Népújság, 1973. május (24. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-22 / 117. szám
A miniszter Svéd film Éhben a filmben a páréves Mats-Peter elmegy az ügyvédhez, miniszter-apja meghitt barátjához, mert v.iiókeresetet akar indítani szülei ellen. A jogi fogalmazás csavart, nyilván a felnőtt logika egyik bukfence John Einar Aberg regényében. amelyből Jarl Kulié csinált filmet. Amíg a tempós filmbéli cselekmény folyik és a szereplők közül ki-ki szívósan valósítja meg önmagát, a nézőnek oka is, gondja is van elgondolkodni az erkölcsi példázaton. Az apa miniszter, szabványszólamokban él és éli ki magák Sikeres ember, aki azt hiszi, nála semmi hiba nem történhetik, benne minden készség és szándék a helyén van, ezért ő csakis elsőrendűen tudja nevelni egyetlen fiát is. És csakis ő tudja igazán nevelni a fiát. Megdöbben, amikor a fiú őt kíméletlenül ostobának, butának nevezi. Mekkora fájdalmas az anyának, aki gyermekgyógyász, amikor a gyermek őt sátánnak nevezi. Honnan az élmény, az indítás a gyermekben, hogy élete első éveiben ekkora gyűlöletek sűrűsödjenek meg benne? A miniszter és felesége benné él a modern társadalomban. Összkomfortos, fényűző lakásban a technika minden áldása és átka veszi körül őket, a mindennapi munka tempója, és mozgási rabsága egy rakáson és közben a gyermek, aki elvesztette paradicsomát, azt a meleg szívű Nennát, akiért ő él-hal. Szülei idegenek számára, mert kis gondjaiban, élményeiben nem tudnak és nem is akarnak részt venni. Nincs rá idejük. S ha van, azzal a számos fellengzős- séggel igyekeznek őt nevelni, ami kibírhatatlan. Van ebben a filmben egy nagy földgömb, amit a miniszter-apa fia oktatására hozat. Ezen a nagy méretű családi bútoron igyekszik az apa megmagyarázni fiának a földet, hogy az miért gömbölyű. De már az első visszakérdezésnél megáll a pedagógiai tudomány, mert képtelen az elvont fogalmakat a fiúhoz eljuttatni, megmagyarázni neki, mert ez a felnőtt képtelen a szeretet impulzusával odaigazodni a gyermeki lélekhez. Mats. Peter nem kalandvágyból megy világgá,' menekül szülei elől, akik őt egy nagyon csinos lakás-börtön ben tartják. A nézőt nem hagyja el a válókereset gondolata, ahogyárt azt az ügyvéd is, a gyermek is megformálja. Az ügyvéd érti a gyermeki szorongás okait. Azért barátja a miniszternek, hogy segítsen. Az apa jogaira hivatkozik, az anya töpreng és igyekszik legyűrni szorongásait. Mit lehet tenni? A jogrend és a felelősség a szülőket feljogosítja, felhatalmazza a nevelésre és gondozásra. De mi a forma, az eszköz, a möd és mindenekelőtt a tartalom ebben a szülői jogbán? A közélet és a magánélet konfliktusai hogyan kerülhetők el, ha a kapcsolatok ennyire elsat- nyulnak a családban is, amelyet eddig minden társadalmi rend alapkövének tartottak? Az egyetlen, a régi, az ócska, a megunt és mindig időszerű válasz csak egyetlen lehet: szeretet kall! Szeretet nélkül a Vérségi összetartozás is üres holmi, kongó viszonylat, ahol a szeretet helyébe szükségszerűen a gyűlölet lép, vagy ami még rosz- szabb: a közömbösség. Jarl Kulié filmje nemcsak neki adott lehetőséget fontos erkölcsi problémák felvetésére, de egy kitűnő gyermekszínésznek, Mats Ahl- fedtnek is alkalmat a gyermeki báj és tisztaszívűség eljátszására. A tehetséges pöttöm legényke önmagát adta, a játszó gyermek önfeledtsé- gével. A rendező-színész játszotta a minisztert, csak annyit adva, amennyi a drámai kifejlethez szükséges volt. Nenna napsugaras alakját Anne Nodrnak köszönhetjük. Természetes szépség, önfeledt bájjal Az északi vidék színeit Rune Ericson értékes operatőri munkája hozta. (farkas) Hárpm játék — három este Három kellemes este, a három estéből az egyik művészi hitelű és ihletésű — a Nagy Lajos írta és Fáber András forgatókönyvéből Szemes Marianne rendezte Két fiú ült egy pádon címűre gondolok itt. A másik este Csehové, A hirtelenharagú fiatalember címmel a nyugatnémetek vitték színre „A lobbanékony ember feljegyzései” című novelláját az írónak — kevés színnel ugyan, valahol azonban akarva-akaratlanul mégis Csehov finom, de célratörő iróniáját fel-felvillantva. Míg a harmadik este, a „legkom- merszebb”, de egy szokványos bűnügyön és még Asz- lányin is tűi, gúnyosan sza- tirizáló hanggal a Mamcse- rov Frigyes által képernyőre rendezett „Sötétkamra” Új könyvek Egerről Egy mindenképpen értékes, tudományos munka látott a közeli hetekben napvilágot: megjelent a Magyarország Műemléki Topográfiája sorozat részeként a „Heves megye műemlékei” című kiadvány II. kötete. És már most bevezetőnkben megállapíthatjuk, hogy volt már a megye és a megye- székhely Eger történetével, művészétévé^ foglalkozó számos tanulmány az elmúlt időkben is, de ennyire részletes, hiteles okmányokra, adatokra "támaszkodó munka, mint a most megjelent hatalmas könyv, eddig még nem állott rendelkezésünkre! A jelenlegi kötet legnagyobbrészt Eger ügyeivel foglalkozik, az összesen 780 oldalból 627 a város kérdéseit tárgyalja. És ami a részleteket illeti: Eger históriáját az 1000—1526. évekről Pataki Vidor János, az 1526—1854 közötti idők történetét pedig Soós Imre írták. Érdekes szemléltető fejezet az „Eger ábrázolásai” —, amelyet Rózsa György mutat be. Nem véletlen azután, hogy Eger elismerten egyik legnagyobb nevezetességével, az egri várral különösen bőven ismerkedhetünk meg, magának a várnak az általános történetét ugyancsak Pataki Vidor János, míg a részleteket, az ottani feltárási, restaurálási munkákat az ezeket legjobban ismerő Détshy Mihály és Kozák Károly mondják el, mutatják be. Az egri vármúzeum ismertetését természetesen az ottani igazgató, Bakó Ferenc nyújtja. A'z „Eger város műemlékei” legkiterjedtebb fejezetnél a török emlékek feldolgozását Gerő Győző végezte, a későbbi műemlékek kérdéseivel azután Soós Imre, Le- várdy Ferenc, Gergelyffp András foglalkoztak, az „egri polgárházak leírásait” pedig Hevesig Sándor nézte át .v. Végül a külterületi, népi emlékek kérdése érthetően ugyancsak Bakó Fe- rencre tartozott. A könyv további része adja azután a betűrendben Eger után következő Heves megyei községek (Egerbak- tától Füzesabonyig) népi építészetének, településtörténetének összefoglalását. A mű Itt is azt a célt kívánja megvalósítani, hogy a terület, a falvak népi műemlékeit — a múlandóságnak leginkább kitett nemzeti hagyományokat — leírja, megörökítse, megmentse! Az egyes községtörténeteket itt is Soós Imre —, a település és népi építkezés szakaszait Bakó Ferenc írta. A „Heves megye műemlékei” című értékes mupka remélhetőleg hamarosan megjelenő harmadik kötete azután Gyöngyös leírásával fog indulni és a megye betűrendben következő falvainak ismertetésével zárul majd. A topográfiák ismerete pedig — hisszük — meghozza gyümölcsét: a szőkébb haza, otthonunk jó megbecsülését, szeretetét! Hevesy Sándor IMIÉ lAMió: KWW volna rajta, börtönömek nézhette volna akárki. A • komolysága miatt Í6. Meg ahogyan dolgozott, összezárt szájjal, rendesen. Követ tört, fát vágott, tüsköt hasogatott, kertet ásott, mikor hová vezényelték ki őket, s ha megtörölte izzadt homlokát, s néhány percre megállt, hogy című regény televíziós adaptációja. i De menjünk sorba, mi kötheti össze ezt a három, időben is, térben is, de korban és világnézetben is különböző — jellegében is különböző — művet? A Csehov és a Nagy Lajos írta novellák a „legel- kötelezettebbek” — íróik miatt, de már korántsem az őket értelmező rendezőik miatt egyenlő mértékkel. A hirtelenharagú fiatalember, aki Csehovnál a korabeli fél- és álnemességből fakadt „orosz értelmiség”' karikatúrája, s mint ilyen, karikatúrája korának és társadalmi rétegének is — a nyugatnémet filmben egy bolondos mama kedvence lett csupán. Akinek semmilyen kapcsolata sincs semmiféle valósággal, semmiféle társadalommal! Rainer Erler rendezésében a lányaitól szabadulni akaró mama, avagy a mindenáron férjhez menni akaró és akaratát végrehajtani is tudó Masenyika éppen úgy csak egy leheletkönnyű bohózat százszor megírt hőse így, mint a kutyaadóból disszer- tálnj akaró Nyikolaj osto- bácska nyálas figurája. Hogy mégis „este” volt a televízió előtt a keddi program — az Csehovnak köszönhető leginkább, s a jól megválasztott, a képeknél is többet mondó szinkronhangoknak. Nagy Lajos nem kevés Iróniával és nem kevés keserűséggel teremti meg szinte szociografikus és oknyomozással és pontossággal, illetve teremti újra és teszi általános érvényűvé mindazt, ami annak idején ama angyalföldi ‘házban és házzal történt. Nagy Lajos le akar leplezni valamit és valakiket és ezt a szándékát — helyesen — nem doku- mentáris hűséggel, inkább az atmoszféra erejével váltotta dig nem néz rájuk, úgy az a baj, akibe bele akarnak kötni, az olyan emberbe belekötnek, nézheti magát, ha nem gazsulál. Kicsi látta el hírekkel rendszeresen. — Arra az alacsony szőkére vigyázz Késelés miatt került ide. Van, aki az őkTizenöt éves a káli kórus JuIhIouiiu hangverseny öt kórus részvételével Jubileumi ünnepséget tartottak vasárnap a káli művelődési házban. Tizenöt évvel ezelőtt 22 lelkes káli énekes, Galambos László iskolaigazgató javaslatára íér- . 1‘iénekkart alakított, A különböző kqrú és fog-. lalkozású énekesek esténként, munka utón tanulták a karéneklést. Létszámuk és sikereik is egyre szaporodtak Különösen azóta dolgoznak lelkesen, amióta helyi termelőszövetkezet, ktgz és a kápolnai ÁFÉSZ patronálja és anyagilag ts támogatja munkájukat. A jubileumi ünnepségen Farkas Pál nagyközségi tanácselnök köszöntötte a dalosokat, majd a MÉSZÖV képviselője, , Süveges Bene1872. május ‘i'i.. kedd dek párttitkár oklevelet és 5000 forint támogatást nyújtott át a kar vezetőjének. A zsúfolásig megtelt kul- túrotlhonban került sor öt kórus részvételével a jubileumi hangversenyre. A műsorban felléptek a füzesabonyi ÁFÉSZ járási kamarakórusa, a salgótarjáni bányász férfikar, a kompalti ME- DOSZ Hámán Kató női kara. a Magyar Kábelgyár férfikara és befejezésül a jubiláló kall szövetkezetek Bartók ■ Béla férfikara A közönség nagy ünneplésben részesítette az alapító tagokat, akik még most is a kórus tagjai. Az ÁFÉSZ vezetősége „Kiváló dolgozó” jelvénnyel tüntette ki és ezer ■forint jutalomban részesítette Galambos László karnagyot. A műsor befejezése után a vendégdalosok és a káliak együtt ünnepelték a másfél évtizedes jubileumot. 9. Különben egy gyomorbajos ürge volt, és biztos nem tudott úszni se, na mindegy, elég az hozzá, jelest’ adott, meg hogy nekem érdemes foglalkozni a matekkal, otthon eltettem a négerbabát, csak Anyám el ne dobja, kész. — Nagy marha vagy te Kicsi — mondta Kapelláró, s azon az estén nem beszéltek semmit. Első naptól kezdve keményen dolgoztak. Kapelláró száméra ez nem volt újdonság,. hiszen amióta az eszél tudja, mindig dolgozott. Akinek pedig a keze jár, a dolgán van az esze, az általában kevés beszédű. Ha beszéltek neki, szívesep hallgatta, ahány fiatalkorú társa volt, annyiféléi jött, tor- zonborz emberkék, zömük fiatalabb nála. Amikor pedig — néhány hét elmúltával — megnövesztette a bajuszát, ő lett „az öreg”, sokan nem ts tudták, mit keres a .fiatalkorúak között, ha az „egyenruha” nem lett kifújja magát, egy idő után nem szólt rá a felügyelő, holott a többieket örökké abriktolta. Olykor már hiányzott neki, őt miért nem tolják le valamiért. A többiek rosszalló pillantása kísérte, amikor őt hagyták megpihenni, rossz vége lesz ennek, gondolta, mint ahogy így is történt, később, amikor túljutottak az ismerkedésen es azt nézték egymáson, kinél mibe köthetnek bele. A szeme állásába, meg aopa, ahogyan néz, ha pelében fogja a halefet és fölemelt kézzel szúr, attól ne félj. Ha csak egy kicsit jó a szemed, elugrássá, vagy megfogod a csuklóját. De aki úgy jön, mintha fütyörész- né a korzón, fölemeli a nyitott tenyerét, mmtha meg akarna simogatni, aztán hirtelen, ebből a nyitott tenyérből ellöki a kést és megáll benned ott, ahol n akarja, ahová célzott, attól félni kell, mert kombinál Hiába dzwidovtáj, hiába emelgetted & súlyzót, szaz* képernyő nyelvére elkötelezetten a forgatókönyv írója és rendezője. Nagy Lajos világa egyértelmű, még akkor is, ha ebben a képernyőre átültetett világban talán az idő hiánya, vagy a nem pontosan értelmezett tömörítés miatt néhány figura csak vázlatosra sike- Vült, inkább csak jelzés lett egy múltbeli világ színpadán, mintsem, ott élő, mozgó, szenvedő ember. Mindezek ellenére, ami a Nagy Lajos novellájából készült televíziós játékot illet, művészibb, elhihetőbb erejű és- emlékezetesebb produkció maradt, nem utolsósorban a kitűnő Elisztra- tov Szergej és a fegyelmezett egyszerűséggel játszó Galambos Erzsi jóvoltából. Egyértelműen leleplezni akar, mint két előbbi „társa”, az Aszlányi Károly regényéből készült Sotétkam- ra is. Ha Mamcserov Frigyes valóban komoly bűnügyi filmet csinált jvolna a regényből, alighanem fiaskó születik belőle. Ha Aszlá- nyit és a Sötétkamrát arra használta volna fel, hogy valamiféle erőltetett drámai- sággal, agitatív szuggesztió- val leleplezze á harminca« évek Magyarországát j — unalma« dokumentumjáték- szerűség született volna mindnyájunk legnagyobb keserűségére. Mamcserov Frigyes bölcs ráérzéssel, az ehhez különben jó nyersanyagot adó regény alapján, megrendezte a bűnügyi történet kicsit derűs, fintoros, helyenként szatirizáló változatát. Közben éppen a szatíra eszközeivel olyat is el tudott mondani e különben nem éppen nehéz veretű „drámában”, ami a szórakozáson túl mementót is jelentett a mai nézők számára. Kitűnő partnerei voltak ehhez, elsősorban gondolok itt Ráday Imrére, Sinkó Lászlóra. Sulyok Máriára, s kevésbé a túlságosan tragikusra és „aljasra” hangszerelt alakítást nyújtó Básti Lajosra. Három este, három műfaj és három „leleplezés”. Lám, az elkötelezettség semmiképpen sem jelent valamiféle íormálista unalmas- ságot, sőt annak tudatos és értő vállalása a siker egyik biztos alapja lehet. Gyurkó Géza szór, ötszázszor egy nap, ósszecsuklassz, mint a coli- stok, még örülhetsz, ha nem a májadba ment. Erről van szó, íiúkám. — Nagy marha vagy te, Kicsi — mondta Kapelláró, mivel előző élete, során nem találkozott késelövel. Nem is hitt a létezésükben, azon fölöttébb egyszerű életfilozófia indítékából, hogy amennyiben ő nem emel kést masokra, őt sem bánthatják. Azért elgondolkoztatták Kicsi szavai. Érdekes — jutott eszébe — Gyevi az öklében tartotta a kést. Nem csinált titkot belőle, hogy szúrni akar. Létezik az, hogy a szemében van a lelke? Elképzelhető, hogy csak védekezett? De miért félt volna tőlem? Mert látta, hogy gyűlölöm. Miért gyűlöltem? Mert elvette az Anyámat? Az Anyámat, akinek szerettem volna leszámolni a dohányt, az első se- gédíizetést, az utolsó fillérig. Itt van. Ezt hoztam neked, Anyu. Te tudod, mire kell. Azt is te tudod, hogy nekem mire lenne szükségem. Szeretnék egy szőke csajt fölkérni valami jó helyen. Sötét ruhában, Vád utcai nyakkendőben, amilyet csak maszeknál lehet kapni, tetű maszekoknál, akik a tenyerük alatt tartják a kést és közjsen fütyörésznek a korzón, és pedikűröshöz járnak és a kis csajok úgy fekszenek le nekik, hogy eszükbe se jut utána, hogy a nővérüknek befújják az egészet, és ha befújják is, csak dicsekvésből és örül a nővprke, megírja haza, alighanem jó parti van kilátásban. még küldik is, a NIGHT BÁR nerp a Kis-Duna mellett; erdő, ha jó, n«m k«i> azért be<lUizni. (Folytamtkj
