Népújság, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-28 / 73. szám

Miért jár jobban Nagy Péter ?

Ö

t évvel ezelőtt, amikor egy szakértőkből álló f munkabizottság hozzáfogott az életszínvonal távlati tervezésének munkájához, egy sor olyan alaptételből indultak ki, amelyek egyikét-másikát időközben módosítani kellett. Az egyik kiindulópont az volt, hogy az életszínvonal növeléséhez elsősorban az szükséges, hogy" a lakosság fogyasztása — tehát a reál- jövedelmek is — minél gyorsabban növekedjenek. A másik alaptétel, hogy elsősorban a pénzjövedelmek — és ezen belül is a munkából származó jövedelmek — növekedjenek.

Az időközben elvégzett vizsgálatok, számítások viszont egyértelműen bizonyították, hogy a jövedelmeknek azt a részét, amely a társadalmi juttatásokból áll, sokkal komolyabban kell kezelni, még ha igaz lenne is a korábbi feltételezés, hogy tudniillik a lakosság előnyben részesíti a közvetlen pénzjövedelmeket. Nemcsak azért, mert a közvetett, vagy közvetlen társadalmi juttatások esetleges visszafejlesztés se, vagy „beépítése” a pénz-' jövedelmekbe társadalmi feszültségekhez is vezethet, hanem azért is, mert a családi -jövedelmek kiegyenlítése — amely az életszínvonal-politika egyik alaptétele — nagymértékben ezen múlik.

Gyakran hallható kérdése a családi jövedelmek nivel- lálása vajon nem ellentétes követelmény-e á differenciált anyagi ösztönzéssel? Válaszként nézzünk egy köny- nyen elképzelhető példát: tételezzük fel, hogy Kiss János, kiváló esztergályos, havonta 3500 forintot keres. Felesége, második gyermekük születése után ideiglenesen otthon maradt, 600 forintos gyermek- gondozási segélyt kap. A fizetést, a gyermekgondozási segélyt, a családi pótlékot egybevetve a család egy főre jutó jövedelme 1100 forint. Nagy Péter, gyengébb képességű, egyszerűbb munkát végző esztergályos fizetése csak havi 2500 forint. Egy gyermekük mellett felesége is dolgozhat, mondjuk havi 1200 forintért. Ebben a családban az egy főre jutó jövedelem tehát 1400 forint.1 Vagyis hiába érvényesül a személy szerint differenciált munkabérezés, az a család él rosszabbul, amelyik a társadalom számára minden szempontból. többet nyújt. De ha magasabb lenne a gyermek- gondozási segély, illetve a családi pótlék összege, akkor a Kiss család egy főre jutó jövedelme elérné, sőt meghaladná a Nagy családét. S ez esetben nemcsak a munkahelyen lenne nyilvánvaló, hogy aki többet, és jobban dolgozik, az nagyobb keresethez jut, hanem ennek ösztönző hatását nem semlegesítené a családi jövedelmeknek — demográfiai okokból adódó — különbsége. A családi jövedelmek kiegyenlítésére való törekvés tehát nem ellentétes a differenciált anyagi ösztönzés elveivel, sőt: éppen annak erősítését szolgálja.

A különböző célú társadalmi juttatások közül az egyik legnagyobb feladat a gyermekek eltartásának fokozott támogatása, amit szociálpolitikai és népesedéspolitikai céljaink egyaránt sürgetnek. Az elvi cél: a gyermeknevelés

növekvő költségeihez arányosan növekvő mértékben járuljon hozzá a társadalom. A jelenlegi — és a tervezett — gazdasági növekedés, a számítások szerint erre reális lehetőséget nyújt. A családi

pótlék összegét az elmúlt

években több ízben is emelték, az anyasági segély viszonylag új forma a társadalmi juttatások hosszú sorában és évről évre szaporodnak a gyermekintézmények is. A társadalom tehát lehetőségeihez mérten részt vállal a gyermeknevelés költségeiből. És a jövőben várhatóan egyre növekvő mértékben. Dr. Gadó Ottónak, az Országos Tervhivatal elnökhelyettesének néhány hónappal ezelőtti nyilatkozatából ugyanis tudjuk, hogy az életszínvonal távlati tervezésével foglalkozó bizottság fontosnak tartja a családi pótlék, a gyermekgondozási segély és az ehhez, hasonló juttatások nagymértékű — a keresetek általános növekedési ütemét is meghaladó — emelését

E mellett persze nem lehet lemondani a személyi jövedelmek differenciálásáról és nem szabad csökkenteni annak ösztönző hatását sem. A két alapvető célt — a személyi jövedelmek differenciálását és a családi jövedelmek nivellálását — összekapcsolva érhetjük csak el az életszínvonal tervezett emelkedését

Vé Cx

Egy hatvani ellenőrzés tanulságai

Panoráma-autóbuszok exportra

Az Ikarus Karosszéria és Járműgyár székesfehérvári üzemében az idén 2000

TK—255-ös típusú panorámaablakos autóbusz készül. A modern vonalú járművek iránt külföldről is érdeklődnek. A Szovjetunió, Irak és az NDK vásárol belőlük.

(MTl-foto: Jászai Csaba fein. — KS)

Eltek demokratikus jogaikkal a választók

3112 körzetben' 3157 tanácstagjelölt

A kétkilós kenyér legyen

két kilói

— Kérem, a múltkor vettem egy veknit a Béke utcai vegyesboltban. Kétkiló- sat. Feldobtam a mérlegre. Tizenöt dekával kevesebbet nyomott. Ma ugyanígy jártam. S nemcsak én. Városszerte mondják, hogy a sütőipar a mi rovásunkra gazdálkodik __

K

ét nap múlva, reggel hétkor, a hatvani városi tanács kereskedelmi csoportja mun- . katársaival kezdjük az el- lenőrzést: vajon igazuk van-e a panaszosoknak? Első állomásunk a Mező Imre úti ABC-áruház, ahonnan naponta 5—6 mázsa kenyeret és kétezer péksüteményt hordanak el a lakótelepi családok.. Mit mutat a mérleg? Az első vekni 1 kiló 92 deka, ' a- második 1 kiló 90, a következő 1 kiló 93. És így tovább. Tíz-tizenöt' kenyér után már'majdnem egy kilogramm a Mátravidéki Sütőipari Vállalat hatvani telepének jogtalan „nyeresége”.

Délelőtt tíz óráig további öt üzletben végzünk a vizsgálódással. Köztük szerepel az új-hatvani ABC, az ominózus Béke utcai vegyesüzlet, majd Nagy telek és Nagygombos árudája, A kép, sajnos, nem változik. .Az újhatvani áruházban kerül olyan vekni is mérlegre, amelyik 1 kiló 85 ' dekát

nyom. S elvétve találni árut, amelynek súlya megfelel a szabványnak.

— Először tart ilyesféle ellenőrzési ,a csoport?

— Nem. Múlt év utolsó negyedében, hasonló panaszok nyomán, tartottunk már vizsgálatot, s mivel a súlycsonkítás akkor is beigazolódott, jegyzőkönyvben figyelmeztettük a vállalatot a hiányosságokra — mondja Kovács János csoportvezető. — Ezek szerint: hiába!...

Egyik üzletből a másikba kocsikázva — az új-hatvani szakközépiskola előtt — ösz- szefutunk a sütőipari vállalat FE 15-55-ös rendszámú, kék színű kenyérszállító gépkocsijával. Az iskolai menzának viszik a vekniket.

De hogyan!

jffzető és rakodó száll, ki

i

az utasfülkéből, lép a latyakba, aztán azonmód, piszkos lábbelivel a kocsi rakodóterébe. Se védőkor peny, se kesztyű, se papucs, amit pedig mind előírnak az iparág higiéniai szabályai. Amikor figyelmeztetjük őket a rendellenességre, a válasz elutasító.

— Mi közük hozzá? Ez van. A cég egyébként se látott el bennünket a szükséges holmival!

Dolgunk végeztével, immár az ipari csoport hivatalos helyiségében, összegezzük a tapasztalatokat. Előttünk a boltvezetők kézjegyével ellátott ellenőrzési papírok. Majd számoszlopok, szép sorjában. Mire engednek 'következtetni a rövid úton végzett összeadási és szorzási műveletek? Az eredmény sajnálatos és bosszantó egyaránt. Mert az . világuk kj belőle, hogy a hatvani pékségek, amelyek naponta mintegy 100 mázsa kenyeret termelnek 60 üzlet ellátására, átlagban 4 százalékra tehető súly cső itatással viszik piacra árujukat. Vagyis eny- nyl a telephely kimutatható jogtalan üzleti haszna! S ez bizony jelentős mennyiség. Pénzben, termékben. Egyetlen hónap alatt 100 mázsa kenyérrel, illetve az ennek megfelelő 36 ezer forinttal károsulnak a. hatvani, Hatvan környéki fogyasztók.

Következő délelőtt, ugyanebben az irodában. De bővült a kör. Köröttünk. ül Szebelledi Zoltán, a Mátravidéki Sütőipari Vállalat áruforgalmi osztályának vezetője, továbbá Kasza Kálmán, a hatvani telephely termelésének irányítója. Az eléjük tárt okmányok bizonysága elől nem térnek ki, nem is tehetik. Mindketten korábban tudtak a dologról, 'maguk is vizsgálódtak már, mi több: fegyelmi eljárást foganatosítottak több esetben. ÁUásfoglalá- suk önkritikus, becsületes.

— A legsürgősebben széles körű. rendszeres ellenőrzést vezetünk be a cégnél —. mondja SzebeUédi

Zoltánt. — Persze; ilyesmi

eddig is volt náluiík, de jobbára alkalmi jellegű, szúrópróbaszerű. Nem vált be, levonjuk a következtetést, a jövőben más módszerhez nyúlunk. A pékáru szállítása körüli anomáliákat sem tűrjük tovább! Több gondunk lesz a higiéniára, amit éppen úgy joggal elvár tőlünk a fogyasztó, mint ahogyan két kiló kenyér árában két kilót akar 'hazavinni!

Van egy jó magyar közmondás: Nyugtával dicsérd

a napot! Mi sem hamarkodjuk el. Ám ha rövid időn belül jót tapasztalunk a hatvani kenyérfronton, szóvá tesszük.

Moldvay Győző

Ezelőtt két évvel került

fel először a választáskor a szavazólapra Szűcs Andrásáé neve a gyöngyösi 57. választókerületben. Az idén újból ott lesz.

— Most a raktárban dolgozom, de úgy szeretem, ha a szakmám szerint tartanak nyilván — mondja Szűcs Andrásné. — Sok-sok évet fölöttem el az esztergapad mellett. Az vagyok én mais, vasesztergályos. Itt dolgozom a KAEV-nél.

Még csak tizenhárom éve, hogy Gyöngyösre jöttek lakni; de a mozgalmi élettel bakfis korában jegyezte el magát.

— Falun nőttem fel, édesapám meghalt, de édesanyámtól átragadt rám is a politizálás. Amikor tizennégy éves koromban Szolnokon tiltakozó nagygyűlést szerveztek a koreai háború ellen, hétszáz ipari tanuló nevében én szólaltam fel. Sose felejtem el, olyan zavarban voltam, hogy csak el'nadartam a szöveget. Jó hangosan, ‘ az igaz, hadd hallják. Utána jöttek hozzám az újságírók, adjam oda a papíromat, mert nem tudtak semmit lejegyezni, annyira gyorsan beszéltem. Így kezdődött.

Azóta is folytatta megszakítás nélkül. Általában a nők között, a nagy. ipari

Március 24-ig Heves megyében. mind a 3112 tanácstagi választókörzetben a törvény által előírt módon lezajlottak a jelölőgyűlések. Az előkészítő és a szervező munka aktívabbnak, színvonalában jobbnak könyvelhető el az 1971. évinél. Ez nemcsak annak köszönhető, hogy a választási munkát igen nagy aktivista hálózat is segítette, hanem annak is, hogy a választópolgárok szívügyüknek tekintették körzetük helyzetét, további sorsát. A jelölőgyűléseken a körzetek választójogosult lakóinak átlagosan több mint ötven százaléka vett részt, bár volt több olyan rendezvény, ahol majdnem teljes számban megjelentek a választók. Több mint tizenháüzemékben, mint az Izzóban is.

— Azt hiszik sokan, köny- nyebb a nőkkel bánni. Nálunk most előfordul, hogy egyik munkáról a másikra kell a nőket áthelyezni a KAEV-ben. Menjek, értessem meg velük, mondják azonnal nekem. Ha nem is könnyen, de1 azért sikerül szót értenünk.

Körzetében is általában az asszonyokkal, katonafeleségekkel foglalkozik. A gond ugyanaz. Több árut az üzletekbe, miért nem lehet ruhát, fehérneműt vásárolni a déli városrészben, miért nem fordított az arány: kevesebb italbolt és több élelmiszerüzlet, mikor hozatja rendbe a honvédségi lakásokat a gazdasági szerv?

A piac végre elkészült, a déli városrészben is, de ko« rán bezárnak az ottani bódék, mert villanyvilágítás még most sincs. Mire hazaérnek az asszonyok a munkából, a piacon már nem tudnak vásárolni.

A nemrég megépített játszótérre viszont nagyon büszkék a körzetbeliek. Kellemes körülmények között hancúrozhatnak a gyerekek a kedvükre azóta.

— Szabad idő? Azt nem ismerem. Legfeljebb a tv, esténként De a hétvégeken

romezer felszólalás hangzott el, amelyek zömmel közérdekű bejelentéseket és javaslatokat tartalmaztak. Ezeket nyilvántartásba vétték és a majdan megalakuló új tanácsok adják meg az érdemleges válaszokat. Igen fontos számadat, amely tükrözi az érdeklődést: a jelölőgyűléseken közel százharmincezer választó jelent meg a megyében!

A népfrontbizottságok által javasolt 3112 jelölt közül 3073-an kerültek fel a listára, 84-et pedig a társadalmi szervek,- a munkahelyi kollektívák, és az egyes választók javasoltak, illetve ennyien kapták meg a jelöléshez szükséges egyharmados szavazatot a gyűléseken. Kettős jelölés 43 körkimegyünk a családdal a kertszövetkezeti földünkre. Szőlőt telepítünk oda. A földet már megforgatták. Ennyi az összes szórakozásunk.

Még egy emléket idéz szívesen. Hat-hét éve egy választási nagygyűlésen, ami~ kor Szurdi Istvánt jelölték országgyűlési képviselőnek az Egyesült Izzóban, ő is szót kért. Elmondta, hogy az ott dolgozó nőket nem fizetik úgy meg, mint a férfiakat. ;

— Ne hagyja magáti — biztatta Szurdi István akkor.

Nemrég a KAEV-ben találkoztak újból. A belkereskedelmi miniszter odament hozzá, és megjegyezte: érdemes volt akkoriban szóvá tennie neki is a nők hátrányos helyzetét. Ázóta már az ismert intézkedések is megszülettek.

Szóval: egy kis része neki is van abban, gondolja minden szerénytelenség nélkül Szűcs Andrásné, hogy a nőkre jobban odafigyeltek országosan.

Igen: a mozaik kis darabkákból áll össze értékes művé. Ezeket a mozaikdarabokat csiszolgatja, illesztgeti egymáshoz a közéleti ember, így a gyöngyösi 57. választó- kerület jelöltje is.

Mar**’'1'' (G. Molnár F.) i

zetben, hármas jelölés pedig egy körzetben — Gyöngyöshalászon — történt Okvetlenül meg kell említeni, hogy a többes jelölés alkalmával a listára kerültek is olyan emberek, akik alkalmasak a tanácstagi feladatok ellátására. A megyében' 625 új jelölt szerepel az április 15-i választásokon. Ez a szám a tanácstagjelöltek több mint tizennyolc százalékát teszi ki. A cserélődés egészségesnek mondható, mert elsősorban a fizikai dolgozók, a nők és a harminc éven aluli fiatalok kaptak előzetes szavazatot. (A számok természetesen nem véglegesek, hiszen a végleges eredmény a választások után derül majd ki!) A nők az 1971-es 24,2 százalék helyett most 26,5 százalékot képviselnek. Javult a munkások aránya, és szép számmal kerültek fel a jelölőlistára a' harminc éven aluli fiatalok is, akik élvezik a választók bizalmát.

A jelölőgyűlések felszólalásaira a tárgyilagosság, az építő kritika, a konkrét tenni akarás volt a jellemző; nemcsak kérés, hanem ígéret is megfogalmazást nyert ezeken a jelölőgyűléseken. A kívánságok, a javaslatok nem szűkültek le a korábban tapasztalt „járdatémákra”, hanem foglalkoztak a környezetvédelemmel, az egészségügyi kérdésekkel, a közoktatással, a gyermek- és ifjúságvédelemmel, a köz- biztonsággal és a nők helyzetével, kapcsolatos kérdé- ' sekkel is.

Tartalmában, szervezettségében, színvonalában tehát sokkal eredményesebb jelölőgyűlések zajlottak le a megyében, mint az előző alkalommal. A választók élték a demokratikus jogaikkal, részvételük alkotó módon hozzájárult a helyi politikai feladatok majdani eredményes végrehajtásához.

k. g:

1973. március 28., szerda,

Á jelöltjük vasesztergályos