Népújság, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-18 / 90. szám

Tízen - buszon hétfélét Igazgatás városi szinten A hétféle tanácsi szak- igazgatási munka közűi az egyik feladattal, az általá­nos igazgatással foglalkozik tíz tanácsi dolgozó az Egri Városi Tanács Igazgatási osztályán Az, hogy „általá­nos”, már magába foglalja a sokrétűséget is, jelzi a tennivalók tömkelegét, de azt is. hogy ezt az osztályt keresik fel a legtöbben az ügyfelek közül. Néhány jegyzetfüzetnyi oldalt tele­írtam. anogy Dobi Antal, az osztály vezetője felsorolta a leiadatokat: — Szabálysértési ügyek, tartási szerződések jóváha­gyása és ellenőrzése, kisa­játítás, lakásügyek, a jog­ellenesen külföldön tartóz­kodók vagyoni ügyei, a had­kötelezettséggel kapcsolatos kérdések, gyámhatósági fel­adatok, hagyatéki ügyek, birtokvédelem (elég sok ál­lampolgárt érint ez is), he­lyi egyesületek hatósági el­lenőrzése, állampolgárság­gal kapcsolatos ügyek — többek között... — Mit jelent ez az utób­bi? — A honosítással, vagy v isszahonosí tussal kapcsola­tos feladatoka*. Tulajdon­képpen ez egy szép, ünnepi aktus, amikor az ide tele­pedett külföldi leteszi az állampolgári esküt a városi tanács elnöke előtt. Mostanában divat a név- változtatás is: a nehezen kiejthető neveket érthetőbb, magyarosabb névvel váltják fel. — Hatósági munka: ne­héz, és talán „hálátlan” is ... ? — Azzal, hogy hálátlan, nem érték égyet. Az állam­polgárok többségének az ügyét mi intézzük, s nagy­részt tudunk rajtuk segíteni. Meg is köszönik, s ez jól­esik. Akadnak, akik jogel­lenes kéréssel, vagy panasz- szal fordulnak hozzánk: ők ermészetesen békétlenül tá ­voznak. — Meg lehet határozni, milyen nagy itt az ügyfél- forgalom? — Évente átlag 15 ezer ügyben születik írásbeli döntés, s személyesen is minimum ennyi ember ke­resi fel az osztályt. A szám nagyon sok. Az ügyek egy- harmada lakáskérdés, egy- harmada gyámügy, a har­madik harmadé a többi té­ma. Az apparátus dolgozói aránylag jól bírják idegek­kel; ismerik a feladataikat. Tíz-húsz éves tanácsi mun­ka áll már a hátuk mögött. — És az ügyfelek.. ? — Akad. akit ki kell ve­zetni a viselkedése miatt, aki alaposan beszeszelve ér­kezik, és csinálja a botrányt, de ez kevés. Ahogy sikerül elintézni a legjogosabb la­kásügyeket, úgy maradnak el a „hangosabb” ügyfelek Vékony, fekete hajú asz- szonyka, Bolyki Andrásné foglalkozik a gyámügyek­kel. Felvesz egy gyermek- tartással kapcsolatos jegy­zőkönyvet, aztán némi lé­legzetvételnyi szünethez jut­va „rendelkezésre áll”. — A gyermek születésétől 18 éves korig számtalan kérdés adódik, amelynek el­intézése a gyámhatóság fel­adata. Családjogi kérdések, veszélyeztetettség, örökbefo­gadás, állami gondozásba vétel, kiskorpák házasság- kötésének engedélyezése, vagy kérelmük . elutasítása... — Sok ilyen kérelem ér­kezik? — Tavaly húsz pár je­lentkezett a 16—18 év közöt­ti korosztályból, közülük egyet kellett elutasítani. Ál­talában az indok: a terhes­ség. Külön-külön hallgatom meg őket. Ebben az eset­ben. amikor a kérelmet el kellett utasítani, a fiú nem ismerté el, hogy ő a szüle­tendő gyermek apja (ko­rábban éppen szabadság- vesztését töltötte), a lány pedig csupán azért szorgal­mazta a házasságot, hogy — ne leánymevén szüljön ... — Említette, hogy töb­bek között a veszélyeztetett körülmények között élő gyermekek ügyével is fog­lalkoznak ... — Sajnos, elég' sok van ilyen. Tavaly több mint négyezer ügyirat érkezett velük kapcsolatban a gyám­hatósághoz. Jelenleg 110 ál­lami gondozott- gyermekkel foglalkozunk. — Az örökbefogadás? — Az egyik legszebb gesz­tus az embertől. Emelkedik az örökbefogadások száma. Csak egy példa: 1972-ben, három gyermek, tavaly pe­dig már tizenkét gyermek talált új szülőt, új családot. — A gyámügyi előadónak mi a legnagyobb öröme? — Amikor helyre áll az elrontottnak vélt családi élet. Egy héttel ezelőtt vi­tatkoztak a láthatási kérdé­seken, egy év múlva pedig már ugyanez a házaspár; még egy gyermek, immár; még boióegabb szőlőjének mondhatja magát... A leg­nagyobb áriéul Mihalkóné dr. lvanies Borbála a szabálysértési elő­adó. Sokan megfordulnak Megjelent a Fáklya új száma A Fáklya április 15-én megjelent 8. szama bö ter­jedelemben foglalkozik Vo­logda és Borsod megye test­véri kapcsolataival. Megis­merhetjük az ősi vologdai föld múltját, jelenét, bepil­lanthatunk a világhírű vo­logdai csipkekószítők mű­helytitkaiba. Az úljanovszki Lenin Em­lékmúzeum fotóival illuszt­rált cikkében a láp Lenin születésének 103, évforduló­jává emlékezik. A szovjet élet érdekes mozzanatai tárulnak fel két irodalmi riportból: az egyik a Toktoguli Vízi Erőmű épít­kezéséről, a másik a berepü­lő pilóták hősies munkájáról szól. A tudományos írások kö­zül kiemelkedik a Szovjet­unió munkaerő-tartalékai­nak kérdésével foglalkozó cikk, valamint a közép-ázsi­Q.Msmsü t»73. április IS,, szerda nála, s ennek — természet­szerűleg — sem az ügyfél, sem az előadó nem örül túl­ságosan. Sok a szabálysér tés? — Negyvennel több ed­dig, mint tavaly a hasonló időszakban. — Melyik a leggyakoribb szabálysértés? — A honvédelmi kötele­zettséggel kapcsolatos ügyek. Sokan egyszerűen nem ve­szik komolyan a bejelentési kötelezettségeket a változá­sokkal — lakóhely, munka­hely stb. — kapcsolatban. A szabálysértési ügyek zöme ebből áll. De sok munkát adnak a tulajdon elleni lo­pások, a csendháborítás ... Kezdődik az idegenforgalmi szezon, jönnek újra az éj­szakai népdalok... A Szép- asszonyvölgy utcában la­kom, ahol ilyen idő tájt már nem lehet nyugodtan aludni. De — csendháborí­tás miatt innen még soha nem volt ügyem . „ A beszélgetés sorén kide­rül, hogy az élet néha fur­csa ei ientnrvoftdasoikat is pro­dukál. — Képzete csak «I — mondja az előadómé — eb­ben a szobában bírságolunk, néhány ajtóval arrébb pe­dig az ugyanilyen embert — segélyezzük... — Nem a legszebb oMaia található üt a hétköznapok­nak . „ — Ne hlgyje. Jgaz, az ügyek önmagukban nem „szépek”, de ha a sok kö­zül csak egy esetben is ér­zi az ember az eredményt, már elmondhatja: megérte! Riportunkban csak egy tö­redékét mutattuk be annak a munkának, amelyet itt, az egri városi tanács igazga­tási osztályán végeznek. Ha az újságíró teljességre tö­rekedne e témában, bizony jó néhány oldalt teleírhat- na. Legalább annyit, ahány ügyben az osztályt felkere­Kátai Gábor KEREKES IMRE, Húsvéti tojások vUatyó­jőMvőt A Matyó Népművészeti és Háziipari Szövetkezet kül­földi megrendelés alapján 1973-ban 100 ezer darab ma­tyó hímzésű népművészen blúzt készít a legkorszerűbb gyürtelenitett alapanyagok­ra. Ugyancsak exportra öt­ezer húsvéti tojást feste­nek. (MTI foto Balassa Ferenc fclv.) Hozzáértő előadás Á gyöngyösi Anonym Irodalmi Színpad bemutatója MOST, MÁR nyilvánvaló a törekvés: nagyobb léleg­zetű költői művek előadá­sa megfelelő színpadi fel­dolgozásban: ez a gyöngyö­si Anonym Irodalmi Szín­pad legfőbb törekvése. Pél­dát már korábban is láttunk rá, most pedig Rákos Sán­dor Anyasirató oratóriumá­nak a közreadása a bizonyí­tók. Az alkalmat a költé­szet hete szolgáltatta hozzá. Az előadás Rákos Sándor bevezető gondolataival kez­dődött. Két prózaverset ol­vasott fél a szerző, majd egy /rövid, tömör ars poéti­kát, amelynek a lényege az, hogy fukaron bánjék a sza­vakkal az, aki törvényt fo­galmaz. A prózai versek pedig a költői magatartás miértjeit, okait, eredőit ke­reste, boncolgatta, válaszul adva a tételt: aki használni akar társadalmának, csak az tud értelmesen élni. Ezek a meghatározó és egyben elrendező önvallo­mások már megteremtették a légkörét az irodalmi szín­pad előadásának is. Maga a mű, az Anyasirató, címe miatt sem hagy kétséget senkiben: miről és mit akar megfogalmazni a költő. A tragikus és mindig értel­metlen esemény, a halál és 26. ai köztársaságok tudomá­nyos akadémiái együttműkö-; dését bemutató riport. A lap tudósítói elkalau­zolják az olvasót a moszkvai I Kis Színházba és portrét; rajzolnak Szoíiko Csiaureli-; ről, a neves grúz íilmszí-; nésznőröl, akit egyébként a! magyar közönség is láthatott! a Kezed melegével című! filmben. A közelgő nemzetközi if­júsági szolidaritási nap al­kalmából szovjet fiatalok! szólnak életükről —, arról,; mit jelent nekik a szolidari­tás. A cionista propagandát; leplezi le egy másik, számos! adattal alátámasztott cikk. Rövid képriport ismerteti \ meg az olvasót a szovjet; mentőszolgálat legújabb or­vosi műszereivel. Az észtországi Marat Kö­töttárugyár lányai mesélnek! életükről, szabad idejükről, egy színes fotókkal illusztrált; másik írásban. A kicsinyek új képes me-í sét, a nyelvtanulók pedig a' ivei vleckesorozat következő < részét olvashatják a lapban (APN) — Nem érdekelnek a nap­pali szarkák. — Csak nehogy éjszaka Visszajárjanak. — Minek? — Hát hozzád. — Nevet. Nem ad sem mit a ne vetés­hez, csak nevet. — Hozzám? — Ki van itt mát, éjsza­ka? — Az lehet. — Csak azért, vigyázz — mondja —, mert rövidek az éjszakák. — Mór nem sokáig. Persze, másra számított. Felhajtja a tea alját Kesz­tyű van nála. Előbb a tás­kájába rakja, aztán kiveszi. Megmozdul, hogy feláll, de aztán ölébe ejti a kezét. Az egyiken már kesztyű vau. Elrakom a teásbögrét, az­tán körülnézek, hogy mit kell itt még helyre tenni. Az asztal lapját is végigsi­mítom, ha vízcsepp hullt volna a fára. Ennyi az egész. — Indulsz? — Itt az idő — mondom. Nézem az órát: lassan ti­zenegy. — Induljunk... Feláll a priccsről, lesi­mítja a szoknyát hátul-eiöl. Mindig olyan szoknyában járt, hogy azon nem tűrt meg gyűrődést. — Hát akkor — mondja —, örülök, hogy lulta!Mk. Látott minden este. Már amikor az esti műszakba járt. Ha meglátott, sose kaptam el a tekintetűt, mert úgy tudott valamire nézni, mintha mellénézne. Mái- jól elhaladtam a fal mellett, a talponálló felé, de még mindig ott láttam a megállóban. A villamos ilyenkor ritkán jön. Jött egy autó, mellettem stoppol, aztán kiszólnak. Egy szót se értek. Magyarul mondom, hogy menjen elő­ször jobbra, aztán balra, de mutatom is. Szőke mucus ül a kormány mellett, bó­lint, hogy megért. Megért­jük egymást, ha meg akar­juk érteni. Mire visszaértem, vagyis befejeztem a kört. Nelli már ott állt a portásfülke előtt. — Soká várakoztatsz — mondja. — Tudtam én, hogy meg­fordulsz? — Tudtad. Láttam, hogy figyelsz. Láttad azt is, hogy nem szállók fel a villamos­ra. — Nem is jött vHantos. — Akkor hogy mentem volna el. — Gyere be — mondom. Belöktem az ajtót, aztán leporoltam a helyet, ahova le akart ülni. Most már Uulta, hogy helyben van. a még meghökkentőbb: egy aránylag fiatal édes­anya halála lázadásra, ön­vizsgálattá készteti a köl­tőt. Felméri a szűkebb és tágabb környezete jellem­zőit, eljut a legnagyobb kér­désekig, amikre a válasz egy: sok csodálatos dolog van a világon, de pines az embernél csodálatosabb, •mert az a halállal szembe­nézve él. AZ ORATORIUM sok drá- maiságot is rejt magába, színpadi megjelenítése, kü­lönösen irodalmi színpadi feldolgozásban eleve a si­ker reményében történhet. A v rendező, Jónás Zoltán élt is á lehetőségekkel. Egysze­rű színpadképe, amely a sötét háttérben égre mere­dő kereszt, a sír jelképe, a közreműködők jellegtelenül sima fekete trikója, mind a cél hangsúlyozását szolgálta. A mozgás is a szükségsze­rűség határáig ment el, oly­kor az elmúlás misztikumát is jelezve a lehetőségek ha­tárain belül. Nagyon jól váltottak az, előadásban az egyes szerep­lők, de a kar és a szóló ke­verése is mindig a megfele­lő alkalommal történt. A kar funkciót hordozott, nem­csak színezte az előadást. Valahogy én is. Megbeszél­tük az ügyet, de csak pár szóval. Ha sok a mondani­való, jobb ha az ember mi­nél kevesebb szót használ. Van ez így. Ahogy szokta, hazament az utolsó villamossal. Mint­ha semmise történt volna. Átlépek az úton, a tal­ponálló még nyitva. Ismer a csapos, tudja, hogy nem va­gyok nagyivó. — Hosszúlépést? I— Kisfröccsöt — mondom. —A Lipták úrnak meg egy kevertet. A Lipták úr ismer engem. Nagyon is jól is ner, bár a túloldalról enge n mindig ködben lát. Most azonban világos előtte minden. Épp a műholdról magyaráz, de ahogy hall engem, megáll a műhold a tantáziájában. A fejével biccent csak, hogy köszöni, aztán legyint. — Úgysem értitek... — mondja. És rám való tekin­tettel új témába fog. A ra­darról mesél, ami jobban lát a sötétben, mint tíz éj­jeliőr. Szétnéz a társaságon. Legyint. — De hát ehhez el kelle­ne mondanom a második világháború történetét. Egy­se értitek ... Éppen issza a kevertet, mikor a nyitott ajtón átlá­tom, hogy fékez a taxi. Vaj­da úr. a KÖZÉRT-es érke­zett, neki fékez. Richter úr, a csapos, éppen most húz el a talponálló előtt, siet, ut­cán át nem szereti a kocs­maszagot.. Erdélyi úr, a fes­tő is megjelenik egy pilla­natra az ajtóban, de csak vigyorog és továbbmegy. Ki­vételesen eltévesztette a házszámot nem tehet arról, hogy lábai akkor is a kocs­mába viszik, ha haza akar menni. A Slezukne arcát Az együttes tagjai most is bizonyították, hogy értő módon tudják visszaadni a költő érzéseit, fő mondani­valóját. Dinamikailag is he­lyesen ellenpontoznak, ha erre van szükség. Mindig a követelmény szerint válta­nak tempót. Jobb lett volna, ha a ra­vatal nem a színpad padló-, zatán terül el, hanem kicsit megemelve, mintegy lehető­séget adva arra, hogy hang- súlyozottabb legyen, de a nézőknek is ahhoz, hogy ne kelljen mereszteniük a nya­kukat. Ezzel a siratok cso­portja sem süllyedt volna el olykor, nagy gyászukban a földig hajolva. Még egy szelíd megjegy­zés: a tisztább hangképzés hz együttes egyik-másik tag­jának a figyelmébe aján­landó. CSAK SERKENTENI le­het Jónás Zoltánt, a rende­zőt arra, hogy továbbra is legyen hű önmagához, kí­sérletezzék bátran, keresse az újati tartalomban is és az ahhoz illő formában is. Kedvét ne veszítse el, mert amit eddig produkált, mind jó es eredményes volt, ahogy mostani bemutatójuk is osztatlan sikert aratott. (g. mól—) épp, hogy elkapja egy pil­lanatra a talponálló fölött sárgán virító neonfény. Beé­ri Erdélyi urat, a hóna alá nyúl, így kíséri el a kapuig, megvárja míg eltűnik a lép­csőházban. A Slezáknén lát­ni, hogy valami eszébe ju­tott, mert míg néz utána, állandóan csóválja a fejét. Egyik nap azután, hogy átaludtam az éjszakát, já­rom a várost. Szabadság nekem is jár. Messziről tisztán ide- hallani a kis erdő zúgását. Onnan fúj a szél. Nem télek jobban, mióta nincs nálam a stukker. A szél még csalogat is, hogy húzódjak beljebb a sötétbe, ismerjük meg egy­mást. Elindulok, aztán egyre tá­volodok a kerítéstől, befelé az éjszakába. Vissza-vissza­nézek, a kerítés már eltűnt, de a kis utca lámpái idevi­lágítanak. A levegő csak annyira mozog, mintha vala­ki a beborult ég felhőivel le­gyezné. De ez elég -ahhoz, hogy a fák koronái zúgjanak. Zúgnak is. amint tisztán hal­lom, egyre erősebben. Nem lehet olyan messze az a kis erdő, mint ahogy az ember a sötétből, a láthatat­lanból gondolná. Mire az em­ber kényelmesen eljátszik a távolsággal, már a közelébe ér. S ha már itt vagyok, a zseblámpával bevilágítom a fákat. De nem lépek alájuk. Megfordulok, mert már meg sem tálalnám a gyárat, ha nem látnám a rövid utca vil- lanysorát. Jó fű nőhet a fák alatt. Most kellene ott elheverni, mert itt egy óra alvás rend­behozhatná az embert. De nem lehet. Most se jutottam el a fák alá. (EctlytatjukJ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents