Népújság, 1973. május (24. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-29 / 123. szám

AZ ÄRIJI.Ö KedVes olvasó ne vágy elő most lexikont, vsak hagyat­kozz ai'ra a képre, amely benned — bennem — Gör­gey Artúrról kialakult a régebbi, vagy a közelebbi iskolai tanulmányaink so­rán. A kitűnő hadvezér, a szabadságharc eiárulója. az egzakt tudomáhyok, jelesen a kémia lelkes mívelője, az őszi rak tiszt és magyar föld- birtokos, az ozorai győztes és a váci proklamáció meg­szövegezője. A jégszívű és -szavú katona, aki tudato­san és önként vállalta rész­vételét a szabadságharcban, és aki később emlékirataiban mentegette, magyarázta a vi­lágosi fegyverletétel körül­ményeit. S ami még a képhez- tartozik: míg az „aradi ti­zenhárom" október 6-án, Batthyány, a tizennegyedik később hóhérkézen végzi, őt Klágentfurtba deportálják és kegyelmet kap. Csalóka az emlékezet és csalóka Görgey alakja Né­meth László „Az áruló” cí­mű televíziós változatában is: nem élete delén járó férfi ő, Görgey Arthur mind­össze 31 éves Világosnál! Két esztendő kelletett ah­hoz, hogy egy voltaképpen ismeretlen és a tudomá­nyokban nem éppen nagyra hívatott fiatal tartalékos tisztből, földbirtokosból év­századon túl is vitát kivál­tó, történelmünk persze, hogy nem legjelesebbjei kö­zül, de mindenképpen leg­érdekesebb „koros” egyéni­ségei közül való legyen. Nemcsak embert próbáló, de embert nevelő, egyéniséget, jellemet kinevelő, avagy le­leplező idők voltak azok. Semmiképpen sem volt irigylésre méltó Görgey Artúr sorsa: majd hetven esztendeig árulóként élni, rosszabb lehet a halálnál is! A nemzeti, önvizsgálat, a múlt történnének és törté­nelmének illúzióktól mentes tisztánlátása, vagy legalább­is az erre való törekvés, egyaránt kötelessége tudós­nak, írónak. Jelenünk meg­értése, jövőnk útjainak he­IMRE iA-siiő= WÉT IÉV c 15. — Maga nagyon szeretheti azt az embert. — Hogyne szeretném. Még a saját anyámnak se jutot­tam eszébe, amikor ő már ott volt nálam a beszélőn. — Azóta is érdeklődött maga iránt. Talán szamárság, hogy, hogy ezt elmondom, de valahogy megtudakolta a ne­vemet, a napokban levelet kaptam tőle. Akarja látni? Tessék, itt van. Kapelláró elkezdte olvasni a nehéz kézzel írt, a papíron kicsit fölfelé tartó sorokat. Az első bekezdés után elho­mályosodtak szeme előtt a betűk, nem mert fölnézni, de aztán megemberelte magát, mert szerette volna eszébe vésni Bereczki kicsit kusza sorait. Kérem,_ felügyelő úr, nehogy azt tessék gondolni, 1913. május 39., kedd lyes kijelölése, egyszóval an­nak egyértelmű meghatáro­zása, hogy hová tartunk, el­engedhetetlen attól, hogy vi­lágosan tudjuk: honnan jö­vünk. S ez utóbbi kérdésre' próbál Németh László is Görgey Artúrnak önmaga szembesítésével válaszolni. Érdekes, merész és minden­képpen elgondolkodtató kér­dések és válaszok hangza­nak el a drámában, s még élesebben megfogalmazott — mert a képernyőre mint­egy sűrítetten került e tele­víziós változat —, a tévé­drámában a korról szőtt, de nyilván napjainkra is érvé­nyes álláspontok. Németh Lászlónál Gör­gey, az egzakt tudományok racionalista neveltje, egy adott történelmi időszak kulcsfigurája. Igaz, nem íté­li el, de nem is menti fel: lehetett Görgeynek igaza Kossuthtal szemben, mint ahogyan volt is, de Kossuth igazságát, hogy egy nép, egy nepizet akaratát, elszántsá­gát képviselte, aligha lehet kétségbevonni. A lényegei­nek a viselkedésében, maga­tartásában ismer önmagára egy adott történelmi pilla­natban a nemzet. S a sza­badságharc idején ez az ön­magára ismerés Kossuthban testesül meg és nem Görgey Artúrban, aki „nem hőse, csak kedvszegője” tudott lenni az ügynek. Izgalmas, érdekes, gon­doktól és gondolatoktól ter­hes Németh László drámája a képernyőn is, és végső ki­csengésében, Ádám Ottó el­kötelezett rendezésében is kétségtelen, hogy: megértést, ha nem is felmentést ad Görgey Artúr számára. Bes­senyei Ferenc talán kissé helyenként teátrálisabbra si­került Görgey Artúrja is egyértelműen ezt a megértő ítélkezést húzza alá. A té­védráma többi szereplője jól szolgálja a Németh Lász- ló-i gondolatok mind telje­sebb kifejtését. BEN QUICK RÉVBE ÉRT Tizenhárom folytatás után Ben Quick révbe ért. Ügy jött, hogy nemcsak jóvágá­hogy az a fiú rongyember. Ha valaki ismeri, én elmond­hatom, hogy ismerem, mert az embert ugyebár a munká­ján keresztül lehet megis­merni leginkább. Nahát, a Kapelláró Feri többet ér már most, mint sok szakmunkás, pedig ami azt ilíeti, elég ne­héz élete volt odahaza, a ne­velőapja miatt, én nem is hinném, hogy az a gyerek még egyszer hazamegy. Tes­sék szíves lenni ezt jól fel­gondolni, hogy ez a gyerek annyi, de annyi pofont ka­pott már az életében, hát ő is adott egy párat, istenem, magának meg kell ezt érteni Petterson úr, úgyhogy én csak azt kérem, ha szigorú­nak tetszik is lenni vele, de azért tartsa meg emberségé­ben, amennyire tudja. Mi ar­ra a gyerekre számítanánk, nem szeretnénk, ha elvadul­na a kezünk alól, mert azért ha munkás valaki, azért még van lelke, amire vigyázni kell, higgye ezt el nekem, én nem a levegőbe beszélek, en­gem az élet iskolája tanított, tisztelettel. ..” — Van egy üv?g söröm — szólt nagy sokára Petterson — igyuk meg együtt, jó? Kapelláró erre sem mon­dott semmit. Amikor pedig valahára fölnézett, olyan messzire tévedt a tekintete, hogy azt a távolságot bejárni lehetetlen. — Ne értsen félre, én első naptól kezdve figyelem ma­gát — mondta Petterson. — Megfigyeléseim, hogy úgy mondjam, teljes mértékben igazolták a Bereczki szaki levelében foglaltakat. Itt, az intézetben az ember sokszor megretten a különböző bűn­esetek elkövetői láttán; hi­szen ezek az őrizetesek kivé­tel nélkül fiatalkorúak, hon­nan hozták magukkal a bű­nöző hajlamot? Kialakult gonosztevő karakterekkel ta­lálkozunk, akik — tudom, sú férfi és kemény öklű fic­kó, de úgyis, hogy igaz é6 emberi történetet mond el sorsán keresztül. S az első, sőt még a második rész is kezdte elaltatni gyanakvá­sunkat a holly woody „gyárt­mánnyal” szemben, s most az a fanyar öröm adatott meg: sajnos, ismét nem csa­lódtunk. Lapos, fáradt, s a giccs lápvidékére vezető utat futott be ez az egyéb­ként szimpatikus és igen jó színész alakitotta figura — Faulkner neve és örve alatt. Szórakoztatott? Minden bizonnyal. Utóvégre az is szórakoztató lehet, ha va­laki háromszor is hasra esik a házunk előtt. Ä lé­nyeg mégis az, hogy sem­mit nem tudunk meg arról a világról, arról, a mikro- társadalomról, amelyben Ben Quick elszántan harcolni akart — mint kiderült a vé­gén — semmiért. Azazhogy: a tizenhárom folytatásért. Semmit sem tudtunk meg, illetőleg egy dolgot mégis, ha egymagában még ez sem új. A pénz a legfontosabb, a legeslegfontosabb, s ezért „menet közben” még egy új főszereplőt is bedobnak . a megbetegedett helyett, csak hogy kár ne érje a tisztes ipart. A tisztes művészetet már amúgy is érte! KABARÉ A KÉPERNYŐN Sok megértéssel és biz­tatással figyelem a televízió próbálkozásait, hogy meg- teremti-e maga számára is a kabaré műfaját. E próbálko­zásokat sikerek és fiaskók is kísérik, ahogyan az már ilyenkor lenni szokott. A feladat természetesen to­vábbra is az, hogy a fias­kókból tanulva tovább kell „gyúrni a tisztes ipart”, ki kell alakítani a megfelelő szerző-, rendező- és színész­gárdát e rendkívül népszerű és éppen ezért hatásos mű­faj kiteljesítésére. S tenni mindezt úgy, hogy a televízió kabaréja ne csak a kedélyes csevegés, az ado- mázó kameráskodás, a jó bemondások színhelye és a már ismert szituációk tea­konyhája legyen. Elkötele­zett politikai kabaréra van szükség a képernyőn is. Ha lehet ilyet csinálni a Mik­roszkóp Színpadon egy elő­adáson másfél száz ember­nek, avagy a Vidám Szín­padon kétszer annyinak, meg kell teremteni a politi­kai kabarét a milliók szá­mára is, Gyurkó Géza ezt így nem szabad kimon­dani nálunk — ha innét ki­kerülnek, ott folytatják, ahol korábban abbahagyták, a bűnözők sajátságos lélekta­nának sok vonatkozásban máig megmagyarázhatatlan belső törvényszerűségei sze­rint. Maga nem tartozik ezek közé, Kapelláró Ugye, tudja ezt? URH-Ióncszem Nyugat és hazánk között A Nyugat-Európából ér­kező és az oda továbbítan­dó televíziós műsorok egyik láncszeme a soproni Lövé- rekben épült tv-adóállo- más. Az adótorony részt vesz a távbeszélő-forgalom lebonyolításában is. Rövid- hullámú csatornán több száz telefonbeszélgetés bonyolít­ható le egyidejűleg. A korszerűen felszerelt adóállomás előnyét a kör­nyékbeliek is élvezik. Innét sugározzák a budapesti tv műsorát, a Kossuth és Pe­tőfi rádiót pedig URH-sá­von kiváló minőségben hall­gathatják az előfizetők. (MTI Foto—Bajkor József). Kilencvenezren kollokválnak, szigorlatoznak, államvizsgáznak Megkezdődött az egyetemi, főiskolai vizsgaszezon Huszonegyezer új diplomás Hazánk 55 felsőoktatási in­tézményében, a nappali, az esti és a levelező tagozato­kon több mint kilencezer egyetemista, főiskolás kezdte meg idei év végi vizsgáit. A nappali tagozatokon 58 ezer­nél is többen, az estin csak­nem nyolcezren, a levelezőn pedig több mint 24 ezren ad­nak számot felkészültségük­ről. A vizsgák jelenlegi rendje alapján lehetőség nyílik ar­ra, hogy az egyes egyetemek, főiskolák a helyi sajátossá­gokhoz, igényekhez és felada­tokhoz igazítsák részletes elő­írásaikat. A hallgatók önál­lóan oszthatják be vizsgaide­jüket, tervszerűen készülhet­nek a számadásra. Változatosabb és sokrétűbb a vizsgáztatás módszere is, mint korábban. Az a cél, hogy olyan eljárásokat ala­kítsanak ki, amelyek mind­inkább kizárják a számonké­résből az esetlegességeket, a véletlen elemeket. Az új vizsgáztatási módsze­rek között számos helyen sze­— Igen, igen, a leszámolás < mint indíték, mindig vissza­tér a peranyagokban, de ez; nem kizárólag a fiatalkorú­nkra jellemző, minden kor­osztálynál megtalálható. Eb-] bői pedig az következik, hogy < a bűnösségtudat sokaknál < hiányzik. — És azt hajtogatják örök- j ké, ők már úgyis elrontották < repel ezúttal is az írásbeli feladatlapokkal — a tesztek­kel — történő számonkérés. Sok karon, szakon, ahol a tantárgy jellege lehetővé te­szi,. kísérleteznek az úgyne­vezett „jegy-megajánlással” — az írásbeli vizsga, vala­mint az évközi tanulmányi munka alapján a tanár szó- beliztetés nélkül felajánl­hatja a hallgatóknak a meg­ítélt érdemjegyet, s ha azt a diák elfogadja, indexébe máris bejegyzi. Elégtelen és jeles érdemjegyet azonban nem lehet szóbeliztetés nél­kül „megajánlani”. A vizsgázó több mint ki­lencezer diák között 21 338 az utolsó éves, közülük több mint 12 és fél ezren nappali tagozaton végeznek. A nap­pali tagozatokon kétezernél is többen a tudományegyete­meken szerzik meg diplomá­jukat. a tanárképző főisko­lákról több mint ezren, a tanítóképzőkből 750-nél is többen, az óvónőképzőkből pedig mintegy 500-an monda­nak búcsút a diákéletnek, s kezdik meg hivatásukat. A műszaki egyetemek nappali tagozatain az utolsó éves mérnökjelöltek száma meg­haladja az 1900-at, az orvos- egyetemeken pedig több mint 1200-an végeznek. A vizsgaidőszakkal párhu­zamosan megkezdődött a most végző egyetemisták, fő­iskolások elhelyezésének elő­készítése. Az új diplomások változatlanul két módon jut­hatnak álláshoz: pályázattal, vagy egyéni elhelyezkedéssel. A pedagógusjelöltek tovább­ra is csak pályázat útján he­lyezkedhetnek el. A végzett hallgatók számára megpá­lyázható pedagógusállásokat a legújabb gyakorlat szerint egy évben két alkalommal te­szik közzé: áprilisban és jú­niusban. A pedagógusképző intézményekben a pályázati felhívásokat nyilvánosan füg­gesztik ki. A meghirdetett állásokat a legtöbb egyetemen, főiskolán máris kifüggesztették, s a hallgatók szabadon választ­hatnak közülük. Pályázatu­kat a jelöltek alma materük- . hoz nyújthatják be, ahol fel- készültségük, több eves mun­kájuk. alapján bizottság rang­sorolja őket. Az első gyorsmérleg- szerint egy-két kisebb létszámú szak­tól eltekintve, általában az idén is jóval több állás vár­ja a végzősöket, mint ahá- nyan diplomáznak. Változat­lanul jelentős a pedagógus­hiány, főleg a vidéki általá­nos iskolákban és általában az óvodákban. Ugyancsak ke­resettek a reálszakos tanárok is, de 'kedvezőtlen helyzetben választhatnak a lehetőségek közül a végzős mérnökök, közgazdászok, orvosok is. 6648 mű, 63 millió példányban egy esztendő alatt eredményeznie — hangsú­lyozza az országos szervező bizottság útmutatója. Nagy hangsúlyt kell kapnia a könyvtárakban, művelődési otthonokban azoknak a kiál­lításoknak, amelyek a ma­gyar könyv 500 évét mutatják be. A fél évezredes jubileum jó alkalmul szolgálhat arra is, hogy számos kiállítás il­lusztrálja a könyv és az olva­sáskultúra helyi történetét — és a felszabadulás óta eltelt időszak eredményeit. (MTI) — Én nem akarok leszá­molni senkivel — felelte Ka­pelláró. — Ezt csak azért mondom, mert itt egyik-má­sik sráctól állandóan azt hallani, szabadulás után ez lesz, meg az lesz, már itt ki­főzik a tervet., hogyan inté­zik el, aki feltételezésük sze­rint ártott nekik. az életüket, meg hogy az élet! annyira rövid, nem lehet új­rakezdem, ha egyszer el-! rontja az ember. Ebben le­het is valami, mert akik a! börtönből, vagy akár csak a! javítóból jönnek, azokra isi görbén néz mindenki. Köny-t nyen odavágják. Á (Folytatjuk.) > ötszáz évvel ezelőtt hagyta el az első Magyarországon nyomtatott könyv, a Cronica Hungarorum Hess András budavári nyomó úját. Fél év­ezred során n így utat tett meg a magyar könyvnyomta­tás és könyvkiadás a mai, igazán tiszteletre méltó ered­ményekig. Az elmúlt esztendőben 6648 mű, 62,8 millió példány­ban hagyta el a nyomdákat, a lakosság több mint-1,2 mil­liárd forintot költött könyvek vásárlására. A tanácsi és szakszervezeti közművelődési könyvtárak pedig mintegy 57 millió kötetet kölcsönöztek. A nyomtatott magyar könyv 500. évfordulójáról megemlékező események so­rozatát az ünnepi könyvhét nyitja. Az ünnepi könyvhét országos szervező bizottságá­ban részt vevő szervezetek és intézmények arra kérik a megyei, városi és budapesti kerületi szervező bizottságok képviselőit, hogy tevékenyen vegyenek részt a programok kidolgozásában és saját szer­vezeteik, intézményeik ré­vén minél nagyobb társadal­mi erőket vonjanak be a programok megvalósításába. A társadalmi erők eddiginél is szélesebb körű bevonásá­nak mindenekelőtt a helyi kezdeményezés erősödését, egy-egy megye, város, buda­pesti kerület önálló arculatú programjának alakulását kell Loyasnapok, Több mint negyvenezer vendéget várnak június vé­gén megrendezésre kerülő kilencedik hortobágyi nem­zetközi lovasnapokra. A leg­kiválóbb magyar lovasok mellett osztrák, olasz, szlo­vák és lengyel versenyzők jelezték részvételüket. Az idén sokféle különle­ges pusztai étel között válo­gathatnak a Hortobágyra ér­kezők. A balmazújvárosi Le­nin Tsz a helybeli áfész-szel „slambuscsárdát” nyit. Ren­delésre, külön bográcsban, ké't-három-négy személyre főzik a különleges pásztor aledalk

Next

/
Thumbnails
Contents