Népújság, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-04 / 79. szám
19 Magyarország, így írják a történelmed9 r JÓZSEF ATTILAl í.A gép megállt. Elfáradt por Hering Fölötte, mint az 6tzi köd, meg pár», S rászáll az emberek hajlott nyakárm, Mfc esznek mórt. Atizzadt szennyes ing hull a pállukra. Fal, fal egyre mind. Kenyér t uborka aa ebédjük mára ., Részletek a budapesti vntasszékházban 1948. március 25-én tartott tanácskozás elnöki bejelentéséből: „Azért hívtak össze cet a mai értekezletet, hogy rendkívüli, nagy jelentőséiül kormányintézkedésről tájékoztassuk önöket. Sokszor vetették íel a dolgozók az elmúlt években, hogy amikor dolgoznak, vajon maguknak épitenek-e? Mi mindig azt mondtuk: építsetek, mert magatoknak építetek! A két munkáspárt egyesítése lehetővé tette ennek megvalósítását. A mai Minisztertanácson elhatározták mindazon üzemek államosítását, amelyek száz munkásnál többet foglalkoztatnak..." Korabeli tudósítás ** **•- «lényről; „Egy pillanatra néma csend üli meg a termet Aztán a meglepetéstől felocsúdott emberek felugrálnak helyükről, kalapjukat lengetik, éltetik a kormányt Hirtelen csend lesz, majd mindenki az Internacionalét énekli... ” Dr. Szekér Gyula nehézipari miniszter az államosítás 25. évfordulóján 1973, március 26-án elmondott beszédéből: „Nagyon mélyről Indultunk. Az új élet hatalmas szenvedések és megrázkódtatások közepette született A háborúban elvesztettük nemzeti vagyonunk közel negyven százalékát. Némák és termelésre képtelenek voltak a gyárak... Az államosítás óta eltelt 25 év alatt az ipar, a népgazdaság vezető ága lett Magyar- országon. Ma az ipar és az építőipar adja a nemzeti jövedelem 55 százalékát. Munkásosztályunk létszáma kétes félszeresére nőtt. Ma 40 nap alatt termel iparunk annyit, mint amennyi egy esztendő produktuma volt 1948-ban, az államosítás évében. A munka termelékenysége is számottevően nőtt. Az 50-es években a termelés íele, a hatvanas években kétharmada, az utóbbi években pedig háromnegyed része, sőt a legutóbbi években teljes egésze a munka termelékenységéből származik. Megváltozott az ország gazdaság-földrajzi térképe. Ma jelentős ipar van az ország minden m ogyéjében... ” Dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter (Az ország- gyűlés legutóbbi ülésén elmondott felszólalásából.): „Áruforgalmunk kétharmadát a szocialista országokkal bonyolítjuk, a többi országra pedig forgalmunk egyharmada jut. Nemzetközi kapcsolatainkra jellemző, hogy államközi szerződéseink 89 országra terjednek ki, 30 országgal van hosszú lejáratú megállapodásunk. A magyar vállalatok 142 ország vállalataival tartanak fenn export-import kapcsolatot. Tevékenységünk szorosan kapcsolódik a nemzetközi gazdasági élethez. Ez kötelez bennünket, elsősorban a KGST-országokkal szemben. Feladataink teljesítése érdekében szélesítenünk kell kapcsolatainkat a tőkés és a fejlődő országokkal is”. Az MSZMP Heves megyei Bizottsága 1973. január 26-án ta tott ülésén elhangzott refe átumból: „Heves megye gazdasága 19'1—1972-ben is a megyei pártértekezlet és a X. kongresszus határozatait megvalósítva fejlődött. Az ipar 1971- ben tíz, 1972-ben 13—15 száza ókkal termelt többet az előző évinél. A növekedés mértéke meghaladja az or- sz gos átlagot is. Heves megyében az eltelt két év során lényegében megoldódott a teljes foglalkoztatottság, az ip,»r vált a megye vezető fi.xlasági ágazatává. A negyedik ötéves terv etső két évében 5218 lakás épült a megyében, csökkent a veszteségesen gazdálkodó termelőszövetkezetek száma, megduplázódott a kenyérgabona termelése. Vlsontán két és fél hónappal az eredeti határidő előtt kapcsolták az országos hálózatra Magyarország legnagyobb erőművének utolsó blokkját, és tervszerűen halad a kiskörei vízlépcső beruházása is." Részletek egy 1972-ben végzett tudományos felmérésből: „Amikor a vállalati vezetők munkaerőhiányra hivatkoznak, a vállalatoknál az egy munkás egy munkanapjára eső munkaidőkiesés, és az egy gép munkájára eső összes gépidőkiesés rendkívül magas. Az előbbi esetében ez az érték 35—40 százalék, az utóbbinál 25—30 százalék körül mozog. Nem véletlen, hogy alacsony a termelékenység, a hatékonyság az üzemekben.. .” Aranykoszorús «socialists brigádvezető Egerből: „Nálunk is as jellemzi a termelést, a munkát és a szervezettséget, hogy amikor munkás van, akkor gép nincs, ha gép van, akkor meg munkás nincs, s mire mind a kettő megvan, már vége a műszaknak. És ez így megy napról napra..." Az MSZMP Központi Bizottságának állásfoglalása a X kongresszus határozatainak végrehajtásáról és a tennivalókról. (A KB november 14—15-i ülése): „A gazdasági vezetőknek intenzívebben kell dolgozniuk az üzem- és a munkaszervezésről szóló párthatározatok végrehajtásán. El kell érni, hogy valamennyi gazdasági egységben lényegesen korszerűsödjék a szervezettség. A munka hatékonyságának rendszeres emelése útján biztosítani kell, hogy a termelés szélesebb területein csökkenjen a termékek önköltsége. Intézkedni kell az irányítás és a végrehajtás minden szintjén a munka termelékenységének javítására, a korszerű termelői kapacitás fokozottabb kihasználására, a termékek minőségének javítására, a termelés önköltségének, a rezsi-, az adnrinisztratfv csökkentésére.” Oláh György, as MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára (1973. március 28-án, a hevesi választási nagygyűlésen elmondott beszédéből): „Hallatlanul nagy a megtett út, de azt nem mondhatjuk, hogy meg vagyunk elégedve. A többre, a jobbra mindenkinek megvan a joga, de ennek megvalósulása rajtunk múlik. Feladataink, célkitűzéseink reálisak és legtöbbször reális az igény is. Azt azonban senki nem felejtheti el, hogy az igény megvalósulásának feltétele a munka, a termelés. Mindenkinek gondosabb, hatékonyabb munkát kell végeznie maga és egész népünk boldogulása érdekében." Fock Jenőnek, kormányunk elnökének a Parlament legutóbbi ülésszakán elmondott expozéjából: „ötéves tervünk első két évében az átlagkeresetek 9,4 százalékkal emelkedtek. Az 1973. március 1-én életbe lépett bérintézkedések során több mint 1 300 000 munkásnak emeltük a fizetését Az utóbbi két évben mintegy 165 000 lakást építettünk. A szocialista országokkal korábban kialakult külkereskedelmi passzívumunk Í972- ben megszűnt.. Különösen fontosnak tartjuk a KGST- tagállamok ötéves népgazdasági fejlesztési terveinek egyeztetését, az elképzelések, a tervek mind jobb összehangolását.. ötéves tervünk célkitűzései reálisak, a fejlesztési elképzelések megvalósítására a párt szava a garancia. Bízom abban, hogy a magyar nép — ismerve a kormány programját — egységesen felsorakozik pártunk, kormányunk mögé, hogy tovább haladjunk a szocializmus építésének útján, tovább gazdagítsuk szeretett hazánkat, elégedetten, boldogan éljen dolgozó népünk... * ADV ENDRE: „Ez az ország a mi országunk, Itt most már a mi kezünk, épít, ? állami Díjas pincemunkások Az Állami Díjas szocialista brigád tagjai (balról jobbra) László Mihály, Virág raren« (brigádvezetőj. Árvái János, Kollár György, Ludvig Ferenc és Lázár István. Itt van a nép, megjött a Nép Vihar-irammal, Hadak Űtján.'> Koós József OjsAGHIk: hétfő«, április 2-án, a Parlament kupolatermében a termelőmunkában elért kimagasló eredményeikért átnyújtották as Eger—Gyöngyös vidéki Pincegazdaság egri főpincészete Kossuth szocialista brigádjának az Állami Díj harmadik fokozatát. A szocialista brigád az elsők között alakult meg a megyében, s kitüntetett tagjai többségükben a pincegazdaság megalakulása óta as egri főpincészetnél dolgoznak. Jó munkájukért már több magas kitüntetést kaptak a korábbi években Is, ■ a munka versenyben eltet eredménye® alapján tenyerték a bronz-, ezüst, és arany- kőszórás szocialista brlgádjet- vényt. 1949-ben szervezték meg Egerben a borgazdaságot Ax egri bornak nagy hírneve, lepusztult szőlőkultúrája volt Ehhez jöttek a kinevező papírók, az alapító okmány, s a hallatlan nagy lelkesedés. Emberek — a szőlészet borászat szerelmesei kellettek, s voltak ilyen emberek: László Mihály, Virág Ferenc, Árvái János, Kollár György, Ludvig Ferenc és még jó néhányan. Valamennyien egyszerű szőlő-, illetve pincemunkások voltak, de mindnyájukban ugyanaz a lelkesedés munkált: hírnevének megfelelően naggyá, sőt még híresebbé tenni az Eger—Gyöngyös vidéki borkultúrát Körbeüljük a nagy asztalt, az egri árnyékszalai pinceváros egyik meghitt helyiségében. Amolyan rögtönzött brigádértekezlet ez. Rögtönzött és rendhagyó. Az arcokon még fényesebben ragyog a hétköznapokon is viselt, természetes derű. Ez. teljesen érthető, hiszen a Nem szerelnék szegény lenni ••• III egrázó, megdöbbentő írást olvastam az amerikai Magyar Szó márciusi számában egy lengyel származású amerikai családról. A családfő, Mr. Czerníaws- ki, rakodó-segédmunkás. Felesége, két gyermeke van, sokat dolgozik, túlórázik is, hogy családja mindennapi szükségletét kielégítse. A szerényen élő családot súlyos csapás érte. Négyéves kislányuk, Karen, leukémiában (fehérvérűségben) megbetegedett. A bájos csöppség néha jól érzi magát, nincs fájdalma, játszik vagy rajzol, nézi a televíziót. Nagyon gyakran viszont rossz állapotban van, heteket, hónapokat tölt a kórházban. A kórház a kislánynak a második otthona. Anyjának nemcsak a beteg gyermekéről, hanem a hatéves másik kislányáról, férjéről és a háztartásról is gondoskodnia kell. Amikor Karen kórházban van, anyja egész nap vele van, a másik kislányt sógornője viszi az iskolába. Az apának külön nagy bánata az, hogy nem tölthet több időt beteg gyermekével, a fizikai és lelki bajokon kivül a súlyos, hosz- szadalmas betegség a családot anyagilag is teljesen kimerítette. „A kórház napi 150, vagy 170 dollárba kerül, az izolálás napi 200 dollárba. Már kaptunk négyezer hétezer és kilencezer dolláros számlákat, de nem tudjuk ezeknek az összegeknek még a felét sem fizetni” mondta az édesanya. A kórházbiztosítást ugyanis már kimerítették, most már csak a 180 napi 50 százalékos visz- szatérítést kapják. „Láttam már, hogy mi történt másokkal, amikor biztosításuk kimerül. Rettenetesen aggódom” panaszkodott Czer- niawski asszony. Karen vérátömlesztéséhez a szükséges vért eddig annak a teherautó vállalatnak munkásai adták, ahol apja dolgozik, így ez nem került pénzbe. Ez sem mehet így örökké, nem tudják ezután mi lesz, félnek, hogy kis házukat is elveszíthetik. Mi várható, mi lesz? — teszi fel a kérdést a cikkíró. Lehet, hogy egyesek adományozni fognak a családnak, lehet hogy valamelyik politikus felkarolja ügyüket és pénzt szerez Karen szüleinek? „Az ilyen nehéz gonddal sújtott család csak alamizsnára, a közönség jóindulatára. vagy valamelyik politikus közbenjárására számíthat” írja a lap. „Nem szeretnék szegény lenni! A szegényeknek és a kisebbségnek nincs befolyásuk, politikai erejük. Nixon költségvetési tervében és a népjóléti intézmények felszámolásában nem látok semmi reményt a szegények és a faji kisebbség jövőjére nézve. Ilyen körülmények között nem szeretnék szegény lenni". Ezeket a szavakat Re». Theodore M. Hesburg mondta, aki 15 esztendőn át a Szövetségi Polgári Bizottság elnöke volt és akinek segíteni kész, segíteni akaró munkálkodását Nixon újraválasztása után azzal méltányolta, hogy követelte lemondását. Rév. Hesburg visszatért a Notre Dame Egyetem elnökségi . tisztébe és továbbra is munkálkodik a polgárjogokért folytatott küzdelemben és elítéli a Ni- xon-kormány szegények elleni programját. Csatlakozott a katolikus Hesburg atyához a Metodista Episzkopális Egyház 12 püspöke is. Az egyház 157 évi működése óta ez az első eset, hogy a püspökök aktív vezető szerepet vállalnak a fekete nép mozgósítására, hogy kényszerítsék Nixon elnököt népjóléti javaslatainak visszavonására. „Nixon elnök kegyetlen és szívtelen magatartást tanúsít, amikor a szegényeket nyomorban hagyja a bőség közepette” mondotta John Adams, az egyház texasi püspöke. .. Karen, a bájos, négyéves, beteg gyermek néha elég jól érzi magát, nincs fájdalma, játszik, rajzol, vagy nézi a televíziót. Betegsége halálos, csak késleltetni tudják kimenetelét. enyhíteni szimpto- máit. De mi lesz a testvérével, szüleivel, a családjával és a többi szegénnyel? j\ em szeretnék szegény lenni a világ egyik leggazdagabb országában! Papp János brigád — elsőnek a megyében, s elsőként az élelmiszer-gazdaságban — kiemelkedő munkájáért megkapta az Állami Díjat. Sorban érkeznek a gratulációk, egymást követik az őszinte kézszorítások, s közben megelevenedik a múlt, az első évek nehéz küzdelme. László Mihály, Miska bácsi egyénisége mérce és meghatározó norma volt mindig a brigádban, sőt egyre inkább az egész pincészetben. ö a főpincészet vezetője a kezdet óta, s egyik tagja a Kossuth szocialista brigádnak, de egyben „kor- elnöke” is, hiszen már túlhaladta a hatvan évet. Virág Ferenc művezető, a szocialista brigád vezetője, a mindig mosolygó Feri bácsi — közel a nyugdíjkorhatárhoz — 1950-ben lépett be a főpincészetbe, egy időben az akkor még alig 18 éves Árvái Jánossal. Árvái János szakmunkás — mivel akkor 6 volt a legifjabb a brigádban, a mai napig meg is maradt számukra „Janikának”, noha már túlhaladta a negyvenet, s otthon 13 éves kislánya és 6 éves kisfia várja. Hiába, az idő nagyon halad. Kollár György és Ludvig Ferenc szakmunkások 1955-ben kerültek ide, s lassan ennek is 20 éve. Sőt, itt van a kitüntetett brigádtagok legfiatalabbika, Lázár István művezető: alig 30 éves, s ő mögötte is eltelt már egy jó évtized a pincevárosban. — Pincemunkások voltunk mi valamennyien, azok vagyunk ma is, ha más-más beosztásban is — mondja Miska bácsi. — Nekem még az ükapám is szőlőt művelt Egerben, az apámnak is ott volt a szőleje a Hajdú-hegyen, a Kocs-dűlőben, s így már gyermekkoromban megismerkedtem a szőlészettel és a borászattal. Amikor ide kerültem 1949-ben, már volt némi nagyüzeminek nevezhető tapasztalatom is: a Steiner testvérek, majd a Hangya Szövetkezet pincészetében dolgoztam. Azt azonban őszintén megmondom, hogy amikor annak idején Dancz elvtárs, az igazgatónk azt mondta nekem, hogy „ ... majd meglátja, László, lesz még itt valamikor pinceváros .. .”, magamban csak legyintettem. És lett. Méghozzá olyan, amilyet nem is álmodtunk. Először megcsináltuk a kékszőlő-feldolgozót, elkészültek a betonerjesztőkádak, s hogy a szüretre már használhatók legyenek, a nehéz nappali pincei munka után éjszaka a kőművesek mellett dolgoztunk valamennyien. Ezután néhány évvel épült a fehérszőlő-feldolgozó, a központi épület, majd az országban elsőnek a nagyüzemi palackozó, s olyan új gépi berendezéseket vásároltunk, amelyek szinte teljesen elvégzik az egykori nehéz, fizikai munkát. A technológia korszerűsödése egyidejűleg a minőség ugrásszerű javulását, tökéletesedését is magával hozta ... László Mihály még az 50- es évek elején Budafokon, Virág Ferenc néhány évvel később Sátoraljaújhelyen levelező tagozaton elvégezte a szőlészeti-borászati technikumot Árvái János, Kollár György és Ludvig Ferenc szakmunkás-képesítést szerzett, Lázár István pedig 1.8 évesen, már a friss technikusi oklevelével, 1962 nyarán egyenesen az egri főpincészetbe került. Tanulni persze mindig kell, hiszen például tavaly is érkezett egy új olasz automata gépsor a kékszőlő-feldolgozóba, s meg kellett ismerni a kezelését Néhány évvel korábban pedig a palackozás előtti, egykori vegyszeres tartósításról áttértek a hideg-meleg kezelésre Valóságos patika húzódik a Szalapart alatt, amelyben egyre tökéletesedik a borkezelési eljárás, s egyre jobban kibontakozhat e körülmények között a híres fajborok karaktere. — Az volt a cél már 1949- ben, hogy a jó hírű egri borok nagy mennyiségben, rangjuknak megfelelő minőségben meghódítsák a világpiacot. Mi mindnyájan hittünk ebben, hiszen egriek vagyunk... (Akkor kezdték fejleszteni az Árnyékszalát, amikor egyáltalán nem volt fontos népgazdasági ágazat a szőlészet-borászat ...) Egy cím a hazai napilapok 1973. március 30-i számából: „Fejlesztendő ágazatok közé sorolta a Miniszter- tanács a szőlőtermesztést és a borgazdaságot”. László Mihály, a legidősebb: — Nem volt könnyű eddig eljutni, de most úgy érzem: megérte. Megelégedetten megyek nyugdíjba, jólesik az elismerés. Lázár István, a legfiatalabb: — Nagyon meglepett és meghatott e magas kitüntetés. Mércének tekintem, s tartani akarom a szintet. Folytatni töretlenül, amit Miska bácsi, Feri bácsi és a többiek elkezdtek ... Dancz Pál, a pincegazdaság igazgatója: — Jobban örülök a Kossuth szocialista brigád kitüntetésének, mintha * azt én kaptam volna. Ügy érz/ni. hogy egy-két éviize.; n gyedszázaddal ezelőtti, máig tartó lelkesedés, szorgalmas, becsületes és 'aUnó munka nyerte el méltó junlmát... Falud; lándnr (Nmmm 1973. április 4., szerda
