Népújság, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-04 / 79. szám
Jobbra, o harmad ülésen... Egy különös házasság krónikája Az ember akármilyen fáradt, többfelé oszt)« figyelmét. A magyar lány — az egri Bamberg Sarolta — néhány napja már Stanislaw Pyrkoszné, s a lengyel fiú — most már az ifjú férj — megismerkedésük történetét idézi. Inkább az asszony beszél, ez természetes, hisz férje alig töri a magyart Bármilyen fáradt az ember, bármennyire megosztja figyelmét ha a sokszínű valósággal találkozik; csak egyre koncentrál. Így voltam én Az ifjú asszony, felvértezve a fiatalság győzhetetlen varázsával, s egy tudós külsőt kölcsönző szemüveggel, így idézi a megismerkedés szokványosnak induló sztoriját: _ — Az is furcsa, ha minden jól indul. Érettségiztem a Gárdonyiban, jelentkeztem Debrecenbe magyar—orosz —bolgár szakra. És sikerült s jött utána a többi sorozatban: megtaláltam a helyem, nemcsak kollégákra, barátokra leltem évfolyamtársaimban. Aztán jött az első nyán meghívtak az egyetem nemzetközi építőtáborába, a Pest közelében levő Alsópakony- ba. Észtekkel, lengyelekkel dolgoztunk. Minden különösebb esemény nélkül teltek a napok. Jól éreztem magam, tolmácsként is „szerepeltem”, egy hét múltán mégis unatkoztam. Nehéz ezt megfogalmazni, minden jó volt és mégis többet vártam. Három éve, 1970. nyarán. Aztán jött egy pesti kirándulás, a buszban a motorházra telepedve figyeltem a társaságot: ismerős arcok; mit is hozhat még ez a nap? És akkor ott, jobbra a harmadik ülésen, megláttam Stanislaw profilját. Nem vagyok romantikus aikat — ezt persze bizonygatni sem kell, hiszen könnyedén, majdhogy anekdotázva mesél —, de ez jutott eszembe: egy görög isten lengyelnek álcázva. Este már ismertük egymást. Eddig a majdhogy sablonos történet, csak épp a folytatás nem így alakult. S ekkortól kezdtem különösképp, figyelni a fiatalasszony házasságának sajátos történetére. Férje hallgatott, érthető, hiszen még csak töri a magyart, de milyen furcsa, az ember néha egy mozdulatból, egy mosolyból képes gondolatsorokat megfejteni. — Címet szokás kérni. Nem adtam, tudtam, hogy nehezen feledem, mégis arra gondoltam: ennek igazán semmi értelme: irány haza, jön majd más élmény, a kisfiút majd elfelejtem. A „kisfiú”, az ifjú férj, a huszonhat éves mérnök, ahogy felesége fordít, elmosolyodik, s megjegyzi: — Csak én nem így akartam, én nem mondtam le egykönnyen. íme, a bizonyíték; elmondja az asszony; — Feledni akartam, s egy év után már úgy hittem, sikerült. Akkor, 1971-ben jött az első levél. Megdöbbentett, mert kiderült, hogy nyomozói bravúr. Stanislaw •CT évig Mrtcveteaéat My>tatott és sikerült, végül eljutott egy barátnőmig, aki elküldte a rímem Megírta, hogy gépészmérnöki diplomát szerzett Maradtam továbbra is hűvös, három hónap múltán csak gratuláld levelet küldtem. Egyre-más- ra jöttek a meghívólevelek, a sürgető sorok. Nem mentem, inkább azt írtam; jöjjön 6 Egerbe, legfeljebb szétnéz a városban, s hazautazik. A meglepetést a leendő férj okozta. Vonatra ült, s épp a születésnapján megérkezett Ahogy kiszállt a vonatból, ennyit mondott bátortalan oroszossággal: — Gyára hoarrána felről gtn... A lány meglepődött, válaszolni sem tudott. — Az járt a tejemben» majd segít as idő, elfelejtem a kisfiút... kárvdujTMJá. mm tel «da. Aston WalmniHI teáét a válrtlaaL — Da hány—r. An dmfflt *v novemberében ríhatáros- tara, hogy meglátogatom. Írtam, táviratot küldtem, s felültem a vonatra. Csent sztohovába megérkeztem, de senki nem vári Egy napig ültem a váróteremben, utána mentem a rendőrségre, ők adták meg Stanislaw ríméi da hiába, sehol sem találtam. Elutazott, haneretlen helyre — mondták munkahelyén. Mentem a szülőkhöz, onnan táviratoztam haza, hogy: Stanislaw, gyere vfex- sza. Itt vagyok. Férjem ugyanis velem egy időben indult Egerbe, a szüleimnél várt rám. Véletlenek? A „kisfiú” miniszteri engedéllyel, repülővel érkezett Magyar- országra. Húszadikán már kezdhettük volna a héthónapos procedúrái A magyarázat: a szabály, az szabály; aztán lezárták a határokai arra nem gondolt senki, hogy bizonyon papírok érvényüket vesztik; Ez már a múlté. Ä magyar lány — Bamberg Sarolta — és s lengyel fiú — Stanislaw Pyrkosx — egymásra találtak. Ifjú házasok. A férj következetes, nemcsak kutatott egy évig leendő felesége ríme után, hanem azt is vállalta, hogy Magyarországra költözik. Itt A dnlgnaJfc— Állást tefl murin ni Már irtunk Vtsontárs, méf nem kaptunk válaate, Majd csak sikerül Stanislaw hagyta. Néhány hét múlva Ismét Egerben volt A lány éppen a gyermekvárosban dolgozott, tanítási gyakorlaton. A fiú újra azt mondta, amit először... — Majd meglátjuk.;; ■— próbáltam kibúvót keresni, de már tudtam, hogy hiába. És jött a bürokrácia. H« hónapig kellett várni a házassági engedélyre, levelezni. Ezt penna, úgy mondja az ifjú asszony, hogy érezni: a nehezén már túl vannak. Fáradtan fogtam a beszélgetésbe, ds megkapott a sokszínű valóság. Már-már Shakespeare soraira gondolok, ds a fiatalasszony az ifjúság győzhetetlen varázsával, s egy kissé tudós külsőt kölcsönző szemüveggel felvértezve azt mondja: ez nem romantika, ezek csak tények Kételkedjem Pécsi István rA líra a gyémánt" Négyszemközt Vinokuroyyal Jwrgenytj Vtnoénzrovot ma már szinte as «gém világos» Ismerik és elismerik. Az öfc- venhes közeledő, még mindig rendkívül fiatalos, neves szovjet költővel évekkel ezelőtt már találkoztam, de most az a megtisztelő szerencse ért, hogy interjút is készíthettem vela Vinokurov igen barátságosan fogadott, először a No- vij Mir szerkesztőségében találkoztunk — e rangos folyóirat költészet-rovatát vezeti — majd finom ízléssel berendezett moszkvai lakásába invitált Érdemi beszélgetésünk a költő pályakezdő éveivel kezdődött Vinokurov poétái szenvedéllyel emlékezett viasz* a 10-ea évek legvégére, amikor * háborúról szóló költeményei megjelentek a sajtóbalt Első önálló kötete 1951-ben látott napvilágot Ilja Ehrenburg vezette be az irodalomba, akiről ma is a legnagyobb szeretettel és tisztelettel beszél. Vinokurov is sz „új hullám" egyik jellegzetes képviselője, bár 6 előbb indult a költői pályán, mint a ma szintén világhírű Jevtusenko, Rozsgyesztvenszkij és fiatal társaik, akiknek harsány bátorsága, meghökkentő formaújítása óriási vihart kavart a SO-as években. Mint a költő árnyaltan megfogalmazta, a köztük levő tíz év különbség ellenér« Is, egy költői „tábort" alkottak, s lényegében, ha különböző módon és kifejezési formákban is, egy célért szálltak harcba, a valóság kendőzetlen felmutatásáért Azóta sok minden megváK tozott, de hűsége és szenvedélye a poézia iránt változatlan maradt Eddig 34 verseokötets jelent meg «ross nyelven, 12 pedig idegen nyelveken. Háborús költeményekkel indult majd Urai versek következtek, aztán a filozofikus mélységeket feszegető líra volt a következő állomás. Legújabb kötete a „Meíafórák”, amely 1972-ben került kiadásra, hangulatosan egyesíti magában a MUő összes fiSbb tőméit A hagyományos teázás után a mai költészetre tereltem a szót A költő mélyen elgondolkodva azt kezdte fejtegetni, hogy a nagy lendület * 60-as évek zajos féllángolása, a sokszor meghökkentő extravagancia lényegében megszűnt a líra lecsöndesült és elmélyültebbé vált megfinomult s nem annyira a külső csín, az erőltetett ámulatba ejtés, hanem inkább a mélyen átér- zett tartalom, a halk, de félreérthetetlen megfogalmazás dominál. Költői ideálja a klasszikusok közül Puskin és Tyut- ceev, az újabb nemzedék képviselői közül Zabolockijt és Martinovot értékelt * legtöbbre. Különös szeretettel és melegséggel emlegette a tragikus sorsú, leheletfinom érzékenységű költőt Jeszenyint akit elsősorban tart poétaideái járlak. Rövid családi beszélgetés után a költőt alkotói módszeréről faggattam. A művészetben az egyik legizgalmasabb kérdés az alkotás megszületésének folyamata, az a sokszor egészen rövid periódus, amikor a valóság többé-kevésbé mindenki gzáKEREKES IMREi QMmim i 973. április i„ szerda fgy van ez. ®s ezért nem lehet tudni, hogy az ember mit kap az éjszakától. Sötétséget, veszettséget, vagy fényt. Csak az éjjeliőr tudja, akinek hol a fejét szorítja, hol a lábánál hever a sötét. Hol tolvajok ütik le, hol a szelíd fény, abból a bizonyos forrásból. De sajnos. Amíg «ötét lesz, addig a veszettséget se lehet kiirtani Mégis legjobb lenne valamivel letakarni az éjszakát Ha volna egy nagy takaró, ami körülémé a gyárat. Ilyent kellene ráborítani a városra is, hogy alatta mindenki aludjon. A sötétség, úgy ahogy van, kiszenvedne, az éjjeliőr meg oak pipázna. A takaró anyagát elhasználják. Egyenruha is készül belőle A gyerekeknek is marad valami. De hát nem minden éjszaka sikerül így. Mint ahogy ez se. Csak ritkán váltják meg az éjszakákat Érdemes ezen gondolkozni. Megálltam itt a portásfülke előtt húzódó járdaszélen és végignéztem a hosszú utcán és végignéztem ahosz- szú házsoron és az erkélyek úgy meredték az éjszakába, mint a fekete fogsorok, és a házak ablakai már olyan sötétek voltak, mintha valaki légitámadást jelzett volna. Egy élő lélek •ok, annyi sem rmrfafkmwtt A lövés, amit arra a kutyára leadtam, annyira nem érdekelt senkit, mint mondjuk engem a krumplifőzelék. Minthogy ki nem állhatom. Az emberek megszokták a lövést Három lövésre, itt a környéken, már ki sem nyitják az ablakot Jó jeL Nem igaz? így aztán nekem «e maradt több, bementem a portásfülkébe és felgyújtottam a lámpát és megigazítottam azon a priccsen (nevezzük így) a takarót és az asztalon összehajtottam az esti újságot és vizet öntöttem a teáskannába és bezártam aa ablakot Később, hogy a tea felforrott és attól jobban éreztem magam, újra csak kiálltam a portásfülke élé a járdaszélre és néztem az elsuhanó kóbor taxikat és néztem a túloldalon jövő- menőket És ma is láttam a Lipták urat, isten bizony kereste a házat, amelyben lakott, mert mostanában, mint hallom, már a saját utcájában sem ismeri ki magát. És megjött Richter úr is, de valami bánthatta, mert fejét le- horgasztva, zsebre dugott kézzel tűnt el a kapu alatt Tölcsváry Adriennének se lehetett jó napja, daxlija ugyanis úgy viselkedett, mint égy ran>4r és nincs az • falat, «untért megmozdult volna, hiába rángatták pórázon. Vajda úr a KÖZÉRT- es, maszek kocsin érkezett Ilyen márkát még soha nem láttam a környéken. Tapir orra van. Tőlem még az is lehet, hogy összespórolta a vevőkörön. Emelik az árakat Erdélyi úr,a festő, a fejfedővel tüntetett ma éjszak, úgy feltolta homlokán a lityakot, mintha híd alatti galeritagnak akarná magát átképezni A postás Laci kerékpárja, ahogy befordult a sarkon, durrdefektet kapott Slezákné viszont ma este felemelt fejjel érkezett egyenesen odajött a portásfülkéhez és letett egy üveg K5vi- dinkát. Talán egyedül ő az, aki tudja, hegy egyetlen éjszaka se múlik el hiába. Nem sok idő telt el, talán két hét, vagy annyi se. Még azt se lehet mondani, hogy a tavasz igazán átváltott volna a nyárba, de már kész volt a balhé NelliveL Ha az ember csak arra figyel, ami a munkája, nem veszi észre, amikor valami változik körülötte a világban. Ha valaki azt hiszi, hogy valami is annyira változatlan a világon, mint az, hogy nappalra éjszaka Jön, éjszakárai pedig nappal, az nagyon fcé-í ved. Ha jobban figyeltem vol-i na az előző napokra, már< tudnom kellett volna, hogy! valami készül. Még nem a! Nelli vei, mással. Tapasztalatom szerint ugyanis a mucu-j sok idegei annyira egy kap-! tafára mennek, hogy az nem! igaz. Ha egyik rákezd a di-J lire, biztos, hogy jön a többi.! De itt már nem is csak dili-! ről van szó, valamivel több! történt. A Tölcsváry Adrienne le-í dobta magát a negyedikről. Míg a mentők el nem vitték, a daxli sem mozdult el! az ablakpárkányról. A szőre! viszont megfakult. Ezt nem! hittem volna, bár Tölcsváry! Adrienne magánéletéről! annyit sem tudtunk, mint a! daxliéróL Ennyiből áll az egész. Az! ablakpárkányra, ahonnan ki-! vetette magát, mint mond-í ják, három óra után már rá-í vetődik a felső erkély árnyé-! ka. De ki gondol arra, hogy! egy árnyék mit jelent? Igaz, a legtöbb árnyék csak annyit! jelent, hogy ott valahol fénynek is kell lennie, és talán J még annyit is, hogy nyáron! ott hűvösebb és nem süt! szembe a nap, nem kell leen-! gedni a redőnyt. De néme-i lyik árnyék ennél is többet! jeleni Nem sajnáltam a iá-! radságot, egy kora délután! beballagtam: Tölcsváry Adrienne ablakpárkányán úgy; feküdt az árnyék, mintha sö-; tét szőnyeget engednének ráj a falra. Sötétebb ez az árnyék, mint amit azon az; egész házon bárhol is látni; lehet. Ha így utólag megné-J zem. De ha semmi sem törté-J nik, ki figyel az ilyesmire?! És ha figyel? Nem sokat; mond az ilyesmi a nappali; fényhez szokott szemnek.; Annak mond valamit, aki< ismeri a sötétség árnyait.; JFólyUUufcJ mán Ismert tényei, színei egy különleges „mő- vészien” szintetizált, ereded formában — mintegy sűrítve és érzékenyen összefoglalva — jelentkeznek. Ez az alkotói út Vinokurovnál sajátos külső formát öli Ahogy röviden elmesélte; sétál az utcán, nézelődik, közben rendeződnek fejében a kavargó gondolatok, vesz egy újságot, s annak a szélére odaveti az első gondolatokat, illetve sorokat Néha egyszerre több vers kezdő motívumait is megleli és feljegyzi. Később otthon már csak „véglegesíti”, illetve befejezi az utcán feljegyzett gondolatsort Az első sor megszerkesztése nehéz — mesélte huncut mosollyal — a „többi már szinte magótól jön...” A versírás aa egyetlen szenvedélye, mám „hobby”-ja nincs is. A műhelytitkokat feszegető beszélgetés után jövőbeni terveiről kérdezgettem aköL. tőt Az utóbbi időben Vinokurov egészsége megromlott; ezért úgy érzi, pihennie kell. A napokban a Moszkva környéki Malajevkába utazik, hogy a szép fekvésű szana- tóriumban visszanyerje egészségét Természetesen ax időleges gyengélkedés egy pillanatra sem csökkenti alkotói kedvét Ügy érzi, itt az ideje, hogy prózával la próbálkozzék. Szellemesen mondta, hogy a próza és líra örök harcban áH, ez így helyénvaló. A líra — lényegében — sűrített, finommá őrölt próza. Mint a gyémánt és a szén. Persze — mondta Vinokurov, a költő — S líra a gyémánt Most kezdte d «3s5 «**■• gyobbszabású novelláját amely teljesen új szemszögből egy háborús témát dolgoz feL Közben újabb versek is. fogalmazódtak benne) A beszélgetést később « mai magyar Irodalomra tereltem. Vinokurov meglepően jól tájékozott irodalmunkban. Sok barátja van és többször megfordult már hazánkban is. Érthető módon főleg a költőket ismeri és nagyon jó véleménnyel van az újszerűén kibontakozó líránkról. Szeretettel beszélt Nagy László és Simon István költészetéről és meglepően «okát tud Juhás» Ferenc néha igazán különös stílusáról. Esténként otthonában verseiknek kitűnő orosz fordításait is szokta olvasgatni. Saját költemé- nyeinek magya? átüitetőiixR a legnagyobb elismeréssei beszélt. Rab Zsuzsa és Elbert János a költő legkedvesebb ismerősei közé tartoznak. „Sokai köszönhet nekik” _ tette hozzá önfeledt lelkesedéssel yínokaj rov. Újabb koccintás után még egy érdekes témát vetettem fel: milyen Vinokurov vir szonya a külföldiekkel? Válaszra leveleket és meghívásokat tett elém. Rögtön, mint tolmács is hasznossá tehettem magam, legújabb német levelét én fordítottam le, amelyből kiderült, hogy ax NSZK-ba kapott meghívást, hogy előadásokat tartson « mai szovjet líráról. Hasonló kérés érkezett Amerikár ból is. Arról is értesültem; hogy hamarosan Angliában jelenik meg kötete. Sőt, áprilisban Magyarországra, a budapesti költőtalálkozóra is készül, remélve, hogy addigra teljesen visszanyeri egészségét és önfeledten élvezheti csodálatos fővárosunkat és kitűnő magyar barátainak kedves társasár gát " A feszült figyelmet igényi lő társalgás és a házigazda tiszte szemmel láthatóan kifárasztotta Vinokurovot, ezért gyorsan köszönetét mondtam megtisztelő meghívásáért, a szívélyes interjúért és jobbulást kívántam. Búcsúzóul a neves költő megkért, hogy nevében adjam át szívélyes üdvözletét a Népújság minden kedves olvasójának. Talán — tette hozzá finom mosollyal — április végén meglátogathatja a különleges szépségű várost, Egert is. . ., Hekli József
