Népújság, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-12 / 85. szám
CsereszHy és kert Csehov-bemutató, egri színpadon emberiség a nagy igaz- siquk leié halad... a legnagyobb boldogság felé. ami csak lehetséges ezen a földön. Es én a legelső sorokban akarok elöl menni... ” — s/.ontja magúhoz Trofimov a knlucsniját groteszk leszánt- sággal. ..Eljutsz odáig?" — kérdi Lopahin. ..El. El foguk futni.. . vagy legalábbis megmutatom az utat a többieknek odáig" — válaszol még elszántabban * Trofimov, az örök diák, aki «Halában mindig a nép iránti tiszteletről fecseg, de Márkáig Gábor pompás alakítása egy pillanatnyi kétséget, sem hagy afelől, l^ogy ha ez a kalucsnis forradalmár egyáltalán tevőlegesen közel kerül a néphez, abból sem neki, sem a népnek haszna aligha lesz. Végeredményben Csehov Cseresznyéskertjének valamennyi szereplője szerencsétlen is, de boldog is, Lopahin kivételével, mindegyikük szinte lubickol a saját szerencsétlenségében. Rezignált belenyugvással, vidám táncok forgatagában, jóízű városi ebédek csámcsogós jóllakottsága közben kerül árverésre Ranyevszkája és testvére, Gájev cseresznyéskertje. Ez a kert Csehovnál szimbólum, darabja hőseinek életében azonban a földesúri egzisztencia, a birtok utolsó darabja. Kétségtelen, ahogyan e csehovi figurák és nyomukban a feudális Oroszország talajvesztett feudális osztálya búcsúzik az élettől, mármint a földesúri élettől, az komikus is, tragikus is, de mindvégig kétségkívül elegáns. SőtJ franciásan elet , gáns. A mindig és minden ajkaimat megragadóan szónok- latokat kántátó Gájev, Simon György fölényes' magabiztonsággal, egy kicsit ütő- döttre, egy kicsit kedélyesre, de elesettnek semmiképpen sem formálta földesurának alakjában, a megszabadult ember szólal meg. Nem a felszabadult, csak a földtől megszabadult*. Akivel voltaképpen jót is tett a polgárság izmos és parasztból milliomossá lett képviselője, Lopahin, mert éppen ő vette meg az árverésen az örökkévalónak hitt cseresznyésker- tet. ,yAmig a csereszngéskertet el nem árverezték, addig mind olyan izgatottak voltunk, olyan boldogtalanok.-i Most pedig, amikor a dolog el van döntve és nem lehet változtatni rajta, egyszerre mind szépen megnyugodtunk, sőt jókedvűtek is let- tünk?..-” — lelkendezik Gájev, mint a kisgyerek, amikor túl van már a foghúzáson és lélekben máris indulna — ó, nem a bankhivatalba, ahol évi hatezer rubel jár majd neki valamiféle munkáért —, hanem a biliárdasztalhoz. Ahol fl mind ez ideig nagy és utolérhetetlen volt a dupla falsaival... Ljubov Andrejevna Ra~ nyevszkája is lelkesen kiélt fel... „Most aztán ki a nagyvilágba!” — miután megszabadult az orosz vidéktől, megszabadult a cseresznyés- kerttői, s mehet vissza egykori és meglehetősen csapo- dár ifjúsága színhelyére, Párizsba. Nem az újabb kalandok, a buja pajzán éjszakák, a fényes mulatók és a pazar jómód világába... Nem. Azt szó szerint is eljátszotta. Csak egy férfihez, aki eladdig mindig megcsalta őt, aki miatt elmenekülni kényszerült Párizsból Is, de aki magára és betegségeire maradva hát Ranyevszkáját kö- nyörgi vissza. És a cseresznyésben egykori tulajdonosa repesve utazik vissza ahhoz, akinek még ő egyáltalán kell. Boldog, mert egyvalakinek azért szüksége van reá... Máthé Éva tette élővé s míndelőbbit hihetővé is Ra- nyevszkája alakjának bensőséges, szép megformálásával. Ha e sajátos és szinte pszi$jljt ämsiirm WJ fTtCflHf» tut WJ3. április 12., csütörtök chiátriai alapossággal felsorakoztatott figurák életét, csendes, ám hol nevetséges, hol meg sajnálatra méltó haldoklását végignézzük, teljes mértékben megértjük, miért, jutott odáig Oroszország a századfordulóra, ahová jutott. S ha visszagondolunk Trofimov sárcipős for- radalmiságára, s megismerkedünk Lopahinnal, ebből a jubbágyparasztból tőkéssé vedlett orosz polgárral, akinek földet csókoló, eget rángató vad örömkitörésébe Paláncz Ferenc bele tudta sűríteni az orosz burzsoázia minden féktelenségét és ostobaságát is — akkor nyilvánvaló volt, hogy ennek az országnak és ennek a népnél' valóban el kellett jutnia a forradalomig. Ahol a barikád másik oldalán végeredményben is együtt sorakozott fel ..fehérben” a földesúr, a diák és Lopahin, — emezzel az oldallal szemben! Hogy Csehovnak mennyire nem voltak illúziói társadalmával szemben, hogy a maga „csendes módján” milyen pontosan mutatta be lelki és testi megnyomorodását mindenkinek abban az országban, arra kitűnő alak és remek példa a 87 éves inas, Firsz — Varga Gyula fegyelmezett, mértéktartó és jó értelemben véve hatást, sőt meghatódást kiváltó színészi megfogalmazásában. És az urakhoz tapadt, velük szinte szimbiózisban élő, sőt létezni mar csak így tudó egykori jobbágy, aki ötvenen felüli gazdáját úgy ajnározza, mintha az még mindig rövid nadrá- gos gyerek volna, s aki csak sajnálkozva tud beszélni » jobbágyfelszabadításról, —• tökéletesen belehülyült a szolgálatba és a kiszolgáltatottságba. Az, hogy wraäföl elhagyottan, az üres házba bezártam ottfelejtve és betegen úgy hal meg, mint ahogyan egy száradt levél huül le a fáról — nem a tragédiája. Az a sorsa! Egyeflen ember Seram a «seresznyéskert tulajdonosai, s e kert sorsában így, vagy úgy osztozób között, aki képes lenne az életre, aki egyáltalán eddig is életben tartotta mindazt, ami voltaképpen már régebben is halálra ítéltetett —- ez Várja, Ranyevszkája fogadott lánya. Még csak huszonnégy éves, de már menthetetlenül vénkisasszony. Fekete ruhájában, derekán a mindig ott csörgő kulcsokkal, a rokonok pazarlását gyenge testének hangyaszorgalmával és vasakaratával pótolni kívánó elszikkadó leány — Gyöngyös- sy Katalinnak, az előadás talán legkiemelkedőbb alakításában —, érdekes és értő példázata volt a csehovi ítélkezésnek. Várja, nem úgy mint kisfiú ga, a még csak 17 éves Anya. — kedvesen, de kissé halványan formálta meg őt Polonyi Gyöngyi — a földön, a valóságos világban él, olyannyira reálisan, hogy még Lopahin is benne látja esetleges élettársát. Reális, szívós ember ő, — de mit tehet végül is egv fogadott leány minden szívóssága egy < egész világ tehetetlensége, mit tehet ébren levő józansága, e földesúri élet álomvilága ellen? Ö az egyetlen, aki voltaképpen úgy bukik meg életében, hogy szívünkből tudjuk sajnálni — mert nem vétkes ő, hanem áldozat. ... és járnak-kelnek a főúri kastély szobáiban ezek az árnyak: Piscsik, a félelmetesen ostoba, a mindig pénzt hajszoló és másra soha gondolni sem tudó földbirtokos — Szili János telitalálata —; Sarlotta a nevelőnő, aki voltaképpen soha senkii nem nevelt és nem is fog. mert kártyatrükkökön kívül semmihez sem ért — őt Máthé Éta formálta sikeresre —; vagy Jepihodov. a kétbalkezes és ütődött könyvelő — Somló István karakterisztikus alakításában. Járkálnak, tesznek valamit, beszélnek és voltaképpen nem is történik különösebb a színpadon. Csak bomlik a cári Oroszország! Mi már tudjuk, hogy azok a „tünetek”, amelyeknek szemtanúi vagyunk, voltaképpen a cári Oroszország romlott testének hullafoltjai. Kész komédia, hogy e haldoklást milyen jól bírják el és ki e csehovi történet szereplői ! Színházban voltam. Nem olyan értelemben, hogy megnéztem a Cseresznyéskert bemutatóját az egri Gárdonyi Géza Színházban. Utóvégre is, hát hol mutatnának be egy színművet, ha nem a szín házában: a színházban? Hanem olyan értelemben, ahogy az ember ünnepélyesen, kicsit meghatódva az élménytől, emiatt egy kicsit a beavatottak büszkeségével mondja: „színházban voltam”. Mert tiszta, szép. míves színházat láttam, mint az már az eddigiekből is kiderülhetett. Illés István főiskolai hallgató rendezése nem akart szakítani a csehovi hagyományokkal, ami a rendezését illeti és ezért valamiképpen mégis tudott szakítani azzal. Annyira, atneny- nyire megkívánta e belső ellentmondásaiban, paradox voltában komikus, de pusztulásában mégiscsak tragikus világú Csehov-koanédia korszerű rendezése. Nem „pörgette” meg az előadást, hagyta, hogy lassan, kissé a köd gomolygása szerint folyjék szét a színpadot, a nézőteret a csehovi cselekménypatakocskák, a gondolatok. Az apró kis történések tiszta vizű erecskéiből lett — ó, nem fenyegetően hömpölygő — széles vizű és lassan mindent elborító folyam, A kitűnő színpadkép •— Wegenast Róbertét dicséri, mint ahogyan a jelmezek Hruby Máriát — és a dramaturgiai funkciókat szó szerint is látványosan teljesítő fényeffektusok csak elősegítettek, hogy az utóbbi évek egyik legegységesebb és legjobb prózai előadását láthassa a néző egri színpadán. Aki komédiáit vár a szó köznapi értelmében, az csalódni fog. De aki egy osztály komédiáját akarja látni, úgy, ahogyan Csehov és mai értelmezője. Illés István látta — színházi élmény birtokosa lesz. S ez a birtok nrai“adand6bb lesz, mint ama egykori cseresznyésként. Gyurkő Géza KEREKES IMJUt: Honvéd művészeti csoportok seregszemléje hatvanban Aki igazán szereti a kultúrát. a művészetet, annak tág tere nyílik a honvédségnél is, hogy hajlamait kiélje!! — Körülbelül ebben a mondatban összegezhetjük a bizonyságot, amivel a honvéd irodalmi színpadok kétnapos területi bemutatója szolgált Hatvanban. Mert az ország különböző sarkaiból összesereglett tizenegy katonaegyüttes gondos felkészülést, elmélyült elemző munkát feltételező programmal lépett színpadra. S helyes volt műsorválasztásuk, biztató az a sokrétűség, amellyel Megformálás, meg- közejítés dolgában a jól szerkesztett irodalmi összeállításokhoz nyúltak. Ilyesféle észrevételünk alátámasztására hadd foglalkozzunk kicsit bővebben néhány példásan ügyesen szerkesztett, magas szinten megszólaltatott produkcióval! Petőfi szellemének, az 1848- as szabadságharc és polgári forradalom emlékének szentelte munkáját a 3705-ös alakulat művészeti csoportja, amely Kemény szél fúj címmel mutatta be műsorét. Kortárs költő és író, Soós Zoltán írásművészetére épült az Állj, ki vagy? című összeállítás, amely jobbára meditáció, alaptémája a parancs és annak teljesítése, illetve a felelősség, amely össztársadalmi szempontból is figyelemre Színpadkép — a tizenegy közül. (Foto: Baranyi Károly) méltó kicsengést, végkövetkeztetést hordoz e játékban. A szabadságharc eseményeiből merített a 3705-ös alakulat Petőfi él címen megszólaltatott műsora is. Ez az összeállítás azonban túlment a költő líráján, inkább korabeli epizódok laza fűzére — Kossuth ceglédi beszéde, március tizenöt a Nemzeti Múzeum lépcsőjén —, de az egész programon, vezérfonalként húzódik végig a nemzeti függetlenség, a nép- szabadság gondolata. Élet- szerűségét erősítették a korhű jelmezek, valamint a dikciómentes, közvetlen hangot megütő interpretálások. Külön színfoltja volt a bemutatónak a 2348-asok üde, sodró erejű programja, amely Már néha gondolunk a szerelemre címmel kerüijt közönség és zsűri elé. Mit akart ez az összeállítás? Érzékenyen tükröztetni a szeretem érzésének sokszínűségét, árnyaltságát, a gyermeki fellobbanástpl az egymáskeresés, a párválasztás indulatáig, elhatározásáig. S mennyire kihasználta n rendezés az ábrázolás, a megjelenítés lehetőségeit! Arnyjáték keveredett' az előadásban sima versmondas- sal, atraktív mozgása kedvesen áradó dallamívekkel. Még egy műsor igényli fokozott figyelmünket. A 3101-es alakulaté, az „52-es csapdája”, amelynek nem csupán megszólaltató;, hanem írói, szerkesztői i$ katonák voltak. A ketté osztott színpadon folyó játék, a párhuzamos cselekmény, az egymást erősítő szöveg újszerűén dolgozta fel a háború kénye-kedvének kiszolgáltatott amerikai sorkatona vagy zsoldos helyzetét, amikor a második világháború és a vietnami hadszíntér különböző szituációit, a küldetés hátterét bogozta. A honvéd művészeti csoportok szemléjével kapcsolatban végezetül még any- nylt: legjobbjaikat május első napjaiban az egri színházban láthatjuk viszont, ahol az országos döntőt rendezik meg. (m, gy.) (Tudósítónktól.) Hatvanban, a Dózsa György téren, egy jelentéktelen külsejű épületben üzemel a Lenin Termelőszövetkezet étkezdéje. A gazdaság dolgozóinak kis hányada jár ide ebédelni, s a szövetkezet szervei olykor itt tartják gyűléseiket. A korábbi években működött ugyané helyen klub, de idővel inkább züllött kocsma jelleget öltött, mintsem a kultúra hajléka lett volna. Meg is szüntették! Közelmúltban a szövetkezet vezetői ismét a klub életrekeltését tűzték célul. S tanulva a tapasztalatokból, az intézményt tartalmas élettel akarják megtölteni. Irányítását ezért bízták képit. A második körnek egy óra után indultam nejii. Ez már jobb kör. Ha az ember egyszer már került, kitapogatta már, hogy merre lépjen. Mert minden este mindent elölről kell kezdeni. Nincs két egyforma éjszaka. Másként nem megy. Ha megy. Ezért jobb a második kör. Akkor már' össze lehet ko- mázni az idővel, meg az éjszakával. A szolgálatból is letelt már ennyi, amire rá lehet fogni, hogy. valami letelt. Ennyi az, egész. Félelem azért ,van most is, de csak a megszokott tokon. Ha nincs benne több mali- gan, mint amit megszokott az ember, ki lehet bírni. Vagyis 'tűrhető. Az ember észre sem veszi. De ha nagyobb, rögtön jelentkezik. Elindulok, még item is vagyok a homályos oldalon, de már kőre lépek. Mintha valaki megcsavarta volna a lábujjamat. Nem igazi sötét ez, de annál rosz- szabb. Nincs szem, ami ' az ilyen sötétben pontosan látná, hogy mi van a lába alatt. Lehet tovább menni, persze,» hogy lehet, nem történik ma semmi. Szólni kellene az udvarseprőknek, hogy egyszer a kerítés mellől is takarítsák el a szemetei. Minthogy a szemét ' természete is olyan, hogy a kerítés mellé húzódik. Ha ez így megy, nem sok idő kell és térdig szemétben járunk. Ha guberáló lennék, csak felemelném a papírzacskókat, meg az' újságlapokat, meg az üres konzervdobozokat, meg a kinyomott tubusokat. Aztán megmondanám, hogy a környékben ki micsoda, hol vásárol, mit olvas, mit eszik, milyen krémet használ. Egyszer egy gyilkos a helyszínen hagyta a krémet, tubusát. Ez vezetett nyomra. Mind nyom ez, amit magunk után hagyunk, mint vízen a hajó a hullámokat. Aztán mindig vannak új nyomok. Az éjjeliőrnek erre is figyelni kell, míg körbejárja a pagy malterszinű íalkeri- tést. Még arra is, hogy melyik mucus, hogy öltözik. Amelyik nagyon, azt vagy kitartják, vagy esetenként szedi össze, vagy tolvajtól kapja. Ez így történik. AmeKlub a tsz-ben zeit népművelőre, ami magúban véve is újszerű vonás a gazdaság életében. Elkészült a klub felújításának terve, amiből kiderül, hogy a „Lenin” közel 70 ezer forint anyagi áldozatot hoz a színvonalasabb kulturális munka érdekében. Meghatározták ugyanakkor a klub feladatkörét is. "Ebből kiderül, hogy alapvető cél: sokrétűen biztosítani a tagságnak a kulturált szórakozási lehetőséget, a politilyik nem a gép mellett áll, hanem kóborol a gyárudvaron, az valamit figyel, hogy leadja a drótot. De honnan kapja a drótot az éjjeliőr? A buta tolvajok lebuknak. •Lehet, hogy leütik az éjjeliőrt, de három nap alatt kézre kerülnek. Az okos betörő mindent tud, az nem indul el felderítés nélkül. Kilestem a Nellit. Az ablakon át innen láttam, hogy a megállóban, a villany alatt várják. A rali tízre ért oda. A Nelli b. uúzott nyakkal tipegett át az udvaron. Sietett, mintha otthon még várná a nagymosás, de aztán semmi. Az ipsze a gyárkaput figyelte. Ennyi az egész. Vak vagyok, ha nem látom,. mire megy a játék. Még fel is segítette a villamosra. Ide lehet szokni a környékre. Más nem jutott eszembe. Csak később, amikor mar kai, társadalmi, művészeti és szakmai ismeretek bővítésének alkalmait. A munkatervben jelentős helyet foglalnak el az ismeretterjesztő rendezvények, oktatási tormák, ünnepek, s működtetni kívánnak ifjúsági, műszaki és nyugdíjasklubot, irodalmi színpadot. Említést érdgmel még. hogy a három helyiségből álló klub rendszeresen biztosít televíziónézést, falai között olykor műsoros vacsorákat, brigádtalálkozókat rendeznek, ellátják biliárd- és pingpangasztalokkal, s büfével teszik teljessé. Május végére tervezik a klubavatást. Szalmási György menetben voltam, gondolkoztam el az ilyen ügyeken. A sötétben ugyanis könnyű fényt látni. A mucusoknak is megvan a maguk furfang- ja. A Nelli most húz engem, odarendelj az illetőt, a villany ala állítja. Az meg segíti fel a villamosra. Lássam, hogy van valakije. Méghozzá olyan, akit nem szólítanak le este a mucu- sok, ha vonulnak ki a gyárkapun. De annyit azért már én is megtanultam, mióta figyelem itt ezt a környéket a gyár körül, hogy a mucu- sok mindig visszajárnak. Legalább egyszpr. Az első balhét csak a kezdők veszik komolyan. Meg azok, akiknek eddig még minden ügyük elveszett. De az első balhé után a mucusok egyszer csak megjelennek. Itt a gyárkapu előtt, van aki húsz méterrel messzebb, de egyszer még i'deáll. Az biztos. Ismerem őket, mint a tenyerem, mert van amikor hónapokig látom, hogy az esti műszak végén várja, akit várni kell. Nem sokat adok rájuk, nem tartom számon őket. Nem tartozik az éjjeliőrre, velük ügyem nem lesz, az biztos. Egyszer aztán elmaradnak. De eljön az este, amikor idegen lesz a levegő, valami felborzolja mindazt, ami volt, s mire az ember felnéz, egyszer csak azt látja, már megint itt áll. Várja a palit, aki volt, hogy most merre veszi az irányt. De úgy, hogy útba essen neki. (Folyta Ijuifci
