Népújság, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-30 / 75. szám

*^AAAAAAAAAA/>AAAAAAAAAAAAAAAA^V\AA/VVVSAAA^^WWSA^WVW\AAAAA/ Csütörtök esti külpolitikai kommentárunk jj Könnyleien búcsú SOKSZOR ÉS JOGOSAN hangzik el az a figyel­meztetés, hogy csínyján kel] bánni a „történelmi” jel­ző osztogatásával. Gyors az idő sodrása és ami ma fontosnak tűnik, holnapra talán már nem bizonyul an­nak. De bármi történjék is, 1973. március 29-ét való­ban feljegyzik a történelmi krónikákba: ezen a na­pon, tegnap, csütörtöki helyi idő szerint tizenhét óra­kor véget ért az amerikaiak katonai jelenléte Dél- Vietnamban. A Saigoni Tan Son Nhut légibázison, amelyről annyit hallottunk még nem olyan régen a hadijelen- lésekben, nagyüzem volt a finis: egymás után száll­tak fel a hatalmas szállító-repülőgépek, fedélzetükön ■íz Egyesült Államok hadseregének katonáival. Sok minden történhet még. Van okunk feltételezni, hogy sem a washingtoni, sem a saigoni kormányzat nem teszi könnyűvé az igazi béke felé vezető további utat. De a vietnami nép. annyi esztendő hősi és áldozatos küzdelme nyomán, a haladó világ támogatásával elér­te egyik legfontosabb célját: a tizenhatezer kilométer­ről betolakodott agresszor csapatainak el kellett hagy- niok Dél-Vietnamot. EZ A HADSEREG történelmében először távozik valahonnan győzelem, ünnepi harsonák nélkül. Ka­tonái tizenhárom esztendeje kezdtek beszivárogni Vi­etnamba. Eleinte polgári ruhát viseltek és szerényen tanácsadóknak nevezték magukat. Aztán felkerült rá­juk az uniformis és a tengeren, a levegőben jöttek, áradtak ezek az egyenruhák. A tőkés világ legerősebb hatalma küldte el ultramodern felszerelésű, egyidőben több mint félmillióra duzzasztott haderejét, hogy egy kis ázsiai országban „példát statuáljon”, megálljt ki­áltson a történelemnek, gátat állítson a nemzeti fel­szabadító harc kérlelhetetlen áradatának. i EZEK A KATONÁK nem valósították, nem va­lósíthatták meg, amiért küldték őket. Elmentek, igaz, nagyon sokan közülük nem mentek messze: délke­let-ázsiai bázisokon maradnak, félreérthetetlen fenye­getésként. De manapság, a megváltozott erőviszonyok nyomán, különös idők járnak: kemény harc, sok áldo­zat árán, de bebizonyosodott, hogy napjainkban nincs többé büntetlen imperialista kaland. Ez 1973. március 29. történelmi tanulsága. Nguyen Thi Biuh sajtóértekezlete A vietnami nép nemzeti jogaiért vívott harcának úi szakaszába ért Elhagyták Dél-Vietnamot az utolsó amerikai egységek. Képünkön: az amerikai katonák egy csoportja repülőgép­re száll Saigonban. (Népújság-telefoto — MTI-foto — KS) Tudomásunk van arról, hogy az Egyesült Államok ma befejezte csapatainak ki­vonását Dél-Vietnamból, de semmiféle megbízható in­formáció nem áll rendelke­zésünkre arról, vajon az amerikai csapatok kivonulá­sa a párizsi megállapodás előírásai szerint történt-e, minthogy a nemzetközi el­lenőrző és felügyelő bizott­ság tagjait megakadályoz­ták feladatuk ellátásában — jelentette ki csütörtök dél­utáni moszkvai sajtóérte­kezletén Nguyen Thi Binh asszony, a DIFK külügymi­nisztere, aki jelenleg hiva­talos látogatáson tartózko­dik a Szovjetunióban. Binh asszony közölte, hogy a DIFK nem adta belegye­zését ahhoz, hogy az ame­rikaiak katonákat hagyja­fiz energia kritikus évtizede nak saigoni nagykövetségük őrizetére. Emellett emlé­keztetett arra, hogy az Egye­sült Államok a megállapo­dások megsértésével nagy- mennyiségű fegyvert szállí­tott Saigonnak, ami által a Thieu-rezsim légiereje kétezer repülőgépet mondhat magáénak, s a világ 3—4. legerősebb légierejévé vált. Az amerikaiak különféle cí­meken polgári ruhába vagy más uniformisba öltöztetett katonáikat is visszaszivárog­tatják Dél-Vietnamba. A külügyminiszter kije­lentette, hogy a DIFK bé­kés, független, demokrati­kus és semleges Dél-Viet- nani megteremtését tűzte ki célul, ami közelebb hozná az ország békés egyesítését. Az amerikai agresszor fe­lett aratott győzelem óriási jelentőségű a vietnami nép életében, de e győzelem nagyrabecsülése mellett megfelelően kell értékelni a jelenlegi helyzet bonyolult­ságát és nehézségeit is, kü­lönösen Dél-Vietnamban. A vietnami nép most nemzeti jogaiért vívott harcának új szakaszához érkezett, amely­ben minden eszközt fel fog használni, az összes lehet­séges gazdasági, politikai es diplomáciai eszközöket. Szükség. esetén katonai esz közökkel is folytatni fogja a harcot. A Dél-Vietnamban kialá kult katonai helyzettel kap csolatban Binh asszony vi lágosan tudtul adta, hogy a tűzszüneti megállapodás mintegy 40 ezer alkalommal történt megsértése Saigon részéről nem jelentéktelen hadműveletek sorozatát je lenti. Helyenként ezekben a műveletekben egész hadosz­tályok vesznek részt Saigon részéről — mondotta —, s ez már inkább hadjáratnak nevezhető, mint a tűzszünet megsértésének. Ilyen körül­mények között — figyelmez­tetett Nguyen Thi Binh — nem zárható ki a nagyobb robbanás veszélye sem. Kormányának aktuális célkitűzéseit a külügyminisz­ter így foglalta össze: a DIFK ellenőrzése alatt levő területek és az ott élő la­kosság, valamint a Nemzeti Felszabadítási Front fegy­veres erőinek védelme, az Egyesült Államok rákény- szerítése a párizsi megálla­podások maradéktalan vég­rehajtására, a dél-vietnami politikai bebörtönzöttek sza­badon bocsátásáért vívott küzdelem erősítése. Moszkvai tárgyalásairól Nguyen Thi Binh asszony közölte, arról győzték meg, hogy a Szovjetunió politiká­ja a vietnami nép küzdel­mével kapcsolatban nem változott: ezt a harcot a teljes győzelemig támogat­ja. HELSINKI: A dipoli konferenciaterem két különhelyiségében ültek össze csütörtökön délelőtt a helsinki nagyköveti tanács­kozáson részt vevő diploma­ták, hogy folytassák az euró­pai biztonsági és együttmű­ködési értekezlet első és má­sodik napirendi pontjának előkészítését. A munkabizottság, amely­ben mind a 34 érdekelt or­szág jelen van, ezúttal már szerkesztő testületkent látott hozzá a kereskedelmi, gaz­dasági és műszáki-tudomá­nyos együttműködés fejlesz­tésével kapcsolatos második napirendi pont kidolgozásá­hoz. TOKIO: A japán külügyminiszté­rium hivatalos szóvivője csü­törtöki. sajtóértekezletén az MTI és a Magyar Rádió to­kiói tudósítójának kérdésére válaszolva megerősítette, hogy L. 1. Brezsnyev, az SZKP főtitkára Tanaka mi­niszterelnökhöz intézett vá­laszlevelében közölte, a Szovjetunió kész a két ország közti békeszerződés megkö­tésére irányuló tárgyalások folytatására még ebben az évben, valamint a széleskö­rű szovjet—japán gazdasági együttműködésre a szibériai kooperáció keretében. Az SZKP főtitkára a külügyi szóvivő szerint hangsúlyozta levelében, hogy a szovjet— japán kapcsolatok fejlesztése nem irányul más országok ellen. BERLIN: Az NDK népi kamarájá­nak külpolitikai, továbbá alkotmányjogi bizottsága a jövő héten folytatja és való­színűleg be is fejezi az NDK és az NSZK alapszerződésé­nek megvitatását. Az ülésen részt vesznek az NDK kül­döttségének a tárgyalásokon részt vett tagjai, hogy köz­vetlenül válaszolhassanak a képviselők kérdéseire. DUBLIN: A SAH nemcsak sielt St. Mórit zban. Létrejött a meg­állapodás Irán. a Közel- és Közép-Kelet második olaj­termelő hatalma és az an­gol, francia, amerikai trösz­töket tömörítő olajkonzorci­um között. A trösztök kény­telenek voltak beletörődni abba, hogy Irán nemzeti tulajdonba vegye a teljes olajipart — annak ellené­ben, hogy húsz esztendőre szóló szerződés biztosítja számukra (mint vevőknek) a megfelelő mennyiségű ola­jat. Irakban, amely politikai es társadalmi irányvonalát tekintve nemcsak gyökere­sen különbözik a sah biro­dalmától, hanem rendkívül rossz viszonyban is van ve­le — más körülmények kö­zött — hasonló módon —, ugyancsak térdre kénysze­rültek a nemzetközi olaj­monopóliumok. Ezek csak a közelmúlt napok eseményei. Ám vilá­gosan mutatják, hogy egy­mástól gyökeresen eltérő po­litikai körülmények között is azonos típusú engedmé­nyekre kényszerűinek a tő­kés világ nagy olajmonopó­liumai a termelő országok­kal szemben. Kézenfekvő, hogy ennek szükségszerűen mélyebb, a politikai rend­szertől független gazdasági oka van. Az okról ma már megle­hetősen nyíltan beszélnek a vezető tőkés országokban. Ezt úgy határozzák meg, hogy a tőkés világ „energia - válságban” van. Éz a vál­ság nem azonos élességgel jelentkezik minden ország­ban. Japán például lényegé­ben teljes olajigényét kez­dettől fogva importálni kénytelen. Ennek a hatal­mas és ké; ’.séges vevőnek a megjelenése a Közel-Kelet WTi'i. március 30., péntek országaiban, sőt Venezuelá­ban is — magától értetődő­en aláaknázza az olajtrösz­tök tárgyalási pozícióit. HOSSZÜ ÉVEK óta nyílt energiaválság bontakozik ki Nyugat-Európában. Jelenleg a kibővített Közös Piac ki­lenc országa nyersolajigé­nyének körülbelül 70 száza­lékát kénytelen behozatalból fedezni, s ennek a behoza­talnak 80 százaléka a Kö­zel- és Közép-Keletre, illet­ve Észak-Afrikára esik. (Irán, Líbia, Kuwait, Irak, Abu Dhabj és Algéria.) 1985-re a kilenc nyugat-eu­rópai ország olajszükséglete több mint 800 millió tonna lesz, kétszer annyi, mint 1970-ben. Ez az óriási igény módot nyújt arra, hogy a termelő országok egyre ha­tásosabban diktálják a nem­zetközi olajüzlet feltételeit. Felvetődik a kérdés: ha Japán és Nyugat-Európa esetében viszonylag régi ke­letű, elhúzódó válságról be­szélhetünk — mi az oka an­nak, hogy csak most (lénye­gében az utóbbi másfél év­ben) tükröződik ez a válság a nagy nemzetközi olajmo­nopóliumok politikájában. A magyarázat: most ért az energiaválság „keresztút jó­hoz” az Egyesült Államok, amely eddig — lévén maga is a világ egyik legnagyobb olajtermelője —, viszonylag kedvező helyzetben volt. Ám a villamosenergia-fogyasztás rohamos gyorsasággal nö­vekszik az Egyesült Álla­mokban, s az amerikai olaj- termelés ezt már nem tudja követni. Az USA-ban 1970- ben a nyersolajfogyasztás már több mint egymiliiárd hordóval volt nagyoob a termelésnél és jelentékeny hiány mutatkozott földgáz­ban is. Az előrejelzések sze­rint 1980-ra az olaj viszony­latában háromszorosra, föld­gázban majdnem tízszeresre növekszik a jelenlegi hiány. 1973-ban történik meg elő­ször, högy Nixon külön üze­netet intéz majd a kong­resszushoz — valószínűleg májusban — az energiahely­zetről, Ebben az Egyesült Államok történetében első ízben valószínűleg takaré­kossági intézkedéseket is kénytelen lesz javasolni. AZ ENERGIAELLÁTÁS szakértői között szerte a vi­lágon heves viták folynak arról: meddig te*XÍ t'3 Ilii- I lyen éles lesz a nagytőkés ipari országok energia”á'sa- ga. Az uralkodó nézet jelen­leg az, hogy az 1975—1985-ig tartó évtized lesz a kritikus időszak. Ügy vélik ugyanis, hogy 1985 után az új, leg­modernebb energiahordozok, mindenekelőtt az atomerő­művek belépése enyhíti majd a válságot. Mindez persze nem vál­toztat azon, hogy ez a kriti­kus évtized igen komoly po­litika; módosításokat is ered­ményezhet a vezető tőkés hatalmak magatartásában. Aligha véletlen, hogy a ja­ján kormány minden er 5 vei olyan szovjet—japán megállapodás elérésére tö­rekszik, amely módot nyúj­tana a hatalmas szibériai olaj- és földgázlelőhelyek bekapcsolására, a távol-ke­leti szigetország energiavál­ságának en>hítésére. Shultz amerikai pénzügyminiszter­nek a közelmúlt napokban Moszkvában folytatott tár­gyalásain is nagy súllyal szerepeit a szovjet földgáz esetleges exportja az Egye­sült Államokba, Az ener­giaválság ténye ily módon egyik eleme annak a poli­tikai realitásnak, amelynek ereje a gazdasagpolitika módosítására késztetheti a vezető tőkés hatalmakat. EZEN BELÜL rendkívül nagy politikai jelentősége van a Közel- és Közép-Ke­letnek. Miután (legalábbis a következő évtizedben) Nyu­gat-Európa mellett az Egye­sült Államok Is rákénysze­rül e térség olajának fel­használására, ezt az új hely zetet politikai magatartása ban is kénytelen lesz figye­lembe vénái *-* 1 Az osztrák sajtó Kreisky magyarországi látogatásáról Az osztrák lapok csütörtö­ki számukban vehető helyen közölték kiküldött munka­társaik jelentéseit Bruno Kreisky kancellár budapesti látogatásának első napjáról. to A kormány hivatalos lap­ja a Wiener Zeitung első ol­dalas tudósításában megál­lapította: „A kancellár láto­gatása a két állam jószom­szédi viszonyának jegyében áll, amely az utóbbi években rendkívül pozitívan fejlő­dött és kifejezésre jutott a legmagasabb szintű látogatá­sokban is. Az első benyomás, amely szerdán délután Kreískyt és kíséretét érte, félreismerhetetlenül kifeje­zője volt a magyar—osztrák barátságnak’’. A Volksstimme, az Osztrák Kommunista Párt lapja szin­tén első oldalán ismertette a látogatás eseményeit, és „ál­láspont” című rovatában kü­lön is méltatta Kreisky út­jának jelentőségét. Az osztrák szocialista párt központi lapja, az Arbeiter Zeitung fényképet közöl ar­ról a jelenetről, amikor Fock Jenő a Parlamentben üdvö­zölte a kancellár. A lap el­sőoldalas tudósításának cí­méül Kreiskynek azt a ki­jelentését választotta, amely a Magyarországgal fennálló kapcsolatokat példaként em­lítette. A Die Presse tudósí­tásában elsősorban az oszt­rák delegáció szívélyes fo­gadtatását emelte ki. A nép­párti Volksblatt is beszá­molt a látogatás első napjá­nak eseményeiről. A Kronen Zeitung rámutatott, hogy a tárgyalásokat a baráti szí­vélyes légkör jellemzi. Ugyanakkor utalt arra is, hogy a két oldalú kapcsola­tok fejlesztésében nagy- hangsúlyt kap a magyar- osztrák kereskedelem növe­lése is. Az ír haditengerészet csü­törtökre virradó éjjel Íror­szág déli partvidékén feltar­tóztatott egy ciprusi zászló alatt hajózó fehérhajót, ame­lyen öt tonna fegyvert és lőszert találtak. Mint hiva­talos helyen közölték, az éj­szaka folyamán az üggyel kapcsolatban egy kisebb ha­lászhajót is feltartóztattak. A Nicosiában bejegyzett Giromar Ciprusról Tuniszon át Cadiz és Gibraltár érinté­sével hajózott Írország felé. Az elmúlt időszakban több alkalommal kísérlet történt arra, hogy víziúton fegyve­reket juttassanak külföldi államokból a betiltott ír Köztársasági Hadsereg (ÍRA) számára. OSLÓ: Csütörtökön Oslóban két­napos tanácskozást kezdett öt észak-európai állam kül­ügyminisztere. A norvég, dán, finn, iz­landi és svéd diplomácia ve­zetői az európai biztonsági értekezletről, a leszereléssel kapcsolatos kérdésekről, a dél-afrikai helyzetről és más nemzetközi problémákról folytatnak eszmecserét. Izlandon több hetes viszonylagos nyugalom után ismét kitört a Helgái jeli vulkán. (Népújság-telefoto — AB—MTI—KS) I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents