Népújság, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-30 / 100. szám
Idegenvezetők Vajmi keveset tudunk róluk. Legfeljebb annyit, hogy az Egerbe, Heves megyébe látogató turistacsoportoknak bemutatják a város és a megye műemlékeit, egyéb nevezetességeit. Igények szerint magyarul vagy oroszul, németül.’ angolul vagy más idegen nyelven. Valójában kik is ők, honnan toborzódtak, miért vállalják ezt az érdekes, de nem mindig idegnyugtató foglalkozást? Vallassuk az Egertourist statisztikáját, ebből is fény derül sok érdekességre. Egerben 70—75 aktív idegenvezető dolgozik. Ok azok, akik igénylik a foglalkoztatást, ők azok, akikre majd mindig lehet számítani. Zömük a Ho Si Minh Pedagógiai Főiskola tanára vagy hallgatója. Sok a nyugdíjas pedagógus, akad mérnök, közgazdász, háztartásbeli is. Miért vállalják? Van, aki fizetéskiegészítésért, van áld hobbyból, mert érdekesnek, színesnek tartja ezt a mellékfoglalkozást. Idegenvezető mégsem lehet bárkiből. A turista igényes, nem elégszik meg a hevenyészett tájékoztatóval, hanem, pontos, részletes, színes ismertetőt igényel, olyan kalauzt, akit tarthat valamire. Alapfeltétel': a sokoldalú felkészültség. Erről gondoskodik az Egertourist: évente több hetes tanfolyamot rendez a régi és az új idegenvezetők számára. Itt megismerkednék nemcsak irodalmi-művészettörténeti kérdésekkel, hanem gazdasági. politikai témákkal is. Mindezt azért, hogy valóban tájékozott kalauz váljék belőlük. Akik elvégezték a tanfolyamot, megkapják az idegenvezetői jogosítványt Ez egy év múlva érvénytelen, újabb tanfolyamot kell végezni, csak akkor újítják meg. A 70—75-ből 43-an magyarul vezetnek. A többiek egy-két-három vagy négy idegen nyelven. Persze a 43 ■Itőzt is álcád — nem is egy —, t aki alkalmanként vállalkozik idegen nyelvű kalauzolásra Nézzük a részleteket: tizenkilencen németül, huszonegyen oroszul, kilencen angolul, hatan franciául, ketten szlovákul, négyen románul, ketten olaszul vezetnek. Az Egerbe látogató szerbek és finnek is anyanyelvükön kapnak tájékoztatást a város és a megye nevezetességeiről. Marad még az anyagi. Mennyit is keres ecv idegenvezető? ötórás magyar nyelvű vezetésért 80, azon túl 130 forint jár. Aki idegen nyélven kalauzol, az 120, illetve 190 forintot kap. Nem rossz mellékkereset, különösképp ha azt is hozzátesszük, hogy olyan is akadt, aki egy év alatt 111- szer vezetett Persze, ez kivétel. Eddig a számok, tájékoztatóul. A többit mondják el Ők, akik évele óta kísérnék magyar és idegen nyelvű csoportokat. Beszélgetőpartnereink: Kovács Ágnes, joghallgató és Bitskey István aspiráns. — Hogyan kezdődött, miért vállalták? — Az egri Gárdonyi Gimnáziumban végeztem. Harmadikos koromban vállalkoztam először idegenvezetésre, egy szolnoki csoportot kalauzoltam. Megtetszett, vonzott az érdekesség, az, hogy minden alkalommal más összetételű gárdát tájékoztatok. — A tudományos kutató számára nélkülözhetetlen az idegennyelvtudás. Amikor oroszul, németül, franciául vezetek, gyakorlom a nyelvet is. És sokat jelent az élmény, a sokszínűség — mondja Bitskey István. Ha már az élményeknél tartunk, idézzünk is fél belőlük egy csokorra valót: Kovács Agnes: — A torista nemcsak igényes, nemcsak mindenre választ vár, hanem olykor felébred benne a kétkedés, a vizsgáztató szándék. Egyszer egy debreceni csoporttal voltam együtt. Amikor Egerben csatlakoztam hozzájuk, rögtön láttam, hogy a Mátra alján bizony becsülettel emelgették a poharat. Az egyik bácsi különösképp kapatos volt, méghozzá a hangoskodó, a kötekedő fajtából. Meg is kezdte azonnal: Ki volt Cecéy Eva?” S nem hagyott nyugton addig, amíg pem válaszoltam precízen. Aztán jöttek a többiek. A várbeli ágyúgolyókból akartak néhány darabot emlékül vinni, zsörtölődtek, hogy miért nincs borkóstoló a Kazamatában. Csak akkor nyugodtak meg, amikor mondtam, hogy lehet azért emléket hazavinni, amolyan padlóvázának valót Erre elkalauzoltam őket a lőportörő mozsárig. Bitskey István sztorija: — Gárdonyi Géza műve, az Egri csillagok, a legjobb idegenforgalmi propaganda külföldön. Imei egy eset! Német csoportot vezettem. Odafurakodik hozzám az egyik kisfiú, kezében Gárdonyi regényének német nyelvű kiadása, s megszólít: „Tessék nekem megmutatni azt a mázsás török csontvázat” Hát erre nagyot néztem. Mi mást tehettem, kérdezősködtem. Agyerek felcsapta a kötetet s rámutatott a kérdéses passzusra. Röviden: az ostrom alkalmával Dobó mondja Mekcseynek: Nézd ezt a törököt a csontváza van egy mázsa. Hát innen a félreértés! S végül még egy kérdés, miután kiderült hogy a vezető számára hasznos, érdekes kalauzolni a turistákat — Akad-e gond, nehézség? S ha igen, mi az? A' válasz, akár az őröm, az érdekesség, közös: — Olykor nehéz összetartani a csoportot Rövid időn belül kell megtalálni a közös hangot megnyerni a bizalmat S ez, bizony, nem mindig megy könnyen. Ehhez csak azt tegyük hozzá, hogy a kedv, a hiva- tásszeretet átsegít nagyobb nehézségeken is. Pécsi István Agria ifjúsági klub nyílt Egy iskola és egy üzem gyümölcsöző kapcsolata majd a klubterembe, ahol puha szőnyegek nyelik el a léptek zaját, * társalgóasztalkák sorakoznak és körülöttük színes műbőrrel bevont ülőkék sorakoznak, ugyanilyen ízlésesek a falburkolat, a díszítő lécrácsok, a függönyök ... — Nagyon sokba kerülhetett mindez — mondom önkéntelen ük A gyáriak agilis képviselője mosolyogva reagál: — Ha úgy vásároljuk mindezt, bizonyosan.. . _ ... ?! — KISZ-eseink kezéhez nem ragad semmi, illetve hozza egymáshoz üzemünk fiataljait és az úttörőket. Üzemlátogatásokra invitáljuk a végzősöket és szeretnénk a gyerekekben felkelteni az érdeklődést a bútoripari szakmák iránt. Az iskolától mi azt kértük, hogy tegyék lehetővé több dolgozónk számára a félbehagyott általános iskolai tanulmányok befejezését. Az Agria . ifjúsági klub falára oklevelet helyeztek: ezért a lelkes munkáért, a tavalyi akcióprogram teljesítéséért kapták a KISZ központi bizottságától. DUBÖKÖGVE HALAD előre a fntószalag, s közben Lulu, A munkás- osztály a paradicsomba megy című film hőse elmeséli álmát, amelyben egy falat látott és azon túl a paradicsomot. Lulu szeretne átjutni a falon és ezzel a vágyával nincs egyedül, az üzem munkásai, akik ott dolgoznak mellette a futószalagon, kiáltva teszik fel a kérdést: én is ott voltam? Miért kívánkoznak ezek az emberek a falon túlra, és egyáltalán mit is keresnek a falon túl, hiszen Luluéknak megvan a jól berendezett otthonuk, Fiatjuk van, két televíziójuk. A munkások anyagi jólétben élnek a falon innen, akkor miért kívánkoznak mégis a fal másik oldalára? Luluék — nevezzük most már nevén őket, a kapitalizmus munkásai — nem tudják pontosan megfogalmazni a miértet, hogy az az anyagi jólét, amiben élnek, saját maguk összkomfortos cellája. A tőkés megadta ugyanis az autót, a szoba kényelmét, a két televíziót, csak éppen kezdeni nem tud vele semmit a munkás, mert ha nem is tudja, de saját értékrendszer nélküli életén érzi, hogy mindezt azért kapta meg, hogy holnap meg többet tudjon termelni, és ami a lényeg, még többet vásárolni a tőkéstől. Az már senkinek nem áll érdekében, hogy megtanítsa a munkást okosan és értelmesen használni az eszközöket, hogy azokat a saját céljainak megfelelően alkalmazza is. Luluék nem is látnak mást, “tót a könyörtelen ritmusban lüktető futószalagot; saját életüket De hát — merülhet fel a kérdés _ a munkás ugyanúgy futószalag mellett dolgozik Nyugaton és Keleten egyaránt, miben különbözik á kapitalista szalagrendszer a szocialistától, az egyik munkás, a másiktól ? . , Nagyon gyakran, hallani manapság különböző módon megideológi- zálva —, hogy a munkást tulajdonképpen nem érdekli, hogy a «vár, amelyben dolgozik, magántu- faidonban van-e, vagy közös tulajdonban. A munkást az érdekli, hogy megfizessék, mégpedig jól. A MUNK ' ST NEM E7, ÉRDEKLI, Helyesebben nem csak ez érdekli. A falon innen és túl Luluékat megfizetik. Magasabb életszínvonalat biztosítanak nekik, mint a mi munkásosztályunknak. Itt most nincs hely és mód történelmi idők vetületében vizsgálni, hogy mit kellett nekünk 28 év alatt ledolgozni az évszázados hátrányból, csupán annyit hadd említsek: amikor a törökök elfoglalták Budát, akkor épült az első műút Párizs és Orleans között. A döntő különbség abban rejlik, hogy a magasabb rendű társadalom, amit mi szocialista társadalomnak nevezünk, az anyagi jólétet csak eszköznek tekinti annak érdekében, hogy az egyén önmagát megvalósítva, környezetével, a társadalommal harmonikus életet éljen. Ezt szolgálják többek között a szocialista tulajdonviszonyok, amelyek azért léteznek, hogy a termelés az embert szolgálja, és ne az ember legyen végsőkig kiszolgáltatva a termelésnek és az árunak. A két társadalom célja között tehát abszolút mértékben polarizálódott a helyzet. Az egyik leszerelni akarja a munkásosztályt az anyagi jóléttel, a másik felemelni. Az sem tekinthető mellékesnek az egyén szempontjából, hogy egyáltalán találja-e helyét a társadalomban. A mai nagyipari, árutermelő társadalmakban egyre bonyolultabbá válik a struktúra. Az egyén egyre kevésbé látja át az egész gépezet sokrétű apparátusát, egyre kevésbé találja helyét a nagy egészben, egyre jobban magára lesz hagyatva érzelmileg és értelmileg, ha csak a társadalom tudatosan el nem vállalja és magáévá nem teszi azt a feladatot, hogy érthetővé, átláthatóvá tegye az egyén számára a környező világot és emberivé a magatartásformákat, az egymás közötti érintkezési módokat. A szocialista társadalom belpolitikájához nem véletlenül tartozik szervesen az általános műveltség állandó emelése, a közművelődés központba állítása, a szocialista kultúra kiterjesztése. A magántulajdonon alapuló világnak viszont eleve nem áü érdekében, hogy a munkásosztály világosan ’ lássa helyét és feladatát, mármint azt, hogy általa termelik újra napról napra a fogyasztói igényeket is. A SZOCIALISTA TÁRSADALOM alapelvként vállalta el, hogy a gazdasági alakulatnak megfelelő életmódot, viselkedésformát, kulturális szintet biztosít tagjainak. A szocialista kultúra fogalmában világosan meghatározott, hogy nem termelőkre és fogyasztókra különítjük el a kultúra struktúráját A kultúra azt jelenti nálunk, hogy az egyén alkotó módon alkalmazza a közművelődés különböző eszközeivel — művészetek, oktatás, tömegkommunikáció —, felmutatott értékeket. A kultúra új forgalmába beletartozik az ember évszázados gondolkodásformáinak magasabb szintre emelése, amelyet nem azért hirdetünk és propagálunk, hogy statisztikai táblázatokon lehessen kimutatni a műveltségi szint állandó emelkedését, hanem azért, hogy a gondolkodás forradalmával az ember újra meg tudja teremteni a valamikori harmóniát a környezettel. A hajdani környezet a természet volt. Ma egy bonyolult, áttételes rendszerekkel működő gazdasági, társadalmi, technikai struktúrával kell szimbiózisban élni. A szocialista kultúra ennek az új összhangnak a tudatos megteremtésén munkálkodik. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ma már mindenki tud élni a megadott lehetőségekkel, sőt még azt sem, hogy a szocialista kultúra elterjesztésének módszerei hibátlanok. Egyáltalán nem biztos, hogy sikerült a leghatékonyabb eszközöket kiválasztani annak érdekében, hogy az egyén teremtő módon alkalmazhassa a kultúrát a saját és a társadalmi érdek összehangolásában. Az elv azonban világos, mivel nincs maeántulajdon, nem állnak egymással szembe" csoportok, amelyóknek al'W''etöen különböznének az érdekei. így ebben a társadalomban adott, hogy mindenkinek együtt lehessen cselekedni egy humanizált, emberközpon- túbb világ megteremtésében. TÖBBEK KÖZÖTT AZÉRT tettünk hitet a népi demokrácia mellett, amely nem más, mint eszköz az emberek boldogulásának, a társadalom érdekeivel való együttműködésnek szolgálatában. A demokrácia azt is jelenti, hogy pz elsajátított tudást a mindennapok gyakorlatában alkalmazhassa az egyén az egész társadalom érdekében. Ezért is nagyon fontos, hogy sehol semmilyen szinten ne keveredjék a demokrácia a demokrá- ciásdival. A demokrácia, méghozzá a többség, a nép demokráciája, az egyetlen biztosítéka annak, hogy a tömegek ténylegesen képesek legyenek cselekedni és ne csak formailag. Ezért fontos, hogy a különböző szervezetek ne csak látszat-, hanem valóságos feladatokat valósítsanak meg munkájuk során, s a tömegben az egyén tudja, bizonyosodjék meg róla, hogy igenis fontos az egész nagy gépezet számára, amely nem fölhasználni akarja, hanem alkotó tagjává tenni. A szocialista társadalom nem kevesebbre vállalkozott, mint arra, hogy megdöntve a magántulajdon uralmát, humanizálja a termelést, az elosztást, a gazdasági struktúrát. Ezt tűzte ki célul, amikor kommunista társadalom létrehozásáról beszélt. Döntő fontosságú azonban, hogy ezt a célt alapvetően helyes módszerekkel valósítsák meg, mert maga a módszer egy-egy emberöltő szemszögéből célként is verifiká- lódhat az egyén számára. LULUÉK MÉG CSAK ALMUKBAN leskelődnek a falon túlra és álmodozva képzelegnek az ottani paradicsomról. Mi a falon túl vagyunk, de korántsem á paradicsomban. S a marxizmus nem is ígéri be a feltétlen paradicsomot. De mi már túljutottunk a falon, tudjuk, hogy mi van a falon túl, ott vagyunk. Né álltassuk magunkat — lesz következő fal. Hol vagyunk még attól, hogy minden munkás szükségletnek érezze a napi termelő munkát? Hol vagyunk més at- jólj hogy a megtermelt javak ah osztásánál csak a szükségleteket vegyük figyelembe? Messze. Amit azonban mindennél tisztábban kell látni, az az, hogy ez a társadalom nemhogy falakat emelne tagjai, osztályai elé, hanem intézményesen törekszik távlatokban magasabb, harmonikusabb szintet téremteni az embernek, ledönteni az akadályokat Ebben a folyamatban nem küszöbölhetek ki az ellentmondások, mint ahogyan ezt a kezdet kezdetén képzeltük. Az ellentmondásosság a fejlődés velejárója, s ezt nyíltan és őszintén vállalni is keli. A két társadalom közötti döntő különbség itt pregnánsan jelentkezik. Luluékat mindenáron meg akarják akadályozni abban, hogy megoldják legnagyobb ellentmondásukat, ledöntsék a magántulajdont védő falakat. A mi társadalmunk közösen akarja feloldani az ellentmondásokat. Tudatosan együtt készülünk egy újabb határvonal átlépésére, amelyet úgy nevezünk, hogy kommunizmus. Nem lehet azonban nagyobb hibát •elkövetni annál, mint hogy kijelentsük; ez a kommunizmus igy is, úgy is felépül. Soha nem épül fel magától, csak általunk. Ráadásul nem is úgy valósul meg, mint atngy azt sokan képzelik: idillikus, végső paradicsomként. A kommunista társadalom nem statikus állapot. Állandó fejlődést feltételez, amelyben először magas anyagi jólétet kell elérni és megteremteni ahhoz, hogy a kultúra, az ember és a civilizáció szerves egységbe illeszkedve termelje újra, mind magasabb szinten egymáshoz való viszonyait. Eközben természetesen állandóan új és más minőségű ellentmondásokat hozva a felszínre. Olyan problémákat kell majd megoldani, többek között, hogy eltűnjön a társadalmi munkamegosztás hierarchiája, hogy a demokráciát közvetlenebb úton gyakorolják a tömegek. Ezék a problémák azonban alapvetően különböznek Luluék gondiaitóL NEKIK MÉG ELŐSZÖR azt is tisztázniuk kell, hogy tulajdonképpen miért akarják ledönteni a falat és mit akarnak megvalósítani azon túL Szagethj András A bejárati lépcsőket nem olyan régen még szenesemberek koptatták, az alagsori helyiségekben az iskola fűtéséhez tárolták a fát, a szenet, lomtárnak használták más részét. Ma ugyanitt több tucat fiatal szívesen tölti szabad idejét társasjátékkal, olvasással, tv-nézés- sel, vidám, vagy éppen épületes csevegéssel. Egy új ifjúsági klub született. Halmai Katalin, üzemi KISZ-titkár, nem kis büszkeséggel kalauzol a műbőrrel tapétázott, tükörrel, polcokkal felszerelt előcsarnokon keresztül a bárpulttal is kiegészített, „tárgyalóba”, kezük munkájának gyümölcse, ami itt látható. Kétezei órát fordítottunk a berendezésre, ami 240 nyolcórái munkanapnak felel meg — Úttörőket és KISZ-ese- két egyaránt látok a klubban ... — Üzemünket a hármas számú iskolához sok éves barátság fűzi. így derítettül fel ezt a lehetőséget is amely a gáz bevezetése alkalmával nyílt meg számunkra Megállapodásunknak megfelelően az jskoU biztosítja a helyiséget és mi gondoskodtunk a berendezésről. A használat közös. A klub mindenképpen közelebt
