Népújság, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-07 / 81. szám

* Vannak, ak& azt mond­ják: fölöslegesen. Ne le­gyünk ennyire szigorúak. A jó zamatú kávé, a hűs sör, az étkezés után elfogyasz­tott bor — ha élvezésük mértékletes — kellemes kí­sérője, kiegészítője táplál­kozási szokásainknak. Az ér­tük leszurkolt forintok mel­lékes kiadások, nem rúghat­nak sokra, ha... ha józan arányérzékkel osztjuk be jö­vedelmünket, ha a családi költségvetésből nem szakíta­nak kj a megengedhetőnél nagyobb részt az élvezeti eikkek. Milyen árúk soro­lódnak e — hivatalos szó­használattal — fogyasztási főcsoportba? Kávé, tea, ka­kaó, égetett szeszes itai,söc, bor, dohányáru, alkoholmen­tes és szénsavas üdítő ital. Nem kívánt dupla Egy évtized alatt a 2,1- szeresére növekedett az él­vezeti cikkek — folyóáron számított — forgalma. Job­ban élünk, az természetes, Üe vajon szükségszerű-e, hogy ilyesmire is mind több forintot adunk? A második ötéves terv időszakában évi átlagban 3,7 százalékkal bő­vült az árucsoportba tarto­zó termékek egy főre jutó eladása, 1966—1970 között viszont már 7,7 százalékkal. Meredeken kapaszkodik föl­felé a szesz- és kávéfogyasz­tás — utóbbi például évente 12—14 százalékkal —, az al­koholmentes italoknál vi­szont némi javulás csak a , Cola-készítményeknek kö­szönhetően következett be. Hosszabb ideje esztendőn­ként tíz százalék fölött van e kedvtelésből — sajnos, so­kaknál szenvedélyből — fo­gyasztott áruk pénzbeli el­lenértékének emelkedése. Míg 1960-ban minden száz forintból 12,40-et adtunk ki; az inni- és füstölnivalókért, 1970-ben már 14,30-at. Ami — A kohó- és gépiparban új, vagy egykor jelentékte­len szakmák zárkóznak f az élvonalba — állapított* meg pénteki ütéssé» & Vasas Szakszervezet központi veze­tősége, elemezve a vasipar strukturális átalakulását. 60 ezer dolgozójával számsze­rűleg továbbra is a lakatos szakma a legnagyobb, tart­ják vezető pozícióikat az esztergályosok, a kohászok, és az öntőik, gyors fejlődé­sével azonban a második helyre nyomultak fel a mű­szerészek. A következő évek­nemzetközileg is tekintélyes arány. Ruhára kevesebbet A legutolsó — 1967-es — összehasonlító adatok sze­rint az élvezeti cikkek a személyes fogyasztás 4,8 szá­zalékát teszik ki az Egye­sült Államokban. 8,3-et a Német Szövetségi Köztársa­ságban, 10,1-et Svájcban, 12,3-at Angliában s 13,4-et Magyarországon. Más ada­tokból az is kiderül, hogy e valóban nem nélkülözhetet­len árukra többet költünk, mint ruházkodásra, s majd­nem annyit mint a tartós és vegyes iparcikkekre együtte­sen. Ügy tűnik tehát, hogy e látszólag, mellékesen kiadott milliárdok nagyon is lénye­ges tényezők a fogyasztási szerkezet változásában, s nem éppen a kívánatos irányban hatnak. Az még hagyján, hogy majdnem harmincféle kávékeverék csábítja a vevőt, s az 1960- as fejenkénti 14 dekagram­mos kvóta 1965-re 70, 1970- re 160, 1972-re pedig 220 de­kára nőtt Tavaly 2,5 milli­árd forintot emésztettek fel a kávéfőző masinák a feke­te nedű fejében, de a fo­gyasztás e termékből jóval nagyobb a fejlett országok­ban, igaz ott, hígan — „ki- főzetlenül” —, s tejjel bő­ven nyakon öntve isszák a kávét Egészen más a helyzet a szeszes italoknál. Ott az él­bolynak vezető tagja va­gyunk. Kellemetlen rekord Ne« áh itattuk, mint a sportbeli sikereket, mégis rekordok birtokosai lettünk. Tavaly kávéra 2,5, dohány­árura 4,5 milliárd forintot fizettünk ki. szeszre pedig 19 milliárdot... Kellemet­len, egészségtelen csúcs ez. ben tovább nő a számítás­technikai, az elektro- és me­chanikai műszerész szak­mák jelentősége, s mivel e területeken az átlagosnál jó­val nagyobb arányokban he­lyezkednek el nők e munka­körök fejlesztésére, a mun­kakörülmények javítására különösen nagy gonddal kell ügyelnie a szakszervezetek­nek. A Vasas Szakszervezet ahhoz is minden támoga­tást megad, hogy a korsze­rű, új ágazatokban dolgozók tovább képezhessék magu­kat. Még az 1972-ben magvasa - rolt több mint 25 milliárd darab cigaretta füstje sem takarhatja el, hogy hatvan liter fölé tornázta magát az egy főre jutó sörfogyasztás —- 1955-ben 24 liter volt — borból negyven liter körül van, s gyors iramban nő a töményét kedvelők tábora. Nemzetközileg százfokos szeszben számolják a fo­gyasztásra kerülő szeszes ita­lokat. Ha így nézzük, akkor évente 4,4 liter jut egy hol­land, 5,8 egy amerikai, 5,9 egy angol és 7,5 liter egy magyar állampolgárra... 1967-es adatok alapján. Ma ugyanis hazai fogyasztásunk túlhaladta a tíz litert; „szi­lárdítva” helyünket »z él­bolyban. Humorizálhatnánk kávé­ivó nemzetté válásunkon — a hazai rekordot Budapest tartja, fejenként 3,5 kg-mal —, de aligha humortéma az, hogy 1970-ben 22,1 milli­árdot költöttünk ruházko­dásra, s 27,9 milliárd forin­tot élvezeti cikkekre. Ilyen jól megy a sorunk? Havonta két piros Egy felnőtt lakos havon­ta átlagosan 32 forintot ad ki kávéra, teára, negyven- hármat dohányárura. két pirosat szeszes italra. Ja, igen, alkoholmentes italra is költ; U forintot.«. Ismételjük: meg: ftyen J61 megy a sorunk? Legtöbbet a paraszti háztartások költe­nek szeszes italra, majd a kettős jövedelműek. Őket a munkások s végül a szellemi foglalkozásúak háztartása követi. KávébőL, dohányból viszont a szellemi foglalko­zásúak vásárolják a legtöb­bet, majd a munkás, a ket­tős jövedelmű és a paraszti háztartások a sorrend. Fo­gyasztási- szokások kevered­nek divatokkal, s növekvő anyagi lehetőségek és ará­nyok eltorzulásával. Ellent­mondásos kép, jogos a kér­dés: ilyen jól megy a so­runk? Nem, nem megy ilyen jól. Csak olykor-olykor könnyen engedünk a csábításnak, túl komolyan hisszük, hogy az élvezeti cikkek teszik színe­sebbé köznapjainkat. S túl gyorsan beletörődünk abba, hogy még nem tudjuk ész­szerűen be- és elosztani jö­vedelmünkét, forintjainkat. M. O. Átalakul a vasipar Szükséges- de rossz A CÍMBEN felvetett gon­dolat amellett, hogy merő okoskodásnak tűnik, még el­lentmondást is hordoz magá­ban. Hogy mennyire nem el­méleti kérdésről van szó, az az alábbiakban hamarosan kiderül. Sajnos az is, hogy az elentmondásosság valóban lé­tezik. A történet két évvel ezelőtt kezdődött, amikor a hatvani Lenin Termelőszövetkezet­ben azt vizsgálták, hogy a meghirdetett szarvasmarha­program kedvezményei elle­nére a háztájiban tovább csökkent a tehenek száma. A közös gazdaság vezetői élet- közeiből vizsgálták az oko­kat, s az egyik leglényege­sebb tényezőként a követke­zőket állapították meg: a mezőgazdaságban dolgozók között generációváltásra ke­rül sor. A régi nemzedék nem tud­ja, az új már nem hajlandó hagyományos eszközökkel folytatni a háztáji gazdaság munkáit. Elengedhetetlenül szükséges a mezőgazdasági' munkás otthonában a kisgép. Enélkül megáll az élet a ház­tájiban. A termelőszövetkezetben elhatározták, hogy kísérleti úton kifejlesztenek egy ház­táji fejőgépet. Több tpussal próbálkoztak, az elkészült mintadarabokat kiadták pró­baüzemre. Hivatalos véle­ményt kértek a Gépkisérleti Intézettől. Amíg a gé­pet vizsgálgatták, vélemé­nyezték, leírtak, visszaírtak, módosítást kértek — elröp­pent csekély két esztendő. Mire a termelőszövetkezet berendezkedett a gyártásra, megrendelte az anyagokat, megjelent egy rendelet, amely szerint gépgyártás ter­melőszövetkezetben csak kü­lön engedéllyel történhet. A rendelet jogosságához kétség sem férhet, hiszen a melléküzemági konjuktúrát kihasználva szinte országos méreteket öltött a különböző kisegítő tevékenységek ál­arca alatt a helytelen kezde­ményezések sorozata, amely egy-egy közös gazdaságon. belül_ túlhajtott beruházáso­kat, visszaélési lehetőségeket, nem a realitás talajon nyug­vó terveket eredményezett. A hatvani termelőszövet­kezet kérvényét a háztáji kisgép gyártására, a KGM el­utasította. A tsz a tervdoku­mentációkat, a mintegy öt­száz gép gyártásához szüksé­ges anyagokat, átadta a gyön­gyösi Agromeehanika Ktsz- nek, amellyel minden érte­lemben korrekt megállapodás jött létre. A gyöngyösiek minden forgalomba hozott gép után 200 forintot adnak át a termelőszövetkezetnek, amíg el nem érik a tízezres szériát. AZ ÜGY ezzel nyugvó­pontra is térhetne, ha csupán a háztáji fejőgép hiányzott volna a kisgépek sorából. De nemcsak ez hiányzik. Oly­annyira nem, hogy ez az el­ső háztáji kisgép, amely el­jut a mezőgazdasági munkás otthonába, hatezer forintért. De mi lesz a többi háztáji géppel? Ki viseli a gondját, ennek az egész népgazdaság szempontjából is rendkívül fontos területnek. Egyáltalán, hogy juthatott odáig a hely­zet, hogy senkinek eszébe nem jutott a háztáji kisgé­pek gyártásával foglalkozni. Igaz, most két fejőgéptípus is megjelenik. A gyöngyösi Agromeehanika által gyár­tott kisgép és a MEZŐGÉP Kapos nevű háztáji fejőgépe. A két gyártmány közötti konkurrencia csak színező / Öntözéssel a szárazság ellen A verpeléti Dt»2set Terme­lőszövetkezet 100 katasztrá- lis hold területű kaszálóját öntözőhálózat kiépítésével védi a szárazság ellen. A ka­száló ce termelőszövetkezet egyéves szénatartalékát biz­tosítja. Négy főből álló mtm- kabrigád napi 13—14 órai munkával már 2000 méter hosszúságú csővezetéket ne­velt fél Az öntözésre hasz­nált vizet a Torna folyóból egy 4000 liter/pere kapacitá­sú szivattyúval biztosítják. Esetenként műtrágyái vízzel is öntözik a kalászók Az ön­tözőhálózat kiépítése folya­matosan halad. Előrelátható­lag még 5000 méter csőveze­téket szerel fél a termelőszö­vetkezet mnnkabrigádja. Képűnkön látható a már ki­épített öntözőhálózat, műkö­dés közben. A brigád két dolgozója az öntözőhálózat vezetékei t szereli össze, (Foto: Perl Márton) Még többet az emberért További fejlesztések a Parádi Üveggyárban A végrehajtott rekonstruk­ció, a folyamatos műszaki fejlesztés, az üzemszervezés eredményeként öt esztendő alatt csali nem megkétszerez­ve a teljesítményt, az idén már elérik, sőt túlhaladják a 85 millió forint értékű ter­melést is az ÜM Parádi Üveggyárában. Egészen tömören, valahogy így foglalhatnék össze az utóbbi évek és napjaink tö­rekvéseit a mátrai völgyben, ahol a munkáról egyébként részletesebben is beszélget­tünk Magulya László főmér­nökkel. Ahogyan az elmondottak­ból kiderült, a sasváriak kü­lön megelégedésére szolgál, hogy az erőteljes termésnö­vekedés felerészben a terme­lékenység javításából adódik — ami annál is inkább örven­detes, mert a szakma ősi sa­játosságainál fogva többnyi­eleme egy fontos kérdésnek, amely még ma is eldöntésre vár. Ki foglalkozzék a háztáji kisgépek kifejlesztésével? Nagyipari szinten korántsem biztos, hogy kifizetődő a kí­sérletezés-próbálgatás, egyál­talán a piac, az igények fel­mérése, hogy mire van a leg­égetőbb szükség. A termelőszövetkezetek állnak a valóságos problé­mák sűrűjében, ők a min­dennapi életből közvetítés nélkül tudják, közvetlenül tapasztalják a legsürgetőbb gondokat. Egy ilyen erkölcsi veszteség után — mert egy­értelmű tény, hogy a hatva­ni termelőszövetkezet erköl­csi vesztesként került ki a háztáji fejőgép megvalósítá­sának munkálataiból — lesz-e kedve valamelyik ter­melőszövetkezetnek hasonló kísérletbe belefogni? A MEGJELENT rendelet mindenképpen szükséges volt az elharapózó negatív jelen­ségek megfékezésére, de hogy nem segíti elő a tsz-ek vál­lalkozó kedvét, hogy azok aktívan vegyenek részt és vállaljanak kezdeményező szerepet a jelenlegi húztáli gazdálkodásban mutat!, megoldatlan helyzet mielőí. . bi rendezésében — ez is biz- I to*. j Szigethy András I re kézi munkát igényel, ne­hezebben gépesíthető, mint az egyéb feladatok. A gyár­ban azonban ennél is többet akarnak. Az üzemi előkészí­tés, a gyártás további kor­szerűsítésével, az átfutási idők csökkentésével próbál­nak még előbbre lépni! Megvizsgálták — többi kö­zött — a , színesüvegkészítés technológiáját, s arra a kö­vetkeztetésre jutottak, hogy a helyinél sokkal gazdaságo­sabb az például Ajkán, ezért a jövőben a sasváriak áten­gedik nekik ezt a profilju­kat. Ugyanekkor kiválóan al­kalmasak a feltételek a Mát­rában ahhoz, hogy a salgó­tarjániaktól félkészterméke­ket — például festésre váró poharakat — vegyenek át jö­vedelmező befejezésre. Ugyanekkor sikerült olyan körülményeket teremteni Sasváron is, hogy ezentúl a különböző világítástechnikai gyártmányokat önállóan ké­szíthessék. Más oldalon az ólomkristály-félkészterrné- kekkel kooperálnak a Tokodi Üveggyárral, illetve a pesti Ampullagyárral, hogy való­ban csak az igazán kifizető­dő feladatokkal foglalkozza­nak. Ebben az évben nem ke­vesebb, mint 20 százalékkal akarják növelni az exportot, szeretnék elérni az 55 millió forintos részarányt. Üjabb piacokra nem számítanak, ehelyett inkább a régebbie­ken próbálnak még inkább megerősödni. A versenyké­pesség fokozásával, a határ­idők még pontosabb betar­tásával, a minőség javításá­val, korszerűbb csomagolás­sal. Kedvező, hogy fokozódik Anglia érdeklődése — üzleti úton éppen ezekben a na­pokban tartózkodik az or­szágban a sasváriak egyik kereskedelmi szakembere — s változatlanul a nagy meg­rendelők között van Kanada és Svájc is. Emellett, természetesen ki­elégítik a belföldi keresletet is — méghozzá úgy, hogy nem terveznek áremelést. Mind a külföldiek, mind nedig a hazaiak számára a:: dén is több új termékkel — ólomkristály kelyhekkel, po­harakkal, káliüveg-árukkal, ivókészletekkel, vázákkal — jelentkezne*. Mindezek mellett persze — jelentősek azok a fejleszté­sek is, amelyek közvetlenül az emberrel kapcsolatosak, azok a törekvések, amelyek a dolgozókért történnek. Lapunkban korábban is beszámoltunk már hasonlók­ról, s jóleső tapasztalni, hogy nem lezárt ügyről, ha­nem folyamatról van szó. Az idei tervekből már is meg­valósult a hutáüzem általá­nos világításának javítása — hát, nagyteljesítményű halo­génlámpa ontja most már a nappali fényt — megkezdték a fúvócsarnok bővítését, hogy a hűtőszalagok két teljes mé­terrel hátrább kerüljenek, egészségesebb legyen a mun­kahelyi klíma, a napi fel­adat végzése pedig biztonsá- bosabb. Egyidejűleg kí­sérleteznek már az 1. számú kádkemence víz­hűtésével is, hogy a ,.pódiu­mon” dolgozó fúvók ne dol­gozzanak akkora hőségben, mint eddig. Aztán, a tavalyi hallás- és zajvizsgálatok ta­pasztalatait is feldolgozzák ebben az évben, s iparkodnak mielőbb megtenni a szüksé­ges intézkedéseket a kedve­zőbb helyzet megteremté­séért. S szóba kerültek már rész­ben a jövő évi feladatok is, többi között egy pattantó-csi- szoló automata gép beszerzé­se, beállítása, s más ügyes, hasznos kis berendezések el­helyezése a fizikai munka to­vábbi könnyítésére, az egész­ségre ártalmas körülmények megszüntetésére. Nem utolsósorban pedig' — a munkakörülmények javítá­sa mellett — egyéb segítség­gel is iparkodnak még na­gyobb kedvet teremteni a dolgozóknak: például a la­kásépítés támogatásával. Az idén további nyolc ember számára szeretnének 80—W0 ezer forintos, kamatmentes hitelt biztosítani a fejlesztési alapból. Az embert ugyanis — Pa- rádsasváron sem lehet ki­hagyni a számításokból. Hi­szen a jobb eredményeknek ők a részesei! Gy. Gy. 1973. április 7., szombat Ilyen jól megy a sorunk?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents