Népújság, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-13 / 86. szám
Fagyé jev-ssobor Moszkvábiz szovjet író emlékére ,készült szoborcsoport a szovjet főváros egyik terén. (Foto: TASZSZ—MTI—KS) Molnár István fotóiról A Megyei Művelődési Központ FotókiitDja rendezte meg Mlonár István kiállítását. A tárlat a Művelődési Központ első emeleti folyosóján látható. viszonylag otthonos, meghitt környezetben. Molnár István fotóival nem eióször találkozik az egri közönség: o a fotoklub gyűjteményes kiállításaim évek óta szerepel, országos tárlatokon, versenyeken. pályázatokon rendszeresen részt vesz. Eddigi tízéves fotos munkásságát szerényebb és díszesebb elismerések jelzik. Molnár István egyéniség, határozott érdeJclődés, szentsedéig és szorgalom hajtja őt témái, vizsgálódásai felé. Kinyílj a táj, a természet a környezet egy-egy zárt harmóniájáért, azaz addig keres, amíg valamiféle harmóniát, ritmust, lírát ki nem emelhet a sok megörökíthető resztet közül, hogy aztán hozzáadva a saját érzéseit, vagy lieleélve, belelátva azt, ami belőle az élményt kiváltja, átadja nekünk,, a látvány megörökített formáját élvezni. Előszeretettel érdeklődik a falu, a falusi házak, a fehér-fekete kontrasztok után. Ebben az eltűnő világban az eltűnő, eltűnni igyekvő arcok, ruhák, árnyak, sorsok és érzések izgatják. Falusi arcain ott borong az a sajá- ságos, szinte bénán bénító szomorúság, amit jól keretez, kiegészít a fekete ruha tompasága, falusi ünnepélyessége. Parasztarcoknál gondolkozik és gondolkoztál el Molnár István leginkább, mert ezek már a magyar félműit, az éppen most. ezekben az evekben abbamaradó magyar táj és magyar történetem. Fel kell jegyezni ezeket az arcokat, memen tóként is, tanulságul is, meg azért is, mert ez a magyar valóság, 'ez a magyar színfolt. ez a sajátosan magyar és történelmi jelen, vagy félmúlt holnap már nem létezik. Romantika ez és keserű beszámoló. Molnár István nem ad elmet képeinek, katalógusa sincs a kiállításnak. Mi is csak az általános összbenyomást rögzítjük, minden részletezőbb fogódzó nélkül, amikor a kiállításról és a művésszé érő Molnár István- alkolói világáról, szemléletéről írunk. Líra és megejtő ritmus van a tapasztott kemence és a csupor ábrázolásában, a gyöngyöspatai menyecske fő- kötős profilján, a nádassal benőtt ingoványról készült képén, az éppen agitációs munkát végző falusi értelmiségi arcán, a barokk-angyalka égre emelt mozdulatában, a feketébe öltözött menyecske szenvtelen arcán, ahogyan 4 félig elfordított tekintetével í az időtlen szemérmességet jeleníti meg. A majdnem eltakart gyermekarcon ritka kontraszként felvillan a huncut mosolygás, de ez csak annyira világít a többi kép ^ közt, hogy ne ijedjünk meg15 azok komor árnyalataitól. Értékes telitalálatai vannak Molnár Istvánnak. Igazat kell adnunk Danes Cd- . iosnak, aki a kiállítás meg- ; nyitásakor meleg szavakkal: szólt a kiállító eddigi műkő- ; óévéről, sikereiről. Azért : mégis ejtenünk kell egy -két ; megjegyzést. A fotos itt-ott! — éppen a kép közepében, : — bennehagy egy vaskos és ; a kompozícióhoz képest mon- ; danivaló nélküli árnyékot, a; formák es a kontrasztok kö- ! zöit a ritmust és harmóniai: bontó elemeket felejt a kép- : ben, vagy olykor-olykor: megbillenti a harmóniának azt a fényelosztását, amely a teljes hatáshoz szükséges. Értjük a megörökítés szándé- ; kát, de keresetinek tartjuk a ! szoptató anyát, a kegytárgy ! mellett feltűnő nénikét. Az ! az alkat, az a lírai egyéniség,; mint Molnár István is, ilyen szónoki eszközökkel, a pátosznak iiyen lendüiet nélküli formájával nem tud lés nem is akarhat gazdálkodni. A szerelvényeivel felfelé mutató puszta oszlop a maga fény- és árnyjátékával többszörösen többet mond el Molnár István érzéseiről és művészi szándékairól, mint az előbb említett képek. A kiállításnak sikere van. Hatása talán azért ilyen nyilvánvaló, mert egy határozott művészegyéniség kialakulásáról. fejlődési fázisairól kap tájékoztatást a közönség, a kiállított fotókban. (farkas) Olvasnak-e a tsz-tagok ? VAN-E KEDVE olyan embernek olvasni, aki napi tizennégy órai nehéz munka után jut hozzá a biloógiai, fizikai regenerálódás lehetőségéhez? Lehet-e egyáltalán ilyen esetben kulturális igényről beszélni? Fejler Istvánná mezőgazda- sági segédmunkás: — Amikor kisgyerek koromban anyám beküldött takarítani a szobába, ott volt az asztalon a könyv. Ügy takarítottam, hogy közben olvastam: Sokára lettem kész. Anyám észrevette, megszidott egy kicsit. Mindig szeretteti! olvasni, most is szeretek. Nyáron nem lehet, mert nincs rá idő, de télen olvasok esténként. Gréber József 76 éves nyugdíjas mezőgazdasági munkás: — Amikor még nem volt bevezetve a villany, petróleumlámpánál olvastam. Ügy aludtam el, hogy égve maradt a lámpa. Persze, ezt már csak reggel vettem észre, amikor indultam a munkába. Sokszor indultam el fáradtan, mert nem aludtam eleget. Most már nemigen olvasok. mert rossz a szemem. A kedvenc olvasmányon az Emberi sors volt. Gaál Pálné pedagógus, a község könyvtárosa: — Több mint tizenöt éve vagyok Kerecsenden könyvtáros. Ez alatt az idő alatt kevesebb lett az olvasó. En még jól emlékszem arra az időre, amikor sorba álltak a könyvekért az emberek. Az az igazság, hogy minőségileg előre haladtunk a raunlíában, de mennyiségileg nem. A könyvtárnak tavaly 313 tagja volt, ebből 16 tsz-tagot tartok nyilván. — Hogyan tehene eredményesebbé tenni a munkát? — Feltétlenül szükség volna függetlenített könyvtárosra, és egy művelődési házra. MIÉRT OLYAN FONTOS, hogy olvasnak-e a tsz-tagok vagy nem? Ne elégedjünk meg itt egy Olvasó népért mozgalom jelmondattal, inkább abból az alapállásból induljunk ki, hogy az olvasás a kulturális élet egyik része, amely egyéb tényekkel öszefüggésben vizsgálva, sok mindenre magyarázatot ad. A termelőszövetkezetek mindegyikében van úgynevezett szociális és kulturális alap, szociális és kulturális bizottság, amelynek tevékenysége meglehetősen' szűkre szabott. Általában megszerveznek egy-két kirándulást nyaranta, jobb esetben külföldi útra is sor kerül, kiosztják a szülési segélyeket, igyekeznek segíteni a személyes problémákon, vagy i csoportos színházlátogatásra viszik a tagságot. Sajnos ezek még akkor is ötletszerű intézkedések, ha tervet, kimutatást kell készíteni róluk és statisztikai adatok bizonyítják, hogy eny- nyi és ennyi mezőgazdasági dolgozó látogatott színházat. A valóságos kérdés mindmáig megválaszolatlanul áll: ki és hogyan foglalkozzék a termelőszövetkezeti tagok kulturális életének minőségileg magasabb szintre emelésével. A kultúra magasabb szintjében beletartozik a szabad idő kihasználásának kérdésétől kezdve a fürdőszobás lakásig sok minden, így az olvasás, a színházlátogatás is. Csali a módszer hiányzik, amely tudatosan összefogja, felméri, rendszerezi a megoldásra váró gondokat és helyes irányt mutat az új kultúra felé vezető úton elindulóknak. Mert igény van az új, a szocialista kultúrára s a nagyüzemi gazdálkodás meg is teremtette a lehetőségét annak, hogy az emberek éljenek vele, csak éppen az hiányzik a magyar falu életéből, aki tanítsa a szocialista kultúra felhasználásának módját. Azok, akik közvetlen kapcsolatban állnak a termelőszövetkezeti tagokkal, teljesen járatlanok ebben a kérdésben, hiszen felsőoktatási intézményeinkből tökéletesen termelés-centrikus beállítottsággal kerülnek ki az agrármérnökök, technikusok, legfeljebb a búcsúztató beszédekben hangzik el egykét zengzetesen ívelő mondat a . közösségben betöltendő humanisztikus kulturális szerepről. A MŰVELŐDÉSI HÁZAK igazgatóinak csak nagyon kis részfeladatuk lehet, hogy a termelőszövetkezeti tagság kulturális problémáival foglalkozzanak személyesen. Hevesen volt alkalmam részt venni a tsz-szövetség vezette háztáji klubon, ahol a klubvezető nem győzött válaszolni a kérdések özönére, amelyek az élet legkülönbözőbb területeire vonatkoztak, jelezve az okos tanács hiányát és szükségességét. Kerecsenden találkoztam olyan termelőszövetkezeti taggal — Pál Mihály traktorossal —, akinek háromezer kötet volt az otthonában és senki nem ült még le vele egyszer sem, hogy a háromezer kötet labirintusában kijelölje az utat a nemesebb értékrendszer felé. A termelőszövetkezeti tag ma már vásárol könyvet is, az otthonok többségében televízió van, nagyon sok ház udvarán gépkocsi áll, nem csekély számú az olyan lakás, amelyben fürdőszoba található, de hogy ezek csak állomásai, eszközei legyenek és ne végcéljai egy munkáséletnek, ahhoz sole kai mélyrehatóbban kell foglalkozni a szocialista kultúra elterjesztésének módszerével a mezőgazdasági munkások között EZÉRT IS FONTOS, hogy olvasnak-e a tsz-tagok, vagy sem. Szigethy András AVyV'/W\zyWWV'AiftAAAA^vAAA’VSVVv,VVVVV/vVVWVVVAA/W'/'/W'ÁAVV'A/'/A',/'A/,y>(WAVWV/WiAM/W^^MWÁV/VWWWW\^AAAWVWWWW> KEREKES IMRE: 32. Fejdebrő az avar birodalom határán... Feidebrő község mór a VII században jelentős település volt — erről vallanak azok a letet-ík, amelyeket egy ősi temető feltárása közben találtuk. Az Egri Dobó István Vármúzeum régészei a község belterüleiU'iá. április 13.. pétitek tén 14 avar kori sírt tártak fel. A föld alól ezüst ruha- díszek, öntött csatok és egyéb használati tárgyak kerültek elő. A régészek a leietekből arra következtetnek, hogy Feldebrő valamikor az avar birodalom egyik határtelepülése volt. A községi tanács elhatározta, hogy helytörténeti múzeumot hoz létre, ahol kiállítják a település légé: dekesebb dokumentumai v. Megfigyelésem szerint, a két lámpa közt, a homályos részen van az a hely, ahol a jelenet lezajlik. A mucus vagy bárányszelíd, vagy vállrabukós hangulatban van, vagy olyan, mint a tigris. Idehailatszik. — Azt hiszed, hogy engem csak így le lehet rázni. A palit ez leveszi a lábáról. Pedig rendszerint az volt, aki eleinte csüggedt utána. De most minden kiderül, mert a mucus szerint, őt dobták a szemétkosárba. Hát ennyire egyszerű minden. Akárhogy folytatódik, de onnan a homályból együtt távoznak, nem is szállnak fel a villamosra, mert egy megállót még sétálnak, eny- nyit megér az ügy. Amikor felszálltak, már nem láttam olyan világosan a Nellit, mert akkor már szembe- vágtak a fények. A mucusok az első balhé után visszatérnek, de itt már nem merném ezt a Nellivel biztosan állítani. Személyes ügy. De ezt csak a második kör után tudnám pontosan kikalkulálni. Azt is csak télen. Nyáron hamar megvirrad. Senkinek se tanácsos belenyúlni a hajnalba. Most azonban elmozdult az idő. Az ilyen fáradt éjszakában nehezen tudja az ember, hogy hol tart. Ha egyáltalán tart valahol. Most este például, a műszak után, még az se köszöni, aki szokott. Még anynyit se mondtak. mikor hagysz már fel ezzel a spicli szakmával, Gáspár. A művezetők behúzott nyakkal siettek ki a gyárból, a takarítók a sarokba csapdosták seprűiket, a nappali portás fulladt a köhögéstől, legújabb pipáját bevágta a sarokba a régiek közé. Befordulok az éjszakába és hallgatom ahogy a tücsök mondja a magáét és a gyárudvarból ide is kihallom az egerek neszét és kihallalszik a kihűlő gépek ropogása a kitört ablakokon át és íde- érzik az akácvirág szaga, amit a mezőn át hordott ide a temető felől érkező szél. De ez csak egy Ilyen éjszakán lehetséges. A környéknek egyébként vasreszelék szaga van, meg fűrész- por szaga, onnan messzebbről a fatelepről, meg vágó- hídszaga, ami még mesz- szebbről jön, de a vágóhidak szaga mindenhová elér, különösen az éjszakában. Lélek nincs már a környéken, a rendőrök is behúzódtak az utcák sünijébe. A taxik is olyan feketén fordulnak be a sarkon, mint a svábbogarak. Hazatérő sincs már ezen a tájon. Akinek úgy esett, már hazaért, aki eddig nem érkezett, az már marad, ahol van. Eny- nyi az egész. De én inkább abban hiszek, hogy a Lipták úr már hátára fordult, mind a döglött darázs. A Vajda úr most rúgja le magáról a takarót, mert aki üzlettel foglalkozik, annak nyugodt álma úgyse lesz. A Richter úr talán most riadt fel egy pillanatra, mert megszólalt a mentők szirénája. A Sle- zákné arccal a falnak fordulva megy egyre mélyebben az éjszakába, hogy ne lássa ezt a világot. Egyedül Erdélyi urat, a festőt láttam ma este. Egy képpel a hóna alatt érkezett haza. Mázolmány, többre nem futja, de kora este kettővel indult. Az egyiket sikerült eladnia a talponállóban. Ára nincs, tíz után már annyiért adja, amennyiért veszik. Néhány forint az egész. Drága a keret. Nagyon nekiugrott a nyár/ de most már eső nélkül. Por az van, de víz nincs. Rendelet jött. hogy az üzemnek mennyi vizet szabad használnia. Éjszaka van víz, a nappaliak meg csinálják ahogy akarják. ■ Tőlem se kérdi senki, hogy érem meg a reggelt. Száraz időben több kutya ugat. Megszaporodtak az ebek a városban. Nappal pórázon viszik őket. Éjszaka az erkélyről ugatják a holdat, meg a környéken szaglászó kóbor kutyákat. A portásfülke előtt, ahol elvonulnak a haverok, meg a mucusok, felöntözöm a járdát, bent az udvarban meglocsolom a begóniát. Üjabban muskátli is van. A mucusok ültették egy vasárnap, amikor is üzemtakarítás folyt társadalmi munkában. Legyen. Üjabban mindenki tegez. Az esti műszakból a mucusok, csak úgy, a gallérjuk alól odaszólonganak nekem: öntözd meg a muskátlit, Gáspár. A havere* röhögnek. Miridenki azt ért, amit akar. Persze, jut víz a begóniáknak is. Azok reggelre mindig úgy felfrissülnek, mintha aznap nyitottak volna A friss virág előtt az ember mindig gondol valamire. Ennyi az egész. A fold hideg alatti*. A föld mindig hideg. De a meleg nappalok után éjszaka olyan itt a levegő, mintha nem votoa hőmérséklete. Csak akkor érez valamit az ember, ha valami megszólal. Csak a zajoknak van itt hőfokuk, ahogy a sötétségen zongoráznak. Négyszögben áll itt ez a két parcella, aztán négyszögben ültették a virágokat is. Ezt szeretem. Reggei magam is úgy járok haza, hogy itt- ott, ahogy eszembe jut, megkerülöm a háztömböket. Aminthogy éjszaka is négyszögben kerülöm a gyárat. Anyám megszoktatott, hogy reggel rántottleves legyen. Hiába iszom éjszaka a teát, reggel, mielőtt lefekszem, még ma is megforra- lom a rántott levest. Ilyen a természet, ha egyszer rááll valamire. Nekem hiába is beszélnek. Például én is hiába mondom a gyárvezetésnek, hogy a gyárudvaron a sötét saroknál ne építsenek bódét. (Folytatjuk.)
