Népújság, 1973. május (24. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-20 / 116. szám
... hogy az emberek szeretik a mesét. Nem igaz, hogy a mese csali a gyermeki lélek éltető világa, ízes csemegéje, szem- és szájtátós révült boldogsága. A mesét szeretik a felnőttek is. Csak szégyellik azt, amit szeretnek, mesének is nevezni, mint ahogy — hát nem érdekes? — a nyílt, néven nevezett gyermeki őszinteség után igen kevés dolgot nevez néven a gyermekből felnőtté vált ember. A meséből történet lett. Sőt, uram ég: sztori. A felnőttnek mesét hallgatni — szégyen. Történetet? Az felnőtthöz méltó dolog. Elmondok most hát egy mesét: talán egy igaz se volt történetet. Nekem is úgy mesélték, nem velem történt, így hát igazságáért miért, is állnék! jót. De talán, máit történetke, mint egy a való, vagy a kitalált élet darabkája, mégsem lesz egészen unalmas, vagy érdektelen. Történt egyszer, természetesen régen, hajdanában, hogy egy lovag, akinek vértje sem értékes, sem szép, lova meg paripa aligha volt, s akinek nevét még hetedhét országon innen sem ismerték, nemhogy túl, szóval, hogy ez a lovag találkozott egy gyalog baktató lelkes szemű ifjúval. S mint valami Don Quijote, a lovag már ütött-kopott kopjájához kapott volna* ha a gyalogos, egyébként eléggé ágról szakadt ifjonc, nevetésre fakad, vagy akár csak el is mosolyodon volna. De nem így történt. — Ó, lovag, csodállak! Ilyen fegyverzetben, s ilyen lóval, mégis bátran vágsz neki az ellennek... K/. igen! Hős vagy e, hadd legyek fegyver-hordozód és íamulusod — mondta lelkesen a' ifjú, s aki eddig tudta, a lovag, hogy hősiesség - annyi van benne, mint a hőscmcérben, hogy ellennek nekivágni annyi .kedve van, mint • lovának egy ménes élén nyargalni, ím mégis kihúzta magát. — Jól láttad, öcsém, ki ül e lovon. Valóban hős vagyok és lovam is csak lovagi lóhoz való csalafintaságból lógatja így a fejét... Ha ellenség jönne, vad nyerítése és kopj.ám dördülő kappanása jelezné, hogy én jövök; én, a lovag... S miután ezt így felismerted bennem, kegyesen megteszem kérésedet, fegyverhordozómmá és famulusommá fogadlak... ... és a lovag most valóban úgy érezte, hogy voltaképpen igenis hős ő, lovagnak és lovagra termett, mert az emberrel sokszor még azt is elhiteti más őszinte lelkesedése, mondjuk, a lovagság iránt, ami nincs is benne. Az ifjú hőst látott a lovagban, s ez jó volt az ifjúnak, aki tele volt tettvággyal, álmokkal és erővel, kedvvel is az álmok megvalósításához. S jó ez a hősnek, aki az ifjúban csupán alattvalót látott ugyan, de igaz, olyan alattvalót, kit meg kell becsülni, hiszen az látta meg benne mindazt, ami voltaképpen soha nem is volt meg benne. Ám a hit és a; Összefogás csodák: a képes. És a lovag sorra hódította rneg a környék várúrnőinek szívét, son a győzött a lovagi tornákon — legalábbis úgy vélte. Mert, hogy szép és lovag, azt fegyverhordozója mon ita el róla ékes szavakkal és szépséges lelkesen, tis ;ta szívvel, olyannyira, hogy az úrnők a várakból, liár a lovagot ölelték forró ölükbe de a famulust sze-ették, azt érezték önmagukban. E: a lovagi torna ell infelei, már előre kellően rémül állapotban álltak i d a porondra, a famulus ékes sza- vaj és fenyegető t ikintete miatt. — Uram ég, milyen lehet a lovag, ha fegyverhordozója, famulusa lyen — rebegték rémülten, s manipulált lélekkel zuhanták markos lovaik hátáról i porba. Aztán már az is előfordult, sőt mind gyakrabbar fordult elő, istenei n, egy híres lovag is megfáradhat hogy fegyverhordo sóját küldte maga helyett a hős a; ágyasházba, s az nent helyette a fegyverek porondjára is. A kapcso at azonban ezt is kiállta: az ifjú imádta a szerelme , a harcot, s fütyült arra, hogy : saját nevében gvŐ2-e asszonyi testeken, vagy roggyan! férfiakat védő. kot jája előtt megnvíló vérteken. Tisztelte lovagját, aki megadta neki a módot és lehetőséget, hogy szíve és teste minden lelkesedését, akaratát élhette.és úgy tűnt, lovagja is megértette, hog> a lelkes ifjú jól s zolgálja az ő hírnevét, tisztességét Történt azonba 1 egyszer, hogy pz ifjú maradt alá egy küzdelemben, hiszen ez még ama híres Tankrée lovaggal is előfordult. A bölcs dolog az íett volna, hogy vértje sisakját meg nem nyitva, gyorsan elvinni a porondról, míg Isi nem derül: nem a lovag a vesztes, hanem fámul u >a. A lovag azonban nem így tett éktelen haragra gerjedve leleplezte az ifjút és kérte a királytól, hogy < me ifjonc, aki egyedüli oka az i hire-neve mog-sorl ftásának, űzessék ki az országból világból. A király meghallgatta a neves lovag kérését — s az if jú el űzetett. Am ettől a naptól kezdve a csókban gyakran tehetetlen, a fegyverforgatásbar csámpáé, kezű love got ország-világ nevetése kísérte útján, mindaddig, amíg a rajta szétvert vértjeiből ócskavastelepet ner 1 nyitott, ahová öreg gebéje vonta kordákon szállíl gattar a tornákon széthullott vasakat. Eddig a történi it és nem tovább. Hogy mi ebből a tanulság? Semmi. Miért kellene minden történetnek tanulságának is lenaie? A tervek szerint 1975-ben rendezik meg azt az „űrrandevúr. amelyet a közös szovjet—amerikai űrkutatási program tervez. Fantáziaképünk ezt a majdani találkozót örökíti meg. \AAA/WW*AAAAAAAA/WWW\AAíVWWW\AAAA; A. közel-keleti háborús tűzfészek mérhetetlen szenvedést okoz számos népnek; s nemcsak a megtámadottaknak, hanem as agresszív kormány uralma alatt élő embereknek is. Erről beszélgetett munkatársunkkal Khenin David, az Izraeli Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára, amikor a minap Egerben járt. A párt Izraelben is fórum egyben, mint mindenütt a világon, a kommunizmus eszméjét hordozva, nemcsak ellenzi, hanem a maga mód ján a lehetőségeket kihasználva harcol is a háború ellen sajátos, az adott helyzetet figyelembe vevő leghatásosabb módszerekkel. — önök is ismerik az izraeli kormánykörök politikáját Államunk a nemzetközi imperializmus eszköze lett. E már a második támadó háború, amelyet az arab népek, az arab felszabadító mozgalmak ellen robbantottak ki. A reakciós vezetés politikájára mi sem jellemzőbb — mondta Khenin David —, mint például a sztrájk meghirdetése 1956-ban — a magyarországi ellenforradalom mellett. Ez a nemzetellenes politika most az arab népek ellen irányul; a szégyenteljes, támadó háborúval. Ismeretes önök előtt is az a kegyetlenség, amellyel a megszállt arab területek lakosságát üldözik. — Az Izraeli Kommunista Párt legalitásban dolgozik. Segít-e ez hatásosan érvényre juttatni háborút ellenző politikáját? — Abból indulunk ki, hogy a háború, a terror, az izraeli nép érdekei ellen is van. Egy nép jövőjét nem lehet a gyűlölet tűzhányójára építeni. Arra törekszünk, hogy megtaláljuk a közös nyelvet a szomszédokkal. Nemzeti célunk, hogy Izrael a szó nemes értelmében helyet találjon a közel-keleti népek családjában. A kommunisták a támadó háborút s az ezt követő terrort mindig ellenezték, hirdetve a nemzetköziség eszméjét. Körülményeink bonyolultak, de ezt nem a belső terrortól való félelem teszi bonyolulttá, hanem az uralkodó körök által szított soviniszta, arabeUenes, kom„Nem leint egy céj jövőjét a plefre építeni" Interjú Khenin Dáviddal, az izraeli Kommun sta Párt KB-titkárával munistaellenes, szovjetellenes légkör, őszintén szólva, ez elég sok ember gondolkodását befolyásolja. Pártunk és kommunista ifjúsági szövetségünk mindent megtesz a felvilágosításért. Legalitásban vagyunk; a rendelkezésre álló fórumokon is hirdetjük állásfoglalásunkat. A parlamentben a 120 képviselő között három kommunista is bekerült, annak ellenére, hogy a választások előtt 250 elvtársunkat letartóztattak. Az országban 20 tanácsban van képviseletünk, hét helyen pedig a többség a kommunistáké! . Eredmény az is, hogy a szakszervezet vezetésében ugyancsak sikerült kommunista vezetőknek bejutniuk. Ez is a terror ellenére történt. Ugyanis a munkásoknak alá kell Írniuk, kit támogatnak. Az aláírókat később félkeresték... — Egy háborút viselő országban a történelem tanúságai szerint súlyos ellentmondások születnek. Ez az ellentmondás nem szolgálja az egyszerű emberek javát. Izraelben mi a tapasztalat erről? — A háborút, a hadsereget is kiszolgáló iparnak „köszönhető”, hogy hazánkban nincs munkanélküliség. Az ár ezért azonban igen nagy; egyre mélyülnek a szociális, társadalmi, gazdasági problémák. Hivatalos adatok szerint eddig 7,5 milliárd izraeli fontba került a háború. Külföldi adóságunk 4,2 milliárd dollárra rúg. Ez az összeg az ország egyévi költségvetése lenne. Hogy is mondjam: minden izraeli csecsemő 1400 dollár adósággal születik. Az adósság, mondanom sem kell, a katonai kiadásokat fedezi, s igen nagy inflációt eredményez. Az idén például két ízben is emelték az alapvető élelmiszerek árát, s ezzel fordított arányban egyre csökken a munkások reálbére. Egy kilogramm sertéshús előállítása például egy dollár, fogyasztói értéke 4,5—5 dollár! — Hogyan harcol a dolgozók érdekeiért a párt- és a szakszervezet? — Hivatalos adatok szerint az izraeli zsidók háromnegyed része a szegénység határán, vagy ez alatt él. Nem is beszélve az elnyomott arab nemzetis'giekről, akik egyébként is mérhetetlenül sokat szenvednek a terrortól. Az a célunk, hogy minimum 650 izraeli font fizetést kapjanak a munkások. A szakszervezet már eredményként könyveli el az élért 450 fontnyi fizetést. De képzelje csak el: a jövedelemadó egy családban a gyerekek számával 30—30 százalékkal emelkedik. S ott vannak a magas lakbérek, a ta- níttatási költségek és — valamiből élni is kell... Az emberek túlóráznak, pluszmunkát vállalnak, de így >s kevés a pénz az alapvető kiadásokra. Sztrájkokat szerveztünk és szervezünk. A tavaly hozott sztrájkellenes törvényt megkerülve a részleges munkabeszüntetés harcát folytatjuk. Szaporodnak ezek a sztrájkok. Tavaly, 1971-hez képest, 35 százalékkal több munkanap esett ki a termelésből. A részleges sztrájkok száma 65 százalék-, kai nőtt. A rakodómunkások, a polgári légiforgalom dolgozói, a postások, a kommunikációs eszközök, a textil- és a konzervipar stb. dolgozói mellett a hadiipar munkásai is beléptek a részleges sztrájkmozgalomba. Nemcsak kommunisták, mindenki, aki változást, békét akar. Szociális, gazdasági célokért folyik a harc, de mögötte ott van az akciók politikai jelentősége — fejezte be nyilatkozatát KhenjÉ David. BUDA FERENC: ARCUNK Kemény szél, csapkodó gonosz eső, nehéz Vaksággal keresztelő, holdárnyék űri hidege, siralomcsütörtök éjideje. Fellegben, ködben, létlen lovon, bikaalakban viaskodom. VitorlatoHaim vassá, váltam ördöggé, farkassá. Fejvágó kasza, jaj, fekete, arcod és arcom árvul bele, baltavágások, haláljegyek nélküled, magamban mivé legyek? Bújnék rettegve karod alá, kibontott melled rám kiabál, Istennel naponta találkozó, életet dajkálva elhordoző. Ereid tapintom, fájdalmaid ó jaj, kékeres lábszáraid, görcseid, szorongó félelmeid, világgal teljes mély öbleid! Feléd a porból kapaszkodom, domború hasadat magasztalom, medencéd kapuját, gerincedet, vasrostély mögött virágszemed, csípőd, a tudásban bővel fcedőt, terheket viselő titkos erőd, dicsérem derekad, lábad, öled,: szerelem-tiporta füveidét! Te vagy az ország, otthon, haza, megáldott méhednek van igaza. Beléd én jajszőval kapaszkodom, j kívüled fölöttem nincs hatalom. Hátai Gábor
