Népújság, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-13 / 86. szám

Helyíínk a világban 5. A közepes fejlettség gondjai F A GAZDASÁGII.AG köze- ! pesen fejlett országok okul- . hatnak az előttük járók pél­dájából. Szinte készen, — ha nem is ingyen és áldozat nélkül — megkaphatják mindazt, amit a tudomány és i a technika fejlesztésében másutt elértek. így egyebek között korszerű géprendsze­reket, kiforrott konstrukciós megoldásokat és gyártási el­járásokat vásárolhatnak. Okulhatnak az élenjárók ku­darcaiból, hibáiból is, elke­rülhetik a fogyasztás növe­kedésével járó torzulásokat, buktatókat. Kár volna ta­gadni, hogy a fejlett tőkés világ „példája” a fogyasztói szokások alakulásában hát­rányokkal is jár. A rendkívül fejlett tele­kommunikáció, főleg a tele­vízió szinte percről-percre a távoli falvakba el juttatja a világ arculatának változásá­ról, a legújabb divatról és hobbyról, a manipulált és raffinált módon felfokozott fogyasztásról szóló híreket, eseményeket. S a gondot az okozza, hogy az egyértel­műen jó tapasztalat — mint például az árubőség és vá­laszték-gazdagság — nehe­zebben hódít tért, mint a rossz, a presztizsfogyasztás, a státuszszimbolum. Mostanában sokfelé bírál­ják a hazai fogyasztás új je­lenségeit, s gyakran a javák gyarapodásával, az igények fokozódásával hozzák össze­függésbe a harácsolást, a kispolgárságot, az individua­lizmust. Van-e köztük való­ban összefüggés? Aczél György, az MSZMP Közpon­ti Bizottságának titkára ez év januárjában az országos Ideológiai tanácskozáson eze­ket mondotta: „Az, hogy az emberek örülnek az életnek, hogy örülnek a megnöveke­dett anyagi lehetőségeiknek, és ezeket tovább akarják nö­velni, nem kispolgárság. A veszély ott van, ahol a fo­gyasztás öncéllá válik, sa anyagi javak hajszolásává, ami a közösségi aktivitás, az emberi élet teljességének ro­vására megy. Ez valóban a szocializmustól idegen kis­polgári szemlélet”. EGYESEK FÉNYŰZŐ, pa­zarló életmódja különösen kihívó és kirívó napjaink­ban, amikor még nem- is ke­vesen — főleg a nagycsalá­dosok, és a régi nyugdíjasok — megélhetési gondokkal küszködnek. Ezért kár az anyagi ösztönzésben a telje­sítmények növelésére ser­kentő differenciálás változat­lanul feladat, de közben, ve­le párhuzamosan, főleg szo­ciálpolitikai intézkelésekkel a családi jövedelmek között meglevő különbségek felszá­molására is törekednek. Ezért még a IV. ötéves terv idősza­kában családi pótlék-, és nyugdíjemelésre kerül sor. Vagyis, szemben egy k* rab­bi elképzeléssel, évről “"’re nem csökken, hanem növek­szik a fizetési borítékon v-a, tehát a munkateljesít­ményektől független, szociá­lis jellegű juttatások aránya. A családi jövedelmek kö­zötti különbségek mérséklé­sét szolgálják, más oldal­ról a „csúcsok” nyesegetésé- vel, a progresszív adópoli­tikává, az örökösödés, az adás-vétel „megdrágításá­val”, a személyes ingatlan- tulajdon mértékének korlá- tozásávaló Kiket érintenek ezek? Számukat a közvéle­mény eltúlozza. 1970-ben például összesen 3136 kisipa­ros adózott 100 ezer forintnál magasabb évi jövedelem alapján. A havi 10 ezer fo­rintos jövedelmet elérő, ön­álló szellemi foglalkozásúak, művészek száma ugyanebben az esztendőben nem érte el az ezer főt. És mindössze 1600 vezető állású szakem­bernek (köztük a 750 válla­lat; szövetkezet igazgatójá­nak, elnökének és helyette­seinek) volt az 1970 évi jöve­delme 100 ezer forint felett. Valószínűleg ennél nagyobb a magas jövedelmű újítók és feltalálók száma. * A NAGY jövedelemkü­lönbségek mérséklésére kész­tet a gazdaság adott szintje, csakúgy mint társadalmunk szocialista jellege. Ne feled­jük, hogy az egy lakosra — tehát a 10 millió magyar ál­lampolgárra — havonta át­lagosan 1500 forint pénz­jövedelem jut. Nem túl nagy összeg, de a gazda­ság fejlettségéből «nnyire futja. Számolni kell tehát az­zal, hogyha egyes családok­ban a viszonylag szolid, 1500- as átlag többszöröséhez jut­nak, akkor más családokban kénytelenek kevesebbel be­érni, esetleg a'napi megélhe­tési gondokat is vállalva. Vagyis a meglévő különbsé­gek további csökkentése kí­vánatos. De úgy, hogy a sze­mélyi jövedelmek nagyobb hányadát továbbra is a mun­ka szerint differenciáltan osszák te), hogy ezáltal ösz­tönözzenek a teljesítmények növelésére, egyebek közt a családi pótlékok, a nyugdí­jak emeléséhez szükséges anyagi fedezet megteremté­sére. A készülő 15 éves táviad terv már a gazdasági fejlett­ség magas sintjének elérését tűzi ki célul, mégis az éves és? az ötéves tervekhez vi­szonyítva kevésbé gazdasági, és sokkal inkább társadalmi jellegű. Nemcsak azért, mert a gazdaság öntörvény, belső logikája szoros pórázon tart­ja a tervezőket rövid távon, hanem azért is, mert hosszú távon érvényesíthetők fel- mérhetően a szocialista tár­sadalom ember-centrikus, nagy célkitűzései. Mint pél­dául a létbiztonság és teljes foglalkoztatottság. Vagy a fokozott gondoskodás az öregekről, a gyerekekről, a társad álom elesettjeiről. DE HOSSZABB TÁVON leheti arra is igazán figyelni, hogy a növekvő hazai ío- g*rTsszfás ne kövesse minden­be» és mechanikusan a nyu­gati modellt Különböző sa-j bályozással (pl. ártámogatás­sal, vagy adóztatással) bizo­nyos termékek fogyasztását ösztönözni, másokét vissza­fogni lehet, és szükséges is. Alapkérdés: milyen mérték­ben növekedjék hosszabb tá­von a reáljövedelem a sze­mélyes fogyasztás? A választ jelenleg a szakemberek kö­rében is élénken vitatják. Abban egyetértenek, hogy a gazdaság fejlődése évi 5—5,5 százalékos átlagnövekedésí tesz lehetővé. De vajon cél­szerű-e ez? Akik a viszony­lag magas átlag mellett ér­velnek, azok joggal hangsú­lyozzák, hogy a aktív bér- és szociálpolitikához ez szüksé­ges. De az már kérdés, hogy a gyorsan növekvő fogyasz­tás önmagában elegendő lesz-e a jó fogyasztói közér­zet kialakulásához. Egyre többen határozottan állítják, hogy nem. Inkább növeked­jék valamivel szerényebb mértékben a fogyasztás — 15 év alatt még így is meg­kétszereződhet —, de feltét­lenül nagyobb összegeket kell az úgynevezett fogyasz­tói infrastruktúra fejleszté­sére költeni Mert mindenek­előtt a lakáshelyzet és tö­megközlekedés gyökeres megjavítása és részben az üzleti- és szolgáltató hálózat bővítése nélkül a jólét fél­oldalas, a magas fogyasztás is jogos elégedetlenséggel pá­rosulhat NAPJAINK FOGYASZTÓI közérzetét nem csupán a fej­letlen infrastruktúra, hanem sok más feszültség és kielé- gületlenség is beárnyékolja. Az előrerohanó igényektől, a növekvő szükségletektől per­sze nem rémülhetünk meg, hiszen ezek szolgáltatják a társadalmi és gazdasági fej lődés fő hajtóenergiáját De ettől nem lehet rossz a köz­érzet, ha el tudjuk jól he­lyézni hazánkat a világgaz­daság térképén, a történelmi fejlődés folyamatában, ha munkánkat és annak ered menyét összeverve igényes, reális mércévl vizsgáljuk önmagunkat, csakúgy, mint szomszédainkat, s a nyuga­ti világot K, J. VEGE Megyénk fogyasztási szövetkezetei a tagok háztáji és kertgazdaságának fejlesztéséért A fogyasztási szövetkeze­tek az alapszabályban fog­lalt elveknek megfelelően tagjaik és a működési terü­let lakosságának ellátása érdekében sokrétű tevékeny­séget folytatnak. A bolti kiskereskedelmi és vendéglátódpari áruellátás, kisegítő ipari termelés és szolgáltatások nyújtása mel­lett foglalkoznak a háztáji és kertgazdaságok termelé­sének segítésével, termelvé- nyeik felvásárlásával és ér­tékesítésével. Ezt az ellátási feladatok mellett a tagok termelői érdeke is megkívánja. A SZÖVOSZ VII. kong­resszusának állásfoglalása is kimondja: „Az ÁFÉSZ-ek tagságának jelentős része, mint házi kerttulajdonos, kertészkedő, állattartó és ál­lattenyésztő érdekelt abban, hogy a termelés korszerűsí­téséhez, a termékek bizton­ságos értékesítéséhez, fel­dolgozásához a szövetkezet­től segítséget kapjon." Ennek megvalósítására megyénk fogyasztási szö­vetkezetei a korábbi évek­hez hasonlóan jelenleg is nagy gondot fordítanak. Ezt szemlélteti, hogy a fogyasztási szövetkezetek zöldség-, gyümölcs- és ve- gyescikk-felvásárlása — a többcsatornás értékesítés bevezetését követő bizonyos fokú visszaesés után -r- év­ről évre örvendetesen emel­kedik és 1973. évben 110 mil­lió forintot tett ki A zöldség-, gyümölcsfé­lék mennyisége 970 vagon volt, 350 vagonnal több, saint egy évvel korábban. Ebből 413 vagont tett ki a mennyiség, melyet a szövetkezetek háztáji 'és kertgazdaságoktól vásároltak tel Igen jelentős szerepük van a szövetkezeteknek a különböző vegyescikkek fel­vásárlásában is, melynek döntő többsége háztáji gaz­daságokból illetve a szö­vetkezet keretében működő szakcsoportok termeléséből származik. Példaként említem meg ezek közül a legfontosabba­kat: 1972-ben 25 vagon ba­romfit, közel nyolcmillió to­jást, 35 vagon mézet, 30 vagon nyalat, kétmillió fo­rint értékű gyógynövényt vásároltak fel, több ezer sertést hizlaltak meg és hoz­tak forgalomba. A felvásárlással egyidejű­leg a szövetkezetek bizto­sítják az értékesítési felté­teleket is. így folyamatosan növelték a zöldség-, gyü­mölcsboltok számát, me­lyekből az 1970. évi 74-gyel szemben jelenleg 92-őt üzemeltetnek a megyében, de emellett — a higiéniai követelmények biztosításá­val — számos élelmiszer- boltban, ABC-árüházban hozzák forgalomba ezeket, a cikkeket. A szükséges árualap fo­lyamatos biztosítása érde­kében 55 vagon árut —^al­mát, burgonyát, gyökérzöld­séget — tároltak a tél fo­lyamán. Számos intézkedést tettek a háztáji és kertgazdaságok termelésfejlesztésis érdeké­ben. Ezek közül kiemelhető; — 1966-tól 410 ezer kü­lönböző szőlőoltványt, 450 ezer darab facsemetét ér­tékesítettek. Ezzel a háztáji gazdaságok mellett segítet­ték a közel 2 ezer taggal, rendelkező városi kertszo- vetkezetek fejlődését, a nagyüzemi művelésre nem alkalmas területek haszno­sítását. — Ellátják a háztáji gaz­daságokat vetőmagvakkal, palántával, műtrágyáitól, nö­vényvédő szerekkel, ame­lyek értéke meghaladja az évi 30 millió forintot­— A mezőgazdasági'szak­csoportok részére — ame­lyekből 60 működik 3500 taggal és mintegy 20 millió forint értéket termelnék —- sokirányú segítséget nyúj­tanak. Ezek között említem a szak tanácsadást, ingyenes oktatást a szakirodalom té­rítésmentes biztosítását, ki­állítások, tapasztalatcserék szervezését stb. — A baromfi- és tojáster­melés fokozása ugyancsak fontos érdek. Ezt a szövet­kezetek azáltal is támogat­ják, hogy évente mintegy 850 ezer naposbaromfit jut­tatnak el a termelőkhöz, ugyanakkor különböző tá­pokat, takarmányféléket 70 helyen árusítanak mintegy 800 vagon mennyiségben. — Az utóbbi időben a szövetkezetek támogatásával terjed a fóliás prirrvVcáru- termelés, elsősorban a be­vési, hatvani, kápolnai,_ csá- nyi szövetkezet körzetében. Ezt a szövetkezetek, szak­mailag és .anyagilag ig tá­mogatják. Ez évben 4—5 ezer négyzestméter területen 5 millió forint értékű zöld­ség termelése várható fóliás termelés, útján. — A. .háztáji gazdaságok termelésének, segítésében a takarékszövetkezetek a múlt evbeyi 33 rniíiió forint ter­melési hitel' nyújtásával mű­ködtek közté Ismerete?;, hogy zöldség- f/yümölcsfélék iránt Heves megyében is, különösen a városokban, ipari vidéke­ken, idegenforgalmi helye­ken egyre nagyobb igények jelentkeznek. Ten.nészetesen az ellátás javítása alapvetően terme­lési, feladat, melynek meg- old/isában a nagyüzemek, "tér melőszövetkezetek bírnak cicin tő jelentőséggel. Ezek termelését azonban jól egészíthetik ki a ház­táji és kertgazdaságok és eredményesen működhetnek közre elsősorban a helyi szükségletek biztosításában. Ezért célszerű, hogy a .háztáji és kertgazdaságok termelésük fokozásához to­vábbi támogatást kapjanak. Ennek igen jó módszere lehet a fogyasztási szövet­kezetek és termelőszövetke­zetek, valamint a SZÖV- TERMÉK közös vállalat eredményesebb együttmű­ködése, a tanácsok koordi­náló tevékenysége mellett. Különösen széles lehető­ségei vannak a helyi ellá­tás bővítésének, termelési szerződések megkötésének, közös kockázatvállalásnak, közös elárusítóhelyek létesí­tésének, a városok ellátá­sában való fokozottabb rész­vételnek. Ezek összességé­ben a háztáji gazdaságok fejlesztésére vonatkozó ha­tározatok eredményes meg­valósítását segítik. E munkához az eddigiek­hez hasonlóan a megyei szövetség a jövőben is az érdekképviselet ellátásával, különböző szolgáltatások nyújtásával, ajánlásokkal, javaslatokkal kíván . haté­kony támogatást nyújtani. jyr. Havellant Ferenc MESZÖV-elnök Képes hír Kisköréről Az ország legnagyobb vízügyi létesítménye, a Kiskörei 7ízlépcső építése jelentős szakaszába érkezett. A kitűzött latáridő előtt két hónappal — már május elején —, meg­kezdhetik a duzzasztást. A tároló tó fokozatos feltöltése le­hetővé teszi a környék szivattyús öntözőrendszereinek átkapcsolását gravitációs üzem,re. Képünkön: az elkészült tuzzasstómű. ____ (Mll-foto — Kovács Sándor) KT in cs országos statisz­■c* tika arról, hogy ások tízezer jel ölőgyűlésen részt vett és két és fél millió vá­lasztópolgár közül a három- százezer felszólaló hány kérdést fogalmazott meg. De hogy az egyes városokban, kerületekben, községekben összegyűjtött kérések, igé­nyek «áma jelentős — ez bizonyos. A választási elő­készületek ugyanis nemcsak az elmúlt választási ciklus eredményeinek, hanem az új igényeknek, kívánságok­nak a számbavételét is je­lentik. Számos jelölőgyűlésen ta­pasztaltuk, hogy a munká­jukról beszámoló tanácsta­gok nemcsak abban voltak őszinték, hogy nyíltan meg­mondták: miért nem telje­sülhettek kívánságok, kéré­sek, hanem abban is, hogy a most előterjesztett, nem megvalósítható javaslatokra, kívánságokra is bátran ki­mondták a nemet. Pedig mi sem lenne csábítóbb, mint felelőtlen ígérgetésekkel nyerni meg újra a választók bizalmát. A tapasztalt ta­nácstag azonban tudja: az. Ígéretek teljesítéséről majd számot kell adnia és műi­den megalapozatlan ígéret rontja a tanácstagnak és a tanácsnak a hitelét is. Az első alkalommal jelölőlistá­ra került tanácstagoknál még erősebb volt a csábí­tás: mindent megígérni, hi­szen őket még semmi sem köti, s ráadásul tájékozott­ságuk, tapasztalatuk sincs arról, hogy mit lehet és mit nem. Szerencsére, a válasz­tási előkészületek során ők sem engedtek a felelőtlen ígérgetés kísértéséiig. As őszinte ssó tekintélye Az igazi próba azonban a megválasztás után kezdő­dik. Érthető, hogy a tanács­tagokkal szemben — legye­nek újak, vagy régiek — a választás után mindig fel­fokozott a várakozás. Még mindenkiben élénken él­nek a jelölőgyűléseken, a választási gyűléseken el­hangzott szavak, mindenki pontosan emlékszik a kíván­ságokból kirajzolódott prog­ramra, sőt természetes az is, hogy az újonnan megvá­lasztott tanácstagot egymás után keresik fel a választók problémáikkal és ezek gyors megoldását várják. Akad­hatna-e egyetlen olyan. ta­nácstag is az országban, aki felelősen igent mondhatna minden kívánságra, kérés­re? Aligha. De ez azt is je­lenti, hogy az igen mellett időnként ki kell mondania nemet is. Régi tapasztalat, bogy a választópolgárok akkor is igénylik az őszinte szót, ha az nem igenlő, hanem taga­dó. Inkább van tekintélye előttünk annak a tanács­tagnak, aki nem ígérget nyakra- főre, de amire igent mond, az meg is valósul, mint annak, aki holnapra már el is felejti, mit ígért, vagy akkor döbben rá, hogy felelőtlenül ígért, ami­kor kiderül, hiányzik ígére­tének anyagi fedezete. Ezért bátran biztathatjuk a ta­QÁcstaaokat arra, hogy mer­jenek nemet mondani, mert az őszinte szó nem csökken­ti népszerűségüket, sőt na­gyobb súlyt, tekintélyt ad jövőbeni szavaiknak, ígére­teiknek. A tanácstagok munkája nem könnyű, hiszen embe­rek sorsával, gondjaival- bajaival törődni a legnehe­zebb hivatás. Ezért mon­dotta Kádár János elvtárs a minap a Láng Gépgyárban tartott képviselői beszámoló nagygyűlésen: „... a válasz­tott tanácsokban és a ta­nácsapparátusban dolgozó emberek megfelelő megbe­csülést és tiszteletet érde­melnek azért a munkáért, amit nap mint nap végez­nek, még akkor is, ha egyes kérdések nem oldódnak meg olyan gyorsan, ahogyan egyes érdekelt feleik azt szeretnék.” Kádár elvtárs arra is figyelmeztetett, hogy: . .amikor a nép ügyéről van szó, mindig ko­molyan kell a kül désekkel foglalkozni.” S a komolysá­gon azt is kell értenünk, hogy merni kell kimondani a kellemetlen, a nem min­dig népszerű nem szócskát is. Két dolog azonban jelen­tősen megkönnyítheti a ta­nácstagok munkáját, s erre különösen fel kell hívni a figyelmet. Az egyik: a nem sohase legyen kategorikus abban az értelemben, hogy gitt/.úr, uak ebbűi a »zűbúl áll. A tanácstagnak azt is meg keli magyaráznia, mi­ért nem lehet. Ehhez ala­pos tájékozottságra, az or­szágos és a helyi tervek, erőforrások ismeretére van szüksége. Ezek összefüggé­seit megmagyarázva kell ki - mondania a nemet. Egyszó­val be kell avatni a válasz­tópolgárokat az államház­tartás, a községgazdálkodás gondjaiba, mert így szinte maguk is érzik azt a fele- lősséget, amit a tanácstag, a tanácsi testület érez, áfái­kor dönteni kell. S a másik segítség: ma­guk a választópolgárok. Hány és hány példát lehet­ne felsorolni, miként válto­zott a nem igenné a lakos­ság segítsége révén. Az a tanácstag az igazi köz tiszt­ségviselő, aki képes arra, hogy magával ragadja ala­kosságot a községfejlesztési tennivalókban, aki a költ­ségvetés bevételi oldalának forintjai mellé fel tudja so­rakoztatni a lakossá.:; hozzá­járulását. A nem kimondá­sa előtt mérlegelje a tanács­tag, milyen segítségre len - ne szükség a lakosságtól, melyek azok a kívánságok, amelyek az ő segítségükkel megvalósulhatnak. II a mindezeket követi a tanácstag, akkor meg­értik őt a választópolgárok akkor is, ha nemet mond és sok olyan kérés is megva­lósulhat, amelyet a lakos­ság segítsége nélkül nem le­hetett volna teljesíteni. F. J. 1972. 12., i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents