Népújság, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-17 / 140. szám
A tetovált ember Miféle emberek azok, akik vásárra viszik a bőrüket? Azok akik egész frízeket és teljes reliefeket pontoztál- nak testükre, akik mellkasukat zsánerképpé változtatják, hátukat pedig címerekkel fedik.' Mondhatjuk-e, hogy majdnem vadak, hogy „törvényen kívüliek”? Vajon a tetoválás a titkos szenvedélyek közé tartozik vagy a nárcisztikus ember önszépítö törekvéseként keli értelmeznünk? Ezekre a kérdésekre válaszol a Das Bild auf menschlichen Haut (Kép az emberi bőrön) A tetoválás motívumai című Könyv, amelynek szerzője Dietrich von Engelhardt. A Heinz Moos- kiadó ezzel olyan sorozatba kezd, amelyben a „kép jelenségét” szándékozik ábrázolni, filozófiáját és esztétikáját, de szociológiai és technológiai vonatkozásait is. A tetoválás, mint a test díszítése és az önstigmatizá- lás, az emberiség történetének korai időszakában keletkezett és a nyelvhez, a tánchoz, a mimikához hasonlóan azok közé az eszkö zök közé sorolható, amelyekkel az ember megértetni igyekszik magát. Háborús üzeneteket tetováltak a koponyára, amely a haj védelme alatt érte el célját. A szülők tetoválták idegenbe távozó gyermekeiket, hogy később ismét felismerjék őket. A törzsközösségek forradásokat ejtettek tagjaik bőrén, hogy jelezzék a vérrokonságot, az állam pedig megbélyegezte a törvényszegőt, hogy az elfogott menekülőt azonosíthassa. Mindenképp úgy tűnik, hogy összefüggés van a kí- vülállóság és a tetoválás között, a társadalom peremén folytatott élet és az odatartozás vágyának a bőrre égetése között. ; Ha bánatos, csak telefonáljon! Ha elfogta a búbánat, ha a világ vonzóereje egyszerre megfakult, ha csalódott valamiben... egy szó, mint száz, ha rossz a hangulata, akkor ne legyen rest és tárcsázza fel a 22-10-66-os telefonszámot. És nyomban egy , kellemes hangot hallhat: — Üdvözöljük önt. Igen. ön éppen a legjobb helyre fordult. Hallgassa csak meg, kérem, mi történt velem nemrég. — Amikor vendégségből jövet hazatértem a tizenkét tacskómmal, a kapu már zárva volt. Elhatároztam, hogy a kutyákat átdobom a kerítésen, magam pedig átmászom. Amikor már a tizenegyedik tacskót hajtottam át, rájöttem, hogy a hűséges kis kutyák mindannyiszor visszabújnak hozzám a kerítésen levő kis lyukon keresztül. Ha-ha-ha. — Köszönöm, köszönöm, ön azonban persze udvariasságból nevetett. Kacagni pedig így kell. Es falrengető hahota hallatszik. Gong. — Most pedig hallgasson meg néhány rövid történetet. — Egy illető olyan szenvedélyesen rászokott az orvvadászatra, hogy lelőtt egy postagalombot és megette azzal a fontos küldeménnyel együtt, amelyet a madár vitt. Gong. — Mivel gépkocsimon elromlott az irányjelző, kézzel adtam jelt irányváltoztatási szándékomról. Csak miután összeütköztem a teherautóval, a kórházban eszméltem rá, hogy elfelejtettem leengedni az oldalsó ablakot. Gong. — Nem igaz, hogy részeg fejjel leszidtam a mozdony- vezetőt, amikor fel akartam szállni a mozdonyra. Azt beismerem, hogy mondtam neki valamit — de ez már a szerkocsin történt Gong. — Utoljára pedig hallgassa meg mai ügyeletes aforizmánkat: „A magántulajdon szent és sérthetetlen, ha közpénzből szerzett.’* Viszontlátásra* Így működik Prágában a „jó hangulat telefonja", mégpedig a nap bármely órájában, mert a hívásra automatikusan bekapcsolódik egy magnetofon, amelynek szalagját időnként cserélik. A 22-10-66-os számot feltárcsázó prágaiak leggyakrabban Jindrich Bestának. a Dikobraz c. újság főszerkesztőjének hangját hallhatják. GALYASI MIKLÓS: SZÉKELY DEZSŐ: Öregszem Aszály után levénül a sarjú, sápadt, mint az chező gyerek. Ki a hibás, a föld, a mag, a varjú" Vagy talán a meddő föllegek? Nincsen eső, nem ível szivárvány, nincs híd a föld s álmaink között, A bárányfelhő halott, csipkés márvány egy béna szobrász vésője mögött. A lélek dől, mint viharvágta erdőn gyökerestől szakadt óriás fa, végigzuhan a' záporverte lejtőn, s egy évig halódik lombsátora. A villám vad csókként száguld, cikázik az isten és a toronygomb között, a kémény csöndes gondban pipázik, mint rongyos, vén csősz szőlőhegy fölött. Valami halk nesz, mint hízelgő kandúr hozzám dörgölőzik, s puhán simogat. Az illanó perc motoz a sötétben. Öregszem. Félek. S a fekete éjben valahol messzi robog egy vonat. Knuticm ző Új diát A tolvaj a chicagói bíróság elé kerül. A bíró szigorúan kijelenti: — A rendőrség megállapította, hogy a pénzen, kívül még nagy mennyiségű értékes ékszert is ellopott. Mit tud felhozni mentségére? — Csak annyit, hogy a pénz nem minden, bíró úri Az ötéves Peti me ffkérdezi a mamáját: — Anyukám, szeretsz? — Persze, hogy szeretlek. — Akkor miért nem mész hozzá ahhoz a bácsihoz, oki a fagylaltot árusítja? ■— Na, és jó ez a hajnövesztő szer? — Kiváló! Nemrég a ceruzámra csöppent és azóta a ceruzát fogkefének használom! A bíró kérdése a vádlotthoz: — Miért közölt hamis nevet' a nyomozáskor? — Anyukám mindig arra tanított: „Tégy, amit akarsz, de be ne szennyezd a családunk nevét!” Mit jelent az, hogy higiénia? — kérdezi a tanítónő az iskolában. Zsuzsi azonnal kész a felelettel: — Higiénia az, amikor gyakrabban rnosakszunk, mint kellene. ★ Egy New York-i orvos meggyógyította pacienséi, majd ezekkel a szavakkal búcsúzott el tőle: — Az ön betegsége rendkívüli mértékben gazdagította az orvostudományt! — Azt meghiszem — sóhajtott egyet a volt beteg. — Én ugyanis teljesen tönkrementem belé.,. Egy Los Angeles-i apa a kislányával sétáim indul. A kislány megáll egy játéküzlet előtt és kijelenti; ~ Apukáin, vedd meg nekem ezt a babát! — Nem, gyermekem, ez a baba túl drága. — Vedd csak meg, majd később levonod a hozományomból. '<# A hipochonder dicsekszik: — Csodálatos gyógyszert kaptam Indiából, csak azt nem tudom, mire jó... :k A törzsvendég odahívja a főpincért. —- Igaz, hogy a konyhafőnök ismét elbocsátotta az új szakácsot? — Igen — mondja a fő- pincér — mert nem volt normális. — Hogyan vette észre ezt a főnök? — Nevetett hagymavágás közben. ★ Ha egyszer egy kormánynak eszébe jutna, hogy betiltsa a víznek, mint italnak használatát — mondotta Oscar Wilde —, ki tudja, hányán fogyasztanák szívesebben a bornál! ★ — Amikor elvettél, azt mondtad: „Azért veszlek el, mert olyan okos vagy?” — Elismerem, mondtam. — Akkor most miért akarsz elválni tőlem? — Mert túl okos vagy. ★ A bika és az egér elhatározzák, hogy összeházasodnak. Az anyakönyvvezető felteszi a kérdést: — Jól meggondolták? Mire az egér energikus cincogásba fog: — Meggondolásra itt nincs lehetőség! Nekünk össze kell házasodnunk! Enyves kezű folttisztító Nem kevesebb, mint 12 idős hölgy jelentette be a Los Angeles-i rendőrségen, hogy egy „nagyon rendes” asszony - figyelmeztette őket ax autóbuszon: valami folt van a kabátjukon. Miközben gondosan igyekezett eltávolítani a hölgyek kabátján éktelenkedő foltot, „eltávolította” pénztárcájuk tartalmát is. nem Érdemes emberre válni... Civakodók Májusi dér az ablakon: elfehéredsz, szép tavaszom, a csontom belekékül. Keserűség az ajkadon; őröl a csönd, mint a malom, az ölelésed nélkül. Embertelen, páros magány haraggal, egymás oldalán menni előre — sehova; rúgni a port, falevelet, nem nélküled s nem is veled — ez a szerelem alkonya? Most jó lenne egy semmiségen hangosan civódni — a mérgem enyhülne, csak szólna szavad .. Ham vázon száll az éji köd s éles a szél, mint könyököd a takaró alatt /VyßjStlA&HXz. *’}*&$<* Udvariatlan szólások (!?) Egy levélírónk azt kérdezte, milyen helyzetekben szabad használni az úgynevezett „udvariatlan” szólásokat. Példával is szolgál, s a következő 6zólásformákra gondol: A guta üsse meg! Simítsa meg a lapos guta! Eredj a gutába! Megütötte a lapos guta. Kerülgeti a lapos guta. Először arról szólunk, hogy nem a felsorakoztatott szólások az udvariatlanok, hanem az a beszédhelyzet, amelyben szerephez juttatjuk ezeket a nyelvi formákat. Általában az indulatos beszédben, a bosszankodás- ban szitokként, zúgolódó kifejezésként élünk velük. A szólásokban szerepet valló guta szó is a bizalmas stílus szava. Az sem véletlen, hogy a szó eredete is érdekelte az embereket. A nép ezt a szót is a maga módján, népetimo- lógiás magyarázattal eredeztette. Szólás- és közmondásgyűjteményeinkben gyakran olvashatunk ilyen jellegű értelmezéseket szólásunkkal kapcsolatban is. Erdélyi János pl. ezeket írja: „Van emlékezet Guta Jakab híres haramiáról, aki meglapulva, parittyájával ütötte le az utasokat, honnan jőne a gutaütés betegségre is a lapos- jelző”. A Pozsonyban megjelenő képes hetilap, a Hét hasábjain az alábbi megdöbbentő eredeztetést olvashattuk a gutaütés összetétellel kapcsolatban: „II. Béla királyunknak volt egy Guta nevű pásztora. Nyáját gyakran támadta meg farkascsorda, s Guta úgy odasózott a farkasoknak, hogy azok ott a helyszínen felmondták a szolgálatot. Erről az erős Guta legényről nevezték el a gutaütés betegséget”. Nagyon tudománytalan az ilyen nyelvi ismeretterjesztés. A két népetimológiának ugyanis semmi köze nincs a guta és a gutaütés szavak eredetéhez. Az agyszélhűdés, a bénulás, a szélütés, az ina- szakadtság, a hirtelen halál, az agyvérzés, az agyérelza- ródás jelentésvált.ozatokat megnevező guta, gutaütés szóalakok eredetére vonatkozólag a tudomány azt tanítja, hogy .3 guta szó a latin nyelvből hozzánk került jövevény. A latin guta szó csepp, valaminek egy darabkája, egy csepp je jelentésváltozatokkal jóformán minden európai nyelvbe bekerült. Mint nemzetközi szó, megnevezi a szélütést is’ Dr. Bakos József Mán\f éves? Nem én, nem mi és nem ö. A tenger. Igen, a tenger hány éves. Az Azovi tengerről tudom, hogy mintegy 250 millió éves, ezt állapították meg a minap tudósok, de példáid fogalmam sincs, hogy mennyi idős az Atlanti-óceán. Fiata- labb-e, mint a Csendes-, s ha igen, mennyivel, s ha nem, mennyivel nem. Tanácstalan vagyok az Adria-, a Feketetenger, sőt még a Barrents-tenger korát is illetően, és a tavakról, közelebbről a Balatonról meg csak annyit tudok, hogy az meg mintegy 22 ezer éves. „Mintegy”. Mintegy 250 millió éves az Azovi-tenger, mintegy 4 milliárd éves a Föld, mintegy tízmillió fényévre van tőlünk az XYC csillaghalmaz és mintegy ötmillióid évig napsugarat sugároz a. Nap még. „Mintegy”' De pontosan menynyi? Mert alci azt hiszi, hogy nekem spéciéi az a rendkívül fontos, hogy hány milliárd év múlva hül ki a Nap, hogy megsavanyodik az ótel a számban, ha nem tudom pontosan, hány éves az Azovi- tenger, avagy éppen álmatlanul forgok éjszakáról éjszakára majd, mert nem közölték velem, hogy a Barrents-tenger mikor alakult ki, melyik hó és hányadikán, — nos, az téved. Csupán arról van szó, hogy nem szeretném, ha hitem megrendülne a tudományban. Mert miről is van szó? ... Ha bemegyek például a fűszer- és csemegeüzletbe és kérek mondjuk tíz deka liptói túrót, meg tizenöt deka parízert, akkor nekem, ott a szemem előtt az eladó pontosan leméri, hogy tíz deka ez, meg tizenöt deka az. Es fizetek. Nem „mintegy” tíz deka liptóit, hanem pontosan tű deka liptóit, s nem „mintegy” tizenöt deka parízert, hanem egészen pontosan tizenöt deka parízert fizetek. Nem azt állítom, hogy a liptói, vagy a parízer pontosan annyi, ameny- nyit fizetek értük, de pontosan annyiért fizetek, amennyit kértem. Egyszóval tíz deka liptói túró, meg tizenöt deka parízer ügyében és dolgában nincs „mintegy”_ Egy kedves, bájos, de — gondolom — a tudomány ügyeiben nem kellően felvértezett eladó kartársnő a liptói túró és a panzer ügyében pontosan tud nyilatkozni. S akkor tudósok egész csoportjai, távcsövekkel és komputerekkel, űrhajókkal és szondákkal, mikroszkópokkal és mélytengeri búvár- lással fölszerelve azt mondják nekem erre a kérdésre: — Tessék szíveskedni megmondani nekem, hány éves az Azovi-tenger? — Mintegy 350 mi’lió éves, kérem! A liptói túró p o n- íosaü tíz deka, pedig csak tíz deka, de egy egén? Azovi- enger. pedig az unc?*- nagy, az csak mint eg y. — Mondja, kedves kisasszony, maga szerint hány éves az Azovi-tenger? — kérdem hát, majd kény- szerűségből a liptói túró kedves eladójától. — A Macánál idősebb, minden bizony- nyal 247 millió 342 ezer 562 éves — válaszolja majd magabiztosan. — Kedves tudós elvtárs, mennyi súlyú ez a parízer? — teszem majd fel a következő kérdést egy tudósnak, aki bevonul ezek után a laboratóriumába, s néhány hét után felelősségteljesen nyilatkozik: — ... ez a parízer, amit megvizsgáltunk, elemeztünk, megmértünk, mintegy tizenöt deka — válaszolja majd megelégedetten és én is megnyugszom, mert a parízer — tudom, men láttam a mérleget — valóban csak tizenhárom és ' :él deka coli Visszakaptam a In- ; tóm a. tudományban. . (egri)
