Népújság, 1973. május (24. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-23 / 118. szám
Községi klub — Szokott a klubba járni? — Szoktam — mondja Petre János — csütörtökön és vasárnap van mozi, oda el szoktam menni néha, amikor harcos filmeket játszanak. — Miért érdeklik a „harcos” filmek? A középkorú férfi mosolyog. — Hát azért, mert az izgalmas. A községi klub vezetője, Pázmándí Erzsébet két éve érettségizett, azóta vezeti a klubot, amely Nagykökényesen a művelődés házának a szerepét tölti be. — Kik segítenek a klub vezetésében? — Helybeli értelmiség nincs. Orvosa, gyógyszertára nincs a falunak, a pedagógusok java része bejáró, maradok én, egyedül vezete’m a könyvtárat és van egy ifjúsági klubom, ahová körülbelül harminc fiatal jár. — Kik járnak még a klubba? — Kevesen. Kétszáznyolc- vanan minden nap eljárnak dolgozni a faluból. Reggel fél négykor kelnek, este hét- kor-nyolckor érkeznek, örülnek, ha kipihenik magukat az emberek. A tsz-tagok nyáron nem érnek rá, maradnak a fiatalok. Közülük már egy kis csoport ide szokott be. Elkérik a magnót, beülnek a klubszobába, tévéznek, beszélgetnek. Sajnos, ők vannak kevesebben, a többség szívesebben látogatja a szomszédot. Az a kocsma. — Miből áll össze a klub programja? — Kéthavonként van bál, évente három magyarnóta- est, vannak TIT-előadások havonta és két három zenés vígjátékot mutatunk be évente, az xORl által kiközvetített művészekkel. Felütjük a vendégkönyvet. A beragasztott fényképekről huszad- vagy harmincadran- gú táncdalénekesnők nagymenőket utánzó pózokkal mosolyognak ránk, természetesen autogram kíséretében. Az egyik oldalon a magukat Vígszínpadnak nevező művészek aláírásai sorakoznak, fölötte pedig' nagybetűkkel a darab címe, az együttes művészeti vezetője által oda- pingálva ; NEM SZÜLETEM GRÓFNAK. így ahogy olvassák: egy t-vel. Estefelé Robotka Lajos érkezik elsőnek a fiatalok közül a klubba. — Miért néztél be? — Mondták, hogy újságírók vannak. MU. május Z2* átérd'» — Máskor nem szoktál eljönni? — De. Hetenként háromszor bejárok. Én szeretek idejárni. Csak az a baj, hogy a lányok nem jönnek be. Itt állnak kint, az ajtó előtt. Ha elhiszi, fia nem, télen meg lehetett fagyni, de akkor is 1 kint álltak az ajtó előtt és nem jöttek be. Egyszer Erzsiké, a vezetőnk nagy nehezen behozta őket. Persze, tudom én mi a baj, otthon beoltják őket a nagy szöveggel, hogy itt magnó szól, a fiúk a lányokkal táncolnak. Szerintük ez erkölcstelen. A könyvtárszoba ablakából a falu főterére látni, ahová sorba érkeznek haza Budapestről, és még ki tudja hány helyről, a munkásbuszok. Az emberek fáradtak. Sietnek haza. A fiatalok sorra érkeznek, tizenketten ülünk az asztal körül. Erzsébet, a klubvezető elmondja, hogy a fiataloknak minden hónapban kétszer külön előadás hangzik el, tematikusán felépítve. A fiatalokkal filmekről, munkahelyi gondokról beszélgetünk, már egész jól 'összebarátkoztunk, amikor bevetjük a tematikus előadások ellenőrzésére kidolgozott kérdést. — Gyerekek, ki tudná megmondani, hogy mióta van ; Magyarországon új gazdaság- irányítási rendszer? Fagyos csend, aztán halk < találgatások. Tavaly óta. Nem, két éve, annyi ideje; még nincs, de, hetven óta. — Ki tudja, hogy mi a lé- nyege az új gazdaságirányí- í tási rendszernek, tehát ami- - ben jelenleg élünk? Hosszú várakozás után egy kéz a magasba emelkedik. — A szigorú tervutasításos • berendezkedésről átértünk a < vállalatok önálló gazdálkodó- ' si rendszerére, központba került a nyereséges gazdálkodás kérdése. — Megmondanád. ■ hol végeztél, milyen iskolában? — Esztergomban, a papoknál ... , egyszóval, természetes szituációban kell kezdeni. Az más kérdés, hogy hol van erre elég népművelő, és egyáltalán hajlandó-e erre a népművelő. — Ma is változatlan az a meggyőződésem, hogy minden pedagógusnak egyben népművelőnek kell lennie, a legtöbbet ő érintkezik az emberekkel. Ha ezeket a mindennapi találkozásokat aktívan ki tudnák használni, ha nemcsak formailag, de személyes emberi viszonylatokat kihasználva bele tudnának kapcsolódni a falu életébe, embereket tudnának új értékekre rászoktatni, majd később bevinni a művelődési otthonokba, könyvtárakba, klubokba és ott már valóságosan tömegméretekben folytatni a nevelőmunkát, progresszív népművelésről beszélhetnénk. — Mert a dolgok, itt, ilyen részletekre lebontva dőlnek el. Nem nagy koncepciókban, nem is az Élet és Irodalom hasábjain vitatkozva a kultúra új fogalmáról, vagy az új kultúra fogalmáról. Szigethy András »MSE iwmc — ön szerint, hogyan lehet hatékony népművelést folytatni falun? Szántó Lóránt pedagógus: — Ez döntő kérdés. A baj az, hogy nincs helyesen megválaszolva. Szerintem a népművelést nem lehrt hivatallá szervezni. Ez a mai gyakorlat egyik legnagyobb hibája. A művelődési otthonok, házak, községi klubivönyvtá- > rak nagyon jó, hogy vannak, S de ez önmagában véve sem- > mi. Ott kezdődik az egész, \ hogy rögtön azt szeretnénk,$ ha ezek a házak estéről estére zsúfolva, lennének emberekkel. Az emberek azonban nem fognak bemenni a művelődés házába maguktól, a népművelőnek kell kimennie hozzájuk. A népművelést spontán beszélgetésekkel, az utcán, a boltban, Adathalmaz helyett összefüggések Mit ígér a tananyagcsökkentés? Segít a korszerűség 10. Azt mondja egyik alkalommal a Kicsi: — Te! Arra a barna srácra vigyázz. Valamit forral ellened, nézd meg a szemét. Milyen ember ez? Az ilyenek álmában ■ gyilkolják meg az embert. Tarzan azt mondaná, sok a kromoszómájuk. Ez az ürge egyszer még megkérdezi tóled, hány éves vagy? Azt is, hogy mit vacsoráztál? — Hadd kérdezze. Majd én is kérdezek tőle valamit — válaszolta Kapelláró. — Mit tudnál kérdezni? — Azt, hogy mit énekelt neki az anyja esténként, amikor kicsi volt? Emlékszik-e még rá? És mi a véleménye a nemzetközi helyzetről? — Azt hinné, froclizod. — Felőlem hihetné. Amíg gondolkozik a feleleten, nyugodtan megnézhetem, mi van a kezében. A közoktatás továbbfej-, lesztését megszabó párthatározat végrehajtásénak jelentős állomásához érkeztünk: megjelentek az általános és középiskolai tantervek módosítását elrendelő utasítások, s azok az irányelvek, amelyek a végrehajtás tennivalóit rögzítik. Megvalósul egy régi óhaj: végre csökken az általános és középiskolai tananyag. Augusztus végére a szaktanárok kezébe kerül a részletes útmutató, s az új tanévet már ennek szellemében kezdi mind a diák, mind a pedagógus. Cél — a gondolkodás fejlesztése Jókor jött a rendelkezés, mert a tanulók helyzete hosszú évek óta tarthatatlan. A mai diák reggel nyolckor kezd az iskolában, végighallgat öt vagy hat órát. Utána rohan ebédelni, haza vagy a menzára. Ha bekapkodta az ételt, kezdődik a délutáni program: sportkör, különóra, szakkör, s jó ha este tankönyvei mellé ülhet, készülhet az órákra, magolhatja az évszámokat, a képleteket, a városneveket, írhatja a házi feladatokat matematikából, fizikából, oroszból, kémiából, magyarból. Jóformán minden percet betáblázták, a pihenés, a szabad idő elérhetetlen számára. A tanulás időt őrlő megterhelés, hiányzik belőle a lényeg: az ismeretlen világ megismerésének frissítő öröme. A diák csak a napi penzumot érzi, az adathalmazt, s nem sejti az összefüggéseket, azokat a törvényszerűségeket, amelyeket épp a tényadatoknak kellene illusztrálniuk. A fiatal megtorpan, elveszti kedvét, nem látja a fától az erdőt. Mindez szeptembertől jórészt a múlté, hiszen a tananyagcsökkentés változtat ezen a tarthatatlan állapoton. Nem kell majd felesleges adatok tömegét biflázni, csak annyit kell megtanulni, amennyi épp szükséges a lényeg megértéséhez. Azt a minimális „nyersanyagot”, amire a gondolkodás alapozhat. A diák iránytűt kap az eligazodáshoz: ha érdeklődőbb, ha egy-egy téma vonzza, már a maga útján halad, s meg— Es ha föltartja a két kezét? — Hát ha nincs a kezében semmi. Akkor azt mondom neki, komám, tied a har- minckettedik korsó sör. Akarsz hozzá egy fél cseresznyét? — Csak tudnám, mit mondana erre Tarzan! — Azt itt is megtudha- juk. Minden tanári testületben van egy gyomorbajos Tarzan, akinek a csúfneve becenév. — Kiszúrtál valakit közülük? — Igen. — Melyik az? — Nem mondom meg. Nézd ki magadnak, ki az, akit én kiszúrtam. Es egyszerre mondjuk ki a nevét. — Nagy marha vagy te Kapelláró — mondta Kicsi. '— Te tudod. A fiúval, akit Kicsi állítása szerint késelés miatt ítéltek el, utóbb Kapelláró is közelebbről megismerkedett. Ügy esett a dolog, hogy egyik nap gerendahordásra osztották be őket és négyen kerültek egy partiba. Ez a beosztás, hogy négyen vigyenek egy fagerendát, a felügyelők részéről túlzottan humánusnak bizonyult, alig fértek hozzá és szállítás közben egymás sarkát taposták, a gerendák rövidsége miatt. A fiú erre elkezd ott intézkedni. — Hosszúbajusz, gyere ide mellém — szólt Kapelláró- nak — mi hordjuk ketten, amazok meg külön. — Miért, olyan jó erőben vagy? Majd nem lesz ilyen nagy a pofád estére! —ok- vetetlenkedett harmadik társuk, Bika, akinek meztelen felsőteste valami ferde ízlétalál mindent a szakkönyvekben, a lexikonokban. Az önálló gondolkodásra nevelés a ma pedagógiájának egyik legfontosabb feladata. Ezt igényli korunk az iskolától, csak így nőhet fel a jövő életképes nemzedéke. Tanulni, de hol? Korábban így válaszoltunk.: természetesen otthon, délután, három-négy, vagy még több órát. Az iskola csak számonkért, s ismereteket nyújtott. Az új tanévben másként lesz. A tananyag- csökkentés órákat szabadít fel. Ezeket gyakorlásra, rögzítésre kell felhasználni. Elképzelhető — s ez elsősorban a nevelők tettvágyán múlik —, hogy az otthon helyett az iskola lesz a tanuló munkahelye, itt, az órákon sajátítja el a tanulnivaló jó részét. Nyűg volt a sok házi feladat is, mind az általános, mind a középiskolában. Különösképp annak, aki sehogy sem bírt eligazodni a matematika, a fizika vagy a nyelvek rejtelmeiben. így hát kínlódott órákat, vagy választotta a legegyszerűbb megoldást: másolt, reggel, délelőtt az iskolában. Ügy is fogalmazhatnánk: a pedagógus meglovagolta a semmit, a jó szándék ellenkezőjét szülte. Ezentúl az órán kell megértetni, elsajátíttatni a tananyagot. . A felszabadult idő, a gyakorlás erre lehetőséget ad. Az irányelvek megszabják: arra kell törekedni, hogy az alsó tagozatosok napi egy, a felsősök napi két órát tanuljanak otthon; ennyi időt fordítsanak az írásbeli és a szóbeli feladatok megoldására. Szigorú utasítás az is, hogy az V.—VIII. osztályban .írásbeli házi feladatot csak magyarból, oroszból és számtan- mértanból adhat a tanár, természetesen hétfő kivételével, mert a vasárnapi pihenőnapot biztosítani kell. Könnyebb lesz a középiskolásoknak is: magyarból, matematikából, fizikából havonta csak négyszer kapnak házi feladatot, idegen nyelvekből óráról órára legfeljebb 5—10 mondatos írásbelit adhat a tanár. sű őrizetes tetováló művészetének elszomorító nyomait őrizte. Mellén tengerikígyó szerű kék liánok kanyarogtak össze-vissza, telt idomú, gombaszemű aktokat fogva közre. Nevek és év- számok emlékeztettek valamire a karjain, a hátán egyetlen hatalmas szomorúKétségteien: szeptembertől csökken a túlterhelés, nő a diákok szabad ideje. Ám ezzel arányosan gyarapszik az iskola, az oktató'-nevelő gárda feladata. Gazdaságosan kell felhasználni az óra minden percét, el kell érni, hogy valóban az iskolában, s ne otthon tanuljon a gyerek. Hagyományos módszerekkel ez szinte megvalósíthatatlan. Lépést tartani a korral, s pedagógia friss eredményeivel, elsajátítani, alkalmazni az új módszereket; csak ez lehet a7, eredményes előrelépés útja. Fokozni kell az ön- tevékenységet, a megfigyelést, a gyűjtést, a kísérletezést, a szakkönyvek használatát, az olvasmányok elemzését, a feladatmegoldást a tanítás minden szakaszában. Sok múlik a pedagóguson, az ő áldozatkészsége, hivatás- és munkaszeretete fedezete a sikernek. A tanárok tettvágya azonban nem old meg mindent, tennivaló — s nem is kevés — vár a szülőkre is. Ma még nem egy apa, anya hajtja gyermekét, azt szeretné, ha nemcsak kiválóan tanulna, hanem szakkörökre, külön nyelvórákra járna, balettel, hangszeres zenével foglalkozna. Mit tehet az áldozat, csinálja egyre lankadó buzgalommal azt, amit mondanak. Ezen a szemleleten kell változtatni, mert csak így csökken a túlterhelés, igy válik a gyerek. felszabadult fiatallá, aki maga választ, maga dönti el, hogy az iskolai tennivalókon túl mivel foglalkozik, mihez van kedve. Azt ugyan rendelkezések szabályozzák, hogy ki lehet szakköri tag, ki milyen sportágban gyakorol délutánonként; arra azonban nincs regula, hogy a szülők túlbuzgóságát csökkentsék. Az iskola csak jó tanácsokat adhat, ezekre lenne érdemes felfigyelni a túl sokat követelő apáknak, anyáknak. Éppen gyermekük érdekében. Szeptembertől előbbre lép oktatásügyünk. A lehetőség, a távlat biztató. Csak élni' kell vele ... Pécsi István lyen bajuszod, van —, hogy engem kiröhögj. Ezt már megpróbálták mások is. Este majd beszélünk. Mire a felügyelő a közelükbe ért, nyoma sem volt a szóváltásnak.,- Ketten álltak egy-egy gerenda alá ettől kezdve, s hordták, ráérősen; anélkül, hogy bárki fűz eresztette le hosszú ágait, Kapelláró, amint ránézett, elnevette magát. — Te aztán jól kivirágzóitól — mondta — s a következő pillanatban kénytelen volt félreugrani, a felédobott féltégla elől. — Ide figyelj. Te ahhoz még fiatal vagy — akármiis siettette volna őket aa udvar egyik végéből a másikba, nem gondolkoztak a rájuk bízott feladat célszerűségén, hiszen a múló hetek valamennyiteket meggyőzték arról, hogy ehelyütt ilyesmiről gondolkodni teljes értelmetlenség., (FolycatyukJ
