Népújság, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-06 / 54. szám
Egy csónakban ülünk T f.rinwm túljutunk m ha- 1 crománya6 év eleji zárszámadáson, a vállalatoknál a felosztható nyereség szétpor- ciózásán is. Ilyenkor mindenütt felismerhetik, mennyire együtt sír — nevet” alapon ^dolgoznak a gazdálkodó egységek emberei beosztásra, végzettségre való tekintet nélkül. Éppen ezért, most a vállalatoknál — ezt a felismerést segítendő — jó lenne, ha a szokásos eredményismertetőkön nemcsak a nagy, globális adatokat hallanák a részvevők, hanem — és ez csak kis többletszámítást igényel — azt is, hogy az egyik üzem, a másik brigád egészen pontosan menynyivel is „szerepelt” azokban a nagy számokban. Vagy például, hogyan alakította a végeredményt a munkaerőfluktuáció? Nem említem ezt véletlenül, hiszen a munkából kiálló, távozó ember mindig alaposan megcsapolja a maradók pénztárcáját: mielőtt elmegy, már keveset ér a munkája, aki jön helyette, annak tevékenysége pedig még sokáig nem lehet teljes értékű. Ezért furcsál- ható, ha valahol közönyösek * vándorlással szemben: mintha valóban nem ismernék fel saját érdekeltségüket mások ilyen vagy amolyan viselkedésében, tempójában a munka közben. Például: hát nem az a kézenfekvőbb, hogy a forgácsoló hibátlan öntvényeket kapjon az öntőktől? Mégis: hányszor megesik, tévesen értelmezett kollega- litásból —, hogy nem küldik vissza az öntődébe a nem százszázalékos öntvényt, hanem igyekszenek továbbcsúsztatni a készáruraktárig. Az öntőnek — mert nem vagyunk stréberek! — nem kell tehát kétszer dolgoznia. Ilyenkor viszont a vállalat további érdeké komoly csorbát szenvedhet: ez a szemlélet oda vezethet ui., hogy romlik a gyár termékének minősége, aztán romlik a híre, ebből rendelés- hiány, amiből pedig csökkenő termelés következik és végül is az egyre romló vállalati eredmény: Így: a példa szerihti forgácsoló és öntő nem ismerte fel, hogy már a saját pillanatnyi érdeke is elválaszthatatlan a vállalat jövőbeni érdekétől. A főnök elől — a vállalat elől — bújtatott selejttel — önmagukat csapták be. A munkaadói, tulajdonosi énjüket és a munkavállalóit is, hiszen ha a vállalat gazdálkodási eredménye romlik, akkor a saját egyéni jövedelem és a holnapi munka biztonsága kerülhet veszélybe. Am máris jöhet a kétes értékű önvigasz: akkor majd másik gyárba megyek. De hiszen — az imént már említettük — aki vándorol, az megint csak holnapi lehetőségeit szegényíti. Mint állampolgár mindenképp, hisz mögötte ott marad a kiesés valahol, ami végül is nép- gazdasági szinten is kiesés. A vándorlás, vagy a hanyagul végzett munka ezért — kétszeresen érinti az embert: egyszer, mert csökken a vállalati jövedelem —, csökkenhet az egyéni is; aztán mert csökken a váüalfeti befizetés, csökkennek a költségvetés jövedelmei is és végül egy sor társadalmi gondunk később oldódik meg. Egy csónakban ül itt mindenki: a munkás perspektívája elválaszthatatlan a vállalat perspektívájától. (Az állampolgár jövője a népgazdaság gyarapodásától). Ennek felismerése — felismertetése — lehet az egyik legjobb anyagi ösztönző a jobb munkára. A gyártmányfejlesztés, a tervezés, a szervezés, az eredmény javítása — ezért kell, hogy közös gond legyen mindenütt. A vezetőknek ezt a felismerést kell tökéletessé tenni valamennyi vállalatnál. A Központi Bizottság 1971. decemberi határozata ezért is utalta — a többi között — a vállalati gazdasági vezetők hatáskörébe az eddiginél sokkal jobban a szocialista munkaverseny szervezésének, irányításának felelősségét. Ehhez kell — sok más mellett természetesen, de korántsem utolsósorban — a kollektívák folytonos és közérhető tájékoztatása a vállalat dolgairól, azok magyarázata, nyilvános elemzése, hogy az üzemi demokráciától joggal elvárható termelésszervezési és eredményjavítási hatás hamarabb hozza meg a hasznot. Ebben a keretben válhat bárki számára valóban világossá, hogy a termelő, gazdálkodó kollektívák közös érdekeltsége — a közös jövő egyértelmű és egyetlen gazdasági realitása. (C. FJ Javult a nők helyzete, a legfőbb feladat szakképzettségük fokozása A SZOT nőbizottsága felmérte a nőpolitikái határozatok végrehajtásának menetét, összegezve a tapasztalatokat és a további tennivalókat. A SZOT-ban az MTI munkatársának elmondták, hogy a nők helyzetének javítására egész sor figyelemre méltó intézkedés történt, jóllehet a teljes megoldás hosszan tartó folyamat, nagy erőfeszítéseket kell tenni azért hogy a nők hátrányos helyzete megszán-, jön. A legnagyobb előrehaladást szociális területeken sikerült elérni. Szinte valamennyi vállalat javította a kiskeresetű nők, az egyedülálló és a nagycsaládos anyák helyzetét. A legkisebb béreket az elmúlt egy-másfél évben általában 200—300 forinttal emelték, a textiliparban, a vasipar egy részében és más iparágakban is általában megszüntették a nők szombat éjszakai műszakját. A terhes anyák szár mára egész sor helyen, mint például a Szegedi Textilművekben, a Minőségi Cipőgyárban, a Chinoinban, a Kőbányai Gyógyszerárugyár- ban délelőtti kismama-műszakokat szerveztek, a szokásosnál kötetlenebb munkaidőkezdéssel. Egyes helyeken, mint például a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyárban, ingyen üdültetik a nagycsaládosok gyermekeit, másutt 300—600 forint iskoláztatási segélyt kapnak a rászorulók. Sok más, hasonló kezdeményezés is történt, számos alapvető kérdés azonban még megoldatlan. A férfiak és nők bére közötti aránytalanságok továbbra is jelentősek. Ezért a vállalati nőbizottságok és a szakszervezeti szervek nagy figyelemmel kísérték a március elsején életbe lépett központi bérintézkedések ' végrehajtását, amelyeknek elvei erőteljesen szorgalmazzák a nők helyzetének javítását. A tapasztalatok szerint ezek az elvek érvényednek a vállalatoknál, s ha SÉfóL holnapra m ne® ia lehetséges, a legtöbb vállár latnál igyekeznek, hogy a lehető legrövidebb időn belül érvényesítsék az egyenlő munkáért egyenlő bér elvét. A nők felemelkedésének egyik alapfeltétele, hogy szakképzettségük tovább növekedjék. Ma még sajnos az a helyzet, hogy a szakmunkásoknak csupán 17 százaléka nő, holott a dolgozók között 43 százalék az arányuk. Az állam igen jó lehetőségeket biztosít ahhoz, hogy a legelfoglaltabb nő- f“ dolgozók is növeljék ismereteiket, képzettségüket. A kisgyermekesek és a nagy- családosok például munkaidőben is részt vehetnek továbbképző tanfolyamokon. Jó néhány vállalatnál, mint például a Diósgyőri Gépgyárban, a Borsodnádasdi Lemezgyárban élnek is ezzel a lehetőséggel, sok helyütt azonban nem. Hasonlóképpen sokat kell még tenni a nők munkakörülményeinek javításáért. Ma még csupán a leggondosabban vezetett textilipari, bőripari, vasipari, építőipari és vegyipari vállalatnál szüntetik meg a nagy zajt, a port, a hőséget, s csupán néhány bőr- és cipőipari üzemben tettek hatékony intézkedéseket a munka monotonitásával járó ártalmak ellen. Gyakori a nehéz fizikai munka, főként a rakodás. A kereskedelemben dolgozók helyzetén már sokat javított az élelmiszerek előrecsomagolása, a kézi targoncák alkalmazása, de továbbra is nagy teher hárul azokra, akik a kisebb boltokban dolgoznak, s nincsenek kisegítő munkásaik. A háztartási gépek elterjedése lényegesen könnyítette a nők otthoni munkáját. Sok azonban még a lakóhelyi probléma, különösen a külső kerületekben még ma sem kielégítő az áruellátás, a szolgáltatóhálózat. Ezért a SZOT nőbizottsága helyesnek tartaná, ha a rövidesen sorra kerülő tanácstagi választásokon az eddiginél J is tűdö nőt vonnának be a i közéletbe, hiszen ók ismeri rffe a legjdbba» » Jakűhetyi problémákat. Március 8-án. bizonyára valamennyi vállalatnál köszöntik a nőket, sok helyütt kedveskednék a nő- dolgozóknak virággal, némelyik helyen az arra rászorulóknak vásárlási utalvány- nyál is. A SZOT nőbizottsága ezt annak jelképéként is értékeli, hogy az egész társadalomnak érdeke a nőkről való gondoskodás. (MTI) „Heves megye Tanácsa . '.1 Párád, Kál községi, valamint Verpelét közös községi tanács javaslatai alapján 1973. május 1-i hatállyal az egri járás területén Párád, Verpelét, a füzesabonyi járás területén Kál községet nagyközséggé, illetve ezen községek tanácsait nagyközségi tanácsokká nyilvánítja”, □ □ □ Kál és Kompolt átlépte a közös fejlődés első nagy küszöbét. A településhálózatfejlesztési tervei szerint '» több mint hatezer lakost számláló nagyközség a jövőben központi szerepet játszik. Szolgáltatási, kereskedelmi és közlekedési szempontból a környező településekre nagy vonzó hatást gyakorol ... / — Mit várnak vajon az itt élők, a jelenlegi vezetők a nagyközségi rangtól? A káli, 26-os tanácstagi körzet lakói már jó előre lajstromba szedték a választ: — Az évek óta kért vasúti felüljáró megépítését... — A község valamennyi utcájának, közte a Fő út alsó páros oldalának vízvezetékkel való ellátását... — Hogy a fogorvosi rendelőbe végre bevezessék a folyóvizet... — A tüzelőolaj-ellátás folyaTítatosSüyánaJc bízéostta— «át.,. -------------------T-.......N yolcezer tonna Roma margarin A Rákospalotai Növényolajgyárban — Ausztriából szállított gépeken —, 1973-ban mintegy 8 ezer tonna Rama margarint gyártanak, emellett két régi gépsoron szintén i ezer tonna Liga margarint készítenek. Képünkön: csomagolják a Rama margarint. (MTI-fotoj n felügyelő bizottságok bevonásával figyeli a nagyvállalaíok munkáját a MIM Vállalatonként több mint száz adat feldolgozásával elkészítették a Nehézipari Minisztérium közgazdászai a trösztök és a vállalatok tevékenységének 1972-es évi értékelését, összehasonlították az 1968-as esztendővel, mint bázisévvel, s attól kezdődően elemezték a fejlődést is. Ezzel a izéié« körű munkával máris megkezdték a Központi Bizottság és a kormány azon határozatának végrehajtását, amely a nagy- vállalatok megfigyelését írja elő. A hatSrozat a teljes iparágakra is vonatkozik, így előírja a villamosenergiaipar, az alumíniumipar, a kőolaj- és gázipar, valamint a szénbányászat megfigyelését, s a nehéziparon belül összesen 83 gyárat, üzemet érint. Ezen üzemek összessége felelős az energiaellátásért, a magyar—szovjet timföld—alumíniumegyezmény teljesítéséért, valamint számos mindennapi szükséglet kielégítéséért, így a mezőgazdaság kemizálásáért, valamint a gyógyszerellátásért egyaránt. Ezen meggondolásokból a Nehézipari Minisztérium a különös felelősségű üzemek központi ellenőrzésénél a nagyüzemeket átfogó felügyelő bizottságok munkájára támaszkodnak. Ezen bizottságok tagjai a Nehézipari Minisztérium szakemberei mellett más minisztériumok, valamint az Országos Tervhivatal szakértői is. A szerteágazó munkával készült összegzéseket rendszeresen eljuttatják az illetékes vezető szervekhez, ugyanakkor a Nehézipari Minisztérium véleményét elküldik az érintett vállalatokhoz is. Egri borok sikere Immár hagyomány, hogy évről évre ilyenkor, kora tavasszal Hajdú-Bihar megyében látványos farsangot rendeznek. Ezen a színes parádén többek közt a vendéglátóipari vállalatok és a fogyasztási szövetkezetek mutatják be termékeiket. Megyénket az idén az Eger— Gyöngyös vidéki Pincegazdaság képviselte ezen a rendezvénysorozaton. A vállalat a debreceni Arany Bika Szállóban és Hajdúszoboszlón mutatta be a közkedvelt egri borokat, így a bikavért, a leánykát, a debrői hárslevelűt, az egerszóláti olasz- rizlinget, az egri muskotályt és az abasári rizlinget. Ezek a borok méltán arattak sikert a vendégek körében. A pincegazdaság vezetői a rendezvényeken részt vevő kereskedelmi szakemberekkel tárgyalásokat folytattak. Ennek eredményeként már a következő hetekben néhány dunántúli megyében, főként Veszprém, Fejér, Baranya és Győr-Sopron megyékben többféle egri bort árusítanak majd. Kaiban érdeklődtünk Mit várnak a nagyközségi rangtól? — Az ügyes-bajos dolgaink gyorsabb intézését... □ □ □ A község vezetői előtt ott a sok-sok lista, rajtuk valamennyi kérés, észrevétel, javaslat, amely csak elhangzott az elmúlt ciklus, illetve tanácstagi fogadóórák alatt. Az előbb felsoroltak csak egy részét képezik a megannyi interpellációnak, s bizony ezek gyors megoldásához rengeteg időre, főként pedig pénzre lenne szükség. Sokan — értesülve a nagyközségi cím adományozásáról — azt gondolják: május 1-e után nem lesz gond a tervek megvalósítása, valamennyi igény kielégítése, hiszen törvényszerű a dinamikusabb fejlődés, a megemelt összegű állami támogatás. — Való igaz, hogy a nagyközségi rang egyik biztosítéka a dinamikusabb fejlődésnek, s több jut a településfejlesztés „nagy kalapjából” is — mondta a leendő nagyközség tanácselnöke, Farkas Pál. — Azt azonban, hogy valamennyi ma még jelentős gondot okozó problémát május 1-e után egy csapásra megoldjunk, nem tudjuk vállalni. Természetéért mirid«r\te £nmdglfainif ^ már elkészítettük a következő négy évre szóló ciklusprogramot, amely pontosan a tanácsülésnek, a fogadóórákon felvetett kérdésekre épül. A megvalósításukra azonban a nagyközség anyagi erejéhez mérten, s a fontossági sorrend megállapítása után kerül majd sor... — Mi lesz az első teendő? — Május 15-éré elkészül a közös községközpont részletes rendezési terve. Ez pontosan meghatározza, hogy a különböző kommunális, egészségügyi és kulturális létesítmények hol és milyen ütemben épülnek fel. Ezek ismeretében további házhelyek kiosztására kerül sor, s kijelöljük egy 40 lakásos állami erőből épülő lakótelep helyét is. A többszintes házak veszik majd körül a település centrumát. Természetesen fokozottabb ütemben folyik majd a víz- és az úthálózat bővítése, a kereskedelmi hálózat fejlesztése is. A közeli tervekben szerepel egy 3 kilométeres vízvezeték-rendszer lefektetése, a községközpont, valamint a Kölcsey, az Ady utca portalanítása. Jelenleg nincs biztosítva az új lakótelep áruellátása, ezért egy korszerű ÁBC-áruház építését tervezzük ids, . — A távlati tervekben szakorvosi rendelő, korszerű művelődési központ, óvoda és bölcsőde építése szerepel, s ez mind-mind a nagyközségi fejlesztés eredményeként valósul meg... — Mennyiben jelent újat a nagyközség, a megnövekedett település vezetése? — Elsősorban a bővülő jogkörök ellátásában, másrészt az irányító, koordináló tevékenység szélesedésében. A hat és fél ezres tele-, pülés vezetése rendkívül felelősségteljes munkát kíván valamennyiünktől. Tulajdonképpen a közös elképzelések megvalósítása, a lakosság érdekében végzett eredményes tevékenység függ az új feladatok pontos végrehajtásától. □ □ □ Kál és Kompolt átlépte s közös fejlődés első nagy küszöbét. A többi már a nagyközség vezetőin és nem utolsósorban a lakosságán múlik... Szilvás István ISIS. mámus fis, kedd
