Népújság, 1973. május (24. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-06 / 104. szám
Népi Iparművészeti bútor Decsről Decsen 20 évvel ezelőtt 36 taggal alapították meg a Sárközi Népi Iparművészeti Szövetkézetet. A szövetkezet az első években csak szőtteseket készített, de a fokozatos érdeklődés hatására mindinkább bővítették készítményeik választékát. Sárközi mintával díszített gyermekruhák, női blúzok mellett már festett bútorokat is gyártanak. A kezdeti 200.00!) forintos termelési értékkel szemben 1973-ban 16 millió forint értékű népművészeti árut termelnek. (MTI Foto — Kovács Sándor.) A galyatetői iskola sorsa Nagy port kavart fel a hfr: bezárják az iskolát Galyatetőn. Tulajdonképpen csak néhány családot érintett a dolog, mivel az egyetlen tanulócsoportban még tíz gyereket sem lehet összeszámolni. Az alsó tagozatot, tehát az első négy osztályt ők alkotják. Ha a létszámot vesszük figyelembe, könnyen ki lehet mondani az ítéletet: be kell zárni az iskolát, ilyen kevés gyereknek fenntartani egy ilyen intézményt, fényűzés. Csakugyan így lenne? Mert az óvoda Galyatetőn is, de általában ezeken a hegyvidéki üdülőhelyeken elég nagy gond a szükséges személyzet biztosítása. Kellenek takarítók, fűtők, konyhalányok, felszolgálók, mosónők és így tovább.' Gályatetőn még saját sütödéje is van. az üdülőnek. Sokan nem is hinnék, hogy ahány vendéget tudnak fogadni, fele annyi a személyzet létszáma egy ekkora nagy üdülőben. És hiába, hogy üdülő, a munkások számára az a vonzó hely mégis más, nekik ott dolgozniuk kell. És ha letelik a nyolc órájuk, mi vár rájuk? Az erdő: télen és nyáron, tavasszal és ősszel. Üzlet? Legfeljebb a fűszert és az italfélét kaphatják meg helyben. Zöldséget csak a silányabbat, ha akad egyáltalán. Gyümölcsből sincs különb. Ha valami .kell, mehetnek Gyöngyösre. Külön útiköltség és fáradság. Egy szó, mint száz: bele lehet unni ebbe a két hét üdülésre nagyon mutatós, nagyon kedves világba, ha az nem csak átmenet valaki számára. Zárt élet, mindenki, mindig, mindenkivel együtt van. Még a szolgálati férőhelyek, vagy a lakásoknak nevezett külön álló szobák sem foghatók fel valódi családi otthonoknak. Itt az ingerültség, a feszített idegállapot szinte elkerülhetetlen. Nagyon kell alkalmazkodni egymáshoz. Tehát mit csinálhat az üdül- lőt fenntartó szerv, a SZOT? Igyekszik a lehető legtöbb kényelmet megadni a dolgozóinak, nehogy búcsút intsenek neki. így lett iskola, óvoda Galyatetőn az üdülő mellett és az üdülő fedele alatt. Olyan óvoda és iskola ez, hogy jó, mert van, de egyik sem az igazi. Már most kiderült, hogy a íiatál családosoknak az óvoda a fontosabb. A Belügyminisztérium üdülőjébe is csak úgy tudnak felvenni dolgozókat, ha a SZOT óvodájában elhelyezik a gyere1973. május 6., vasárnap küket. Bővíteni pedig az óvodát az üdülő épületében nem lehet. Kiderítették, erre a legalkalmasabb lenne az iskola külön álló kis házacskája. Mi sem egyszerűbb tehát, mint azt a néhány alsóst átadni Mátraszentimrének, a helyükbe pedig beköltöztetni a még kisebb gyerekeket így gondolták néhányan. Egy interpelláció Azzal indult útjára az ötlet, hogy a mátraszentimrei tanács ülésén az egyik tanácstag feltette a kérdést: hogyan biztosítanak az óvodásoknak elhelyezést Galyatetőn? így lett ügy az iskola, éppen az óvoda miatt • — Egyre több az óvodáskorú, azért kell velük többet törődni, és ezért válik másodrangúvá az iskola, ezt mondták — említi az egykori eseményeket Zenki Györgyné, a galyatetői iskola vezető pedagógusa. — De ; ha az óvodások száma nö-; vekszik, akkor idővel az isko- ; lások száma is növekedni; fog. Nincs ebben semmi lo- ; gika: óvoda kell, iskola nem; kell? Végső soron nem az én ; kenyeremről van szó, mert I ha innen átmennek a gyere- ! kék Mátraszentimrére, akkor megyek én is velük. Amit a tanítónő érvként 1 elmondott, az nagyon világos, nagyon helytálló. Hogyan látja a kérdést az < illetékes helyi államhatalmi 1 szerv egyik vezetője, László; Gyula, a tanács végrehajtó ; bizottságának a titkára? — Kell az iskola Galyate-; tőn — mondta velős rövid- ; séggel. — Ha ismét teljes ; üzemmel működni fog a két; nagy üdülő, megnövekszik a ; bennük dolgozók száma, a; gyerekeinek pedig az iskolát 1 biztosítanunk kell helyben. ; De akkor sem szűnik meg az ! alsó tagozat, bizonyára, ha a 1 mátrafüredi diákotthon is el- 1 készül. Oda csak a felsőtago- 1 zatosak mennek, ahogy tu- I dom. Végül: az iskola épületebe nem lehetne áttelepíteni j az óvodát, mert az arra nem ; alkalmas. Még iskolának sem ! kifogástalan, de már létezik j ilyen célra, hát senki sem • szól miatta Csillapuló kedélyek Szokták mondani: soha sem lehet tudni, mit hoz a jövő. Igaz ez a galyatetői iskola ügyében is. Ahogy itt is csak alig néhány gyerek koptatja a padokat, nincs má- sabb helyzet Mátraszentist- vánban sem. Ott is működik egy parányi iskola. Lehet, hogy egyszer mind a kettő megszűnik, és a gyerekek 9 Hevesi Szemlét Masztem Mátraszentimrére járnak majd oktatásra, de addig még el kell telnie egy kis időnek. Mert az anyaközség mostani iskolája nem alkalmas ennek a feladatnak az ellátására. Szűk is, felújítására is szükség lenne. Aztán a felettes szervek is kimondták a szót. Ök a mostani helyzet fenntartását látják ésszerűnek. Ne piszkálja fel senki a kedélyeket, mert abból semmi jó nem származik. Arra kell összefogni az erőket, hogy az óvodásoknak jusson hely. Mennyi riadalmat és bonyodalmat tud okozni a jó szándékú sürgetés is, ha az nem eléggé megfontoltan hangzik el. íme, a mostani példa. Reméljük, lassan ismét a helyére billen minden Galyatetőn most már, és az iskolaügyből levonták a tanulságot. G. Molnár Ferenc (Befejező rész) Rávágott egyet a fejére. — Mint a kő! Én mondom maguknak, mint a kő! Egy tüsköt előbb széthasítanék, mint ennek a fejét. Bitang kemény feje van, az szent! Nem hiszik? — bámult az egyik tsz-tagra, a gerzsonos- ra. — Na jöjjön, fogja csak meg. Elámul, milyen kemény! A tsz-tag odalépett, megfogta. — Kemény — közölte elismerően. — Azt hitte, hogy hazu- dok?! — Már miért hittem volna? — tisztult hátrább az ember. — Maga üti, maga tudja! Erről eszébe jutott az izomembernek, hogy valóban ő üti, és most nincs idő trics- tracsra,. ezért gyorsan odasózott egyet 1 a horpadtmellű gyomrára. Nem nagyot, inkább csak olyan játékosat, de a feje még ettől is mélyebbre bicsaklott a nyomorultnak. És akkor lődörgött arra Darázs Pál. Először azt hitte, borítékos sorsjegyet árusítanak, és már kaparászott a zsebében pénz után, gondolta, most az egyszer vesz egyet, de amikor a közelébe ért, látta, hogy bizony nem borítékos sorsjegyet osztogatnak. Egészen más az, amit itt osztogatnak, bár az első pil- lantra nem látta, ki az, akinek osztogatják. Azt hitte, a nagyhajúnak, csak amikor a csődület széléig ért, látta meg azt az emberre emlékeztető valamit, a nagyhajú karjaiban. Megdöbbent. Darázs először mindig megdöbent, mielőtt ütött volna, mert alapjában véve soha sem szeretett verekedni. Annak idején az ökölyívást is azért hagyta abba, mert sajnálta A TOLLFORGATÓ, a közélethez közelálló vagy az iránt érdeklődő ember felfokozott várakozással néz mindig elébe egy-egy új sajtótermék megjelenésének. Találgatja, vajon milyen lesz. Különösen nagy érdeklődéssel várja az új lapot, kiadványt, ha az előzetes tájékoztatás szerint annak profilja érdeklődési köréhez közelebb esik vagy megjelenési helye, esetleg egyéb várható jellemzői miatt közelebb áll hozzá. Találgatja, kiemelkedik-e majd az örvendetesen szép számban jelentkező, de olykor inkább csak a szűkebb földrajzi környezet érdeklődésére számot tartó kiadványok közül. Töpreng, vajon olyan orgánum lesz-e, amely az egész ország olvasóinak érdeklődését felkeltheti, s amit ugyan vidéken szerkesztenek, de mondanivalója nem vidéki, ablakot tud-e nyitni a szűkebb pátria határain túlra úgy, hogy az ablakon kitekinteni is lehessen az országra, a nagyvilágra, s az betekintést is adjon a megye, a város életére? Vagy netán olyan kiadvány lesz, amelyre csak a szűkebb provincia figyel fel, és esetleg születését nem a feszítő mondandó visz- szatarthatatlanságának, hanem inkább a megértő helyi mecenatúrának köszönheti? Ilyen várakozással böngésztem át a Hevesi Szemle első számát. Elolvastam a beköszöntőt, amely a lap célját vázolja és a programot is megadja. Azt a programot, amelyet minden bizonnyal hosszabb távon akar megvalósítani, s nem az első néhány számban. Lapozgatom, f böngészem, olvasom az új folyóiratot, keresem a választ, mitől szemle és mitől hevesi? KÜLSŐ MEGJELENÉSÉBEN eltér a folyóiratok többségétől. Más a formátuma, a címoldal színezése bizonyára számonként változik majd, esetleg tördelése is módosul, kevesebb lesz benne a nehezen olvasható, sűrű. apró betűs verssor, jobbak lesznek a fényképei, grafikai nyomatai, változatosabB5E_és korszerűbbek az egyes közlemények után következő fél- vagy harmadoldalakat kitöltő rajzolatok. Mindez azonban csak a külső, érdemesebb talán a láp tartalmi _részét vizsgálgatni. A negyvennyolc oldalas folyóirat fele irodalmi anyagot TÓTH MÁTÉ MIKLÓS: ad közre. Versek, prózai írások adnák számot a lap köré tömörült írók munkásságáról; az Irodalmi résznek mintegy felében, a másik felében pedig . kitekintést ad a lap különböző . népek irodalmára, életére. Bolgár nóvellá,’ amerikai témájú beszélgetés, csu- vas költők verseinek fordításai, Konsztantyin Pausztovs'z- kijra való emlékezés és Vladimir Minác szlovák író partizántrilógiájának méltatása szerepel ebben az összeállít tásban. A lap másik része sok színű. Ebergényi Tibor Hajnali őrjárat című, Eger, múltját kutató írása, Balogh Béninek Remenyik Zsigmondról és verseiről szóló cikke, s mellette á költő néhány verse (és nem Remenyik Sándoré, mint a tartalomjegyzék hibásan feltünteti), E. Nagy Sándor Hagyomány, kultúra, irodalom, Bakos József A vita ,.retorikája” című tanulmányai, Bukovinszky László dr. és Saárossy György dr. Az iskolás korú nők szexuális problémája a nőorvos szemszögéből című írása után két, valóban helyi jellegű közlemény — Bitskey Istváú: Barkóczy Ferenc és egri nyomdája, valamint Sereg József: A nagy parasztháború őrtüzei Heves megyében — sorakozik ebben a rovatban, s a lapszámot Varga Andrásnak az iparsZe- rű cukorrépa-termesztésről szóló dolgozata zárja, amely a megyében levő selypi cukor- répamag-feldolgozó üzem említésével kapcsolódik Heveshez. A KÖZLEMÉNYEK felső-' Tolásából természetesen nem tűnhet ki azok milyensége, és nem rajzolódhat fel a kép, vajon a cikkek egyenként és összességükben azt a tartalmat adják-e, amit a Hevesi Szemlétől el lehet várni. Vajon ebeknek az írásoknak közreadásával ténylegesen szemle-e ez a kiadvány és hevesi-e? Ügy érzem, az első számban olvasható írások többségé a folyóirat mérlegelésénél a mutatót pozitív irányba húzza. Az irodalmi jellegű írások talán a szende- jelleghez képest a/ánytalanul nagy helyet foglalnak el benne, de megmutatnak e vidék irodalmából az ország más tájain élőknek is egy sor törekvést és eredményt, a nem irodalmi jellegű tanulmányok peaig az e vidéken éiő emberek sok színű tudományos érdeklődéséről tudósítják az érdeklődőt. Ami pedig a hely- történeti jellegű és tartalmú írásokat illeti, azok markánsabban biztosítják a Hevesi Szemle hevesi szemle jellegét. NEM ÁLLÍTHATÓm7 hogy a Hevesi Szemle első száma hibátlan, tökéletes alkotás. De, mert hiszem, hogy a beköszöntőben itt célokat, mint fentebb jeleztem, minden bizonnyal hosszabb távon kívánja megvalósítani, az első számtól a tervek, célok realizálásának csak kisebb része várható. Kísérletnek is tekinthető az első szám. Olyan kísérletnek, amely után bizalommal lehet várni a folytatást. Benedek Miklós Odaítélték a Széchenyi vándordíját Szombaton végétért Zalaegerszegen a XI. országos tudományos diákköri konferencia közgazdasági szekciójának háromnapos ülése. Három egyetem és öt főiskola 140 közgazdaságtannal , foglalkozó hallgatója vett részt a tudományos konferencián. A gazdasági élet különböző területeivel foglalkozó pályamunkákat bírálták el. Az ülésen 7 fődíjat ítéltek oda. A Magyar Közgazdasági Társaság a zalaegerszegi ülésen adta tó először a Széchenyi vándorle ezen vihogsz ? mindig kiütni az ellenfeleit. Márpedig ha ő ütött, az ellenfél terült és általában slaggal kellett fellocsolni. Ezért inkább horgászni kezdett szabad idejében, meg verseket írt. Azért néha kísértett ökölvívó-múltja, ugyanis pincér volt az egyik kispesti étteremben, így hát alkalmanként kénytelen volt „ringbe” szállni. Darázs tehát megdöbbent, aztán mivel jól vasalt, égszínkék nyári ruha volt rajta, szép lassan levetette a zakóját. 1 — Fogja, de vigyázva! — adta oda egy mellette álló szemlélőnek, aztán már ott állt az izomember előtt. Az izomember ugyan magasabb volt, de ilyen helyzetben ez elhanyagolható , körülmény, annál is inkább, mert csak másodpercekig volt magasabb, addig, amíg Darázs hatalmas ökle le nem fektette a tűzforró aszfaltra. Olyan látványt keltett fakóra mosott, kék trikójában, mint aki napozik. — Ez igen! — kiáltotta a nagyhajú, mert nagyon tudta értékelni a szép ütéseket. Szenvedélyes ökölvívórajongó volt. — Hová tegyem, mester —' kérdezte szolgálatkészen a nagyhajó, a kefében tartott horpad tmeliűre célozva. — Oda — intett Darázs egy hűvösebb hely felé és megvárta, amíg a nagy hajú odavonszolta a horpadtmellűt és lefektette mint egy csecsemőt. Nem volt ideje felemelkedni ebből a műveletből, mert Darázs egy pofonnal a horpadtmellű mellé fektette. — Ki látta még a verekedést?! — fordult a csődület felé Darázs, majd megragadta az egyik tsz-tag kabátját. — Maga itt volt?! — Most jöttem — nyögte a tsz-tag — a komám tanúsíthatja! De nem tanúsíthatta. Mind a ketten elterültek. Aztán elterült még a hentes, a két szatyros asszony közül az egyik, a másik elszaladt rendőrért, továbbá elterült még egy kopasz gyógyszerész, vagy vámőr, két vasutas, egy pszichológus, aki a lelki vonatkozásait figyelte a verekedésnek, egy ismert fővárosi színész, , egy absztrakt festő, egy kiadói lektor, egy színházi dramaturg, egy munkakerülő. .. Aztán kijött az URH, a mentők, a hullaszállítók, fényképészek, újságírók, kicsit később a tűzoltók is, akik tűz híján az embereket locsolták íaL . díjat tudományos diákkör részére! Ezt a rangos díjat a Pénzügyi és Számviteli Főiskola, melynek egyik tagozata Zalaegerszegen működik, tudományos diákköre kapta.. A Széchenyi vándordíját 2 évig tarthatja meg az intézet, illetve a 2 év múlva sorra kerülő újabb konferencián dől el. ki védi tovább. A diákkörök a 7 fődíjjal mintegy 200 000 forintot kaptak, amit a különböző gazdasági szervezetek ajánlottak fel a, legjobbaknak. Darázs Pál felvette égszínkék zakóját, majd készségesen elmagyarázta, hogy tó kicsoda. — Ez itt, kérem — mutatott az akkor tápászkodó izomemberre — o verekedő! Az ott, akit vert. Ezeket pedig — intett a tömegszállás felé — ezek a gyáva szemetek, a nézők! Vagy ha így jobban tetszik, a tanúk! — Maga szerencsétlen — förmedt rá a rendőrtiszt — maga itt félholtra vert egy csomó embert! — Embert? — kérdezte nem kevés gúnnyal Darazs Pál, és körbejártatta szemét a csátatéren. — Nem téved ön? — Akkor is! Nem a maga feladata igazságot szolgáltatni! Nem a dzsungelben vagyunk! — Bizony — helyeselt gyenge hangon az izomember — ez, tiszt úr kérem, egy vadállat! Mert, kérem szépen, en csak beszélgettem itten a haverommal, mindenki la- núsithatja. aztán jött ez és csak lecsapott! Éledezni kezdtek a többiek is, A nagy hajú dagadt arccal ténfergett elő, és a szatyros összeszedte a szétgurult karalábét. Föléledt a hentes, a tsz-tag, a két vasutas, a kopasz gyógyszerész, az ismert fővárosi színész, az absztrakt festő, a kiadói lektor, a színházi dramaturg, a munkakerülő és a pszichológus is visszatért a tudatalattiból... csak a horpadtmellűt vitték el eszméletlenül a Koltóiba. — Ki kezdte a verekedést?! kérdezte szigorú hangon a rendőrtiszt, mire mindany- nyian Darázs Pálra mutattak. — ö — mondták kórusban és bizonyságul a kapott pofonjaik helyét simogattak s&
