Népújság, 1973. május (24. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-27 / 122. szám
hatvanból Kubába, Vietnamba... Hajún, vonaton utazik a gomb Sárga, kék, lila, fehér >mbok. Aprók és nagyob- ak. Műanyagtáskába öm- sztve, vagy katonás rendin, kartonra varrva. És indebből 80 millió egyet- n év alatt! Nyolc esztendeje lesz las- n, hogy tartja ezt a tem- >t Hatvan talán legkisebb eme, a száztíz embernek egélhetést nyújtó Mű- lyagipari Vállalat, amelyik műhelyei a Horváth Mi- ily utca 30. alatt sorakozik, csomagolórészlege pedig Mártírok útján kapott he- ät nemrégiben. Horváth titán telepvezető mindjárt t is elmondja, hogy a mbokhoz alapanyagul olgáió poliészter rondella tente, a cég pesti központból érkezik hozzájúk. S sgtudom: a tízféle méret- n, százféle színárnyalatai és százötven fazon szelt készülő fehérnemű pity- ■k, divatgombok jelentős nyada hajón, vonaton kül- Idre utazik. Kubába, Vitámba, Bulgáriába, Albá- ába, s a Szovjetunióba, nely legrégibb megrende- jük. • • • Ezek után már az sem eglepő, amit Princz Osz- rné mesél, félig tréfásan, anyagkiadóban: — Még a szállításban is nne a kezünk! Amit itt ártunk, talán a fiam viszi ssszi tengereken túlra. Háti szolgál, a legnagyobb agyar hajón, a Petőfin, igutóbb Fokvárosból je- ntkezett. Egy • ajtóval odébb, kézi rmázógépe mellett, Vígh iklósnéval beszélgetek. Két ztendeje „kiváló dolgozó”, napi teljesítménye 15 ezer mbocska. Ennyi műanyag nongból alakít férfiingre iló tetszetős gombot. Ideg- pő lehet másodpercenként íjolni a gép fölé, s mindannyiszor feszült figyelemmel illeszteni a fehér lapocskákat. a gép „pofái” közé. Víghné ellentmond. — Erre is születni kell, mint minden munkára. Én már fel sem veszem az egészet. Véremmé vált az apró munkafázis. Akkor is megy, ha oda se nézek. Nem, nem fárasztó! Nem egészségtelen .. . Az utcára néző mintázóteremben más véleményen van Horváth Zoltán. Bár a porszennyeződés szintje a megengedett alatt van, rövidesen reformálni kell az elszívóberendezést. Hordós Lászlóné arca például olyan, mintha liszttel fújták volna be. A központ ígéri a cserét, de az egyelőre ígéret. • • • A kis üzem termelési értéke tavaly elérte a 11 millió forintot, amiben komoly szerepük volt a munkába állított formázó és lyukasztó automatáknak. összesen öt darab van belőlük, s Tőzsér László felügyelete mellett olyan ördöngős gyorsasággal dolgoznak, hogy teljesítményük felér 30—40 asszony három műszakban végzett munkájával. Itt kell szólnom Papp Józsefről, a tank-műhely vezetőjéről, akinek nevéhez az egéSz géppark kiépítése, az asszonyok betanítása fűződik! Meg valami még: — A három lyukasztó automata az én újításom, magam is állítottam össze őket! Igaz, zsebre vágtam már eddig 35 ezer forint újítási díjat értük, de ha azt veszem, hogy a két pesti telephelyen üzemben levő olasz importgépekért súlyos dollárezreket kellett kiadnunk, úgy vélem, senki sem sajnálja tőlem ezeket a forintokat! • • • A formázó, lyukasztó, mintázó kezek alól a kikészítőÜzemek a pályaválasztókért Egri vendéglátó napok a csuvas fővárosban Az Országos Pályaválasz- si Tanács nemrég alakult sémi szekciója most fejez- be az ország 18 üzeméin annak vizsgálatát, hogy gyárak, vállalatok miint segítik elő a munka- ő-utánpótlást, hogyan se- tik a pályaválasztókat? A ;ekció sok jó tapasztalatot .erzett. A Magyar Gördü- csapágy Műveknél, Debre- mben például csak az idén i ezer forintot fordítottak szakmunkástanulók üzemi inműhelyének fejlesztésé- A gyár pályaválasztási legbízottja Hajdú megye egyven községében, 70 ál- ilános iskolát keresett fel, agy tanulókat toborozzon. ,z „Egy üzem — egy isko- i” mozgalom keretében az [GM jelentős . társadalmi igitséget nyújtott a város égy általános is!; >' i.i inak, nlitechmkai szaki. írókét ozott létre, ahol a diákok legismerkedhettek jó né- ánv szakmával még tanu- í éveik alatt. Az üzem a akáció idején néhány hess munkára ezekből az is- olákból fogadja a gyereke- et, s a brigádok is mindig észek arra, hogy a munká- ukról tudósítsanak. Nem sajnálta a költségest a jászberényi Lehel Hű- ögépgyár sem. „Hív a Hű- őgépgyár” címmel 22 peres színes filmet készíttetett, melyet a Jászság 14 községben vetítettek a pályavá- asztás előtt álló általános skolásoknak. Az idén tapasszal 1500 nyolcadik osz- ályost fogadtak szüleikkel igyütt egész napos üzemiá- ogatásra. Nincs is gond ná~ uk a beiskolázással, a fia- alság szívesen jön a gyár- 3a dolgozni. Az üzem népszerűségéhez hozzájárul az ;gész megyében példás la- sásépítési akciójuk is; a gyári lakótelep lakásainak S0 százalékát fiatalok kapA Kaposvári Ruhagyár az elmúlt években csak fiúkat szerződtetett szakmunkás- tanulónak, az 1972/73-as tanévre azonban már hatvan leányt is fogadott. A pályaválasztás előtt itt is gyakori vendégek voltak az általános iskolások, ilyen alkalmakkor fiatal technikusok vezették az üzemlátogatást. Kaposvárott az ipari tanulók tanulmányi segélyt kapnak, kedvezményes ruhavásárlást és térítésmentes üdültetést biztosít számukra az üzem. A Dunai Cement- és Mész- mű hat tanműhelyben és a hozzátartozó szociális létesítményekben fogadja a szakmát tanuló fiatalokat. A pályaválasztókat felkeresik az üzemi megbízottak az iskolákban és osztályfőnöki órán ismertetik a lehetőségeket. A fokozott törődés eredménye: az 1970-ben végzett huszonöt szakmunkástanulóból mindössze öt maradt náluk, az 1972-ben végzett huszonöt fiatalból viszont csak öten mentek más üzembe. A Dunai Cement- és Mészmű- ben a szakmunkástanulók ösztöndíjára évente 147 000 forintot fordítanak. A diósgyőri Lenin Kohászati Művek a melegüzemi szakmákban 137 tanulóval kötött társadalmi tanulmányi szerződést. Szerződtek szakközépiskolásokkal is, közülük 12-en már olvasztárként dolgoznak az acélműben, huszonhatan pedig az idén végzők közül érkeznek a diósgyőri gyárba. Társadalmi ösztöndíjra az LKM- ben tavaly 552 ezer forintot fordítottak, az idén megemelték ezt az összeget 800 ezer forintra. Itt alakították meg az országban elsőnek a vállalati pályaválasztási tanácsot is, amely tervszerűen és átgondoltan foglalkozik a kohász-szakmunkás utánpótlással. műhelybe kerülnek a gombmilliók, hogy fényt, ragyogást kapjanak. Ezt követi a válogatás, felvarrás: mégpedig bérmunkában. A város másik üzemében, a Szociális Foglalkoztatóban jut így keresethez 90 csökkent munka- képességű nő és férfi. Majd jön az utolsó stáció, a csomagolás! Itt, a Mártírok útján, ismerkedem meg a pártalapszervezet titkárával, Móricz Máténéval is. Tulajdonképpen ő tartja kezét az egész részleg munkáján, ezért sokoldalúan tud Informálni. — Legszívesebben arról beszélek, mennyire megnőtt nálunk a termelés intenzitá- J sa a márciusi bérrendezés óta! Átlagban ez a mutató eléri a 6—7 százalékot, s pénzben kifejezve dolgozónként 3—400 forint jövedelemtöbbletet jelent. Egyébként most éppen taggyűlésre készülődünk, amelyen a nők, az egyedül álló anyák helyzetét vitatjuk meg. S ér- Í tékeljük hét szocialista brigádunk eddigi munkáját. • • • Itt meg is állhatunk egy szóra! Vagy többre. Mert a hét szocialista brigád munkája, termelésének harmonikussága fontos előfeltétel a „nagy ugrás” megvalósításá- náL Mi ez a csodabogár? Magyarázza meg Horváth Zoltán! — Vállalatunk központjában felvetődött az a gondolat, hogy áttérünk az ötnapos munkahétre. Természetesen az ilyesféle horderejű változtatás sok mindentől függ. Fokoznunk kell az automatizálást, csökkentenünk a se- lejtet, három műszakról át kell térnünk kettőre. S építkeznünk is szükséges, mert az új gépeknek hely kell. De végső soron dolgozóink kezében a kulcs! Szervezettségük, a munkamorál folyamatos növelése az út az ötnapos munkahéthez. Ennek elérésében valóban döntő szerep jut a szocialista brigádoknak. Fiatal üzem vagyunk, néhány esztendő alatt minden brigádunk megfelelt a követelményeknek,' a „Béke” és „Hámán Kató” bronzkoszorút is szerzett. Miért ne bíznánk hát bennük, amikor ilyen fontos szociális, jóléti intézkedés alapjainak megteremtéséről beszélünk ... ? Valóban: miért ne? S ha így kérdezünk, tegyük mindjárt hozzá, őszintén kívánjuk, hogy e tervek mielőbb valósággá formálódjanak! A város első ötnapos üzeme lesz a „Műanyag”. Moldvay Győző Tíznapos szovjetunióbeli útjáról haza érkezett a Panoráma Szálloda és Vendéglátó Vállalat 27 fős szakmai csoportja. A szakemberek — szakácsok, cukrászok, felszolgálók, zenészek — nagyszabású program, az egri vendéglátó napok rendezvénysorozatának szereplőig közreműködői voltak, amelyre május 16—20 között került sor a testvéri Csuvas Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosában, Csebokszáriban. A szakmai csoport két vezetőjét — Miskolczi Lászlót, a Heves megyei Tanács kereskedelmi osztályának helyettes vezetőjét és Perrnay Gyulát, a Panoráma igazgatóhelyettesét — utazásuk eredményeiről kérdeztük hazaérkezésük után. — A szakmai csoport kettős feladattal utazott Csu- vasiába: tapasztalatátadás és tapasztalatszerzés. Arra vállalkoztunk, hogy bemutassuk a magyar gasztronómiát, hogy megismertessük a csuvas embereket a magyar konyha és cukrászat jellegzetes készítményeivel, ínyenc ételekkel, kiváló borainkkal, a magyaros vendéglátás fogásaival. Feladatunkat — úgy érezzük — AZ 1972. ÉVI statisztika az előző esztendőkhöz hasonlóan a balesetek további csökkenését jelzi. A halálos bal-, esetek tavaly, — évek óta nem tapasztalt mértékben, — 17,7 százalékkal csökkentek. A bejelentett üzemi balesetek aránya 6 százalékkal mérséklődött 1971-hez képest. A halálos üzemi balesetek nagyarányú csökkenéséhez hozzájárult, hogy a tömegszerencsétlenségek halálos áldozatainak száma mérséklődött. A tavaly 524 halálos üzemi baleset közül 282-t okoztak járművek (gépkocsi, traktor, motorkerékpár, vonat, csille, lovas kocsi). A csonkulásos üzemi balesetek száma 1971-ben 601, 1972-ben 558 volt Hosszabb távra visszatekintve különösen kedvező képet mutat az állami ipar, az építőipar, valamint a szállítás és hírközlés baleseti statisztikája. Az összes bejelentett üzemi balesetek abszolút száma 1950. óta nem volt még olyan kicsi, mint 1972-ben, jóllehet az állami szektor telsikerrel teljesítettük. Rendezvényeinket igen nagy érdeklődés kísérte, s azokon nemcsak a szakma, de a legmagasabb szintű párt- és állami vezetés is képviseltette magát. Már egy héttel a program kezdete előtt több mint 10 ezer volt azoknak a száma, akik előre jelentkeztek, hogy rendezvényeinken részt vehessenek. A csuvas főváros egyik kis (90 férőhelyes) éttermét varázsolták magyar vendéglővé öt napra szakembereink, s a forgalom meghaladta a 12 ezer rubelt. Az öt nap során 120 féle meleg- étellel, 25 féle cukrásztermékkel és a legkülönbözőbb hidegkonyhai készítmények- t kel ismerkedhettek meg az étterem csuvas vendégei. Ételek közül természetesen a töltött káposzta volt a sztár, az újházi tyúkleves és a hevesi finom falatok, a cukrásztermékek közül pedig a csokoládés torták vitték el a pálmát. Nagy közönségsikere volt Váradi Sándor zenekarának, s a két népdalénekesnek, Mozsár Imrének és Szentendrei Klárának is. Az egri vendéglátó napok programjában nagyméretű jesítménye és létszáma az elmúlt 22 esztendő során többszörösére nőtt. A halálos üzemi balesetek száma ugyanezen ágazatok állami szektorában tavaly 271 volt, 1950— 1954-ben évi átlagban 445. A 100 ezer munkásra jutó halálos balesetek száma ugyanezen idő alatt 45-ről 17- re, az ezer munkásra jutó összes balesetek száma 92- ről 43-ra csökkent. Az üzemi balesetek száma és aránya tehát kedvezően alakul, jelezvén a munkakörülmények javulását, társadalmunk humánus törekvéseinek eredményességét. De azért ezekkel a javuló arányokkal sem büszkélkedhetünk, hiszen a még olyan kedvező fejlődést tükröző számok mögött is az emberi szenvedés, a személyes és a. családi tragédiák sokasága reüjk. A társadalmi, gazdasági kár sem csekély. Az üzemi balesetek miatt 2,4 millió volt a táppénzes napok száma 1972-ben. Tavaly 492-en részesültek járadékban, 540 fő részére állapítottak meg tablókon, színes fotók mutatták be Heves megye vendéglátóipari egységeinek hálózatát. Kiállítást rendeztek a megyénkben előállított élelmiszeripari termékekből, ahol a Hatvani Konzervgyár, az Egri Dohánygyár, a Heves megyei. Szeszipari Vállalat, az Eger—Gyöngyös vidéki Pincegazdaság és a SZÖVTERMEK készítményei szerepeltek. Filmbemutatóra is sor került, amelyen a megye idegenforgalmát reprezentáló filmeket vetítették le. A szakmai csoport tagjai több magyar étel és cukrászati termék készítésére megtanították csuvas kollégáikat, s így az az étterem, amely az egri vendéglátó napok rendezvényeinek adott helyet, továbbra is híveket hódíthat majd a magyar gasztronómiának. A közös szakmai megbeszéléseken felvetődött az az igény, hogy csuvas fiatalok jönnének Égerbe a magyar vendéglátás fortélyainak elsajátítására. Az egriek csebokszári szereplése után bemutatkozik Egerben a csuvas vendéglátás is — 1974-ben az új Vadászkürtben. rokkantsági nyugdíjat, illetve 261 esetben a hozzátartozók részére állapítottak meg ellátást. NAGYON SOK balesetnek a tapasztalatlanság, a figyelmetlenség, a könnyelműség, a fegyelmezetlenség az előidézője. Különösen nagy felelősség terheli a vezetőket, akiknek feladata nem csak a munkakörülményok szüntelen javítása, a baleseti források feltárása és megszüntetése, hanem a dol- , gozók kioktatása, a fegyelmezett, gondos munka számonkérése is. Ennek a felelősségnek a tudatára azonban gyakran csak a baj, a szerencsétlenség pillanatában, vagy még akkor sem döbbenek rá a vezetők. Sokszor az áldozatot teszik felelőssé a balesetekért. Az üzemi baleseteik egyré- szét a vállalatok, a szövetkezetek szándékosan, vagy gondatlanságból be sem jelentik. Tavaly a Központi Statisztikai Hivatal, valamint a szakszervezetek munkavédelmi szervei 111 vállalatnál végzett vizsgálatai során kimutatták, hogy átlagosan az üzemi balesetek 11 százalékát nem jelentették be. BÁRHONNAN is közelítjük meg a témát, az üzemi balesetek tavalyi kedvező tapasztalatai sem okozhatnak megnyugvást. A kezdeti eredmények legfeljebb arról győzhetnek meg mindenkit: lehet és kell is még többet tenni a dolgozók életéért, egészségéért és testi épségéért. Kovács József Partizánok találkozója Találkozót tartanak Egerben, a megyei pártbizottság székhazának tanácskozótermében a Partizán Szövetség Heves megyében élő tagjai. A találkozóra — amelyen részt vesz Úszta Gyula, a Partizán Szövetség titkára is — május 31-én, csütörtökön délelőtt kerül sor. 1973. május 27„ vasárnap Vadkacsa- és fácántenyésztő telepen Erdő- és" Vadgazdaság a Fejér megyei Soponyán szárnyas apróvad-tenyésztő telepet létesített, ahol az idén 45 ezer vadkacsát, valamint 40 ezer fácánt keltetnek és nevelnek. A szárnyas- vad-utánpótlás a gazdaság vadászterületére kerül állománygyarapítás és vérfrissítés céljából. A korszerűen felszereli telep lehetővé tette, hogy kofán kezdhessék á keltetést, s a szárnyasok nyár elejére röptelésre alkalmas nagyságra növekedjenek. (MTI-foto — Jászai Csaba.) Csökkennek a balesetek Kedvező tapasztalatok — nem megnyugtatásként
