Népújság, 1973. május (24. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-06 / 104. szám

Kereskedelem — munkásbéremelés után Vevőre várva Brechtről, németül Immár vastagabb a fizetési borítékja az állami ipar és kivitelező ipar 1 millió 300 ezer munkásának és közvet­len termelésirányítójának. Mire költik a béremelésként kapott pénzt? Aligha akad valaki, aki ezt pontosan meg tudná mondani. Az azonban nagyon valószínű, hogy az ez évi 2,5 milliárd forint jó ré­szét az üzletekben, áruhá­zakban költik el. Hogy me­lyik üzletben — az további talány. Nyilván lesznek csá- ladok, amelyek élelmezésü­kéi javítják, s lesznek, ame­lyek ruházkodásra költik a többletpénzt. Feltehetően akadnak jo néhányan, akik a béremelésre „építve” most döntenek az első televízió megvételéről vagy lakberen­dezésük kiegészítéséről. Azaz, hogy .,. ezt nem is kell feltételes módban ír­nom. A kereskedelemben ugyanis már közvetlenül az emlékezetes novemberi KB- ülés után felfigyeltek például a tv - iránti megnövekedett keresletre. Világos: a bére­melési bejelentés alapján so­kan vettek OTP-hitelre tele­víziót. hiszen így már lesz fedezet a részletekre. 8,5 százalékkal több áru Természetesen a kereske­delem is számított a várható forgalomnövekedésre, noha az évi 180 milliárdos kiske­reskedelmi forgalomhoz ké­pest a 2,5 milliard nem tűnik nagy összegnek. S nyilván nem is változtatja meg alap­vetően a fogyasztói és vá­sárlói szokásokat. A nagy­kereskedelmi vállalatok az első negyedévben több mint 11 százalékkal több árut szfereztek be és 8,5 százalék­kal többet adtak el a kiske­reskedelemnek, mint tavaly ugyanebben az időszakban. (A belföldi előállítóktól 10,3 százalékkal, importból 17,4 -százalékkal- nőtt az áruátvé- te|ü A íogyasztóicikk-keres- keSelem készlete március 31- én 35,2 milliárd forint érté­kű volt, 2 milliárddal több, mint egy évvel ezelőtt. A nö­vekedés megoszlása: egymil- liárd értékű ruházati áru, 700 millió forintnyi élelmi­szer és 300 milliót érő ve­gyesiparcikk. Csak illusztrá­ló példaként egy áruforgalmi részlet: külön 25 ezer rádiót rendeltek meg a béremelé­sekre való tekintettel; mos­tanra időzítették az N Diá­ira port 61 centiméteres kép­ernyőjű, viszonylag olcsó — kb. 5300 forintos — televízió- készülékek szállítását. Egyéb­ként tartós fogyasztási cik­kekből, így híradástechnikai árukból is- nemcsak bőséges a késilet, de viszonylag jó a választék is. Ami az élelmiszert illeti: ez a kereskedelmi ágazat is felkészült. A hazai élelmi­szeripar 4 százalékkal növeli termelését, a kereskedelem alapvető ■ élelmiszerekből 9,4 százalékos forgalomnöveke­déssel számol.' Reális becs­lések szerint ez évben húsból a tavalyi 64 kilogramm he­lyett 66 kiló, tejből, tejter­mékből (a vajat nem szá­mítva) 112 kiló, gyümölcsből 76 kiló, (tavaly 72), zöldség­ből 86 kiló jut — négy kiló­val több, mint tavaly, min­den fogyasztóra. További fel­adat: élelmiszerekből is olyan bőséges és változatos kínálatot kívánnak teremte­ni, hogy fokozatosan tovább lehessen módosítani a fo­gyasztói szokásokat a korsze­rűbb, egészségesebb táplál­kozás javára. Növekvő vásárlási kedv S végül a ruházkodás. Azért is, mert szakértők sze­rint az a legvalószínűbb, hogy a béremelések révén szerzett többletjövedelmek jó részét az emberek ruhá­zati cikkekre költik, meg azért is, mert a kereskede­lem összkészlete is ebből nőtt legnagyobb mértékben. * Már húsvét előtt is erre — tudniillik a növekvő vásár­lási kedvre — utaló jelensé­geket figyeltek meg. Április első tíz napjában például a Fővárosi Cipőbolt Vállalat 124 százalékos, a Divatáru Kiskereskedelmi Vállalat 145, a Centrum áruházak 174, a Győri Ruházati Kiskereske­delmi Vállalat 165 százalékos forgalmat bonyolított le, az előző évihez képest. A hús­véti idény további forgalom­emelkedést hozott. - Feltehe­tő, hogy ebben „részük” volt a béremelésként kifizetett forintoknak is. Mivel a ruházati forgalom­nak az időjárás is alakító té­nyezője, a kereskedelem ar­ra számít, hogy a szokásos tavaszi bevásárlás a követ­kező hetekben éri majd el csúcspontját. Vevőre várva — ez jellemzi a ruházati ke­reskedelmi helyzetet. Színvonalasabb áruellátás Az előző évinél színvona­lasabb áruellátásra számít­hatnak a vásárlók, a többi között selyem és gyapjú tí­pusú hurkolt méteráruból. Az úgynevezett triprint, nylprint hurkolt eljárással készült selyemkelméből a ta­valyinál több mint másfél- szerese, a gyapjú típust hur­kolt méteráruból pedig há­romszorosa áll rendelkezés­re. Hasonló mértékben nö­vekszik a hurkolt alapanyag­ból készült felsőruházati cikkek mennyisége és ará­nya. A tavalyinai lényegesen több ballonkabát van az üz­letekben. Különösen gyer­mekkabátokból nagy a vá­laszték, több mint kétszeres­re növelték az árualapot. A felnőtt ballonkabátokból 50 —60 százalékkal nagyobb a kínálat. Női és gyermek ha­risnyanadrágból az előző év első feléhez viszonyítva mintegy 60 százalékkal na­gyobb árualap birtokában zavartalannak ígérkezik az ellátás. A férfi fehérnemű­ből korszerűbbé vált a ter­mékösszetétel, például a meg­kedvelt FékonpresS ingek­ből mintegy 50 százalékkal szállítottak többet a keres­kedelmi hálózatnak. A felső konfekcióban to­vább folytatódik az évek óta tartó folyamat, a kereslet eltolódása a korszerűbb, ma­gasabb használati értékű és egyben tetszetősebb termé­kek felé. Ilyen irányban vál­tozott a női és leánykaruhák választéka is. Mind nagyobb részarányban szerepelnek a kötött-hurkolt kelméből ké­szült modellek, egyrészt a divatirányzat, másrészt a magasabb használati értékre való törekvés hatására. Mind­emellett természetesen lesz megfelelő mennyiségben kar­tonruha is, következéskép­pen a fogyasztók igényeit ol­csóbb cikkekből is ki tudják elégíteni. Mindez végső soron azt je­lenti, hogy a munkásbéreme­lés — párosulva egyes ruhá­zati termékek árleszállításá­val — az eddiginél nagyobb ruházati kereskedelmi for­galmat tesz lehetővé. Ügy fest: a kereskedelem felké­szült erre és többé-kevésbé minden igényt kielégítő kész­lettel várja a vásárlókat Amikor megjelentek Buda­pesten a nyelvvizsgán, az egyik professzor meghökiken- ve kérdézte: — Nincs itt valami téve­dés? Kérem, ide csak felnőt­tek jönnek, s azoknak se könnyű helytállni. Maguk meg legfeljebb tizenhét éve­sek! A gárdonyisok így vála­szoltak : — Most csak hatan jöttünk a szakkörből, de később je­lentkeznek többen is' közép­fokú állami nyelvvizsgára. A tanárok akkor lepődtek meg igazán, amikor hallották őket beszélni, természetesen németül. Folyékonyan, maga­biztosan. A vizsga sikerült. Javaslom: kezdjük a be­szélgetést bemutatkozás he­lyett vizsgafélével. Meglát­tam az asztalon a Népműve­lés című folyóiratot, találom­ra kinyitottam az egyik olda­lon, átadtam az egyik lány­nak, kérve, hogy kapásból fordítsa németre. Nehéz szö­veg volt, megtűzdelve szakki­fejezésekkel. Ezzel aligha bir­kózik meg — biztattam ma­gam, s Patkó Györgyné, szafcköryezető tanár tekinte­tét kerestem. Vajon mit gon­dol ő, bízik-e tanítványai tu­dásában? Nem sok időm jutott töp­rengésre, mert Kovács Éva néhány másodpercnyi gondol­kodás után már kezdte is im­ponáló biztonsággal .Most ér­tettem meg a tanárnő nyugal­mát, mert így értékelt: — A fordítás jó, bár töké­letesebb lett volna, ha Éva néhány másodperccel többet gondolkodik. De sokan megelégednének ennyivel is. Meg kellett ezért is dolgozni, méghozzá nem keveset. De ez már a szakkör krőni- kája... Patkó Györgyné a két év előtti rajtról beszél: — Anyagi támogatást a pe­dagógus szakszervezet adott. Ne gondoljon nagy összegre, de ez is sokat jelentett, hiszen kezdhettünk. A jelentkezők nem unták meg, nem kényel- mesedtek el, pedig akadt ten- > nivalójuk. A foglalkozásokon egyetlen magyar szó sem hangzott el, csak németül be­szélgettünk, hogy csiszolód­jon a beszédkészség. Az első évben előadásokat tartottak, vitákat vezettek a fiatalok. En hagytam őket, csak akkor szóltam közbe, amikor segí­teni kellett. Jó érzés volt hallgatni őket, mert nem kis Kapásból is könnyen megy a fordítás. Aki ellenőrzi. Patkó Györgyné tanárnő (a kép jobb szélén). (Foto; Perl Márton) dolog, ha egy harmadikos di­ák Brecht életművéről tart több mint egyórás előadást, méghozzá hibátlan németség­gel, majdhogy választékos stílusban. A másik évben új­ságokat, folyóiratokat fordí­tottunk, készültünk a közép­fokú nyelvvizsgára. Elővet­tük a Népszabadságot, a Nép­újságot, s hamarosan már szótár nélkül is boldogult mindenki. Azt hiszem, ez a szorgalom, ' ez a felkészülés magyarázza a hat diák nem mindennapi sikerét. Ehhez még annyit — mert nagyon lényeges —, hogy a fiatalok munkás-, parasztszü­lők gyermekei. Többen csak az első osztályban kezdték ta­nulni a német nyelvet, holott osztálytársaik zöme már ál­talános iskolában vagy ma­gánúton tanulta. S mégis azok győzték, akik hátránnyal rajtoltak. Lekö­rözték még a felnőtteket is, akik tamáskodva csak ennyit mondtak: — Ezek a gyerekek akar­nak középfokú nyelvvizsgát tenni? Vallassuk tovább a szakikor krónikáját, nézzük: milyen pluszt kaptak a fiatalok! Féréhez Mária: Négyesem volt németből, de ötöst sze­rettem volna. Ezért léptem be a szakkörbe, ezért hajtot­tam teljes gőzzel, s ezért je­lentkeztem a nyelvvizsgára is. Megérte, mert visszanyer­tem önbizalmamat. A — Most hányasra áll? — Négyötödre. — Meglesz a jeles? — Hát... Ahogy a tanárnőre nézek, érzem, hogy Mária nyugodt lehet. Kovács Éva: A szakköri foglalkozásoknak köszönhe­tem, hogy könnyen megy a fordítás. A közelmúltban Leonard Frank regényét, a Matildát olvastam eredetiben. Gacsal Ágnes: Jő, ha mind­járt javítják hibáinkat, így nem rögződnek be. S az sem rossz ha nem késik a segítség. Csak így tudtam megtartani a Brecht-előadást, s a szoká­sos külpolitikai összefoglaló­kat. Lukács Ernő: Rutint sze­reztünk, nyelvtanulásnál ez nélkülözhetetlen. A gyöngyöstárjáni Panyik Tibor hátránnyal indult: csals a gimnáziumban ismer­kedett a német nyelvvel. — Faluról jöttem, városi­ak közé, hiányzott belőlem az ő biztonságuk, határozott­ságuk. Bármibe kezdtem, úgy éreztem: nem sikerül. Ami­kor az órákon németül kellett beszélni, félsz fogott el, foly­vást arra gondoltam, hogy úgysem megy, hogy kinevet­nek. A szakkörön megszűn­tek gátlásaim, kénytelen vol­tam beszélni, s idővel nyoma sem volt a nyelvi félelem­nek. Azt hiszem, így indult Sütő Ildikó is, mert ő szintén elsőben kezdte a nyelvtanu­lást. A tanárnő közbeszól: A hátrányt mindketten behoz­ták, sőt: túl is szárnyalták jobb körülmények között raj­toló osztálytársaikat. Siket es nyelvvizsgát ugyanis kevés középiskolai tanuló tesz az országban. Tibor érdeme kettős: nem­csak a német nyelvet sajátí­totta el kiválóan, hanem az oroszt is. Bejutott a tanulmá­nyi verseny országos döntőjé­be, s az sem kizárt, hogy ott lesz az első tíz között. A nem mindennapi siker bizonyítja, hogy érdemes tö­rődni a fizikai dolgozók te­hetséges gyermekeivel, mert sokkal több rejlik bennük, mint amennyit eddig felszín­re hoztunk. Mit is mond a tanárnő? — Év végéig még három szakköri tag megy nyelvvizs­gára. S Panyik Tibor megjegyzé­se? — Oroszból is vizsgáztam volna. Csak az újabb kétszáz forint hiányzott. Plusz az útiköltség. Igen, a diákoknak nincs sok pénzük, legfeljebb szor­galmuk. Az viszont bőven. Ügy érzem, az utóbbi min­dennél többet ér... Pécsi Istváa (h—gy) Hatvani körkérdés Akar néhány évvel tovább élni? — Hol a bélyeg, itt a bé­lyeg, ragasszuk fel, stemplit ■rája! — így kíséri saját moz­dulatait,, s közben szemüvege _ mögül kedélyesen rám pillog. Lehetnek mögöttem húszán, de Papp Gábort nem zavar­ja. Megszokott tempóban, bizalmat és ' derűt sugározva csinálja dolgát. Pedig lett volna ideje rá, hogy megsavanyodjék. Har­minckét éve szolgálja a pos­tát, s dolgozott évekig sze­mélyzetisként, ami köztudot­tan nem szanatóriumi mun­kakör. Azonkívül otthon a beteg feleség, aki két szív­műtéten átesett, míg sikerült megmenteni az életnek. Mosoly és fütty Főpósta, egyesített felvétel. Szolgálatátadás után állunk meg néhány perces beszélge­tésre. Érdekel ez az elnyűhe- tetlen jókedély. Az ügyfelek­nek minduntalan kijáró vi­dám megjegyzés, máskor a halk íütyörészés, amibe a hosszasabb kezelést igénylő külföldi küldeményeket cso­magolja. Valahogy szíveseb­ben tűri így az ember még az ácsorgást is! — Azért csinálom! — jegy­zi meg hamiskásan, apró, nyírott bajuszát morzsolgat- va. — Hogy jobban elvisel­0MMms&e 1973. május 6., vasárnap jék az idő múlását, én pedig a szekálást. Mert a kedves ügyfél sem mind angyal ám! Ha morgolódást, félhangos, nekem szánt megjegyzést hallok: gyorsan elő a fütty­művészetet, vagy valami szó­játékot, .ami rutinból megy. Szórakoztatnék én tréfákkal is. De arra már nagyon fi­gyelni kell, le ne lője az em­ber a poént. Marad a belső, olykor magamra erőltetett derű, ami azért mindent el­simít. Füttybe és mosolyba takarózom, kívül rekesztem magamon az élet kisebb in­zultusait Akar néhány évvel tovább élni? Ez a titka. Jöj­jön utánam! Apró ember, nagy szív Bánka Sándor buszkalauz akkora ember, hogy a dugig tömött eger—hatvani járaton is percek alatt végigássa ma­gát. Még hogy végighatol, ez semmi! Közben azonban a törzsutasokkal megvitatja a szőlőtermesztés időszerű kér­déseit, néhány leányzónak atyai tanáccsal szolgál szív­ügyekben, s a legközelebbi megállónál olyan zsoltárosan énekel hozzánk, hogy csodá­val határos módon térfoga­tunk felére zsugorodunk, így megint felfér a buszra tizen­öt utas. Mondom is neki, hogy az ilyen embert kéne kitüntetni. Több hasznot ösz- szeénekel a Volánnak, mint egy jó főkönyvelő. Erre csak elneveti magát, hogy fülig szalad a szája. — Tudja, mi nekem a ki­tüntetés? A jó ismerősnek járó visszamosolygás, meg a Józsikám, Jóska ljátyám. Évek óta ezen a vonalon dolgozom, lassan nem csak az útmenti kövek, fák tarta­nak rokonuknak, hanem a kuncsaftok is, akik nagyon hálásak tudnak lenni az ud­varias bánásmódért, a segí­tőszándékért. Talán nem a legszabályosabb, de én még nem hagytam utast az állo­máson, legyen az városban vagy kint a határban, Sok jó lélek megfér kis helyen, s mindenki engedékennyé válik, ha megértésére, szívé­re apellálnak. En erre kap­tam, ezt tartom célravezető­nek a közlekedésben. Szűcsiben lakik Bánka 1 Sándor. Onnan indul minden második nap járatával, hogy csak estére térjen meg. Ilyenkor otthon asszony és két gyermek fogadja. Meleg vacsorával várják, s mesél­nie kell az útról. Hogy meg­fizetnék neki a különleges bánásmódot, az ingyenreklá­mot? Kétezren felül visz ha­za minden elsején. Alap, meg némi százalék a . bérle­tek, biztosítás után. Vissza­vág a kíváncsiskodásra. — Nem a pénzért csiná­lom, mondtam. Nagy szivem van! Százhúsz ebéd Ennyit szór ki jóformán egy óra alatt Bodonyi Fe­renc, vagy ahogyan az ÁFÉSZ-bisztróban becézik: Feri bácsi. Van segítsége, de ennyi előfizetéses menü ak­kor is sok. Mert minden ven­dégnek van extra kívánsága. Egyik cukorral eszi a ká­posztás tésztát, másik anél­kül. Hidegen adják ki a konyhán a levest, vagy ízet­len a ' szalontüdő. Mégsem láttam bosszúsnak, elutasító­nak ezt az embert! Izzad, lo­hol, használt tányért hord el, tisztát hoz, s közben ide ejt egy mosolyt, amoda egy tré­fásan csipkelődő megjegy­zést. Sokan miatta jöttek át ebédelni a Parkból. Néhány csitri azért húzza el a kosz­tolást, hogy részeljen ő is a jókedvű sugárzásból. Igaz, jó kezek alatt nőtt fel, az egykori Koronában, egyik mestere főpincérségig vitte a pesti Nemzetiben, de tőlük csupán a szakmai fogásokat tanulta meg, a többi egyéni­ségéből fakad. — Főleg az érzelmi azono­sulásból! — jegyzi meg, ami­kor kiprovokálom ezt a nyo­mozó beszélgetést.'— Nagyon jól tudom, hogy ide minden­ki sietve jön, útközben még vásárolni is akar, családi ügyekkel bajlódik és zűrza­varos akták járnak a eszé­ben, tehát hajszolt ember, az ilyennel pedig megértőnek kell lenni. Higgye el, semmi­be sem kerül. Ugyanannyi energiát emészt fél, mint ha mogorva, májbajos képpel őgyelegnék közöttük. Sza­vamra mondom, én átélem vendégeimmel egy-egy ebéd valamennyi örömét. Velük élvezem az ízeket, zamatokat. Hát fosszam meg magam az ilyesféle gyönyörűségtől? Bo­lond lennék. Ezért is érde­mes derűsnek, emberséges­nek lenni. Hogy meghálál­ják? Erre célirányosan soha nem gondolok „Feri bácsi” szerette volna, ha valamelyik fia folytatja a szakmát, s átveszi tőle idő­vel a stafétabotot. A nagyob- bikat jobban érdeklik azon­ban a gépek, motorok. Autó­szerelő lett. A kisebbik, köz- gazdasági után, magasabb is­kolába szeretne menni. Így könnyen elképzelhető, hogy pár év múltán, betérve va­lamely étterembe, a felszol­gálóról nem jut eszükbe édesapjuk, aki úgy épített talpuk alá ugródeszkát, hogy nagyon közel férkőzött a vándoremberek, éttermi kosztosok szívenez. Moldvay Győző

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents