Népújság, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-04 / 79. szám
Útban a világszínvonal felé Mezőszemerei baromfitenyésztők 9 Mezőgazdaságunk * Jelenlegi Időszakban az ex- tenzív fejlődés szakaszáról áttért az Intenzív fejlődés szakaszára. Megkezdődött tehát az a folyamat, hogy felzárkózzunk a világ élenjáró országai közé. Megyénk néhány mezőgazda- sági üzemében arra kerestünk választ, hogy milyen törekvések tapasztalhatók a világszínvonal fokozatos elérésére — erről számolunk be néhány alkalommal a következő hetek során, HA A MEZŐSZEMEREI Dózsa Termelőszövetkezet emblémát készíttetne magának, abban a fő helyet bizonyára a baromfi, pontosabban a csirke foglalná eL Bár a gazdálkodás szerkezetében az egyes üzemágak úgy kapcsolódnak össze, mint a gépben a fogaskerekek, mégis a baromfitenyésztés áll a legközelebb mindenkihez. Talán azért is, mert az örömök mellett a gondok is itt jelentkeztek leginkább, sőt ma is mindennapos harc folyik a dekákért, a fillérekért. A mindössze 1700 hektár területen gazdálkodó szövetkezetben jó néhány évvel ezelőtt azért merült fel a gondolat, hogy baromfit tenyésszenek, mert kicsi volta földterület, ugyanakkor az asszonyoknak, lányoknak munkát kellett biztosítani. A kezdeti, tapogatózó évek után 1969 volt a fordulat esztendeje. Korábban csak tízezer csirkét neveltek évenként. de 1969 óta 3—400 ezret. A „felfutáshoz" a szövetkezet nem csinált nagyobb beruházást, meglevő épületeket alakítottak át és korszerűsítettek. A közös gazdaság vezetőinek véleménye egyértelmű: mindent a lehető legegyszerűbben, de korszerűen. Éppen ezért a látogató hiába keresne Me- zőszemerén szupermodem baromfitelepet, a csirkéket egy átalakított tojóházban és a magtárpadlásos istállók padlásán nevelik. Természetesen a szövetkezet vezetői szívesen elfogadnának egy korszerű telepet, de a vágyakat erősen befolyásolják a pénzügyi lehetőségek. Ugyanakkor viszont az is tény, hogy e szerényebb körülmények bizonyos szempontokból olcsóbbá is teszik a tenyésztést. S erre bizony igen nagy szükség van Mert a baromfi ma — más, mint régebben. — A kilónkénti 5—6 forint haszon a múlté — mondta ottjártamkor a gazdaság főállattenyésztője, az elnök helyeslésétől kísérve. — Ma a kisebbnek is örülünk. A NAGY „FELFUTÁS” kezdetén a mezőszemereiek választása a Bábolnai Állami Gazdaság egyik húshibrid fajtájára esett. A fajta kezdetben be is vált s az egész tenyésztés rentábilisnak bizonyult. A csökkenő felvásárlási és a növekvő tápárak miatt azonban 1971- ben kritikus helyzetbe került a gazdaság. Már az is felmerült, hogy felszámolják a tenyésztést. — Ebből a hajóból azonban nem lehet kiszállni — mondta Dobó Géza, a szövetkezet elnöke — valamit tehát ki kellett találnunk. Ki is találtak. A vásárolt táp helyett egy holland koncentrátum segítségével áttértek a saját tápkészítésre. Érdemes megemlíteni, hogy a receptúra szerint a táphoz kukorica is kellett volna, de ezt keveset termel a gazdaság, vásárolni viszont költséges lett volna. Ezért átdolgozták a receptúrát s ma már a búza helyettesíti a kukoricát. A szövetkezet a saját tápkészítéssel elérte, hogy amíg 1971-ben egy kilogramm hús után 87 fillér volt a tiszta haszon, addig tavaly már 1 forint és 55 fillér. Az Idei esztendő újabb fordulatot hozott a baromfitenyésztésben. A bábolnai hibrid helyett ma már a Hybro elnevezésű hibridet tenyésztik. — Rájöttünk, hogy a Hybro nekünk kedvezőbb — mondta a gazdaság elnökét — Jártunk Csataszögön, Tószegen, Sza jóiban, Jászla- dányban, Hajdúnánáson, csak néhány gazdaságot említve, s mindenhol dicsérték a Hybrót. Moet már tőlünk is elszállítottak vagy hatvanezret s kedvezőek az eredmények. A bábolnaiak 8 hetes korukra 1 kilogramm 36 de- kás átlagsúlyt értek el. Egy, kilogramm hús előállításához 2,52 kilogramm abrakot használtunk feL A Hybro 7 hetes korára eléri az 1,31 kilogrammos testsúlyt s 1 kilogramm hús eőállításához 9 dekával kevesebb abrakra volt szükség. DOBÓ GÉZA SZERINT azonban a gazdaságosságot növelő törekvéseknek korán tsincs végük. Szeretnék elérni, hogy 2,30 kilogramm abrakkal tudjanak egy kilogramm húst előállítani, ■ keresik annak is a lehetőségét, hogy újabb, olcsóbb tápot állítsanak elő. Ha kisebb lesz a takarmányfelhasználás, akkor elérhető még ez évben a kilogrammonkénti 2 forintos haszon. A baromfitenyésztésnek van még azonban áttételes, „láthatatlan” haszna is. A keszthelyi agráregyetem segítségévei új módszert dolgoztak ki, a baromfi alomból növényi lisztek és zsír hozzáadásával szarvasmarha-tápot készítenek a szövetkezetben. A tápot részben saját maguk használják fel, részben pedig eladják. E táp alkalmazásával a hízóbikáknál , még két forintot nyer a gazdaság minden kiló hús után. A szövetkezet a jövőben növeli szarvasmarha-állományát is, a takarmánybázis szempontjából fontos tehát ez a módszer. A kritikus megtorpanás után, ha nem is könnyen, de mégis helyes kerékvágásba került a baromfitenyésztés. Ha nem is hoz sok hasznot, de mégis érdemes vele foglalkozni. Kérdés azonban, hogy a mezőszemereiek a tagadhatatlan eredmények ellenére mennyire bírják ki az összehasonlítást a világ élenjáró gazdaságaival? A baromfitenyésztésben általában abból indulnak ki, hogy egy kilogramm hús előállításához mennyi takarmány Szükséges. Természetesen nem ez az egyedüli mérce, de az tagadhatatlan, hogy a legfontosabbak közül való. A világelsők, akik szinte patikai körülmények között nevelik a csirkéket, 1 kilogramm hús előállításához 1,95 —2,05 kilogramm takarmányt használnak fel. Ezután jön az élmezőny, a azt mondhatjuk el, hogy a mezősze- mereiek úgy a középmezőny táján helyezkednek eL Ha viszont azt is figyelembe vesszük, hogy az elhullás! százalék még 0,5-et sem tesz ki s a tartási, nevelési körülmények rendkívül olcsók, akkor azt kell megállapítani, hogy a gazdaság megállja a helyét a nem könnyű versenyben a korszerű üzemekkel szemben is. A MEZŐSZEMEREI termelőszövetkezet az állattenyésztés egyik ágazatában tehát elérte a világszínvonalat Éventet negyven vagon kitűnő minőségű árut küldenek piacra Helyzetük azonban korántsem könnyű, mert nehéz lépést tartani a fejlődésseL A baromfitenyésztés, ezen belül különösen a csirkenevelés, nem valami gazdaságos vállalkozás, s mindennap harcolni kell a dekákért, a fillérekért A közgazdasági környezet kettős hatással van rájuk. Egyrészt kényszeríti őket az ésszerűbb, megfontoltabb gazdálkodásra s ez jó, másrészt pedig nem teszi lehetővé a további fejlesztést Ezért szeretnék, ha a jövőben a baromfi nem lenne annyira „elhanyagolt tényező”, mint napjainkban. Kaposi Levente A Repülőgépes Növény védi Állomás két mesőguMdasági repülőgépe tel jetit szolgálatot Heves megyében. Februárban és márciusban több «ser hektáron mütrágyázták a nagyüzemek gabonatábláit. Képünkön n Hevesi Állami Gazdaság 1500 kataszteri holdas földjén dolgoznak. (MTI-foto — Kozák Albert) Itthon tart a gyár.. Gyárból már kettő is Hevesen. Egy régi és egy új. Igaz, a „régi” is alig több két esztendősnél, az újban pedig még nem indultak meg a gépek, néhány hónap hátra van az átadásig. Az egri Finomszerei vénygyár Hevesen létrehozott gyáregysége azonban ez alatt az elmúlt néhány év alatt is nagy változásokat hozott az itt lakók sorsában. Nagyot fordult az élet kereke a homokos «Dóságán. — Főleg nőknek biztosítunk munkalehetőséget — mondja Adóm Imre gyáregységvezető. — Tulajdonképpen ezzel a céllal is hoztuk létre a gyárak Azelőtt mesz- sze eljártak innen dolgozni az emberek, a mezőgazdaság nem mindenkinek adott munkát Egyébként a férfiak közül még most is sok az eljáró: a következő lépés lesz majd őket itthon tartant Egész családok jelentkeznek már hozzánk, s ha körülnéz a műhelyekben, találkozik olyan családdal is, ahonnan négyen járnak ide a gyárba. ★ Madarász Sándor a raktárt vezeti, irányítja az anyagmozgatókat Felesége a szalag mellett kezdte, most a korszerű öltözőt vigyázza. Két lánya betanított munkás, mindketten a szereidében dolgoznak. Sajátos sors az övék: jellemzője az itteni környéken s az emberekben végbement változásoknak. — 1951 óta lakom itt — mondja az apa. — Dolgoztam már a járási tanácsnál, az állami gazdaságban, voltam konyhavezető, rakodó- munkás — amire éppen lehetőség nyüt. Nehéz volt, kérem, az as fiet: 53-ben «Illetett az első kislányom, a Marika, 54-ben Irén ke. Nőtt a család, csak én tudtam eljárni munkába, a feleségemnek a gyerekekkel volt baja. A lányok megnőttek. Mindegyik férjnél van már, az elmúlt két évben kétszer tartottam lakodalmak Van már egy unokám is. — Mikor került Ms a gyárba? — Tavaly márciusig voltam a gazdaságnál, aztán amikor már a családból mindenki itt kereste a kenyerét, én is úgy döntöttem, ide jelentkezem. Láttam, hogy a lányok elégedettek, s a feleségem is szívesen jár a gyárba dolgozni. O azelőtt legfeljebb alkalmi munkát tudott vállalni. — Ha mindenki eljár otthonról, a kertre, jószágra kávés idő jut.., — Volt 1400 négyszögöl földünk, még az állami gazdaságtól járt Most otthon van egy piciny kert Tudja, mi parasztnak születtünk, « kicsit furcsa is most hogy nincs meg már a föld, a jószágnak úgy kell megvenni az ennivalót Mert azért egy- egy disznót minden évben levágunk. A délután különben nekem mindig szabad, a feleségem jár két műszakba, szabad a szombatunk is, úgyhogy adódik lehetőség dolgozgatni a kertben. — A raktárvezetis tanfolyamhoz kötött. Van lehetősége tanulni? — Éppen most a tavasszal kezdtük el, Egerbe járok, a gyárunkban folyik az oktatás. Igaz, kicsit nehéz, mert műszak után kell hetenként feljárni, de ha vállalta az ember, meg is csinálja. A hegyek oly közel voltak, hogy úgy éreztem, csak ki kell nyújtanom a kezem és végigsímogathatom macskahát gerincüket. A hegyek különben félszáz kilométernél is messzebb voltak, s addig csendes némasággal hullámzott tova a mongol sztyeppe. A valószínűtlenül kék ég oly magas és végtelen volt, mint az a távolság, amely szülőföldemtől elválasztott. Talán tizenkétezer kilométer is megvan és vagy tizenöt órai repülőút. A barátok között is lehet az ember egyedül. Tarbagán suhan tova riadtan a kétarasznyi ritka fűben, odább talán kilométerekre is, egy dombháton tevecsorda forog lassú léptekkel valamiféle képzelt középpont körül, emitt a jurta mögött a kancákat feji egy mongol asszony. Ha nem szólna bent a „férfi oldalon” a jurtamagasságúra tervezett szekrény tetején az elmaradhatatlan telepes rádió — hihetném. hogy belemerültem a múlt, az idő parttalan és láthatatlan óceánjába. A rádió híreket mond. Mongolul. Két-három szót, ha tudok, i köszönésen kívül, azok sem éppen jurta- htpesek, Így hát semmit gm, értek és érzek a világ A 25 méieres Sut liánt hosszon dolgaiból, s így uzt még jobban érzem, hogy messze vagyok kis hazámtól, amely arra van, amelyre lomhán tűnőén, mégis oly gyorsan kúszik tova á nap. Hiába próbálnám fogni Budapestet, ezen a rádión különben is csak hosszúhullám van és a mindenségit neki, a Kossuthot még otthon sem lehet mindenütt fogni. Hogyan is hallhatnám hát idáig szülőföldem szavát. Egyedül vagyok a magyar nyelvemmel, magammal és magamnak beszélek. Ez még ugyan nem a f jardok világa, de a fjordok országa. S a százezernyi tóé is. Nemcsak Finnország a tavak és Norvégia a fjordok országa, mindkettőből bőségesen rendelkezik Svédország is. És erdőkkel és fenyvesekkel és a túl a sarkkörön nyúló északi tájak zordon szépségével is, Jómagam alig több mint kétszáz kilométerre ha vagyok Stockholmtól, itt Wes- terastban ... Tavak, fenyvesek, kanyargó országutak, ősi erdők, néhány ősi vár., aztán újból és megint tavak, fenyvesek a végtelenbe tetszőén nyúlva jobbra, balra, előre, hátra: mindenfelé. Magához_ölel, magába zár a tavak és az erdők világa, s ha hirtelen rám kérdezné valaki: merre van a hazád? — szégyenszemre tanácstalanul forognék a hóesésben a vélt égtájak felé. Az autóban, amellyel svéd vendéglátóink idáig elhoztak, rádió van Kint beszélgetnek, otthonosan érzik magukat a kései és nem éppen csendes hóesésben, míg én az autó rádióján keresgélek: hol vagy, hazám? Merre? Szláv, angol, svéd, német, francia szavak, zene és énekhang keveredik az éterben és figyelek, de hiába figyelek, a magyar szó sehol. Másfél ezer kilométerre, északra, igen, fel északra jöttem és tudom, hogy napokra csak. Mégis: hol vagy, hazám hangja? „Szülőföldem szép határa, meglát- lak-e valahára...?“ Az erdei gyümölcsökből főzött svéd pálinka kitűnő, szívét, lelket, testet melegítő... — Valami baj van? — érdeklődik aggódva egyikük a vendéglátók közül... — A, semmi... sőt... Kitűnő a levegő, gyönyörűn táj és ez a pálinka... — vigyorgok. Hát nem mondhatom meg, hogy vad magyarként nekikeseredtem, mert öt nap után honvágyam van, mert nem tudom hallgatni, egy percre csak, legalább egyetlen hír erejéig a szülőföldemet! Az se lenne baj, ha abban a hírben megérkezik, vagy elutazik éppen valaki, ha avatunk valamit, vagy az sem lenne baj, ha rendőrségi hír lenne a hír: csak a szó lett volna magyar szó ... Hosszú évek óta rovom Európa, s immáron Ázsia útjait is. Nem mint gyalogos diákőseim, nem mint Körösi Csorna, Vámbéry vagy mint Germanus Gyula. Hivatalból és az utazási irodák jóvoltából, állami pénzen néha, magamén gyak- abban. S mindig felsajdul i szívem az ötödik napon, csodálatosan, ötödik napon de mindig az az otthon maradt haza iránt. Mi van, mi lehet otthon? Mi a hir, mi ami történt, történhetett? Hiányzik a szó édessége, a nyelv nekem szíves muzsikája, a táj, az ízek és a szagok... az ötödik napon. A Pamir alatt és Buhará- ban,. Firenzében vagy éppen Bretagneban, az Atlanti-óceán partján — az ötödik napon. És soha nem jutott eszembe a 25 méteres hullámhossz. A Szülőföldem adásai Amellyel utánam nyúl „éteri" ujjaival a haza, megdajkálja idegenben riadt lelkem, s mint kedves pók a hálójával, magához köt, hogy távol is erezzem minden rezdülését. A 25 méte rés hullámhosszon. E rideg szám, e nyers fogalom, a technika, sőt az elektrotechnika világának ez a csak beavatottak számára érthető kódja: a hazát jelenti. Emberek, ha utaztok és rádiótok van, s úgy érzi- tek, hogy akár Európa legszebb pontján is, eljött az az ötödik nap. akkor keressétek meg a 25. métert! ...és megszólal a szülőföld: a szocialista Magyar- ország hangja. Kiszól az éterbe utazó fiáért, hogy vele vont Gyurkó Géza — Tudja milyen furcsa ér- aéa volt először ott az egri gyárban? Amikor munkába jelentkeztünk, mindany- nyiunknak ott kellett kicsit megszoknunk az üzemi levegőt Sokan féltek tőle. A nagyobb fegyelmet, pontosságot néhányon nem is tudták megszokni, visszaléptek. De kellett es a Us betanulási próbaidő, mert munkások nélkül nem lett volna itt gyár Hevesen. S mi is igazi munkások leszünk. írén ke, az ősztől már Kalmár Jdnosné, a délutános műszakban soros, öt otthon találjuk meg. A falu másik részébe költözött a szülői házbóL hasonlóan régi épület a lakása. A kis szobában fényesen új a bútor. — A férjem a tanácsi építőknél dolgozik, eljár Egerbe. Hogy szívesen hazajön- ne-e? Itt még nincs olyan munkahely, ahol annyit keresne, s nekünk most, tudja gyűjteni kelL — Azelőtt hová járt dolgozni? — Az iskola után egy nyarat Itt töltöttem a gazdaságban. Aztán Pestre mentünk; a nővérem a szövőgyárban dolgozott akkor, néhány barátnőmmel én is fölmentem munkát keresni Hetenként egyszer jártunk haza. Amikor megkezdődött a toborzás ide a gyárba, nyomban hazajöttünk, s utána egy évig én is Egerbe jártam, ismerkedni a gépekkel, megtanulni a munkát. Többféle feladatot is elláttam már itt, mindegyiket szerettem. Talán az olajszabályzó-beállítás volt kicsit nehéz. Különben brigádokban dolgozunk s a miénk már szocialista brigád a szereidében, ahol most vagyok. —- Ha megnő a család, ez a ház kicsi lesz... — Hát azért még elférünk benne, de gondolkodunk mi is azon, hogy jó lenne a központi lakásokba beköltözni. A nővérem, aki most szülési szabadságon van, szintén a miénkhez hasonló régi házban lakik, ö is szeretne egyet a most épülő új lakások közül. Lehet, hogy mi szintén megpróbáljuk, ha már elég pénzt összegyűjtöttünk. Különben ad ehhez támogatást a vállalat is. ★ A gyár udvarán búcsúzás- képpen váltunk még néhány szót Mészáros Sándorral. Nyári terveiket említi: szeretnének pihenni a gyár üdülőjében, Zamárdin. — Mi még soha nem voltunk üdülni — mondja —, de innen, a gyártól tavaly már kirándulni vittek bennünket, most ezt is megpróbáljuk... Nagyot fordult az élet kereke itt, a homokos síkságon. Hekeli Sándor | 1973. ápriiis 4., szerda
