Népújság, 1973. május (24. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-23 / 118. szám
Napjaink témája s az üzemen belüli anyagmozgatás Közgazdászaink — felhasználva a legutóbbi népszámlálás adatait — megállapították, hogy jelenleg Magyar országon nem kevesebb, mint 800 ezer dolgozó foglalkozik anyagmozgatással. A statisztika tükrében ez a jelentős szám a következőképpen oszlik meg: az ipari üzemek dolgozóinak 20, a mezőgazdaságban foglalkoztatottak 30 százaléka „fogja” meg a termelési technológián áthaladó alapanyagot, illetve később a készterméket. S addig, amíg a nyersanyag eljut a gépekig, a gyártósorig, majd onnan a kiszállítást megelőző raktározásig — pontosan a korszerűtlen anyagmozgatás miatt — értékes órák, de az sem túlzás, hogy napok vesznek el. Ez az időveszteség egyébként minden üzemben, gyárban, termelőszövetkezetben egy kis titánszámolással pontosan ki is mutatható! Sőt az is, hogy a korszerű anyagmozgatás megvalósításával mennyi időt ezzel együtt milyen nagyság- rendű költséget takaríthatnának meg.« Eredményes kezde meny ezések Az idő- és költségmegtakarítások kedvezően befolyásolják az üzemek, vállalatok termelési eredményeit, ezen túlmenően pedig azokat a jövedelmeket, amelyekben a munkások havonta, illetve az év végén részesülnek. Adott tehát a kérdés: mely területek azok, ahol a legnagyobb hatékonysággal csökkenthetjük a ráfordítási költségeket? Közgazdászaink már rég megtalálták a választ, s közzé is tették azokban a rendeletekben, utasításokban, amelyek ma már megtalálhatók a legkisebb üzemben is. Konkrétan fogalmazva: az üzem- és mun- kaszervez£si utasításokról van szó. Ezek képezik — s bennük egy jelentős, az üzemen belüli anyagmozgatás megszervezésére vonatkozó rész — napjaink élénk vitákat kiváltó üzemi témáit. Mert vita van arról, hogy miként, milyen elképzelések, számítások alapján kezdjenek hozzá a korszerű üzemi anyagmozgatás megvalósításához ... Heves megyében is nap mint nap foglalkoztatja a kérdés az üzemek vezetőit, közgazdászait, mérnökeit. Példa rá két vállalat kezdeményezése. Az egyik azért, mert már a kezdet is rendkívül biztató, míg a másik esetben a körültekintő, meggondolt, mindenre kiterjedő előkészítés a kiemelkedő. 35 méternyi targoncaút — Proli láta laki tás és ésszerűsítés . . . A MÁV gyöngyösi Kitérő- gyártó Üzemében számtalan tervrajz, programtervezet készült el az utóbbi hónapokban. Valamennyi közvetlenül összefügg az üzemen belüli anyagmozgatással. Köztudott dolog, hogy ebben az vizemben az alapanyag,' minden megmunkálásra váró darab mázsákat nyom. Nem könnyű tehát úgy megtervezni ezek szállítását, mozgatását, hogy az egyben a lehető legrövidebb úton történjen, másrészt pedig végérvényesen kiküszöbölje a nehéz fizikai munkát.. A feladatot azonban — mint Szabó László főmérnök elmondotta — sikerrel meg tudják majd oldani. Elkészült az a több mint 100 oldalas tervezet, amely az üzem jelenlegi elrendezését figyelembe véve, aránylag csekély ráfordítással lehetővé teszi a he lyi anyagmozgatás korszerű sítését. Ezt — mivel hosszú és súlyos alkatrészekről van jgtó — részben sínen futó darukkal, másrészt a targoncapark növelésével érik el. Hozzávetőlegesen 14 targoncára lesz szükség, köztük négy Villástargoncára, hogy gyorsan és az eddigi kerülők kihagyásával szállíthassák az üzemrészekbe az anyagokat. Szamba vették a rakodólapos szállítási módszer előnyeit és a helyi alkalmazásának lehetőségeit, s kísérleti céllal az idén már ezzel végzik a belső szállítások egy részét. Amire még szükség lesz a teljes program megvalósításához, az körülbelül 120 méternyi targoncaút kiépítése. A kétéves korszerűsítési programi ezelőtt másfél hónappal vette kezdetét, s ma már — a szocialista brigádok vállalásai nyomán — egy 35 méteres szakaszon járnak is a targoncák. Az első tapasztalatok máris kedvezőek, mondták az üzemiek, akik kiszámították, hogy két év múlva hozzávetőlegesen 10 százalékkal kevesebb időre lesz szükség az anyagok mozgatásához, mint ma! Emellett legkevesebb 15 ember munkájára számíthatnak más termelési területeken . Az Izzó gyöngyösi gyárában — bár elkészült az általános teendőket tartalmazó üzem- és munkaszervezési tervezet — ma még az anyag- mozgatás korszerűsítésének előkészületi munkálatainál tartanak. Ez érthető is, hiszen a félvezetőgyártás megtervezésekor már olyan üzemrészt alakítottak ki, ahol évekkel ezelőtt is mintaszerű volt az alkatrészek szállítása a raktártól a gépsorokig, illetve onnan vissza a raktárakig. Ami ma a legfontosabb az Izzóban, az a gépgyártáshoz szükséges anyagellátás és -mozgatás korszerű megszervezése. Ehhez azonban az üzemgazdasági osztály munkatársai egy minden lényeges technológiai műveletet átfogó elemzést készítenék. Gondosan tanulmányoznak minden lehetőséget és mozzanatot, mert ezektől is függ a későbbi intézkedések sikere. A gépgyártás ugyanis a közeljövőben egy új termék gyártására áll át, s mikor tervezhetnék meg jobban ennek az új profilnak az anyag- mozgatási részét, ha nem most, a változást megelőző napokban! Annyi már bizonyos, hogy egy 8—10 fős szállítási, anyagmozgatási csoport kezébe kerül valameny- nyi szállítóeszköz, amely az üzemen belül bonyolítja az anyamozgatást. A koordinálással, a szállítási utak kijelölésével, a kapacitás növelésével egy célt valósítanak meg az Izzóban is: minimálisra csökkenteni az anyag- szállításra fordítható időt és a költséget! A mai tervező és körültekintő szervező munka bizonyára meghozza a gyümölcsét ebben az üzemrészben is «, Van kitől segítséget kérni! Félreértés ne essék: megyénkben nem csupán ez a két vállalat, ért el eredményeket az anyagmozgatás korszerűsítésének területén. Máshol is hasonló intenzitással foglalkoznak a kérdés megoldásával, van tehát kiktől segítséget, tanácsot kérni! S ez a tanácskérés ebben az esetben nem szégyen! Sőt, a feladatok mind jobb és ' eredményesebb > megoldása érdekében nemegyszer szükségszerű is. Gondoljunk csak arra. mennyivel egyszerűbb a gyors és használható tervek elkészítése, ha öszefognak a vállalatok, s felhasználják a technika adta lehetőségeket, például a számítógépeket. Megoszlik a költség, az eredmény viszont megsokszorozódik. Mert ez a szellemi anyag- mozgatás', amelyet egymás felé végezhetnek a megye vállalatai, sokszorosan megtérül majd az elkövetkezendő évek során, Szilvás István A BNV főtere madártávlatból. (MTI-foto — Bare. István.) Bürokráciacsökkentő hivatal A FENTI CÍM önkényes, de nem félrevézető. A kormányhatározat szerint megszervezendő intézmény hivatalos neve Állami Népességnyilvántartó Hivatal lesz, ám annak egyik célja, illetve a működésének egyik eredménye várhatóan éppen a bürokrácia csökkentésében mutatkozik majd meg. A határozatról a kormány ülését követően már hírt adtunk, de talán azok figyeltek fel rá a legkevésbé, akik a legtöbbet átkozzák a bürokratikus ügyintézést. Bizonyára akadtak, akik a hír láttán — megint egy hivatal! — felkiáltással a gyakran amúgy is körülményes hivatali munka újabb fékezőjét vélték felfedezni. A közreadott tények ismeretében nyugodtan állíthatjuk, ettől a hivataltól az ellenkezőjét, az ügyintézés egyszerűsítését, gyorsabbá tételét remélhet] ük_ Jelenleg az állami szervek, a tanácsok, a vállalatok és a különböző intézmények mind több és egymással párhuzamos személyi nyilvántartást vezetnek az ország lakosságáról. Előfordul, hogy egyetlen személynek külön van adó-, egészségügyi, gépkocsitartási lapja, és valamennyi kartotékon külön kitöltve az alapadatok: név, lakcím, anyja neve stb. A jelenlegi rendszer mellett szükség van arra is, hogy a nyilvántartást vezető szervek egymást kölcsönösen értesítsék a beérkezett vagy megváltozott adatokról. Hogy ez mennyire korszerűtlen és mennyi munkatöbbletet okoz, azt igazoljuk most az anyakönyvvezetők példájával. Egy emberöltővel ezelőtt, amikor legtöbben a lakóhelyükön születtek, érthető volt, hogy ott anyakönyvezték és ez nem is jelentett semmilyen komplikációt. Most a legkisebb településről is a szülőotthonba vagy kórházba mennek a kismamák, így aztán mindjárt az első pillanatban megkezdődik az adminisztráció, a születés helye és a lakóhely szerint illetékes tanácsnál is. Különböző okok miatt szükség lehet arra. hogy az anya- kpnyvvezetésről értesítsék például a gyámügyi, bírósági szerveket, az SZTK-t. az egészségügyi hatóságot és Hatvani dollárcsinálók v r* 'V ’ j í# A - ■ . Hallott, már ön a feed grade-röl? Tudja, mi fán terem? Hagyja abba a találgatást, úgyis reménytelen. Bükköst Bertalan, a Lenin Termelőszövetkezet szolgáltató üzeménei: vezetője mindent elmond róla. — Nem új keletű dolog, amit itt, a Mészáros Lázár utca végén, ezekben a szétszórt épületekben, darálókban csinálunk. Eredete az 1969-es esztendőkbe nyúlik vissza, amikor a „Chinoin" hat nyugtalan emberé kiderítette, hogy a Tetrán nevű 'híres gyógyszer antibiotikumának előállítása nyomán keletkező hulladék, ami évtizedekig szennycsatornákon folyt el a vakvilágba, remekül hasznosítható. Kidolgozták a technológiát is, amely- lyel ebből az értéktelen melléktermékből keményvalutát hozó állati takarmánykiegé- szítö anyagot lehet előállítani. Hát ez a feed grade! — Tízezer dollár gurul át a határon. Ennyit kapunk ezért, az egyetlen rakományért. De a vasútállomáson is dolgoznak az embereink. Vagonokba pakolják a Jugoszláviának szánt állati takarmányanyagot. Tudja, mit hozott a termelőszövetkezet bérmunkája tavaly a népgazdaságnak? Közel negyedmillió dollárt! A Leninnek pedig tizenegymillió forintot — bólint a félig telt tartályokra a telep vezetője. — S mindezt alig harminc ember teremti elő! Jön a hulladék Pestről, itt öt magas kálón á- [ jú gép kiszárítja, a daráló megőrli, Chinoin-íelügyelet- tet következik a keverés, zsákolás, címkézés, majd1 a termék tárolása. Mindez optimális feltételek közepette 72 órát vesz igénybe. Második negyedévi tervünk ötszáz tonna. Piaca pedig Milánótól Brüsszelig terjed. A fermentáló szomszédságában, közvetlenül egy szel- lős raktárépület előtt, öt hatalmas tartályból álló kamionkocsi terpeszkedik. A földről törpének tűnnek a tetején tüsténkedő munkások, akik a zsákba csomagolt, ólomzárolt tápanyagot megbontják, s a tartályok garatéba öntik. A kamion olasz cég tulajdona, de a küldemény Lichtenstein nagyhercegség főpárosába. Vadúzba indul kel óra múlva. A darálóból elkerül Horvath Ferenc, a Chinoin Gyógyszergyár ügyeletes felügyelője. Fehér köpenyes, sovány, őszülő férfi. Legfontosabb feladata, hogy, a kon- centrátum előállítását menet közben ellenőrizze. Megvizsgálja a szárítás minőségét, a keverés helyes arányát. Tájékozott azonban a távlati tervekről is. — A külföldi piac egyre bővül. Hazai viszonylatban szintén nagy szükség lenne az iU előállított keverékre. Ez késztette a Chinoin vezetőit arra, hogy a bérmunkát kezdettől vállaló hatvani termelőszövetkezettel előzetes tárgyalásokat folytasson társulás P" rehívására. Gyárunk vallatja a nagy kapacitású, mintegy harminc- milliós beruházás jelentősebb hányadát. Elgondolásunk szerint az új, korszerű üzem, megnövelt munkáslétszám- mal, a következő esztendő elején kezdheti a termelést. Akkor már megszűnik a feed grade előállításának bérmunka jellege, a társuló felek a befektetett összeg arányában részesülnek az üzleti haszonból. S az új telepen olyan modern porlasztó-szárító berendezést tudunk üzemeltetni. ami a dolgozók egészségére sem lesz káros. ★ — No és a bűz, amit ohmkor a szárító araszt? — szólal meg a fal tövénél sziesz- tázó egyik asszony. , Megnyugtatják, hogy a városszél lakóit ez a veszély sem fenyegeti, olyan felépítésű lesz a telep. Aztán Gal- góczi, István művezető serényebb munkára ösztönzi a tartályok tetején hajladozó férfiakat. Esőfelhők gyülekeznek az ég alján, fel kell tölteni a tankokat, mielőtt ideér a zápor. A vámszemle szigorú. Hibás, csomós szállítmányt nem enged át a határon. Akkor pedig fuccs a haszonnak! Odébb egy hajítással? A répaföldön dolgozó brigád legszívesebben íelkúsz- na létrán a föllegekbe, hogy vizet facsarjon a tikkadó palántákra. Ez az élet! Imold-vayi még lehetne sorolni, a csaknem harmincféle szervet, ahová bizonyos esetekben adatokat kell szolgáltatnia az anyakönyvvezetőnek. Nem nehéz elképzelni, hogy milyen fokozott mértékben terheli mindez — különösen a kisebb apparátussal dolgozó — ügyintézést. Mindkét fél — az állampolgárok és a hivatalok — számára az is fokozta eddig a megterhelést, hogy a nyilvántartásba gyakran kerül pontatlanság, és a hivatali munka túlterheltsége miatt sohasem voltak az adatok naprakészek. Ráadásul az embereket különböző célból — választójogosultság, tankötelezettség, sorkötelezettség megállapítása stb. — újra és újra össze kellett írni. az Állampolgárokat bosszantotta, hogy bár az igazolásokra rendszerint nem nekik volt szükségük, hanem a hivataloknak, mégis nekik kellett szaladgálniuk a papírokkal. A kormányhatározat szerint megalakítandó Népességnyilvántartó Hivatal ezt és a fent említett korszerűtlenségeket, szünteti meg. Az ország minden lakosáról olyan adatokat gyűjtenek és vezetnek, amelyekre az országos és a helyi államigazgatási, gazdasági, egészségügyi és egyéb szerveknek szükségük van. vagy a későbbiekben szükségük lehet. Az adatokat modern számítógépekkel dolgozzák fel, tárolják és — az ügyfelek számára talán ez a legfontosabb — ha igazolásra van szükség — a gép azt is mindjárt kézbe adja. A gépekben tárolt adatok alapul szolgálnak majd az országos tervek elkészítéséhez, a különböző összeírásokhoz, statisztikai összesítésekhez. MINDEHHEZ gyorsan tegyük hozzá: mindez nem valósulhat meg egyik napról a másikra. Körültekintő tervezésre. a leggazdaságosabb módszer kialakítására van szükség. Habár az új hivatal 1974. július 1-én alakul meg, az eddig elméletben elképzelt szervezetet a gyakorlatban már kipróbálták a most lezajlott tanácsválasztások idején Pécsett. A tapasztalatok kedvezőek és így remélhető. hogy 1975-ben a választási összeírásokkal egy időben, valamennyi magyar állampolgárról összeírt alapadatokkal megteremtik Magyarországon a népességnyilvántartásnak mindannviunk számára hasznos, előnyös, korszerű rendszerét. I*. M. 1933. május 23., szerua
