Népújság, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-19 / 91. szám
> Száz művelődési ház gondja A művelődés házai a művelődő emberért A kultúrpolitikai célok még a közelmúltban is egyértel- múcii a „művelt ember” ki- a «Húsát kívánták elősegítem. Ma már inkább — és így is t helyesebb — nem a beit i érettség a cél, hanem a folyamatosság, nem a „művelt". hanem a ..művelődő ’, a/ élettel, a fejlődéssel állan- d'-an lépest tartó ember típusa nak kialakítása. Ezt szolgálja Heves megyében többek körött az a száz művelődési otthon, amelyeknek zöme a tanácsok irányítása alatt dolgozik, s amelyeknek vezetése, belső tartalmi élete, felszereltsége, közvetlen és aktív kapcsolata környezetével mind jobbá és eredményesebbe vált az elmúlt esztendők alatt. A három város kiemelt és speciális feladatú művelődési központjai mellett a kisebb és nagyobb községek kulturális otthonai felbecsülhetetlen segítséget nyújtottak az elmúlt esztendőkben a szocialista tudat formálásában, a jó kulturális közérzet kialakításában, a művelődési ember szellemi arculatának formálásában. Amikor e cikk keretében elsősorban a gondokról Wz szó, azokról a kétségtelen jí'Ojlénáákról, amelyek hova- u> abb gátjai lehetnek az eddig egészséges fejlődésnek. — a kép teljességéhez tarto- zandón nem lett volna helyes figyelmen kívül hagyni a művelődési otthonhálózat tevékenységének eddigi sikereit, azt a tárgyi tényt például, hogy négy esztendő alatt 17 művelődési otthon épült a megyében, illetve épült újjá. Éppen a művelődési otthonok iránt megnövekedett igények általában azonban művelődéspolitikánk további feladatai megkövetelik, hogy szembenézzünk azokkal a nehézségekkel is, amelyek Heves megyében okoznak gondot a kultúrpolitika irányítóinak, munkásainak egyaránt. Elöljáróban is le kell szögezni, hogy Heves niegye a fejlődés ellenére is sajnos utolsó előtti az országban a művelődési házakkal való ellátottságot illetően, hiszen még mindig 21 olyan település van a nem túl nagy megyében, ahol semmilyen, a művelődési otthon céljaira alkalmas épület, vagy helyiség nincs. S ha még ehhez dozávesszük, hogy a meglévő művelődési házak egy jelentős része eredetileg nem erre a célra épült, amelyik megépült, az immáron korszerűtlen, felszereltségük enyhén szólva is bőven hagy maga után kívánnivalót, — nagyjából már vázoltuk is a gondok objektív oldalait. És még mindig ez a kisebb gond. A nagyobb gond: a művelődési otthon típusú intézmények szakember-ellátottsága a minimális szint alatt van. Heves megyében jelenleg mintegy másfél száz népművelő dolgozik a művelődési otthon típusú intézményekben és ezekből 42 csak a függetlenített, 113 a tiszteletdíjas (nevetséges 3—400 forintos összegekért!), és ha még azt is tudomásul vesszük, hogy a függetlenített népművelőkből 17 a három városban dolgozik, akkor jogos a kérdés: mi marad a községekre? A megye több mint száz községére 25 függetlenített népművelő! Tovább romlik a helyzet, Ha a népművelők szakmai felkészültségét vizsgáljuk: csak 12-nek van felsőfokú végzettsége és még két olyan is akad, aki csak általános iskolai bizonyítvánnyal rendelkezik, — szak- képesített népművelő pedig csak H dolgozik Heves megyében. Igaz, ez utóbbi a legkevésbé sem Heves megyei probléma, hiszen az egyetemek, a főiskolák szerte az országban rendkívül kevés népművelőt képeznek és így egy esztendőben legfeljebb, ha két népművelés szakost tudnak alkalmazni a megyénkben. Ha még közelebbről, most már tevékenységükben vizsgáljuk a művelődési házakat, akkor a kép, legalábbis ami a művelődési házak működésével szemben támasztott művelődéspolitikai igényeket illeti, a legkevésbé sem biztató. Ügy tűnik, hogy a legnagyobb gond nem is a művelődési házak felszereltsége, sőt talán még a szakember-ellátottság számszerűsége sem. hanem az igények felmérésének hiánya. A legtöbb : Kazinczy-érmet nyert Április 12-től 14-ig rendezte meg első ízben a Művelődésügyi Minisztérium a Pécsi Tanárképző Főiskolán a pedagógusjelöltek Kazinczy szép kiejtési versenyét. A magas színvonalú országos versenyen az egri főiskolának három hallgatója vett részt, közülük Csipke Jolán II. éves magyar szakos hallgató kapta meg — nagyon megérdemelten —a Kazinczy-érmet, Borsos Miklós szép plakettjét és a vele járó 1000 Ft pénzjutalmat, művésznő, a Kazmezy-díj Amint Péchy Blanka színművésznő, a Kazinczy-díj alapítója és a zsűri díszelnöke megnyitó beszédében kifejtette, társadalmunkban egyre nagyobb jelentőséget kap a szólásjog. Ezért fontos a hangzó, beszélt nyelv ápolása: a szólásjog ugyanis csak azok számára valóságos lehetőség, akik olyan kiművelt beszédmódot, nyelvhasználatot sajátítanak el. amely alkalmas gondolataik pontos, árnyalt hite-, jezésére. A középiskolások szép beszéde a jelen szamara érték, a leendő pedagógusoké, a jövő számára is. A verseny értelméről szóivá Bencédy József, a Művelődésügyi Minisztérium főosztályvezetője, a zsűri elnöke mondta, ennek a versenynek nemcsak az a célművelődési ház „rendezvénycentrikus”, — de még jó, ha az. A Hatvani Cukor- és Konzervgyár februári programja például három „rendezvényt” sorol fel, ebből is kettő az MTH szalagavató ünnepsége volt, egy pedig a mezőgazdasági könyvhónap megnyitása, — semmi több. Poroszlón, az egyébként viszonylag új művelődési házban. meg a jelölőgyűlést sem lehetett megtartani, itt any- nyira nem tőrödnek az utóbbi időben a művelődés házának feladataival. Általában is kevés a művészi élményt biztosító rendezvények, színházi előadások, hangversenyek, kiállítások száma, és nem kielégítő az ismeretterjesztő munka. Mivel sok a „régi” szakember, nagyon kevés helyen próbálkoznak a korszerű előadási formák bevezetésével — Hevesen, Apcon, a Megyei Művelődési Központban Egerben és Gyöngyösön tapasztalható csak ilyen — mindenütt másutt húsz-harminc éves formáik keretében próbálják belegyömöszölni a ma ismeretterjesztésének feladatait. Különösen nagy a felelősségük a művelődési intézményeknek a munkáslakta településeken, munkáskörzetekben, és megállapítható, hogy e felelősség mértékével csak kevéssé van arányban a munkások. a munkásosztály művelődése érdekében végzett munka. Nem a „de”, hanem a tények köteleznek arra bennünket. hogy megállapítsuk: az elmúlt esztendőkben Heves megyében is számottevő fejlődés tapasztalható a művelődés intézményeiben. Ám ugyanakkor a kétségtelen és valós eredmények mellett éppen a művelődéspolitika, a szocialista tudat formálása, a munkásosztály szellemi arculatának további alakítása, általában egész Heves megye kulturális fejlődése szempontjából vetek lett volna elhallgatni e nem jelentéktelen gondokat, hibákat sem. Gyurkó Gé*a KEREKES IMRE: ^ ' j ní í V ’ ' , ^ *' , —~ """ •>•••••. •„ ■tmmMmmmmmwrnmimmmm. < ■ fi'gy pe fülát liii“vilit A krasznodarszki repülőklub ejtőernyős szakoszJ «/ tályában a legkülönbözőbb foglalkozású emberek kedvenc időtöltése a bátrak sportja. Megtalálhatók közöttük a polgári repülés dolgozói, volt katonák, jogászok, műszaki szakemberek, orvosok. A legtöbb ejtőernyősnek felsőfokú szakképzettsége van, illetve főiskolán, vagy egyetemen tanul. A repülőklub ejtőernyős csapata több alkalommal ért el kiváló eredményt a Szovjetunió ejtőernyős bajnokságain. Képünkön: Szabadesés. Új könyv északi nyelvrokonaink hazájáról Szij Enikő: Finnország (E cikket a magyar nyelv hete alkalmából közöljük) Több mint három évtizeddel ezelőtt jelent meg Finnországról Kodolányi János könyve: Suomi, a csend országa. Legutóbb — 1965-ben — Móricz Virág Suomiban jártam című munkája (a „Világjárók" sorozatban) foglalkozott magyar nyelven ezzel az országgal. Mind a két kiadvány egy-egy író élményei alapján mutatta be a finnek hazáját, melynek finn neve: SuomL Szij Enikő most kiadott kisebb alakú könyve nemcsak azért pótol régi hiányt, mert az említett két mű a könyvesboltokban ma már hozzáférhetetlen, hanem azért is, mert más jellegű. Ez a „Panoráma külföldi útikönyvek” sorozatban látott napvilágot — 200 oldal terjedelemben s 32 oldalnyi külön képanyaggal. A Finnországot és a finn rokon nyelvet alaposan ismerő Szij Enikő egy — legalább képzeletbeli — útra hívja meg és kalauzolja el a magyar olvasókat. Természetesen a két nyelv rokonságáról sem feledkezik meg. Erről így ír az előszóban : „És mivel örvendezteti meg a magyar utast Finnországban az a sokat emlegetett nyelvrokonság? Bizony, tudós nyelvésznek kell lennie annak, aki e rokoni viszony minden ágán- bogán ma kiigazodik. Könyvünkben csak szerény tájékoztatót adunk e témáról — filológus-tanulmányokkal nem rontjuk el senki nyaralását. De azt a keveset, amit elmondunk a nyelvrokonságról, érdemes megjegyezni és Suomiban ennek alapján talán magunk is felismerjük néhány ősi közös szavunkat. A nyelv zenéje, a szavak kiejtése azonban mindenképpen magyarosnak fog feltűnni. Finnországi utunknak ez is egyik öröme lehet.” Először „általában” szól Finnországról a szerző. Az ország földrajzát Tavak és fenyők címmel ismerteti. Suomi lakóinak bemutatása után a finnek gazdasági életét A zöld arany címmel tárgyalja. (Finnország „zöld aranya”: a rengeteg erdő:) Az általános rész további fejezetei: Régi nép —/fiatal allam (Suomi törlénéte), A művészetek Suomiban, Az ősi rokonság, Finn hétköznapok és ünnepek, A finn konyha, Mikor utazzunk Finnországba? Amikor a múlt nyáron négy hetet ott töltöttem, magam is tapasztalhattam mindazt, amiről Szíj Enikő ír. Például: „Épipen a természethez való közelségük folytán a finnek az élet minden területén természetesebbek, mint az átlag-európai, és magánéletük szentségét jobban őrzik, mint az átlag-magyar. Mindenki úgy él, ahogy tud és ahogyan akar, sokkal kevesebb a külső máz, cicoma, kötelező konvenció.” A könyvnek középső, legnagyobb terjedelmű harmada a részletes útikalauz. Ez igen sokszínű leírást ad nemcsak Helsinkiről, hanem a vidéki városokról is, továbbá Finnország minden tájáról: a nagy tóvidékről, a Lappföldről stb. A kötet befejező harmadában gyakorlati útmutatót kapnak az olvasók. Szíj Enikő kitűnő és élvezetes útikönyvét azoknak is ajánlhatjuk, akik nem utaznak Finnországba, „csak érdekli őket Suomi, távolra szakadt rokonaink élete”. Dr. Pásztor Emil OMmkM i ja, hogy a jelenlegi színvonalat megállapítsa, még fontosabb a beszédművelés fontosságának felismertetése a pedagógusképző intézmények hallgatóival, tanáraival. A kiejtési verseny első napján minden résztvevő felolvasta szabadon választott szövegét, a Petőfi-évfor- duló alkalmából általában a költővel kapcsolatos esszéirodalomból választottak részleteket, főként Ady Endre, Kosztolányi Dezső, Illyés Gyula, Juhász Ferenc. Gyurkó László müveiből. Másnap — kötelező szövegként — Hevesi Sándor „Az előadás művészete” című könyvének előszavából mutattak be ; okos értelmezést és jó előadókészséget kívánó: tehát nehéz részletet. Ez volt az első alkalom, hogy pedagógusjelöltek számára is meghirdették a Kazinczy-versenyt. örülünk, hogy már az első verseny nyertesei között egri főiskolást is találunk. Ezután háromevenként rendezik meg1 a pedagógusjelöltek Kazin- czy-versenyét, minden alkalommal más egyetem, illetőleg főiskola székhelyén. Bízunk benne, hogy egyre emelkedő, leendő tanárokhoz méltó lesz a versenyek szakmai színvonala. És ha; Eger kapja a megrendezés; feladatát, bizonyára nem-; csak főiskolánk, hanem vá-' rosunk is barátságosan fo-; gadja majd a vendégeket és J az ors/ás legszebben beszé- \ ló tanárjelöltjeit. UiáillZ tíXÍLtMti 23. Ha jó lesz. az idő. még a nyáron kijövök ide. Nappal aztán enyém lesz az erdő. csak ne lássam innen az országutat. Visszafelé elvezettek a rövid utca tényei. Ennyi jut egy éjjeliőrnek. Éjfél elmúlt, mire a gyárkerítéstől újra körülnézek a tájon. De semmi nem maradt, még ez a gyenge szél is elcsendesedett, ami kivitt ma a kiserdőhöz. A hosszú utcán már sötétek az ablakok. Richter úrnak már nyoma sincs. A Sle- zákné pacsulijának szagát is elvitte a környékről egy gyenge kis szellő. A Vajda úr is horkol már. de azt itt a portásfülke előtt nem hallani. Az Erdélyi urat is lerakta már a családja, mielőtt még valami semmiségért földhöz vágja a kalapjut és rátapos. Csendesen behúzták rá az ajtót. A műszakok jönnek és mennek, a gyárudvaron any- nyi a változás, hogy nagytakarítást rendeztek. Elszállították a rozsdás gépeket, évekig napon-esőn álltak, most valamelyik ócskavastelepen kötöttek ki. Teherautókra rakták a faanyagot, gerendákat. Egy este, mire bejöttem, ctutk a belliik uuzaiit ott. A kutyás Elzát kórházba vitték. Azt mondják, idegosztályra került. A portásfülkéből most végiglátni azon a hosszú úton, ahol a faanyag volt. Éjszaka, ha világít a hold, hosszú fényes folyosó vezet egészen hátra a ráktárig. A fal mellett figyelem az éjszakai árnyékokat, mikor mozdul meg valami. Az éjszakáit hűvösek, de legalább tiszta a levegő. Mielőtt elindulnék, hogy körbejárjam a gyárkerítést, végignézek a szabadon maradt hosszú úton. Kerítésen belül is történhet valami, bár az ember hajlamos azt hinni, ha kívül minden rendben, akkor benn is nyugalom van. Negyedórája, hogy a műszak elvonult, annyi sincs. Mostanában hagyom, hogy elvonuljon. Nem állok a portásfülke előtt, ki se nézek az ablakon. Nincs mit mondani egymásnak. Ma is csak a végét figyelem az elvonu- lóknak. Van, aki most is ráér, nem sürgeti az éjszaka. Körülbelül sejtem, mire megy a játék, ki miért siet, miért marad le. Akik hátul jönnek, mindig tudják miért engedik előre a többieket. Még az utcán is úgy tesznek, bőgj' meg-megállnak. szétnéznek, mint aki elvétette az irányt és most keresi, hogyan is lehetne kikerülni ebből a helyzetből. Van olyan is, aki rágyújt, tenyerével védi a gyufa lángját, az is időt hág)7, hogy haladjanak a többiek. Aztán az utolsó is eltűnik, az utca elcsendesül, csak a járókelők maradnak. A Nelli ma az utolsók közt ment el a gyárból. Behúzta a nyakát a kardigángallér mögé, úgy pislogott a portásfülkére. A villany nem égett, nem láthatta, h >gy ott állok a portásfülke k zepén. De én láttam őt. Ismerem az arcát és most pont 'olyan volt, mint amikor valami nem tetszik neki. Talán az, hogy engem nem látott ott a portásfülkében. Még az utcán is megállt, előre-hátra tekintett, jól láttam, azt várta, hátha valahol feltűnők a kerítés mellett. Pedig tudta ő nagyon is jól, hogy tíz órakor még nem kerülöm a gyárat. Minek az. Utána már csalt a Bokor úr, a művezető ballagott, hozta a kulcsot a nagy vaskarikán. Ö zárja a műhelyajtót. Minthogy minden ügyet le kell zárni egyszer. Mesz- szebb haladva megállt, tenyerével védve a gyufa lángját rágyújtott, olyan mozdulattal. hogy most valamitől megszabadult, valaminek utána van. Akár a többiek. Mikor a megállóhoz ért, hogy várja a villamost, az utca már üres volt, mert közben az autók is kiszaladtak onnan és eltűntek, mint az ürgék, a környező utcák lyukain át a semmibe. És akkor valahogy úgy tunt, nundon kiszaladt az utcából, kiszaladlak a hazak és a villanyoszlopok, a® üzletek cégérei és kiszaladtak a fák és minden fény a levegővel együtt és csak a portásfülke állt ott egyedül mintha valaki azért rakta volna oda, hogy a világ végén őrséget álljon, hátha mégis kedve támad valakinek, hogy visszajöjjön és újra kezdje az egészet. A Nelli visszajött — Csak visszanéztem — mondja. — Látom. — Azt hittem, felmond* tak... — Az lehet. Bemegy a portásfülkébe, felgyújtja a villanyt, leül a prices szélére. Mintha semmi se történt volna, körülnéz, hogy neki itt mit is kell rendbehoznia. Fújja a füstöt. A füst vastagon, zavaros csíkokban húzódik kifelé. Mintha neki nyitottak volna ajtót. — Vársz valakit? — kérdezi. — Kit várnék. — Hát a mucusok közül. Akik olyan szépen tudnak ideköszönni. — Nem köszön ide senki. — Nem? — nevet. De ahogy nevet, abban nincs semmi megbánás. Olyan gondtalanul, mintha semmi sem történt volna. Rámnéz. — Indulnod kell? — Van idő — mondom. Ránézek az órára. Tudja 6 nagyon jól, hogy van idő. — Van idő — mondom. — Akkor csinálj egy teát. Jó ideig a kirakatokat bámulom, a ruhákat nézem, az ingeket, a mintás nyakkendőket, a mosógépeket, a gáztűzhelyet. Van minden.
