolgál, fejlődésünk ütemének gyorsításához, bátor, megalapozott terveink megvalósításához valutára is szüksége van a népgazdaságnak, Szerencsére megyénk egyre több szövetkezetének, vállalatának terméke jut el a külföld piacaira. Mint egy népi ellenőrzési vizsgálat alapján lapunkban a közelmúltban részletesen is beszámoltunk róla: különösen dinamikus fejlődés jellemzi a parádi üveggyár, az Izzó, MáLravidéki Fémművek, a Hevesi Háziipari és Népművészeti Szövetkezet, az Egri Cipőipari Szövetkezet, az AGRIA Bútorgyár exporttevékenységét. A külföldi piacokon talált lehetőségek kihasználása közben azonban a hazai igényekről, fogyasztókról sem szabad elfeledkezni, mert megyénkben is sokan szeretik a parádi vizet, a divatos cipőt, ruhát, a szép bútort, a népművészeti termékeket. Ezért is lenne érdemes az illetékeseknek felülvizgálni: vajon a megye termelő vállalatainak, szövetkezetednek exporttevékenysége során nem kerül-e túl sok áru külföldre? Mert nagyon fontos ■ugyan a valuta, de a hazai igények kielégítése is elsőrendű gazdasági és politikai feladat. Ey. persze csak az érem egyik oldala. Ugyanis nemcsak külföldre utaznak a megyében készült termékek, hanem ahogyan már említettük: Hajdúba, Szabolcsba, Budapestre, Borsodba is. kaptak, én pedig — édes puszikat... Szakma és lélek Eredményeik, sikereik titkát firtatom, s így adják summáját: — Egymásnak barátai vagyunk, ez a barátság közöttünk a kötőerő, a jó közszellem fundusa. A fegyelem elsőrendű követelmény mindannyiunk számára. Egy kivételével mind családosak vagyunk, s hála a gyermekeknek, jó és szép asszonyainknak, az életünk rendezett és nyugodt. A brigád jó ideje saját maga osztja be a számára kiszabott munkát. A vezénylőtiszttől minden hét elején megkapják az átlagos óraszámot, amit teljesíteniük kell, s azt ők úgy osztják be, ahogy nekik a legmegfelelőbb, a legkényelmesebb. Arra ügyelnek, hogy havi átlagban 210 órát dolgozzanak és senki se többet. A fizetés? 3200—3500 forint jut haza. Vidám, nyugodt, higgadt emberek ők tizen. Olyanok, akiknek álmukban is széles utak jelennek meg szaladó fákkal és kétirányú forgalommal. S ahogy a volán mellé ülnek, úgy uralják a motort, hogy közben a sebesség is hozzájuk szelídül. Nem cserélnék el a szakmát semmivel. Megbecsült emberek, akik a kapott bizalommal jól gazdálkodnak, s nem élnek vissza vele. Mindnyájan úgy érzik, ahogy azt búcsúként Tamasi Sándor mondotta:' — Az ember szereti a kocsit, a vezetést, a munkáját. Tudjuk, mennyit ér ez... Pataky Dezsó Lassan hevesi szőttest Debrecenben könnyebb lesz vásárolni, mint Egerben vagy éppen Hevesen. Ennek pedig kizárólag az az oka: nem megfelelő a termelő és a kereskedelmi szervek kapcsolata megyénkben. Ahogyan a Heves megye tanácsának végrehajtó bi-. zottsága legutóbbi ülésén is hangsúlyozta: a termelő és forgalmazó vállalatok kapcsolatában az elmúlt évben történtek ugyan biztató próbálkozások, kezdeményezések — a nagykereskedelem 15 százalékkal növelte beszerzését a megye iparától, az iparcikk kiskereskedelmi vállalat kétszeresére növelte a megyei termékek forgalmazását, a mezőgazdasági nagyüzemek 88 kereskedelmi egységet üzemeltetnek már —, de még mindig a rövidtávú szerződéskötések a jellemzőek, az új cikkek iránti igény felmérésében a kereskedelem közvetítő szerepe, a közösen szervezett piackutatások is csak esetiek még A nagy, koncentráltan termelő vállalatok változatlanul monopolhelyzetben vannak a kiskereskedelmi, a területileg is széttagolt fogyasztási és értékesítő szövetkezetekkel szemben. Ugyancsak nem megfelelő a forgalomba kerülő termékek bemutatása, kínálata nem mindig megfelelő — gyenge kirakatok, kevés reklám, propaganda —, a gazdaságosságra hivatkozva egyre több szövetkezet tér át a nagyszériás termelésre. A jelenlegi gazdasági ösztönzők is inkább az exportálásra orientálják a vállalatokat Ezt kihasználva bővítette külföldi piacait az elmúlt évben az egri cipőipari, ruhaipari és a füzesabonyi, Cipész Szövetkezet is, közben a megye kereskedelmével teljesen megszakították kapcsolataikat. A megye kereskedelme is ritkán szorgalmazza egy-egy új termék, egy-egy hiánycikk termeltetését — és ahogyan a végrehajtó bizottság is megállapította —, néhány vállalati, szövetkezeti vezető sem tesz meg mindent az ellátás javítása érdekében. A kapcsolatok megteremtésében, a különböző kezdeményezések megvalósításában nem elég aktívak, nem ismerik eléggé a vásárlók, a fogyasztók igényeit. Ennek is köszönhető, hogy néhány termékcsoportnak — zöldség-, gyümölcs, húsipari készítmények, tejtermékek, cipő és ruházati cikkek — még a megyében meglévő árualapok nagyságához viszonyítva is alacsony az itt forgalmazott aránya. Mindezt felmérve, ismerve fogta most szorosabbra a „gyeplőt” a megyei tanács kereskedelmi, mezőgazdasági és ipari osztálya. Kötelező feladatként szabta meg a három osztály a tanács felügyelete alá, illetve jogkörébe tartozó vállalatoknak, szövetkezeteknek a kapcsolatok gyors ütemű szélesítését, a megyében termelt áruk forgalmazásának szélesítését. A három osztály által készített intézkedési tervet a termelő, a forgalmazó vállalatok is rövidesen megkapják, végrehajtásáról pedig a tanács illetékes osztályai gondoskodnak majd. K->•'» >ú7sef 1973. június 3., vasárnap Balogh Mária
