Népújság, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-01 / 77. szám

TOLÓKOCSIS OPTIMIZMUS Építők ©3 Í@Í ... A megkongatott sínda rab csengő hangja messze száll, a toronydaru mormo­gó motorja elhallgat, az áll­ványerdők magasán szer­számaikat rakosgatják az emberek. Lassan, komótosan szedelőzködik mindenki. Is­mét végéhez ért egy mun­kásnap. Néhány an összeve­rődnek a mozdulatlan daru tövében, a földből mégcsak éppen előbúvó házpalánták mellett, s úgy indulnak meg fürtösen, beszélgetve Han­gosan tréfálkozó fiatalabbak bandukolnak távolabb a csaknem kész épülettömbök betonvázai között. Azután csend borul az építő tel epre. Utolérem a munkából bal- lagókat. Lecövekelnek egy italbolt előtt — Azért, höfrg Jobb étvá­gyunk legyen... — int fejé­vel a cégtáblára egy köpcös micisapkás, és többen is be­sorjáznak utána a nyitott aj­tón. A bádogpult e?6tl szom ja­san kortyolják a megkívánt italt Fehér habgallérú sör­rel, jóízű íröccsel öblítik 1* az egész napi munka porát — Akkor hát hass •mind... — hangzik száj-tör­lés után a menetinditó ja­vaslat s nekivágnak siető­sebben a Lenin úti. egy enes­nek.. .. A .„basa" nesa ásás, mint az Építők Szállója. Impozáns, szép épület az egri Lenin úton. 1969-ben avatták, s azóta 400 ember jómódú, rangos otthona. A 400 ember közül 340-en építóáprai dol­gozók. A plusz 60 pedig pártiskolás, merthogy ideig­lenesen itt kapott helyet az 5 hónapos időtartamú párt­iskola. Minket a 340 építő­ipari dolgozó sorsa érdekelt: hogyan élnek szállójukon, hogyan élnek azokkal a le­hetőségekkel, hogy a leg- hászíiösabban és legkelleme- ■seWx*»-töltsék el szabad ide­jüket? •forr' . ‘ -* •' - "v­Kora este van, hétköznap. Pár órával a műszak befe­jezte után... Nem vagyok egyedül. kí­sérőül szegődött melléra Kristóf Sándor, aki a kultu­rális ügyek felelőssé az Épí­tők Szakszervezetének me­gyebizottságában, • egyszer­smind tisztségviselő az or­szágos vezetőségben i*. Járunk az épületben, <**«•- létről emeletre. Bekukkan­tunk a szobákba, a főzőhe­lyiségekbe, a mosdó- és für­dőhelyekre, a klubterembe. Mindenütt rend és tisztaság. Reprezentatív környezet és igazi, szállodai kényelem. Igényes Ízléssel, gonddal vá­logatták össze & bútorokat: rekamiékat, foteleket, szek­rényeket. Egy-egy szobában hárman laknak. Minden he­lyen ott a rádió. A falakon fotók, festmények, repro­dukciók, rézkarcnyomatok. Sok-sok virág és dísznövény. A szekrényeken és polcokon nem ritka látvány a könyv sem. — 1969 előtt az Itt lakók közül sokan magánházak egészségtelen szobáiban szo- roskodtak, horpadt lavór­ban mosakodtak, vaságyak­ban háltak — kapom a ma­gyarázatot a szálló gondno­kától, Nagy Istvántól, aki éppen a szállóbizottság fe­gyelmi ülését hagyta oda, hogy hozzánk csatlakozzék. — Sok szállás volt egy-egy építkezésnél meghagyott fel­vonulási épületben. Ez a szálló valóságos mennyor­szágnak számít a korábbi ál­lapotokhoz képest. — És mennyire becsülik szép otthonukat az itt lakók? — Eleinte húzódóztak, nem akartak ide költözni, mond­Mimis§4 I09ŰL április 1^ ván, hogy neWk nem kell to­xushoteL Aztán hamar meg­szokták az itteni kényelmek Es a kényelem, azoknak a munkásoknak, akik család­fenntartok, 105 forintba ke­rül havonta. Százhuszonöt forintot fizetnek azok, akik­nek nem kell családról gon­doskodniuk, Sajnos, egyesek sem becsülik ezt a juttatást, nem törődnek társaik nyu­galmával, a renddel. Éppen ilyen ügyet tárgyaltunk s* előbb. Egy embert kizártunk a szállóról, türfaetetiee ma­gatartása, italozásai miatt. Sajnos, a szórakozás igénye lassabban váltsak, msaá as étetíosma, Idézzünk ásást a aarftíysk ■«okból í*. — Müyen tehetőségek kte hasítottak a művelődésre, az igényes szórakozásról — Minden «nel etünkön van klubterem, televízióval. Rendszeresen tartunk isme­retterjesztő előadásokat, szakmai vetélkedőket, ■ itt rendezzük a továbbképző tanfolyamokat Korábban sor került színpadi produk­ciókra m. Most pedig nem ide jön színpadi együttes, hanem mi megyünk hozzá­juk. Egy-egy színházi estre (alkalmanként 5—6 ezer fo­rintot áldoz erre vállalatunk) kivonul az egész szálló népe is. És hadd számoljak be egy friss kezdeményezésről: szerződést kötöttünk a Me­gy« Művelődési Központtal, s kéthetenként rendszeres filmvetítést tartanak nálunk. Feljegyeztem néhány film­címet, mit láthatnak majd a szálló lakói május 28-ig. Íme: Bolgár hegyek között, Er- mitázs, Duna-kanyar, Bala­ton, Ezt láttam Londonban, Nagyítóval a tenger alatt, Jóka ördöge, Világmagazin. Az ókori Egyiptom művésze­te stb. Olyan gazdag és vál­tozatos a kínálat, hogy min­denki megtalálhatja ebben az őt érdeklő témát. Sok-sok újság, napilap, hetilap és folyóirat között is válogathatnak a szállólakók. Ezek mellett megtalálhatók a különböző játékok és a sportra is van lehetőség. Egyszóval: a szálló nem pusztán szálláshelyet bizto­sít, hanem minden más, szükséges dologról is gondos­kodik, hogy valóban otthon érezzék magukat. Utoljára a szálló könyv­tárában tettünk látogatást. A roskadozó polcok között ismerőssel találkoztunk. Kor­sós László, az SZMT köz­ponti könyvtárának helyettes vezetője adott éppen szak­szerű tanácsot, segítséget a böngészőknek. — Több dobozt megtölte­nek az olvasójegyek, s ez mindenképp örvendetes, mert a nagy többség csonka mű­veltségű, csonkán iskolázott — mondotta érdeklődésünk­re válaszolva. — Vannak az építőmunkások között, akik határozatlanok * vái&sztáa­ben, de mind többen tannak, akiit határozott szándékkal és igényekkel jönnek köny­vet válogatni. Találomra kSemeHűk az olvasójegyek közül a két legvaskosabbat A kéé olva­só: Suha Herman és Suha Ferenc. Átányi cigányok, Se­gédmunkások. Mindketten raesefalók. Most éppé* An- dersen-mesáket választottak. Lukács István Jó hús* per­éig válogatott a polcokon, s aztán egy ötayi könyvet ra­kott le az asztalra. A ma­gas, nyurga, beet-Mzurás, 19 éves technikus a szoba­társaknak is kölcsönzött Volt a csomóban I zenei könyv, scd-fi, sowaJMs kötet, Balzsc-mű, — A szépéredaSmt anyag gazdagabb lehetne — mond­ta a kifogását — Különösen e mai, pisa könyvekéi hiá­nyolom Későre járt as UK, amikor a szálló üvegajtaján l kilép­tünk. A pompás épület ab­lakai fényesen világítottak, s itt-ott már csak az olvasó­lámpák tompított fénye szű­rődött ki. az est sötétjébe. A város villanyszernél is «•isid­ben hunyorogtak. Patak; Dezsé Január 12-én, délután 4 órakor, mintha bomba csa­pott volna az új-hatvani szakközépiskola menzájába. Recsegés, ropogás, riada­lom. Omlik a vakolat,1 re­pednek a konyha, öltöző, mosogató falai. Csáléra áll­nak a főzőüstök is, 'mert megmozdult a padozat [Vizs­gálat perceken belül: hely­színre sietnek a tanács1 mű­szaki osztályának munkatár­sai, a KÖJÁL szakemberei. Ott tüsténkednek az építők, hogy aládúcolják az alig öt- esztendős épületet Mi történt tulajdonkép­pen? S mik a követkepné- nyei ? A közfalaknak, helyte­lenül, nem készített alapo­zást a kivitelező. Egy meg­repedt szennyvízcső kimos­ta a salakos feltöltést, •ezért indult meg az épület.. El- rekesztve, harmadára Csök­kentve, üzemelhet ugyan a menza, de gondoskodni | kell a sürgős helyreállításról! Ki tudja, mi rejlik a mélyben? A megmaradt, áthelyezett üstök ellátnak kétszáz kol­légistát. Háromszáz menzás átmenetileg a Búzavirág ban és a Parkban étkezik. Ennek immár három hó­napja lesz. Azóta tart az „átmeneti” állapot, azóta jár iskolatársaival a Búzavirág­ba ebédelni Zölei Éva is. — Visszasírjuk a menzát! Nemcsak azért, mert hely­ben kaptuk meg a kaját, ha­nem itt sokkal jobban is főztek. Több és ízletesebb voll az ebéd. Gyöngyöspatán az Arany János utca a község közepé­ből nyűik, a hegyoldalnak tart. Egyik részét a patak medre tölti ki, a másik vi­szont még a kő és úthenger után sír. Arrébb a pincék, a présházak kiugró kockái sok vidám társaságot fogad­hattak már magukba. A telkek felkapaszkodnak a hegyoldalba, elég sok há­zat élőkért kapcsol az úthoz. Mégis akad itt tekintélyes méretű porta, szép, kényel­mes, jólétet árasztó házzal is, nem is egy. De néhány apróbb épület is megbúvik szerényen a hajlat aljában. A 23. számú házban lakik Molnár Sándor özvegy édes­anyjával. Nemrég költöztek ide. Korábban egy félig föld­be süppedt kunyhófélében tengették életüket, az utca másik oldalán. Felvitte az is­ten a dolgukat, mondhatná bárki a régi szólással. Ha nem az isten, de a község né­hány szerve segített nekik. Kölcsönt kaptak nagyon kedvezményesen a helyi ta­karékszövetkezettől. Támo­gatta a szándékukat a tanács vb-titkára is. Aztán a ter­melőszövetkezet odaadta a lebontott pálinkafőző fa­anyagát, hogy abból pótolják az öreg ház tetőszerkezetét, a benti helyiségek mennye­zetét, gerendákat, szarufákat pallókat Már valamennyire mutat a ház. De még átmeneti ál­lapotban van, mert a külső vakolás hiányzik, a ragyás falat nem védi nagy foltok­ban semmi az időjárás ran- gáiása elten, A villanyt vem is olyan nő­gen a Mátraalji Szénbányák KISZ-bizottságának «érve­lésében a bányászfiatalok ve­zették be, ingyen, társad al­mi munkában. A petróleum- lámpát azonban még nem le­het levenni a gerendáról. Hogy mikor kötik be az ára­mot, az már az ÉMÁSZ-on múlik. És azon, hogy mit kér érte Mert Molnár Sándoréinál szegényebb ember talán nincs ». — Most már 973 forintunk van havonta kettőnknek, amióta felemelték a segélyt — közli nagy örömmel a férfi. — Ebből a takarékszö­vetkezetnék 460 forintot kell Hogy mi erről az intéz­mény élelmezési vezetőjé­nek, Szécsi Kaiménnénak a véleménye? — Érthető, amit a diákok mondanak. Mi hétforintos ebédnormával dolgoztunk, s ezt a hét forintot utolsó fil­lérig nyersanyagra fordítot­tuk. A Vendéglátó Vállalat éttermeinél, a Búzavirág­ban és a Parkban, a hét forintban benne van a rezsi is! Ez a sok panasz forrása. — S mi történt három hó­nap alatt az átépítés körül? — Kérem, forduljon igaz­gatónkhoz! Ebben ő illeté­kes. Dr. Máté József óraközi szünetét szánja rá, hogy a „fejleményekről” tájékoztas­son. — Topogunk, topogunk! Három esztendeje egyébként megnyertünk már egy 180 ezer forintos pert a Heves megyei Építőipari Vállalat­tal szemben. Akkor a rossz fűtőberendezést kellett ki­cserélni. Most nyakunkon az újabb baj. S ami nagyon szomorú: nem akar gazdája, felelőse akadni! Pedig mű­szaki ellenőrünk becslése szerint negyedmillió forint körüli összegbe kerülne a biztonságos átépítés. A me­gyei tervezőiroda szintén ekörüli summát állapított meg. Ki teszi ezt a pénzt az asztalra? Folyik a huzavo­na. A Beruházási Iroda egy- (Bneunaea a Hova* megy«! visszaadnunk a kölcsön tör­lesztésére minden hónapban. — Hogy lehet havi ötszáz forintból megélni két em­bernek ? — Látja, meg lehet. De csak a napi betevőre futja. Semmi másra csak a leg­szükségesebbre. Néhányan tiltakoznak Molnár Sándor már elmúlt harmincéves. Az édesanyja is túljutott élete delén. A fér­fi végtagjait az orvosok által fel nem ismert, és nem gyó­gyítható sorvadás aszalta ki. A bőre szinte rászáradt a csontjaira. Tizenöt éves ko­ráig éppen olyan vidám, hancúrozó gyerek volt, mint a többi. Aztán elkezdődött. Az orvosok vizsgálták, szö­vettani metszetet vettek ki a végtagjaiból, de tehetetle­neknek bizonyultak. őzt). Molnár Tárnámét Is operálták már. A gerince egyetlen merev oszlop. Ülve még csak elmozgatja a kezét a tűzhelynél, az asztalnál, fozéskoe. Többre már nem képes. A fia Járni nem tud. Emel­ni képtelen, de a kézfejével még ügyesen bánik. Ha fel tud kapaszkodni az asztal­hoz, ott tesz-vesz, megcsinál mindent, amihez különösebb fizikai erő nem szükséges. Kint egy motoros tolókocsi áll a fészer alatt. Furcsa alakú és szerkezetű jármű. Emberi erővel is lehet moz­gatni, de a kis motor is ví­gan húzza ide-oda, — A csepeliektől kaptam néhány évvel ezelőtt — adja a felvilágosítást a férfi. — Ha valahová el akarok men­ni a faluba, azzal megyek. De csak nagyon ritkán, mert a benzinre is pénz kell A barátaimat szoktam felkeres­ni, vagy ők jönnek hozzam. Ennél a beszélgetésnél is két férfi ült még a szobá­ban a Molnár család tagjain kívül Azt mondják a környék­beliek, hogy Molnáréknál ál­landóan herberg van. Csinál­jon valamit a tanács, mert különböző, kétes kinézetű alakok járnak a házba, oly­kor napokon keresztül ott kapnak szállást Énekelnek, Építőipari Vállalatra hárít minden felelősséget. Azt mondja, nem beszélhetünk garanciális időn túli rejtett hiba felbukkanásáról, ami­kor a munkát a terv figye­lembevétele nélkül hajtot­ták végre, azaz elspórolták az alapozást. Az építők az­zal próbálnak kibújni, hogy nem is tervezték meg a közfalak alapjait... A romos menza felülvizs­gálatánál jelen volt Endrei László, a városi tanács mű­szaki osztályának vezetője. — Alapozást kellett volna adni a válaszfalaknak, s ak­kor nincs a komplikáció. Elmulasztották. Valamelyik fal tövében leszúrtam egy piszkavasat, kijött a másik oldalon. Ez alapozás? No és ha a terv rossz volt!? Hát az építőiparban nincsenek szakemberek, akik első lá­tásra megállapítják, hogy ilyen laza, salakból össze­hordott talajra csak alappal ellátott falat lehet emelni? Nem tartom becsületes el­járásnak, hogy mindenki ki­búvót keres, ahelyett, hogy belátná mulasztását. Lehe­tetlen állapot. Több száz gyerek eljár ebédelni ven­déglőbe, amikor itt a szép. modem menza. Tudtommal a hatvani Építőipari Szövet­kezet készen áll a mun­kára, csupán a megrende­lést várja. De mikor kapja? S kitől? Moidvay Győző kártyáznak, nagy a vigalom bent. Miből élnek? — Négyszáz négyszögül háztájit kaptam a tsz-től — említi meg özv. Molnár Ta- másné. — Olyan rossz, nova az egész, hogy azt elmondani sem lehet. Annyiszor mond­tam már a vezetőknek, hall­játok-e, cseréljétek ki. Most is meghalt egy asszony. An­nak a háztájiját adjátok ide ehelyett Megtették? Dehogy! Az a válasz, hogy nem lehet mindig cserélni. Igaz, több­ször kaptam már másikat De hát ezek nem szólók, ezek semmik. Tavaly is ösz- szesen három mázsa nova termett a négyszáz négyszög., ölön. Gondolja éL, ml az? Ebből még napszámot is kel­lett fizetnem. A háztáji bizony nem so­kat hoz a konyhára. Marad a havi ötszáz kettűj üknek. — Húst, nem is tudom, mi­kor láttam utoljára — pana­szolja a férfi. — Bab meg krumpli Anyám főz egy fa­zékkal, és amíg tart belőle, addig esszük. Abból a havi ötszázból aligha telik borra, pálinká­ra. De megjegyezte azt is a községi tanács vb-titkára, Illés János, hogy semmi rósz- szat nem tudnak mondani Molnárékra. Joguk van bár­kinek szállást adui, joguk van ismerőseiket fogadni de ha énekelni támad kedvük vagy szórakozásból kártyázni kezdenek, az se nem sza­bálysértés, se mm törvény» szeges, Igaz, az özvegy aens min­dig tesz lakatot a Kajára olyankor, amikor kellene. Szeret „odamondogatni”. Azért is neheztelnek rájuk a pataiak, hogy miattuk ke­rültek már ki egyszer az új­ságba úgy, hogy nem viselik gondját ezeknek a szegény embereknek. Az országos pirongatás nagyon rosszul esett a falunak, mert igaz» ságtalannak tartják. Még tenni kell ötszáz forintból két ember nem tud megélni. Ez az alap- tétek Ügy kell segíteniük magukon, ahogy tudnak. Ha valami ellenszolgáltatás fe­jében befogadnak szállásra embereket, ezen sem lehet csodálkozni Lopnak? Csalnak? Tör­vényt szegnek? Ilyet senki még véletlenül sem monda­na. — Nem vagyok én elkese­redett ember — közli Molnár Sándor mintegy összegezésül — Ha az ember úgy fogja fel ez van, nem kell rá­gondolni, akkor még örülni is tud nap mint nap vala­minek. Gondolnak ránk a községben, segítenek távolab­bi üzemek fiataljai is. Én is dolgoznék, ha tudnék valami olyat találni, ami az én csök­kent erőmmel elvégezhető. Aztán itt a rádió, ez a kis Sokol, szól, mondja a magá­ét, zenét is, beszédet is. Ba­rátaim jönnek el, újságot is hoznak, beszélgetünk. Fő az étel, kerül valami ennivaló a tányérba. Ez van, így van. Bizony. Kopognak ezek a szavak, Ha nem is az elkeseredés szülte azokat. Valamire figyelmeztetnek bennünket, mindannyiunkat: tennünk kell ezért a két em­berért, még többet, hogy biz­tosítsuk számukra a lét mi­nimumát. Ahogy Nairj Mik­lós, a pártszervezet titkára megígérte, ők a háztájiban segítenek majd a tsz-szel. Il­lés János vb-titkár p-dig ar­ra gondolt, hogy összehívja a nőbizottságot, a KlSZ-szer- vezet és az úttörőcsapat ve­zetőit, aztán megkeresik a segítés módját. A szándék eddig is meg­volt, a tettek sem hiányoz­tak. Köszönik is Molnárék. De azt is látni kell, nem ala­mizsnára van szükségük, ha­nem egészségi állapotuknak megfelelő életkörülmények­re, munkára is. Bedolgozók lehetnének valamelyik házi­ipari szövetkezethez. Ha meg­szerveznék, ha segítenék őket ebben. C«. Alolnái Ferenc Háromszáz hatvani diák issza a levét! Rejtett hiba, vagy rossz tervezés okozta a menzaomlást?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents