Népújság, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-29 / 99. szám

Az emberhez szólva Élelmiszeripari ppeii Szomliaflielpól Az Elelmiszergépgyártó Vállalat szombathelyi gyáregységében az idén 200 millió forint értékben készülnek különböző tejipari gépek, tárházi és takarmányszáritó beren­dezések. Az EL GÉP szombathelyi gyáregységében már gyártják a vándorlapátos sajt­kádakat, amelyekből 60 készül el az idén. Angol licenc alapján gyártják a Corman rendszerű gabonaszárító berendezéseket. Ezekből tízet szállítanak Csehszlovákiába. Képünkön: a szovjet exportra készülő 5000 li­teres vándorlapátos sajtkádak, szállítás előtt. (MTI-foto —Koppány György) Kisebb fennakadások után Ismét von elég műtrágya és nő vényvédőszer megyénk termelőszövetkezeteinek G yakran szóba kerül a munkahelyi pártszer­vezetekben, miként segíthe­ti a politikai munka a leg­hatékonyabban a vállalati tervek teljesítését. Ügy vél­jük, azok válaszolják meg helyesen, e kérdést, akik e tevékenység tudatformáló szerepéből indulnak ki, Vagyis abból, hogy az agi­táció, a propaganda a szem­léletet, az emberek gondo­lat- és érzésvilágát kell hogy alakítsa. Ez az igazi rendel­tetése, ennél többre sem.de kevesebbre sem vállalkoz­hat. Nem egyszerűen „moz­gósít” tehát a feladatok megvalósítására, hanem jó­val többet tesz: a termelés úgynevezett emberi ténye­zőit alakítja, formálja. Azo­kat az erkölcsi, szemléleti, pszichológiai tényezőket, amelyektől mind nagyobb mértékben függ a termelési feladatok megoldása. Lehet ugyanis egy terv imy^a7!riasági, vagy műszaki szempontból a lehető leg­ésszerűbb, végrehajtása még­is akadozni fog, ha a dolgo­zókat a vezetés csupán ® tervek puszta végrehajtói­nak tekinti. Ezért közvetíteni „termelési érdek” a munka­helyi demokrácia kibonta­kozása. A pártpolitikai mun­kának ebben a tekintetben is megvannak a maga —- nagyon jelentős — tenniva­lói. Mégpedig mindenekelőtt az, hogy ösztönözze az em­bereket a véleménynyilvání­tásra, felkeltse és erősítse bennük azt az érzést, hogy felelős gazdái üzemüknek. Az ösztönzés persze ön­magában még nem elegen­dő. Nem sokat ér, ha a párt­szervezet ugyan buzdít az együttes gondolkodásra, de nem fordít - figyelmet az eh­hez szükséges feltételek ki­alakítására. Ez utóbbi ter­mészetesen elsősorban a gaz­dasági vezetés, illetve a szakszervezet dolga. De a pártszervezet is rajta keU, hogy tartsa a szemét, sőt közvetlenül is közre kell működnie ebben. Politikai munkával is, hiszen enélkül Veizer Pál, az apói Quali­tät fiatal szerkesztési cso­portvezetője, február 24-én kapta meg a vállalati igaz­gató által aláírt felmondó le­velet. Eszerint: a tevékenysé­gében, stílusában jelentkező hiányosságok miatt alkal­matlanná vált a munkakör betöltésére. Veizer panasszal élt a felmondás ellen, a cég munkaügyi döntőbizottsága azonban — mellőzve a fiatal csoportvezető által kért ta­núk meghallgatását! — már­cius 9-én elutasító határoza­tot hozott a perben. Az el­marasztalt szakember követ­kező útja hozzánk, a Népúj­ság hatvani szerkesztőségébe vezetett. Alaptalannak, mél­tatlannak tartotta a vádakat, s kérte:< társadalmi érdekből is vizsgáljuk meg helyzetét! A gyár ösztöndíjasa Csaba József, a Qualitál személyzeti osztályának ve­zetője hellyel kínál, majd szekrényéből előkerül a 88-as számú dosszié, Veizerre vo­natkozó dokumentumokkal. — Vei2er Pál, mint techni­kumi tanuló, 1965-ben je­lentkezett nálunk. Még ab­ban az évben tanulmányi szerződést kötöttünk vele, így utolsó két esztendejét a mi ösztöndíjasunkként végez­hette el a kecskeméti felső­fokúban, 1967-ben. Jó har­mincezer forintot áldozott rá üzemünk ez idő alatt. Majd miután levizsgázott, s elhe­lyezkedett nálunk, gyorsan haladt előre a pályán. Ta­valy tavasszal már szerkesz­tési csoportvezető volt 2700 forintos fizetéssel. Mit mond­hatok még róla? Törzsgárda- tag és igen jó munkaerő. Ér­ti a szakmáját. Csak tudja, nem vezetőtípus! összeférhe­tetlen, rapszódikus. Sajrsaer nem bontakozhat ki az ele­ven munkahelyi demokrácia légköre. S e légkör megléte vagy hiánya távolról sem mellé­kes. Ezért nem lehet egyet­érteni azzal, ha a munka­helyi demokrácia fejlettségi szintjét csupán a szervezeti kereteken, formákon mérik. Nem elég tehát, ha csak azt vizsgálják, hány tanácsko­zást, gyűlést tartottak, mennyi részvevővel és fel­szólalóval, hogyan tartot­ták meg a formai előíráso­kat és így tovább. Félreértés ne essék: távol áll tőlünk a szervezeti kér­dések lebecsülésének szán­déka. Hiszen az eredmény gyakran éppen áz előkészí­tés alaposságán múlik. Pél­dául azon, hogy egy terme­lési tanácskozáson milyen szélesre tágítják a résztve­vők körét Ha ugyanis túl­zottan nagyszámú és szerte­ágazó a megjelentek tábo­ra, az emberek szokatlan­nak és idegennek érzik » körülírtén y eket 6 inkább csak maguk között, szőkébb körben nyilvánítanak véle­ményt Az efféle „kuckó- közvélemény” pedig nem elegendő a széles körű mun­kahelyi demokrácia kibonta­kozásához. De folytathatnánk a sort olyan tényezők megemlíté­sével, mint például a mun­kahelyi tanácskozások té­máinak megválasztása. Hányszor hallani munkások kifakadását amiatt, hogy az elhangzó előadások, tájé­koztatók nehezen érthetőek, számokkal és műszaki rész­kérdésekkel agyonzsúfoltak. Vagy ugyanazokról a dol­gokról esik szó unos-un tá­lán, s nap mint nap talál­koznak velük különböző fó­rumokon, illetve az üzemi sajtóban. Látszólag kisebb jelentőségű dolgok ezek, de az üzemi demokrácia légkö­re nem kis részben éppen az ilyesmiktől függ. A különböző tanácskozá­sok alapc«, körültekintő elő­készítése tehát nem lebe­közvetlen; máskor szigorú főnök. Emiatt tűrhetetlen légkör alakult ki az osztá­lyon, s mennie kellett — A gyár nevelte, nyilván magának, S üyen könnyen elejtik? — Kérem, egyhangú a vé­lemény, stílusa miatt nem al­kalmas csoportvezetőnek! — Kik mondják ezt? — A vezetők. Felettese#! A szerkesztésen Veizer, iskolái után, együtt indult a szerkesztési osztá­lyon Molnár Andrással, Ko- menda Józseffel, Hegedűs Istvánnal, Nagy Jánossal. Azonos beosztásuk volt, kor­ra is megegyeztek. A barát­ság nem tartott azonban so­káig. Ahogyan Veizert „ki­emelték!’, főnök lett, a kis technikuscsoport egyszeriben másként nézett rá, más húro­kat pengetett irányában. Még meg sem száradt kinevezési papírján Veres István igaz­gató kézjegye, már sietett protestálni Nagy János és Komenda. A harmadik kol­legának, Molnár Andrásnak sem tetszett a dolog. A dön­tőbizottsági tárgyaláson pe­dig Hegedűs volt a „korona­tanú” Veizer igazával szem­ben. Molnár Andrásnak most is az a véleménye: rossz lóra tett Kovács osztályvezető és az azgató, amikor a velük egyívású kollegát ültette cso- porcvezetői székbe. S erősen. ,de nem a legmeggyőzőbb hangnemben tiltakozik az el­len, hogy szakmai féltékeny­ség, irigység hangolta volna őket Veizer dien. Hegedüs­csülhető. Mégis hiba lenne a munkahelyi demokrácia problémakörét a szervezeti kérdésekre egyszerűsíteni, pusztán vagy elsősorban szervezeti oldalról megköze­líteni. Azt kell elérnünk, hogy az üzemi demokrácia az egyes munkahelyek min­dennapos életének állandó és természetes elemévé vál­jék. S ennek megvalósítá­sában a mi körülményeink között a pártszervezet min­denütt kulcsszerepet tölt be: mindenekelőtt rajta múlik egy ilyen szemlélet és gya­korlat meggyökereztetése. Természetesen a pártszer­vezetnek arra is fel kell hív­nia a figyelmet, hogy a munkahelyi demokráciának a termelőmunka minden­napjaiban történő érvénye­sítése nem öncélú folyamat, hanem a termelés előbhre- mozdításának, fejlesztésének eszköze. Ezért érdemel bá­torítást például az olyan művezető, aki megbeszéli a dolgozókkal a döntések vég­rehajtásának módját. A munka menetének jlyen kol­lektív megtervezése esetén is megtörténhet, hogy nem a legjobb megoldást választ­ják. Ilyen esetben azonban könnyebben tudják a hibát kijavítani, mert a dolgozok felelősséget éreznek az ered­ményes végrehajtásért E z a tapasztalat is meg­erősíti, hogy nem mindig az utasítás az egy­szerűbb és célravezetőbb el­járás. A végrehajtás ered­ményessége attól is függ, mennyire érzik a dolgozók sajátjuknak azt a tevékeny­séget, amelyet végeznek, mennyire érzik magukat „beavatva* saját munkájuk előkészítésébe és eredmé­nyébe. S ez olyan tényező­je a termelőmunkának, ame­lyet a pártpolitikai tevé­kenység soha nem hagyhat figyelmen kívüL Dr. Jenei György, «z MSZMP KB munkatársa ben ugyanekkor másként munkálnak az eltelt hetek, s az a szívósság, elszántság, amellyel az elcsapott cso­portvezető február óta iga­zát kergeti: nem nyilatkozik, mintsem a döntőbizottság előtt tett terhelő kijelenté­seit megismételje. Billen a mérleg Veizer Pál csoportjában természetesen jó néhányan dolgoztak még az imént meg- szólaltatottakon kívül. S ak­kor billent meg a mérleg nyelve, amikor szóra bírtam őket. Horváth Lajosné: — Vei­zer keze alatt voltam mű­szaki rajzoló. Rengeteget kö­szönhetek neki. Nemcsak egyszerűen kiadta a munkát, hanem elképzeléseit is meg­magyarázta, s ha problémám adódott, menet közben segí­tett. Egyébként ö tette rend­be a rajztárat, s nevéhez fű­ződik a bizonylati rendszer bevezetése. Mindig tudta, kinél milyen munka van. Börzsönyi Ágnes részlet­szerkesztő: — Amíg Veizer elvtárs volt a csoportveze­tőm, jobban ment a munka, mint most. Semmi kifogásom a stílusa ellen. Kollegális. A feladatok végrehajtását ugyanakkor szigorúan szá­mon kéri. De hát lehet más­milyen egy jó vezető? Sándor Józsefné Vnűszaki rajzoló: — Veizer képzett szakember, mindenki elis­meri. Emberi magatartása el­len nincs semmi panaszom, pedig öt esztendeje együtt dolgozunk. Az Mén korán tavaszodott. A szinte hó nélküli tél után a száraz időjárást kihasznál­va mezőgazdasági üzemeink hamar hozzáfogtak a munká­hoz. Jutott elegendő vető­mag a jól előkészített föí- dekbe, viszont a műtr'ágya- és növényvédőszer-ellátásban fennakadások voltak. Ennék okaira Előházi Kál­mántól, a Heves megyei AGROKER Vállalat osztály- vezetőjétől kértünk választ. Mint megtudtuk, a múlt évihez képest az idén csak­nem húsz százalékkal növe­kedett megyénkben is a mű­trágyafelhasználás, ami ör­vendetesnek mondható. Esze­Kovács Mária rajzoló: — Sőreginére tett egyszer meg­jegyzést Veizer elvtárs, de az nem volt komoly. Jó a véleményem! Pisák Zsuzsanna műszaki: — Vidám természetű Veizer, s kifogástalan kollega! Az igazgató csodálkozik Veres István igazgató ko­moly tárgyalást szakít félbe, hogy tisztázhassuk az egyre komplikáltabb szituációt. Itt ül Csaba József, valamint Sinkovicz Ottó, a szerkeszté­si osztály helyettes vezetője, aki elismeri ugyan Veizer szakmai képességeit, de a felmondás ügyében látható­lag a főnökökhöz igazodik. Veres István tájékozott a kérdésben. Információi azon­ban csak Veizer feletteseitől származnak. S amikor a szerkesztésen meghallgatott egykori munkatársak szemé­lyes vallomását szóról szóra idézem, felhúzza a szemöldö­két. — Csaba elvtárs! Ezek tö­kéletesen ellentmondó véle­mények. Én egyoldalú infor­mációkat kaptam. Hát eny- nyire felületes volt a vizsgá­lat? A személyzeti főnök pateti­kusan széttárja karjait. — Nem volt jogorh kétel­kedni Veizer Pál felettesei­ben, s a döntőbizottság meg­állapításának valódiságában! Ami elgondolkodtató Veizer Pál azóta sem nyugszik. Kilincsel itt, kiíia­rint egy hektár szántóterü­letre 136 kilogramm nitro­gén, foszfor és káli ható­anyag jutott. A megnöveke­dett szükségletek azonban el­látási gondokat okoztak. A Borsodi és a Tiszamenti Vegyi Kombinát az első ne­gyedévben az igényelt 26 ezer tonna helyett csak 24 ezer tonna nitrogén műtrá­gyát szállított Heves megye mezőgazdasági üzemeinek. A fennakadás miatt néhány szövetkezetben a fejtrágyá­zást nem tudták időben elvé­gezni. A Dél-Heves megyei Termelőszövetkezetek Terü­leti Szövetségének irányítá­sával működő repülőgépes növényvédelmi társulat vi­esel ott. Nem a pénz, vagy alacsonyabb beosztás miatt, amit felajánlottak naki. Gondolatvilágával, elveivel és szocialista hitével ütköz­nek össze azok a sértő, meg­alázó inzultusok, amelyeket kenyéradó gazdája, az aítala becsülettel szolgált Qualitál vele szemben alkalmazott. Bántja a felületesség, s az a lezser nagyvonalúság, aho­gyan pár hónap múltán el­ejti egy-egy bizalmi emberét a gyárvezetés. De nem érti azt a néhány kollegát sem, akik munkatársból ellenlá­bassá vedlettek abban a pil­lanatban, amikor magasabb szakmai képesítésének meg­szerzése után csoportvezetőt csináltak belőle. Elgondolkodtató, amit Ap- con hallottam, tapasztaltam. S kicsit arra vall, hogy az üzemi demokratizmus külön­böző elvei nem egyenletesen gyűrűznek szét, s nem úgy hatnak minden vonalon, aho­gyan szeretnénk. A nyílt vé­leménycserét némelyek ösz- szetévesztik a személyes intrikával. A kimondott szó más súlyt kap egy vezető be­osztású tisztségviselő ajkán, s mást az egyszerű munka­társén. Továbbá azt tévesz­tik sok helyen szem elől, hogy a termelőmunka kü­lönböző rangú ,parancsnokai nem vállappal. felvértezetten jönnek a világra, hanem szolgálat közben, segítő szó­val és szándékkal a hátuk mögött, szerzik meg a veze­tés tudományát. A Veizer- ügy nagyon egyértelműen ezt a tanulságot kínálja, attól függetlenül, hogy az apciak belátják-e tévedésüket, s lesz-e erejük a szükséges konzekvenciák levonására. Moldvay Győző szont kapott elegendő nitro­gén műtrágyát, így a repülő­gépek egy percig sem álltak kihasználatlanul. Az. AGROKER vezetői tár­gyalásokat folytatnak a gyártó vállalatokkal, hogy a következő hónapokban a szerződésben kért műtrágya­mennyiséget le is szállítsák. A vállalat ezúton is kéri a termelőszövetkezeteket, hogy őszi műtrágya-szükségletei­ket már most mérjék fel és azt mielőbb jelentsék be. Kálisóból és foszfor műtrá­gyákból van elegendő, sőt kevert műtrágyákból is za­vartalanul kielégítik a közös gazdaságok igényeit. Nem volt fennakadás az elmúlt hetekben a háztáji gazdasá­gok műtrágyaellátásával sem. A vállalat öt kilós csoma­gokban biztosított műtrágya­féléket a kiskert-tulajdono­soknak. Megyénkben is egyre in­kább tért hódit a zárt rend­szerű növénytermesztés, ami jelentősen megnövelte a nö- vényvédőszer-f elhasználást. Értesülésünk szerint a szö­vetkezetek az elmúlt három hónapban, a tavalyinál tíz­millió forinttal többértékű növényvédő szert vásároltak. A Mátravidéki Cukorgyárak által létrehozott cukorrépa­termesztési társulásban részt vevő gazdaságok répavetését például lassította a vegyszer­hiány. A gabonafélék gyomirtásá­hoz szükséges szerek közül ugyancsak fennakadás ta­pasztalható néhány nyugati országból érkező kémiai anyagból. Ezek pótlására az AGROKER-nél elegendő ha­zai gyártmányú gyomirtó­szer kapható. Növekedett az igény a sző­lő növényvédőszerekből, eredménye a múlt évi ki­emelkedő termésátlagokban is megmutatkozott. A liszt­harmat elleni permetezéskor, az Eger—Gyöngyös vidéki Termelőszövetkezetek Terü­leti Szövetsége által szerve­zett növényvédelmi helikop­terek ismét felvehetik a munkát az egri és a mátra- alji borvidék szőlőiben, mert nem lesz gond a gombaölő­szer-ellátással ... (mentusz) , &WWBQ gfr 1973. április 29., vasárnap Az elejtett ember

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents