Népújság, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-22 / 94. szám

Heti külpolitikai összefoglaló HÉTFŐ: AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA: KEDD: Belgrádba érkezett Brandt kancellár — Befejeződtek a szovjet-mexikói tárgyalások A KGST Végrehajtó Bizottságának ülése Moszkvában — Washingtoni beismerés arról, hogy Laoszban felújították a bombázásokat SZERDA: Véget ért Moszkvában a szovjet—angol állandó kormány­közi bizottság ülésszaka — Péter János befejezte mongo­llal látogatását CSÜTÖRTÖK: Az USA felfüggesztette a VDK vizein lerakott aknák ha­tástalanítását — Nixon kongresszusi üzenete a súlyos amerikai energiahelyzetről PENTEK: Kísérletek új kambodzsai kormány megalakítására — Megalakult az új libanoni kormány SZOMBAT: Echeverria mexikói elnök Pekíngben — A Watergate- botrány újabb hullámokat ver Washingtonban így látta a hetet hírmagyarázónk, Pálfy József: ECHEVERRIA mexikói el­nök még nem volt elnök, csak elnökjelölt és aktív belügyminiszter, amikor 1970 tavaszán Mexikóváros­ban láttam, az akkori elnök- választási kampány kellős közepén. Gyorsan megtanul­tam a „becenevét”: Lea, ami pedig — lévén a teljes neve Luis Echeverria Alvarez, — a kezdőbetűiből kerekedett ki. Három év elteltével Echeverria elnök egyhóna­pos világkörüli útra indult: járt Londonban, Brüsszelben, Párizsban, az elmúlt héten Moszkvában és Pekingben. 1970 tavaszán még azt rebes­gették róla Mexikóvárosban, hogy jobboldali politikus, hogy az' amerikaiak embere, és sokan idézték fel az olimpia előtti emlékezetes és gyászos diáktüntetéseket is. Akkor a rendőrséget Eche­verria vezényelte ki, rendőr- sortűz fojtotta vérbe a diá­kok megmozdulását, amely­nek jelszava Mexikó igazi függetlensége volt... Nos, Echeverria mostani útja azt mutatta, hogy a több mint 50 millió lakosú közép-amerikai ország való­ban megpróbálkozik az első, szerény lépésekkel a tényle­ges függetlenség, mindenek­előtt az USÁ-tól való füg­getlenség felé vezető úton. Mert Mexikó főgondja-ba;ia évtizedek óta az. hogy ki van szolgáltatva hatalmas északi szomszédja kényének- kedvének, az Egyesült Álla­mok tőkései mohóságának. Szó sincs persze arról, hogy Mexikó elnöke akarná vagy el tudná szakítani az USÁ- hoz fűződő kötelékeit, de legalábbis lazítani, ezeken van már lehetősége! S Mexi­kóváros űj kapcsolatokra ke­res a Közös Piaccal éppúgy, mint Moszkvával vagy Pe- kinggel Echeverria útja is bizonyíték némileg arra. hogy a mai világhelyzetben az amerikai hegemónia las­san-lassan mind kisebb terü­letre szorul, s arra is, hogy az USA oldalán állt orszá­gok egyonásután kapnak kedvet, s bátorságot a világ más tájain új politikai, gaz­dasági kapcsolatokat terem­teni. MKXIKÖ ÁSVÁNYI KIN­CSEI (az ezüstbányászatban az egész világon első ez az ország!) közül az USA szá­mára pedig még a most ki­aknázni kezdett mexikói olaj is fontos. A héten Nixon kongresszusi üzenetében megerősítést kapott az utób­bi hetekben-hónapokban ál­talánossá lett szakértői véle­mény: Az Egyesült Államok 1980-ra az olajigényének 60 százalékát már importból lesz kénytelen fedezni. Ami magyarul annyi, hogy — rá­szorul az olajtermelő orszá­gokra, a szomszédos Mexikó­tól az arab államokon át ta­lán az Indokínai télsziget partvidékén húzódó olajme­zőkre is. Ki tudja, azok között az okok között, amelyek Nixont és tanácsadóit az indokínai feszültség újabb élezésére késztettek, talán a VDK és a Dél-Vietnam partjainál fellelhető olaj szintén szere­Mint mór jelentettük, a de­mokrata ;>a.'t székhaza ellen elkövetett, tavaly júniusi kémbetörés ügyében a wa­shingtoni nagy esküdtszék ki­hallgatta Mitchell, volt igaz­ságügyi minisztert. Mitchell háromórás meg­hallgatása során nem tagad­ta, hogy tudott az ügyről, de cáfolta, hogy aktívan részt vett volna benne. &Mwsw Wi. április 22., vssárBap pel. . Egyes politikai meg­figyelők ugyanakkor arra emlékeztetnek, hogy' Kam­bodzsában teljes a politikai és katonai válság, Laoszban és Dél-Vietnamban szintén rosszul álltak a dolgok az USA és szövetségesei szem­pontjából, a jelek szerint ezért a Fehér Házban a „ke­mény kéz” politikáját al­kalmazzák újra. Méghozzá a régi séma szerint, legfeljebb kisebb változtatásokkal. WASHINGTONBAN előbb sopánkodni kezdenek a fegyverszünet megsértése miatt, aztán bejelentik, hogy ezt meg is torolják. Jönnek a barátságtalan, sőt ellensé­ges szándékú intézkedések: felfüggesztik a VDK tenger­partjának közelében az amerikai robbanó aknák ha­tástalanítását. Közük, hogy a VDK nem kaphat „újjáépí­tési segélyt” (magyarul jó­vátételt), ha nem tartja meg a fegyverszüneti előírásokat. Ezt követően megkezdik a VDK területe fölött a felde­rítő repüléseket. Kilátásba helyezik a bombázások fel­újítását is. Kiszivárogtatják: tengerészgyalogosok készü­lődnek, hogy valahol Indo­kínában bevessék őket... Mindez igazolja a koráb­bi intelmeket: Az indokínai probléma még nem jutott el a megoldásig, a vietnami há­ború igazán nem ért véget. Az indokínai népek iránti cselekvő szolidaritásunkra továbbra is szükség van! A szovjet—angol kapcso­latok érdekesen alakulnak — mutatta az elmúlt hét egy jelentős eseménye. Moszk­vában ismét összeült a két kormány állandó bizottsága a gazdasági és tudományos együttműködés lehetőségei­nek megvizsgálására. Hosszú ideig pedig igen rossz volt a légkör, azok után, hogy a konzervatív kormány szer­vei — emlékszünk rá — kémkedés vádjával több mint száz szovjet állampol­gárt, diplomatákat, hivatalos kiküldötteket utasított ki Angliából. A hidegháborús jellegű, lépést a londoni kor­mány más barátságtalan ál­lásfoglalásai is követték, például a helsinki biztonsági és együttműködési értekez­lettel kapcsolatban. Most minden jel arra vall, hogy Londonban valamelyest for­dult a széljárás... Amiben közrejátszik, hogy az an­gol gazdasági élet ismét ex­portgondokkal küszködik. A HÉTEN egy-két újabb bejelentés történt a közeljö­vőben esedékes csúcstalálko­zókról : W ash ingtonban Nixon elnök a francia hír- ügynökség tudósítójával — Nixon elnök péntek dél­után kabinetül-st tartott, najd a floridai Fehér Házba •spült. Hónaid Ziegler, a Fe­lér Ház sajlótitkára a repü­lőgépen adott sajtótájékozta­tójában elmondotta az újság­íróknak, hogy a kabinetülé­sen elsősorban nem a Water- gate-ügyről, hanem az Egye­sült Államok energiaválságá­nak enyhítésére előterjesztett javaslatokról volt szó. Nixon ettől függetlenül még eluta­zása előtt fogadta Henry Pe­tersen igazságügyi miniszter- helyettest, aki a minisztérium részéről a Watergate-ügy ben 1 folytatott vizsgálatot vezeti, I kötetlen beszélgetés közben, mintegy odavetve — közölte, hogy a nyár beköszönte előtt találkozni kíván Pompidou elnökkel. Brandt kancellár és Pompidou — egyébként minden félév elején esedé­kes — találkozóját előbbre hozzák már júniusra. Mind eme tárgyalások dátumát egy nagy találkozás időpont­ja határozza meg, e köré csoportosulnak: ez pedig Leonyid Brezsnyev tervezett washingtoni látogatásának közelgő időpontja. Addig — ismételjük — sok kétoldalú, magasszintű esz­mecserére kerül sor mind a kelet—nyugati, mind ameri­kai—európai, mind más vo­natkozásban. Az elmúlt hé­ten zajlott le Willy Brandt jugoszláviai tárgyalássoroza­ta. A bonni kancellár volt az első nyugatnémet kormány­fő, aki Belgrádba elment. Ti­to elnökkel, Bijedics minisz­terelnökkel igen széles körű napirendet vitatott meg a nyugatnémet vendég. Hiszen éppúgy szó volt az európai biztonsági és együttműködé­si értekezletről, mint az NSZK-ban levő jugoszláv vendégmunkások helyzetéről, Brezsnyev küszöbön álló bon­ni látogatásáról és a jugo­szláv kommunisták meg a nyugatnémet szociáldemokra­ták pártközi kapcsolatairól, a közel-keleti kérdésről és az NSZK-ban élő horvát és szerb fasiszták megfékezéséről. A JUGOSZLÁV—NYU­GATNÉMET csúcstalálkozó külsőségei is mutatták, mek­kora jelentőseget tulajdonit mindkét féL j MINDEN TEXASINAK — a régi szólás szerint — egy napon választania kell: marhát tenyészt vagy ördö­göt űz. John Connally a szarvasmarhák mellett dön­tött. Sokasodnak azonban a je­lek, amelyek arra utalnak, hogy a demokrata Connally, az USA volt pénzügyminiszte­re, ismét visszatér a politikai színtérre, mégpedig a repub­likánus Nixon jóvoltából. Nixon félre nem érthető mó­don tudomásra hozta, hogy Connallyt tekinti utódjának, noha a volt pénzügyminisz­ter hivatalosan még mindig a demokrata pórt tagja. Hogy az elnök rokonszen­vez a texasi nagybirtokossal és olajmágnással, Washing­tonban már jó ideje nyílt ti­tok. Hogy azonban Connally — és nem Spiro Agnew al- elnök — a legesélyesebb je­löltje az USA 38. elnökvá­lasztásának, azt Nixon há­rom hónappal ezelőtt hozta nyilvánosságra egyik szóvi­vője útján. Nixon maga jelentette ki, hogy Connallyt olyan politi­kusnak tartja, aki minden hivatalt betölthet az ország­ban, vágj' a világon. Ugyan­akkor azt is elárulta, hogy a volt pénzügyminiszter ta­valy májusi visszalépésével nem zárta ki ' magát a washin gtoni hatalmi köz­pontból. A leköszönés után a tett­erős texasi birtokot vásárolt Jamaicában, olajjal kereske­dett Szaud-Arábiában és áruházakat épített Texasban. O igazgatja a Pan American légiforgalmi vállalatot, és legalább hat bank és nagy­üzem igazgatósági tagja. Connally minden elfoglalt­sága ellenére talált időt Nixon számára is. Az elnök megbízásából felkereset» ti­zenhét országot, tanácsot W ater gate-üg y tanácskozás Az Arab Liga 18 tagállama hadseregeinek vezérkari fő­nökei szombaton összeülnek Kairóban, hogy mozgósítsák az arab országok erőforrásait az Izrael elleni konfrontáció­ra. Kairói A tanácskozás napirendjén szereplő fő kérdés az egyes arab országok katonai és pénzügyi kötelezettségeinek részletes meghatározása egy egységes akcióterv keretében, amelyet az Arab Liga védel­mi tanácsa dolgozott ki, ja­nuári ülésén. Kanadai rakéta A Kennedy-fokról felbocsá­tották Kanada második hír­közlő mesterséges holdját. Az Anik—2 (az elnevezés eszki­mó nyelven testvért jelent) az ország északi részén fekvő, el­dugott településekkel való összeköttetés javítását szol­gálja. A kis falvakkal eddig URH adó-vevő készülékek segítségével tartották a kap­csolatot. '<éptővtrönkon érkeietf Súlyos szélvthar pusztított a Bengali Népi Köztársa­ságban. Képünkön: Manikgany falu lakosai ideiglenes fe­delet emelnek elpusztult házaik romjai felett. (Népújság — telei oto — AP — MTI — KS> Harcok Saigon körül B-52-esek bombíiielak Kain Iftodzsá kan PHNOM PENH Amerikai B—52-es nehéz­bombázók és vadászbom­bázók szombaton ismét támadták a főváros, Phnom Penh körüli felszabadított te­rületeket. A bombák a fővá­rostól alig 10 kilométerre hulltak le. robbanásuk zaja Phnom Penh-ben tisztán ki­vehető volt. Honoluluban a csendes-óceáni amerikai fő­parancsnokság bejelentette, hogy két Phantom típusú va­dászbombázó „tűnt el Kam­bodzsa felett”. A két vadász­bombázót minden bizonnyal a felszabadító erők semmi ,i- tették meg. A pilótákat is el­tűntnek nyilvánította az ame­rikai főparancsnokság. A fővárosi övezeten kívüli harcokról adott hírt a phnom penh-i katonaság szóvivője, a Phnom Penh-től 90 kilomé­terrel délre fekvő Takeo, tar­tományi székhely térségéből, valamint a főváros és a dél­vietnami határ között húzódó övezetből, ahol — mint isme­retes — a phnom penh-i ala­kulatok már csak elszigetelt településeken vagy támasz­pontokon védekeznek. SAIGON Dél-Vietnam területén a saigoni alakulatok több tar­tományban folytatták a fel­szabadított területek ellen in­dított hadműveleteiket. Egy saigoni szóvivő közléséből ki­tűnik, hogy folytatódtak az összecsapások Saigontól északra, a tong le chan-i tá­maszpont körül, valamint az északi Thua Thien tarto­mányban, a tengerparti Phu Yen és a Mekong deltavidé­kén elterülő Kién Phong tar­tományban. Nixon már kiszemelte utódját John Connally lesz az USA új elnöke ? nyújtott neki kormánya át­alakításakor és' a dollár le­értékelésekor. Egyes bizal­mas jellegű külföldi felada­tokra Nixon — a jelekből ítélve —• alkalmasabbnak tartja Connallyt, mint Henry Kissingert. A REPUBLIKÁNUSOK egyre növekvő aggodalom­mal figyelik Connally felfelé ívelő pályafutását. A demok­rata Connally John F. Ken­nedy idején rövid ideig a haditengerészeti minisztéri­um élén állt, Texas demok­rata kormányzója volt és Kennedy mellett ült az autó­ban, amikor az elnököt meg­gyilkolták. A merényletben ö is súlyosan megsebesült. Connally feltörése elsősor­ban Spiro Agnew alelnöknek okoz aggodalmat. Agnew az­zal vigasztalja magát, hogy Nixon befolyása második mandátumának lejártáig mind jobban gyengül. Egy olyan elnök, akit az alkot­mány’ szerint nem választ­hatnak újra, pártjától sem kívánhatja, hogy elfogadja az ő jelöltjét. Ezzel kapcso­latban Agnew tanácsadója, Victor Gold. így nyilatko­zott: — Alkonyaikor a nap sugarai már nem melegíte­nek. Ezzel szemben George Christian, Connally barátja, magabiztosan jelentette ki: — Nixon elnök mindenek­előtt egy olyan jelöltet akar, aki győzni tud. Richard Nixon a tavalyi elnökválasztáskor sem sokat törődött pártjának „mezítlá­basaival”. Sokksl inkább az úgynevezett új többségre számított, függetlenül a párt szabta határoktól. Connally is függetleníteni igyekezett magát pártjától: ő vezette a demokraták Nixon újravá­lasztásáért nevű mozgalmat. AZ ÜJ TÖREKVÉSEK­KEL kapcsolatban David Broder amerikai überáüs új­ságíró azt írja hogy megkez­dődött a pártok átalakulásá­nak folyamata. Ennek jele, hogy a hasonló nézeteket valló politikusok egy tábor­ba tömörülnek — íüggetle- nül attól, hogy melyik párt­hoz tartoznak. A republi­kánus liberális Lindsay át­pártolt a demokratákhoz, a demokrata konzervatív Con­nally pedig a republikánu­sokhoz. Nixon ideológiája számára Connally a legmegfelelőbb férfiú. A parasztfiúból lett milliomos példája bizonyít­ja Nixon meggyőződését, hogy az USA még mindig a korlátlan lehetőségek hazá­ja, ahol mindenkinek van esélye. Connally is akárcsak Nixon, bízik abban, hogy kemény munkával ered­ményt lehet elérni; Mint pénzügyminiszter, Connally szinte nélkülözhe­tetlenné tette magát Nixon számára. A The New Yrok Times azt írta, hogy a texasi millomos feladatkörén túl is adott tanácsokat az elnök­nek. ö javasolta az észak- vietnami kikötők elaknásító - sát, és segített az elnöknek kijelölni a legfelsőbb bíró­ság bírált. A kormányból való távo­zása után „Nixon magán­ügyvédéként” tárgyalásokat folytatott Feiszál szaud-ará- biai királlyal, elbeszélgetett Husszein jordániai uralko­dóval és Golda Meir izraeli miniszterelnökkel washing­toni tartózkodásuk idején, és Camp Davidban azokon a tanácskozásokon is jelen volt, amelyekről Henry Kis­singert kizárták. Hiábavalóan kísérelte meg Robert Strauss, Connally if­júkori barátja, az ellenzéki demokrata párt jelenlegi fő­titkára, megmenteni a volt minisztert pártja számára. Hosszú beszélgetésük után Strauss kijelentette: — Con­nally nyilvánvalóan egy igen súlyos elhatározás előtt áll. A döntés, Connally csatla­kozása a republikánus párt­hoz. a jelekből ítélve már csak hetek kérdése, noha George Christian azt állítja: nem valószínű, hogj’ már a nyár előtt elszánja magát. A BEAVATOTTAK így képzelik el Connally útját az USA legmagasabb hivata­la felé: William Rogers kül­ügyminiszter visszalép poszt­járól, hogy legközelebb kine­vezhessék a legfelsőbb bíró­ság bírájává. Connally ezu­tán átvesszi Rogers hivatalát, a State Department főnöksé­gét. Henry Kissinger, aki fe­szült viszonyban van Con- nallyval, visszavonult a Fehér Házból, Connally pedig az adm'n'srtráció legbefolyáso­sabb em'o’-e lesz 1973-''an. •mikor leiár Nixon ';~.dá- tuma es a republic msok megválasztják új jelöltjüket: minden bizonnyal John Con­nallyt. (Der Spiegeb

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents