Népújság, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-30 / 100. szám

Ulban a világszínvonal tele Szel ész et-bor ászát a Mátra alján - zárt rendszerben A? utóbbi időben gyakran j/.ó esik a Gyöngyös—do- moszlói Állami Gazdaság vezetői.. szőlészeti borászati szakemberei között a zárt- rendszerű technológiáról, pontosabban a zártrendszerű szőlészeti-borászati technoló­giáról. A szakemberek mindezt vertikumként is szokták emlegetni, amely lé­nyegében azt jelenti: egy­mást követő, de szorosan összetartozó fplyamatok, te­vékenységek egésze, zárt rendszere. A termelésben, a mezőgazdasági termelésben általában a termelés, feldol­gozás és értékesítés láncola­tának folyamatát szokás így nevezni. A Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaság nem kizá­rólagosan szőlészettel-borá- szattal foglalkozik ugyan, de össztevékenységén belül 70 százalékban a kertészet a fő profilja, s ezen belül pe­dig 50—50 százalékos arány­ban oszlik meg a szőlészet­borászat és a gyümölcster­mesztés ágazata. ■ ■ U.tetvény­korszerűsítés A mezőgazdasági nagy­üzemben a főtevékenységek közül egyre növekszik, je­lentősebbé válik, korszerű­södik a szőlőtermesztés és a borászat. A gazdaság 1961- ben dolgozta ki az első na­gyobb telepítési programot, amely hosszabb távon meg­szabja a telepítések ütemét és módját. Ennek megfele­lően már 1961 óta széles sorra telepítik a szőlőt, sez lehetővé teszi az új módsze­rek és a gépesítés maga­sabb szintű alkalmazását. A program megvalósításá­nak első két évében még 240x100 cm-es sor- és tőtá­volsággal telepítettek, de már 1963-tól áttértek a ma­gasművelésű tőkeforma ki­alakítására és a sortávolsá­got 300 centiméterre növel­ték. Megindult tehát amát- raalji szőlő- és borgazda­ságban az országban elsőként a telepítési rotáció. Vagyis lehetővé vált, hogy az üzem folyama­tos telepítésre álljon át és ezzel az igényeknek megfe­lelő fajták kiválasztása hosz- szú távon is biztosítható le­gyen. E módszer következ­ménye, hogy azóta minden évben 30—35 hektár szőlőt telepítenek, s a jelenlegi időszakban — 1970—75 kö­zött — 155, majd 1975—80 között további 170 hektár új korszerű telepítésű szőlő- < vei gyarapszik a gazdaság ; szőlőterülete. Az optimális, j végső szőlőterület így körül- : belül 600—750 hektár kő- ; zött alakul majd ki, mely- nek gyakorlatilag mintegy 95 százaléka 1960. óta tele­pített modern, fiatal szőlő lesz. Az ültetvény-üorszerűsítés egyik alapvető célja, hogy '• minél inkább gépesíthető le- ' gyen a szőlőművelés a met­széstől a szüretelésig. Minőségi bor - bő választékban A szőlőtermelés gépesíté­se, illetőleg gépesíthetősége azonban csupán az egyik forltos célkitűzés. A másik, hogy az új telepítésekkel fokozatosan bővüljön a faj­taválaszték. Az új művelés­módok bevezetése ugyanis biológiailag magasabb érté­kű fajták telepítését tette szükségessé, s egyben lehe­tővé. A gazdaság szakembe­rei igyekeztek a kertészeti egyetemmel közös kísérleti telepükön megismert, bevált új fajtákból szelektált sza­porító anyaggal telepíteni. Így került a Mátra aljára a fires tramini, a Szürkeba­rát, a Sauvignon, a Char- donnay, melyek azóta a nagy­üzemi táblákon is bebizo- nyitották, hogy magasmű­velésen is kiváló borok ter­mői. E fajták előnyeihez tartozik, hogy korábban ér­nek mint a hagyományos mátraalji borszőlők, s így az utóbbi évek késő őszi napfényhiánya nem okoz számottevő minőség romlási. Ugyanakkor kevésbé mun­kaigényesek . mint az olasz- rizling, a leányka és a hárs­levelű. Ez persze nem je­lenti azt, hogy a régi faj­ták feledésbe merültek vol­na, hiszen közülük azokat, amelyek az új művelésmód- . ra Is megfelelőnek látszot­tak, ma is jelentős terüle­ten termesztik. A régi és az új fajták összhangjának és helyes ará­nyának megteremtésével nagymértékben megnőtt a gazdaság borainak fajtavá­lasztéka és emelkedett a mátraalji borok minősége. Vagyis — az egyik legfon­tosabb célkitűzésnek megfe­lelően — jobbak ma a mát­raalji borok mint régen, s megháromszorozódott a vá­laszték is. Többet, jobbat — olcsóbban... A minőség és a választék javítása mellett állandó tö­rekvésük a gazdaság veze­tőinek, szakembereinek, hogy folyamatosan növekedjék az egységnyi területen megter­melt mennyiség, s egyidejű­leg csökkenjen az önköltség. 1962-ben még 30,2 mázsa volt a hektáronkénti ter­méshozam, x mázsánként 676 forint volt az előállítási költség, öt évvel később, 1967-ben már 60,1, újabb öt év múlva, 1972-ben pedig 80,5 mázsa termett hektá­ronként, az önköltség pedig mázsánként 1967-ben 537, 1972-Ven 442 forintra csök­kent. Ezek a számadatok tehát híven illusztrálják: a termés folyamatosan, szép íveléssel növekedett, s az önköltség pedig hasonló mértékben csökkent. A szőlészeti-borászati zárt- rendszerű technológia tehát fokozatosan megvalósul a Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaságban. Ebben az ága­zatban ez a technológia, az így elérhető mennyiség minőség és gazdaságosság már közel áll a világszínvo­nalhoz. Igaz, hogy jelenleg a borok kezelése, tárolása még nem megnyutatóan megoldott, hiszen 12 külön­böző pincében tárolják és kezelik a gazdaság borait. Ez a gond is rövidesen meg­oldódik: már elkezdték az építését egy 40 ezer hekto­liter kapacitású tárolónak, feldolgozónak, palackozónak. A jelentős beruházás 1974- ben valósul meg, s ezáltal válik lehetővé a jó hírű Gyöngyös környéki borok helyben történő palackozá­sa, s a zártrendszerű tech­nológia is ezzel, a beruhá­zással teljesedik ki. Minden remény megvan arra, hogy az állami gazdaságnak sikerül megvalósítania legfontosabb borászati célkitűzését: töb­bet, jobbat — olcsóbban. Ez természetesen a belföldi fo­gyasztásra értendő, hiszen az új, minőségi szőlőfajták telepítése máris jelentősen megnövelte az exportlehető­ségeket. Ezeket azonban pa­lackozó borászati üzem nél­kül csak kis mértékben le­het kihasználni, mivel a ki­váló minőségű borok jelen­leg hordós áruként kerülnek exportra. Remélhető, hogy majd 1974_ után Gyöngyösön is készülnek olyan .ízléses pa­lackok, mint amilyet az ál­lami gazdaság igazgatója az Olaszországban palackozott boraikból őriz a vitrinjében. A mátraalji borok rangjá­hoz, tartalmához illik a dí­szes külső is. ★ Szombaton délután benső­séges ünnepségre került sor a Gyöngyös—domoszlói Ál­lami Gazdaságban: a gaz­daság 1972. évi eredményei­ért dr. Deli István, a ME- DOSZ titkára átadta a gaz­daság igazgatójának a kivá­ló vállalat címet. Az ünne­pélyes eseményen megjelent Oláh György, az 'MSZMP Központi Bizottsága tagja, a megyei pártbizottság első titkára is. Faludi Sándor Tépett zubbony feküdt a fa tövében. Langyos tavaszi eső áztatta napok óta. Gaz­dája rendfokozat nélküli tü­zér volt, akit a pusztító há­ború küldött a föld alá név- ' telenül és igazságtalanul. Ki volt, míg élt, kik siratták, ki tudta azt? Miért kellett meg­halnia és miért így? Azt rnár sokan tudták. Semmiért, ér­telmetlenül. Szabó tizedes már kiesett térből és időből. Nem érzett éhséget, szomjúságot és fá­radságot, mert a hajszolt frontélet zsibadttá tette. Nem tudta mikor van ünnep és hétköznap. Az éjszakái is nappalokká váltak már évek óta. Cigaretta és félelem volt élete lényege. Főtt az oroszok tű zörejétől. A ke fonáktól, a szovjet em­berektől nem, hiszen apja, a 19-es vöröskatona felszaba­dítóknak nevezte őket. Félt a németektől, mert azok gondolkodás nélkül szétlőtték a kis csoportokban visszavonuló szövetségest, különösen a magyart. Félt parancsnokától, attól a vadállat vitéz Ridel főhad­nagytól, aki már két munka- szolgálatost és egy nagybaju- szú alföldi bakát lőtt fejbe, mert nem tudtak olyan ütem­ben mozogni, ahogy ő sze­rette volna. Állandóan ordí­tott, pisztolyával hadonászott, csürhének, söpredéknek, kommunista bandának ne­vezte alakulatát. Nem egy fá­radt honvédnak zúzta szét arcát pisztolya agyával. Gyá­va kutya volt előtte minden D ragja: muÉás TŐSGYÖKERES egri em­ber — a kora, még inkább a megjelenése alapján, mond­hatni igy: fiatalember — Mirkóczki Sándor. Vagy aho­gyan szűkebb környezetében, a Szálában és a munkahe­lyén is jobban ismerik: „a Zemzi”. Mai munkásember, akit legfeljebb már csak a csalá­di tradíciók, a gyermekkori emlékek fűznek a város sa­játos paraszti világához. Aki a régi napszámossorból úgy belekívánkozott az iparba, hogy — törzsgárdistává vált a munkahelyén, a Könnyű­ipari Gépgyártó Vállalat he­lyi gyárában! Mosolygós arcú, barátkozó természetű: úgy beszélget, mintha nem is először talál­koznánk. 1950-ben, még ta­nulóként került az akkori „lemezgyárba” — meséli —, s egy-kettőre összemelegedett választott lakatos szakmájá­val. hamar jól érezte magát a kopott, füstös, zsúfolt kis műhelyben is. Minden érde­kelte, mindent megDróbált ellesni, megtanulni. így az­tán — a katonáskodás után — gondolkodás nélkül vál­lalkozhatott például a marós munkára is, bátran, nyugod­tan odaállhatott a kijelölt gép mellé, s végezhette újabb feladatát. Ennek, vagy a szerencséjé­nek — a kérdést máig sem döntötte el önmagában — köszönheti, hogy rövidesen brigádvezetővé „léptették elő”, s ma Is élén áll egy nyolctagú csapatnak. Nyolcadmagával — most már a gyár Kistályai úti kor­szerű üzemében — szinte mindig a fontos munkákból részel. Kezdettől fogva köze van neki is az exporthoz, s úgyszólván minden máshoz, amiben van egy kis rendkí­vüli. Ezt persze — mint nagy komolyan mondja — el is várja. Talán meg is sértőd­ne, ha véletlenül kihagynák valamiből, ha bármi akadna, amit nem akarnának, vagy nem mernének rábízni! Szívesen1 beszél a holland Stork-cég manzárd-szárítói­ról, amelyeket a licence alap­ján ma már ugyanúgy elké­szítenek itt. Egerben is, mint ahogyan amazok sok éves ta­pasztalattal, nagy rutinnal. S annyi más mellett elége­detten emlékezik például ar­ra a dohánygyári dobszárító­honvéd, mert azok minden­felé lövöldöztek volna már, csak éppen Kelet felé nem. Tudták, hogy a fogság a mennyországot jelentené szá­mukra. Szabó tizedes lehajolt a zubbonyért. Egyetlen rántás­sal tépte le a piros posztó parolit. — Mit csinálsz!... ordított vitéz Ridel főhadnagy. — Dögcédulát. kerestem... alázatosan jelentem. Az osz­lop vonult tovább. Szabó ti­zedesen különös elszántság vett erőt Tegnap a kis gorál falu öregjei templomba osontak, tehát vasárnap volt. Akkor holnap május elseje lesz. Mennyit beszélt erről az ap­ja. A munka ünnepe. A mun­kások ünnepe. Az egész Szovjet-Oroszország ünnepel ilyenkor. Vörös zászlók a Vörös téren és boldog, sza­bad emberek vonulnak az ut­cákon. Most is vonulnak. Vö­rös csillag van sapkájukon. Kezükben géppisztoly. Nyu­gat felé tartanak. Piros vé­rük áztatja a földeit és féle­lem nélküli életet hoznak az emberiségnek. Szabó tizedes kivette zsebé­ből a piros posztó parolit. Mi lenne, ha zubbonya egyik gombját befedné vele. Egy kis piros folt mutatná meg érzelmeit koronás gombjai és a tűzkereszt között. Így esne ra. amelyet az országban se­hol sem akartak vállalni — de a brigádjukkal, ők, itt, a KAEV-nél végül is könnye­dén „legyártottak”. NEM TAGADJA: valóság­gal rabja a szakmájának. Ma is élvez minden — főleg szo­katlan, érdekes, izgalmas — feladatot. Szereti a rajzokat, örömmel búvárkodik mind­annyiszor bennük, boldog, ha eligazodik a bonyolult el­képzelések, utasítások között. Ha olykor felfedez egy-egy hibát, s rövid idő alatt meg­találja a helyes megoldást is: igazíthat az ábrán, aztán pedig sikeresen túljut a pro­totípuson is. A mindennapi munkát — mondhatni így is — kiköve­teli a brigádjának, magának. Mert dolgozni járnak az üzembe, nem pedig egymást nézni! Mesélik a gyárban: volt már példa arra, hogy Mirkóczki Sándor a betegál­lományból is beballagott ér­deklődni a további kilátások iránt. Megtudni a főnökétől, hogy: nem unatkozik-e majd, ha meggyógyul, és visszajön. Megvallja: amolyan „haj- tós fiú”. Természetesen, a — pénzért is. Hiszen a piacról él! Nincs is baj a kereseté­vel: a 3500—3800 forintját minden hónapban hazaviszi. Sőt, néha többet is! Az év végi hajrában volt már neki is egyszer-másszor annyi a borítékjában — mint éppen­séggel egy igazgatónak! Persze, amikor kérik — azért a társadalmi munkától sem húzódik vissza, dolgozik szívesen. Megmondhatója en­nek a gyárban bárki. BRIGÁDJA — csaknem teljesen a saját nevelése. Csupa kipróbált, ügyes em­ber, akik segítsége benne fogságba. Az én apám kom­munista volt — mondaná az? orosz harcosoknak — és én 5 is az vagyok, mert utálom a 5 háborút, a hitleristákat és 5 utálom az urakat. Gyűlölöm s a szegénységet, a pusztulást 5 és a halált. Én is munkás va-5 gyök. Lakatos... értitek, lakatos. Én is ünnepelni aka-? rok vörös zászló alatt, ne­vetve, énekelve. Aztán eszébe $ jutott a felesége, a gyerme- í kei és a piros posztódarabkát ? rágombolta zubbonya zsebé-1 re. Bal oldalon, a szíve fö-? lőtt. — Mit csinálsz!... — te? disznó kommunista! — ordí-? tott vitéz Ridel főhadnagy úr? és felemelte pisztolyát. A frontkatona füle már? megszokta a dörrenést. Oda? sem figyeltek az elfásult em-? berek, csak akkor, amikor? egy pisztoly agy tói roncsolt? arcú honvéd kezében csat­tant a Meuser puska zárdu-? gattyúja. Ismét töltött. Csak? úgy szokásból. A főhadnagy mozdulattá- $ nul feküdt az árok szélén. Üvegesedő szemmel meredt 3 a semmibe. Szabó tizedes — zubbonyán! a piros gombbal — az élre? állt és a 40 emberből álló? század gyorsított menetben! folytatta útját szlovák parti-! zánterületen 1944. május el-! sején. (Foto: Puskás Anikó) van minden egyéni eredmé­nyében, sikerében is. Büszke arra, hogy a legényei meg­bízható, komoly felnőtté ér­tek, egykori tanulói közül kettő most is külföldön, Csehszlovákiában szerel. S mi több: már nem ez az első idegenbeli szereplésük! Igazán jól érzi magát itt a gyárban, elégedett, hogy ki­kérik a véleményét, hallgat­nak rá, megbecsülik a mun­káját. Az üzemtől kétszer is kapott már értékes kitünte­tést, tavaly pedig éppenség­gel a könnyűipar kiváló dol­gozójává avatták ... Szépen halad a magánéle­tében is. Tudott és tud ma is gondoskodni özvegy édes­anyjáról, szépen neveli két gyermekét. A régi kis szülői ház helyén — a keze munká­jával — új, tágas, kényelmes épületet, meleg, derűs ott­hont teremtett. Igaz, hogy még nincs benne fürdőszo­ba — csak a helye készült el —, de nemsokára majd meglesz az is! S ha nem is éppen most, de később min­den bizonnyal vehetne akár személygépkocsit is, mert a pénz biztosan összegyűlne rá. Mint eddig már annyi min­denre, amit éppen megóhaj­tottak — jelenleg éppen a Matyóföldi Áruház egri üzle­tében dolgozó — feleségé­vel ... Az autó azonban egyelőre még ráér! ELEGEDETT, boldog em­ber — vallja derűsen. — Ügy érzi, hogy nemcsak szá­mára jelent rangot a szó: munkás, szakképzett dolgozó. Másokban is tiszteletet éb­reszt Gyónl Gyula A l ÄF0R a lakosságért A Nehézipari Minisztériu kereskedelmi főosztálya é tékelte, hogy az ÁFOR m ként gondoskodott az elinti két évben a lakosság ellát: sáról. Megállapították, hős lépést tartottak a gépjármi vek számának rohamos n‘ vekedésével, 1972-ben csal nem 166 ezer tonna moto benzint értékesítettek, : ezer tonnával többet, mint: előző esztendőben. Megnő tavaly a szuperbenzin-1 gyasztás is. Harmincezer tói nával haladta meg az 197 évi fogyasztást, s több mii 20 százalékkal emelkedett : egyéb motorolajok, zsírc felhasználása is. Az idén gépjárművek számának t< vábbi jelentős növekedésév számolnak, ugyanakkor f gyelembe veszik az idegei forgalom fejlődését is. Ei nek megfelelően az idei te vekben már 180 ezer ton ni nyi motorbenzin, 142 e& tonna szuperbenzin és 11 ezi tonna motorolajzsír szeri peL JiBaBUte 4SI jyNwi<»w 1933. április 3ft„ hétfő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents