Népújság, 1973. június (24. évfolyam, 126-151. szám)
1973-06-16 / 139. szám
BOHÓCOK Olasz—írancia—-nyugatnémet film i Fellini. megint elkápráztat minket, mozi nézőket. Nem azzal, hogy maga is, mint rendező beáll a szereplők közé. Ezt a fogást elegáns megjelenése, hallatlanul szuggesztív egyénisége elve indokolja. De az még inkább. hogr Feilini dokumentumfilmet készít, annyira kedvelt bohócairól, akikről azt tartja, hogy ezek az érdekes és esett emberek az ő művészeténeK mindenkori nagykövetei voltak. Figyeljük csak Fellinit, az olasz polgárcsaiád polgárgyermekét, akinél a mindennapi események és jelenségek nem a külsődleges világban a fontosa«:, hanem az és úgy. érinti őt igazán, ami és ahogyan belül, az idegekben a leiekben, az agyban végbemegy. Nála másodlagos a mindennapi élet, a szürke váz, amelyben hordjuk magunkat és sorsunkat. A lényeges, az igazi az, amikor ettől a külső buroktól meg tud szabadulni és repülni akar és már repülni is tud, mint itt is, ebben a filmben, mint minden más Fellini-filmben. Mert az emberi lélekhez valahogyan hozzátartozik az, hogy a lélek mámorában a test is el akarja veszíteni nehézkedési törvényét és szállni, lebegni akar a megismerhető világ felett. De tartsunk sort! Fellini gyermekkorában ismerkedik meg a bohócokkal, a clown- okkal, akik hibás testi alkatúit vagy éppen rendhagyó szellemi adottságaik miatt, vagy a zenéhez értésük miatt, vagy mert oda születtek, élik a vándoréletei. Mulattatnak talán elsősorban azért, hogy megmutassák életükből azt a szabálytalanságot, azt a rendhagyót, amiért élni és szólni adatott számukra. A bohóc mindig kitárulkozik, mindig a fogyatékosságait, az ostobaságait, a meglepően fanyar szemléletét viszi a néző elé, hogy az megértve es, inegérezve a sorsot a humor, az ötlet vagy az eset íenség rripgött, felnevessen. S ha van e6ze hozzá, meg is okosodjék egy kicsit — a bohóc által. Egy pillanatig sem lehet kétséges, hogy Fellini szereti a bohócokat. Sorra fel is keresi őket, és mert egy egész stáb álí rendelkezésére. beszélteti őket. ha még megvannak. Beszéltet róluk, ha már elmentek a kifújt léggömbök hátán az azúrkék égen át, valahová. Proíesz- szorosan és nagv-nagy képpel beszéltet róluk, mint általában a szenvedélyes olaszok, akik vagy szeretnek, vagy gyűlölnek, de mindent szertelenül csinálnak, ha már valamibe belefogtak. S Fellini csinálja! összehozza a cirkusz még élő nagyjait és esettjeit, Billyt, Rizzot, Barriói- Rhuijiot, Bevilacqeat, Fratellinit, Fioren- tirút — kár, hogy ezek nem láthatók már nálunk — és csináltat egy ólyan félórás, rohanó, száguldó tempójú műsort, hogy a közönségnek a nézőtéren úgv keli nevetnie, mintha valóban a cirkuszban lenne; a Fellinieben, ahol minden idegszállal oda kell figyelni, mert a.játék mámora a magasba lendíti az embert. Az embert, ezt a Fellinit is, aki játsza- ni-repülni akar, amikor a porondon remeklő színészek éppen a cirkusztemető rekviemre vonulnak fel, gyász- kocsival. gyászmenetben, gyászlovakkal. S mind e mögött a gyász mögött Fellini- nek, a rendezőnek az a fajdalma lobog-dobog, hogy a mai ember már nem akarja azt a cirkuszt, amit ö szeret, de a mai cirkusz sem az már, a mai bohóc sem ugyanaz már. akiért, vagy amiért ő lelkesedett. Hogy változik az ember és ‘játéka! És Fellini rendezője a manézs felett röpköd, hasán a kötéllel, mert az az emberi boldogság és jóérzés, öröm és nosztalgia titka, hogy bárhogyan szeretnénk is elszabadulni innen, a kötél a hasunkon szorít. Fellini gondolatai és ötletei ebben a filmben is elkápráztatják a nézőt, s csak keresve vesszük észre, hogy Dario di Palma operatőr és Nino Róla zeneszerző egyenrangú társai ennek a nagy varázslónak és álmodozónak. Mária, a skótok királynője Angol film Ahol a bűn és a bűnhő- dés ilyen látványos, ilyen nyilvánvaló és ilyen megrendítő, mint Stuart Mária esetében, a művészi képzelet újra és ismét megkeresi a formát, kifejteni az okokat és indokokat, miért és hogyan is alakult így és ilyenné ez a tragikus söre. Kis túlzással talán azt is állíthatnánk, hogy Mária élete és lefejeztetése olyannyira nyilvánvaló és előkészített, mint a görög sorstragédiák hőseié. Hibát hibára halmoz ő is, de történnek körülötte olyan események is, amelyeket ő nem irányíthatott és főként nem irányíthatott oda, ahova azok mentek, vagy menni akartak. Ma már nem érdemes vitatkozni azon, a bővérű reneszánsz kor, a francia udvar, az akkori szokások és az összevissza gubancolt hatalmi rendszer szövevénye buktatta-e el ezt az élni vágyó, szerelmeiben is szertelen — vagy nagyon is őszinte — asszonyt, akit a kor vaslogikája, vallási és erkölcsi lázadása, hatalmi íor- golódásai sodortak a bakó elé. A film rendezőjének, Charles Jarrott-nak az érdeklődése az angol történelem tragikus sorsú asszonyai iránt már remekművet: eredményezett az Anna ezer napjában, amikor is Boleyn Anna tragikumát érzékeltette. Ott is, itt is a hatalom megszerzéséért és megtartásáért indul harcba egy koronás fő, nagy szándékkal es olyan utakon, amilyeneket a korban az emberek általában kitaposnak maguknak. Ezen a filmen is ott látszik a sakktábla a rrsarokban, bár nem játszanak rajta. De mintha figyelmeztetni akrana a rendező, hogy itt a játszma sok szereplővel és véresen folyik. És az js biztos, hogy a szabályokat nem mindig értelmezik egyformán, néha még azok sem, akiknek érdekükben állna a regula ismerete, megtartása és magatartása. A rendező kutató szemmel tárja elénk a döntések okait, akár Londonban essenek azok, akár Edinburghban. Es mennyire esendő az ember, mégha trónon ül is; nem azt teszi, amit szive szerint tenni szeretne, hanem azt, amit mások agya diktál. S mindig ott van, mindenek fölött a pillanatnyi érdek, amiről annyiszor elmondták már. hogy az erkölcs és az etika által kell szabályozottnak lennie. Két kitűnő színésznő párharca ez a film, az Erzsébetet alakító Glenda Jack- soné és a Máriát megszemélyesítő Vanessa Redgrave-é. Rokonszenvünket elnyeri a halálba induló Mária, de emlékezünk a főbenjáró bűnökre is, amik a bárd alá kísérték formás fejét. A történelmi atmoszféra az egyik legnagyobb értéke ennek a sikerdarabnak. (far ka#) Falatozók (Polo: Tóth Gizell JOHNSTON hiúságában megbántva érezte magát. Az ezredes mindenkit megőrjített a kutyájáról, egy elzászi szukáról tartott dicshimnuszával. — Higgyék el — mondta ragyogó arccal az ezredes —, valóságos csodakutya! Ravasz, minden hájjal meg van kenve! Okosabb némely embernél! Johnston, hozz még egy fordulót! Én fizetem. — Jó gyerek ez a Johnston — mondta, amikor a pincér eltávolodott az asztaltól. — Soha nem volt még jobb pincér nála a klub- bunkban. Hanem, beszéltem-e mostanában a feleségem gyűrűjéről? Azt hiszem valamennyien észrevették. Ronda egy dolog. Az édesanyámtól kaptam harminc évvel ezelőtt, amikor Gladyst eljegyeztem. Azt tanácsoltam neki, alakíttassa át. A múlt héten el is mentünk egy ékszerészhez. És tudják, mit mondott? Hogy kár tönkretenni egy ilyen remekművet. Tízezer font sterlingre becsülte! — Jobb volna, ha ezt nem emlegetnéd — figyelmeztette egy társa. — Mindenütt van tolvaj. Emlékezz csak arra a betöréses lopásra a múlt hónapban! A tolvaj ötezer font sterling értékű pénzt és ékszert vitt el. — Egy átutazó tolvaj műve lehetett. Legalábbis így mondták a rendőrségen. Azóta valahol már letelepedett, és békésen éldegél szerzeményéből. Ki tudja, hol lehet most? Az színtiszta igazság, hogy visszavonultam, mosolygott magában Johnston. Csak hát lem mentem messzire Itt Obsitosok Kétszáznál többen ülnek a teremben. Deresedő baj, barázdált homlok mutatja valamennyinél az idő múlását. Vezényszóra, frissen ugranak fel a helyüktől és a katona- üdvözlésre egyszerre mondják a választ: — Erőt, egészséget, ezredes elvtárs! Köszöntések, beszédek hangzanak el, többeket kitüntetnek. Beszéd közben minden tekintet az előadóra figyel, a lélegzetvételnyi szünetben olyan csend van, hogy hallani tehet a kintről beszabadult méhecske zümmögését. Szünetben egymásnak mutogatják az obsitot: — Nézd meg, pajtás! Ezt is megértük! Egyikük mintha a messzeségben keresne valamit, szinte mereven fürkészi a bajtársa arcát. — Nem találkoztunk mi már valahol? Az obsitjával büszkélkedő öreg katona visszahőköl. Most már ő is sokatmondóan. alaposan szemügyre veszi bajtársál. Nézi, aztán tétova hangon megszólal: — Nem is tudom* Mintha ismerős lennél .. Többen is vegyülnek a beszélgetők közé Valaki a hosz- szú katonaéveket meséli, mas a fiával dicsekszik, aki újonc a néphadsereg egyik ezredénél. — Te, pajtás! Nekünk valahol mégiscsak találkoznunk kellett. A szemed vágásából, a nézésedből látom, hogy valahol, valamikor... Ók ketten különválnak a társaságtól. — ...a második világháború! A Donnál! Emlékszel? Amikor az a vaddisznó őrmester, a fejedhez vágta csajkáitól a feketekávét? A felismert katonacimbora csak néz, ámul és mint a vízbefúló a szalmaszál után, úgy kap a bajtársa karjához. — Jani! Tóth Jani! Hát te volnál? A két obsitos baka szeméből folyik a könny. Csókolják, ölelik egymást. Félrehúzódnak, minél távolabb a többiektől, egy ablakmélyedésbe. — Egy régi fényképemet nézegettem éppen a minap, ahogy megkaptam az utolsó behívóparancsot. Amaz leplezetlenül törölgeti szeméből a könnyet. — Emlékszel? Majd megvett minket az isten hidege. Egy éjszaka — negyven fog hideg volt — a fülem is megfagyott ... — És mindig Rozikát emlegetted. Meg hogy ezek a piszkosok minek találták ki a háborút... Régen vége már az obsitosztásnak. A színpadon elhúzzák a függönyt, a virágokat, a vörös drapériát is elviszik az asztalról. Senki sincs már a nagyteremben, csak a két öreg obsitos. Fürkészik, keresgélik az ifjúságot, hányják, vetik az évtizedeket, és a maguk módján megforgatják az egész történelmet... Szalay István Megyei siker Belépő a VIT-re Csütörtökön este sok ezer Heves megyei tévénéző szurkolt a készülékek mellett, remélve, hogy a hazai színeket képviselő öttagú csapat helytállt a VIT-vetélke- riőn, s megszerzi a belépőt a X. Világífjúsági Találkozóra. Kiderült, hogy az optimisták nemhiába bizakodtak : Lányi Mária, Béres Irma, Cs. Nagy István, Feld- májer Sándor és Bartus János ki tettek magukért, ötlete« szereplésükkel, fiatalos lendületükkel, precíz felkészültségükkel megszerezték összesítésben az előkelő hatodik helyet, amely egyúttal azt is jelenti, hogy me-* gyénk ifjúságát képviselik a VIT rendezvényein. „Palacsintás király’* címmel mesejáték készül a televízióban Üj, színes, zenés mesejáték forgatását kezdte meg a Magyar Televízió gyermek- osztálya a MAFILM stúdióban. Fésűs Éva „Palacsintás király” című mesejátékál Katkics Ilona rendezi, zenéjét Tamássy Zdenkó szerezte, a film operatőre Mestyén Tibor. A címszerepet, az országát a hasáért elherdáló Palacsintás királyt Greguss Zoltán játssza. Aki birodalmát a végi-omlástól megmenti, á - királyfi: Balázsovits Lajos. Szerelme: Kökényszemű Katica alakítója Detre Annamária, s aki a háttérből mozgatja az eseményeket — jó irányba — a mindenkinél okosabb udvari bolond: Harsányi Gábor. Jelentős szerephez jutnak a vidám hangvételű, felnőtteknek is sok tanulsággal szolgáló filmben: CsalaZsuzsa, Gelley Kornél, Horkai János, Horváth Gyula, Győrffy György, Káló Flórián, Kállai Ilona, Márkus Ferenc, Schütz lla. (MTI) Pénteken befejeződött Esztergomban az őrsvezetők országos találkozója. Az ötnapos találkozóra szovjet és lengyel diákokat is meghívtak. A több száz gyerek soksok élménnyel térhetett haza az ezredik évfordulóját ünneplő városból. Hajókirándulást, VIT-kamevált, fáklyás felvonulást és sokféle vetélkedőt szerveztek részükre. Különösen romantikus játék volt a Duna egyik lakatlan szigetének a felderítése, ahol nagyszabású őrvezetői próbát rendeztek. Meglátogattak több esztergomi üzemet és találkoztak a város KISZ-eseivel is. Az őrsvezetők kézimunkáiból kiállítást nyitottak. Az országos találkozó tiszteletére az esztergomi tanács ifjúsági emlékművet készíttetett. A város egyik parkjában leplezték le pénteken az emlékművet, s ezzel zárták az őrsvezetők találkozóját. Johnston és Sebastian vagyok, öreg dicsekvő, a hátad mögött! — Nagy kár, hogy nem engem alcart meglopni. Sebastian kikészítette volna. NEM TUDTAM a gyűrűről, mosolygott magában rosszindulatúan Johnston. Hát ezért nem jártam még nálad! — Az igazság az, hogy a tolvajok általában gyávák. Meg mernék rá esküdni, hogy hallott Sebastianről, ét ezért nem is próbálkozott. Fecsegő ezredes, gondolta magában Johnston. Ez nem kellett volna mondanod. Meg fogod bánni! Johnston már másnap terveket kezdett szövögetni, hogyan lopja meg az ezredest. Elhatározta, hogy előbb próbát tesz. Séta közben megállt az ezredes háza előtt, összeszedte minden bátorságát. és megnyitotta az ajtót. Félúton járt, amikor dühös csaholás . állította meg. Sebastian vicsorgó foggal. vérbe borult szemmel közeledett feléje. Johnston a térdére ütött, és nevét szólította. Sebastian megállt megcsóválta a farkát és megnyalta kezét. Megismerte. Ekkor az ezredes felesége kinyitotta az ajtót, és udvariasan megszólította: — Az ezredes a könyvtárszobában van. Sebastan, mutasd meg a vendégnek az utat! A nyugalmazott katona igen meglepődött, amikor meglátta a klubbeli pincért. De leültette és itallal kínálta. — Ezredes úr, a holnapi vadászbankett miatt jöttem. Meg kell beszélni az étrendet. Feltételezem, hogy valami különleges ínyencséggel szeretné meglepni vendégeit. Es megbeszélték, hogy hideg ételkülönlegességeket szolgálnak fel. Johnston hajnalban kelt. Feltakarította a klubot, minden ragyogott. Tízfajta salátát és mártást készített, és elégedetten szemlélte a pompásan megterített, hosszú asztalt. Aztán kulcsra zárta az ajtót, és ravaszul mosolyogva megindult az ezredes háza felé. SEBASTIAN vidám farkcsóválással üdvözölte. — A gazda végre megkapja a m,agáét — mosolygott elégedetten á pincér. — Legalább abbahagyja a dicsekvést. Gyerünk a házba, Sebastian! Tudom, hogy a háziak vadászaton vannak. Úgy látszik, túlságosan bíznak benned, elzászi szu'on! Na lássuk, hol a páncélszekrény. Ez a festmény túlságo- son is rornia ahhoz, hogy díszül szolgáljon. Biztosan mögötte van! Na, mit mondtam? ... Ntncs sok minden itt. Most peaty kemsüy. meg a gyűrűt. Bánoson a hálószobában iran. Eltaláltam: Csóváld csak a farkad' Nagy vagy. Cscndes-ócein! Es most, kedves Sebastian, visz- sza kell mennem a klubba, szendvicseket készíteni. A vendégek fél órán belül megérkeznek. Fél hat tájban lassan szállingózni kezdtek a vendégek. — Johnston! Hol lehet ez a Hú? Úgy látszik, mindent előkészített, de ő nincs sehol. — Reméljük, nem történt baja! — mondta egy öregebb vadász. — Ugyan mi baja lehetne! Biztosan sürgős dolga akadt A vendégek asztalhoz ültek. Vidám beszélgetés alakult ki a remek falatok és a bor hatására. Hamarosan mindenki a maga témájánál volt. ' Mindenkinek volt kedves vadásztörténete. — Miért nem viszed Se- bastiant vadászatra? — Kérdezte valaki az ezredest. — Sebastian rendőrkutya — hangzott a válasz. — Túlságosan önfejű. — Hogyhogy? — Parancsszóra nem támad. Csak azokat üldözi, akik megbántják. De házőrzőnek kiváló! — Túlzol, ezredes! Gondold meg, mi történik akkor, ha olyasvalaki oson be a házba, akit Sebastian jól isin«. Meg vagyok győződve ■"Óla, hogy esze agában sem »«Ina ugatni. — Sbudaltad’ Békésen csóválná a tarkát. Ezt tenné egyébként okkor is, ha vadidegen hatolna be a házba. — Hat akkor hogy mondhatod, nogy leniek házőrző? — MINT MONDTAM, Sebastian szörnyen önfejű. Ismétlem, bárkit beengedne a házba, de darabokra tépne azt, aki utána ki akarna menni. Csak azokat engedi el, akiket személyasen kikísérek. Ugyan, hol lehet ez a Johnston?... Befejeződött az őrsvezetők országos találkozója
