Népújság, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-22 / 94. szám

Tulajdonosi érzés a szocialista demokráciában E z a tervidőszak a leg­első hazánk történe­tében, amikor üzemeink, gyá­raink önállóan alkották meg saját ötéves tervüket A terv­tárgyaló vitákban akkor a munkások ezrei nyilvánítot­tak véleményt. Ezt a tényt azonban helyenként nem ele­mezték és mérlegelték kellő alapossággal, s egyes üze­mekben mostanában is csak formálisan, a statisztika szá­raz nyelvén beszélnek a munkások aktivitásáról, mondván: nálunk ennyien meg ennyien szólaltak fel, tettek javaslatot. Pedig az ügy ennél sokkal többet ér­demel. A munkások napjainkban tapasztalható széles körű vé­leménynyilvánítása nemcsak a jövőért érzett nagyfokú felelősséget tükrözi. Egyben fokmérője az aktivizálódó közéletnek, a szocialista de­mokrácia fejlődésének. Es kifejezője még egy fontos té­nyezőnek: a tulajdonosi ér­zésnek. Az akkori terwita é» « azóta bekövetkezett sok más mindennapi esemény, cselek­vés és történés azt mutatja, hogy a munkások mind job­ban gyakorolják tulajdonosi jogaikat. Többségük egyre tudatosabban és célratörőb­ben küzd a nemzeti vagyon, az állam és az államot alko­tó emberek, szocialista kö­zösségünk javainak gyarapí­tásáért formál jogot közös ügyeinek megvitatására. Igaz, helyenként ma is jelen van­nak és hatnak a munkások erkölcsi felfogásával, tulaj­donosi szemléletével ellenté­tes nézetek. Egyesek keveset törődnek azzal, hogy munká­jukkal, mindennapi tevé­kenységükkel hogyan járul­tak hozzá üzemük gyarapo­dásához, egyénileg mit tettek munkahelyükért, s e mun­kahely cserében milyen lét- biztonságot jelent nekik, csa­ládjuknak, miként elégíti ki igényüket, — csak a boríté­kot nézik. Az ilyen helyeken persze általában a pártszer­vezet agitációs és propagan­damunkájával is baj van — de nemcsak azzal. Más hiá­nyosságok is hozzájárulnak, hiszen a szocialista tulaj­donhoz való helyes viszony kialakítása sok tényezőtől függ. Mindenekelőtt attól: az üzemi kollektíva, a munkás, az egyén mennyire érzi, hogy tulajdonos. E fogalom tudat­ban való megtapadásához azonban nem elég csupán a magyarázat, az agitáció — bár ennek rendkívül jelen­tős a közvetítő és nevelő sze­repe —, hiszen ha a tulaj­donosi jog nem kötődik köz­vetlen tapasztalatokhoz, él­ményekhez, csupán elvont fogalomként hat. Nélkülük nincs, ami serkentené a tu­datos cselekvést és ösztönöz­ne arra, hogy a „miénk’ ugyanolyan becsben része­Lesz-e vállalHItedv? Egyetlen egy olyan terme­lőszövetkezeti közös vállal­kozás van Heves megyében, amely építőipari tevékeny­séggel foglalkozik. Ez. a kö­zös vállalkozás, a mátraal- ji TÖVAL, a hatvani Lenin Termelőszövetkezet cs a he­réd! Mátravidéki Termelő- szövetkezet összefogásával jött létre, s tegyük gyorsan hozzá, nem a vállalkozókedv hívta létre az új vállalatot. Érdemes néhány mondatot fordítani a TÖVAL kialakí­tásának történetére, mivel ez jól példázza, hogy a maga területén egyedüli közös vál­lalkozás tulajdonképpen ne­gatív programból indult el. A hatvani Lenin Terme­lőszövetkezetnek volt egy 120 fős építőbrigádja, amely évi 15 millió forintos termelési értéket állított elő. Ekkor történt, hogy öt termelőszö­vetkezet elhatározta egy zárt konstrukciós sertéstelep fel­építését, Az új kombinát SERKÖV házi kivitelezéssel készül. Az építőbrigádot új szakemberekkel és nem utol­sósorban új anyagi termelési eszközökkel kellett ellátni. Az építőbrigád egyre na­gyobb feladatokkal találta magát szemben, az 50 millió forintos beruházás kivitele­zésénél. A termelőszövetke­zet vezetőségének túlságosan sok gondot okozott a részleg feletti irányítás és ellenőr­zés gyakorlása. Mivel az építőiparban általában mun­kaerőhiány van, az építőbri­gádban dolgozóknak a kere­sete meghaladta a termelő­szövetkezeti dolgozók jöve­delmét. A termelőszövetkeze­ten belül jelentős bérfeszült­ségek léptek fel. Ezek az okok késztették arra a ter­melőszövetkezet vezetőségét, hogy új, önálló vállalatot hozzanak létre, amely 1972. január 1-én alakult meg. Röviden ennyi az új vállalat létrejöttének a története. Az elmúlt egy esztendő alatt a vállal; t az élelmiszergaz­daságon belül dolgozott a gyöngyösi főiskolánál:, a Csányi Állami Gazdaságnak, besegített a selypi gabonasiló munkáiba. Bekapcsolódott a hatvani konzervgyár építő-, szakipari munkálataiba. Dol­gozott a SZÖVTERMÉK-nek Gyöngyösön és Hatvanban, létrehozott egy tárolót a cu­korgyárban. A mátraalji TÖVAL bekapcsolódott Hat­van város lakásépítési prog­ramjába is. Még az idén augusztusban átadják az el­ső 22 lakásos OTP-társashá- zat. A vállalat tehát rövid idő alatt bizonyította, hogy valóságos igényeket elégít ki Jés Valóban a- szükséglet hoz­ta létre. A megépített sertés­kombinát határidő előtt ké­szült el és — még ilyen is előfordul — kevesebb pénz- bó'l, mint ahogy azt tervez­ték. SERKÖV igazolta létjo­gosultságát. A további fejlődés és az integráció igényét mutatja, hogy az ÁFÉSZ helybeli épí­tőbrigádja csatlakozni akart a vállalathoz, de mivel a ve­gyes összetételű közös vállal­kozásokra a jelenleg érvény­ben levő jogszabályok és szabályzók kedvezőtlenül hatnak, így a TÖVÄL nem fogadta el az ÁFÉSZ közele­dését. Ügy hírlik, hogy hamaro­san új rendelet lát napvilá­got, amely jogilag, közgaz­daságilag is szabályozza az ipari és termelőszövetkeze­tek közötti közös vállalkozá­sok tevékenységét és az ed­diginél sokkal kedvezőbb környezetet teremt számuk­ra. Amennyiben ez a rendelet a közeljövőben megjelenik, új lehetőségek nyílnak meg a közös vállalkozások előtt. Csakhogy az imént említett példánál maradjunk, lehető­ség adódik arra, hogy cgy- egy tájegységen belül a ki­sebb építőipari kapacitások egyesüljenek, így tényleges adminisztratív munkaerő- csökkenést érjenek el, kon­centrálják az anyagi erőket és a termelőeszközöket. Ügy tűnik azonban, hogy Heves megyében nem túlsá­gosan nagy a kedv a közös vállalkozásokhoz. A mátraal- ji TÖVAL, megyénk fehér hollója, mindenesetre ezt bi­zonyítja. $*, A, Terven felüt: száz lakás süljön, mint az „enyém”. Ebből fakad az is, hogy egyes üzemekben, gyárakban az egyéni érdek háttérbe szorítja a közös érdeket, no­ha ezek összhangja megte­remthető. A szocialista tulajdonhoz való helyes viszony kialakí­tásának alapvető feltétele a jó üzemi, munkahelyi lég­kör megteremtése. Olyan lég­köré, ahol minden munkás nyíltan kifejtheti a vélemé­nyét, beosztásra való tekin­tet nélkül vitatkozhat, érvel­het A jó légkörnek ez ter­mészetesen csak egyik olda­la. A másik, hogy a viták­ban elhangzott észrevétele­ket, javaslatokat bírálatokat hasznosítsák, a kérdések ne maradjanak válasz nélkül. Vagyis a szocialista demok­rácia ne csak szavakban, ha­nem a gyakorlatban is jus­son kifejezésre. A valóság és az igazság erejével segítse kialakítani a tettek tudatos­ságát, táplálja a közösség ügyét szolgáló igaz emberi érzéseket, fokozza a felelős­séget és alkotásvágyat Ha személy szerint mindenki érzi, hogy munkájára szük­ség van, megbecsülik képes­ségeit, igényt tartanak véle­ményére, akkor ez erősíti fe­lelősségét és jó tapasztalai»' kát ad számára. A z emberek tudatának állandó fejlesztése, a politikai oktatás és a sze­mélyes kommunikáció egya­ránt azt kell szolgálja, hogy a marxista—leninista szem­lélet a tettekben, a munka ban érvényesüljön. Ez tér mészetesen hosszú, kitartó munkát követel, nyílt, őszin­te vitát, s nem utolsósorban olyan gyakorlati tapasztala­tokat, amelyek alátámaszt­ják és igazolják szavainkat. Jf. J. A tanácsi építőknél is polgárjogot nyert a műszaki fejlesztés SIKERES ÉVET zárt ta­valy a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat: teljesít­ményével — mint néhány napon belül, az értékes ki­tüntetés ünnepélyes átadá­sakor hivatalosan is bebizo­nyosodik — kiérdemelte a kiváló címet. Amikor röviddel ezelőtt Varga Lajos igazgatóval és Bóka Sándor párttitkárral beszélgettünk az elmúlt évi eredményekről, azoknak — többnyire a műszaki fejlesz­téssel, az üzemszervezéssel magyarázták. Szerencsére — mondták — seregnyi korábbi elképzelés, program valóra válhatott, s ezek rendkívül sokat segítet­tek a munkában. Bevezet­ték a PEVA térzsalu, az üre­ges gipszpanelválaszfalak (ÜGP) alkalmazását — ez utóbbihoz külön üzemet alakítottak ki, egy teljes gépsorral — mind általáno­sabbá tették a BNV arany­érmes műanyagajtóinak be­építését Toronydarukat vá- sároltaik, beszereztek egy 16 tonnás autódarut, „felszer- számozták” — korszerűbb eszközökkel látták el, — a szak — és szerelőipari mű­helyeket ... Aztán, hogy gyorsabbá, könnyebbé tették a munkát, javítottak a dol­gozók szociális körülmé­nyein is: önálló diákotthont kaptak a szakmunkástanu­lók, s női fürdőt, öltözőt lé­tesítettek. Sok milliós beruházásukon könnyített a négy, különféle pályázat alapján kapott, mintegy 15 millió forintnyi állami támogatás, s a tanács jelentős segítsége is —de ■ döntően a vállalat teremtette elő a tervek megvalósításá­hoz szükséges pénzösszege­ket. Mindezekkel aztán — ter­mészetesen, már könnyebb volt előrehaladni! Különö­sebb gondok nélkül elkészül­hetett az egri bútorgyár, a a mezőgazdasági szakiskola kollégiuma, az Aradi utcai iskola, a százszemélyes lajos- városi óvoda, a hevesi OTP- székháí és fölötte 10 lakás, a gyöngyöspatai egészségház, posta, hogy csak néhányat említsünk a vállalkozások­ból, s teljesíteni lehetett a többszintes lakásprogramot megyei viszonylatban is. S ez utóbbit úgy, hogy no­vember 15-én az utolsó la­kók is beköltözhettek új otthonaikba! A JOBB MINŐSÉGRŐL. előzetes, „házi meózás&ai” gondoskodtak — az elvisel­hetőbb árakról pedig a már említett modern technoló­giákkal, s többi között, az újítómozgalom felélesztésé­vel, erősítésével. Mert: fel- • tétlenül említést érdemel, hogy amíg másutt általában hanyatlásról. lanyhaságról beszélnek, a tanácsi építők­nél az előző évi héttel szem­ben tavaly például már 41 volt a hasznosított újítások száma! Így aztán nem csoda, ha a vállalat az országos át­lagnál olcsóbban s rövidebb idő alatt készítette a laká­sokat is! Rendkívül kedvező a vál­lalatnál, hogy jó a szakmai összetétel, erős a műszaki gárda, saját tervezéssel tud­ták tavaly is megoldani a feladatok felét! Mondani sem kell, hogy ez utóbbi gyakorlattal a legjobban si­kerül a megbízásokat a vál­lalati technikához, lehetősé­gekhez igazítani, s így min­den egyszerűbb, sokkal gyorsabb például az eszköz- forgás is. Valóban „él” a munka- verseny : mióta átszervezték ezt is, új tartalmat kapott és sokkal jobban kamato­zik, mint azelőtt. A műsza­ki és pártvezetők a gazdái, s minden alkalommal a leg­fontosabb feladatokra irá­nyítják a brigádok figyelmét. A vállalat vezetői aztán ne­gyedévenként értékelik és .díjazzák a teljesítményeket. Másrészt a vállalati ter­melési bizottság rendszeres, havi munkaértekezletei ,.mozgatják az egész belső gépezetet”. Egy-egy ilyen alkalommal a „vezérkar” mellett a műszaki operatív és- a szakmai osztályvezetők, építésvezetők tárgyalnak, ad­nak számot gondjaikról, eredményeikről. A jelentése­ket pedig rendkívül szigo­rúan veszik, a teljesítmé­nyek alapján következete­sen minősítik minduntalan reszort felelősöket. S az eset­leges elmarasztalás olykor meglehetősen érzékenyen érinti a vezetőket! A TAVALYI HELYZET jo körülményeket teremtett az idei munkához, de a válla­latnál természetesen még nem érik be ennyivel! A műszaki fejlesztés — amely most már valóban minden­ki rokonszenvével találko­zik, s mondhatni: teljesen polgárjogot nyert itt is — tovább folytatódik ebben az évben. A jól bevált PEVA mellé, mintegy kiegészítésűi bevezetik most az úgyneve­zett „BUFA" zsalutechnikát is, amely már nincs méret­hez, formához kötve, úgy szólván mindenféle épület­hez használható. A külön­féle szervezési elképzelések alapján pedig — többi kö­zött — megvalósítják a ra­kodólapos anyagmozgatást. Szükség van mindezekre, mert további nagy munkák­ra vállalkoztak megint: sze­retnék például az idén vég­legesen, kifogástalanul átad­ni a Berva hevesi új gyárát, elvégezni azt a munkát, amit az egri Gsebokszári lakóte­lepen épülő 16 tantermes Is­kola, kollégium, az állami gazdaságok társulásában Borsodban megvalósuló, 198 millió forintos beruházású sertéstelep, az egri, belváro­si rekonstrukció, vagy ép­pen a több, mint 400 új Heves megyei lakás jelent. Ez utóbbival tovább növe­lik előnyüket — már eddig is száznál több a terven fe­lül átadott lakásuk! —- s lé­nyegesen közelebb jutnak majd az ötéves terv prog­ramjának teljesítéséhez. Érdekesség, hogy egyik új technológiájukat — az UGP válaszfalak alkalmazá­sát. — a vállalaton kívül is mind szélesebb körben kí­vánják hasznosítani. Csong- rád, Pest és Borsod megyék­ből máris érdeklődnek, má-. sok számára pedig legköze­lebb a BNV-n, később a szlovákiai, zsolnai vásáron, majd Belgrádban, Dort­mund,ban mutatják be. MINDEZEK ÜT AN, nein nehéz kimondani,’ hogy a kiváló cím — jó helyre ke­rült .,, Gy. Gy. Nemrégiben amerikai ven­dégek keresték fel Lenin kremlbeli dolgozószobáját. Az idegenvezetőnő többek között felhívta a vendégek figyelmét egy Darwin-könyvön ülő, majmot ábrázoló szobrocská­iba. „Ez az önök honfitársának, Mr. Hammernek az ajándé­ka. Vlagyimir lljics akkor angol nyelven dedikált saját fényképével ajándékozta meg az amerikai üzletembert...” A hallgatók az idős férfi felé fordultak: „Doktor Ham­mer! Ez ön volt?” A vendég bólintott. El­mondta, hogy azon az emlé­kezetes napon — 1921 őszén — hogyan találkozott Lenin­nel. ♦tt Armand Hammer 1921. nyarán szerezte meg orvosi diplomáját a Columbia Egye­temen. A fiatal orvos felfi­gyelt az akkori újságok cik­keire: „Oroszországban éhség, járvány pusztít”. Vásárolt egy jól felszerelt egészség- ügyi autóbuszt és elutazott Oroszországba. Abban az időben Lenin utasítására szakemberek utaztak az Ural vidékére, hogy felmérjék az ottani ipar helyzetét. A csoportot L. Mar­tens vezette. Velük tartott az amerikai orvos is. Rettenetes látványban volt része: az éh­ség sújtotta kormányzóságok­ból a menekültek ezrei lep­ték el a pályaudvarokat, a ko­lera és a tífusz pusztított. Ab­ban az esztendőben az Egye­sült Államokban különösen jó termés volt; a farmereket az élelmiszer-túltermelés fe­nyegette. Hammer javasolta Martensnek: kössenek szerző­dést búzaszállításra, amiért cserébe az Ural kincseit kap­nák: prémet, fát, féldrágakö­veket. A jekatyerinburgi ta­nács elfogadta az amerikai Találkozás Leninnel javaslatát. Martens távirat­ban értesítette a Kremlt, és tanácskozott Leninnel. Vlagyimir lljics magához kérette az amerikai vendé­get. Hammer így emlékezik vissza erre a találkozóra: .. .Lenin kezét szorított ve­lem és leültetett egy nagy asztalhoz. Országaink — mon­dotta — Oroszország és az Egyesült Államok, kiegészí­tik egymást. Oroszország el­maradt ország, de óriási, ki­aknázatlan tartalékokkal ren­delkezik. Szegények vagyunk technikában, élenjáró terme­lési módszerekben, nincs elég mérnökünk. Lenin elővette a Scientific American című fo­lyóiratot, s gyorsan lapozgatva így szólt: íme, mire képes az ön népe: építkezésekre, talál­mányokra, az ember munka1 ját megkönnyítő gépek felta­lálására. Mindezt az értéket át kell vennünk önöktől. Re­méljük, hogy Oroszország is eléri ezt a fokot, de azzal a különbséggel, hogy a termelő­eszközök az állam kezében lesznek, és ily módon a nem­zeti munka minden terméke a népnek jut. s nem válik a magánvállalkozók szűk cso­portjának zsákmányává... „Utazott Oroszországban?” — kérdezte Lenin. Azt vála­szoltam, hogy egy hónapot töltöttem az Uraiban, az éh­ségkörzetben. Lenin arckile- jezése megváltozott. Rendkí­vül szomorú lett. Igen... — mondta elgondolkodva — éh­ség. .. S érzéseit visszafojtva, elhallgatott... E pillanatban éreztem meg, mekkora terh - visel vállán ez az ember. — Amire pedig elsősorban szükségünk van — folytatta Lenin kisebb szünet után — s hangja megerősödött, te­kintete megélénkült — az a gazdasági és műszaki segítség, hogy helyreállíthassuk ipa- 1 unkát. A polgárháború és a külföldi intervenció teljesen tönkretett bennünket. Szinte elölről kell kezdenünk min­dent-. Bízunk abban, hogy külföldi koncessziók felhasz­nálásával meg tudjuk gyor­sítani a helyreállítás folya­matát. Mellesleg, a tőkés or­szágok gazdasági érdekei is megkövetelik az Oroszország­gal való gazdasági kapcsola­tok kiszélesítését. Nemde? Elmondtam, hogy Martens mérnök az Uraiban felhívta a tigyelmemet az azbesztbá­nyákra. Nyomban hozzáfűz­tem, hogy az efféle dolgok­ban nagyon kevés tapaszta­lattal rendelkezem. Lenin közbevetette: „Nincs igaza, valakinek csak meg kell tör­nie a jeget.. . Miért ne köt­hetne koncessziót az azbeszt kitermelésére?” Október 29-én aláírásra ke­rült a szerződés az amerikai céggel az Orosz Föderáció el­ső külföldi kitermelési enge­délyéről, vagyis koncessziójá­ról. Több mint léi évszázadiéit el azóta. — Ez idő alatt — mondotta Armand Hammer — soha­sem volt olyan kedvező le­hetőség, mint ma, a két or­szág közötti együttműködés kibővítésére és szilárdításá­ra. Most fejeződtek be a tár­gyalások. amelyeket külön- ■ éle szovjet szervezetek l’olv- lattak az Occidental Petrole­um Corporationnal, azzal az , amerikai céggel, amelynek ' vezetője Armand Hammer. A tárgyalások eredményeként szerződést írt alá Armand Hammer Komarov szovjet külkereskedelmi miniszter­helyettessel, a Volga mentén építendő műtragyaipari komplexum létesítéséről. A kombinát, amelynek teljes felszerelését az Occidental szállítja, szovjet földgáz tel használásával évente 4 millió tonna ammóniát és 1 millu tonna karbamidot állít majd elő. Az amerikai cég ezenkí­vül foszforsavat is szállít a Szovjetuniónak. A szállítá­sokról a szovjet fél a létesí­tendő tizem késztermékével fizet. A kölcsönös szállítások értéke, a húsz évre szóló szer­ződés ideje alatt, mintegy 3 milliárd dollár lesz. Armand H; .er két olyan lenini oknyá „ . ajándékozott a Szovjetuniónak, amelyet ed­dig az Egyesült Államokban őriztek. — Tudom, hogy a szovjet népnek drága minden sor, amit Lenin saját kezűleg irt — mondotta Hammer. Meg­ígérem. hogy felkutatok még más kéziratokat is. amelye­ket, remélem, megőriztek az Egyesült Államokban. Büszke vagyok arra, hogy találkoz­hattam Leninnel. Sohasem fe­lejtem el szívességét és ked­vességét, s szavait, hogy föl­dünk nem nagy és az álla­moknak meg kell találniuk rajta a békés egymás mellett élés útját. 1973. április 22.. vasárnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents