Népújság, 1973. május (24. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-18 / 114. szám
Ki tud vizet fakasztani? Miért nincsenek népi műemlékek Egerben? “ Nem biztató a helyzet a megyében sem *~ Nincs víz az uszodában! — NINCS víz az uszodában! — NINCS VIZ az uszodában — NINCS VIZ AZ USZODA- B i Nü Országosan, de a határokon tűi is elsősorban történelmi múltjáról, tüzes borairól* tej- lelt fürdőkultúrájáról, jó gyógyvizéről híres városunkban. Egerben kezdett szállingózni, majd egyre erőteljesebben terjedni ez a hír az elmúlt héten. Panaszkodtak, vitatkoztak az edzők, üléseket tartott az Egri Dózsa úszó-vízilabda szakosztályának vezetősége. Egyre köze- leob kerültünk az idő múlásával az első hazai OB I-es vízilabda-mérkőzéshez, s a hangulat érthetően paprikássá vált az érintett felek között, a helyzet azonban semmit nem javult, sőt... A laikus szemlélő ilyen bevezetés után, ha megtekinti az egri versenyuszodát, látszólag semmi rendellenességet nem talál, s joggal kérdezheti, miért csapnak ekkora hűhót, hiszen a medencében ott a víz. Igaz, nem olyan kristálytiszta már, mint még nemrégen is volt, de ez még nem lehet Ok pánikhangulat keltésére. A valós helyzetről beszámoló jelentések azonban jelentősebb gondokról tájékoztatnak. Az uszoda üzemvezetője, Eger Város Tanácsa VB sportlétesítmények gondnoksága, az MTS Heves megyei Tanácsa elnökének május 12-én írásban jelentette be, hogy május 14-től nem tudja üzemeltetni az uszodát. Vízszintje ugyanis 20—30 centiméterrel alacsonyabb a szükségesnél, nincs biztosítva így a túlfolyás, a víz természetes kicserélődése, állandó öntisztulása. Emellett a medence alkalmatlanná válik vízilabda-edzések tartására, mérkőzések játszására, mert a játékosok lába leér a medence fenekére. Az úszók -szintén -nem tudják használni teljes hosszában, mert nekik az alacsonyabb résznél a karjuk ér le a betonhoz. Az uszodát tápláló természetes forrás vízhozamának ilyen mértékű csökkenése múlt év márciusától figyelhető meg. Erről, mint azt a városi tanács művelődési osztályának — a felügyeleti szervnek — külön feljegyzése is tanúsítja, már akkor tájékoztatták a városi tanács illetékes ve-; zetőit, intézkedés azonban azóta nem történt. Tavaly márciusban készüld el a Petőfi téren a Heves megyei Vízmű Vállalat új vízgyűjtő medencéje, amivel a város vízellátási gondjait igyekeztek enyhíteni. Sokaknak, közöttük a létesítménygondnokság vezetőjének is az a véleménye, hogy ez az új fúrás idézte elő, vagy legalábbis meggyorsította az uszoda vízellátásának csökkenését. 1972-ben a Vízmű Vállalat térítés nélkül, a József kútból naponta vizet nyomatott a nyitott medencébe, hogy az alkalmas legyen a vizisportok. köztük a búvárúszás űzésére. Mint megtudtuk, akkor azért nem kértek pénzt a segítségért, mert a fedett uszoda javítási munkák miatt használhatatlan volt. s ezzel kívánták ellensúlyozni annak hiányát. Most azonban a fedett már üzeme!, és így a vízrátöltésért, óránként 57,50 forint térítést kér- , nek. Ez az összeg nem a víz ára. hanem a szivattyúk működtetésének költsége. A nyitott medence célszerű használatához azonban jelenleg napi nyolc órán ót Kell nyomatni a vizet, teljes vízcserekor pedig mintegy 15 órán át segíteni, gyorsítani a teltöltését. Összehasonlításhoz még két adat: 1969-ben a természetes forrásból 42—'44 óra alatt, idén januárban „rekord” idő, 102 óra alatt teliQJHMÍM& íMTÁ. május 18., péntek tődött a medence. Mellesleg megjegyezzük, hogy 1971-ben még tudtak vizet adni az uszodából az utcák locsolásához is, mert volt miből! Ma már ezt sem tudják megtenni! Visszatérve a költségtérítéshez, — hiszen itt terebélyesedik a bonyodalom, — az üzemeltetőnek erre nincs anyagi fedezete, az egyesületnek úgyszintén. Az köztudott, hogy az Egri Dózsa a rendelkezésére álló pénzösszegből tervszerű, gondos gazdálkodással is csak szűkösen jön ki, ráadásul erre a kiadásra nem számíthattak. Miért is gondoltak volna rá, amikor a majdnem ötven éve épült uszodánkban eddig ilyengond még nem adódott. — A forintokat összeadva azonban egy évben százezret meghaladó pluszköltség jelentkezik most. Márpedig ha nincs pénz, nincs víz sem, illetve van, de kevés és az is zavaros! 3. Az egyesület elnöke érthetően megdöbbent, amikor értesült a fejleményekről, ösz- szel a fedett, most a nyitott uszodánál jelentkezett váratlan, hátráltató körülmény, s egyáltalán nem meglepő, hogy első következtetés az volt: mindig azzal van baj, amire szükség lenne. A sportvezetőknek — legtöbbjük társadalmi munkában látja el feladatát — éppen elég gondjuk van a minőségi sport mindennapi technikai, személyi feltételeinek biztosításával. Az ilyen váratlan — városunkban mostanában egyáltalán nem ritka — gátló tényezők határozott fellépést, gyors intézkedést követelnek. Szerencsére ez megtörtént. A sportkör elnöke, mivel a vízmű vezetőivel nem tudott azonnal, vagyis kedden délután közvetlenül beszélni, a megyei tanács elnökéhez fordult segítségért. Érdekes módon a „lentről” kiadott utasításra mozgásba indult az eddig álló „gépezet”, s hogy jól olajozottan, arról személyesen is meggyőződhetett e sorok írója. Szerdán délelőtt a nyitott uszodában a medence vízszintje s a víz zavarossága még semA közel száz évig tartó török világ, majd különösen Rákóczi szabadságharca után, Eger szépen fejlődő, nevezetes várossá vált — ahol mindig akadt már ipari munka —, és a fellendülő piac, a bortermelés növekedése is jó munkaalkalmakat teremtett. Gyorsan emelkedett a lakosság mi változást nem jelzett. A létesítmény-gondnokság irodájában azonban már tárgyalt a vízmű két felelős beosztású dolgozója a gondnokság vezetőjével. Írásban megkapták a sportolók igényét, pontosan napra és órára, hogy mikor van szükség a feltöltött medencére, s az igényt május 21-től a kérésnek megfelelőén kielégítik, összehangolják a nyitott és fedett medence teljes vízcseréjét, ami a jelenlegi technikai feltételek miatt a fedett .uszoda hétfönkénti bezárásával jár együtt. S lám, a megoldás valójában milyen egyszerű? A beszélgetés után az irodából kilépve azt láttuk, hogy a medencében a víz- szint már csaknem elérte a túlfolyót... 4. Megváltjuk, nem hullattunk örömkönnyeket, amikor az eseményeket nyomon követve a megtelt jegyzettömb utolsó lapjaira az eredményt leírtuk. Még akikor sem örülhetünk fenntartás nélkül, ha eltekintünk attól, hogy ez a megoldás csak részleges, hiszen a uszodát előbb vagy utóbb fel kell újítani, rendbehozni s ehhez a szükséges ötmilliónyi összeget előteremteni nem könnyű. A kérdés mégis az: miért csak akkor fakad víz a medencében, miért csak akkor tör fel a jóindulat egyesekben — ősszel a fedett uszoda megnyitásakor hasonló utat kellett végigjárni —, ha a megyei tanács elnöke is köz- belép? Miért kell ilyen szintig „felduzzadnia” egy valójában egyszerű és helyben elintézhető folyamatnak? A hír, amely Eger jó hírét egyáltalán nem növeli, már országosan is terjed. A vízilabda-bajnokság harmadik fordulójában az Egri Dózsa— OSC találkozót a szövetség hozzájárulásával a fedett uszodában játsszák a nyitott helyett szombat délután. Ősszel viszont a vízilaba szövetség hozzájárulását ahhoz kellett kérni, hogy a fedett helyett a nyitottban legyen a mérkőzés. A két eset összevetve eléggé mulatságos, fonák história! Csak kinek van kedve nevetni ezen? Virágh Tibor szánra, hamarosan szétfeszítette a régi kereteket, a XVIII. század második évtizedében ezért megkezdődtek a nagyobb, városfalakon kívüli építkezések. Egymás után keletkeztek az új külvárosok, az egykori „Hoeh- 6tadt”-ok, magyarul, egrie- sen „hóstyák”. Elsősorban a négy városkapun: a Maklári, a Hatvani, a Rác- és a Cifra-kapun átmenő fő közlekedési utak mentén épültek ki. így nyúlt mind hosz- szabbra a Makiári, a Hatvani, a Felnémeti (Rác-) és a Cifra-hóstva. És most nézzük, milyen is volt ezekben az ú,i városrészekben az építkezés? Az egri hóstyák földműves la.4 drámában kulcsszerep Poloniusé. Ott ügyeskedik a vérfertözö király körül. Ismeri annak gondolatait, céljai mögé lát. Mindenben segíti, de úgy, hogy neki se származna belőle kára. Nem tudni, mit tett, hogyan élt ez a főrangú emberek között az első az elhalt király idején, de az biztos, hogy most szolgának vallja magát, sima nyelvvel azon törekszik, hogy a kényes egyensúlyi helyzetben felül maradjon. Azt tudnia kell, kosságának házai általában kis méretű telekre épültek. A legtöbb telek azután igen szűk lehetett, így a lakóház mellett csak annyi hely maradt a szomszédos portáig, hogy ott csupán egy széles, nagy kapu fért el. A kapu ezért szervesen hozzáépült a háznak a falaihoz, úgy, hogy az utca a zártsorú beépítés képét mutatta. Maguknak a házaknak a régi formáját pedig az utcára néző keskeny homlokzat jellemezte, kis kontybán végződő oromzattal, ott szellőzőnyílásokkal és szentképnek, vagy szobrocskának való barokkos fülkével! Ennek az építészeti kiképzésnek pedig az egyik legszebb pélhogy a trón mellett a talaj inog. Talán látja is a veszélyt, ha néha oldalt pislog. de nem tesz mást, nem tehet mást, mint vigyázva ugyan, de feltétlenül kiszol- ■ gálja véres kezű gazdáját. Ezt a Poloniust mintázza meg Kulcsár Imre. Óvatosan, talán azzal a lakáji rövidlátással és talpnyalással, amely nem veszi észre, hogy Hamletben nemcsak a bosz- szú, de egy másfajta erkölcs, mint az övé, készül dája volt Egerben az egykori Pacsirta utca (most Gró- nay Sándor utca) 8. számú, úgynevezett „Mester-ház”, ahol még Gárdonyi Géza is lakott másodéves tanítóképzős növendék korában .,. Ám a házat azóta már régen lebontották, és bizony Ilyen lett a sorsi, Eger szinte valamennyi hasonló, szép népi műemlékének is! Ez így igaz, de sajnos, ezeknek az épületeknek a megmentése igen nagy nehézséggel jár, mert a tulajdonosok a „műemléki jelleget” megváltoztató, vagy megsemmisítő átalakításra, korszerűsítésre, illetőleg lebontásra törekszenek, mivel a régi házak zömükben nem elégítik már ki a mai használati igényeket... Azonban nemcsak Egerben, de általában Heves megyében sem biztató a helyzet gzen a terem A legutóbb elvégzett országos vizsgálat szerint megyénk területéin a védett népi műemlékek között egy műemlék, 21 műemlék jellegű és egy városképi jelentőségű létesítmény található, ez a műemléki állomány tehát itt mindössze 23 épület, holott például az ugyanilyen épületek száma Vas megyében 133, Veszprém megyében pedig szinte hihetetlen magas: 333! Hát igen, bizony elszomorító és elgondolkoztató, amit a fentiekben elmondottunk. A népi műemlékek megmentése terén tehát még sok teendőnk van, Hevesy Sándor leszámolásra. Ezt a leszámolást nem érti, nem értheti meg, mert az ő sakktábláján a figurák másképp vannak elhelyezve, mint a tétovázó, de merész Ham- letnél. Ezt az okos korlátoltságot, ezt a művelten is, ravasz- kodóan is, alattomosan is kisszerű embert rajzolja-ér- zékelteti Kulcsár Imre elfogadhatóra. Brett jellemábrázolásának annál is inkább örülhetünk, mert — sajnos —, egyre kevesebb azoknak a jellemszínészeknek a száma, az egri színházban, akiknek emberi és művészi formálódását évek óta közelről figyelhetjük. (farkas) HamlH-beimiíatőii a Gárdonyi Színházban J Polonius: Kulcsár Imre IMRE í-AMlö: 6. Azon te úgysem tudsz változtatni, azon hiába töröd magad. Szólj, miben van hiányod? Csomagot azt majd küldünk. De arra vigyázz, nehogy valami hiba legyen a kréta körül, mert akkor nem kaphatsz csomagot, megvonják az ilyesfajta kedvezményeket. Mert ez kedvezmény, érted? Kapelláró nem válaszolt semmit, mert egy szót sem tudott volna szólni, félt, hogy a hangja elakad. Most oldódott benne az elmúlt időszak minden feszültségcsomója, görcse, néha már azt gondolta, hogy ezt az időszakot egész eddigi életére érti. Hallgatta az öreget, ki gondolta volna, amilyen morcos, morgó embernek ismerte meg. aki egy hét alatt alig szól hozzá két szót, hogy ilyen is tud lenni. Feleennyit sem beszéltek két évig, mint most, tíz perc alatt. — Azt pedig elintéztük, hogy a tankönyveket megkaphasd. Tudod ugye... nem szabad elmaradni a matematikával. Nem kapod meg a segédlevelet, ha az iskolában megbuksz. Na, csak azért mondom. Persze, nem akarok én beleavatkozni a dolgodba, csak úgy, a magam feje után, ahogy el tudom gondolni... — Vége a beszélőnek. — Csak egy perc még. — A beszélőnek vége. — Zoli bátyám, csak azt még ... — Valamelyik vasárnap jövök — mondta búcsúzóul Bereczki Zoltán és fölemelte nagy, súlyos kezét. — Vigyázz magadra, fiam. Jól viselkedj, fiam, ne halljunk rosszat felőled. Az utolsó tárgyaláson Kapelláró Ferenccel közölték, hogy a bíróság helyt adott a védő fellebbezésének és tekintettel az enyhítő körülményekre, büntetését két év nyolc hónapra szállította le. Az ítélet jogerős. Néhány nap múlva több, . fiatalkorú társával együtt vidékre, ak N.-i büntetőintézetbe szállították, szürke rabszállító kocsiban, amelyben tilos volt a beszéd, a dohányzás, nézni is csak lopva nézték egymást, az egyedüli változatosságot a forgalom beszűrődő zaja jelentette, Kapelláró — teljesen reménytelenül — ebből igyekezett egy ideig kitalálni, merre járhatnak. Motorzajok fölé piros bukósisakú fiúkat képzelt, amint hátulról fogja a vállukat, hozzájuk bújik egész testmelegével egy lány, a bukósisak alól kitüremkedett hosszú szőke hajával, úszik ez a szőkeség, szikrázó hullám az utcák, terek, kanyarulatok óceánján, akik látják, utánanéznek, jó utat, szőke csaj, bár csak te várnál ott az út végén, ahol kinyílik' az ajtó, hogy aztán becsapódhasson, nehéz zuhanással, amelynek a végén a zár kattanása a pont, és befogad a szürke fal, a fal mentén a szürke fűvel, a szürke fák szürke leveleikkel, a szürke virágok, szürke illatukkal, amint a szürke napsugaraknak kínálják magukat. Behunyta a szemét, így mintha rohanásnak tűnt volna a forgalom döccenőin nehezen átvergődő rabomobil ván- szorgása, de rászóltak, ne aludjon, nézett hát előre, maga elé, gondolattalanul, olyan érzésekkel, mintha ő lenne a lassított felvétel egy vége nincs filmelőadáson, amit máris mindenki elunt, pedig még messzi a vége. Koppanásra rezzen fel. Felrezzentek mindannyian, az őr is. Nézték a kerek acélgolyót, a tompa fényű csillogást nézték a kocsi pad- latán, igen, holtbizonyos, a Kicsi ejthette el, ugyan ho! őrizhette idáig?, most nézi. nincs bátorsága lehajolni érte, hosszú arcán játékos a megszeppents, na, mi lesz most, börtönőr bácsi, nekem nyolc, leesett, hát leesett, van mit nézni szegény bűnösöknek, mindnyájan bűnösök vagyunk, most már az acélgolyó is — ez volt olvasható az arcán — ni, hogy renitenskedik, amerre billen az autó, arra gurul, hű mi lesz, golyó, golyócska, erre gurulj, felém, úgy, no még egy kicsit, legalább a lábammal elérnélek, már mindenki tátott szájjal csak férfi hangsúlytalan felszólítása. — Igenis. — Kicsi lendülettel állt fel, a fejét beverte a kocsi tetejébe. — Kérem. Tessék ideadni. A zsebek. Mi van a zsebében? Kifordítani. Négy-öt ugyanilyen golyó koppant a földön, gurultak szanaszét. A többiek nevettek. Az őr látta, itt a téged néz, hát szabad ezt?, rendőrség, tisztelt rendőrség, tessék leállítani a forgalmat odakinn, ha megállunk, megáll a golyó is zsupsz, elkapjuk, nem fog itt gurulgatni össze-vissza. — Vegye fel — hallatszott az őr, korán elhízott, fiatal tekintélye a tét. Amint Kicsi utánuk hajolt, visszaparancsolta. Az autó — talán most érhetett ki az ország útra — felgyorsult. A golyók megvadult láncba kezdtek, összekoccantak az egyenes deszkán, a lábuk alatt. Szórakoztak rajta. (Folytatjuk.) ,
