Népújság, 1973. május (24. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-06 / 104. szám
Verseny — a hazai piacon VERSENY A JAVÁBÓL! — állapíthatjuk meg, ha a szintetikus mosószerek mind gazdagabb választékára, korszerű csomagolására és csökkenő árára gondolunk. Hasonló következtetésre jutunk akkor is, ha a televíziós vevőkészülékek gyártását, kereskedelmi forgalmát nézzük Gondoljunk csak arra, hogy az Orion és a Videoton páros versenyének következtében emelkedett a tévé-készülékek garanciális ideje. e,gy esztendőről két évre, sőt. időszakonként bizonyos típusoké háromra. A piaci verseny vitathatatlan eredményeit fedezhetjük fel, az olaj- és gáztüzelésű kályhák, fűtőberendezések növekvő gyártásában, választékuk bővülésében is. A termelőszövetkezetek feldolgozó üzemeiben, közös vállalatainál gyártott • konzervek, száraztészták, tejtermékek szintén gyarapították az áruválasztékot. Valószínűleg nehezebb lenne felsorolni azokat a termékeket' —, mert ezek vannak többségben —, amelyeket még nem mozdított ki a verseny évtizedes „nyugalmi” állapotukból. A termelők és az eladók számára persze kényelmes és átmenetileg talán még előnyös is ez a monopolhelyzet. A vevő viszont kiszolgáltatott: eszi, nem eszi, nem kap mást. S a népgazdaság is károsodik, ha az ariyagot, az energiát, a munkaidőt korszerűtlen vagy silány minőségű termékek gyártására fecsérlik. Változatlanul időszerű feladat tehát a monopolhelyzet gazdaságilag ésszerű korlátozása, a verseny körének szélesítése. SOKAN ÜGY GONDOLJÁK, hogy verseny csak ott lehet, ahol párhuzamosan kettő vagy több vállalat, szövetkezet foglalkozik az adott termékek előállításával. Valójában a verseny, a versenyképes termelés nem feltételezi minden áron a párhuzamos hazai gyártást. Gyakran ez egyébként is megvalósíthatatlan. Ha például két hazai vállalatnál gyártanának háztartási hűtő- szekrényeket csupán azért, hogy verseny legyen a termelők között, annak több lenne a kára, mint a haszna. Mert a készülékek így kisebb szériában, drágábban, korszerűtlenebb módszerekkel, s valószínűleg gyengébb minőségben készülnének. De ugyancsak sokba kerülne a verseny, a jelenlegi nagyság- rendű termelés mellett, ha az autóbuszok, a konténerek, az erőműk, turbinák és generátorok stb. gyártását osztanák meg két vagy több vállalat között. Mindehhez még hozzátehetjük: abból, hogy nincs párhuzamos gyártás, még egyáltalán nem szükségszerű a hazai termelő kiváltságos, monopolhélyzete. Noha a háztartási hűtőgépek gyártásával például egyetlen vállalat foglalkozik hazánkban, mégis bővül a választék, javul a minőség. A jászberényiek európai színvonalon dolgoznak a garanciális időt is elsőnek emelték fel két évre. Mert a Lehel készülékek csak látszólag Vannak kiváltságos •monopolhelyzetben. A hazai piacon versenyt támasztanak az import (szovjet, csehszlovák, lengyel) készülékek. De a Lehel hűtő- szekrényeket egyre nagyobb mennyiségben exportálják is, s így külföldön még élesebb versenyben kell helytállniuk. Tehát a gyártók egy pillanatig sem pihenhetnek babérjaikon. Vagyis a hazai piacon folyó versenynek fontos eszköze a külkereskedelem, mindenekelőtt az import. A hazánkhoz hasonló, nyílt gazdaság^ országokban, ahol a külkereskedelem súlya rendkívül nagy, az import fogyasztási cikkek aránya a lakosság ellátásában többnyire két-háromszor magasabb mint nálunk. A gazdag választék, az árubőség elképzelhetetlen nagyarányú import nélkül. Bár az utóbbi években tudatosan törekszünk az import és az általa támasztott verseny fokozására, az erőfeszítések bizonyos korlátokba ütköznek. A nyugati import mértékét behatárolja az ország devizahelyzete. (A nyugatról vásárolt fogyasztási cikkek bővítik ugyan a választékot, de korlátozott mennyiségük és viszonylag magas áruk miatt érdemben nem szólnak bele a versenybe.) A szocialista országok pedig maguk sem bővelkednek -fogyasztási cikkekben, s így a mérsékelt kínálat eleve korlátozza a tőlük származó importot. Az áruhiány, a könnyű belföldi értékesítés aligha készteti a termelőket kivitelre, a verseny sajátos formájának, az éles, világpiaci konkurren- ciának a vállalására. AZ ÁRUBŐSÉG, amely részben szülője, részben következménye a versenynek, de mindenképpen a fogyasztói érdekeket szolgálja, csak sok esztendő kitartó erőfeszítései árán jöhet létre. Az elmúlt négy-öt évben sokat - javult az áruellátás, csökkent a hiánycikkek száma, de a helyzet még mindig nem kielégítő. Ezért például hiába készít sok-sok állami és szövetkezeti üzem cipőt, eddig, mégsem alakult ki igazi verseny közöttük, a lábbelik minőségét évek óta igen éles bírálatok érik. S a nagyarányú cipőexport sem serkentett jobb munkára, furcsa módon inkább az elkényelmesedés irányába hatott. A vállalatok, a szövetkezetek előnyben részesítették ugjían a nagysorozatú szovjet rendeléseket, de nem becsülték meg a valóban kedvező piacot. A magyar könnyűipari termékekkel szemben egyre nagyobb követelményeket támasztanak a szocialista országok piacai, amelyeken mind nagyobb mennyiségben megjelennek a nyugati áruk is. S e növekvő, versenyre nem reagáltak üzemeink, „ezért minisztériumi beavatkozásra került sor. Bevezették például a központi minőségellenőrzést, vagy — mivel a sorozatos figyelmeztetések nem hoztak eredményt — leváltották a Minőségi Cipőgyár 22 különböző beosztású vezetőjét. A PIACI VERSENY nem önkéntességen alapul, nem előzi meg felhívás és csatlakozás, a termelő és a kereskedelmi vállalatok mégsem térhetnek ki előle. Ha a feltételek adottak, a verseny a részvevők szándékaitól függetlenül hat. A központi és az ágazati irányítás feladata a verseny feltételeinek megteremtése és mértékének, „hőfokának” szabályozása. Esetenként arra is ügyelni kell, hogy a verseny ne váljon öncélúvá, ne legyen több a népgazdasági kára, mint a haszna. Egyelőre azonban még inkább a monopolhely- zet felszámolása, a verseny feltételeinek megteremtése a fő feladat. Ezért célszerű például gyarapítani a kis- és középüzemek ma még szerény számát. A nagyvállalati szervezetek felülvizsgálása során pedig —, ha a monopolhelyzet fenntartásához nem fűződik bizonyítható népgazdasági érdek — kívánatos a versenynek és a vevőnek egyaránt kedvező decentralizálás. A kereskedelmi hálózat fejlesztésénél ugyancsak érdemes a bolti, a vállalati verseny feltételeit erősíteni, nehogy az értékesítés monopóliuma fékezze a választék bővítésére, á zavartalan áruellátásra irányuló erőfeszítéseket. Kovács József Szárítás = biztonságos táro'ás Május eleje van, s még kissé odébb van a gabonaaratás, mégis, a határt járva, a szépen fejlődő búzatáblák mellett gyakorta felvetődik a kérdés: ha az idén a tavalyihoz hasonló nagy termés lesz — erre pedig megvannak a lehetőségek —, biztonságosan el tudják-e majd helyezni a gazdaságok a kenyérnek valót? Ha pedig netán esős idő köszöntene az aratókra — mint tavaly, augusztus elején —,, akkor pedig a levágott nedves búzát meg tudják-e szárítani?... Hasonló a helyzet a kukoricánál is, amelyet megyénkben az idén már néhány gazdaságban, a gabonához hasonlóan zárt rendszerben, iparszerűen termelnek. Éppen az iparszerű termelés, amely örvendetesen mind több helyen tért hódít, komoly technológiai fegyelmet követel. A nagy hozamok eléréséhez ma már ugyanis nem. elegendő csak a jó minőségű vetőmag, az optimális műtrágyázás és a korszerű gépesítés. Kiegészítő berendezések is kellenek ahhoz, hogy a betakarított termést az értékesítésig biztonságosan elhelyezzék. Ennek pedig fontos láncszemei a szárítók. A METEV — a Heves megyei Termelőszövetkezetek Kölcsönös Segélyező és Gazdasági Vállalkozása — nemrég felmérte a gazdaságok szemestermény-szárító iránti igényét. Megállapították, hogy az üzemek az évről évre növekvő terméshozamokkal nem számolnak és nem vásárolnak elég szárítóberendezést. Pedig tavaly nyáron éppen a nagyarányú esőzések után szárítóberendezések hiányában, sok nedves gabona került a raktárakba, ami jelentős anyagi kiesést okozott a gazdaságoknak... A METEV az elmúlt két évben 22 gabonaszárító beszerzésénél működött közre, amelyek a megye közös gazdaságaiba kerültek. Az ÉLGÉP szombathelyi gyáregységével személyes kapcsolatot tartanak fenn, ahol angol li- cenc alapján Colman típusú gabonaszárítókat készítenek. Ez utóbbiak olajtüzelésű kemencékkel és automatikus vezérléssel működnek. Emellett gyorsan, biztonságosan szárítják a szemes terményeket. Megyénkben különösen a nagyobb állattenyésztő gazdaságok rendeltek az idén szárítóberendezéseket, azzal a céllal, hogy saját maguk állítsák elő az abraktakarmányokat is az állatállomány ellátására. A besenyőtelki Lenin, a nagyfügedi Dózsa és a gyöngyöshalászi Győzelem termelőszövetkezetek például a Mátraalji Iparszerű Kukoricatermelő Társulás tagjaiként. középlejáratú hitellel vásárolnak berendezéseket a szakszerű szárítás megvalósítására. A Colman típusú gépeket gyártó ÉLGÉP szombathelyi gyáregysége a METLV szervezésével hamarosan tanfolyamot indít azoknak a szövetkezeti gépkezelőknek, akik a szárítóberendezéseket kezelik majd. Tájékozódásunk szerint a közös gazdaságok még mindig igényelhetnek szárítókat, bár ezeket a gyár előreláthatóan már csak kora ősszel tudná leszállítani. De még akkor sem késő, mert sok helyen éppen a kukoricabetakarítás biztonságáért ugyanúgy szükség lesz, a szántókra, mint a gabonaaratás idején... A termelőszövetkezeteknek a jövőben tehát nagyobb körültekintéssel kell felmérniük gép- és műszaki fejlesztési igényüket, mert a termelés korszerűsítése, szakosodása ma már megkívánja a hagyományos erő- és munkagépeken kívül á kiegészítő berendezéseket is. Segítségükkel a szövetkezetek elérhetik, hogy a megfelelő talaj-előkészítés és agrotechnika eredményeként betakarított termés biztonságos helyre kerüljön az értékesítésig, illetve a felhasználásig. .. (mentusz) Megyei termékek a BNV-n Hagyomány már, hogy az ipar nemzetközi seregszemléjén, a BNV-n, Heves megye vállalatai, üzemei is képviseltetik magukat termékeikkel — s nem kis számban. Ahogyan értesültünk: az idei év sem lesz ez alól kivétel. Megkezdődött már az izgalmas készülődés, hogy kiállítóink ismét méltóképpen jelentkezhessenek, szerepeljenek a — várhatóan megint — szép számú érdeklődő előtt. A FINOMSZERELVÉNY- GYÄR ez alkalommal a mezőgazdasági bemutatók régi színhelyén — miután most, először: két helyütt lesz a BNV! —, a II. számú kaputól jobbra, a „C” pavilonban kapott 82 négyzetméternyi területet. Mint megtudtuk: itt kompresszorainak több alaptípusát, olajszabályozóít , a Mecman-féle pneumatikus elemeket, hengereket, több Megoldódnak az ellátási problémák rr Ősszel már termel az egri kenyérgyár Nem keH különösebben ecsetelni egyetlen egri olvasónknak sem, hogy hányszor — főként az ünnepnapokat megelőzően — okozott már gondot a családnak szükséges kenyér beszerzése a megyeszékhelyen. Köztudott ugyanis, hogy ilyenkor órákat kellett várni égy-egy üzlet előtt, mire megérkezett az utánpótlás, az újabb süté- sű kenyér. S bizony nem mindig a legkiválóbb termék került ki az Észak-Heves megyei' Sütőipari Vállalat kemencéiből ... Ha fenntartásokkal is, de el kell fogadnunk a sütőipar vezetőinek magyarázatát: (Foto: Perl Márton) — Sajnos, a jelenlegi körülményeink, sütőkapacitásunk nem teszi lehetővé, hogy gond, probléma nélkül láthassuk el kenyérrel á város és a környező települések lakóit. Pillanatnyilag öt helyen sütünk kenyeret Egerben. Ami kikerül a kemencéből, azt jóformán azonnal szállítanunk kell, mert nincs megfelelő raktározási lehetőségünk, nem tudunk alaposabban felkészülni egy-egy erősebb időszakra. A hétköznapi 200 mázsás rendelés még nem okoz különösebb gondot, viszont a hétvégi, illetve az ünnepek előtti csúcsidényeket már csak akadozva tudjuk kielégíteni... — Sokszor elhangzik a kérdés: mikor lesz végre megoldott a megyeszékhely lakosságának kenyérellátása? — Amikor elkészül az új kenyérgyár. Az eredeti tervek szerint az annyit emlegetett — és tegyük hozzá ’ azonnal, az annyira várt — új kenyérgyárat március 31-én át kellett volna adniuk az építőknek. Ám, ahogy ez ilyenkor már lenni szokott, az a bizonyos határidő „objektív okok miatt” egy kicsit módosult! S ha nem csúszik el újból az átadás kitűzött időpontja, akkor ősszel már termel ez a korszerű üzem. — Milyen lesz az új sütőkombinát? — Ügy tudjuk, Magyarországon ez lesz a második ilyen korszerű technológiával termelő kenyérgyár. De azt hiszem, hogy ennél mindenkit jobban érdekel a teljesítménye: 16 óra alatt 270 mázsa kenyér, ez körülbelül 13 500 darab kétkilós- nak felel meg. Megszűnik a a sütőkemencék szétszórtsága, mivel egy helyen, négy óriási gázkemencében készítjük majd naponta a kenyeret. Az üzem teljesen automatizált, ez azt jelenti, hogy a berendezéseket, amelyek a liszt adagolásától a kovász elkészítéséig mindent gombnyomásra végeznek el, mindössze 47 szakember irányítja majd ... — tájékoztat Taviso Gyula, a vállalat műszaki osztályának vezetője. — A műszaki érdekességeken túl inkább az érdekli az egri lakosságot, hogy vajon az új gyár belépésével megoldódik-e a kenyérellátási gond Egerben? — Feltétlenül, hiszen ebben az üzemben csak lisztből 12 napi szükségletnek megfelelő mennyiséget tudunk tárolni a hat óriási tartályban, s ami még fontosabb, megfelelő helyiségünk lesz a lesütött kenyér raktározására is. Az első hónapokban természetesen még nem a teljes kapacitással termel majd az üzem, hiszen a beállításokhoz, a próbasütésekhez idő kell. Azután viszont naponta elegendő mennyiségű és reméljük, a mostaninál jobb minőségű kenyeret ad majd a Sas úti sütőkombinát. Reméljük, ez így is lesz, d erre még az új üzem elk szülte után visszatérünk! Szilvás István autóvillamossági cikkét, porlasztóit, Diesel-elemeit mutatja be, s láthatja majd a közönség az autóbuszok ajtóműködtető berendezését is. Érdekesség, hogy egy pneumatikus elemekkel felszerelt gépet működés közben is megismerhetnek az érdeklődők: a berendezést a vásár egyik látványosságának szánták. A KAEV — Könnyűipari Gépgyártó Vállalat — egri és gyöngyösi gyára egyaránt, szintén „benevezett” az idei parádéra. Az egriek mini- konténereket, bőröndvasalásokat, a gyöngyösiek pedig boripari adagolóállványt, valamint épületek szellőzőberendezéséhez tartozó díszrá- csokát visznek a vásárra. AZ EGRI MEZŐGÉP gödörfúró géppel és ötletes, ügyes szőlőművelő gépsorral — univerzális iskolázógéppel, bogyósbetakarító géppel, ka- csolóval jelentkezik. A RÓZSASZENTMÁRTO- W MŰANYAGÜZEM — a Fővárosi Műanyagipari Vállalat részeként — üvegszálas poliészterből készült mező- gazdasági szállítótartályokkal, különféle csővezetékekkel szerepel. A LŐRINCI GUMIÜZEM — a Budapesti Gumiipari Ktsz területén — gumicsizmákat, ékszíjakat, csigatömlőt, műszaki cikkeket mutat be. A PARÁDI ÜVEGGYÁR — az országos vállalattal közösen — ólomkristályból készült, míves serlegeket, vázákat, kelyheket >visz az idei Budapesti Nemzetközi Vásárra. S természetesen nem maradhat el a rangos találkozóról az idén sem AZ EGRI DOHÁNYGYÁR amely ezúttal, most is újdonsággal, igazi csemegével próbálja öregbíteni jó hírét. Saját fejlesztési programjába# ugyanis, éppen a vásárra készül az „Eger” nevű filteres cigaretta, amely jó minőségével, kellemes aromájával — nem utolsósorban pedig viszonylag nem túl magas árával — valószínűleg sikert arat. A „lista” persze ezzel még korántsem teljes, hiszen ebben az évben is jóval többen ott lesznek Heves megyéből, a Budapesti Nemzetközi Vásáron. Egyelőre azonban nem is volt szándékunkban teljes képet festeni iparunk, képviselőiről., az előzetes informá ciót csupán — ízelítőül szántuk. S valószínűnek tartjuk, hogy a „szűkebb hazánkból” majd Pestre látogatók észre is veszik ezt a BNV-n, sokkal többet látnak, mint e néhány sorban alkalmunk volt jelezni. Gy. Gy. május ti., vüsaraae
