Népújság, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-06 / 54. szám

u.

e£ctär

im az íooi.

kilométer

után. A nagyobb, a lényegi ok, hogy sem az író, sem a rendező, Szőnyi G. Sándor nem találta meg azt aj» művészi formát, a jellemek és szituációk olyan hiteles ábrázolását, amelyben a kevesebb ember sorsa, a mélyebb és elemzőbb vizsgálata módot adhat néhány alapvető társadalmi és politikai gondolat lényegi kifejezésére.

Az 1001. kilométer nem egységes szerkezetű, hanem széteső mű. Egy nagy és kétségkívül megkapó vázlat, amelynek minden „ceruzavonásában” felfedezhető és kiérezhető egy-egy történet önálló megkomponálhatósága is. Ám a sok önálló és társadalmi vetületében kétségtelenül hiteles történet, egyéni tragédia, tébláboló tanácstalanság a nemes veretű írói szándék ellenére sem állt össze egységes és egységében meggyőző alkotássá. S hogy ez így volt, illetőleg így van, igazolni látszik ezt, hogy a népes szereplőgárdából alig-alig akadt valaki, aki megélte volna szerepét, ahelyett, hogy csak eljátssza, alig-alig akadt, akinek alakítására e néhány nap távlatából különösebben visszaemlékeznénk.

Az 1001. kilométer felelősségteljesen akart vallani korunk és társadalmunk jó néhány problémájáról, fel akarta fedezni a társadalom lelkiismeretének és az egyén belső világának számos fehér foltját. Nem sikerült! A felfedez» csak jelezni tudta, hogy hol vannak ezek a fehér foltok, mert tűi sokat vállalt magára ahhoz, hogy mind felfedezni is tudja.

Gyurkó Géza

Rövid fi Írnek

i

Magyar filmek a mozik műsorán

ÁH a lagzi, forog a menyasszony, táncolnak, vitáznak, isznak, beszélnek azon az esküvőn, amelyen voltaképpen nem is volt menyasz- szony, sem vőlegény, így tehát nászuram és nászné- ném, sőt még násznép sem volt. Az esküvőt ugyanis Urbán Ernő, a mai magyar valóság örök Livingstonja, fáradhatatlan felfedezője rendezte meg. hogy mint valami detektívregenyben a leleplezéshez, egy helyre gyűjtse össze történetének hőseit. Rögtön hozzá kell tenni azonban: természetesen akár igaz is lehetett ez a lagzi, élő és hús-vér emberek is lehettek a szereplők. Az 1001. kilométer, ez a szociológus-televíziós film mindenképpen figyelemre méltó alkotás volt.

Mindvalamennyi ellentmondásával együtt.

Figyelemre méltó, mert újra és érdekes formában a társadalom belső mozgására, erre a soha meg nem torpanó, önmagát mindig és újra, más szinten ugyan és más körülmények között, de mindig ellentmondásosan reprodukáló dinamizmusra irányította az érdeklődést. Figyelemre méltó film volt, mert az általános jelenségek mögött és között hitelt érdemlően, kézzel szinte kitapint- hatóan, típusokban is bemutatta jelenünk „hőseit”, egyéni tragédiájukban, vagy felmagasztalásukban, útkeresésükben, vagy tébláb-botla- dozásaikban. Urban Ernő ismét elmondott jó néhány dolgot világunkról, amire oda kellett figyelnünk.

Hogy mégsem maradt bennünk mélyebb és maradandóbb művészi élmény, annak csak egyik és semmiképpen sem a döntő oka lehetett az, hogy a film alapanyaga lényegében majd nyolc évvel ezelőtt született és gyors tempójú életünkben ennyi idő — legnagyobb örömünkre — a társadalmi- szituációkban sem múlik el nyomtalanul. Mégis — úgy gondoljuk — ez a kisebb ok, ami miatt hiányérzetünk maradt a film

Kampis Péter:

Iff szeret cs pisztráng...

Ötlet, önérzet, felelősség

Rendhagyó tudósítás a hevesi V. számú iskolából

i

Magyar művek állnak a következő hetek rövidfilmprogramjának a középpontjában, A „Tűz és víz”, Kol- lányi Ágoston színesfilmje, az emberi életben nélkülözhetetlen elemek fontosságáról szól. Glosz Róbert rendezőnek két alkotása is szerepel a márciusi műsorban. A „Lányok, katonákról” dokumentumfilm, amelyben lányok vitatkoznak a fiatalok közötti kapcsolatokról. A „Második lépcsőben" című riportfilm a néphadsereg tartalékos tisztjeiről szól. Dobray György „Zene" című filmjében Vivaldi muzsikáját hallgatják újpesti fiatalok, miközben pályaválasztásról folyik a szó. Hajós község német nemzetiségű lakosairól szól Paulus Alajos „220 000” című dokumentumfilmje. Magyar alkotás még a „Mozogj, kocogj” című rövidfilm, Knoll István műve és a „Hajrá, mozdony” ennek készítője Dargay Attila.

Hf és Petrov szellemes ötletét követve mutatja be a

„Gyalogosok” című szovjet rajzfilm: mi lesz akkor, ha a

gyalogosok „öntudatra ébrednek”. Népi faragott bútorok és használati tárgyak előállítását tárja a néző elé „A fafaragás mesterei” című román film, s ugyancgak román alkotás „A seriff vasárnapja” című rajzfilm. Lengyel alkotók készítették „A dublőr” című rajzfilmet és NDK-belí művészek az „Egy fiatalember, neve: Engels” című rövidfilmet.

Pezsgő élet folyik a rövid- film-stúdiókban. A népszerűtudományos és oktatófilmstúdióban a színes fényképezésről készít filmet Gujdár József. Bodrossy Félix „Attila kincse” címmel a .Jiagyszentmiklósi kincseden talált rovásírásról készíti legújabb alkotását. Lakatos Vince „Futóhomok” címmel a Duna—Tisza közi homokhátság életéről forgatja művét.

Mikor érdekes egy értekezlet? Ha közérdekű, ha életízű a téma, ha rövid, tömör, lényegretörő a vitaindító, ha utána záporoznak a hozzászólások, a szenvedélyes vélémények.

Ritka az ilyen, hiszen ez az ideális, az elképzelt modell. Nos, Fortuna mellém- szegődött, amikor a hevesi V. számú iskolát választottam, s hallgatóként részt vettem azon az értekezleten, ahol huszonnégy pedagógus vitatta meg azt, hogy mit tettek, tehetnek a közoktatás továbbfejlesztését megszabó párthatározat megvalósításáért.

eredményesebb oktatás-nevelés módszereit.

Holló József igazgató sallangmentesen fogalmazott. Nem idézte a már ismert határozat megállapításait, hanem — s ez tetszett különösképp —, ezek szellemében beszélt a helyi eredményekről. gondokról. Bemutatta az V. számú iskolát Valahogy így:

— Minden, pedagógusunk diplomás. Az is jó, hogy többségük háromszákos, így a szakrendszerű oktatás százszázalékos. Valamit elárul a légkörről az is, hogy nálunk nincs elvándorlás, aki idejött maradt is Eredményeinkre azért lehetünk büszkék, mert nem akármilyen körülmények közt születtek. Iskolánk hihetetlenül túlzsúfolt. Nemcsak a mi diákjaink tanulnak itt, hanem „albérlőnek” fogadtuk a II. számú iskola tanulóit. Tanítunk, délelőtt, délután. Két harmadik, két negyedik osztályunk a gimnáziumban kapott otthont A' kisegítő iskola tanulói külön épületben tanulnak. S még egy számadat: tizenegy tanteremben huszonegy tanulócsoport szorong. Nem kis gondok ezek, s mégis létrehoztuk a szaktermeket: van mór fizika-, kémia-, ének-, rajzkabinet, elkészült a fiúk műhelyterme. A szertárak anyagát — forint híján — társadalmi segítséggel gyarapítottuk. S túl mindezen jó elmondani, hogy tanáraink többsége keresi az

Ez a jelen, de érdemes a tervekből, a feladatokból is idézni. Mi is került a jegyzetfüzetbe?

„Iskolai előkészítő tanfolyamot kell szervezni, azok számára, akik nem jártak óvodába. A családlátogatás úgy tartalmas, ha csak azokat keressük fel, ahol gondot okoz a gyerek. Csökkenteni kell a napközi otthon zsúfoltságát. Jó lenne egy harmadik csoport. A pályaválasztási munka is mehetne olajozottadban, segíthetnének a helyi üzemek is, persze kopogtatni kell náluk. Az órákon a módszerek finomítása a cél, segít a pedagógiai szakirodalom. Kevés a tanulók szabad ideje. Ezt tudjuk, de nem változtatunk rajta. Hetente elég egyszer házi feladatot adni. Az iskolaérettségi vizsgálat nem egynapos, hanem egyhetes lesz, így a nagyvonalúság, a tévedés kizárva. A bukások száma csökken, ha a pótfoglalkozásokat előkészítjük: az igényeket, fel kell mérni. Ezekkel a tanulókkal nem elég szokványosán törődni. Ha év közben állandóan figyelemmel kísérjük munkájukat, nem marad el az eredmény. Egy jó hír a kísérletező kollégáknak: lesz stencilgépünk, sokszorosíthatjuk a feladatlapokat.”

Szaporodnak az' oldalak, telnek az órák, s közben arra gondolok, hogy felszínes szemlélő számára mindez bagatell dolognak tűnik, pedig valójában igen sokat jelent.

A vita szintén ezt igazolja. Néhány részletet kiemelve, csak a hangulatát tudjuk idézni. Annál is inkább, mepi így is kifejező.

— Kell a házi feladat.

Nem elég hetente egyszer. Ezt akkor is vállalom, ha rámsütik: maradi vagyok.

Ám legyen, de továbbra is adok, mert tudom, hogy csak igy tanulnak meg a gyereAAAAAAAAA/SAAAAAAAAAAAAAAAA(VNAAAAgA^\/vVVVVVVVV\A/VVVV%AA A>VVVWV\AAA/VM <

Kázmér a kőkorláton ült, és a hegyeket nézte. Még gyermekkorában szerette meg őket, a Hárdihegyet, a Lét- rást, Meradna-patakot. Elmosolyodott. Az óriási lapu- levelekre gondolt, melyek nagy nyugalma alatt villámgyorsan csörgött a Meradna- patak, a ráncos kérgű fákra, melyek övezték, a nagy, lapos kőre, melyről magasan zuhogott le a víz abba a katlanba, ahol nyüzsögtek a pisztrángok. Hirtelen úgy érezte, hogy nem is a kőkorláton ül, hanem egy farönkön, a Me- radna partján, és titkolt rettegéssel, hogy megint elkapja a lópofájú állami halőr, horgászik. A patak hangoskodó zúgással rohant előtte, majd a zúgás elhalt valahol.

Megszomjazott. Meleg ígérkezett, tiszta volt az ég és a napfény csodálatos bőségben ömlött: lecsurgott a házak oldalán, és a kőkorláton, ahol Kázmér ült. Vágyakozva gondolt egy korsó sörre,

majd, amikor a vágyakozás összeszikkadt torkú valósággá sűrűsödött, átballagott az úton, s úgy harminc méterre, a kőkorláttól bement a kocsmába. A kocsmában kevesen voltak. Az asztalok mellett mindössze két ember ült, távol egymástól, mindketten kalapban, előttük sör. Csend volt. Kázmér vett egy sörös- blokkot, és a habos, hideg

sörrel a kezében a kocsma- ajtóba állt.

Egy autóbusz röfögött el az úton. Kázmér kiitta a sörét, visszatette a pultra az üres korsót, és kiment. Végignézett az úton.

Márta még nem jött. Kázmér ezt a lapulevelek nyugalmával vette tudomásul.

házak, a hegyek barátságosan vették körül Kázmért. Amikor a kék folt kicsit közelebb ért, a közeledőben kivehetővé váltak Márta mozdulatai — őzszépségű mozdu-' latok — Kázmér lehunyta a szemét és valami nagy on szépet érzett.

fbghatatían, és gyönyörű érzések, magasról, mint a Me- radna lapos kövéről a víz. Kázmér újból a patak partján állt, és lenyűgözve bámulta a tajtékos katlant, melynek sötétzöld szélében szörnyű nagy pisztrángok lapultak, örökké éhesen. Alij tudtam olyan napot kifogni, hogy ne kapott volna el a halőr, gondolta magában mosolyogva, Apámnak mindig egy húszasába, meg egy liter borba került a napi halpecsenye. De azért mindennap megfogtam vagy húsz daraéHií

Lima

IlLtXJz

rum- !■ »mi ni lirnnrTT- .

1973. március kedd

Márta mindig így szokta. Tudja, hogy megvárom, gondolta. Mindig megvártam. Kicsit bizonytalanul erre gondolt. aztán hogy talán nem sokáig lesz kiszolgáltatva mindenféle közbejött dolognak. Mindenféle dolog. Gyerek, nagymami, mittudomén. Nagyon nehéz így. Visszament a kőkorláthoz, és felült. A szemközti házakra meredt, aztán a hegyekre, aztán számolni kezdte az autókat. Hatnál tartott amikor távol az útkanyarban feltűnt egy kék folt: az új kosztümje, gondolta Kázmér, és bólintott, A

Könnyű szél lebbent a mozd ulatlanságban: Kázmér

tisztaízű csókot kapott, aztán lekászálódott a korlátról, és elindultak.

— Hová megyünk? — kérdezte Márta.

— Nem tudom.

Egy bizonytalan mozdulat jelezte mindössze, hogy valamerre fölfelé. Hosszú ideig nem szóltak egy szót sem. Kázmér a földet nézte, apró köveket rugdosott, és patakcsobogást hallott.

Furcsa érzések zuhogtak benne, mint mindig, ha Márta mellett volt, furcsa megbot. Volt köztük harminede- kás is.

Az út elágazott. Megvártak egy motorbiciklit, aztán elindultak balra, az üszögi úton. Szőlők és gyümölcsösök voltak körülöttük, apró házak, kutyák, s egy-ket bámész öregasszony.

Az erdőben majd leveszem a blúzomat — mondta egy- szercsak Márta —, melegem van.

Kázmér bólintott. Szórakozottan bámult egy házat, és csak ösztönösen lépkedett. Megint nem volt jelen.

Lapulevelek be csáváit ele-;

kék olvasni, számolni. (TOQ»

Lászlóné.)

— Negyvenöt pere kevés

a megértésre, a rögzítésre, a gyakorlásra. Ha nincs házi feladat, akkor elvész az ismeret. Ezt a gyakorlat bizonyítja, ezt nem lehet íróasztal mellett kitalálni. Még jó, hogy ez csak tervezet, mert jelenleg, a mai feltételek mellett nem lehet megvalósítani. (Szikora Sándórné.)

— Nem lehet vázlatot íratni otthon a gyerekekkel. De ki csinálja ezt? Legfeljebb alkalmanként, persze pedagógiai céllal, a jobb nyolcadik osztályban. Meggyőződhet arról, hogy miként tudják tanítványai a lényeget kiemelni. Ezt eddig is megtettem, ezután is csinálom, bárki, bármit szól, mert helyesnek tartom. (Bogár Lászlóné.)

S még egy jellegzetes mondat:

— Pályaválasztás? Segítjük. Azt is megtettük, hogy diákjainkat — kilencven gyereket — elvittük Egerbe, a megyei kiállításra. Ne mi mondjuk azt, hogy semmit sem ért, hogy hevenyészetten összeállított, rosszul dokumentált anyag volt, hanem idézzük gyerekeink véleményét: „Tanár néni, minek jöttünk mi ide?Z

ven pisztrángokkal az ingé-1

ben óvatoskodott az erdőben! hazafelé. A csodakék ég! ugyanaz az ég volt, az erdő-! szagú levegő megtöltötte < Kázmér egész testét. Vada-' kát is szeretett volna látni, ! szarvast, esetleg őzeket. Soha 5 nem csapott zajt az erdőben,! kerülte a száraz ágakat, óva-< tosan nehezedett a rőtre szik-< kadt avarra. A halak meg-! megmozdultak az ingében,; Kázmér kapkodott.

A mozdulatra magához^ tért. Csodálkozva vette észre,* hogy jó ideje óvatosan lépked < az úton, és hirtelen a mellé-< hez kapott. Vakarózni kez-< dett, de hiába.

— Mi van? — kérdezte j Márta és megállt.

— Semmi — mondta Káz-j mér — mozognak a pisztráng gok.

Márta furcsán nézett, Káz-< mér elmosolyodott.

— Csak gyere — mondta.

Lassan kiértek a házak kö-<

zül.

A város messze alattuk 5

nyúlt. Füst lebegett fölötte, s! minden remegett a hőségben.! A hangok nem jutottak ide! fel, mégsem volt csönd. Káz-Í mér Márta ölébe fúrta a fe-< jét, befészkelte magát és ön-! feledten lebegett. Elalvás; előtti állapot, gondolta még, aztán semmire sem gondolt. < Konturtalanul gomo’yogtak! elő képek és mondatok, min-! den rendszer híján, s Kázmér! nem csinált rendet közöttük.!

. Hagyta, hogy ellepjék, mint! a víz, és közben Mártát hall-' gáttá.

— látod, ma sem tud-< tam pontosan jönni.

Kázmér megmozdult. Lehunyta a szemét és elvigyo-!

rodott.

— Sose tudtál — mondta.

(Folytatjuk)

Ez az őszinteség, a jogos

önérzet, s a hivatásszeretet ötvözete. Ennél is megnye- rőbb a felelősségtudat, a jobb, az eredményesebb munka igénye. S erről is be szélt minden felszólaló, kiki a saját temperamentumához mérten. Az egyik tanítónő munkája gondjait elevenítette fel. Hozzászólásából ez került a jegyzetfüzetbe: „A sikerélmény nélkül nem lehet élni, persze, hogy azt akarom, hogy minden elsős megtanuljon ími- olvasmi. Ahol nem megy, segítek. Ezt tettem korábban is. De néha mindén hiába, ha a gyermek értelmi fejlődése eltorzult. Átengedhetném, de minek? Mit érek a statisztikával, ha nem tudok önmagámmal szembenézni.” S még egy ehhez kapcsolódó résziét, elmondta egy másik pedagógus: „Nem. ismerjük az óvodai munkák nem tudjuk, hogy ott személyiséglapot készítenek az apróságokról. Ezeket kellene elkísérni, s akkor mindjárt könnyebben menne • felvétel az első osztályba, tudnánk, ki jöhet, s ki nem”,

Hallgassunk meg egy történelemtanárt:

,.Sok a tananyag, kevés idő jut az érzelmi nevelésre, pedig nemzeti históriánk erre bőven kínál lehetőséget. Szabad órák kellenének, amikor tanár és diák kötetlenül beszélgethet. Én megpróbáltam, bevált, az sem zavart, hogy ez nem legális. Tudtam, hogy megérte, mert gondolkodni tanult a gyerek, s én is megismertem véleményét, érzésvilágát.”

Az egyik kísérletező pedagógus meglátása;

„Mi gyakran • kézírással, harminc-negyven példányban készítjük h feladatlapokat. Senki sem sokallja a munkát. Többen a programozott oktatás lehetőségeit aknázzuk ki. Szívesen tesz- szük, egy kérdés azért marad: miért nem lehet ezt központi irányítással csinálni, miért nem kapunk feladatlapokat?”

Közben négy óra telt el, majdhogy észrevétlenül. Ügy gyűltek az öletek, hogy az igazgató alig győzte jegyezni.

Milyen volt ez az értekezlet. Hadd mondja el az egyik felszólaló:

„Jó tudni, hogy tettekre, cselekvésre van szükség.”

Pécsi István