Népújság, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-22 / 94. szám
Káoü a hegyen Engedély nélkül épített kamrák, vityillők, üdülők, víkendházak Napjaink egyik világjelensége: a mozgástól elszokott, kenyere javát ülve, „kocogva” kereső városi ember a természetben a közeli völgyekben, hegyekben piheni ki szellemi, idegi fáradalmait. A „ki a hegyekbe” jelszó kettős hasznot is ígér: a szép táj, a jó levegő, a mozgás egészen biztos, hogy tartósítja, felfrissíti az emberi szervezetet, ugyanakkor a bérbe vett kis parcellákon a család zöldség-, gyümölcsszükségletének nagyobbik része is megterem. Nem véletlen tehát, hogy egyre többen kérik felvételüket a különböző kertszövetkezetekbe. aztán ásót, kapát ragadnak, s a szorgalmas munka nyomán az addigi parlagon heverő hegyoldalon nemsokára virágzik a paradicsom és a paprika. Egerbe«; illetve a város határában több mint 230 ka- tasztrális holdat parcelláztak már fel ilyen célokra, s dolgoznak, illetve pihennek rajta egyre nagyobb kényelemben a kertszövetkezetek tagjai. Akiknek különben a „státusz” szerinti megosztásuk a következő: 65 százalékuk alkalmazott, 35 százalék pedig fizikai munkás. A felparcellázott táj napról napra, évről évre szépül, s épül. Igen, épül is, mert „ha már megvan a parcella” — tartják a bérlők —, „miért ne lehetne — kinék- kinek a pénztárcája szerint — egy szerszámoskamrát, vagy egy kis víkendházat, esetleg egy családi üdülőt ráépíteni.” Az ötlet a legtöbb esetben el is nyeri „a tulaj” tetszését, a családi tanács is örül, s nemsokára csákány, kalapács zaja veri fel a táj csendjét, nyugalmát. Aki nem hiszi, javasoljuk, tegyen egy sétát az Eged környékén, Almárban, a Kistályai úton, s a helyszínen meggyőződhet róla: mennyi minden épült már az addig gazzal borított lejtőkön, dombokon. Találni pár száz forintot érő kunyhót, vityillót, deszkából, műanyag lemezekből, tákolt „fülkéket”, pazar ví- kendházakat, alul garázs, felül alpesi ház „stílusú” épületeket, és több százezer forintot érő üdülőket is. Kinek mennyi pénze volt, kinek mihez volt kedve. A nagy szóródás ellenére: csak az említett területeken felépített „létesítmények” összértéke is meghaladja a hárommillió forintot. Az elmondottakon kívül a „minden akadály legyőzésére is” számtalan szép példa született már a hegyekben. Az egyik diplomás házaspár például alkalmi drótkötél- pályát épített, s amíg a férj a malteroskanalat kezelte, addig a feleség a vízzel, mésszel, cementtel teli vödröt tologatta a kötélen. A nagy lelkesedést, építési kedvet azonban a napokban meglehetősen súlyos csapás érte. Eger város tanácsának végrehajtó bizottsága felmérte „A kertszerű művelést szolgáló területeken történt építkezések helyzetét” — ez volt a jelentés címe — és a vizsgálatokban számos törvénysértéssel, szabálytalansággal találkoztak a tanács szakemberei. „Ilyen nagy számban még állampolgárok nem kerültek szembe a joggal” — állapította meg többek között a végrehajtó bizottság álltai elfogadott jelentés. Ugyanis hiába hangzik hihetetlenül, de így igaz: egyetlen egy kunyhó-, vityilló-, víkend- ház-, üdülőtulajdonos sem kért építkezési engedélyt a hatóságoktól. Pedig akadt köztük jónevű ügyvéd, híres orvos, hatósági dolgozó, köztiszteletnek örvendő nyugdíjas is. Nem törődtek az építkezők az egészségügyi szabályokkal nem, egyre több parcellán lett fő profil a víkendezés és nem a kisüzemi termelés céljára adott föld megművelése. Nem zavarta továbbá a hegy újdonsült lakóit az sem, hogy az említett területében a minimális kommunális ellátottság sem biztosított. így aztán tökéletes káosz alakult ki a hegyen, mindenki azt csinált, mindenki azt épített, úgy épített, ahogy akart. A káoszt azonban korántsem csak ők okozták. Ugyanis az országos helyzethez hasonlóan, megyénknek sincs még végleges terve az üdülést, a pihenést, a kertművelést szolgáló területekre. (Most készül a Szépaszszony-völgynek és a kormány által jóváhagyott Mátra—Bükk üdülőterület tanulmánya.) Az elmúlt években ráadásul egymást váltották a különböző jogszabályok, a rendelkezések, amelyek nem számoltak kellően és időben a lakosság életszínvonalának emelkedésével s igényével sem, A végrehajtó bizottság ezért is határozott úgy: a város szakemberei, a megyei építési és kommunális bizottság tagjaival közösen, rövidesen ismét végigjárják az említett területeket, s még ebben az évben elkészül az a terv, amelyben véglegesen kijelölik: hol, mi épülhet a környező kirándulóhelyeken, a pihenést, a kertművelést szolgáló területeken. Mi lesz az engedély nélkül épített szerszámoskamrák- kal, víkendházakkal, üdülőkkel? — teszik most fel bizonyára sokan a kérdést. A végrehajtó bizottság döntése- értelmében valamennyi érintettnek „fennmaradási engedélyt” kell kérnie építményére A szerszámoskam- rákra ugyanúgy, mint az üdülőkre. Az illetékes hatóságok valamennyi kérvényt felülvizsgálnak, • ennek eredménye után döntenek: szükséges-e a bírság, elég-é a pénzbírság, vagy a szakszerűtlen építkezés miatt az épületeket — ahogyan a Balatonnál, s a Duna-kanyar- ban is tették — le kell bontani? A lebontás hatósági elrendelésére különben akkor is sor kerülhet, ha a víkendházat olyan területen építették, ahol a végleges tervek mindenfajta építkezést megtiltanak. Nem vigasztalásnak szánjuk: a városi tanács végrehajtó bizottsága nemcsak gazdasági, nemcsak jogi, hanem politikai kérdésnek is tartja az ügyet, jóindulattal igyekszik majd a kérvények felülvizsgálata során a társadalmi és egyéni érdekeket egyeztetni, de még ezzel együtt is sokan fizetnek majd tandíjat az engedély nélküli építkezés miatt. Mert a törvényt a természetben, a hegyoldalon, a völgyben, a parcellák között is tisztelni kelL Koős József „A tagsággal összefogva szeretnénk a legjobb termelőszövetkezetek közé felsorakozni .. (Foto: Tóth Gizella) — Klárika! Beteg vagyok, segítsen már elintézni a nyugdíjamat —■ mondja egy idős, fekete fejkendős néni. — Klárika! Szeretnék a »Következeiben dolgozni, segítsen már nekem a felvételnél — hangzik a kérés egy fiatalembertől. Több tucat megválaszolásra és segítségre váró kérés hangzik el naponta már kora reggel a lakásán, az utcán, a termelőszövetkezet irodájában, vagy kint a határban a népszerű Klárikához. És a főkönyvelő asszony mindegyikre keres választ, keresi a megoldást. Mert probléma bőven akad, s akkor örül, ha segíthet, ha tehet valamit. Galó Bélánét, ezt az őszülő, de mégis fiatal asszonyt sokan ismerik Domoszlón. Nem is csoda, hiszen ő is a falu szülöttje. — Nagyon szeretem ezt a kis községet. — Itt nőttem fel, ma is itt dolgozom és nem is kívánkozom el innen. A Mátragyöngye termelő- szövetkezet egyik alapító tagja. Pénztárosként kezdte, de ezzel nem elégedett meg. A munka mellett sokszor az éjszakai pihenést sem sajnálva tanult. Szenvedélyes erővel, élt benne a vágy, hogy több legyen, hogy képességeit kamatoztathassa. — Igaz. hogy pénztáros voltam, de nagyon érdekelt a mezőgazdaság. Gyöngyösre, a Mezőgazdasági Technikuniba jártam s ott érettségiztem. Galó Béláné azonban ezt is keveselte. Tovább tanult, képezte magát. Elvégezte a marxista—leninista esti egyetemet, majd a mérlegképes könyvelői tanfolyamot. 1967-ben, amikor új vezetőség került a szövetkezet élére, főkönyvelőnek választották meg. — Szövetkezetünkben gyakran nem volt főmezőgazdász. Így már az első pillanattól a tervezésbe és a mérlegkészítésbe is aktívan bekapcsolódtam. Sokszor kérték a véleményemet a középtávú fejlesztési terv ösz- szeállításánál is. Nem volt könnyű, mert öt évvel ezelőtt négymillió forintos alaphiánnyal vettük át a szövetkezetei. Azóta viszont megváltozott a helyzet. A tavalyi eredmények alapján már négymillió forint tartalékkal zártuk az évet. Ebben a jelentős síkéiben nem kis része volt a főkönyvelőnek. — Egyszerű a titka ennek — mondja —, a vezetőség és a tagság között nagy az egyetértés. Mi minden elképzelésünket megvitatunk a tagokkal. Es amit elértünk, az mind a közös munka ered- ménye, Galó Béláné szellemi iráSzaHmunhá- salnfe az NDK-bon Mécséi Bálint és Gyökér Ferenc szerelvényen dolgozik az „Erich Weinert” lignitkombinátban, a Profen- Süd felszíni művelésű bánya megnyitásának előkészítése idején. (Telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) A rózsa és a gülbaba alkonya Heves megye és a burgonyatermesztés Ez már nem is csökkenés — zuhanás. Az elmúlt hét esztendő alatt az országban a burgonya vetésterülete majdnem a «felére „zsugorodott”. Megyénkben serh jobb a helyzet 1969-bén' még több mint háromezer hektáron termeltek burgonyát, tavaly már csak két és fél ezren. A csökkenés csupán azért nem nagyobb arányú, mert a házi kertekben, háztájiban évek óta azonos területen termelnek rózsát és gülbabát, viszont a nagyüzemek egymás után hagyják abba a burgonyatermelést. Csupán egy számsor, ami mindennél jellemzőbb. A tsz-ek 1967-ben 1773 hektáron, 1969-ben 969 hektáron, tavaly viszont már csupán 332 hektáron termeltek ebből az alapvető fontosságú élelmezési cikkből. Kérdőjelek Szerencsés jelenség, hogy a falusi lakosok jelentős része eltartja magát a burgonyából s nem kell nekik a piacon, a boltban vásárolni; -Hogy miért.-nevezzük,szerencsésnek - ezt a jelenségét? Azért, mert a megye „importra” szorul, á SZÖVTERMÉK a megyében évente forgalmazott 450—500 vagonnyi burgonya jelentős részét más megyéből szerzi be. Beszerezni viszont ma már egyáltalán nem könnyű, hiszen országosan is hiánycikknek számít a burgonya. A felmérések szerint ebben az évben mintegy négyezer vagon importra kényszerülünk. De baj van az importtal is, amellett, hogy az importált burgonyitásával az utóbbi öt évben uj pintekombinátot és 60 férőhelyes borjúistállót» építettek, 80 hold új szőlőt telepítettek. Hogyan? Mi a pyitja ennek? — Mindig a lehetőségeinkhez mérjük a gazdálkodást. Arányos beruházással, hitellel és szorgalmas munkával értük el az eredményeket. A főkönyvelőnek mindig a szamok közé kell néznie és a termelési adatok alapján kell dönteni arról, hogyan tovább ... Ezzel ugyanis több százezer forintot nyerhet a szövetkezet, de ha nem figyel oda, több százezer forintot veszíthet is. Az igazi főkönyvelőnek egy személyben üzemgazdásznak is kell lennie, aki pillanatok alatt átlátja a gazdaság életét, precízen ismeri az eredményeket, a várható kilátásokról ezek birtokában tud dönteni. Az embernek szinte univerzálisnak kell lennie, a számviteltől a szabályozókig, a műtrágyázástól a gépesítésig mindenhez kell értenie. A szobája olyan mint egy matematikai előadó. A falakon grafikonok, táblázatokba foglalt statisztikai adatok a közös termésátlagairól. Galó Béláné napjainak nagy részét az új rendeletek nya nem olcsó, még a beszerzési lehetőségek is egyre szűkülnek. De térjünk vissza ismét megyénk gondjaihoz, önkéntelenül felmerül az emberben a kérdés: lehet-e és érdemes- e megyénkben több burgonyát termelni? A szakembe- ,rek szerint, annak ellenére, hogy ez a tájegység sohasem volt hagyományos burgonya- termelő vidék, a kápolnai, debrői, hatvani, hevesi lazább talajú körzetekben elég jelentős területeken termeltek e fontos élelmezési cikkből. A csökkenés oka tehát nem a természeti viszonyokban keresendő. Bármelyik burgonyatermelő gazdaság vezetőjének teszi fel az ember a kérdést, hogy miért csökkentik a területet, a válasz hasonló és egyértelmű : azért, mert gazdaságtalan. A tömör magyarázat mellett azonban érdemes egy kicsit a gazdaságtalan ság okait elemezni. A rangsor végén Kezdjük falán á termésátlagokkal 1971-ben a hektárankénli országos átlag 115,7 mázsa volt, ezzel az eredménnyel hazánk az európai ranglista végén „kullog”. Ugyanakkor az NDK-ban 189, Svájcban 320, Hollandiában 380 mázsás termést értek el. Közgazdasági számítások szerint a 180 mázsa alatti hektáronkénti átlagnál a termesztés gazdaságtalanná válik, nem érdemes folytatni. De miért nem tudunk olyan eredményt elérni, mint mások? és határozatok tanulmányozásával tölti. Az íróasztalával szembeni szekrény valóságos rendelettár. A polcokon kusza sokaságban iratok tömege húzódik, a fiókokat pedig precíz sorrendben kartonok sűrű szövevénye tölti ki. Gépek, épületek, forgóeszközök nyilvántartásai ezek. — Nagyon sokat olvasok, sokszor késő este járok haza. Naponta 10—12 óra a munkaidőm. De szívesen csinálom, mert az emberek bizalommal jönnek hozzám, szívesen kérnek tanácsot. Ha tudok, mindig segítek rajtuk... Magánélete szinte nincs. Hivatása mellett a járási pártbizottság tagja és a Hazafias Népfront helyi nőbizottságának elnöke is. Legutóbb pedig Domoszló 26-os körzetében ismét tanácstaggá választották. Ezernyi feladat vár rá és mindezt felelősségtudattal csinálja. — A tagsággal összefogva szeretnénk elérni, hogy néhány éven belül hitelmentesen gazdálkodjunk és ezzel felsorakozhassunk a legjobb termelőszövetkezetek sorába. Mint tanácstag pedig szeretnék hozzájárulni, hogy Domoszló is egyik legfejlettebb községe legyen a megyének. Ezeket el is érhetjük kellő erővel és szorgalommal ... Mentusz Károly Megyénk átlagtermése sajnos még az országos átlagot sem éri el, s ez fokozottan ráirányítja a figyelmet a gaz- daságtalanság egyik fő okára, a fajtákra. Hazánkban és megyénkben is a fő fajta a rózsa és a gülbaba. Sajnos, az idő eljárt felettük, nyugodtan leírhatjuk, hogy aggastyán korba jutottak. A hazai nemesítőknek pedig hosszú évek alatt sem sikerült olyan fajtákat előállítaniuk, amelyekkel le lehetne őket váltani. A gazdaságtalan termelés másik fő oka pedig az elavult termesztési technológia. A jó minőségű, bőtermő fajtákon kívül hiányoznak a burgonyatermesztés korszerű gépei, s van mit javítani a műtrágyázáson, a növényvédelmen is. Lehet-e másként? Az okok mindenki előtt ismeretesek, éppen ezért lehet kijelenteni, hogy lehet változtatni a hazai burgonyatermesztésen. Sőt, e folyamat már meg is indult. A MÉM különböző gazdasági szakemberek bevonásával elemezte a fejlesztés lehetőségeit s megszülettek a kezdeti intézkedések is. Az elavult magyar fajták helyett az NDK- ból, Lengyelországból és Hollandiából hoznak be impor! vetőgumót, természetesen betartva a fokozatosság elvét. Megtörténtek az intézkedések a burgonyatermesztő gépek behozatalára is. Az elképzelés az, a tervidőszak végére mintegy ötezer hektáron megvalósuljon a zárt rendszerű termesztés, s másik ötezer hektáron is megkezdődjön az elterjesztése. Milyen szerep hárul megyénkre? Ez csupán attól függ, mennyire akarnak az itteni gazdaságok bekapcsolódni az országos programba. A SZÖVTERMÉK néhány héttel ezelőtti küldöttközgyűlésén elhangzott egy olyan javaslat, hogy társulásokat kellene létrehozni és iparszerben kellene termelni. E javaslatban „van fantázia”, valóban, a közös út látszik célszerűnek. Másrészt pedig arra Is törekedni szükséges, hogy ne csupán a nagyüzemekben, de a háztáji gazdaságokban is terjedjenek el majd az új fajták, az eddiginél korszerűbb módszerek. Nem túlzás, de a háztáji szerepe a burgonya- termesztésben van olyan jelentős, mint a nagyüzemeké. Ezért nem szabad elfeledkezni róla. Végezetül pedig még egy kérdés: mit szól majd a fogyasztó? A rózsát és a gülbabát felváltó új fajtákat ugyanis nem csupán termelik, hanem fogyasztják 's majd. A kereskedelmi szerveknek sem árt. már most felkészülni arra. hogy propagálják. népszerűsítsék az új burgonyát. S ha a céltudatos, összehangolt munka meghozza az eredményét, akkor megyénk sem szorul majd évente néhány száz vagonos „behozatalra”. Kaposi t evptne Wim*-** fa 1973. április 22., vasárnap Számok évek
