Népújság, 1973. május (24. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-31 / 125. szám

/ Hogyan tovább A gyermekgondozási segély hat évének tapasztalatai Előállt a díszes négyes fogat a Szalajka-völgyben. pA felnövekvő nemzedék, a szo­cialista Magyarország jövendő lakossága iránti mélységes fele­lősségtől áthatva, biztosítanunk kell a népszaporulat kedvezőbb alakulását” — Fock Jenő, a Mi­nisztertanács elnöke az ország- gyűlés tavaszi ülésszakán. Mit mutat a gyermekgon­dozási segély hatévá mérle­ge? A kedvezménnyel élők 6záma elérte a négyszázez­ret. Közülük ezren a három év lejárta után, százhúsz­ezren pedig ennél koráb­ban mentek vissza dolgoz­ni. Kétszázezer azoknak a száma, akik jelenleg is igénybeveszik a segélyt. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a gyermeküket otthon nevelni kívánó anyák intéz­ményes állami segítése jó kezdeményezés volt, de to­vább kell fejleszteni. Az elmúlt években egy- egy esztendőben átlag egy- milliárd 300 millió 'forin­tot költött államunk az anyák segélyezésére. A gyer­mekgondozási segélyt igény­bevevők 60 százaléka fizi­kai dolgozó, 30 százaléka al­kalmazott és szellemi fog­lalkozású, 10 százaléka pe­dig a mezőgazdaságban dol­gozik. Az adatok egyértel­műen jelzik: főként azok az édesanyák maradnak otthon, a. havi 600 forintnyi segély- lyel, akik rendkívül nehéz körülmények között dolgoz­nak, Népgazdasági áganként is vizsgálják a helyzet alaku­lását. Az ipari tárcák terü­letén például legtöbben a textil-, a ruházati iparban, a bőr-. • szőrme- és a cipő­iparban dolgozó, gyermeket szülő nők közül, maradnak otthon három évre. Utánuk az egészségügy és a szociá­lis szolgaitatás következik, majd a kereskedelem. Eze­ken a területeken termé­szetesen egy ideig hiányoz­nak az otthon maradt nők, s nagyobb munkaerőgon­dokkal küzdenek, mint má­sutt. De a* gondok a segély­ben részesülő nőktől függet­A közúti közlekedésben; a motorizáció elterjedésében a fordulat időszakát éljük. El­érkeztünk már egy olyan szintre, ahol nem az úgyne­vezett hiánygazdálkodás ér­vényesül; nem kell minden­áron ragaszkodni az elavult gépekhez, s nincsenek ki­szolgáltatva a megrendelők a szállítással foglalkozó vál­lalatoknak. Ám az új helyzet sok ellentmondást is takar; gazdaságunk fejlődése mind nagyobb követelményeket tá­maszt a közlekedéssel szem­ben. Kitűnt ez a közelmúlt­ban Egerben rendezett szál­lítási ankéton is, ahol három megye szállítási szakemberei találkoztak. A legújabb feladatokról, a járműellátásról, a .szakem­ber-utánpótlás gondjairól beszélgettünk dr. Tőzsér Ist­vánnal, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium autó- közlekedési főosztályvezető­jével. Korszerű termelés — korszerűtlen szállítás — A szállítást más ágaza­tokhoz viszonyítva, gyakran esik szó az úgynevezett tech­nológiai egyenérték-hiány- ról. Mit ért ez alatt? — Három ágazatban, az építőiparban, a mezőgazda­ságban és a kereskedelemben látszik a legjobban, hogy a közúti szállításnak milyen alapvető szerepe van a terme­lés láncolatában. A siker egyik alapja a lefejező fázis, a szállítás: az áru üzletbe vagy piacra juttatása gyorsan, mi­nimális értékveszteséggel. Ezt a tényt kell felismerniük X vállalatok vezetőinek s en- bhk alapján tervezni a jövőt. teéxiye^es a- tervezés, mert a lenül is jelentősek; vagyis nem elsősorban ezeknek az anyáknak a munkából való kiesése jelenti a problémát. A gyermekgondozási se­gély bevezetésének rendkí­vüli társadalmi jelentőségét ma már nem kell bizonyí­tani, nemcsak nálunk, kül­földön is elismeréssel szól­nak róla. A statisztikai meg­figyelés azonban azt is jel­zi, hogy fokozatosan veszít vonzerejéből. A segélyt igénybevevő nők mintegy fele hamarabb visszamegy a munkahelyére dolgozni. Ma­gyarán szólva: a 600 forin­tos segély összege alacsony­nak bizonyul. Meglehetősen általánosít­ható, jellemző körülmény, hogy az első, illetve a má­sodik gyermek megszületé­sé a családok többségénél egybeesik a fiatal házasok életének egyik legnehezebb gondjával: az otthonterem­tés komoly anyagi áldozato­kat is kívánó időszakává]. Ezért egyre több kisgyerme­kes családban az anya újbó­li munkába állásában látnak kivezető utat az anyagi gon­dokkal küszködő fiatalok. A statisztika szerint az anyák 40 százaléka emiatt a ter­vezettnél korábban tér visz- sza munkahelyére. . A gondozási segély — mint ismeretes — biztosítot­ta a gyermekével otthon tar­tózkodó anyák jogfolytonos­ságát. De közben itt is prob­lémák jelentkeztek. Például az, hogy jó néhány üzem­ben a fizetésemelésre java­soltak listájáról sorozatosan lehagyták a gyermekgondo­zási segéllyel otthon tartóz­kodók nevét, azzal az in­doklással, hogy majd akkor rendezik a bérüket, ha új­ból munkába állnak. Ami­kor azután erre sor került, sok munkahelyen újabb ki­fogást találtak, s ismét el­odázták a fizetésemelést. . Annyi nagyjából már vi­lágos, hogy a gondozási se­jövőben a szállítás fejleszté­sére az eddigieknél sokkal több pénzt kell fordítanunk. — Az irányítás legfelső szintjén egyébként már gon­doltak erre: az ágazatok táv­lati fejlesztési elképzelései között külön, önálló téma­ként szerepel a szállítás. Az Építésügyi és Városfejleszté­si Minisztérium műszaki fej­lesztési bizottsága például miniszterhelyettesek bevoná­sával vizsgálta a szállítás helyzetét. — A lemaradás egyik oka, hogy nem fordítottunk ele­gendő anyagi erőt a közleke­dés fejlesztésére... , — Világjelenség, hogy a forgalom mindig megelőzi az azt kiszolgáló rendszert. Ez a leggazdagabb országokban is így igaz. Nálunk, Magyaror­szágon viszont különösen az úthálózatot tekintve, az átla­gosnál is nagyobb fokú az el­maradottság, még ha a kör­nyező szocialista országok­hoz viszonyítjuk is. A IV. öt­éves tervben ennek korrigá­lása már megkezdődött, de a szomszédos országok szint­jét. eddig nem értük el. A feladat — az erők nagyobb koncentrálása — tehát nyil­vánvaló. > Sok a belső tartalék — A gépkocsik gyarapodá­sával megnőtt a szakember- igény is. Hogyan lehet a mind­inkább növekvő hiányt pótol­ni? — A rekonstrukció mun­kája mellett figyelembe kell gély igénybevétele hátrálta­tó tényezőként jelentkezik a nők munkájában, hivatásá­ban, általános fejlődésében. Sajnos, nemcsak a munka­helyén éri gyakran olyasfaj­ta sérelem, amelyet az előbb említettünk; a családon be­lül is felborul a korábbi, töb bé-kevésbé egészséges munkamegosztás férj és fe­leség között. Azzal a ki­mondott, vagy ki nem mon­dott érveléssel, hogy az asz- szonyka úgyis egész nap otthon van, ismét minden gond, teher a nő vállára há­rul. S a logikai lánc ilyen­kor természetesen így foly­tatódik: kevés, vagy semmi idő nem jut az önképzésre, az olvasásra, nem is be­szélve olyan kulturális igé­nyekről, mint egy-egy szín­házi előadás, koncert, mú­zeumlátogatás. A gondozási segély igény­bevételének csökkenését a demográfusok abban látják, hogy az első, illetve a má­sodik gyermek megszületé­sét a családok általában a tervezettnél korábbra hoz­ták. Miután azonban a har­madik gyerek vállalását a családok túlnyomó többsé­gében. — szemléletbeli és anyagi okok miatt — nem kívánják, egyre többen gon­dolják, hogy a gondozási se­gély összegének differenciá­lásával is lehetne segíteni a harmadik gyerek vállalását. 4 A segély mai formájának továbbfejlesztése: tenneszete- sen és elsősorban népgazda­ságunk teherbíróképességé­től függ. A kormányzat — és ezt a miniszterelnök idé­zett parlamenti felszólalása is nyomatékkai megerősítet­te — mindent megtesz an­nak érdekében, hogy ezen a téren minél előbb tovább léphessünk. De a legnagyobb segítséget itt is az jelenthe­ti, ha gyermek-centrikusab- bá tesszük társadalmunkat, « közszellemet. vennünk, hogy a tartalékok igen nagyok. Korszerű jár­műgazdálkodással az embe­rek munkaideje is jobban hasznosítható: ha a kor­.xnány határozat értelmében felszámoljuk a régi gépkocsi- parkot, megszüntetjük a költ­séges felújítások eddigi gya­korlatát, ezzel máris körül­belül hatezer embert állít­hatunk hasznosabb munkate­rületre az országban. — Ésszerűbben kell foglal­koztatni a gépkocsivezetőket is. Állami személygépkocsi még mindig több mint húsz­ezer található, s ezek mind­egyikén főállású gépkocsive­zető dolgozik. Ha emellett azt is figyelembe vesszük, hogy hazánkban kétmilliónál többen rendelkeznek gépjár­művezetői jogosítvánnyal, nyilvánvaló, hogy változtatni kell a jelenlegi helyzeten. Nemcsak régi szemléletet kell leküzdeni, de szükség van olyan érdekeltségi rendszer­re is, amely a magángépko­csi használatára ösztönöz. A kétforintos kilométerpénz nem hozott jó tapasztalato­kat; szélsőséges értékek ala­kultak ki, volt ahol ötezer forintot is, volt ahol csak négyszázat fizettek ki. Nincs rend ezen a' téren, sokkal na­gyobb szabályozottságra van szükség. Ennek kidolgozásá­ra egyébként már kaptunk utasítást a kormánytól. — Történnek-e változások a gépkocsivezetők képzésé - ben? — Várhatóan, a közeljövő­ben megjelenik egy. rendé­Ménes a Bükk­fennsíkon Amikor a szilvásváradi 'Szalajka-völgyben Vidám csi­lingelőssel megjelenik a dí­szes fogat, gyorsan kattogni kezdenek az odasereglett tu­risták fényképezőgépei. Még a legkényelmesebbek is íel- tápászkodnak a meghitt szundikálásból, s elejtenek néhány megjegyzést: — Jaj, de szép állatok ... Milyen kecsesén lépked­nek ... Micsoda fenséges fej­tartás ... A gumirádlis hintó bravú­ros gyorsasággal megfordul, s díszruhában pompázó haj­tója máris kifelé kormá­nyozza a völgyből. Ügy fut­nak a szép lovak — négyen röpítik utasaikat —, mintha a hintónak nem is lenne sú­lya. Egy-ketlőre tovatűnik • a vidám csilingelés, de a vá­ratlan látvány élménye még ott marad jó ideig a messzi­ről odasereglett turisták ar­cán. let, amely szabályozza a gép­kocsivezetők szakmunkássá képzésének feltételeit, a kép­zés formáit. Három lényeges szempontnak kell érvénye­sülnie: tanítsuk meg többre a gépkocsivezetőket, «végezze­nek el többet és mindezt ter­mészetesen jobban is kell ho­norálni. — A rekonstrukció során gépjárművek nagy tömegét selejtezik ki. Milyen ütem­ben történik ez? .— 30—35 ezer gépkocsiról van szó. A tervek szerint ezek egyharmadát az idén, kétharmadát pedig jövőre vonják ki a forgalomból. A vállalatok ezt általában ép­pen fordítva szeretnék, s az idén akarnak több kocsit le­adni; ez nem is baj, mert mutatja, hogy megértették a kormány intézkedésének cél­ját. — Hogyan segítünk ebben? Az autóíelügyelet, az ^.Autó- ker”, és a bank közösen hely­színi megbeszélésekkel kezdi | a vizsgálatot. Megvizsgálják, mennyi pénzt fordíthat új gépkocsira a vállalat, milyen segítséget adhat a bank, a kereskedelem pedig ajánla­tokat tesz új típusok beszer­zésére. Úgy érzem, ez mind­egyik félnek megnyugtató megoldás lesz; Komárom megyében már ezzel a mód­szerrel végeztük el a selejte­zést, s hasonló vizsgálatra kerül sor a többi megyében is. Hekeii Sándor Magyarországon a kollekti­vizálás előtt több mint 800 ezer lovat tartottak • nyilván. A lovak nélkül elképzelhe­tetlen volt a gazdálkodás. Velük szántottak, vetettek, fuvaroztak, sőt közlekedtek. Ha pedig néhány évtizedet visszakanyarodunk az idő­ben: omnibuszokat látunk a nagy városokban, konfliso­kat és csillogó, díszes hintó- kat, egyszerűbb, utazó hatá­rokat. postakocsikat és a harcmezőkön szilaj lovascsa­tákat. 1 Ma alig kétszázezerre te­hető hazánkban a lóállo­mány. A csökkenés érthető és indokolt. Az viszont a leg­kevésbé sem, ahogyan néme­lyek — pusztán a gazdasá­gosság szemszögéből —vé­lekednek: minek ma a ló? Nem vitás, hogy a lovak gazdasági jelentősege csök­kent a termelésben, a forga­lomban és a hadászati fel- használásban, de a sportban, a szórakozásban egyre nö­vekszik. ★ Kovács Mihály, a szilvás­váradi Állami Gazdaság igazgatója örömmel tesz elém egy hivatalos iratot a reggeli postabontáskor: — Ilyen üzlet kellene mi­nél több — mondja. És ol­vasom a külkereskedelmi vállalat közleményét: két li­picai lovukért egy francia úr 280 ezer forintot fize­tett ... — Vajon mire használja azt a két lovat? — Egyre jobban tért hódít a lovassport. Aki egyénileg bírja, az maga tart egy-két lovat, s gomba módra sza­porodnak a lovasklubok. A lovaglás a legnemesebb sport. Az embernek minden porcikáját megmozgatja. Ar­ról nem is beszélye, hogy hegyen-völgyön keresztül ló­háton olyan élményben van része a lovasnak, amit sem­miféle modern közlekedési eszköz nem nyújthat. Sőt — az ilyen ösvényeken nem is lehet gépjárművekkel közle­kedni. — Hazánkban is Alakul­nak lovasklubok? — Van már rá több példa. Egyes üzemek, intézmények tartanak néhány lovat, s dol­gozóik felváltva lovagolhat­nak ... A Szilvásváradi Állami Gazdaságban nem akármi­lyen lovakat tartanak. Im­már több, mint húsz éve itt tenyésztik — hazánkban egyedül —, a világhírű lipi­cai lovakat. A szép küllemű, könnyen idomítható jófajtát négy évszázadon keresztül nemesítették. Habsburg Ká­roly főherceg, I. Ferdinánd fia, Trieszt melletti birtokán, Lipicán 1580-ban vetette meg a későbbi lipicai fajta alapjait 24 andalúziai kan­cával és három andalúziai ménnel, s a helyi karsztlo- vak ménesbe sorolásával. Rendszeresen vittek a mé­nesbe dániai eredetű fre- deriksborgi és cseh ldadbru- bi kancákat és méneket, amelyek a lo testtömegét gyarapították, s az ugyan­csak besorolt arab lovak pedig nemes és arányos test­alkatukkal, élénk vérmér­sékletükkel javították az ál­lományt. Így alakult ki las­san a mai. lipicai fajta, s hogy olyan szívós- és kecses tartású, jó mozgású lett. abban igen jelentős szerepe van a természeti környezet­nek is: az opcinai fennsík, a karszthegység sziklás, szél­sőséges éghajlatának, a mészben és vízben gazdag terepnek. Szilvásváradon, a Bükk- fennsíkon közel azonosak a természeti körülmények: sem eddzettségükből, sem küllemükből nem veszítenek az itt tartott lovak. ★ A .távlatokról, a jövö el­képzelésekről a gazdaság igazgatója optimistán be­szél. — Nem akarjuk mi a még­levő állományt mennyiségi­leg növelni. Ezt a mai 180— 200-as létszámot és a minő­séget szeretnénk és kíván­juk fenntartani. A gazdasá­gosság követelményeinek pe­dig más ágazatokban kívá­nunk megfelelni a mi sajátos viszonyaink mellett. Fejlődik 'a juhászat, a lúdtenyésztés. működik az évente 10 mil­lió darab tojást kibocsátó „tojásgyárunk”, szép remé­nyekkel kecsegtet dió- és meggyesültetvényünk. És — ha végre tcivább léphetnénk a megvalósítás felé —, szin­te kifizetődő üzemág’’ le­hetne a lovaspálya is a Sza- lajka-völgy kapujában, aho­vá a már évek óta készen álló tervek kijelölték a he­lyét. Ezzel a szinte a bécsi spanyol iskola adottságaival is versenyre kelő létesít­ménnyel lenne teljes a Szá­la j ka-völgy idegenforgalmi fogadóképessége... Faludi Sándor 1953. május 31., csütörtök Jobban kell gazdálkodni a járművekké; Beszélgetés dr. Tőzsér Istvánnal, a KPM autóközlekedési főosztályának vezetőjével V. * Csikó-terei ere. (Foto: Tóth Gizella) I

Next

/
Thumbnails
Contents