Népújság, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-09 / 57. szám
Együtt a lakossággal K özéletünk rendkívül szimpatikus alakjai a l 'tanácstagok. A hétköznapok i ezernyi apró, de mégis rend- / kívül bonyolult személyi és j közösségi gondjai közepette i dolgoznak, nagy emberi türelemmel. Egyszerre perlekedők haragját oldó békehírük, panaszlásoknál útbaigazítók, kommunális kérdések szakértői, társadalmi tevékenységre buzdító agitátorok és ki tudná mindazt felsorolni, ami egy tanácstag nem hivatalos, de tényleges kompetenciájába tartozik?! Általában nincs hivatalos togadónapjuk, nem diktálnak jegyzőkönyveket és pecsétes határozatokat az adminisztrátoroknak, ők a mindennapi élet hivalkodás nélküli ‘buzgó, Öntudatos tisztesei. A ! választás általában előlege- ; zett bizalom, amely számba vesz ugyan tapasztalatokat, rátermettségi vonásokat, karaktén jellemzőket, de nem mondhatja meg előre: biztosan jó tanácstag lesz. Csak feltételezi. A választást követi az igazi próba, amikor a tanácstag a gyakorlatban bizonyíthat. A tanácstagoknak ma már rangjuk van. Jó politikai légkörben, egyértelmű szocialista célkitűzéseket képviselhetnek választóik körében. A fejlődő szocialista demokrácia éltető levegője frissíti az együttes gondolkodást, az együttes cselekvést. Az alkotmány tör vény módosításának vitájánál mondotta Kádár János: „A tőkés uralkodó osztályok által szított előítéletek maradványait leküzdve, a nagy osztály összeütközések tapasztalataival felvértezve, a felismert érdekközösségben egymásra találva, a szocializmus építésében ma együtt tevékenykedik a magyar munkás, a paraszt, és az értelmiségi; az ország javán közösen munkálkodik kommunista és pártonkívü- li, hívő és nem hívő". Az sem lényegtelen előny, hogy a tanácstörvény szelleme és végrehajtásának gyakorlata mind jobban erősíti a tanácsok népképviseleti, önkormányzati jellegét és e körülmények között a tanácstagod kiemelkedő és népszerű személyiségekké válhatnak a választókerület, á település lakosságának érdekeit képviselve. A tanács- törvény ötödik fejezete szerint az utóbbi képviselet immár nem joguk, hanem egyenesen kötelességük, olyan szinten, amelyen összhangot teremt a közérdek. Mindezeket összevetve fogalmazhat némi pátosszal, de reális mérlegeléssel a tanácstörvény: „A tanácstagi munka a választók bizalmán alapuló, megtisztelő közéleti tevékenység". A legutóbbi választások óta két esztendőn keresztül bizonyíthatták a jelenlegi ciklus tanácstagjai, hogy Ércvirágok Gyirngyiísorossiban A gyöngyösoroszi ércbánya egyik vágatában cseppkö- szerá, fürtökben lógó, különleges képződmények találhatok. Ezeket az „ércvirágokat” eddig nem vették figyelembe, de a legújabb kutatások szerint fontos megállapításokat lehet tenni elemzésük nyomán. Vizsgálat céljára újabban a Földtani Társulat ásványklubjának tagjai gyűjtik össze ezeket az „ércvirágokat”, hogy összetételüket megvizsgálják. Képünk a 250 méter mélységben levő tárót mutatja be m gazdag lelőhely egy részével, ahol az „ércvirágok” nyílnak. (MTl-foto — Kunkovács László} nemcsak az emberek között élnek, hanem együtt is élnek u lakossággal. Szolnok megyében gyors statisztikai mérleggel kimutatták, hogy az utóbbi években a tanácstagok hetven százaléka nyújtott be interpellációt, több tanácstag szükség szerint nem is egyszer. Az interpellálok fontos közösségi ügyekben emeltek szót, általában olyan dolgokban, amelyekben valóban intézkedni kellett. Az interpellációk átgondoltak. Ma már a területi tanácsok tagjainak városi vagy járási csoportjaik vannak, e keretek között gyakran találkoznak egymással, a köz emberei. Egyrészt megvitatják a tapasztalataikat, másrészt a területükön jelentkező gondok megoldásán közösen törik a fejüket. Ez a kooperáció sokszor megadja a megoldás lehetőségeit is. Egyeztetik az érdekeket és az ilyen alapos áttekintés nyomán születnek meg a jogos és reális észrevételek, interpellációk. A tanácsok minderre már számítanak és tudják, hogy a válaszokat nem lehet frázisokból ösz- szetákolni, cselekedni kell. Sok helyen gyakorlat már, hogy a tanácsi fejlesztési alapból tartalékokat hagynak olyan esetekre, amikor a tanácstag megvalósítható, jogos kívánságokkal lép fel az általa képviselt lakosság észrevételét közvetítve. K ár lenne tagadna, nem mentes a konfliktustól a tanácstag munkája. Végeredményben ő az első frontvonalban áll és a legközvetlenebbül záporoznak rá a szűkebb környezet kívánságai. óhajai, amelyek nem mindig egyeznek általánosabb és igazságosabb érdekekkel. Mit lehet ilyenkor tenni? A magatartásnak sokféle lehetősége van, tapasztalattól, öntudattól, jellemtől függően. Az a tanácstag, tud tiszta maradni, aki bátran vállalkozik az érdekek egyeztetésére ,és van annyira gerinces, hogy következetesen a nagyobb közösség pártjára áll. S. I. A gazdaságosabb termelésért t Csökkenjen a szántó, - növekedjék az erdő- és a legelöterület Heves megyei tanulmány a gyenge termőhelyi adottságú területek fejlesztésére Közismert és régi gondunk, hogy az országban — a kedvezőtlen éghajlati, domborzati és talajtani viszonyok miatt — a mező- gazdasági művelésre fogott területek egy részén az átlagosnál nagyobb költséggel, s mégis kisebb terméshozamokkal folyik a termelés.' Ilyen területek megyénkben is találhatók és sajnos nem is jelentéktelen nagyságrendben: a Mátra gerincétől északra és keletre, valámint az Egertől északra eső, Nóg- rád és Borsod megyék által határolt, úgynevezett északi tájegységünk, továbbá Hatvan térségében, a Mátrától nyugatra, Szűcsi és Rózsa- szentmárton és a megye alföldi területén, Pély—Tarnaszentmiklós határa. Az adottságoknak megfelelő művelési rendszert I Nyilvánvaló, hogy nem lehet örökös állapot, hogy az ezeken a gyenge termőhelyi területeken gazdálkodó termelőszövetkezetek, állami gazdaságok csupán árkiegészítéssel pótolhatják az eredménytelenséget, a kiesést. Ezért is született olyan döntés. hogy mindenütt fel kell mérni e területek adottságait. alaposan megvizsgálni azokat az okokat, amelyek a terület elmaradásában döntő szerepet játszanak. Mindezt úgy bemutatni, feltárni, hogy jól érzékelhető legyen a problémakörrel szoros összefüggésben álló valamennyi társadalmi és gazdasági kérdés. Végezetül pedig — legalább két variánsban — kidolgozni a feltárt adottságokra, összefüggésekre alapozva e területek 15 éves távlati fejlesztési irányát Megyénkbe« a már Jel- nett területekre — a déli részek kivételével — a megyei tanács Szakosztályai elkészítették a jelenlegi helyzetet rögzítő, s a fejlesztés távlati irányát megjelölő tanulmányt, amelyet legutóbbi ülésén a megyei terv- gazdasági bizottság is megvitatott, véleményezett. A körzethez 39 község tartózik, s mezőgazdasági területe 91 980 hektár. Ez a megye összes területének 23,8 százaléka, s rajta 22 mezőgazdasági nagyüzem gazdálkodik. (Balaton, Bélapátfalva, Bátor, Bodony, Egerbakta, Egeresehi, Felső- tárkány, Istenmezeje, Ivád, Mátraballa, Mátraderecske, Mikófalva, Nagyvisn.yó, Ptjf- tervására, Sírok. Szajla, Tar- nalelesz, Egerszólát, Nosz- vaj, Szilvásvárad, Szűcsi és Rózsaszentmárton központokkal.) A részletesen feltárt helyzet elemzéséből kitűnik, hogy a területen a szántók a legváltozatosabb lejtésarányú domboldalakon helyezkednek eL A művelés iránya — Istenmezeje kivételével — sehol sem illeszkedik a szintvonalhoz. Ez a körülmény pedig elősegíti az egyébként is gyors eróziós pusztulást. (A térség átlagos talaj vesztesége a szántóföldeken évi 40—50 tonna hektáronként, a legelőkön pedig évi 65—70 tonna!) Ilyen művelési rendszer tehát nem tartható fenn a meredek területeken, mert a jelenlegi szántóföldi művelés rövid időn belül kiterjedt területeket kopaszt le egészen az alapkőzetig. Hasonló a helyzet a vetés- szerkezettel is — állapítja meg a tanulmány: — az ésszerűnél nagyobb aranyban szerepelnek a talajeróziót fokozó kapásnövényeit. Kifizetődő «ágazat: az állattenyésztés, az erdőgazdálkodás és a feldolgozóipar A meredek lejtők, az általában hűvös éghajlat miatt szükséges, hogy a művelési ágakon belül a szántóterület jelentősen csökkenjen. s egyidejűleg a talajpusztulás megakadályozására, fékezésére növelni kell az erdő- és legelöterületet. A tanulmány egyik alternatívában mintegy felére csökkenti 15 éves távlatban a Hevesből Ciprusra A kölcsönadott igazgató dolgozószobájában hatalmas reneszánsz íróasztal, sok-sok könyv, lexikon és csodálatos kőzetek. Szikrázva szórja rózsaszínű fényét az ametiszt, valódi termésaranyat ölel védőn egy szürke andezit. A legendás gyöngyösoroszi lazacszínű jáspis tükrösre csiszolva engedi csodálni márványos szépségét... Korukat elsuhanó földtörténeti korszakok mérik, mit tesz abban egy emberöltő? És lám-lám, dölyfös örökkévalóságuk mégis térden hódol az ezernyi végességgel tusakodó ember előtt! A bányász előtt, aki sötét rejtekhelyén megkeresve, napfényre hozza, értelmessé teszi a föld mélyében haszontalanul, önzőn szunnyadó kincseket. Éppen három évtizede már, hogy dr. Kun Béla okleveles bányamérnök is részt kért ebből a bátraknak való férfimulatságból. 1943-ban végzett a soproni egyetemen, s az év közepén — az akkori állapotok indokolta sietséggel — már ki is nevezték „magyar királyi ércbányászati mérnök”- nek. A Nagybánya környéki ércbányáknál eltöltött rövidke gyakornoki idő után a felsődernai olajhompk- és lignitbányában látott munkához. Ezután a komlói évek jöttek, majd a katonáskodást „letudva”, Recsken faggatta a föld titkait. A Bánya- és Energiaügyi Minisztérium volt pályájának következő állomása, mígnem 1952. áprilisában a gyöngyösoroszi ércbánya főmér nöke lett. Huszonegy éves hűség. Közben bejárta a fél világot. Legkeletebben — kétszer is Mongóliában „portyázott” expedícióbeli kutatótársaival, ellenkező irányban Svédország és Belgium nyugati határáig jutott el. A NAPI MUNKA, utazás, kutatás mellett más tudományos tevékenységre is futotta az erejéből. „A gyöngyösoroszi tarkőére és a Bakony mangán ércbányászata” címmel, 1966-ban elkészült igényes, szép monográfia egyik szerzője; doktori disszertációját az ércbányászati minőségtervezésről írta. Ha 30 éves tapasztalása mellé tesszük ezeket a fegyvertényeket, meg német—angol—orosz—francia—román nyelvtudását —, már nem is tűnik véletlennek, hogy éppen dr. Kun Béla lett a Mafivai: földtani és Bányászát —.. Bcjávcuy társaság (GEOMINCO) ciprusi rézbá nyájának ottani vezetője, igazgatója... Vállalata, az Országos Érc- és Szénbányák, öt más szakemberrel együtt „adta kölcsön” a GEOMINCO-nak a gyöngyösoroszi főmérnököt a fontos ciprusi munkára. Ciprusi földön, görög munkásokkal — magyar vállalat S reméljük: sikeres magyar vállalat. £)r. Kun Béla megbízatása addig tart, amíg végleg „lebányásszák” a megvásárolt rézmezőket. Néhány évtizede egy gazdag görög polgár végeztette itt ei a kutatást, de az akkori eszközökkel nem volt biztosított a vállalkozás gazdaságossága. A külfejtés gépesítésének mai fokán viszont már nem könnyelműség itt bányászati jogot venni. Még néhány nap és a dr. Kun Béla vezette kis magyar csopot-t a Ciprus délkeleti részén fekvő Larna- cában, görög munkásokkal vállvetve munkához lát. MAGYARNAK, görögnek: jó szerencsét! í, X. Mányi Judit szántóterületet, s ennél még kedvezőbb a második változat, amely szerint a mintegy 18 ezer hektárnyi jelenlegi szántót hétezer hektárra csökkenti, s ugyanakkor a közel kilencezer hektár legelőt több mint 14 ezer. s a 11,8 ezer hektár erdőt pedig 16 ezer hektárra növeli. Az így megmaradó szántóterületen — a munkák jobb gépesíthetősége következtében — már lényegesen kedvezőbbek lesznek a gazdálkodás körülményei: kevésbé élőmunkaigényes, teljesen leegyszerűsített vetésszerkezet .kialakítása szükséges ehhez. Vagyis e területeken kalászos, kukorica. évelő pillangósok ter- melhetők gazdaságosan, nagyüzemi módon. Éppen ezért egyidejűleg meg kell szüntetni a kis vetésterülettel rendelkező, alacsony ter- ineshozamú, nem gépesíthető, munkaigényes növények termesztését. (A burgonyát es zöldségféléket a háztájiban, a magángazdaságokban érdemes csupán termelni a helyi ellátás kielégítésére.) Különösen indokolt — a tanulmány készítői szerint — az évelő pillangósok termesztése, amely biztos ta~ karmámyalapot szolgáltat azi erőteljesen bővülő állattenyésztés számára. A vázolt művelési ág- és vetésszerkezeti változásokkal a körzetben a termésátlagok 1985-ben elérik — sőt egyes helyeken meg is haladják — a jelenlegi országos átlagot? Ugyanakkor nem vitás, hogy a gazdaságok összár- bevételében a növénytermesztés részaránya az állat- tenyésztés javára csökken. E növények jobbára a szarvas- marha-, juh- és lótenyésztés takarmánybázisai lesznek. (A kukorica területének csökkentése következtében a sertéstenyésztés" var-- lószínűleg ' visszaszorul * a háztájiba, a magánszektorba.) A tanulmány részletese» elemzi a megjelölt fejlesztés költség- és munkaerőteltételeit is. Nem vitás, hogy a fejlesztés és átalakítás komplex talajjavítást, teljes területrendezést, korszerű gazdasági épületeket, a gépesítettségi szint jelentős emelését teszi szükségessé. Mindez — a várható saját erőn kívül — közel 500— 600 millió forint költség- igényt jelent. Az így végrehajtott fejlesztések után jelentősen növekszik a területen dolgozók életszínvonala, jövedelme, noha ugyanakkor kevesebben dolgozhatnak (a nagyobb gépesítettség miatt!) a mezőgazdaságban. Így a terület eltartóképességét csak az ipar súlyának. arányának — egyébként várható • — erőteljes növekedésével lehet fokozni. Falud) Sándor Vándor- kertészeink a Somló alján A Somló alján március első napjaiban megépítették kunyhóikat a hevesi vándorkertészek. Az ecsédi „dinnyések” — ahogyan Veszprém megyében nevezik őket. évek óta felkeresik az egyes dunántúli termelőszövetkezeteket. Somlószőllös határában, ahol a szőlőtermelés mellett nem foglalkoznak nagyüzemi gyümölcs- és konyhakertészettel, ecsédi kertészek vették művelés alá a közös gazdaság területének egy részét, t 1973. március 3» pen! ok
