Népújság, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-08 / 56. szám
haveri it I élnek „Velem mindenki olyan rendes" Szép új lakások, tükörsima aszfalt, játszóterek egymás mellett, üzletek, kifogástalan közvilágítás, egyszóval: minden. Mi kívánságuk lehet még az ittlakóknak olyan, amit a tanácstagnak kell teljesítenie, kijárnia, elintéznie? Balogh Imre megbocsátóan mosolyog. — Nem ilyen egyszerű ez. Mást ne mondjak, az egyik leggyakrabban emlegetett követelmény, a szocialista együttélés íratlan szabályzata. Ebben van még tennivalónk nagyon is sok. Persze, az emberek. A sokféle ember a teljesen új körülmények között. Nemcsak hagyományok nincsenek, de még szokások sem alakulhattak ki. A lakók egy része vidéki kistelepülésekről került a városi összkomfortba. Olyan lélektani váltás ez, ami nem megy végbe köny- nyen és konfliktus nélküL — Azt csinálok a lakásomban, amit akarok — vágta oda az egyik férfi, aki akkor már minden bútort összetört a lakásában. A felesége és a gyereke sikoltva menekült előle. Jöttek hozzám, a tanácstaghoz, csináljak valamit. Nem volt könnyű ezt az embert meggyőznöm arról, hogy a lakása se nem csatatér, se nem légmentesen lezárt „felségterület”, ahol kiskirálykodhat. A családja tagjain kívül kötelessége figyelemmel lennie a szomszédokra is. Általában nem vagyok türelmetlen, de akkor nagyon elkapott az indulat, úgy viselkedett az az ember. Amiket mondott nekem, az válogatott trágárság és gorombaság. Végül rendeződött ez is. Három napig dolgoztak a lakáson a különböző szakmunkások, a bútort is ki kellett cserélni, de aztán megbékélt a család. Azóta egy pisszenést nem lehet kihallani tőlük. A példa beszédesen igazolta a gyöngyösi 63-as körzet tanácstagjának kezdeti, óvatosságra intő kijelentését, hogy az új városrészben is akad tennivalója a tanácstagnak. Rendszeresen felkeresi a választóit, de hozzá is nagyon gyakran becsöngetnek, nemcsak a körzetének lakói, hanem a szomszéd házakból is. Előfordul mással is, ahogy vele: máshol lakik és máshol a körzete. De a környék négy tanácstagja egyébként is valamiféle kis közösséget alkot. Amikor a helyi autóbusz- járat ügyét kellett rendezniük legutóbb, akkor is együtt mentek az illetékesekhez, együtt ültek le tárgyalni és közösen alakították ki állásfoglalásukat. Mert az autóbuszjáratokkal is annyi a gond, hogy szinte el sem múlik negyedév e nélkül. Zsúfoltak a buszok, embertelen körülmények között verekednek fel az utasok a járművekbe, de a járatok egy része már meg sem áll a későbbi megállóhelyeken, mert senki be nem préselhetné magát a heringdobozba. Gyakran megtörténik az is, hogy különböző panaszokkal mennek hozzá a vásárlók: romlott volt a tej, kevesebbet mértek, mint amennyiért pénzt kértek, kocsmai hangulat alakult ki a falatozóban és így tovább. Presszó, italbolt, büfé és vendéglő zsúfolódik össze egy aránylag kis területre, de mozi, könyvtár, klubhelyiség, ahol játszaniuk is lehetne a fiataloknak, a mintegy tízezer lakosú városrészben még ma sincs, annyi év után. Nehéz erről szót érteni a választókkal. Magyaráz- gatni ugyan sok mindent lehet, de ezzel a közvéleményt megnyugtatni hiú reménykedés lenne. — A feleségem aranyos teremtés, egy szóval nem mondja soha, hogy hagyjam abba. Velem örül, ha valamit sikerül elintéznem. Én is úgy igyekszem, hogy legalább egy-két órát együtt lehessen a család naponta. A közéleti teendő kikapcsolja a gondtalan magánélet lehetőségét. A tanácstag ott él a választók között, ajtaja soha nem lehet zárva az emberek előtt, se éjjel, se nappal. Aki ezt a közéletisé- get vállalja, csak önzetlenül teheti. És csak azért, mert segíteni akar embertársainak. Talán azért is érti meg annyira a környezetét Balogh Imre, a 63-as körzet tanácstagja, mert maga is falusi környezetből került a városba, és mert mindennapjait ma munkások között tölti a Gagarin Hőerőműben. Az alakuló élet nevelte, tette érzékennyé embertársai ügyei iránt. (G. Molnár F.) MI, ASSZONYOK, ha ösz- szeülünk, néhány perc múlva természetesen a családnál, a gyerekeknél kötünk ki. Régi szokás, hoztuk magunkkal a múltból, s megtartottuk virágzó egyenjogúságunk idején is, mert ahogyan szorosan hozzánk tartozik most már a munka, a bérkérdések, a tanulás, ugyanúgy megmaradt nekünk a gyermeknevelés, a család és a konyha is. Nem panaszképpen emlegetjük, csupán, mint tényeket. Lányos mamákkal ültem le beszélgetni. Mindhárman az egri „borforgalmi” dolgozói. Név szerint: özvegy Hüse Györgyné, özvegy Kos- tyák Józsefné és özvegy Dudás Gézáné. Részben már a nevükből is következtetni lehet, az asszonyok népes csoportján belül is azokhoz tartoznak, akiknek az élet így vagy úgy, még egy plusz terhet is rakott a nyakukba. Egyedül élnek. Egyedül növelik gyermekeiket. És ez nemcsak azt jelenti, hogy egyetlen fizetésből, némi gyermektartásból és árvajáradékból igyekeznek lépést tartani másokkal. Azt is, hogy este, amikor hazamennek, nincs kinek elmondani, mi történt az üzemben. Nincs kivel megosztani az aggódást, ha éjjel lázas a gyerek. Nincs, akivel megtanácskozzák, mit kellene tenni, mert a nagyobbiknak mintha kevesebb kedve lenne újabban a tanuláshoz, a kicsi meg mintha egyre paj- kosabb lenne, a tanító néni is szólt... HA VALAKIRE, hát úgy érzem, ezekre az asszonyokra gondoltak, amikor megszövegezték: „A nők — különösképpen a dolgozó nők társadalmi helyzetét, szociális körülményeit meghatározó kérdéseket napirenden kell tartani és rendszeresen foglalkozni kell velük. Erről kezdtünk tulajdonképpen beszélgetni, vizsgáltuk, hogyan él egy határozat a mindennapi élet gondjaira lefordítva S bár a bevezető szakasznyi több szó nem is esett a három esztendővel ezelőtt született, a külön gondoskodást szinte kötelezővé tevő határozatról, tulajdonképpen végig erről vallottak a maguk nyelvén, életük eseményeivel. — Tulajdonképpen az volt a legszebb — emlékezik Hü- sené —, hogy nem hagytak magamra. Amikor meghalt, a férjem — hirtelen, váratlan tragédia volt —az első pillanattól kezdve mindig akadt valaki, aki tanácsot adott Aki eljött velem. Aki ott állt mellettem. Hol vezető, hol munkatárs. Azokban a napokban az emberséget tanultam megismerni. Hogy élek? Van két kislányom. Az egyik középiskolás, a másik általános iskolás. Egy rossz, vizes lakásban laktunk. Azóta már újat kaptunk. Egyedülálló nő vagyok, mégis úgy kiálltak mellettem a lakásügyben. A két gyereknek minduntalan kell valami. Valahogy mindig a legjobb időben jön a segély is. Kezdődik az iskola... télikabát kellene... TULAJDONKÉPPEN az emberi segítség apró figyelmességek egész sorából tevődik össze. Egy jó szóból,' ha nagyon el vagyok keseredve, egy biztatásból, amikor úgy érzem, nem megy tovább, nagyon nehéz. Tudja mit csináltak nálam? — kezdi Kostyákné. — Egy szombat délután kijöt- . tek a Béke brigád tagjai és felásták a kertem. A férfiak. Mert tudják, hogy már nincs ember a háznál, s nekem nehéz lenne. Azt is megtették, hogy amikor a brigád kapott hatszáz forint különjutalmat, nem csináltak sörös brigádtalálkozót, hanem a kezembe adták, vegyek a két kislánynak valamit. Velem mindenki olyan rendes. — Én abban az időben maradtam egyedül, amikor egy nőnek a legnehezebb. Gyermekünket vártam és a férjem elhagyott — harmadik beszélgető partnerünk egy háromgyermekes mama, Du- dásné. — Talán el sem hiszi, engem a munkatársaim segítettek ahhoz, hogy ismét tudjak mosolyogni. Segélyeket kaptam, lakást, s mellettem álltak, amikor megszületett a harmadik kislányom. Most már újra élek. Vállalom, ha a brigádban készülnek valamire, megpróbálom egy töredékét visszaadni annak, amit kaptarii. Es újra csak a gyerekekre fordul a szó, a súlyos, nehéz napok emlegetése mellett. S ha a gyerekekről van szó, akkor már arról is beszél, hogy segítettek elhelyezni őket az óvodában, a napköziben, hogy ha valami gond akad az iskolában, a szak- szervezeti titkárra lehet számítani, hogy jól jött a vállalati segítség a lakáskiutaláshoz, mert a vállalat^ nagyon mellettük áll. S hogy javult és könnyebb lett a munka a palackozóban, a göngyölegtelepen, amióta kevesebbet kell cipekedni. HA NEM IS SZÁNDÉKOSAN, de már summázzuk, hogy jó volt az a határozat, mert azelőtt is gondoltak ugyan a nőkre, de azóta többet. És különösebben többet azokra, akik egyedül állnak —, de akik tulajdonképpen talán már nincsenek is annyira egyedül. Próbálnak osztozni gondjaikban és a megosztott gond — régi igazság — fele gond lesz. Deák Rózsi Egészségügyi propagandafiimek Trencsényi Imre: ŰR-VASÁRNAP Kozma mérnök pénteken hazaszólt a feleségének, hogy valamivel később megy haza. — Mennyi az a valami? — kérdezte ingerülten az asszonyka. — Szivecském, legalább félórája hívlak. Ezzel is telt az idő. — Már a barátnőmmel sem beszélgethetek? — csattant fel Anna. Ideges szegénykém — gondolta a mérnök — igaz, mostanában valóban keveset vagyunk együtt. — Ne mondd nekem, hogy túlórázol — kesergett az asszony — Én sem vagyok hülye, én is jártam technikumba. annyit én is tudok, hogy a te munkakörödben nem lehet túlórázni. Annának abba« igaza volt, hogy férje az üzemben nem túlórázhat. Hat órát ül mereven a főkontrollterem- ben, bámulja a 127 műszert, melyek a kontrolltermek műszereinek működését ellenőrzik. Aki látott embert ilyen műszak után, tudja, hogy itt szó sem lehetne túlóráról... Végtére is egy 3. felelősségi osztályba tartozó mérnök nem verheti nagydobra, hogy munkaidő után privát házakhoz jár üronovizort javítani. Ha megmondja a feleségének, az egyszer elkottyanthatja a barátnőjének, barátnő a férjének, valaki meg az adóhivatalnak — akkor pedig hiába volt az egész. Meg aztán legyen 1073, március 8., csütörtök I. csak meglepetés az asszonykának ... Még szerencse, hogy piacra került, ez a kronovizor. Enélkül magafajta mérnökember teljesen a havi fixre lenne utalva. Abból pedig aligha vehetne ma egy átlagos mérnök űrhajót!... Kozmának évek óta ez a szíve vágya. És erre nem azért van szüksége, hogy felvághasson a kollégák előtt. Bár az utóbbi időben divat is lett... Kozma nem megszállottja a modern technikának. A kronovíziót például egyenesen utálja. A házban több lakónak van már ilyen készüléke. Esténként azt hinné az ember, kitört a magma, pedig csak az elmúlt évszázadok véres csatajelenetein izgul a szom-, szédság. Kozma mérnök ötéves helikopterén járt munkába. Ezzel már-már különcnek számított. De Kozma nem volt különc, csak az átlagosnál talán jobban szerette a természetet. Élvezte is, ha ez egyáltalán lehetséges volt még, a földön. Amíg néhány ezer méteres magasságban tiszta volt a levegő. amíg le lehetett ereszkedni hét végén a Csendesvagy az Indiai-óceán közepén, és tutajt bontva órákig is elnapozgathatott az ember anélkül, hogy bárki v is háborította volna. Ma már mindenki az óceánokra jár ringatózni. De ez még mind tűrhető lett volna, ha a néhány éve még tiszta kék óceánvíz nem veszti el fokozatosan egészséges, üdítő színét, és nem válik egyre poshadtabbá, a levegő egyre szennyezettebbé. A jobbak már évek óta más bolygókon töltik a szabadságukat. A levegőt és a vizét ugyan legtöbb helyen nélkülözniük kell, de a tájak még természetesek, ipari létesítmények nem ékte- lenítik a látványt, brutális zajok nincsenek, és a közlekedési veszély-tényezők sem tartják állandó készenlétben az idegrendszert. A kis méretű, viszonylag olcsó üzemű űrrakéták szériagyártása már nem a „jövő zenéje”. Ma már legalább 8—10 világvállalat verseng a piaci elsőségért, és hihető, hogy 10 éven belül mindenki számára elérhető lesz, amit ma még az emberek többsége csak prospektusokból ismer. A mérnök péntek délben magához vette pénzét, meg a bankkölcsönt, és felszállt, hogy körbejárja a rakétaszalonokat. Végül megállapodott egy jó teljesítményű, de a tervezettnél jóval drágább típusnál. Üsse kő, legföljebb még egy-két évig javítgatja a kronóvizorokat, meg amit még addig a pi- hentagvúak kitalálnak ... — Óhajtja most átvenni, mérnök úr, vagy bejáratva szállítsuk? — kérdezte az udvarias tisztviselő. — Holnap reggel lenne egy kis utam vele — felelte a mérnök elgondolkozva. — Nem javaslom — halkította le hangját a derék fickó. Bejáratjuk önnek löld körüli pályán, akkor aztán repülhet akár a Sa- turnusra is. Két évig nem lesz baj vele, ezt én mondom önnek. — És így mikor tudnák szállítani? — Vasárnap reggel megfelel? — Tökéletesen — sóhajtott a mérnök, és zsebébe nyúlt.... volt, mert Kozma már hét? eleje óta arra állította be? magát, hogy ma kiruccan-? nak. Anna számára tovább-? ra is meglepetésnek tartó-? gáttá az űrhajót, így a pén-< tek estéről is csak áltálé-? nosságokban adott számot.< Anna megérezte a hazugsá-? got. Előrántotta bőröndjét, és? csomagolni kezdett. < Őrültség összeveszni sem-? miség miatt, de Kozma érez-? te, az is suta lenne, ha mosts előszedné a pénteki vásárt? igazoló papírokat. Nem csat-? tanna igazán a meglepetés.? Időbe telne, amíg az asszony? beletörődne, hogy adósságot? vettek a nyakukba, halasz-? tódik a költözés — valami-? ért, amiről még képe sincs.? És másnap, amikor meglát-? ná a csodálatos gépet, már? nem is tudna neki örülni...? Ügy döntött hát, minden? áron’ hallgatni fog. Ennyit? mondott csak: ? — Csillapodj, kedves. Meg-? éri. Esküszöm, vasárnap a? nyakamba fogsz ugrani, ? folytatjuk.) j a nevelés szolgálatában Jelenleg csaknem 200 olyan kiSfilmünk van, amely az egészségügyi felvilágosítás, az egészséges életmódra nevelés szolgálatában áll. Ezeket különböző rendezvényeken, ’ művelődési házakban, a mozikban, s időnként a televízióban is vetítik. A filmeket bármely intézmény, körzeti orvos, üzem, gyár, vállalat díjmentesen igénybe veheti. Ami az idei „termést" illeti, újabb 20 egészségügyi propagandafilm készítését tervezik. Egy ötrészes sorozat a külön böző életkori és egyéb adottságoknak megfelelő mozgások szükségességét szemlélteti, a csecsemőkortól az öregkorig. Készül olyan egyperces sorozat is, amely az idei egészségügyi világnap jelszavához kapcsolódik: „Az egészség otthon, a családban kezdődik.” Több teflonedény A Budapesti Alumíniumgyár tavaly az TJSA-ból vásárolt licenc alapj in megkezdte a teflon bevonatú konyhai edények gyártásút A növekvő igények kielégítésére az idén mintegy 400 ezer darabot állítanak elő — szemben a tavalyi 120 ezerrel. iMTI-foto — Jászai Csabai jlz iíj várospészben sem könnyebb ■| ::rewll«M ni PC k'Ö7Ö<Pn ulnlíítnttúlf L
