Népújság, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-01 / 77. szám
Tejüzemi körkép Folyamatos acélöntőmű Épül a Dunai Vasmű folyamatos acélöntőműve. A tervek szerint a hatalmas létesítmény üzemi próbái 1973 második felében kezdődnek. (MTI-foto: Bisztray Károly felvétele — KS> ízlés és bútor — Járt annak idején a régi telepen is? — Igen. — Akkor itt nem ismer ránk, úgy megváltozott minden. .. — mondta az ügyeletes kapus, miközben az irodák bejáratáig kísért. Szó ami szó. Valóban nem lehet ráismerni az egri tejüzemre. Hol van már a régi telep zsúfoltsága, az elavult, minduntalan meghibásodó berendezés, a már-már egészségtelen munkahely, s a dolgozók örökös fluktuációja? Mindez a múlté! — December 28-án kezdődött meg a próbaüzemi termelés. Az első napokban egymást érték a hibák, hol a hűtőgépekkel volt probléma, hol meg a kazánház nem üzemelt rendesen. Mire az építők az utolsó simításokat is elvégezték, s kijavították az időközben keletkezett hibákat, lassan belezökkentünk a helyes kerékvágásba. .. — idézte az első heteket a tejüzem vezetője, Sárközi József. — Ma már innen látjuk el tejjel és tejtermékekkel az egri, a füzesabonyi járás településeit, valamint Kiskörét és környékét. A tervek szerint az egri üzem körzetéhez csatolják a későbbiekben a mezőkövesdi járást is. — Mi teszi ezt szükségessé? — Az, hogy a Borsod megyei Tejipari Vállalat, amelyhez mi is tartozunk, a nagy távolság miatt csak nehezen tudja ellátni az említett járást. Hozzánk viszont közel van, s az üzem kapacitása is lehetővé teszi ezt a körzetbővítést. — Mennyi tejet fogai naponta az üzem? — Jelenleg 37—38 ezer liter tej érkezik be reggelente, de két hónap múlva napi 50 ezer litert dolgozunk majd fel. Szükség esetén azonban akár 70—80 ezer literes szállítmányt is át tudunk venni. A korszerű magyar és NDK- beli gépek ugyanis lehetővé teszik, hogy még ezt a jelentős mennyiséget is megfelelően feldolgozhassuk... Mi lehet fontosabb egy tejüzemben, mint a higiénia, a patikára jellemző tisztaság, Ezért itt valóban szigorúan veszik az úgynevezett „fekete-fehér mozgalmat”: a dolgozók az egyik öltözőben megválnak az utcai ruhájuktól, s a fürdés után, a másik öltözőben belebújnak a hófehér munkaruhába... A szabály a látogatókra is érvényes! Így mielőtt beléptünk volna a kanyargó csövekkel összekötött tartályok, a hatalmas kádak, az automatikus töltőgépek birodalmába, nekünk is magunkra kellett ölteni a frissen mosott köpenyt. az öntudattal? Vagy finomabban fogalmazva, elképzelhető-e, hogy van valamilyen összefüggés az anyagi megbecsülés és az öntudat között? Sokáig próbáltuk egyértelműen azt állítani, hogy nincs, és előszeretettel apelláltunk és építettünk az öntudatra a legkülönbözőbb termelési ágakban: pincértől a termelőszövetkezeti dolgozóig egyaránt, azt feltételezve, ha létrejöttek a szocialista termelés alap- feltételei, akkor automatikusan létre kell hogy jöjjön a szocialista öntudat. A tévedés alapja egyértelmű: ha létrejön egy szocialista állam, egyáltalán nem biztos, hogy annak minden tagja szocialista embertípust testesít meg. Igazságos egyenlítés Az apci Béke Termelő- szövetkezetben az idei évben új prémiumrendszert vezettek be a vegyszerező dolgozók között. Maga a prémiumrendszer azonban nem úi keletű a mezőgazdasági nagyüzemben. négy éve alkalmazzák a termelésben az igen árnyalt anyagi ösztönző rendszert. Érdemes megemlíteni, hogy a termelőszövetkezetben dolgozók a gazdasági év végén a benntartott — dot a munkaruhák tisztán tartása, mert az épület egyik részében helyet kapott az üzemi mosoda, amely a központi kazántól kapja a szükséges meleg vizet és a gőzt. — Mielőtt a tejüzembe jött dolgozni, sok túrót készített inár? — Egy kilónyit sem! Csak azt láttam, ahogy a nagyanyám csinálta, de én nem próbáltam meg soha... — És most mennyit készít? — Naponta az igényeknek megfelelően, 8—12 mázsa kerül ki a kezem alól — válaszolt Simon Lajosné, aki tin foi_ iparbem. — Könnyű vott megtanulni, csak a régi üzemben nagyon fárasztó volt a készítése. Nyolc-tíz mázsát kellett mindennap kézzel megkevernem. Itt csupán egy gombnyomás as egész... Szavunkat egyre erősödő sistergés nyomta el. Működni kezdett az automata kannamosó gép, amelyik néhány óra alatt 6—700 tejeskannát tisztít meg. Távolabb, a te- keredő csőrendszer egyik végénél öt hatalmas, 10 ezer literes tárolótartályból ömlött a tej a pasztőrözőgépbe. — Ez az NDK-gyártmányú gép az üzem egyik legfontosabb berendezése. Innen kerül az általunk felvásárolt tej a különböző feldolgozó helyiségekbe — mondta kísérőnk, a felvásárlási szakemberek irányítója, Pálásthy Szilveszter. — Egy-egy adag tej tíz másodpercig forr, majd csaknem nulla fokra hűl le. S hogy ez milyen pillanatok alatt történik, arra példa, hogy naponta 35—40 ezer liter tej halad át a berendezés „gyomrán”. mezőgazdaságban szokásos húszszázalékos bértömegen kívül nyereségprémiumot is kapnak, mégpedig attól függően, hogy milyen eredményt ért el a termelőszövetkezet. Ezzel az intézkedéssel már megteremtették a termelőszövetkezet vezetői az alapálláspontot: a termelőszövetkezet egyetlen tagjának sem közömbös, hogy milyen többlet- nyereségre, azaz többlettermelésre tesz szert a közös gazdaság egy esztendőben. Az elmúlt gazdasági évben a termelőszövetkezeti tagok évi összkeresetüknek 9 százalékát kapták meg nyereségprémiumként, az alkalmazottak 4,5 százalékot. Ugyanez a prémiumarány a középvezetőknél tagok és alkalmazottak között 15, valamint 7,5 százalék volt. A termelőszövetkezet elnöke, Almási Pál elmondotta, hogy ezzel a differenciálással az volt a vezetőség célja, hogy az érvényben levő, a tagokat sújtó rendelkezésekkel — magasabb nyugdíjkorhatár, kevesebb családi pótlék síb. — Az üzemcsarnok egyik sarkában, két apró helyiségben húzódik meg szerényen a laboratórium. Szabó Katalin irányításával végzik itt naponta többször is a beérkező tej, valamint a szállításra kerülő késztermékek vizsgálatát. A nap első laboratóriumi ellenőrzését Gönczi József né laboráns végezte el reggel 5 óra 10 perckor: — A poharas tejföl „bizonyítványát” állítottam ki. Vizsgáltam az ízét, a szagát, a külső kinézetét, majd megállapítottam a szavatossági idejét. — És milyen lett a bizo— JŐ, mert a maximális 20 pontból 18-at ért el ez a termék. Non csomós, sűrűn folyó, savkiválasztástól mentes, nem fölözöd ik. Szavatossága: 5 nap... — Újabban mégis több háziasszony panaszolta, hogy megváltozott a tejföl minősége, az ételen összecsomósodik — továbbítottuk, az észrevételt a laboratórium vezetőjének. — Magyarországon egyedül Egerben készítették a tejfölt hagyományos módon. Mint minden tejüzemben, itt is új gyártási technológiát vezettünk be. Így jobb minőségű tejfölt állíthatunk elő, ám sokan nem tudják, hogy ha a teljes forrásban levő ételre teszik, valóban csomósodik. Ezért az új tejfölt lehetőleg 50—60 fok meleg ételre szabad csak rátenni, s akkor minden jó tulajdonsága megmarad! Az öltözőben levetettük a hófehér köpenyt, s elbúcsúztunk a tej e korszerű gyárától. Szilvás István egyenlítsenek a termelőszövetkezeti tagok javára. Ontudatieremtés Az anyagi ráhatás, ösztönzés ma még nélkülözhetetlen kelléke a mind jobb és jobb teljesítmény elérésének. Ezt nem az apciak fedezték fel. A,zt viszont már ők alkalmazzák a gyakorlatban, hogy nemcsak úgy lehet ösztönözni, hogy adnak, hanem úgy, hogy büntetnek is. A közös gazdaságban a tejkezelők és a fejők prémiumot kapnak, ha első osztályú tejet ad át a termelőszövetkezet a felvásárlónak. Ha viszont másodosztályú tej kerül a kannákba, a két osztály között a felvásárlói árkülönbséget a tejkezelőnek és a fejőknek kell befizetnie a gazdaság kasszájába. Az elmúlt héttől érvényben van az a rendelkezés, amely szerint egyetlen termelőszövetkezeti tag sem élvezheti a közösség által jóváhagyott kedvezményeket — háztáji föld felszántása, kedvezményes árak a terményvás^rlásoknái —, ha A VÁSÁRLÓK széles tömege még nem szokta meg a stílbútorokat. Ha kiállításon, vagy képeslapok hirdetésein megpillantjuk a ci- rádás fotelokat, komódokat, hajdani főúri kastélyok pompája jut eszünkbe. Régi paloták nagy szobáinak antik kellékeiként képzeljük el őket Hogyan illeszthetők be ezek sajátos formáikkal, súlyos megjelenésükkel mai, modern lakásainkba? Vajon társadalmunk mely rétegei vásárolják és milyen típusait ennek a nem éppen olcsó, s talán nem is mindig praktikus bútorféléknek? Sikerülhet-e jó ízléssel utánozni antik formákat mai anyagokon? S egyáltalán: ilyen berendezés kívánta- tik-e az új, sokszor szűk lakásainkba? Nem általánosságok segítségével akarunk választ keresni ezekre a kérdésekre; a téma egyik tanácsi vállalatunk jövőjével áll szoros kapcsolatban. Az Agria Bútorgyár, amelyikről szó van, ugyanis ez idő szerint az egyetlen vállalat az országban, ahol modem gépeken, korszerű körülmények között, nagyüzemi módon gyárthatnak stílbútorokat, illetve kínálhatnak formailag sokkal gazdagabb választékot a vásárlóknak. Csaknem 60 millió forintba került a vállalat új gyára Eger déli ipartelepén. Itt teremtették meg a lehetőségét a választék bővítésénem vesz részt valamelyik közgyűlésen. A cél világos: ha másképp nem megy, anyagi eszközökkel kell rászorítani az egyes tagokat, hogy igen is érdekelje a közösség legmagasabb fóruma őket, hiszen itt születnek a fontos, meghatározó döntések. Valószínű, hogy ezt az intézkedést néhány esztendő múlva meg lehet szüntetni, amikor a tag már maga is érzi, hogy nemhiába ment el a közgyűlésre. Oktatás közgazdaságtanból A vegyszerrel dolgozóknál ebben az esztendőben vezették be az új prémium- rendszert, amelynek lényege a következő: nem egyszerűen azt fizetik meg, hogy milyen nagyságú területet látott el vegyszerrel — műtrágyával, permetlével, gyomirtóval — egy-egy traktoros, hanem amikor ténylegesen le lehet mérni a növényen a kizárólagosan vegyszerezésből eredő hatást, akkor kapja meg az ékre, a stílbűtorgyártás fellendítésére. Az idei tervek szerint a 115 millió forintos árbevételből már a stílbútor hoz majd 25 milliót, az 1975-re tervezett 160 millió foéint- ból pedig hatvanak A vállalat több okból is érdekelt az ilyen irányú fejlesztésben: új terméküknél nagyobb az elérhető nyereség, s nyitva állnak a kapuk előttük a külföldi, főleg nyugati piacokon. EZEK UTÁN nincs mit gondolkodni — mondhatná akárki —, hanem neki a munkának, minél nagyobb ütemben. Ám a gyártmány körül kialakult viták, s az üzem jövője iránt érzett felelősség azt diktálta a vezetőknek, hogy alaposabban is vizsgálat alá vegyék új profiljukat. Ezt igazolja a közelmúltban rendezett ankétjük is, ahová művészettörténészeket, iparművészeket, minisztériumi vezetőket, kereskedelemben dolgozó szakembereket hívtak meg és kérték ki véleményüket S ezen az ankéton nemcsak egy gyár üzleti ügyeiről, nemcsak egy termékfajta nagy haszonnal történő kereskedelméről esett szó. A vita többet is hozott: gyarapodó lakásaink kultúrál- tabbá tétele érdekében sok hasznos tanulsággal szolgált. Emlékszünk még arra az időre, amikor a gyárból megérkezett bútorokra már akkor rátették az „elkelt” feliratot, amikor azok még a végzett munkáért a prémiumok Ugyanezt a módszert alkalmazzák a vetésnél is. Ha a zöldellni kezdő tábla nem foltos, nem hiányos, jó munkát végeztek a vetők, jöhet a prémium. A termelőszövetkezet fő- agronómusa, Nagy Mihály szerint ettől jobb közgazda- sági oktatási formát ki sem lehetne találni. Itt nem kell különösebb magyarázat ahhoz, hogy a traktoron a vegyszerrel dolgozó munkás megértse, csak annyit és azt lehet elosztani, amit megtermeltünk. Hogy ezeknek az Intézkedéseknek, anyagi szabályozóknak milyen hatásuk van az öntudat alakulására, nem nehéz kimutatni. Szintén a főagronómus mondta eí, hogy az idén először találkozott a termelőszövetkezetben olyan traktorosokkal, akik a földeken a sor végén leszálltak a gépről, gondosan átvizsgálták a permetet szóró fejeket, csapokat, hogy megfelelő minőségben folyik-e a munka. Nevelni, tanítani, tudatot formálni a termelőmunkában sem szégyen. Különösen úgy nem, hogy egyénnek és közösségnek egyaránt hasznára válik. Szigethy András j vasútállomáson, a vagonokban voltak. Ez a helyzet azóta alaposan megváltozott. Ma már választék kell, minőség, s nem jellegtelen, uniformizált egy sablonra készült termék. A lakásépítkezés jövőjét az előre gyártott elemekből összeszerelt épületek jelentik, s ez —- bár mind jobban törekszenek a változatosságra — még az egyformaság, tömegszerűség érzetét kelti, s táp- •- lálja azt az igényt, hogy legalább belül, a lakásban valami más vegyen körül, amely az egyén ízlését szolgálja, ahol jól érzi magát az ember. A berendezés legfontosabb eleme, a bútor jól is, rosszul is szolgálhat! a ezt a célt, s egyelőre, úgy tűnik, inkább rosszul szolgálja. Ugyanis még mindig nincs belőle elég választék az áruházakban, szaküzletekben,? HOGY AN kerüli—, mindez „„ szóba éppen a stílbútorokkal kapcsolatban? Az úgynevezett „stílbútor” nálunk még viszonylag szűk réteg privilégiuma elsősorban az ára miatt. Ám az is tény, hogy a vásárlók mind szélesebb tömege érdeklődik igényesebb termék iránt, még ha az többe is kerül a szokásosnál. Ha pedig a nagyüzemi termelés megindul az egri gyárban és sikerül újabb, az igényeknek megfelelő típusokat tervezni, remény van arra, hogy az árak is jobban igazodnak majd a többség pénztárcáiéhoz. Az új típusoknál talán már nem is a stílbútor elnevezés lesz a jó. hiszen nem csupán az antik mintákról van szó, hanem formájukban gazdagabb, modern környezetbe is jól beilleszthető lak- berendezési tárgyakról. Dicséretes a bútorgyáriak vállalkozása, amelynek eredménye volt a stílbútorokról rendezett ankét. A vállalatoknak — sajnos még csak itt-ott jelentkező — új szemléletét tükrözi; az önálló, előrelátó, korszerűbb gazdálkodást. Ügy akarnak eredményesebben dolgozni, hogy az igények hosszú távú alakulását figyelik, egyaránt számba véve az általuk választott út jogosságát vitató és támogató véleményeket. Az üzlet nem mindig fér össze a jó ízléssel, s lehet, hogy a giccses, agyoneirkab mázott bútorok most jól eladhatók, de egy idő után már nem lehet ez a jellemző. Keresni kell a jobbat, a . korszerűbbet, nevelni kel! a vásárlókat. Ők erre is gondolnak. AZ IPARÁG legilletékesebb jei jöttek el a találkozóra, s mondták el véleményüket. Ez arra a reményre jogosít, hogy a jó gondolatok támogatása nem csak szó marad csupán. Hekeli Sándor UmmmíS% 1973, április L, vasárnap Nem okoz különösebb gonösszeegyeztethető-e a pénz pénz és Öntudat PrémiiiinreDtiszer Ipcon _ A Pép-parik elnevezés« automata naponta nyolcezer műanyag poharat tölt meg iskolatejjel, vagy éppen tejföllel. (Foto: Perl Márton)
