Népújság, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-03 / 128. szám
Hatvani óvodabővítés társadéi miá':an Hatvanban, a Vörösmarty téri óvoda bővítését, korszerűsítését öt szocialista brigád, számos szülő és több üzem együttesen vállalta. Mintegy 50 ezer forint értékű, háromhetes munkával új termet építettek és átalakították az óvoda udvarát is. Képünkön játszanak a gyerekek az óvoda újjávarázsolt udvarán. (MTI-foto — Erezi K. Gyula.) Ötezer év vallomása Örökbecsű leletmentés a Tisza völgyében Ändrej Rubljov A Símet megelőzte híre. Amikor a néző kijön a moziból, csak nagysokára jut eszébe az az összehasonlító szándék, amit aztán meg is fogalmaz: Csuhraj emlékezetes filmrapszódiái óta nem láttunk ilyen mélységeket felkavaró, nagy számyalású filmet, mint ez az Andrej Rubljov. J A művészi elképzelés bizarr az első megközelítésre, hogy egy jámbor szerzetes csuhájában, kolostorból kolostorba vándorló festő szemével nézzük ezt az orosz XV. századot, amelyben elképesztő módon értelmezik a keresztényi hit- és életelveket éppen azok, akik a keresztényi állameszméből, az államhatalomból és társadalmi berendezkedésből a legtöbb hasznot húzzák. Andrej Rubljov freskókat festett, az akkori művészi elképzelés szerint kiszínezve a templomok oszlopait, falait, ablakmélyedéseit, az íveket a kupolák alatt, a kupolákat, azokkal a szentekkel és alakzatokkal, amelyekkel Önmagát is ki tudta fejezni; de — ami még talán ennél is több — a sokat szenvedett és agyonsanyargatott népnek vigasztalást tudott adni, reménykedést a mennyben visz- szatérülő boldogságra utalva, a földi kínok ellenében. Színei frissek, alakjai elvont méltóságukban is megejtőék, teremtik azt a légkört, amelyet a templomi áhítat és a művészi elképzelés együttesen hozott csak létre Andrej Tarkovszkij, a film rendezője, nagyformátumú rnűvészegyéniség. Nem elégszik meg azzál, hogy a freskófestő Andrej Rubljov színeit, alakjait egy dokumentumfilmben ismertesse, felfedezze, megmagyarázza. Freskót rajzol, hatalmasat a korról, a kor hatalmasairól, a nyomorról, a földi és az erkölcsi nyomorúságról, ahogyan az orosz falvakban és városokban a rémület terpeszkedett szét az emberi életek felett. Nem azt mondja el Tarkovszkij ebben a kétrészes filmjében, hogyan élte le festői munkásságával szerzetesi életét Rubljov, hanem azt a világot tárja élénk, amit ennék a szerény, de mindent észrevevő papi léleknek látnia kellett az őt körülvevő világból. Bibliai idézetek hangzanak él sorban, intelmek az erkölcs betartására, az egymás iránti szeretette való buzdítás vonzóan szép mondatai, miközben QfMműsm 1913. június 3-, vasárnap Szovjet film ölik egymást az emberek, kicsinyek és nagyok, vélt ás valódi sérelmek miatt. A történelmi freskó legfontosabb része a vlagyimirek le- rohanása, a székesegyház felgyújtása, a hercegek kibékülése, az a kesernyés ünnepélyesség, ahogyan mindez megtörténik. A film rendezőjének nem is volt szándékában Andrej Rubljovot a szokásos értelemben vett filmhőssé előléptetni. ö csak jogcím — ha úgy tetszik — az események figyelője, aki körül forrong, emésztődik és mindennap, minden nyomorúságból újjászületik egy nép. A filmfreskán ábrázott emberek nem ikonszerűek. Mind odatapad a földhöz, a sárban vonszolja az életét, a szennyes földön keresi az ehetőt és a szépséget is. És, mintha az élet és a lélek látóhatárát a bibliai idézetek fennköltsége ellenére is ez a földi szenny, ; a mocsok, az éhezés, a sárba ragadtság sötétítené be. Ebbe a világba viszi bele színeit alakjait a festő, művésztársaival együtt. A filmfreskón szenvedélyes emberek mozognak, végeznek másokkal és magukkal. Csupa öldöklés ez a kor, hogy annál nyilvánvalóbb legyen a művész elvágyódása a föld feletti szférák felé. Lehet-e nyugalma egy érzékeny léleknek ebben a korban máshol, mint hitében és álmaiban, amelyek ezen a szennyes földi határon túlra viszik? Ez egy kicsit nemcsak Andrej Rubljovnak, a tépelődő és szemlélődő ikonfestőnek, a nagy művésznek a kérdése, hanem a filmművész rendezőnek is, akit a korban, a középkorból kilépő orosz valóságnak a világában, embereiben végbemenő tragédiák érdekelnek igazán. Az ikonok fennséges nyugalma mögé odavetítette azt a gyötrelmes életet, amelyből ezek az alkotások sarjadhattak. Mekkora képzelet és anyagot gyűjtő szorgalom kellett, amíg ez a munka végülis összeállt! A film nagyszerű rendezői elgondolást "alósít meg, kitűnő képi megjelenítésben. A párbeszédekben, a művészi szándékokban — főként Grek Teofán és Andrej Rubljov között — nem végig és nem véglegesen tisztázottak az álláspontok. Mintha Rubljov mondataiból mai felhang csendülne ki, egy népi hősé. és vitapartnere csak doktri- nér nézeteket magyarázna újból és újból. A viták képi megfogalmazása, az arcok egymáshoz való viszonyában a támadás és védekezés fény- és árny játéka talán bonyólí- tottabb a kelleténél. A freskó egyéb részei maradéktalanul kárpótolnak ezekért a lel assftott és tűTh angsölyozott vitatkozásokért Vagyim Juszov operatőri munkája mindenben nagy pátosszal támogatja a rendezői elképzeléseket. Néha döbbenetes realitással, szenvedélyes túlzással adja vissza a kegyetlenséget Vjacsesztav Ovcslnnyikov zenei feldolgozásai ismét egyszer ízelítőt adtak az orosz egyházi zene gazdag anyagából. Kitűnő művészgárda valósítja meg a rendezői elgondolásokat Anatolij Szlonyicin a címszerepben nem lehetett több ennél. Ivan Lapikov, Nyikolaj Grinyko, Nyikolaj Szergejev, Irma Raus, Nyiko- laj Burljajev és Jurij Nazarov a kiemelkedő színészegyéniségei ennek a sajátos utakon járó, nagy hatású filmnek. Farkas András NYITOTT KÖNYVVE vált a Közép-Tisza völgyének sók évezredes történelme, a folyómenti táj népeinek váltakozó világa, ősidőkbe visz- szanyúló múltja. Az örök rejtélynek vélt titkot a föld mélyéből „kivallatta” az ember. A régészeket nemes leletmentő munkára, feltárásra lelkesített- egy nagy mű, a Kiskörei Vízlépcső építése. A mérnökökkel, geológusokkal, földmunkásokkal szinte együtt látott munkához a régész. A kitűzött 404-es fo- lyamkilométernél még ősi állapotában volt a természet, amikor megszületett a terv az utóbbi évtized legnagyobb hazai régészeti vállalkozására. Közismert, hogy a Balaton egyötödének megfelelő nagyságú terület kerül szinte örök időkre a víz alá, innét kellett kimenteni a föld mélyébe konzerválódott régészeti kincseket E nagy tudományos feladat a kiváló szakembereit régészek összehangolt, precíz munkáját igényelte. Három megye — Szolnok, Heves és Borsod — régészeinek bevonásával nagyobb munkaközösségeket hoztak létr^. A feladat irányítását a Magyar Nemzeti Múzeum rangjához méltóan vállalta magára. A vállalkozás első s egyben legjelentősebb szakasza 9 év múltán lezárult. Az ásatások eredményének a rendszerezése, tudományos feldolgozása, az értékes leletek restaurálása — nem kisebb feladatként — megkezdődött. A nagy vállalkozásról 1 szóló publikáció első kötete, 50 oldalon már megjelent, a . Damjanich János Múzeum adta közre a vízlépcső felavatása tiszteletére. A tudományos kutató és feltáró munka részleteit a tudományos szakértő nagy tapasztalatával és tudásával taglalja dr. Korek József, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgató- helyettese, a munka eszmei irányítója. Mit tartalmaznak írásának sorai? A széles körű’ munkában 12 régész vett részt, 9 év alatt 1593 ásatási napot töltöttek a táj felderítésén, a szükséges feltárási feladatok elvégzésén. Először a Szolnok megyei Tanács támogatásából, majd a Művelődés- ügyi Minisztérium kutatási és fejlesztési alapjából 3 millió forintot kaptak erre a célra. A közös összefogás tette lehetővé, hogy a térképen régészetileg fehér foltként feltüntetett kiskörei Ti- sza-táj történelme, múltja viszonylag rövid idő alatt ismertté vált. A KISKÖREI VÍZLÉPCSŐ építésével összefüggő leletmentő munka kiemelkedik a magyar régészetnek az utóbbi évek, évtizedek,alatt végzett tevékenységéből. A leletmentő, feltáró műveletek során megközelítően 60 ezer négyzetméter területet „vallattak ki”, mintegy 100 ezer köbméter földet mozgattak meg. S az eredmény? Több mint ötezer esztendőt magába foglaló, a korai neoliti- kumtól a középkorig terjedő időszakból 3300 sír került napvilágra. Az értékes könyv forgatói szinte kronológiai sorrendben követhetik végig a tiszai kultúra népeinek településeit. A területen legkorábban megtelepülök az alföldi vonaldíszes kerámia népéhez tartoztak. A Tisza szolnoki és hevesi szakaszán előkerült anyag minden más kultúra keveredésétől mentes és benne a durva, vastag falu, buzgóit felületű cserép dominál. A KÖZÉPSŐ Tisza-vidék késő-neolitikumánák tisztázásához a kiskörei gátlelőhely teljes feltárása járult hozzá. Ez a feltárás adott lehetőséget a tiszai kultúra közép-tiszai modelljének kidolgozására is. A tiszai kultúra elterjedését vizsgálva egyébként megállapították, hogy az a Tisza három szakaszán sűrűsödik és jellegében is eltér egymástól. A déli szakasz a Kőrösök torkolatánál kezdődik és délre átnyúlik az országhatáron, tt Tisza középső szakaszán Szolnoktól az Eger-patak torkolatáig található, a tiszai kultúra második települései központja. Ez a település a kiskörei vízparthoz közeli részekre terjed ki csupán. A kiskörei település építményei mind formai, mind technikai szempontból eltérnek a dél-alföldi típusoktól. A harmadik, az északi szakasz, a Tisza hazai, északi szakasza, illetve a Bodrogköz, ahol mind a temetkezésben, mind a településben hasonlóságok fedezhetők íeL A kiskörei feltárások » tiszai kultúra temetkezési szokásairól és demográfiájáról is fontos adatokat szolgáltattak. Közülük is különösen kiemelkedik a Tiszafüred—Majoros-halom területén végzett ásatás eredménye. Az itt felszínre került teljes, jó antropológiai anyaggal rendelkező ezerkét sír felöleli a füzesabonyi cs az azt követő halomsíré« kultúra teljes időszakát. A füzesabonyi kultúra feltárt 622 sírja a magyarországi középső bronzkor eddigi legnagyobb hitelesen feltárt temetőrészét képviseli. A ielet- anyag a legteljesebb kereszt- metszetét adja az eszköz-, fegyver-, ékszer- és kerámiatípusoknak. Több olyan típus került eiő, amely eddig ismeretlen volt. Kiemelkedő egyedi leletként tartják számon a két nemzetségfő sírját a kor teljes fegyvertárával. Ugyancsak kiemelkedő egy emberarcú, madártestű edény is, amely az időszámítás előtti XIV.— XV. századból származik. A KÜLÖNBÖZŐ kort®: hatalmas Metanyagának feldolgozása megkezdődött A feltáró munka azonban még nem ért véget A vízlépcső öntözőrendszerének építésénél is ott lesznek a régészek és igyekeznek feltárni, ösz- szegyűjteni a régi korok újabb maradványait Endrész Sándor IMRE Kér tv iwwhc HSómP/ 20. Először nagyon tré volt a helyzet, hogy nincs hova hazamenni, aztán ez se érdekelt, aludtam ahol rámesteledett, haveroknál, nőnél, odacsapódtam egy galerihez, befogadtak, mert jó erőben voltam, egy. kocsniai verekedés után itt kötöttem ki. Ha egy évvel később jön az a balhé, én már köztörvényes vagyok, na látod, itt is protekcióm volt, még f iatalkorú lehettem. .— És mondd csak Bika..', A tetoválás az hogy volt? .— Mi vagy te? Lelki- atyám? — Nem azért. Csakhát tudod — Kapelláró a vállára pillant — nekem is te tetted ide a keresztet. — Nem én Én csak lefogtalak. Gondoltam, nem árt, ha megtanulod amit kell. — Micsodát? — Hát... Azt, hogy kus- solj, ha meglátsz. — Miért kellene kussolni? — Mert én nekimegyek az úristennek is. Nekem ne fűzze az agyamat senki. Érted? n Az nem érdekel, ha nekemjössz. Csak egyedül gyere és ne legyen nálad halef. Világos? Te tisztára be vagy csavrodva. Utálsz mindenkit. Mondd: van olyan, amit te szeretsz az életedben? — A galambjaim, odahaza. Azokat is rég levagdosta az öreglány, az hétszent- ség. — Mondok neked valamit Ha most rendesen melózunk, nem lesz itt semmi baj. Az idő is jobban telik. A felügyelők se akaszkod- nak belénk. Még kedvezményt is kaphatunk. Petter- son azt mondta — de ezt ne mondd el Kicsiéknek — s az épület túlsó felében dolgozó fiúk felé intett — lesz itt kinti munka is. Reggel kimegyünk, este jövünk vissza. — Hamukázol. Engem biztos nem engednek ki. — Kiengednek, na. Mert én azt mondom majd Pet- tersonnak; te nagyon klasz- szul belejöttél a mázolásba. De ha akarod, bunyózhatunk is. Melyik jobb? — Miért jó az neked, ha én jövök ki segítségnek7 — Miért jó az neked, hogy ennyit kérdezel? tgérd meg, hogy nem arénától és kész. — Majd meglátjuk. De ha átejtesz, kinyírlak. És jó, ha tudod: télakkolni se akarok, Januárban szabadulok. Szeretnek egy nagyot szunyáim, az otthoni ágyban. Aztán meglátjuk, mi lesz. Délután Petterson néz be. Mintha csak véletlenül járna erre Látja, az alapozás végig elkészült A falak rendesen lekaparva, a rések, repedések eltömködve, simítva. nem akar hinni a szemének. — Ezt mind ti csináltátok? — kérdezi Kapellárót. — Ezért prémium jár! — Megelégednénk mi egy kis eltávozással is —mondja Kies». —■ Azt elhiszem — nevet Petterson — majd annak is eljön az ideje. — Jó lesz ez a szín Petterson úr? — kérdi Kapelláró, s a felügyelőt odavezeti ahhoz a falrészhez, ahol egy-egy ecsetvonással négyféle árnyalatú festéket raktak fel. Petterson azt kéri, inkább egy kicsit csontszínűre keverjék. — Dolgozzatok csak nyugodtan — bíztatja a fiúkat, — nem hátramozdító akarok lenni. — Parancsol egy ecsetet felügyelő úr? — szemtelen- kedik oda Kicsi és mint egy — A csíkot? — kérdi Kés: Azt éppen nekünk is jó lenne meghúzni. Vagy inkább le. A kiscsajok nagymamák lesznek Petterson úr, mire mi megint lemehetünk a térre. — Majd lesz unokájuk — üti el Petterson. — Elfelejtjük, hogyan kell mégfogni, hogy ne üssenek a kezünkre, — Majd megtanítalak rá megint, ne félj — Igaz. Legfeljebb különórát veszünk — szól közbe Kicsivirágcsokrot, úgy nyújtja át a legnagyobb ecsetet. — Na kopj le. de gyorsan — kiabál rá Kopelláró és Kicsi mókás komolysággal elsompolyog távolabbra. — Jó, hogy azt nem kéred, hogy én húzzam meg a csiRot — szol Peitéraön bé- külékenyen Kicsi után. Kapelláró már a meszes lésnél tart. Petterson felügyelő a három fiúval távolabbról figyeli, amint Kapelláró belefelejtkezik a munkába. Boldog ember lesz — állapítja meg magában — szeret dolgozni, szereti a munkáját. (Folytatjuk^
