Népújság, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-19 / 91. szám

Munkások a falusi közéletben Ipari bázis alakult ki sok vidéken, s ez ! nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a falvak lakói között mind több az ipari munkás. S nem is elszige­telten élnek a falu más dol­gozóitól, hanem gyakran egyazon családban megta­lálható mind az ipari mun­kás, mind a mezőgazdasági dolgozó. Űj helyzet alakult ki te­hát a munkásosztály és a parasztság viszonyában. A munkások és parasztok ta­lálkozása a községek szá­mottevő részében minden­napos dologgá vált, hiszen a munkások jelentékeny ré­sze falun él. Mindez a falusi közélet­re, a falvak közösségére is jelentős hatással van. Gyak­ran hangoztatjuk, hogy a munkásosztály társadalmi- politikai szerepe, felelőssé­ge nem ér véget az üzemek kapuinál, hanem a lakóte­rületen is érvényesülnie kell. S ez nemcsak a vá­rosra, hanem a falura is . érvényes. Különösen nagy szerep hárul itt azokra az ipari munkásokra, akik a saját lakóhelyükön vagy annak közvetlen környékén dolgoznak, tehát nem töl­tenek órákat az utazással. Számukra minden lehetőség adott, hogy a falusi közélet cselekvő részeseiként képvi­seljék és tovább sugároz­zak a munkásosztály szem­léletét, gondolkodásmódját, és a legnagyobb hatást gya­korolják a falu közösségére. A tapasztalatok azt bizo­nyítják, hogy mind több fa­lusi munkás ismeri fel en­nek szükségességét. E felis­merés párosul a lakóhely gazdagodásában való köz­vetlen, személyes érdekelt­séggel is. Ezek a tényezők magyarázzák, hogy a köz­funkciók ellátátsától a köz­ség fejlődését szolgáló tár­sadalmi akciókig mindenütt ott találjuk a munkásokat. Ott vannak a községi párt­ós KISZ-szervezetek vezető­ségeiben, a tanácstagok kö­zött, a népfront testületéi­ben. Társadalmi munkájuk­kal segítik az óvodák és bölcsődék, járdák és utak, csatornák és vízhálózatok megépítését. Nem elég azonban, ha csupán egy-egy politikai kampány idején esik szó erről. Az érintett üzemi pártszervezeteknek folya­matosan szorgalmazniuk kell a munkások — különösen a kommunisták — részvéte­lét a községi politika ala­kításában. Megértve és meg­értetve, hogy a helyi politi­kát semmi esetre sem sza­bad leszűkíteni az út- és jár­daépítésre, a víz bevezeté­sére és az egyéb kommuná­lis feladatokra. E tekintet­ben a falusi munkásokra, s mindenekelőtt a párttagok­ra igen nagy feladat hárul. S ezen mind az üzemi, mind a községi pártszerve­zeteknek folyamatosan kell munkálkodniuk. Ez utóbbiaknak — a többi között — fontos tennivaló­juk a munkások rendszeres tájékoztatása a lakóhelyi eredményekről, problémák­ról, tervekről. Érdemleges közéleti, politikai tevékeny­séget ugyanis csak megfe­lelő ismeretek birtokában lehet folytatni. Jelentékeny teendők vár­nak a munkásokra a falusi közgondolkodás alakításá­ban, a munkásosztály szem­léletének, életfelfogásának terjesztésében. Ha szüksé­ges, a munkásnak kell el­fogadtatnia azt, amire a kö­zösségnek ugyan szüksége lenne, de ennek teljes fel­ismeréséhez még mindnyá­jan nem jutottak el. Ha úgy adódik, segítenie kell meg­szerettetnie az új techni­kát, ami számára már nem idegen. Szükség esetén szor­galmaznia kell a gyerekek­kel való szülői törődést, a továbbtanulást. S még szá­mos példát lehetne felsorol­ni, amikor a kommunista munkásnak a párt állás­pontját a falusi közvéle­mény állásfoglalásává kell tennie. Ennek nagyon lé­nyeges fóruma lehet maga a család is. Az üzemi és községi ™ pártszervezetek aka­ratán, törődésén, összefogá­sán, tevékenységük össze­hangolásán múlik elsősor­ban, hogy falvaink társa­dalmi életében még jelenté­kenyebb szerepet játszanak az ipari munkások, s az egész közösség javára még erőteljesebben érvényesüljön a munkásosztály szemlélete, vezető szerepe. Hegedűs László ' *£ MSZMP KB munkatársa Mire elég a tanács pénze ? — Oda már nincs kedvük bemenni az embereknek, új művelődési otthon kellene. — Itt évenként 25—30 gye­rek születik. Óvoda nincs. Tarthatatlan állapot. — Napközi kellene. Ds semmit nem lehet építeni, mert minden pénz elmegy a vízhálózat építésére. A kerecsenül községi ta­nács 1973-ban egymillió 353 ezer forintból gazdálkodhat. Ebből az összegből 703 ezer forint a kifizetendő bérek összege. Zárójelben megje­gyezve, hogy ma már a helyi tanácsok fizetik a pedagógu­sokat, egészségügyi dolgozó­kat. A kerecsenül tanács 353 ezer forintot kapott a közvi­lágítás fejlesztésére. Termé­szetesen ezt az öszeget másra nem fordíthatja. A tanácsnak a fennmaradó összegből fedeznie keli az is­kola, az orvosi rendelő fenn­tartási költségeit, a helyisé­gekben fűteni és világítani kell, biztosítani anyagilag, hogy az orvos és a védőnő átjárjon Demjénbe. Az ezek után megmaradó pénzösszeg nagyságrendjéről reális képet kaphatunk, ha idézzük Szucsik Istvánná egy mondatát: — Éppen' arról beszélget­tünk az igazgató elvtárssal, hogy ha kidőlne az iskola fala. nem tudnánk megcsi­náltatni, mert nincs rá pénz. — Valóban igaz-e, hogy a anács minden pénzét a víz- iálózat kiépítése köti le? — Annyira igaz, hogy 9T5-ig erre van lekötve az :gész fejlesztési alap — vá- aszol a tanácstitkárnő, Szu- :sik Istvánná — másra egye- őre nincs lehetőség. — A községben nagyon so­kan emlegetik az óvoda, művelődési otthon, a napközi hiányát, — Annyit tudok hozzáten­ni, hogy jogosan. Mi is tud­juk, hogy nagyon rossz a köz­ségben a helyzet, de nem tu­dunk mit tenni. Anyagi hely­zetünk rendkívül korlátozott. — Felmerülhet a kérdés, hogy vajon a vízhálózat ki­építése volt-e a legfontosabb feladat, amelyre pénzt kel­lett fordítani. — Lassan három éve,hogy megalakult nálunk a vízmű­társulat. A falu lakosságá­nak 70 százaléka vállalta, hogy családonként négyezer forinttal járulnak hozzá a társulat megalakulásához, hogy vízmű létesüljön a köz­ségben és közművesítsünk. Ez tehát valóságos igény volt. A tanácsnak azt a fel­adatot kellett megoldania, hogy további pénzt szerezzen az építkezéshez. Hogy má­sok számára is érthető le­gyen a pénzügyi gond nagy­sága, azt említem meg; 1904 f óta tartalékoljuk a fejleszté­si alapot arra, nogy elindít­suk a vízhálózat kiépítését. Az említett tartalékolt fej­lesztési alap arra volt ele­gendő, hogy fúrassunk égj kutat. — Mennyi pénzt kellett előteremteni? — ötmillió-százezer forin­tot. Másfél millió jött össze a családonkénti négyezer forin­tokból. A község területén lévő üzemektől 800 ezer fo­rint, a megyei tanácstól kap­tunk 760 ezret. Az Észak-ma­gyarországi Vízügyi Igazgató­ságtól először 700 ezret, utá­na még 600 ezret, miután az OVH nem adta meg az elő­re megígért, összeget. így kez­dődhetett el az építkezés, a közművesítés, amely július­ban be is fejeződik. Pénzünk viszont csak 1975 után lesz. Akkor sem túl sok Óvoda, napközi, művelődé­si ház és még lehetne sorolni, hogy mi minden kellene Ke- recsenden. Még azt sem lehet mondani, hogy az igények túlzottak, megalapozatlanok. Tudják ezt jól a lakosok, de tudja a tanács is. Csak azt nem tudja, honnan vegye a pénzt rá. A kerecsendi lakosak 300 forint községfejlesztési adót fizetnek, ez a „plafon”, de az így befolyt összeg is nagyon csekély, s ez a pénz csak arra jó, hogy a községi tanácsnak legyen alapja elindulni ajtó­ról aitóra pénzt kérni, hogy belekezdhessenek valamibe. Szigethy András Végig a 3-as új szakaszán Egy út, amelyik már léte­zik, de még nem használják. Ez a 3-as főútvonalnak a Halmajugra és Kápolna kö­zötti szakasza. Hogy hon­nan ágazik el a régebbi, a most még használt útból és hol kanyarodik rá vissza, legfeljebb a kötelező hala­dási irányt jelző táblákból lehet sejteni a már említett községek előtt. Még néhány hét, és re­mélhetőleg a forgalom meg­indulhat az új pályán. o o o o Detk határában már ko­rábban elkészült a híd, de a földmunkák elhúzódtak. Ad­dig a híd két oldalán szin­te a levegőben lógott a hir­telen megszakadt aszfalt­szalag két vége. Mint egy leszakadt viadukt, olyannak tűnt. Most már a töltés elké­szült, de az úttestnek ez a szakasza még az építőkre vár. Az egyetlen helye az új 3-asnak, ahol még nem borítja be a rugalmas alsó pályatestet a szürke aszfalt­burok. De már azt is csi­nálják. Igaz, még egy híd kör­nyéke rendezetlen, amelyik már jóval arrébb, közelebb Kápolnáhdz ível át a kis patakocskán. Itt már csak a földgépek dolgoznak, csa­tornát szélesítenek, tisztítják a víz medrét, rendezik a terepet. Az aszfalt már rá­terítve az úttestre. Mosott kavicskúpok magasodnak az aszfalton, bizonyságául an­nak, hogy még akad itt tennivaló. o o o o A visontai kiszolgáló vas­útvonal is keresztezi az utat. Ha meggondoljuk, hogy az új út a majdani M—3-as autópályának lesz az egyik ága, akkor nehéz megérteni, miért keresztezi szintben itt a vasút. Az indokolás szerint a vonatok csak a visontai építkezéshez szállították an­nak idején az anyagokat és a gépeket. Tehát átmeneti jelleggel építették meg a sínpályát. Most már kész az erőmű, a külfejtés is el­érte műszaki fejlesztésének tervezett szintjét. A kiszol­gáló vasútra tehát semmi szükség. Mondhatják. Óriási gépek nemcsak a múltban érkeztek Visontára, de a jövőben is lehet szá­mítani az ideszállításukra. Egyébként is elképzelhető az is, hogy esetleg fű' anyagot is kap máshonnan z erő­mű, tehát a vasútvonal egyáltalában nem látszik fe­leslegesnek. Az erőmű és a bánya még néhány évtize­dig dolgozni fog. Vagy addig pem készül el az M—3-as? o o o o Fénysorompó kell a ke­reszteződéshez. Ennek egyik oka az, hogy sem közelben, sem távolban nincs vasúti őrház. Sorompót kezelni te­hát senki nem tud, sehon­nan. Különben sem járnak itt naponta szerelvények. A fénysorompó minden­képpen a legmegfelelőbb védekezés és védelem az úton haladó járművek ré­szére. De a fénysorompót meg is kell építeni. Erre kezdetben alig’ gondoltak, és a terve­zés már csak akkor kezdő­dött el, amikor az útépítők javában dolgoztak. Vita is akadt a fénysorompó körül, anyagi természetű is, jogi vonatkozású is. Kinek a kö­telessége megépíteni, ki üze­melteti és így tovább? Most már a kábelek le­fektetésén a sor. Árkok hú­zódnak az út mellett és a vasúti sínekig futnak ezek. Ebből is látható, hogy a fénysorompó sorsát már el­döntötték, felállítása sem a távoli és bizonytalan jövő kérdése. O O G O Padka, jelzőtáblák, védő­korlátok, elvétve még föld­munkák is: ezek a mostani feladatok ahhoz, hogy az útszakasz teljes legyen, al­kalmas a forgalomra. Mert addig nem nyithatják meg, amíg a közlekedési előírá­soknak mindenben meg nem felel az új szakasz. Hogy mikor érkezik el ez a várva várt perc? Pontos időt nem szívesen mondana sen­ki. Az óvatosabbak úgy fo­galmaznak: még az első félévben. Minden a fénysorompótól függ. A többi kellék fel­szerelése sokkal egyszerűbb. Aztán már csak: az marad hátra, hogy Halmajugra fö­lött és Kápolna előtt rákös­sék az új aszfaltszalagot a régire. Az új út szélesebb, rugal­masabb, korszerűbb, a leg­frissebb kutatások eredmé­nyei szerint készült. És mindezek következté­ben sokkal gyorsabb, minta régi, keskeny szakasz. Az első, nem hivatalos „próba­út” kedvező véleményt mon­dat ki velünk. <G. M. F.) Több az áru, mégis kevés Nagy a kereslet a műanyagok iráni Ebben az évben 10 száza­lékkal több árut ad át a fo­gyasztóknak a műanyag­ipar, mint az elmúlt eszten­dőben, de még ez a meny- nyiség sem elégíti ki teljes egészében az igényeket — állapítja meg a Nehézipari Minisztérium felmérése, amelynek során a vegyipa­ri vállalatok tevékenységét elemezte. A lakosság ellátá­sában legnagyobb mércék­ben a Hungária Műanyag- feldolgozó Vállalat részese­dik, bő választékban állíta­nak elő különböző műanyag­edényeket, kosarakat, pvc­padlót, fóliákat és csöveket. Az elmúlt évi termelés mennyiségét és választékát egyaránt meghaladta már a kereslet. Éppen ezért az idén növelik termelésüket, s új termékekkel jelennek meg a piacon, megkezdik a kempingbútorok, a fürdő­szobaszőnyeg, a variapolc gyártását. A Tiszai Vegyi Kombinát műanyagkapacitása elsősor­ban a polietilén bázison ala­pul és főleg a csomagolóesz­közök gyártásából áll. Eb­ben az évben már 24,4 szá­zalékkal több polietilént Befrcződött a tathe'yi bmrseny Szerdán befejeződött a ter­ei őszövetkezetek Keszthe- ■ea megrendezett országos >rbemutatója. 180 termelő- ; szakszövetkezet összesén Í0 bormintája került a bi­lié bizottság elé. s ezek kő­ül 199 arany-, 283 ezüst-, 62 óiig bronzérmet kapott. A ermelőszövetkezetek Orszá- os Tanácsának különdíjáta áptalantóti összefogás Tsz- ek ítélték oda. Ez a közös ssdaság 8 bormintájával 7 rany- és 1 ezüstérmet nyert. Figyelmet keltett a szak­emberek körében, hogy sok olyan szövetkezet jelentke­zett kiváló borokkal, amely­nek nevét szakkörökben ed­dig nem emlegették. Arany­érmet szerzett például a Fe­jér megyei válli termelőszö­vetkezet. A történelmi borvi­dékek közül jól szerepeltek a balatoni, a hevesi és a vil­lányi tájegységen gazdálkodó szövetkezetek. Nem okoztak csalódást a síkvidéki szőlők terméséi sem: 201 alföldi borból 59-et jutalniaztak aranyéremmel, . Uj magyar növényvédő célgép dolgoznak fel: a belkeres­kedelemnek 22 százalékkal, az élelmiszeriparnak pedig 57 százalékkal nagyobb mennyiségű csomagolóanya­got szállítanak. A Borsodi Vegyi Kombinátban a mű­anyag feldolgozása a pvc-n alapul. A poartplast pvc-aj- tó kapacitást a kezdeti sike­rek ellenére — megrendelés hiányában —, nem tudják kihasználni, hasonló a hely­zet a pvc-redőny esetében is. A minisztérium szakem­berei szerint ezek a pvc- termékek kiváló minőségű­ek, lassú elterjedésük csupán a hiányos propagandamun­kának tulajdonítható. A Nit- rokémiai Ipartelepek poli­észter termékei évről évre népszerűbbek, a gyár rend­szeresen megjelenik újabb termékeivel, amelyek főleg az építőipar igényeit elégítik ki. Az Eszak-magyarországi Vegyi Művek megfelelő mennyiségű poliuretán habot ad át a kereskedelemnek. (MTI) Előadás a palócokról A TIT tervei között sze­repel az is, hogy Hazai tü­kör címmel néprajzi soroza­tot indít, s ennek keretében bemutatja hazánk különböző tájegységeinek etnográfiai értékeit. Az első előadásra ma dél­után öt órakor kerül sor, a TIT 43-as számú klubjá­ban. Az egri érdeklődők számára Baki Ferenc, a He­ves megyei Múzeumi Szer­vezet igazgatója ismerteti a palócság múltját, jelenét. A növényvédelmi főosztály és a MÉM növényvédelmi szolgálatának szakemberei új és olcsó szántóföldi növényvédő célgépet terveztek. A gyom- és rovarirtásra, a gom- , baölő szerek permetezésére kiválóan alkalmas gépet Veszprémben, a Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat már sorozatban gyáftja és egy év alatt ezer darabot készítetvek beutís, _ _ CúllL-foto — Bajkor József) Awüsm © 1973- április 13.„ csütörtök

Next

/
Thumbnails
Contents