Népújság, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-17 / 140. szám

I

I

aforizmák Új könyvek

A nevelés olyan orvosság, melyet mindenki felírhat magának.

(Reinhold Boiler)

A definiálás nem más. mint szavak falával keríteni körül a zavaros gondolatok területét.

(Samuéi Butler)

Kitünően nevelt gyermekeink lehelnének, ha e gyermekek szülei jól neveltek lennének.

(Goethe)

Mi sem egyszerűbb, mint hosszadalmasan írni. A tömörség rabolja el az'időnket.

, (Alain)

Minden ember lángész, de többségük csak igen rövid ideig.

(Martha Graham)

Mások utánzására szükség van, de önmagunk utánzása tragikus.

(Pablo Picasso)

Ha két ember haraggal válik meg egymástól, ez annyit jelent, hogy igen közel álltak egymáshoz.

t

(Paul Valéry)

A zsűri 10—15 átlagos tudatlansággal rendelkező emberből álló csoport.

(Herbert Spencer)

Nem az a nehéz, hogy abbahagyjuk az ivást, hanem az, hogy meggyőzzük barátainkat: már nem

iszunk.

(Art Buchwald)

rt .,■■■

Fölbukkan a régi, nagy szerelem; szokványos regény kezdés. Vidor Miklós .,Sebesültek”-je — Szépirodalmi Könyvkiadó — mégsem sorolható a tucattörténetek közé, mert az író jót megformált hősével nem csupán járt utakat tetet meg, hanem járatlanokat is. Két évtizedet idéznek föl a regény lapjai, kemény éveket, amikor a néhány esztendeje fölszabadult országban hirtelen hideg szél kezd fújni... A férfi és a nő örök történetének friss, mai életünkhöz fonódó variációja a mű, kellemes olvasmány lekerülhe- tetleneégének sugalmazó,ja.

Vásott apostol

Egy cím abból a kötetből, amelyet „A derű műhelyében” nyomattak, azaz dehogyis, Gyárfás Miklós nevezte így el darabjainak gyűjteményét, amely ugyancsak a Szépirodalmi újdonsága. Egy szellemes, kedves tanulmány — „Hogy lesz az ember vígjátékíro?” — s hat vígjáték található a könyvben, amelynek valóban majd minden lapja derűt sugároz. A színművek — a már említetten kívül, amely címével akár gondolati jelzője is lehetne a szerző törekvéseinek — sorrendben: Lomb

ezredes mennybemenetele; Mizantróp; Két Júlia; Johanna éjszakája; Így szeretnék meghalni. Olvasva is remek mulatságok, öngúny és csúfolódás nemes keverékei, szentek és ördögök felvonultató!, akikről persze a darab végén kiderül, hogy nagyon is emberek.

Az ősnyomdász

Szép kiállításban, rengeteg mutatós illúsztrációval adta közre a Móra Könyvkiadó Erdődy János munkáját „így élt Gutenberg” címmel. Az „Így élt... ” sorozat új kötete a mainzi polgár, az ősnyomdász alakját rajzolja meg, de úgy, hogy közbén

bepillantást kapunk a XV század gazdasági, társadalmi és kulturális állapotaiba, megismerhetjük azt a folyamatot, amely végül is a könyvnyomtatás gyors elterjedéséhez vezetett, hiszen 1500 táján már hetvennél iöbb itáliai varos büszkélkedhetett saját nyomdával. A szerző jól ismeri anyagát, érdekesen tálalja, tényei, adatai gazdag dokumentációra támaszkodnak.

A Móra egy másik sorozatának a „Kozmosz Könyvekének friss darabja Bo- dolay Géza műve. A „Petőfi diáktársaságai” az olvasó számára a fölfedezés ereiével hathat, hiszen az ifjú diák szerteágazó tevékenységének erről a szakaszáról leginkább csak szakfolyóiratokban publikáltak tanulmányokat.

„...a művészet eltakarja arcát'

— írja könyve egyik helyén Genthon István; el, mert háború van. A „Római napló” az 1940 és 1943 közötti időszak krónikája, azoké a hónapoké, amikor a szerző a római Magyar Akadémia igazgatója volt. Jeles munka, megkapóan őszinte és mély vallomás az őrök városról, „a legnagyobb csodáról, amelyet eddig emberkéz alkotott”. Genthon naplója ötvözete a művészettörténész alapos szakszerűségének, mindenre kiterjed figyelmének, s a született emberi, kíváncsiságnak. Nem tudományos munka tehát, hanem rangos irodalom, gondolat- gazdag látás és láttatás. Ugyanakkor tanúságtétel is az akkori magyar szellemi élet néhány legjobbjának mentalitásáról, az igazi értékek maradandóságáról. A kötetet, amelyet sok, többségében mutatós fotó egészít ki, a Corvina Kiadó jelentette meg.

M. O.

Balzac

nagy szerelme

Francia—lengyel tv-filmkoprodukc>ó

Honoré de Balzac 1832-ben levelet kapott „Egy küföldi nő” aláírással. A levelet' Oroszországban tették postára. Balzac ugyan megszokta, hogy leveleket kap bámulóitól, de nem volt érzéketlen ezek iránt. Képzelete lángra lobbant: válaszolt az ismeretlennek.

így kezdődött az író és Eve- lync Hanska szép lengyel arisztokrata nő szenvedélyes levélváltása és nagy szerelme. Banska asszony unatkozott fényűzően berendezett ukrajnai rezidenciájában, öreg és szomorú, férje mellett. A 18 éven át húzódó hosszú szerelmi történet Balzacot „Levelek az idegen nőhöz” című regényének megírására ihlette. Ez a téma eszményien megfelelt a francia—lengyel koprodukció céljainak. Az összesen hat és fél óráig tarló tv-ftlm sugárzását április közepén kezdte meg a francia televízió.

Az ,,előzetesből” megtudhattuk, hogy Hanska asszony és leánya a wierzchownlai birtokon élt Henriette de Boréi svájci nevelőnő társasagában. Ez a nő volt asszonya Balzac iránti szerelmének legfőbb tanúja, 8 egyszersmind maga is — reménytelenül —, 8*'*roi’me>ft volt az íróba.

NAZIM HIKMET:

AZ ELET

Az élet nem gyerekjáték.

Komolyan kell venned,

Ahogyan a mókus teszi:

Mástól nem vár semmit, s nem reménykedik

a túlvilágban.

Nincsen egyéb dolgod, mint élni.

Az élet nem gyerekjáték.

Komolyan kell venned.

Nagyon komolyan.

Hogy összekötözött kézzel falhoz állítva.

Vagy fehér köpenyben

a laboratóriumi lombik fölé hajolva

Meg tudjál halni az emberiségért.

Meghalni emberekért, akiknek arcát sem ismered,

8 abban a hitben,

Hogy nincsen szebb és becsesebb, mint az élet.

Komolyan kell venned.

Annyira komolyan, . .

Hogy hetvenéves korodban olajfákat ültetsz,

Nem a gyermekeidnek.

Hanem azért, mert nem hiszel a rettegett halaiban Es az élet javára billen a mérleg.

(BOLDOG BALÁZS fordítása)

Tíz évvel ezelőtt halt meg a Nemzetközi Lenin-békedíjas török kommunista költő.

ÄAAAAAAAAA

VITORLA-BONTÁS

Lázár Ervin

Elkésett fü

Hát fura egy alak volt ez a Szarvaspataki — őt adták mellém, hogy kísérjen a szállodába.

— Sváb vagy, mi? — kérdeztem tőle —, a svábok magyarosítanak ilyen marhaságokra, hogy Szarvaspataki, Vérhalomkői meg fittyfene.

— Hehe — heherészett és a hátamra vágott —, te meg Kis vagy. Bár az se rosszabb. Egy sövel, vagy két sövel?

— Eggyel.

— Brühaha — röhögte —, mégis rosszabb.

Megállt egy koszos cipőkirakat derengő fényében, kihízott, egy- gombos zakója feszült a pocakján s most vettem észre, hogy bokán felül érő, hajtókás nadrágot visel. Csupa eldobni való, kinőtt holmi. Egy pillanatra úgy tűnt, hogy maga Szarvaspataki semmivel nem különb ruházatánál, csak éppen senkinek sem volt még érkezése szemétdombra hajítani őt.

A feje azonban más volt. Szokra- tész-fej, de pohos, germán kiadásban, kis, tömpe orra csupa szenvedés, s a szőke, borzas haj is, ahogy körülfolyta feje teteje pihés kopaszságát — hát az is valami megejtő volt. Különösen ott, annak a vacak kirakatnak a fényében.

— Te, Kis, te megkedveltél engem. Ne is tagadd — mondta és bizonytalanul magasba emelte a jobb keze mutatóujját.

— Aha — mormogtam és a sarok felé indultam, mert valami kocsmafélének a fényei csillogtak arra.

— Kocsma hát! — rivallia Szarvaspataki — a csapos puszi- pajtásom.

— Minden csapos ebben a porfészekben, mi?

De ügyet sem vetett a közbeszólásra.

— És miért kedveltél meg? — kérdezte. A hangja el vékonyodott,

tömpe, látszólag mozgékonyságra képtelen orra úgy rezgeti, mint egy angóranyúlé.

II

■TI uszáj volt véggiggondolnom, hogy miért is kedveltem meg. Ott ült a többi nagykutya között. Azok piszokul rázták a rongyot. Hogy így, Kis elvtárs, meg úgy. Ez meg csak kopasz volt.

— Azért, mert kopasz vagy — mondtam.

Sértődötten rám nézett. Meg tán mérgesen is, mert az orra megkes- kenyedett.

Elvékonyodott hangon, majdnem suttogva mondta:

— Marháskodsz!? Most marhás- kodsz velem?!

— Mi van? Buzeráns vagy te! — kérdeztem tőle dühösen.

— A nagymamád! A jó nagymamikád, az — sziszegte és megállt, nekitámaszkodott egy villanyfának.

— Pedig hát a kopaszságod miatt

— mondtam neki bocsánatkérően.

— Olyan magátólértetődően viselted a kopaszságodat a sok handa- bandázó, válltöméses frizurakirály között.

Kutyaként nézett rám a villany- fa mellől. A szempilláját így árnyékban lehetett látni. Fényben nem. Olyan szempillája volt, mint egy kese kocának.

— Hát ezt elhiszem — mondta lassan —, látod, ezt elhiszem.

És mentünk be a kocsmába.

Itt újra nem lehetett látni a szempilláját. A szemöldökét se nagyon.

— Tiszteletem, Rudi úr — ordi- bált a csapos Szarvaspatakinak és felém bökött — Neki is?

Bólintott.

A csapos elénk csúsztatott a

lucskos bádogon két konyakot meg két pohár sört.

Szarvaspataki gyanakodva rám pislantott.

— Komolyan montad, ezzel a kopaszsággal?

Éppen csak ránéztem. Ebből megtudhatta, hogy komolyan.

— Még egyszer — mondta a csaposnak és lenyomott a pult meg a fal közé egy söröshordóra. — Mesélj magadról valamit. Valami fontosat!

— Ne hülyéskedj! — mondtam és lóbáltam a kezemben az üres söröspoharat.

— Nem hülyéskedek — az orra megint, mint a nyálé.

T

1 udtam, hogy mesélni kell valami fontosat.

— Egy spinkónál voltam egy hete — mondtam —, a férje éppen Angliában van. — Elhallgattam.

— Na! — biztatott.

— Lehet, hogy nem is fontos.

— De az — mondta határozottan —, igenis fontos.

Megtekert nyakkal néztem egy darabig, a poharat se lóbáltam. Honnan a francból tudja, hogy fontos? Mert az volt.

— Na igen, és füttyögeUek meg hujgattak a srácok a ház előtt. Szemben valami kuitúrház von. Beat-zene meg ilyesmi.. annak a nőnek nagyon szép combja volt Mint az alabástrom.

— Mint .micsoda ° — kérdezte mohón.

— Alabástrom.

— Az milyen?

Bambán néztem rá. Elröhintet- tem magam.

— Nem tudom, Az anyja keservit, fogalmam sincs, milyen az alabástrom.

Tényleg nem tudtam, az jutott róla eszembe: alabárd.

— Nem baj — legyintett — folytasd.

— Feküdtünk egymás mellett. A falak sárgák voltak. Szórt fény ... azt hiszem, jó nő... „Mi van veled?” — kérdezte. „Ném hallod, füttyögetnek” — mondtam. „Kis hülye huligánok” — válaszolta — idejárnak hacacárézni” ... Egy bérházban voltunk a második emeleten. Magamra kaptam egy fürdőköpenyt és kióvakodtam a loggiára. Három srác állt a kuitúrház előtt és füttyögetett. Semmiért csak úgy bele a vakvilágba. Szép, loboncos hajú srácok. Igaz, este volt már, sötétedett, lehet, hogy nem is voltak loboncoshajúak. Én meg ott álltam a loggián, trotya- kosan, igaz, a térdemben, a mellemben, a csontjaimban egy jó nagy szeretkezéssel. De azért tro- tyakosan. Ezek meg füttyögtek ott. Leüvöltöttem nekik: „Mi az, srácok, nincs nőtök?” De csupa sze- retetből, azért, mert szerettem volna köztük állni... Azt hiszem. Azok ott lent abbahagyták a füty- työgetést és az egyik fölkiabált: „Tőkfej!” — azt kiabálta. De én biztosan tudom, hogy szeretetből.

— Esész biztos — mondta áhítottal Szarvaspataki.

— A nő meg őrultezett és rángatott befelé. „A szón .szedők, a szomszédok” — <jhe*íe. ' Én meg mar nem akac-usm melléfekúdni Irtózatosan sietettem volna otí lent íűttyöRtmi, meg nujgatni a sjácokkal.

— De v:5Szal*Knütél — mondta szomorú ovo

F

■■Ihúztam a számat. Hát persze, visxzafeiim ütem.

Kint az utcán a vállamra tette a

kezét. Bár ez kényelmetlen lehetett neki, mert jóval alacsonyabb volt nálam.

— Kerülünk egyet, jó?

— Tőlem, akár ne is montad volna, úgyse tudom, merre van a kosz szállodátok.

— Nono — mondta —, új szál-' loda — és a vállamra csapott.

Egy ramaty mellékutcában állt meg velem,. kétszintes, szemmel láthatóan új családi ház előtt. Az ablakból tompa fény szüremlett a fejünkre. Most megint meghatóan kopasz volt.

— Hehe — rötyögött rám kislá- nyos-szemérmesen és négy ujját a szájába dugta. Füttyentett... fity- fiúfüty ... csak úgy harsogott. Én meg mint egy oroszlán: hujuuhu- huj. Ö is. Erre én füttyögettem. Zenebona, gilingalang!

Az ablakon kihajolt egy férfi. Fürdőköpenyben.

— Trógerok! Rohadt huligánok! Takarodjanak!

Nem üvöltött, félhangosan mondta, mint aki nem akarja ezt a szerencsétlen, szétcsinált csendet háborítani.

— Tökfej! — üvöltötte neki Szarvaspataki.

— Vén kopasz állatok! — kiabált amaz, most már ügyet sern vetve a csendre.

Mi meg futóra, neki a sötét utcának.

A saroknál lassítottunk. A futás* tói kalapált a szívem, fu, de öreg vagyok. Ezt akartam mondani. De nem szóltam. Nézem ezt a marha Szarvaspatákit Sír. A jó fenébe! Egy darabig ballagtam mellette, aztán a vállára tettem a kezem.

— Süket, hát miért nőm mondtad? — morogtam szelíden. — Valami nőd iak,k olt? Szeretőd? Felesed 1

fi

valósan kihúzta magát a kezem aló!

— N'ics nekem senkiin — nmnl'a —, nem is volt sóim — és barát«*«osan a hátamra pask<-U. — J' srác vagy. (snmbizony Az a fényes ott a szálloda.

Estei otthagyott.

Ifááfató/ú'.

A diák Petőfi útja — Kötetnyi derű Vallomás Rómáról