Népújság, 1973. május (24. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-20 / 116. szám

Jogos-e a kártérítés Andornaktály án ? Furcsa párbeszéd két szocialista nagyüzem között Sokféle mendemonda járt lat arról a környéken, a legyében, hogy milyen jól ír az andornaktályai Eger- ölgye Termelőszövetkezet t olajbányászattól kapott ártérítéssel. Sőt, a „meré- :ebb” véleményalkotók még zt sem tartják lehetetlen­ek, hogy a szövetkezet köz­mert gazdagságának, évről vre elért kimagasló ered- lényeinek 1« az „olajosok”- il kapott kártérítés az alap- i. Ezzel szemben az igazság z, hogy csupán a múlt év­en tartalékolt 15 millió fo- intból mintegy 13 milliót az nmár nemzetközileg is ét­imért, kiváló minőségű bo­tiért kapott a szövetkezet. .7. is nyilvánvaló, hogy a iváló termelőszövetkezet legtisztelő címet is kima- asló gazdálkodási — főként :őlészeti-borászati — ered- íényeiért nyerte el az an- ornaktályai közös gazdaság 972-ben. Cgy régi negáliapodás Hosszú évekkel ezelőtt bi- íny hosszú viták gyűrűztek t olajbányászat vezetői és t andornaktályaiak között, lyan viták voltak ezek, nelyek még a közvéle- lényben is folytak. Lapunk- an is foglalkoztunk vele éhány évvel ezelőtt. Aztán >70-ben végre felülkereke- ett a békés józanság: má- is 11-én született kölcsönös legértéssel egy megállapo- ás a termelőszövetkezet és 5 olajbányászat vezérigaz- atója között. E szerint az )70-es évre az olajbányá- :at másfélmillió forint kár- irítést fizet a szövetkezet­ek azért, mert belátja, hogy közös gazdaság mintegy :er hektárnyi földterületén szétszórtan üzemelő több iint 400 olajkút és nyolc igyobb gyűjtőállomás gá­tija a nagyüzemi gazdálko- ist. Ugyanis — érthető sok miatt — a kutakkal, s 5 azokhoz vezető utakkal ■lparcellázott földön lénye- ísen gyengébb, gazdaságta- inabb az értékes, költséges •őgépek kihasználtsága, iint a nagy táblákon. To- ábbá nem vezethetik be a orszerű öntözéses gazdálko- ást, nincs lehetőség az oly mtos zöldségkertészet kiáll­ítására sem. Arról már nem i beszélve, hogy az elég sok elyen elfekvő acélkötél és gyéb vashulladék milyen károkat okoz például egy- egy kombájnban. Nos, ezeket a valóságos, a korlátozott nagyüzemi gaz­dálkodás következtében ke­letkező károkat kívánta pó­tolni a már említett másfél millió forint kártérítés 1970- ben. Ugyanebben a megálla­podásban rögzítették azt is, hogy a kutak száma 1974-ig fokozatosan csökken, s így nagyobb, összefüggő területe­ket kap vissza a szövetkezet, majd 1974-ben pedig — a kutak kimerülése után '— az olajbányászat teljesen levo­nul a közös gazdaság földjé­ről. Ennek megfelelően ala­kították ki a későbbi évek­re fizetendő kártérítés össze­gét is: 1971-ben 1,3, majd 1972-ben .1,2 és 1973-ban pedig már csupán egymillió forintot kap a termelőszövet­kezet. Ezeken kívül ugyancsak 1970-ben kisajátítás útján megvásárolták a szövetke­zettől azt a 45 hektárt, ame­lyet kizárólagosan az olaj­ipar használ. Ennyit tesz ki ugyarys összesen a 400 olaj­kút, a nyolc, gyűjtőállomás, s az azokát összekötő utak területe. Vissza a pénzt, A megállapodás, az egyez­ség után a békés korszak igen rövid ideig tartott. A közelmúltban ugyanis a vi­ták újra fellángoltak. Azzal kezdődött, hogy 1971. decem­ber 14-én a térmelőszövetke- zet elnöke levélben kérte meg az olajipari tröszt ve­zérigazgatóját, hogy mivel a megállapodás ellenére terü­letet 1971-ben nem kaptak vissza, folytassanak tárgya­lást a további kártérítések­ről. A megbeszélésre sor ke­rült, amelyen a tröszt egri üzemének vezetője jegyző­könyvbe rögzítve úgy nyilat­kozott: még remény sincs ar­ra, hogy a már nem üzemelő kútjaikat fölszámolják. Ezt követően a termelő- szövetkezet elnöke ismételten kérte a vezérigazgatót: ren­dezzék békésen újra, az új helyzetnek megfelelően, mél­tányosan, kölcsönös egyet­értéssel a kártérítés mérté­két. Leveleinek egy részére még választ sem kapott, ha csak a korábban kötött meg­állapodás egyoldalú megsze­gését válasznak nem tekinti. Ugyanis 1972-ben már csak az első félévre fizették meg a szövetkezetnek az arra az évre 1970-ben kölcsönösen megállapított kártérítést. Amikor pedig a szövetkezet kénytelen volt követelését bíróságra adni, az olajipari tröszt is benyújtott egy „el­lenkövetelést” : adjon vissza a termelőszövetkezet 360 ezer forintot. Miért? — Mert „ ... vállalatunk elvégezte az egri mezőben termelendő kőolaj önköltségszámítását, s ... üzemünk ráfizetéssel ter­mel, üzemeltetése nem gaz­daságos, s így a termelést be kell szüntetni...” stb. stb. — olvasható a tröszt által 1972. december 19-én kelt bí­rósági viszontkeresetben töb­bek között. Az említett 360 ezer forintot pedig 1972. évi túlfizetés címén követelik vissza, s azzal érvelnek, hogy a szövetkezetét egyáltalán nem illeti meg 1970. június 19-e óta a kártérítés, mert ekkor történt annak a bizo­nyos 45 hektárnak a megvá­sárlása. amelyen a kutak és a gyűjtőállomások állanak. Azon túl, hogy a kizáróla­gosan általuk használt terü­letek megvásárlásának sem­mi köze a szövetkezet ezer hektárnyi területén okozott károkhoz, amelyek a korsze­rű nagyüzemi gazdálkodás korlátozásából erednek, alap­vetően ellentmond ennek a követelésnek dz a körülmény is, hogy e kisajátítás után két évig pontosan fizette a tröszt a megállapodás szerin­ti kártérítést. Hogyan lehet ezt érteni? A vita, a kellemetlen pár­beszéd bonyolódik. A per időt, energiát köt le mindkét részről, amelyet hasznosabb lenne a termelőmunkára for­dítani. A perköltség sem lesz kevés. Ha van olaj az andor- naki földek alatt, hát ter­meljék tovább, amíg csak lesz, mindnyájunk hasznára. Ha viszont baj van az ön­költséggel, a gazdaságosság­gal, azt mind az egyik, mind a másik szocialista nagy­üzemnek magának kell meg­oldania, abból a másikra nem sportszerű bármit is át­hárítani. Mindenesetre még most — az újabb viták, a peres eljárás kezdetén — ér­demes lenne azon gondol­kodni, hogy nem lehetne mindezt újra a korábbi meg­állapodás szellemében béké­sen és méltányosan elren­dezni? Faludi Sándor H mátrafilretCi szálloda programja Most már nyugodtan lehet mlegetni a mátrafüredi szál- >dát. Előkészítése olyan sza- aszba érkezett, amikor nem supán a kívánság a legfőbb ró. Megépítésének program­ét összeállították, jóváhagy­ok, a tervek a legfőbb vo- lalakban elkészültek. Ezért érdemes erről a je- entős építkezésről szólni. s|em mindenki :apsolt Amikor a GYÖNGYSZÖV rezetői először pendítették neg a gondolatot: a szövet- :ezet belevágna az első mát- ai szállodának az építkezesé- le, többen gúnyosan moso- yogni kezdtek. Micsoda áb- •ánd egy ilyen kis szövetke- :etnek egy ekkora nagy be- uházásról egyáltalán szót is •jteni. Hiszen a kékesi pél- ia még nagyon friss volt. Dlyan nagy gyakorlattal ren- lelkező szállodai vállalat, nint a Hungária, kénytelen /olt lemondani az ország leg- nagasabb helyén működő izálloda tervéről. És akkor Ippen a GYÖNGYSZÖV? Honnan venné a pénzt? Még a közelebbi környezet lem képviselt egy véleményt. \kadt olyan országos terjesz- ösű újság is, amely a mi Ha­sunkat kezdte gúnyolni, mert egyértelműen a gyöngyösi szövetkezet mellé állt és ha­tározottan támogattá az el­képzelést: építtesse meg a 3YÖNYSZÖV a szállodát Méghozzá Mátrafüreden. Nem hivalkodásból említ­jük ezt a körülményt, de örömmel nyugtázzuk, hogy a vállalkozó kedvűeknek lett igazuk ebben az ügyben is. Most már ott tartunk, hogy ezt kijelenthetjük. Az építkezés menetrendje Az engedélyezési terv elké­szült még április közepén, í^y az engedélyezési eljárás nem­rég befejeződhetett. A terv­rajzok elkészítése is csak most, februárban kezdődött, de a teljes dokumentáció már július végén az érdekeltek rendelkezésére áll. A tervező, a SZÖVTERV, kezdetben azt kérte, hadd szállítsa a rajzokat szakaszo­san. Neki könnyebbséget jelen­tett volna ez a megoldás. Te­kintettel viszont az építkezés nagy jelentőségére, komoly összegére, de a beruházások­kal kapcsolatos rendelkezé­sekre is, a teljes tervdoku­mentációhoz ragaszkodott mindenki. A SZÖVTERV a rövid határidőt is vállalta. Már csak presztízsből is. Utó­végre ez lesz a szövetkezeti mozgalom első, igazi szállo­dája az országban. Az építkezés még az idén, augusztus elsejével kezdődik el, de a befejezési határidő is aránylag közeli: 1975. má­jus 31. Ezt követően történ­ne meg a szálloda berendezé­se, és mire minden tárgyat, felszerelést a helyére tesznek, máris 1975 október 30-at mu­tat majd a naptár. Ezen a na­pon nyílik meg — tervek sze­rint — a főbejárat ajtaja az első vendég előtt... Az építkezést a tanácsi épí­tőipari vállalatra bízta a be­ruházó azzal, hogy csak fix­áras elszármúást fogad el. A tanácsi építők beleegyeztek ebbe is, ahogy nem zárkóz­tak el az elől sem, hogy az asztalosmunkákat, a bútoro­zási teendőket a Mátravidéki építő- és Szakipari Szövetke­zetnek adják át. Még annyit: az építkezés alagútzsalus módszerrel ké­szül. Miért Mátrafüred? A kérdést már sokan fel­tették. Egyesek úgy látták volna jónak, ha ez a szálloda valamivel magasabb helyen állna, jobban a hegyek kö­zött. Mások viszont a város­ba telepítették volna szívük szerint. Mi szól mégis Mátra­füred mellett? Ez a település lényegében még Gyöngyös, de már a Mát­ra is. Ez is, az is; természeti környezet is. de szinte hiány­talan közműhálózattal. A vá­rostól alig néhány percre esik, mégsem aszfalttenger, hanem erdő és virág, de még hangulatibb képpel: madár­fütty s patakcsobogás. Racionálisabb megközelí­téssel: akik Gyöngyösre jön­nek. már nem húzódnak el attól sem, hogy hat kilomé­terrel arrébb kapjanak ké­nyelmes szállást, jó ízű ételt, zamatos mátravidéki bort. A szálloda épületét a feny­ves elé húzzák majd fel. Egyik része a hegyekre nyit kilátást, a másik pedig a vá­Tűsolíóautók Esxtergomból A Labor Műszeripari Művek esztergomi 3. sz. gyára járműszerkesztési osztályának tervei alapján megkezdték az úgynevezett középkategóriájú túzoltófecskendö gépkocsik szériagyártását. Az esztergomi tűzoltóautó vízzel, habbal, porral egyaránt képes oltani a tüzet. A gépkocsi a berendezéseken kívül 10—12 személy szállítására is alkalmas. A ter­vek szerint ebből a típusból 100 készül. (MTI Foto — Hada.s János) TIT-statisztika Vezet a matematika és a csillagászat Tavaly 38,5 milliót költőt- zetői és a különböző nyelv­tünk a Tudományos Ismeret- terjesztő Társulat keretében művelődésre: ezen belül tanfolyamokra kétmillióval többet fizettünk be, mint az előző évben, nyelvtanulásra pedig 1,8 milliót forditottunk. Az önművelés olyannyira kedvelt Szabad idős tevé­kenységünkké vált, hogy ma az országban naponta 710 helyen kerül sor a TIT ren­dezvényeire, s az évente el­hangzó 108 ezer előadásnak ötmillió hallgatója van. Egy­re többen érzik, a nagyobb tudás hasznukra válik, a na­gyobb tudásra szükségük van. A régi, hagyományos érte­lemben vett ismeretterjesztés megújulóban van, az egyedi előadások ma mindössze 30— 40 százalékát teszik ki a TIT tevékenységének. Ehelyett előtérbe kerültek a munkás- és ifjúsági akadémiák, a so­rozatok, a szabadegyetemek, amelyeken egy-egy témakör sokoldalú megismerésére ke­rül sor. Az előadássorozatok­nál is népszerűbbek a zárt rendszerű tanfolyamok: a tit­kárnőképző, a műszaki rajz, a gyorsolvasási, az idegenve­tanfolyamok. Ez utóbbiak ke­resettségét jelzi, hogy 17 nyelvet 132 ezer órában ta­nítottak 1972-ben. A TIT-akadémiák, szabad- egyetemek és tanfolyamok leglelkesebb látogatói a sta­tisztikák szerint a fiatalok. A tizen- és huszonéveseket leg­inkább a matematika, a fizi­ka, kémia és a csillagászat érdekli. A „kis matematiku­sok baráti köré”-nek tízezer látogatója van, s a TIT a ta­nulóifjúság érdeklődése alap­ján tervezi a „kis kémikusok baráti köré”-nek szervezését is. Az üzemek kulturális alap­jukból 1972-ben 800 ezer fo­rinttal többet költöttek isme­retterjesztésre, mint a meg­előző években. A munkások a közgazdaságtant, a nemzet­közi politikát és a jogot tün­tetik ki érdeklődésükkel. A mezőgazdasági üzemek­ben, a termelőszövetkezetek­ben, s a falusi művelődési otthonokban a történettudo­mányok, a közelmúlt törté­nelme s a hadtudomány iránt érdeklődnek a hallgatók. K. S, rosra. Közvetlenül a parádi ut mellé telepítik, tehát meg­közelítése semmi nehézséget nem okoz. Elképzelhető, hogy országos rendezvények megtartására is igénybe veszik, mivel közel esik Pesthez, de konferenciák, tanácskozások megtartására alkalmas termekkel is rendel­kezik. Várhatóan megnő a külföl­di vendégek forgalma is, amit idáig az elszállásolás lehető­ségének hiánya valósággal meggátolt. Különösen addig, amig a Mátra Szállót újítgat- ták éveken át Néhány jellemző vonás A szálloda 116 szobája 250 ággyal várja majd a vendé­geket. A tetőtér beépítésével olcsóbb szálláshelyet is biz­tosít a turistaforgalom részé­re. A négy emeleten minden szobához előtér, fürdőszoba és loggia tartozik. Az étteremben, presszóban, bisztróban és a drink bárban egyszerre közel háromszáz vendég fér el, de a teraszok, a kerthelyiségek igénybevéte­lével a számuk tovább fokoz­ható még legalább kétszázzal. A konyha teljesítőképessége ezért elérheti a hatszáz ada­got. Ahhoz, hogy olcsón és gyorsan lehessen étkezni, a gyorsétterem ad lehetőséget. Miután szórakozni nemcsak a szálló vendégei akarnak majd az épület falain belül, ezért a presszót át lehet ala­kítani esténként bárrá. A tervek tartalmazzák majd a fürdő és a szauna ki­alakításának módját is. Hogy ezek megépítésére mikor ke­rül sor, most még nem lehet bizonyosan tudni. Az összes költség megha­ladja a 64 milliót. Az épít­kezésre közel 49 millió kéR. A' többi a felszerelés, gépek, berendezések és forgóeszkö­zök ára. Ezt a pénzt csak úgy lehet előteremteni, hogy az állam, a Belkereskedelmi Miniszté­rium közbejöttével 40 milliót adott, a SZÖVOSZ tízet, a megyei tanács nyolcat, a MÉSZÖV négymilliót. A GYÖNGYSZÖV-nek három­milliót kellett hozzátennie a saját pénzéből mindezekhez. De társként bekapcsolta a COOPTURIST-ot, amely nemcsak anyagilag járul hoz­zá az építkezéshez, hanem a szálló üzemeltetését a saját eszközeivel segíti is. Megszokni is idő Jó üzlet lesz a mátrafüredi szálló, csak ezt lehet elkép­zelni róla. De az is biztos, hogy mire nyereséget mutat fel, ahhoz egy kis időnek el kell telnie. A mai ismeretek szerint már a tervek is azzal számol­nak, hogy egy-két évig nem hozza majd a pénzt, hanem viszi. Magyarán: ráfizetéses lesz. Törvényszerű ez, szinte minden új vendéglátó üzem­nél. De különösen egy ilyen nagyobb méretű vállalkozás­nál. Három év elteltével vi­szont már nyereségesnek kell lennie a Mátra első szállodá­jának. G. Molnár Ferenc Ne csak olcsót - olcsóbbat is! Nem új téma, hanem elég régi törekvés már, hogy a ke­reskedelem jobban igazodjék a vásárlókhoz. Legyen min­dig és mindenütt az olcsóbb cikkekből is, hogy a kisebb fizetésű, szerény jövedelmű emberek sem maradjanak ki a különböző javakból. Nos, az elképzelésekbe nincs is hiány. Eredmény vi­szont annál kevesebb van. Mire gondol a szemlélődő, a gyakorló vevő? Arra például, hogy gyara­podik ugyan az olcsó termé­kek száma — valóban egyre több az olyan áru, amelynek megvétele igazán nem okoz gondot — de mégis, viszony­lag lassan bővül a választék. Pedig tulajdonképpen inkább ezt kellene szolgálniuk a ne­mes törekvéseknek. Mert nem megoldás az, ha az ipar az üzleteket ellátja filléres cikkekkel, valósággal ömleszti a cipőpertlit, a faka­nalat, a fogkefét s miegy­mást. Ezek ugyanis mindenki számára készülnek, minden­kire egyformán várnak. A jobb módú ember ugyanúgy megveszi, mint a kevésbé jó anyagi helyzetű állampolgár, s ennélfogva aligha nyer va­lamit a vásárláson az, akinek vékonyabb a pénztárcája. Sokkal másabb lenne a helyzet, ha például az ol­csó helyett az olcsóbbat te­kintenék feladatnak az ipar­ban és a kereskedelemben egyaránt. Ha azon iparkod­nának, hogy az ugyanazon rendeltetésű, cikkek sorát bő­vítenék erőteljesebben. Ha jobban széthúznák az árakat, mondjuk a ruhák, tv-készü- lékek, a hűtőgépek, mosógé­pek, bútorok s egyebek kö­zött. S természetesen anélkül, hogy ez a minőségben túlzot­tan megmutatkozna! Röviden: ha több olcsóbb és használható termék kerül­ne a vásárló elé, s ezek leg­feljebb a kivitelben, élettar­tamban térnének el a drá­gábbaktól. Persze ezekben is csak úgy, hogy azért tetszető- sek lennének, s az elképzel­hető időtartam alatti becsü­lettel szolgálnák a tulajdo­nost. Nem, korántsem utópia, egyáltalán nem ördöngős kí­vánság ez —, hanem nagyon is teljesíthető követelmény. Minden bizonnyal lehetne gazdaságosan gyártani az ol­csóbb, jó cikkeket is, ha en-: nek a lehetőségével az ipar­ban komolyan foglalkozná­nak. Akadt már erre példa szerencsére hazánkban is, s akad bőven külföldön is! S talán az is valószínű, hogy még több a példa, mintsem gondolnánk — csak éppen a kereskedelem nem minden esetben képes ’epést tartani a gyártó üzemek, vállalatok elképzeléseivel, iparkodásá­val. f—ti) Mimim Q 1973. május 20., vasárnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents