Népújság, 1973. május (24. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-31 / 125. szám

Bemutató a Gárdonyi Géza Színházban SYBILL Az idei ('vilii végén, bőven benn a tavaszi hangulatban maratta be a Gárdonyi Géza Színház Jacobi Viktor nagy­operettjét. a Sybill-t. Az első "ilágháború előtti pvnd áat- ,’s érzelem világ; az a.-'; ni igények szülötte ez a r. ■ i. ■■■’•'■’‘ benne mind- a - ictcn! a társadalmi rekvi- Vi hamukkal, amelyek akkor érdekesnek számítottak: név íerceggel", nagyherceg- nő vei. akik mérhetetlen va­gy ono . és hatalom fölött rencP-'-eztek, a kor híres és hírhedi művésze:Egyéniségei­vel. akik nappalból és éjsza­kából tudtak gyorsan feltűn­ni és még gyorsabban el- poriadni, romantikus szerel­mekkel és sok-sok hazugság­gal.-Mert ha. jól odafigyelünk, ez a nagyoperettben társadal­mi bújócska tele van hazug­ságokkal. Amik okozhatnak helyzetkomikumot, komi­kus helyzetekben bolondo­zást, de ami mégis annyira jellemző erre a világra. Ezt a világot mi mór. — sze­rencsére — nem ismerjük, fi­gurái úgy hatnak ránk, mint­ha valaki felnőtteknek szóló meseként fogalmazta volna őket. Pedig Martos Ferenc és Bródy Miklós akkor még, a maguk idejében, 1914 táján ezt az ólomgyártást, legalábbis egy-egy operett erejéig, ko­molyan vették. Ez az űjabb bemutató is felteszi nekünk a kérdést: Ez a cifra világ, ez a meséből itt hagyott látvány kell-e ne künk? Kell-e nekünk nagy­herceg és nagyhercegnó? Kell-e nekünk a ravasz, de társadalmilag hozzánk köze - lebb álló szubrett, vagy az a bolondos hajtómotor. akti minden nagyoperettben a táncoskomikus testesít meg jópofaságával, oktondisága- val, pofozhatóságával? Ha nagyon fel akarnánk tisztel­ni ezt a szerepkört, ezt a táncoskomikust, — itt Poíre- nak hívják és impresszárió — a középkori királyok udvari bolondjának késői. polgári leszármazottja ez a táncos, bohém figura, aki az el nem hihető, vak és kijavíthatatlan szerelmek mellé és mellett fintorokat vág minden irány­ba. A zene, a látvány együtt adja indokát ennek a szín-, házi bemutatónak is. Inkább a zené, mert Jacobi muzsiká­ja ma is élvezhető, — le­gyünk stílusosak — ma is il­lúziót kelt. A látvány, a fia­talság derűs bolondériája, szerelemmel együtt, csinos ruhákban és színi utalással, hogy mindez még nem is olyan nagyon régen megtör­ténhetett. Orosz György Jászai-díjas rendezése ebben a műfajban mérce gyanánt szolgálhat. A szerző az egész együttest jól összehangolt játékra serken­tette. Nemcsak azzal tudta el­131069 végzős I általános iskolás Befejezéshez közeledik a* idei nyolcadik osztályosok is­koláztatása, pályaválasztása. Az első összegezések szerint a következő napokban az or­szág 3480 általános iskolájá­ban 131069 tanuló végez. Számuk' 6843-mal kevesebb az előző évben végzetteknél, ami újabb öt százalékos csök­kenést jelent. Közülük 120 ezren — a nyol­cadikosok 91,7 százaléka — kívánnak tovább tanulni a következő tanévben. A to­vábbtanulásra jelentkezés aránya 2,6 százalékkal maga­sabb az előző évinél. Legtöb­ben — számszerűit csaknem 60 ezren — szakmunkásta­nulónak jelentkeztek. Az előző években viszony-! lag nagyarányú volt az élté- ! rés a felvételi keretszám és< a továbbtanulásra- jelentke- [ zgttek között az egyes isko- • Úttípusokban. Ebben az év- - ben a gimnáziumi és a szak- < középiskolai jelentkezési szá- ‘ mok már inkább igazodnak a ■ ielvételi kerethez. A 26 100 ■ gimnáziumi helyre 24 589-en ■ jelentkeztek, vagyis a gim-j náziumi helyeknek már csu- ! pán 5,8 százaléka betöltetlen. A 28 990 szakközépiskolai helyet 33 849 tanuló pályázta meg első helyen, a túljelent­kezés tehát több . mint 17 szá­zalékos. A szakközépiskolák­ból tehát mintegy ötezer fia­talt kellett visszautasítani helyhiány miatt, őket gim­náziumokba és szakmunkás- képzőkbe irányították. A fővárosban a legjobbak a lehetőségek: a 17 ezer nyolcadikost — különféle iskolatípusokban — összesen 21 ezer hely várja. Ehhez azonban hozzá keli tenni, hogy a fővárosi közép- ’fokú intézményekben vidéki : — bejáró és bentlakó — diá­kok is helyet kapnak. Az iskoláztatási feladatok jó részét már országszerte ' befejezték, április közepéig : mindenütt lebonyolították a ielvételi beszélgetéseket. Ha a tanulót az első helyen meg- lelölt iskolában nem vették lei, a jelentkezési lapot az : adott iskola vezetői átküld­ték a másodikként megjelölt : iskolába. Ha pedig valakit a második helyen megjelölt kö­zépiskolába sem vettek fel, május 15-ig az elutasító is­kola, vezetői átküldték a lap- I lát az illetékes megyei, il- I letve megyei' városi tanácsi művelődésügyi osztályához. A szülők (gondviselők) a felvételi kérelmét elutasító döntés ellen a kézhezvételt követő nyolc napon belül fel­lebbezhet a döntést hozó is­kolának, vagy iskolák egyi­kénél. Az elutasítóit tanulók elhelyezéséről, illetve pótfel­vételéről a tartalékolt és még be nem töltött helyek alapján annak a megyei, megyei vá­rosi tanácsnak a művelődés- ügyi osztálya — illetve a fő­városban a kerületi tanács művelődésügyi osztálya — gondoskodik, amelyikhez a pályázó nyolcadikos tanuló általános iskolája felügyeleti- leg tartozik. fogadtatni és viszonylag mai színházi játékká tenni ezt a színpadi mesét, hogy a régi­régi, nagyon is megkopott bemondásokat kiiktatta a szövegkönyvből — így alig maradt a táncoskomikusnak némi szövegé — hanem azzal is, hogy az egyes figurákat, Petrovtól, a kormányzón át egészen fel a nagyhercegig, figuráknak vette és mérték­tartó mókázásra buzdította őket. Ezzel a közönség is nyert, de eloszlott az ünnepé­lyesség és dagály is. amely alkalmankint megöli egy-egy, zenéjében jó operett hatását. Várhegyi Márta a címsze- . repben kitűnően énekelt és játszott. Úgy érezzük, ez a szerepkör a színházban évek­re megoldott a rokonszenves művésznő személyével. Ró­zsa Sándor a korábbi bemu­tatókhoz képest jóval oldot­tabb volt, s ebben bizonyára jelentős része van a rendező céltudatos munkájának is. Fe­hér Tibor, Jászai-díjas ját­szotta a kormányzót, derűvel és azzal a mackósággal, amellyel a művész mindig megtalálja a legrövidebb utat a nézőhöz. Ábrahám István sokoldalúságát és színpadra termetteégét bizonyítja, hogy ebben az énekes-szerepben is figyelemre méltóan vett részt az együttes munkájában. A nagy hercegnő nem nagy szerep, de énekesi kvalitáso­kat kíván: Csorba Ilona rá­szolgált a tapsra. Komáromy Eya jó szubrett, érti a mód­ját, hogy ezt a pohár-vízsze- rűen egyszerű és átlátszó fi­gurát rokonszenvessé tegye. Partnere Botár Endre; aki állandó mozgásával, fejlődő táncoskomdkusi képességeivel most emelkedik, most érlelő­dik a színpadon egyéniséggé. Jól kidolgozott epizódalakítá- saikkal vétették észre magu­kat Olgyai Magda, Bősze Pé­ter, Kendeffy Gyula, Győr- vári János, Mátyás Jenő és Sárközi Sándor. A szólókat Füsti Molnár Ágota, Pálinkás Katalin és Bodrogi Zoltán táncolta. A stílszerű koreográfiát So- moss Zsuzsa tervezte és taní­totta be. A bemutató dirigense, Kal­már Péter, kellemesen hatni akaró muzsikát biztosított a közönség számára. Farkas András A Gárdonyi Géza diáknapok gálaestjén nagy sikert aratott a tiszaföldv&rj Haj nóczy József Gimnázium színpada Petőfi Sándor A helység kalapácsa című müvének be mutatásával. Képünkön: az előadás egyik jelenete. (Foto: Perl Márton., A meglepetések hangversenye KEZDŐDÖTT a meglepe­tés a nézők számával. Sen­ki sem gondolta volna, hogy egy ilyen kamaraelőadásra, amelyen a hangszerek két szelíd tagja: a hárfa és a fuvola szerepei a legtökéle­tesebb „hangszer”, az em­beri hang mellett — ennyi­en jöjjenek el. A gyöngyösi művelődési ház nagyterme ugyan nem telt meg zsúfo­lásig, de szép számú hall­gatóság gyűlt össze így is. Folytatódott a meglepe­tés azzal, hogy a koncert három szereplője igazi hang­versenyhangulatot tudott te­remteni. Nem volt ez köny- nyü feladat a számukra, hi­szen csak hárman voltak, talán ezért nem is bírták „erővel”, és egy váratlan fordulattal úgy fejezték be a fellépésüket, hogy senki 6em tudta a közönség kö­rében, vajon már indulhat­nak-e haza. Ez a „félbehagyottság” okozta a kellemetlen meg­lepetést. De annyi tanulsá­got adott, hogy a három személyre épített koncert ilyen formában még nem való közönség elé. A rende­ző szerveknek jár ki ezért az elmarasztaló dorgálás. A műsor Bach esz-moll prelúdiumával kezdődött, amit hárfán Lubik Hedvig szólaltatott meg. Bármeny­nyire szép is Bach muzsiká­ja általában, ennek a mű­nek a szóló előadása hárfán nem adja vissza az igazi Bachot. Nagyon finom, na­gyon csendes, nagyon han­gulatos zenélést halottunk, de hiányérzetünk nem szűnt meg. Valahogy a hárfa más muzsikát igényel. Kitűnt ez a későbbiek során, a műsor második felében. Akkor mutatkoztak meg a művész­nő igazi előadói értékei is. Vida Gábor fuvolája na­gyon szépen szólt. A hang­szer hozzáérte kézbe került, állapíthattuk meg a hang­verseny egész idején. Az ér­zelmek legkülönfélébb vál­tozata kapott hangot, a leg- borongósabb fájdalomtól kezdve a hetyke legényke- désen át. egészen a játékos nvelvöltögetésig. Példaként az elmondottakra Bach Aria contabiléje, Bartók , Három Csik megyei népdala és Kapr Etűdök-je szolgált. Sziklay Erika szopránja olyan hajlékony és mindent tudó, hogy a hallgatóság csak csodálni tudta. Közis­mert: dalokat élőadni a leg­nehezebb vállalkozás, mert ilyenkor a néhány' ‘ sornyi szöveg adta keretben keli egy egész drámát megszó­laltatni. Ne tűnjék okvetet- lenkedésnek a furcsa meg­jegyzés: Sziklay Erika „nem tud magyarul”. Angol nyel­ven énekelt, kottából, mint­ha még nem lenne „kész” a műsora és nem is honi húgé tytp.0 Kér év iwy<HC W1 1913. írujus SÍ* csütörtök < . 17. —- Ezt nem elég tudni. Ezért élni is kellene. És az a nehéz... Amikor Kapelláró elkö­szönt, Petterson felügyelő elővette a naplóját, amelyet évek óta vezetett. Amióta a büntetőintézetbe került, egy­re inkább szükségét érezte gondolatai rendezésének, s ez a szándék végül is a napló- írás egy rendhagyó változa­tában testesült meg. Elha­tározta, hogy csak az érdeke­sebb, pontosabban a számára különösen megkapó karakte­reket , f próbálja megrajzolni azokban a dimenziókban, amelyekben alkalma nyílt is­merni, látni őket, s nem cse­lekményeket rögzített, a tör­ténés mögötti vonulatok — indíték, szándék, s egyéb, a lélektan témakörébe tartozó cselekvés mögötti tényezők — érdekelték. Azt már a kezdet kezdetén tisztázta ma­gában, hogy alanyait nem bűnözőkként, kezeli, sőt, leg­alábbis amíg feljegyzéseit ír- iu i'uuus, fugseüeiuiem ijyrek­szik magát a rájuk rótt bíró* ítélet mértékétől is. Azokat a fiatalkorúakat, akik a keze alá kerültek, úgy kezelte, mint akiknek itt kezdődött tiszta lap az életükben, itt találják meg következésképp azokat a fogódzókat, amelyek további éveik során — ak­kor is, ha magukban elátkoz­zák a büntetés időszakát — cselekvéseik mércéjéül szol­gálnak majd. Petterson ugyanis hitt az emberi jó­ságban, amint kiderül ez az ilyenfajta feljegyzésekből is, mint az alábbiak. „Kés. Amikor rendes ne­vén, Lacinak szólítottam, nem vette tudomásul. Há­romszor szólítottam a nevén, a végén kiabálva szinte, igen te ott, te kajlafülü, talán el­felejtetted a neved? Arcán furcsa szégyenkezés látszott, nagy barna szeme csak ké­sőbb csillant fel, mint aki régen hallotta nevén nevezni magát és akkor elhatároztam, hogy söpreni küldöm, lássam megalázásnak veszi-e? Sze­méből eltűnt a csillag, vissza­zuhant korábbi állapotába, mint amikor még nem fi­gyelt a nevére. Elhatároz­tam, hogy Lacinak fogom szólítani ezután mindig. Egy­szer odamentem hozzá, meg­kérdeztem, milyen dalra em­lékszik kiskorából, s hagy­tam gondolkodni. Szégyellte magát, zavarban volt, való­színűleg a pokol lenekére kí­vánt, aztán — mint az óvo­dások szokták — elmondta valamelyik dalocska első so­rát. Rákérdeztem, a dallamát tudja-e. Dúdolt valamit, mu­táló kamaszlíangon, halkan, mert nyilván attól félt, ki­nevetik a többiek. Pedig te szépen tudnál énekelni, biz­tattam. éreztem, eléggé ke­gyetlenül, ezzel is növelve gátlásait társai előtt. Hetek múltán derült csak ki. hogy milyen sok éneket tud, mini. • mondotta, amire egytől egyig anyja tanította, s fogékony­ságát a dallamok iránt abbéi is láttam, hogy a börtönélet­re átszövegezett dalokat rendszerint ő kezdte el.” „Kicsi. A -szülei jómódúak. A jómódú szülők közül elég sokan tovább akarnak fiata­loknak látszani, mint amed­dig valóban azok. Ennek egyik velejárója, hogy sok­szor hagyják magára a gyer­meküket. A gyerek —ha ne­hezen is — megtanul egyedül élni, olyan jelentőséget tulaj­donít a játékszereinek, mint­ha saját sorsának hordozói, ilyenformán szövetségesei lennének a magányban. Tu­lajdonképpen el kellett volna vennem tőle az acélgolyó­kat, nem volt hozzá szivem. Ugyanígy a négerbabát is, de ezt sem tudtam megtenni. Játssz, Kicsi, gondoltam, mentsd át, ha ez egyáltalán lehetséges gyerekkorodat ab­ba a világba, amely már fel­nőttek világa, ahol a játék sokszor ugyanaz, csak a tét nagyobb.” „Bika. Sajnálom, hogy el­vitték a csoportból, szívesen megakadályoztam volna, ha módomban áll. Minden em­bert. akivel találkozik, meg­jegyez magának Agresszív alaptermészetű. Ahogy ott Kapellárót lefogták... Kicsi­ben minden együtt volt ab­ban az akcióban, ami a nagy gengszterbandák akcióira jel­lemző. Azzal a különbséggel, hogy Kapellárót ezúttal mindössze figyelmeztetni akarták, tudják, hogy léte­zik, hogy felemelt fejjel és gyanútlanul közeledett vala­ki felé. Aki elvárja, hogy fél­jenek tőle. És a küzdelem nem. dőlt el. Talán nem len­ne szabad eldöntetlenül hagy­ni a küzdelmeket.. Negyven éven felül a szivtrorr.bézls emlutt váll tipikus férfibe­tegaéüsé. Leheteéges^jiogy az életben nincs befejezett küz­delem? És ha így van, csak­ugyan a halál az egyetlen, ami pontot tesz mindennek a végére? Bikát alighanem vissza kell hozatni ide. És egyszer megkérdezni tőle, miért .tett kék keresztet a fiú, Kapelláró vállára. Meggyőz­ni őt arról, hogy a huliganiz­mus mélyen valami szívszo- szorító szánalmasság rejlik, olyan természetellenes ma­gatartásforma, amelybe nem a kárvallottak fáradnak be­le először, hanem akik ki­gondolják a félelemokozást.” „Kapelláró. Felelős mun­kát kellene rábi ni. Látszik rajta, valaki szeretne lenni. Azt szeretné, ha a szavának súlya lenne, odafigyelnének rá a környezetében. Van ön­bizalma, de inkább titkolja ezt, mint dicsekszik vele, ez munkás életű ember erénye. Becsvágyó? Lehet. Hasznos erőt érez magában és nem érti, miért van ott, ahová ke­rült. Fejlett az igazságérzete, s bántja, hogy ezért élete el­ső nagy leckéjén, ahelyett hogy győzelmet aratott volna, neki kellett vesztesnek len­nie. Olyan vesztesnek, ákit meg is büntetnek emiatt. Egyenrangúság-tudatát mint őrizetes sem vesztette el. nyilván, mert nem érzi ma­gát bűnösnek és mert — bár­milyen furcsa ez ilyen idős korban — ösztönös emberis­merettel rendelkezik. Refle­xei jók: meg tudta akadá­lyozni, hogy nevelőapja le­szúrja. Szeretném elérni, hogy már itt és lehetőleg mi­előbb olyan feladatot bízza­nak rá, amelyben egyénisége kibontakozhat. S bármennyi­re kalandos vállalkozásnak tűnik is, jó lenne, ha Bika mellette dolgozhatna kísér­letképpen, ha ez egyáltalán iehetséges alárendeltként. Nagyon keli rajuk vigyasrvi. Nekünk minden emberre v*­közönségnek szánná. Olyai főpróbának tetszett a fellé pése egy külföldi turn’ előtt. NÉHÁNY szót még az r, negyedik „meglepetéséhez" Kapr Etűdök-jéhez. Nen biztos, hogy itt es most kel­lett előadni. Ez a nagyor modern kompozíció kitűnt zene. De „értelmes” szőve ige nincs. Hangjai ugyan íg; is kifejezőek, túlságosan ’di­ni sem kell a fejünket ; „megfejtésükön”, a füvein,! hárfa és az emberi ham olyan félreérthetetlen hun gúlátokat teremt, hogy vá laszuí mindenki értőn me -j lyogni kezd a nézőtéren is de mégis- — próbáltabb k i zönség elé való muzsika ez Mindezek ellenete. az </ i adók kitűnően játszott, l: g’. maguk is felszabadultan szadozva a hangokkal: í mai cseh zeneszerző, Kapi müvét. Kár, hogy a hangverse alig egy óra alatt a vá- t ért. Még kamarazenéi' is kevés enny, idő — a nyil­vánosság előtt). EZZEL a rendezvénnyel gyöngyösi zenei hetek Ide: programja befejeződ':! t Visszhangja azonban mis bizonyára tovább gyűrűzik a városban, es végső fokon ez sem mellékes körülmény G Molnár Ferenc gyázni kell. úgy, hogy azérl ne nagyon vegyék észre, meri akkor fellázadnak ellene, Jör a soha meg nem únható ta­vasz.' Kapelláró szobafestő­nek tanul, s ha hinni lehel Bereczkinék. már jobban tudja a szakmát, mint sok szakmunkás. Dolgozzanak együtt, ők négyen, aztán meglátjuk majd, hogy mi történik.” ..Kapelláró vezetésével ma. május hetedikén, megalaki mi a festő- és mázolóbrigád, la­kát visszahozattuk. Szel i Kicsi és Kés kedvvel foga ,- ták a parancsot új munkabe­osztásukról. Első megbízatá­suk: a műhelyépületek kime­szelése kívül-belül. Elég nagy munka. Az igazgatóval ab­ban állapodtunk meg, a fe­lügyelők lehetőleg csak mesz- sziről és főként észrevétlenül figyeljék őket, a közelükben ne mutatkozzanak. Ne érez- •zék magukat elítéltnek a fi­úk, s ha annak is érzik ma­gukat, ne emlékeztessük őket erre unos untaian, vagy legfeljebb akkor, ha ez el­kerülhetetlen. Kapelláró, ha csalódni fogok benned, én itt tovább nem maradhatok. Nem lesz más hátra, / mint állóhajóra kérni magam, ahol az ember hallgatja a csöndet és felsóhajt a ten­ger utáni vágyakozásában. Rajta fiúk! Föl a vitorlá­kat a becsület, a szabadulás felé!” A hosszúderekú műhely- épületbe besüt a nap. Bútor­zata az udvaron, rissz-rossz szerszámpadok, szerszámok, zömük rozsdás, egy múlt századbeli fúrógép, megany- nyí ócskává*. IPoiytayuk.) /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents