Népújság, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-01 / 77. szám

A menü és környéke — Kérem az étlapotl Naponta sokszor hangzik él a kívánság, amelyre vá­laszul a pincér elénk teszi á sűrűn teleírt étlapot Át­futjuk felülről lefelé, aztán vissza, keresve a számunkra legmegfelelőbb ételeket Vagy a legmegfelelőbb ára­kat. Mert sokan vannak még kisebb pénzű emberek, olyanok, akik előbb a jobb oldalon böngészik a vendég­lők napi ajánlatát Az ő sze­mükkel néztük, vizsgáltuk most az étlapokat Tíz ven­déglőben, illetve étterem­ben jártunk, s mindenütt az olcsó ételeket kerestük. Ez alkalommal Rózsa László kereskedelmi felügyelő sze­mélyében segítőtársa is volt a krónikásnak. Az étlap ígérete Kezdjük a jó tapasztala­tokkal. Az étlapok minde­nütt kivétel nélkül gazdag választékot ígérnek. És olcsó ételeket is. Ügy látszik, as éttermek vezetői ma már alkalmazkodnak tóját ven­dégeik igényeihez és pénz­tárcáihoz. Tíz-tizenkét fo­rintért már ebédelni lehet sőt van, ahol még olnsób- ban is. Nézzük * példákat) A HL osztályú gyöngyö­si Kedves Kisvendéglő már­cius 21-i étlapján a levese­ken, köreteken és a főzelé­keken túl 27 féle étel szere­pelt Ebből Iülenc 10 forin­ton aluli. Egy bácskai rizse« szív például 7,40, a zöldbab­főzelék eertéssülttél pedig 9,40-be került Az étlap leg­drágább ajánlata a 15,40-es bakonyi sertésborda. Vendégeihez alkalmazko­dik a II. osztályú Gyöngyös Étterem étlapja is. Hét fo­rinttól 22 forintig 21 féle ételt kínál, ötféle tíz forin­ton alul kapható. Elégedet­tek lehetnek a vendégek az új Mátra Szálló IL osztályú sörözőjében is, bár itt vala­mivel magasabbak az átlag­árak. Étlapján 22 étel sze­repel, ebből öt 15 forinton aluli, nyolc pedig 15—20 fo­rintig kapható. Hasonlóan bőséges válasz­tékot kínál a gyöngyösi Olimpia, a Kékes, az egri Unicornis Étterem, vala­mint a Jóbarát, a Szépasz- szony-völgy és a kápolnai Hársfa vendéglő étlapja is. Még az I. osztályú Park ét­terem is ajánl néhány ol­csóbb ételféleséget. Kérek eg? zónát? Valamikor igencsak divat volt a zóna, kis tányéron féladag hús — főleg pörkölt — és féladag köret Ma már kevesen keresik. Lehet, hogy elszoktak tőle az emberek, igaz is, évekig hiányzott az étlapokról. Pedig a zóna is az olcsó ételek sorába tar­tozik. A zónát ugyan nem követeli meg egyetlen fel­sőbb utasítás sem, a jó ven­déglátók mégsem feledkez­nek meg róla. A tíz közül négy vendéglőben lehetett zónát enni a délelőtti órák­ban. A Kékes Étteremben sertéspaprikást 7,40-ért és székelykáposztát hét forin­tért, a Gyöngyös Étterem házi hurkát ajánlott 6,70-ért, a Hársfa vendéglő házi disz­nótorost 7,80-ért, míg a Mát­ra sörözőben — bár az ét­lapon nem szerepelték a zónaételek — ötféle kisadag volt kapható. Tapasztalat: ahol kínálják, ahol propagálják a zónaéte­leket, ott előbb utóbb kere­sik is az emberek. Miért drágább? A menü komplett ebéd, vagy vacsora, amely rend­szerint három fogásból' áll. HtnX április L, vasárnap Azt is mondhatnánk, az éttermek ajánlata a ked­ves vendég számára. A menü már nem a jóin­dulattól függ, a menü az kö­telező, mégpedig kétféle vá­lasztékkal. Mindezt minisz­teri utasítás írja elő. Gon­doskodik a miniszteri uta­sítás arról is, hogy a ven­dég kedvezménnyel kapja a menüt. A II. és III. osztá­lyú vendéglőkben 15 száza­lékos, míg az I. osztályú ét­termekben 20 százalékos kedvezményt keU adni. Ez úgy értendő, hogy például egy 15 forintos menüben 17,25, illetve 18 forintos ér­téket kell kalkulálni. A me­nü tehát lényegesen ol­csóbb. Kár, hogy a gebines vendéglők nem kötelesek ■ megadni ezt a kedvezményt Megnéztük, hogy a ven­déglők és éttermek vezetői ismerik-e a menürendeletet, de kíváncsiak voltunk arra fos, hogy betartják-e a sza­bályokat, és milyen menüt kínálnak az étlapok. As ÁFÉSZ vendégtóíbeo szere?,tűk a legjobb tapasz­talatokat Gyöngyösön a IL osztályú Kékes Étteremben például kétféle menüt ígér az étlap. Az egyik 12,50-ba, a másik 14,60-ba kerül As összeállítás jó és változatos. Ezt tapasztaltuk az egri Szépasszony-vőlgy kertven­déglőben is, ahoi 12,10-be kerül a menü, ■ kétféle öa- azeállftásbói választhat a vendég. Ez is szabályos, a rendelet ugyanis nem kétfé­le árról, hanem választék­ról hetzet Ts HL osztályú kápolnai Hárs­fa kisvendéglő étlapja: 1,30- ért illetve 14,20-ért két ebéd és külön két vacsora- menüt ldnál, összesen tehát négyfajtát £j milyen eh­etőül A Panoráma vendéglői­ben már korántsem szerez­tünk ilyen jó tapasztalato­kat. Ügy tűnik, ennél a vál­lalatnál nem megfelelően al­kalmazzák a menürendszert, sőt vitatható még az árpo­litikájuk is. A Panoráma vezetői ugyanis ez év janu­árjában egységesítették a menü árait. Magyarán szól­va: felemelték az árakat Éa nemcsak indokolatlanul emelték fel 13 forintról 15- re és 15-ről 18-ra az árakat, hanem rossz időpontot is vá­lasztottak. Nyilvánvaló, hogy ezzel az áremeléssel nem szolgálják a vendégek érde­keit, de nem használnak sa­ját vállalatuknak sem. Ezt a véleményt különben megfo­galmazták a vendéglők ve­zetői itt. Az áremelés után furcsa helyzet alakult ki, hktzfm egyformán 15 és 18 forintot kell fizetni egy menüért a II. osztályú Umcomisban és a III. osztályba sorolt gyön­gyösi Kedvesben is. Ha pe­dig más, vállalat éttermeivel hasonlítjuk össze a Panorá­ma árait, igencsak szembe­tűnő az ellentét. Az új gyöngyösi Mátra sörözőben például 14 forintba kerül egy menü, az L osztályú egri Park Étteremben 15 fo­rintba, míg a lebontásra ítélt III. osztályú egri Jóba­rátban 15 és 18 forint a me­nü ára. Hogy milyen körül- ‘ mények uralkodnak az egyikben és milyenek a má­sikban, hogy mi a különb­ség például a Park Étterem és a Jóbarát között, azt csak azok tudják igazán, akik olykor mindkét helyre be­tévednek. Javaslatunk csak egy le­het: ismét rendezni kell a menük árait — mégpedig le­szállítani.I Nemcsak az osztálybesoro­lást teljesen figyelmen kí­vül hagyó egységesítés és a magas ár vitatható, az az ; igazsága hogy néhány üzlet­vezető és kalkulátor nem is ismeri a menü lényegét, nem adja meg a kőtelező 15 szá­zalékos kedvezményt, sőt helyenként még árdrágítás ú tapasztalható. Több ven­déglőben kiszámítottuk pél' dául, hogy ha a menüben feltüntetett ételeket az ét' .lapról választja ki a ven­dég, kevesebbet kell fizet­nie érte, mint a menüért. A menü tehát drágább! Akkor miért menüi A Gyöngyös Étterem már­cius 21-i étlapján például a 18 forintos menü értéke mindössze 17 forint, noha a kedvezményt figyelembe vé­ve majdnem 21 forint érté­kű ételt kellene adni. így, aki ilyen menüt evett, kö­zel 4 forintos veszteséget könyvelhet el magának. Nem rosszakaratú becsa­pásról van szó — a 15 fo­rintos menünél például a vállalat fizet rá —de nem is egyszeri tévedésről, in­kább arról, amiről már fen­tebb is szóltunk: nem ér­tik pontosan, mi is az a menü, hogyan kell azt ősz- szeállítani és kalkulálni. Találkoztunk jó példával fos. A Jóbará*bah például becsületesen feltüntetik az étlapon azt is, hogy a me­nüben szereplő étel milyen adag, egész-e vagy fél Má­sutt pedig még azt is jelzik, hogy hány dakás a húg Végül egy majdnem álta­lánosítható tapasztalat: az üzletvezetők, de főleg a pin­cérek szükséges rossznak tartják a menüt, s mintha nem is néznék jó szemmel szokat, akik nem js. la carte" ebédéinek. Pedig gyakran megesik, hogy az a vendég, aki délidében olcsón akar étkezni, este vagy egy más alkalommal jobban kinyitja pénztárcáját És ha nem, az sem baj. A vendég ugyanis akkor is vendég, ha uram bocsi’ csak egy szódát kér. Vagy egy pohár tiszta ni­Hol vagy, szabad idő ? Márkust László íme két meghökkentő eset. Főszereplője két diák: az egyik nyolcadikos, a másik harmadikos gimnazista. Bár­mikor találkozunx, mindig sietnek, mindig az órájukat nézik, s ha rákérdek, fásul­tan válaszolnak: elmegy a busz, nem érek ed az angol­órára, beszámolót kell készí­tenem, holnap délelőtt leg­alább elkérnek a matekórá­ról, úgyse tudnék készülni, tnerí... ÉS ITT ÁLLJUNK MEG, mert meghökkentő, de tény: a diákok egy része ma már tanulni sem ér rá, mert annyi az egyéb elfoglaltság, a különóra, az iskolai, az úttörő-, a KISZ-megbízatás, hogy egyeseknek még szusz- szatml sem jut idejük: min­den órájuk táblázva, min­den percük foglalva, a pi­henés, a szabad idő elérhe­tetlen számukra. Erről né­ha szót ejtünk, hallgatólago­san tudomásul is vesszük, s ezzel aztán zárult a kör. El­fogadjuk mint tényt, mit sem törődve az áldozatok­kal Hogy jutottunk idáig, néz­zük az okokat Sokat vár az iskola, a pedagógus. Kényel­mes nézet épp ezért elter­jedt az. hogy a jó képessé­gű, az agilis gyerek Univer­zális alkat, olyan típus, aki­re mindent rá lehet bízni, akire bármikor lehet számí­tani így aztán ők kapnak úttörő-, KISZ-funkciót, ők a - szakköri titkárok, ők az ifi- vezetők, elsősorban ők ügy­ködnek a sportkörökben. Be­számolókat készítenek, elő­adásokat tartanak. S ez a dolognak csak egyik oldala, mert ezeket a felfedezett, ezeket a „futtatott” gyereke­ket nemcsak az iskola ost­romolja, hanem követel, méghozzá nem is keveset, a hiúságtól elvakított szülő is. NEM VITATJUK: jó szán­dékú serkentés ez, motorja a büszkeség, az apai, az anyai önérzet Jó érzés lát­ni hogy a gyerekre számí­tanak, hogy könnyen veszi az akadályokat hogy min­den megbízatást látszólag könnyén és jól teljesít hogy sorra kapja a dicséretet S ilyenkor aztán nem egy szü­lő még inkább elgaloppíroz- za magát megcélozza a le­hetetlent Nem elégszik meg azzal hogy fia-lánya jól taniú, hogy kiváló KISZ-, vagy útt§rővezető, szakköri tag, sportoló, hanem újabb „akadályt” állít Van mű­vészi tornai, van balett van vívó-, búvártanfolyam, van különóra angol, német, olasz, spanyol nyelvből. S van ze­nei képzés is. Hadd játsszék az a gyerek legalább egy-két hangszeren, tanuljon szol­fézst! S A GYEREK MEGY, csi­nál mindent úgy, mint egy tökéletes automata. Elége­dett is mind a szülő, mind 1 az iskola, mert van mivel büszkélkedni, van, aki meg­bízható, aki mindent meg­csinál aki kisegít a legne­hezebb helyzetből is. Így igaz. És itt álljunk meg, mert csak ezt vesszük tu­domásul Eszünkbe sem jut hogy a gyerek, a gyerekek érdekében, felnőttként oly­kor helyettük is, gondolkod­junk, megálljt parancsol­junk túlzott kívánalmaink­nak, követelésünknek, s megadjuk az ifjúnak azt amire leginkább szüksége lenne, a pihenésre, a fehér hollónak számító szabad idő­re. Létkérdés ez nagyon sok diák számára. Ha valakit csak irányítunk, ha be táb­lázzuk minden percét da helyette tervezzük jövőjét semmibe véve vágyait; ké­sőbb, talán hosszai évek múl­tán jelentkező konfliktus magvait vetjük el Nem mentség az sem, hogy jó szándékkal! Nem, mert mi lesz ezekkel a gyerekekkel? Időbeosztásuk — nem ők ta­lálták kt nem ők tervezték — rabjai lesznek, folyvást az órát nézve lótnak-futnak szakkörről szakkörre, búvár­edzésről zongraórára, s ar­ra nem jut Idejük, hogy kutassák, felfedezzék önma­guk értékeit. Nincs lehetősé­gük arra, hogy mérlegelje­nek, válasszanak abból S sokból amit a világ az éb­redő értelem elé tár. Nincs, mert helyettük gondolkod­tak, mérlegeltek, sőt ami még rosszabb: döntöttek. VAJON MI A BIZTOSÍ­TÉK ARRA, hogy. jól? S mindezen túl még egy na­gyon is reális veszély: a megbízatásokkal feladatok­kal terhelt ifjú iassan-las- san már arra sem ér rá, ama alapvető feladata lenne: ta­nulni. Délutánjainak jó ré­sz» foglalt este fáradtan ér haza, átfutja a másnapi .^leckét”, s dől az ágynak. Olyan }s akad aki megpróbál­ja a majdhogy lehetetlent: ki­használ minden percet. Meg­hökkentő példa, de így igaz. Szakköri foglalkozáson — a megyei úttörőházban láttam gyerekeket, akik ha nem figyeltek rájuk, házi felada­tukat írták, vagy épp egy másik „jelenésre”, előadás­ra, elfoglaltságra készültek. TARTHATATLAN HELY­ZET. A szabad idő, a pihe­nés a diák számára annyira létszükséglet, mint mind­annyiunknak a levegő. Oxi­gén, amely kisebb mennyi­ségben adagolva elfojtja az egyéniség egészséges formá­lódását torz, uniformizált személyiségjegyeket fejleszt ki. Sorvasztja az önálló gon­dolkodást fojtja az alkotó­készséget, szürkíti az érze­lemvilágot Igaz, lassú fo­lyamat ez, nem máról hol­napra termi kóros gyümöl­csét, hanem évek múltán. Ez azonban nem mentség ar­ra, hogy megfeledkezzünk róla, hogy ne keressük a ki­utat A FELADAT VILÁGOS: a futtatott akár a szülő, akár az iskola által futta­tott gyerekeknek vissza kell adni azt, amit elvettek tő­lük, ami legfontosabb: a szabad időt. A megoldás kí­nálkozik, hiszen nem. több a feladat mint amennyi a diák. Meg kell hát osztani méghozzá úgy, hogy min­denkinek jusson. Igazi köz­teherviselésre van szükség. Mindenkit meg lehet bízni valamivel, minden gyerek megold valamilyen megbíza­tást Eddig a zömrőt a hall­gató, a .csendes többségről feledkeztünk meg. Róluk, akiktől jóformán semmis sem vártunk, róluk, akik gazdagodnának, fejlődnének, ha igényelnénk segítségüket, mert a mértékkel adagolt feladat szárnyakat ad, önbi­zalmat gerjeszt alkotóked­vet szül Ugyanez túlhajtva fásultságot szül sorvasztja az egyéniség jobbra termett adottságait Ha így tennénk: nyernénk, s nem is keveset: jobbra termett, sokszínűbb, életvi­dámabb, pihentebb ifjúsá­got, Pécsi István KEREKES IMRE: 11 ......... De el lehet tűnni a gyár­udvaron is. Van raktár, pin­ce, zug, éppen elég. Csak­hogy ez rizikó, mert nyolc előtt a rendészet átfésüli a terepet. Meg kell. hagyni, ezt jól csinálják. Van egy tér­képük, ahol csak azok a he­lyek szerepelnek. Zugtérkép. Közröhej, de így van. Elindulnak a zug- térképpel és a félreeső he­lyeket valamennyit végig- bóklásszák Egy rendész vil­log a zseblámpával Odavi­lágít. Márpedig köztudott hogy akire ráesik a fény, annak vigyáznia kell, hogy merre mozdul Szépen süt a hold. Tizenegy után indulok az első körre. Tehát begombol­tam a kiskabátot, ahogy szolgálatban szokás és meg­ütöttem a sipkám síi tjét, hogy félre ne álljon és meg­rántottam a nadrágszíjat és megnéztem az irányt amer­re indulók. És akkor megszólalt a szi­réna. Jött a rendőrség, méghoz­zá nagy apparáttai és mű­ködtek a nagybajszos adó­vevők és mint a szöcskék ugráltak le a kocsikról a rendőrök és mintha mind­egyik mindig itt lakott vol­na, úgy tudták az irányt és veszik körül a gyárat. És a gyár mögött refleKtoraikkal olyan csíkokra szabdalták a tat sötétséget mintha a rét nem is maga a rét lenne, hanem egy óriás zebra háta. Ezt aztán igazán nem gondol­tam volna, hogy ma este én még meglátom az óriás zeb­ra hátát Valami gyilkost kerestek. Valaki itt látta a környé­ken. Nem találtak semmit Van ilyen. A gyilkosok nem válogatósak, ha arról van szó, hogy rossz nyomra ve­zessék a rendőrséget Így aztán, egy estére, esen a környéken nagyon meg­változott az élet Az ittas egyén ugyanis rögtön józan lesz, ha megjelenik a rend­őrség. Vigyázzha állnak az ipszék. Jó látvány. Nehogy lemaradjunk erről, a szem­közti hosszú házsoron va­lamennyi fényforrás kigyűlt mintha a hatóság díszkivi­lágítást rendelt volna el, A nagy fényben a portásfülké­ből is világosan látszott hogy Erdélyi úr, a festő, az ablakban állva nagy tiszte­lettel tekintett szét a kör­nyéken. Most jött rá, milyen mütatós ez a panoráma és itt volna már az ideje, hogy vászonra dobja ezt a tájat Persze, rendőrség nélkül. Vajda úr, a KÖZÉRT-es hu­nyorgott, minthogy ő nem festő és az üzleti higanygőz- lámpa fényében ázott sze­meit bántotta ez a világí­tás. Tölcsváry Adrienn« a íflaxüt próbálta nyugtatni minthogy az eb idegesen ro­hangált ösztöneivel érezte, hogy kint valamiféle nyo­mozás folyik. Richter úr is modorálta magát a mara­dék félüveg sört kiskahát- ja belső zsebébe süllyesztet­te. Ettől olyan nagymenő­nek látszott mintha ő vol­na a környék közfelkiáltás­sal. választott légoltalmi pa­rancsnoka. Persze, mint ahogy mondani szokták, va­lami fuvolázó békekorban. Lipták úr mindezt már sa­ját erkélyéről szemlélte, mert a talponálló a sziréna­szóra tisztességtudóan be­zárt Az öreg tanárék alatt, ott ahol a fiatal házaspár lakott, szintén nyitjva volt egy ablak és most hallat­szott először, hogy feir agye­rek. Az éjjeliőrnek jó füle van. Ilyenkor tavasszal ami­kor már igazi tavasz van, legrosszabb az éjjeliőrnek. Mert akárhogy is mennek a dolgok, nappal aludni kell, hogy éjszaka jó lesyen a kondíció, Ml jut így a ta­vaszi napsütésből? Estefelé, fáradt kis fények, amint ép­pen lecsurognak a háztető*. rőL Nem több. Most már igazi tavasz van! Ma este hallottam először tücsköt a rét felöL Ennek a hangját még sokáig megis­merem, ha el nem költözik,’ Később, ha már kórusban szól a tücsökzene, ezt az el­ső hegedűst akkor is kiszúr rom. Ha még itt húzza. Az éjjeliőrnek jó füle vaiL Megfigyelésem szerint aki­nek nincs jó hallása, ne menjen éjjeliőrnek Jó hal­lással lehet jelentkezni Ahogy belejön a hivatásba, ez a hallás úgyis javul. KeU, hogy javuljon, míg csak olyan nem lesz, mint a va­daké az erdőben. Ha ez nem következik be, akkor olyan védtelen lesz, mint aki pus­ka nélkül ődöng a háború­ban. Akkor jobb, ha az éj­jeliőr elmegy nappali por­tásnak. A tavaszi éjszakák a leg­rosszabbak Ilyenkar jön meg Igazán a tolvajok és betörők ked­ve. Elolvad a hó, felszárad a sár, lábnyom nincs. Ez nem hátrány. Nem kell a hidegben várni, hogy. jön az alkalmas pillanat. A hi­degben türelmetlen a tolvaj, mert fázik, ezért aztán si­et, így viszont sok ügyet el­puskáznak. A bíróság csak örülhet, ha késik a tavasz. Most már itt van. A tol­vaj már nem fél a hidegtől, nem borítja ki, ha az éjje­liőr a söté.t kerítések mel­lett csigalassan halad, min­den öt lépésre megáll, hall­gatózik, újra megáll és él­lép a kerítés mellől, elfor­dul és megtámasztja hátát a kerítésfalnál, mert gondol valamit és vár tovább, mint­ha soha nem akarna többé arról az átkozott helyről ©h mozdulni. . iTolytatjukl

Next

/
Thumbnails
Contents