Népújság, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-07 / 81. szám

Pillanatkép a csomagolóból. ' ■' rkttí '‘ »SK ' ••'-"tf-1 itfÜÍ.I»‘<ITÍIr ,'r'n . ”v, Automatikus irányítórendszerrel működő vezérlőkére«» tmtm. Ä Hatvani Gukmgfáf zeaeptfe: Technológiai fejlesztés - Könnyebb munka, több termelés, nagyobb haszon Senld nem él már azok közül, akik ott voltak a gyár alapkőletételénél, akik qrültek, hogy munkát kap­tak, hogy dolgozhattak az építkezéseken, akik 1889- ben munkába álltak, hogy nehéz fizikai munkájuk ré­vén biztosítsák megélheté­süket s a tulajdonos évről évre növekvő jövedelmét. Mindez ma már krónika, amit szorgos helytörténé­szek gyűjtöttek össze emlé­keztetőül, jellegzetes ipar- történeti adalékként. Deutsch Bemát fantáziát látott a cukorgyártásban, mielőtt azonban vállalkozott volna rá, bebiztosította ma­gát ígéretét vette Pest, Heves, Nógrád, Gömör, Bor­sod és Nagykun-Szolnok me­gyék gazdáinak: a termelő­ket kötelezve, hogy a gyár részére öt éven át 6500 hol­don cukorrépát termelnek, azt is elérte, hogy a Közle­kedésügyi (Minisztériumtól, a répa, a répaszelet és a cukor szállítására tarifaked­vezményt kapjon. A többi már ment minta karikacsapás. Felépült a gyár, volt olcsó munkaerő bőven, gyarapodott a ha­szon, nőtt a termelés. Gépesítés — évről évre A tulajdonos bárókat csak a haszon érdekelte. Ezért nem törődtek a műszaki fej­lesztéssel. Az első rekonst­rukcióra csak 1927—28-ban került sor. Ettől kezdve, egé­szen' 1948-ig, az államosítá­sig a Hatvány—Deutsch bá­rók csak a szükséges kar­bantartásokra szorítkoztak, számottevő korszerűsítést, bővítést nem engedélyeztek. 1948 fordulópontot jelen­tett a gyár életében: a terv­szerű, átgondolt fejlesztés kezdetét Ezután minden év hozott újat, többet, előrelé­pést, ___,_________ 1 960-ban kezdődött a nagy rekonstrukció. Először kor­szerű erőmű létesült amely a házi igényeken túlmenően ellátja a szomszédos kon­zervgyár energiaszükségle­tét valamint s, feldolgozási idényben gazdaságos villa­mos energiát szolgáltat az országos hálózatnak is. A szakaszos működésű, munka- igényes diffúziós telepet to- ronydiffúzió váltotta fél. Kétségtelen sokba került, mégis megérte, mert két év múltán megtérült a drága berendezés teljes ára. Felszámolták — folyama­tosan _ a keretes szűrőpré­s eket és centrifugákat; he­lyükbe korszerű zagysűrítők, folytonos, illetve teljes auto­mata centrifugák kerülték. Az ötvenkilós zsákok tölté­sét korábban tizennégy ra­kodómunkás végezte. Az új, zsáktöltő berendezés csak egy kezelő korántsem meg­erőltető munkáját igényli Napi 300 vagon A modernizálás révén — a gyár nagyobb részében — polgárjogot nyertek a kor­szerű, folyamatos, többségé­ben szabályozott technoló­giák. Ez a dolog egyik oldala. De vallassuk csak a statisz­tikát, annak bizonyítására, hogy a műszaki fejlesztés egyaránt hasznos volt mind a gyár, mind a dolgozók számára. Kampányidőszak­ban csökkent a munkáslét­szám; tíz év alatt 1250-ről 650-re. Nőtt az üzem kapa­citása: egy évtized alatt a napi répafeldolgozás 230 va- gontról 300-ra emelkedett. Javultak a gyártási paramé­terek. A cukor veszteség 1,2 százalékról 0,85-re esett vissza. Korábban 15 kilo­gramm gőz kellett egy má­zsa répa feldolgozásához, ma már elég 10,5 kilogramm. S még egy nagy előny a gyár számára: a gépesítés révén csökkent a kampányszerű­ség. Régen — szezonidóben — a négyszáz állandó dol­gozó mellé 850 ideiglenes munkást kellett keresni, fel­venni. S ez az, ami nem ment könnyen. Ma, kam­pány idején csak kétszáz ember segítségére van szük­ség. A kevesebb munkaerő, a gazdaságosabb termelés természetes, hogy növelte a gyár hasznát. De nem jár­tak rosszul a dolgozók sem: megszűnt a nehéz fizikai munka, könnyítették a gé­pek, automatikus berendezé­sek. Az üzem vezetősége min­dig arra törekedett, hogy méltassa, megbecsülje a dol­gozók igyekezetét, lelkiis­meretes munkáját. A tech­nológiai fejlesztéssel egyidő- ben üzemi éttermet, fürdőt létesített, felújította a kul- túrházat, hogy — együttmű­ködve a konzervgyárral — lehetőséget, ötleteket adjon a szabad idő tartalmas ki­használására. Az üdülési gondokon is enyhítettek az­zal, hogy Mátraszentlászlón megvásároltak egy nyaralót. Több répa, több cukor Az utóbbi években csök­kent a mezőgazdasági üze­mek cukorrépa-termesztő kedve, s így a gyárak keve­sebb cukrot állítottak elő, s az ország sajnos, importra szorult. Emiatt született kor­mányrendelkezés a cukorré­pa árának emelésére, a ré- pa-szakgépek, kiemelt dotá­lására, a vegyszerek ked­vezményes juttatására, a korszerű zártrendszerű répa­termelés bevezetésére. En­nek meg is lett a várt ha­tása: a termelőszövetkezet tek és állami gazdaságok már több fantáziát láttak a cukorrépa-termelésben, mint korábban. Növelték a ter­mőterületet, s remélhető, hogy 1975-re a cukorgyárak már teljes erőbedobással dolgozhatnak, s nem lesz szükség importra. A hatvani gyár több me­gye gazdaságaival kötött és köt termeltetési szerződése­ket. Igyekeztek propagálni az új lehetőségeket. Az or­szágban négy zártrendszerű répatermelő társaság műkö­dik, közülük három az üzem segítségével jött létre. A szerződő gazdaságokat más módon is. támogatja a hatvani üzem. 1971. decem­ber 14-én 37 mezőgazdasági répatermelő üzem és a cu­korgyár — hatvanöt milliós induló tőkével — társulást hozott létre, , elhatározva, hogy egy takarmánykeverő üzemet építenek, melynek az a célja, hogy a cukorgyár­tás melléktermékeinek hasz­nosításával fehérjepótló ta­karmánygépet állítsanak elő. Az üzem elkészült, át is ad­ták rendeltetésének ez év március 20-án. Olyan „üz­let” ez, melyen elsősorban a termelő gazdaságok nyer­nek, hiszen olcsóba lesz a szarvasmarha-hizlalás, g ez­által nő a haszon, mert az urebetin a legelőnyösebb tulajdonságokkal rendelkező takarmánypép. A gyár mindezért csak egyet kér, egyet vár: na­gyobb répatermő területe­ket, több cukorrépát, hiszen csak így növelheti terme­lését, így juttathat *öbb cukrot a kereskedelemnek. <X> mmmm Ax űz mosőhfeü Működőben a szeleísaáiítődob.

Next

/
Thumbnails
Contents