Népújság, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-23 / 145. szám

# WSmmm^ki Z V ... <■ ....... % ' *■''$*' ff jó gazda a tsz Sikeresen szerepelnek a besenyőtelki Röpülj páva kör tagjai Liszt Ferene-em I ék szoba rndef~ ’/ be *ze,kszárdon abban a hazban, ahol valamikor a vi- lágh'rü zeneszerző, Liszt Ferenc több Ízben i lalait. ,4: emlékszobában helyet kaptak * zeneszerző és a vele szoros kapcsolatban álló személyek képei és egyeb emléktárgyak, valamint az a zongora, amelyen a mester hangversenyezett. (MTl-foto — Bajkor József felv. — KS) Az utolsó völgy Angol film Ha nem tudnánk, hogy ezt a filmet J. B. Pick regé­nyéből, tehát egy írónak a harmincéves háború egyik epizódjáról írott történeté­ből vették, azt hihetnénk, hogy a nagy angol’ filozófus, Hobbes egyik híres tételét filmesítették meg, amely szerint az élet nem más, mint mindenki harca min­denki ellen. Ez a film egy óriási és véres történelmi freskó ki­csiny részlete, amelyben ben­ne lobog az egész Európát felforgató indulat. 1618-ban ugyanis elkezdődött egy vé­res tragédiasorozat ezen az öreg kontinensen, ahol a ka­tolikusok és a protestánsok, az általuk vallott Isten ne­vében úgy öldökölték egy­mást, olyan gátlástalanul és olyan buzgalommal, mintha ezzel építenék itt a földön, a mennyek országát. A mi fülünknek talán szokatlanul sokszor hangzik el a Sátán emlegetése, mint az addigi hit és vallás egyik sark­pontja, az a mumus, akitől meg kell szabadulni boszor­kányégetéssel, ördögűzéssel és a kínzások ezer nemével. Különös az egészben csak az, hogy ezt a Sátánt min­denki a másikban fedezi fel és nemcsak azért, hogy önmagát elhatárolja a má­siktól, hanem azért is, mert ennek a kinyilatkoztatása mellett teljes ieiki nyuga­lommal az életére, vagyoná­ra törhet — addig esetleg szeretett embertársának. Ennek a teljes bizonyta­lanságnak, már ami a hitet, vallást és az élet értelmét, okát, módját, jogokon és kötelességen innen és túl il­leti, ennek az elképesztő ön kénynek a tengelyében a legvadabb cinizmus áll: a katonai erő. amely cselek­szik. Hol így, hol úgy. ahogy az érdek megkívánja. Ebben a korban, akárhonnan jött- légyen is, a zsoldost felfo­gadják, mert kitanulta a fegyverforgatáT. nincs hazá­ja' hite sincs, az országa — ahogy ezt a filmbéli kapi tány mondja — a háború abban lakik, ott érzi jól magát, annak a törvénye1', keli tisztelnie és mindenek­előtt ismernie. A fegyveres be‘*­a völgybe, aho\ -) a tífusz. ' a nestis, az éh- és dögha1 ■ elől menekül a magdeburs’ tanító. Vogel is. A csapat nem kérdez, a csapat köve­tel. Gruber, a völgy gazda­sági feje és zsarnoki atyja, olyan polgá"mc ' meg­hunyászkodik a f»pvv°res csapat előtt. <.. 'gaitai.i Vs twcakMHmnn ma. június 23., *zpiuh*i élelmiszerüket, asszonyaikat és várja, hogy a martaló- cok elmenjenek. Gruber mel­lett ott a pap, a katolikus, aki csodatevő ereklyéi miatt képtelen követelésekkel lép fel. Ezt a hatalmi három­szöget- négyszögesíti Vogel, a tanító azzal, hogy az em­beri értelemre hivatkozva ad tanácsot ennek is, annak is. De a kor törvénye más, itt nem lehet a józan észre épí­teni. Itt csak hisznek és gyűlölnek, itt senkit nem ér­dekel a fpldi valóság, csak a kapitányt, aki tudja, hogy önkörén belül ő az úr és — addig, ameddig — azt tesz, amit akar. Vogel irtózva fut el a viszonylagos nyugalom­ból, mert tudja, hogy itt is ugyanaz a döghalál követke­zik be, mint ott, ahonnan eddig menekült. James Clavell, a film ren­dezője, a szélesvásznú fi’ minden előnyét kihaszn /■" hogy a háborús borzaim látványát szugyesztívan tár­ja elénk. A küzdelmet kicsi­ben, egy apró falucska mé­reteiben játszatja el, hogy a freskó hátterét annál jobban kiemelhesse. Tettekkel jelle­mez és ebben a szándéká­ban nyilván a regényíró gonddalai vezették. Színié valószínű tlenüi értelmes és művelt ez az ő kapitánya, aki nemcsak fölülről és ki- , vülről nézi ezt az őrületes viaskodást a hitbéli meggyő­ződés ürügyén kelt érdek­csatározásban, hanem önma­ga helyét és szerepét is pontosan meghatározza, A legváratlanabb pillana .an beledöfi sisakia hegyét test­őre hasába, mert sze l Te meg kell halnia annak, aki éppep azért válik veszélyes sé. mert önálló gondolatai tehát saját érdekei is lehet­nek. És mégis ez a min­denkit lekezelő, ez a min­denkin átnéző és minden erkölcsi normába a fegyver, a hatalom jogán h^wáv-o!'- férfi tartja eevbe ezt az egész, históriát. Nem tudhi1' meg róla. elbukik-e vajon vagy a nagy várbírómnál Graf után vonul a másvi ­lágra. de egy biztos: ez a kor és ez az Európa ekkora emberi bűnökkel és erények­kel — ha voltak egváHTón mófj ilyenek — jutott el 3 modern kor küszöbéig. Ha ennek az. egyéniségnek itt ebben a filmben egyáltalán ellenlábasa lehet, az a zené­ben megtestesülő valami, a középkori liturgiából áradó, a treuaa dei-t. az Isten bé­kéjét hirdető szellem sóvár­gása csak. amely oly ünne­pélye*-Tre-i tudta kifejezni az emberi vágyakozást a harmónia, a békesség után. A film történelmi lecké­nek, látványnak is kitűnő. Azonkívül egy sereg jó jel­lem-színész alakít formás sze­repeket. Michael Caine kapitánya telitalálat a javából, Omar Sharif tanítója mértéktartó­an alázatos és céltudatos, Florinda Balkan Ericája egy fegyelmezetten eljátszott asszonyi sors, Nigel Daven­port Gruberja hiteles, Per Oscarsson katolikus papja épp a fanatizmus hangsú­lyozásával valószínű. Bájos alakja a filmnek Inge sze­repében Madeline Hinde is. A zsoldosok, ahány ember, annyi egyéniség, mindig ké­szen a halálra, mármint a máséra. John Barry zenéje külön tanulmányt érdemelne. John Wilcox képei a sikerhez ve­zetnek. (farkas) (Császár István tudósí­tónktól): Besenyőtelek kulturális életének kedves színfoltja a Lenin Termelőszövetkezet Röpülj páva körének műkö­dése. A kis együttes két év­vel ezelőtt alakult a jó han­gú, dalszerető termelőszövet­kezeti asszonyokból, akik kezdetben csak kedvtelésből énekelték a község és a kör­nyék népdalait. Műsoraikkal sikeresen sze­repeltek a helyi ünnepsége­ken, illetve a különféle szö­vetkezeti rendezvényeken. A termelőszövetkezet egyéb­ként jó gazdája az együttes­nek: népi hímzésű egyenru­hát készíttetett a csoport tagjainak, s gondoskodik ár­áról is, hogy pontosan el­jussanak a fellépések szín­helyére. De nemcsak ez a siker titka. Egy évvel ezelőtt vet­te át a kis közösség irányí­tását Bozsik Gabriella, a helyi általános iskola ének szakos tanára, aki azóta is szakszerűen állítja össze és tanítja meg a műsorszámai­kat. Hetente rendszeresen meg­tartják a próbáikat, amelye­ken nagy gondot fordítanak a tiszta éneklés alapjainak elsajátítására. Emellett dal­elemzéseket, ismeretterjesz­tő előadásokat hallgatnak a zeneművekről, népdalokról. Terveikben egy sor újabb fellépés, önálló est szerepel. Most tanulják a repertoár­juk legújabb darabjait, Bár­dos, Kodály es Karai mű­veit. Pénzcsinálók Pénzcsináló ismerősömmel a véletlen hozott össze. Pon­tosabban: egy ismerősöm. — Esztergáltatni akarok valamit, gyere el velem az ezermesterhez. Az ezermester műhelyében zúg a villanymotor, szikrá­kat hány a köszörű. Amikor belépünk, kikapcsolja a ma­sinát, hogy értsük egymás szavát. — Esztergálni? Nagyon szívesen. Holnapra kész és két pirosba kerül. — Ne vacakoljon! Kétszáz forintért? — Sajnálom, uram! Akkor vigye a gyárba, ahol tusi­ban a melósok két korsó sorért megcsinálják. Végül megegyeznek egy százasban és még beszélgetésre is kerül egy kis idő. — Mi minden van ebben a műhelyben? Nevet, kopaszodó feje búbján vastagon ül a vaspor — Ez egy pénzcsináló műhely, uram. Én ugyanis ezer­mester vagyok. Mindennel foglalkozom, de nem mindenki­nek. Mert ugyebár, ha elkapják az embert és ráverik az adót, akkor ... — Szóval... — Értem, mit akar tudni! Én fizikatanár vagyok tulaj­donképpen, de a második, meg a harmadik műszakban... — Minek bajlódik a tanársággal? Amit ott keres, az magának zsebpénznek sem elég ... Végigmér alaposan és csoda tudja miért, egyszerre köz­lékennyé válik: — Én, kérem, porszívót, mosógépet javítok, megcsiná­lom a rádiót, a tv-t. Ezenkívül művelem az apósom szőle­jét. Előfordul, hogy a hajnali négy óra már a tőkék között talál. Még az a szerencse, hogy ez a Kecskemét környéki homok könnyen művelhető. Tessék csak jönni! Ez itt hátul egy kis körfűrész. Ügyes kis jószág! Fát is szoktam fűré­szelni, ha az alkalom úgy adódik. Ügyhogy soha nincs egy perc szabad időm. Az udvaron a rózsákat szagolgatom, dicsérem a lakást. — Ezt a házat pedagóguskölcsönből építettük. Most a pénzért egy százalék kamatot kér az állam, akkor még kamatmentesen kaptuk. Az ember egyik ámulatból a másikba esik. — És a felesége? — ö is a nemzet napszámosa, kérem. Nyelvtanár. Kez­di az iskolában és folytatja itthon. Valamelyik nap már ki is fakadtam: Mit gondolsz? Mi lesz a lakásomból? Ne sze­rezzek be padokat, meg katedrát? — És mit csinálnak az iskolában? Oda jut még az ere­jükből? Gyanút fog, mert azonnal átvált egy másik hullám­hosszra. — Megbecsült emberek vagyunk, kérem! A feleségem pedagógusnapra még jutalmat is kapott. Én is jól vagyok a direktorommal. Mindig szól, ha a tv-je elromlik... — Ejnye! Csak még valamit. Van gyerekük? Csodálkozik. — Hogyne! A kis Mariann. Éppen harmincadikén fel­vételizik szegénykém az orvosi egyetemen .. Szalay István Joseph Foster: Áz öngyilkos Az ember áthaladt az elő­csarnokon, és. belépett a fel­vonóba. — Az utolsó emeletre — szólt oda a liftboyhoz. Amíg a lift haladt, idege­sen toporgott, rugdosta lábá­val a felvonó oldalát. A hosz- szú hajú liftesfiú zavartan nézte. A ■ férfi sápadt volt, kék szemében nem volt élet. Fa­kó haja a fejbőrére tapadt, látszott rajta, hogy sokat sé­tált a zuhogó esőben. — Szörnyű idő — szólalt meg a liftboy, hogy megtör­je a kínos csendet. Az ember üres tekintettel bámult maga elé. — Unalmas ez az eső — kezdte újból a fiú. Amikor megérkeztek a leg­felső emeletre, a férfi meg­indult a folyosó vége felé. — Külön c — morogta a liftesfiú. Ebben a pillanatban a ré­mülettől megkövülve látta hogy a férfi kinyitotta a fo­lyosó egyik ablakát és kilé­pett a keskeny párkányra. Amikor a megdöbbenésből magához tért. oda rohant az ablakhoz és kidugta a tejét: — Hej, uram! — kiáltott A férfi álldogált a párká ayon, mintegy hárotn méter­re az ablaktól. Nem figy fiú kiáltozására. — Mit csinál, urain? — Le akarok ugrani — mondta végül. A fiatalember rohant visz­sza a lifthez, ahogy csak a iába vitte. Az eső továbbra is esett, vigasztalanul. Az öngyilkos- jelölt magára maradt szomo­rú gondolataival, nézte az alatta elterülő szürke várost Maureenon gondolkodott. Most, ebben a pillanatban döbbent rá, hogy valójában meg sem lepődött azon, ami­kor megtudta, hogy a felesé­ge csalja. Régóta gyanako­dott már. A lelke mélyén azonban egyre azt remélte, a végén mégiscsak ki fog de­rülni, hogy gyanúja alapta­lan volt. A gyanúból azonban kese­rű igazság lett. Ezen a regge­len megtalálta a leveleket, fényképeket. Most már nem lehettek reményei. Hétévi házasság után ’ el akarja hagyni egy másik fér­fi kedvéért. Sejtette ugyan, hogy van másik, de arra nem is gondolt, hogy Maureen el­hagyhatja miatta. S ez még nem is minden! Az asszony pimasz módon dicsérte is előtte a barátját, azt mond­ta, az az igazi férfi! S bár­mennyire is szeretné, egyet­len szavát sem tudja elfelej­teni. Hirtelen fülsiketítő zenét hallott. A szállodavcndégek közül valaki kinyitotta az ablakot. De be is csukta nindjárt a ferdén hull eső­sepek miatt. — Hej, mi történik itt? — hallatszott egy ideges hang a folyosóról. Az ablakban Waldron, a szállodai detek­tív hajolt ki. szép arcán az idegességtől megfeszültek az izmok. Magában azon gon­dolkodott, miért kellett en­nek a nyomorultnak éppen az ő szállodáját kiválasztania ahhoz, hogy véget vessen az életének. Mintha nem volna más magas épület a környé­ken. Az utóbbi időben anélkül is tengernyi kellemetlensége volt. Éppen reggel szidta ösz- sze az igazgató, mert az egyik hölgyvendég panaszt emelt viselkedése ellen. S most ez is! Nem mintha bárki is fele­lősségre vonhatná amiatt, ha egy őrült épen itt végez ma­gával, de akkor is... Talán sikerül visszacsalo­gatni az embert a párkány­ról. Akkor az igazgató is elé­gedettebb lenne vele. Fogai között szitkot mor­molt, átkozta az esőt, az ön­gyilkost, az igazgatót, a világ minden kellemetlenségét. — Tudom, hogy nincs könnyű dolgod, barátom. — szólt ki az ablakon. — Pénz­gondok, családi bajok. De is­merd el, nem tz a legjobb megoldás. Igyekezett minél meggyő­zőbb, szebb dolgokat monda­ni, s közben nézte a sápadt arcú férfit, akinek sovány vonásain visszatükröződött az (ívlámpók fénye. Már meg­bánta, hogy a liftboyt el­küldte a rendőrségre. Az idő múlt. Időnként hát­rapillantott a válla felett, hogy jön-e valaki. — Miért nem. jössz be, ba­rátom? Gyere be, s megbe­széljük gondjaidat egy finom, forró kávé mellett. — Nem jöhetek be. nem jöhetek... Biztosan megijedt,-gondol­ta Waldron. Visszajönne, de nem mer végigmenni a pár­kányon. S b;ztosan szégyen­kezik is. Kilépett az ablakon és megindult feléje: — Tartsd magad, ne félj, jövök érted. Waldron egyre közelebb került az emberhez. Nem félt. Végeredményben kellemetle­nebb dolgokat is átélt már, mi az neki végigmenni egy harmmc centi széles párká­nyon. — Csak óvatosan. Még egy kicsit és biztonságban leszel. Az ismeretlen férfi erősen megragadta a kezét, mint a fuldokló az utolsó szalmaszá­lat. Egymásra pillantottak. — No. gyere, barátom. A párkány elég széles, ne félj. Gyere lassan utánam, és minden rendben lesz! — Te ... te akartad tőlem elrabolni Maureent — szólalt meg hirtelen az öngyilkosje- lölt. — Te semmiházi: Waldron a félelemtől meg­dermedt. Életéoen most ér­zett először csontig halő ré­mületet. Megkísérelte kisza­badítani a kézé*, ae nem si­került neki. — Ne, ne! — kiáltott fel rémülten. — Esküszöm, csak tréfa volt az egész, nem akar­tam elvenni tőled. — Elolvastam valamennyi leveled. Minden szóra em­lékszem! A rendőrség késón érke­zett.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents